A kivaghy könyvek mind a hat,
hat, ha olvasgatod azokat.
2016. december 28., szerda
demokrácia, manipuláció
A demokrácia elmélet harmadik utólagos kiegészítése.
A demokrácia-diktatúra lényegtelen elemeit válasszuk el a lényeges
elemeitől.
A témát megint a való élet
vetette fel.
Kis-hazánkban állandóan folyik a
vita, vajon az Orfidesz rezsim (2010-2018-?) milyen diktatúra fajtát hozott
létre. Van aki szerint, fasisztoid
jellegű, más szerint, kommunisztikus jellegű, megint más szerint maffia állam
jellegű, és még ki tudja milyen jellegű a kiépült diktatúra, (autokrata
rendszer). Az ilyen irányú meghatározást
felettébb fontosnak tartják, össze is vesznek, az együttműködés lehetetlenné
válik, mondván: tudni kell, hogy mi ellen harcolunk. Mivel nem egyezik a
véleményünk, ezért nem is tudunk közös stratégiát kialakítani.
Vagy az egész harc, csak cirkusz,
álca, valójában nincs olyan vezetés, amelyik igazi demokráciát szeretne.
A vitatkozók valójában
lényegtelen dolgon polemizálnak, amúgy pedig
az egész felvetés is ürügy. A presztízsharcos-diktatórikus énjük
valójában ebből indul ki: nehogy már ne én mondjam meg a tutit, nehogy már ne
én legyek a vezéregyéniség. Ettől függetlenül a demokrácia-elmélet is
megtámadást szenved el.
Szokásom szerint pontokba
foglalva sorolom fel a diktatúra lényeges elemeit (tényezőit, vonatkozásait,
feltételeit).
Majd pontokba foglalva sorolom
fel a lényegtelen elemeit.
Kezdjük a lényegtelen
elemekkel:
a) Lényegtelen,
hogy a diktátor (diktatórikus uralkodó,
ill. uralkodó társaság) milyen ideológiára hivatkozik. Sokféle ideológiára,
(pl. nacionalista, internacionális eszme, vallás, stb.) hivatkozhat a diktátor,
a diktatórikus társaság. Mindegy, mert bármi is legyen, az csak ürügy. Azért is
mindegy, mert a diktatúra lényege nem változik.
Ugyanis a diktatúra egyik lényege:
kevesek uralma, a többség felett. Uralomról, vagyis politikai egyben gazdasági parancs-irányításról
illetve kihasználásról van szó. A
hatalmi és vagyoni különbségek, legyenek azok
túlzottak, vagy elfogadhatók,
szétválaszthatatlanok.
b) Lényegtelen, hogy a
diktatórikus rendszer, igazságtalan elfogult vezetés-kiválasztása milyen alapon
válogat. Pl. aki jól ismeri az aktuális
ideológiát. Vagy a párt hű katonája, vagy rokon haver stb..
Mindegyik igazságtalan elfogult,
egyik sem a tehetséget, a hozzáértést a pártatlanságot nézi. Végső soron
egyébként minden diktátor a talpnyalást nézi, tehát a háttérben azonosság
alakul ki.
Az ideológiai-ürügy részletei, valamint az igazságtalan
vezetés-kiválasztás részletei mellékesek, ezek kategorizálása csak mellékes
kategorizálás. Tehát pl. mellékes
kategória, hogy fasisztoid, vagy kommunista, vagy vallásideológiai, vagy maffiózó
jellegű, a diktatúra.
Valójában minden diktatúra ellen (minden mellékesen kategorizált
diktatúra ellen) egy hatékony stratégia
van: a demokrácia kiépítése. Nem igényelnek
alapvetően más harcmodort a „mellékesen kategorizált diktatúra-fajták”. Alapvetően a legfontosabb diktatúra-csökkentő
stratégia, a demokrácia következetes építése. A demokráciaépítés alapvetően
azonos elemekből áll, persze az alapelemek részletei akár eltérők is lehetnek. A
részletek csak részletkérdések, nem lényegiek.
Fontos tehát hogy az alapelemeket
ne keverjük a részletelemekkel. A vázat, ne keverjük a téglákkal.
Akkor nézzük a demokrácia
lényeges elemeit (tényezőket vonatkozásokat, feltételeket).
a) A megértés miatt,
félig-meddig, részben, lényeges hogy klasszikus típusú (nagykirályi) vagy
anarchikus típusú (kiskirályi) diktatúra típussal állunk szembe. Illetve hogy a
kettőnek milyen arányú keverékével állunk szemben.
b) Már említve volt, mint
lényeges tényező, a hatalmi gazdasági uralom, illetve a különbségek nagysága,
igazságossága. A demokráciaépítés, egy szemszögből, nem más, mint az arányos
igazságos hatalmi különbségek kialakítása. A normális hatalmi különbségek
kialakítják a normális jövedelmi, vagyoni különbségeket.
c) Igazából lényeges, amint már
említve volt, a demokrácia-építés. Az igazi demokrácia építése közben az egyre
magasabb demokráciaszintek elérése. Bár sok demokrácia-szint van, de azok
nagyjából három szakaszba sorolhatók. A diktatórikus, legalsó szakasz. A polgári demokrácia, a középső szakasz.
Valamint az igazi demokrácia (a nagyfokú közvetlen demokrácia), a legfelső
szakasz.
Tehát az igazi demokrácia felé
azon út visz, amely a közvetlen demokrácia felé. Ugyanis a demokrácia lényege a
decentralizálás, minél több ember hozza a döntéseket. Ugyanakkor az is lényeges
szempont, hogy a sok döntéshozó ember, hozzáértő elfogulatlan ember is legyen.
A közvetlen demokrácia, a nép részvétele, a jó oktatás, a jó tájékoztatás
mellett,- jó népszavazási és közvélemény kutatási rendszerben biztosítja a
legtöbb embert, méghozzá a népérdek szempontjából elfogulatlan, hozzáértő
embert.
Persze a fejlett rendszer ennél
bonyolultabb lesz. Ha lesz. A fejlett rendszerben például nem rendelkeznek a
résztvevők egyforma szavazattal.
A fejlettebb rendszerben a nép akaratát jobban kifejezi, ha a kérdésre
nemcsak igennel, nemmel lehet válaszolni. Hanem például: erősen igen, gyengén
igen, erősen nem, gyengén nem, lényegtelen kérdés, kevés az információm, stb..
Továbbá, ha különböző döntéshozó egységek (nép, szakemberek, választott
vezetés) kombinációja hozza a döntéseket.
Lehetne még sorolni a fejlett
rendszer kisebb elemeit, tégláit.
d) A fejlett rendszer sok kisebb
elemből épül fel, de még lényegesebb, hogy egyáltalán eljussunk a fejlett
rendszerhez. Ehhez pedig ki kell építeni az erős polgári demokráciát a maga
központi hatalomtól független intézményeivel.
Illetve a polgári demokrácia
keretein belül el kell jutni addig, hogy a rossz, kicsit is diktatórikus
vezetések leváltásra kerüljenek.
e) Ennél is lényegesebb a fejlett
demokrácia-oktatás kiépítése. A fejlett oktatás azonban a vezetésen múlik, mely
azt szükségszerűen elsinkófálja.
Ezt is a népnek kell
kiveszekedni, kikényszeríteni.
Itt azonban már felvetődik a
manipuláció problémája.
f) A demokrácia elméleti lényege,
a több, lehetőleg okos (minden okos alternatíva megjelenése) vélemény, (ill. vélemény általi érdek) matematikai, logikai módon való
összeegyeztetése, összevonása. Az egy,
kevés vélemény, (egy érdek) a demokrácia, a közösségi érdek ellentéte. A sok
zavaros, kaotikus, nem összeegyeztetett vélemény (kaotikus érdek) ugyancsak
a demokrácia ellentéte. A döntéshozó
rendszernek olyannak kell lenni, hogy ezt az elméleti lényeget teljesíteni
tudja.
e) A demokráciaszint pontos
mérése is lényeges. Bár erről elég bőven esik szó a könyvben, fontosabb elemeit
itt is vázolom.
A döntéshozásba beleszóló,
ellenőrző független állami, szakmai, ill. civil intézmények számát, azokban
tevékenykedő emberek számát, valamint azok függetlenségét kell mérni. Egyszerűbben,
csak azokat kell mérni, akik a központi hatalomtól valóban függetlenek.
Továbbá, a népszavazások, népválasztások számát, a résztvevők számát,
illetve a szavazások demokratikus szabályosságát kell mérni. Egyszerűbben csak
azon népszavazásokat, ahhoz hasonló akciókat kell számolni, melyek a demokrácia
szabályai szerint jöttek létre. A demokrácia sok szabályát itt nem sorolom fel.
Továbbá az állampolgárok helyi, hétköznapi (lakóhelyi, munkahelyi,
iskolai, ügyfélbeli, stb.) beleszólási (panasz, javaslat, stb.) lehetőségét
kell mérni.
Demokrácia és manipuláció.
A nép nem ismeri fel a saját
érdekét, az igazi demokráciát, mert agyon lett manipulálva a gondolkodása.
Nyilván a többé-kevésbé diktatórikus,
szűk-szélesebb vezetés manipulálja, akinek az érdekeivel ellentétes az igazi
demokrácia.
Ki a nagyobb hibás, aki manipulál,
vagy aki hagyja magát manipulálni?
Válasz helyett egy újabb kérdés:
a nép alapjáratosan, a természete miatt utasítja el az igazi demokráciát vagy a
manipuláció miatt?
A történelem mindenesetre azt bizonyítja,
hogy a nép hihetetlenül jól manipulálható.
A történelem tele van a nép
manipulálhatóságának példázataival.
Csak hogy a mostaniakat nézzük.
a) A II. világháború, igaz ez nem
mostani, de azért nem régi, egy örökké fennmaradó manipuláció-etalon. Az
értelmes ember csak elképedve tekinthet, erre és a többi hihetetlen
népbutaságra, népőrjítésre.
b) A jelenlegi iszlám vallás elég
sok szélsőséges tagja szintén elképesztő. Mint mondtam nem az ideológiákat,
vallásokat kell okolni. Mert azok csak ürügyek a manipulálok kezébe és a
manipuláltak fejébe.
Nem a nácizmust, nem a
kommunizmust, nem az iszlámot, egyik vallást, ideológiát sem kell okolni.
Legfeljebb megállapítható, vannak ideológiák melyek fél fokkal (csak fél
fokkal) alkalmasabbak a manipulációra, mint más ideológiák.
c) A következő példázat
Észak-Korea, valamint Dél-Korea esete. Ugyanazon
genetikájú és kultúrájú nép szinte merőben eltérő rendszert építve szinte
ellentétes eszméket vall, szinte ellentétes társadalmi gondolkodással bír.
Attól függetlenül, hogy a déliek járnak közelebb ez igazsághoz, a lényeg mégis a
nagyfokú különbség, mely csakis az eltérő kommunikáció, a manipuláció hatására
jöhetett létre.
d) Hogy ne csak a politikai
manipulációt nézzük, vegyük be a sorba a kereskedelmi manipulációt, más néven a
reklámokat. A reklámok többségéről, az összehasonlító adatok nélküli
reklámokról van szó, az egyszerű agymosó reklámokról. Melyek az emberek jelentős részére (30-60%,
milliókra, milliárdokra) hatással vannak. Jó példázat az emberek
manipulálhatóságára.
e) Végül kis hazánk, Magyarországon,
2016 év környékén létrejött manipulációt is be kell venni a példázatok közé.
Nemcsak azért mert erre közvetlen rálát az szerző, de azért is, mert ez már egy
új manipulációs kort jelenít meg. Elképesztően nyilvánvaló valótlanságokat szop
be a magyar nép, jelentős része. Olyanokat, amiket tíz évvel ezelőtt még
kinevetett volna, pedig már akkor sem volt a csúcson. Az előző példák után,
valamint a tendencia elemzése után mégsem mondhatjuk, hogy a magyar nép,
negatív kivétel volna. Azt mondhatjuk, hogy a népek rangsorába e szempontból is
(manipulálhatóság, stb.) az alsó negyedbe tartozik, de nem kivételes. Van hozzá
hasonló.
Valamikor naivan azt gondoltam a
magyar nép nem az alsó, de a felső negyedbe, minimum a középmezőnybe tartozik,
sajna ez életem egyik legnagyobb csalódása. Még ezzel együtt sem, kivételesen
gyenge.
A manipuláció lényeges jellemzői:
a) A manipuláció, pontosabban a
tömegmanipuláció egyfajta meghatározása: olyan kommunikáció, melynek hatására,
az emberek jelentős része ( 10-60%) a manipuláló szándékának irányába változtat
a véleményén.
A felhozott példák mutatják az emberek, a nép, a tömegek hihetetlen
manipulálhatóságát.
A történelem során a rengeteg régi tévedés mellett, illetve a rengeteg új
tévedés mellett mégis megjelentek igazabb új gondolatok. Valahogy így mégis
előre evickélt az emberiség. A manipuláció, a tévedés, a káros torzítás, tehát
akár természetes folyamatnak is vehető.
Kérdés viszont hogy ez a folyamat
marad, netán, javul, vagy romlik. Sajna, inkább romlás látható.
b)
A kérdés a jövő, illetve a tendencia.
Egy tendencia mindenképpen
világosan kirajzolódik: a szándékosság, valamint a beletörődés (elfogadás).
Kb. 10 évvel
ezelőtt írtunk egy könyvet melyben, végeredményben egy groteszk rémálom jelenik
meg. A manipuláció jövőbeli tankönyve azt jelenti, hogy a manipuláció „szándékossá
és elfogadottá” válik. Akkor még nem gondoltam, hogy 10 éven belül ténylegesen
is realizálódik ez a rémálom.
A szándékosság természetesen nem
új keletű, nehéz megmondani, hogy egy hazugság, ferdítés, csúsztatás mennyire
szándékos. Én azt gondolom az is egy modern kori tendencia, hogy manipuláló
maga sem hisz a terjesztett dologba, a célja egyértelműen az agymosás. Tehát a szándékosság is tendencia.
Ami igazán új, az mégis a kettő
összekötött erősödése: „a manipuláció szándékossága és elfogadottsága”. Ez a kétoldalú
tendencia, ami új, ami egyértelműen megjelenik, ami sokkal veszélyesebb, mint
minden eddigi manipuláció.
Ennek is az „elfogadás” része erősödik,
amikor a manipulált azt mondja: igen én tudom, hogy manipulálnak, hazudnak, de
ezt én már megszoktam, ez így természetes, ezt én elfogadom. Ez több
szempontból új és borzalmasabb helyzet.
Nem tudom megfigyelte-e a kedves
olvasó, de politikai elemző műsorokban többnyire manapság nem az ügyet elemzik.
Tulajdonképpen a manipulációs taktikákat elemzik. Mi más ez, mint a manipuláció
elfogadása.
Visszatérve, mit jelent a
manipuláció elfogadása?
Például a manipulálónak nem kell
nagyon trükközni, titkolni a hazugságait.
Ezt tapasztalhatjuk például 2016
táján Magyarországon. Az emberek nagyobb része tudja, kijelenti: igen tudom,
hogy ez így nem igaz, tudom, hogy ez manipuláció, de mégis „ezért, vagy azért”
elfogadom.
Régebben is volt ilyen: - ugyan
már fiam, mindig is voltak, vannak, lesznek urak, és szegények. Csakhogy még az
ilyen beletörődő sem fogadta el, ha az úr, a szemébe hazudott és azt mondta:
nincsenek urak és szegények. A beletörődő azt mondta: beletörődök abba, hogy
vannak urak és szegények, de erről legalább ne hazudjunk. Más nyilvánvaló
hazugságokat sem fogadott el.
Az új, korunk beletörődője, viszont
bármilyen hazugságba beletörődik.
Még azt is elfogadja, ha azt
mondják neki: nagyjából minden rendben van. Sőt azt is elfogadja, legalábbis
nem lázadozik, ha azt mondják neki: nincs is itt komolyabb hazudozás. Ez tehát
egy magasabb szintje a beletörődésnek, mert mindenre kiterjed. A manipulálónak
nem kell trükköznie, titkolttá tenni a hazugságait, elég, ha sokat ismételgeti,
hiszen a manipulált elfogadja. Elfogadja pl. ezért: a manipuláció, az élet része.
Tulajdonképpen ezzel megszűnik az
igazság. Szerintem elveszik az élet értelme, de hogy hosszabb távon ez milyen
bajokat hozhat, egyelőre még nem tudjuk.
A tömeg manipulálhatóságának
tényezői:
a)
Van egy 10-30%-ig terjedő az átlagostól
rosszabb, rosszra hajlamos réteg. Nyilvánvalóan elég banális a megfogalmazás:
rossz, rosszra hajlamos. Csakhogy a konkrétumok nélküli általánosítás, „rossz,
rosszra hajlamos” oka, éppen az, hogy sok minden lehet ez a „rossz”.
E réteg sok
minden károsat, ártót tehet a társadalom szempontjából – ezt jelenti a rossz.
b) Ha már rétegek azt se felejtsük el, nemcsak
manipuláltak vannak, de
manipulálók is. Persze ez utóbbiak a
rosszak közé tartoznak. De kik
tartoznak ebbe a rétegbe? Nos ezen már
el lehet elmélkedni. Azt
azonban el lehet mondani: sok magát
nagyon rafináltnak tartó ember,
valójában átvert, kihasznált ember.
c)
Nemcsak a rossz réteggel kell számolni. A „jó” többség
illetve relatív többség gyengeségeit szintén figyelembe kell venni. Ugyanis ha rossz 10-30%-hoz csak 30-50%
„csatlakozik” akkor már a többség rossz irányba menetel. Tehát a következőkben
a „jók” többségének azon 30-50%-ról lesz szó, akik mégsem egészen „jók”.
Leegyszerűsítve: a naivak és közömbösök 30-50% rétegének (többség, relatív
többség) néhány gyengesége. Ezekről lesz szó a következőkben.
d)
Ha manipuláció, akkor mindenképpen a „jó
királyba”, a vezetőbe, vagy a vezető eszmébe való naiv hit, amit be kell
sorolni a tényezők közé.
e)
Ha nem is hisznek a jelenlegi „jó királyba” de
mindenképpen messiásra, megváltó emberre várnak. A nép a tömeg nem eléggé hisz
magába, nem eléggé hisz a demokráciába.
f)
Ha hisznek is valamennyire a demokráciába,
semmiképpen nincs meg a többségbe, a relatív többségbe, a békés, kemény, de
következetes küzdelem akarata, illetve tudása. Pl. hogy tömegtüntetésekkel,
nagy sztrájkokkal, ill. ellenszavazásokkal, leváltásokkal is el lehet küldeni a
csapnivaló vezetést. Sőt azt sem értik, miért kellene a rosszat leváltani, elküldeni,
ha nincs helyette igazán jó, ha nincs megváltó. Az pedig szinte fel se merül,
hogy ők maguk, mi magunk, vagyis a nép vegyük át a vezetési funkciók egy
részét.
g)
Mindenképpen el kell gondolkodni, hogy az
általános ember butaságot mennyire vehetjük a tényezők közé. Ha a mindennapi
életbe gyakran felkiáltunk: „de ez hatalmas ostobaság”, akkor miért
csodálkozunk, ha a nép manipulálható. Az
emberek (beleértve magamat is) még mindig nem látják át eléggé a dolgokat, még
nem képesek a helyes utat kiokoskodni, pláne ha közben mindenféle
félrevezetések térítik el őket.
h)
Ugyanakkor felmerülhet a gyanú: lehet, hogy az
ember, a többség, relatív többség nem is
akar teljesen békés, igazságos, igazságot feltáró életet. Avagy e
gondolat válik általánossá: ennél úgysem lehet jobb.
i)
Nyilvánvalóan a manipuláció elfogadásban szerepe
van annak is, hogy a valóság fokozatosan átcsúszik fiktív világba (filmeket
nézünk, élethű játékokat játszunk, stb.).
j)
Annak is szerepe van manipulálhatóságban, hogy a
hatalmasra növekedett hazugságtengerben még nehezebb az igazságot megtalálni.
k)
És végül, de nem utolsósorban, e gondolat
elterjedése, általánossá válása: a manipuláció természetes, mindenki manipulál.
A manipuláció az élet része, el kell fogadni.
Természetesen mindezen tényezők
hamis ártó tényezők. Természetesen sem a
manipulációba sem a fejlődésképtelenségbe nem szabad belenyugodni. Az is látni
kell, hogy a stagnálás, a pangás, hanyatlásba megy át. Ez tisztán kirajzolódik
a természetrombolás vonatkozásában. Nem elég beállni egy alacsony negatív
szintre. Folyamatosan előre kell lépdelni, hogy a katasztrófát elkerüljük, és a
földet az utókornak megőrizzük.
A kivaghy könyvek mind a hat,
hat, ha olvasgatod azokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)