Budapest képek

 

Kádár korszak emlékezés

 10 emlék, ami már szinte nincs. Ez nem nosztalgiázás, mert az kellemes emléket jelent, de ezek közül nem mindegyik volt kellemes.

1. Él a nadrágon. Nagy szégyen volt, ha nem volt éle a nadrágnak. Sok idő elment az él abszolválásával, volt, aki éjjel a lepedője alatt tartotta az élre hajtogatott nadrágot.

2. Ünnepségen kisdobos, ill. úttörő egyenruha, - felnőtteknek minimum, fehér ing, öltöny, nyakkendő, mandzsettagomb, - még pop és rock-koncerteken is.

3. Padlóvikszelés. A padlót pontosabban a faparkettát legalább kéthetente illő volt fényesre vikszelni, annak ellenére, hogy pár nap múlva visszaállt a kopott-foltos megviselt állapota. De a büdös viksz-szag megmaradt.

4. Fa és, vagy szénfűtés, illetve vaskályha, cserépkályha. Minden lakáshoz tartozott szénpince, még városban is. Télen füst, bűz kavargott, de volt tél, tavasz, nyár, ősz. Reggel hideg volt, mert kialudt a tűz, délután hazaérve, mindennap be kellett gyújtani, fűteni, estére lett meleg. Viszont az iskolában volt olyan, hogy szénszünet.

5. Ha már iskola - hátizsák helyett aktatáskába cipeltük a könyveket, kevesebbet, mint mostanság. Havazáskor szánkónak is betette. Mindenhol szánkópályák és csuszkapályák. Neki szaladtál, és huss, állva csúsztál a jégen. Vagy eltaknyoltál.

6. Még mindig iskola - könyvek, füzetek bekötése, szabályosan kék papírba, szabványos címkével. Nagyobb szigor volt az iskolában nem volt ritka a testi fenyítés, - a nők, nénik, a fiú-diákok haját ráncigálták, - a férfiak, a bácsik (tanárelvtársak), nyaklevessel, kokival, egyéb trükkös módszerrel éltek.  Azért mondtam „fiúdiákokat”, mert nem emlékszem, hogy lány is kapott volna ilyent.  

7. A sorkatonaságnál élesben készültünk a világháborúra. (Pedig lényegében nem volt rosszabb a nemzetközi helyzet, mint jelenleg). Volt olyan hadgyakorlat, amely így kezdődött: az imperialisták megtámadtak. Többek között egy órán keresztül gyakoroltuk: atomvillanás jobbról, atomvillanás balról. Erre hasra vágtad magad, úgy hogy a talpad a megadott irányba mutatott, persze a legnagyobb sárban és teljes menet-felszerelésben.

8. Munkakezdés hétkor, esetleg fél nyolckor, szigorúan vették.

Viszont este kilenckor már általában hajcsika. Egyébként is volt egy látszatszigorúság, a góréknak ki volt adva, hogy naponta kétszer ellenőrizzék le a dolgozókat. Mi tudtuk, hogy kilenckor és kettőkor szigorú arccal körbejár a „szeretet” főnök, - az alvók felébredtek, a sörösüvegek eltűntek és mindenki lázasan dolgozni kezdett addig az öt percig.

9. Protekcióval már három év várakozás után megvehettem a Trabantot. Nem mentem előbb a Merkúr telepre, csak nyitásra, a 158-s sorszámot kaptam. Az eladó-ügyintéző közölte, hogy már csak barna színű van, - hiába villantottam be egy százast (hatalmas pénz volt), ha lehetne fehéret, csak rázta a fejét: talán egy hónap múlva, de akkor… Inkább elvittem a barnát (egyébként később megszerettem), - hazafelé a lehúzott ablakon kikönyököltem és odaköszöntem a sétáló lányoknak. Visszamosolyogtak (nem gúnyosan), - lovas kocsinál a Trabant is menőbb. A Trabantra majdnem olyan büszke voltam, mint az első Lee farmeromra.

10. A hetvenes évek húsboltjában szinte akkora választék volt, mint most. De én jártam Lengyelbe, Románba, Bolgárba és máshol, alig találtam hentes-boltot. Ha mégis, üres pultok, talán néhány összeaszott zöldes virsli-féle forgatta fel a gyomrom.

Összegzés ezernyi emlékből leszűrve:  A késő Kádár-korban (1970-től) már lehetett beszélni, nem volt fekete autó. Ha úgy adódott kirúghattak a kritikád miatt, ritkán, mint most, amúgy gyakorlatilag lecsinálták a véleményed, mint most. Egypárt-rendszer volt, mint most (2022--). Akkor is loptak a górék, csak századannyit, mint most. Sok apró hazugság, ostobaság, igazságtalanság volt, most kevesebb van, de nagyobb. Most a nép birkaságát kevesebb erőszakkal, de több trükkel, átveréssel, manipulációval érik el. Áru és főleg választék-hiány volt. Viszont akkor a közép és alsó rétegek nagyobb egészségi, lét, munka biztonságban élhettek. A nyugatra utazás korlátozottabb volt.. De a gyerekes családok bérelhettek olcsón állami bérlakást. Azért az szomorú, hogy összességében egy tapodtat sem léptünk előre, sőt akkor pozitív volt a tendencia, most negatív.  A többi EU-s rendszerváltó országnak bejött a rendszerváltás, nekünk nem.

Összemosás-manipuláció

 Az összemosás

 

A magasabb szintű társadalmi (politikai) intelligencia soha nem feledkezik meg az aktuális reális következtetésről.

A problémakör szerteágazó, az alapoknál kezdem.

Ha hétköznapi problémáról gondolkodunk, akkor az értelmes ember értelemszerűen a gondolatsor végét, egy megoldással fejezi be. A megoldás feltétele az aktuális reális következtetés.

Nézzünk egy nagyon egyszerű példát. Ráébred a jó ember, hogy az a bolt ahová eddig vásárolni járt, nem jó. Drága is, udvariatlan a kiszolgálás, csalnak is. Tehát létrejön az elvi megállapítás: ez a bolt rossz. És utána automatikusan a megoldás: akkor ebbe a boltba nem megyek, lehet, hogy a másik boltban vannak hibák, de összességében azt választom.

Ha viszont az emberek a politikai társadalmi problémákról gondolkodnak, akkor valahogy elmegy az eszük.

Megállapítanak egy alapelvet, ami vagy igaz vagy nem, azt hangoztatják kiabálják és egyszerűen nem teszik fel a kérdést maguknak sem: rendben van és mi a megoldás?

Mostanában több ilyen megjelenéssel találkoztam: A pártok nem alkalmasak a problémák megoldására, csak a civil szerveződések érnek valamit, gyerünk szerveződjünk.

Ezt leírja százszor, gyűlést tart, felírja a falra, és aztán???? Aztán nem történik semmi, mert elmarad az aktuális reális következtetés, illetve a megoldási terv kigondolása. Ha ez nem maradna el akkor pl az előző okos ember, így fejezné be a gondolkodását:

Ez lehet, hogy igaz, de a jelenlegi politikai társadalmi helyzetben nem lehet vele sokat kezdeni. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni. Minimum eddig el kell jutni, de az sem árt, ha eddig eljut az ember: Ez a cél, (legyen párt-nélküli a politikai rendszer pártok nélküli közvetlen demokráciára épülő)  akkor csináljunk egy több lépcsős hatékony megoldási tervet.

Ha ezt alaposan továbbgondoljuk, akkor egyrészt rá kell ébredni, ez nem egy hipp-hopp terv. Majd rá kell ébredni, hogy  az első lépcsőket be kell illeszteni a jelen rendszerbe, - konkrétan az első lépcső, jelen helyzetben, az Orbán-Fidesz uralom leváltása.

Szóval szaporodnak a civil szerveződések és alakulnak a kis pártok. Ez az érv is gyakori: A demokrácia alapja, ha a különböző pártok elmondják a maguk véleményét, megvitatják, és versenyeztetik.

De megint elő kellene venni az aktuális reális következtetést: Ez lehet, hogy igaz, de a jelenlegi politikai, társadalmi helyzetben nem lehet vele sokat kezdeni. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni.

Tehetünk általánosságban igaz megállapításokat, pl.:

Ne pártosodjunk, ne klikkesedjünk, az ügyek mentén válasszunk, a valóságos programok számítsanak, az alkotmányt a nép szentesítse, legyenek demokratikus viták, - ezek mind szép igaz, demokratikus elvek, csakhogy egy diktatórikus rendszerben önmagukban semmit sem érnek. Nem érnek semmit, mert jelenleg nem lehet őket megvalósítani. Ezek olyan távlati célok, melyek önmagukban megoldási terv nélkül csak a demokrácia látszatát adják, a lényeg a máz alatt tovább rohad.

Szóval vannak ezek az „igazságok”, melyek például egy magasabb szintű demokráciában akár valóban igazak lehetnek.

De egy diktatórikus rendszerben, elveszik az igazságuk, sőt akár ártalmasak is lehetnek. Ahogy a humorista mondta: ha süllyed hajó már fölösleges a korlátot festeni sőt ártalmas, hiszen az erőt energiát elvonja a fontosabb teendőktől.

Például, diktatórikus rendszerben mikor összefogásra van szükség, ártalmas, ha valaki az ellenzéki pártok versenyéről beszél. Amúgy demokráciában a verseny hasznos, de nem ebben  a helyzetben. Ebben a helyzetben azt eredményezi, hogy az ellenzék széthúz, az ellenzéki szavazótábor is rosszallással elfordulással viszonyulhat ehhez.

Újra elmondom: az aktuális feladatot, feladat-igazságot, mindig az adott helyzethez kell igazítani.

Itt mindjárt beleütközünk az elvhűség problémájába.

Vannak imigyen gondolkodók: ki kell tartani az igazság mellett, a megalkuvás magalkuvást szül. Számomra nincs alku, én a kis rosszat, a kis hazugságot sem fogadom el. Én nem teszek különbséget, a rossz, az rossz akkor is ha nagy, akkor is ha kicsi. Vagy jót igazat csinálok, vagy semmit.

Tulajdonképpen szimpatikus és részben igaz  nézet. De ártalmas.

Az előző gondolatmenet alapján is ártalmas, hiszen nem igazodik az aktuális reális helyzethez, nem készít megoldási tervet.  Tulajdonképpen áttételesen ezt mondja: „akkor maradjon a rossz helyzet”

De térjünk rá az összemosásra.

A 2020-s magyar Fidesz autokrácia-kelepce alapja az összemosás manipulációja.

Az összemosás alapja, is az hogy kevésbé rossz, és az erősebben rossz között nem teszünk különbséget. Hasonlít a relativizáláshoz, de nem ugyanaz. Sajnos aki összemos, az akarva-akaratlan az összemosás manipulációját végzi. Az összemosás több okból talán még az ellenségképnél is ártalmasabb. Elég nehéz észrevenni elég magas társadalmi politikai intelligencia kell ahhoz is hogy elkerüljék.

Mielőtt továbbmegyek meg kell jegyezni, hogy valóban vannak esetek, amikor a két választható szinte egyenlő, általában egyenlően rossz.

Az esetek többségében azonban alaposabb átgondolás után közepes, vagy nagyobb tehát nyilvánvaló különbségek állapíthatók meg.  Ezekben az esetekben bárki akármilyen szándékkal a nagyobb rosszabbat dicséri, vagy a kisebb rosszat szidja, az összemos (árt, hamisít).

 Ráadásul már akkor is létrejön az összemosás, ha a nagyobb rosszat hasonló kritika éri, mint a kisebb rosszat. Ugyanis ekkor is egyenlővé válik a kettő. Ennek tipikus példája:  - Már megint sírtok, már megint verekedtetek? – Igen mondja az egyik gyerek: - mert ő orrba vágott belém rúgott, én pedig lefogtam a kezét. Mire a szülő: - Engem nem érdekel, mindketten a sarokba!

Ez is egy tipikus összemosás.

Sőt összemosás következi be a közömbösség (én nem politizálok) következtében is. De ezt nem akarom idekeverni, így is bonyolult a témakör.

Mindig összemosás következi be, amennyiben nem teszik az ítélet, a kritika végére a bizonyos megjegyzést: összességében azonban x a legrosszabb, annál még y is jobb.

Ugyanis ha ez kimarad, és csak a nagyobb rossz dicsérete, vagy relatív dicsérete, a kisebb rossz szidalmazása marad magában, akkor a két rossz egy szintre kerül, vagyis megtörténik az összemosás. Vagyis elmarad az aktuális reális következtetés – ezért történik összemosás.

Választásban az összemosás konkrétan ezt jelenti: ha ezek egyformán rosszak, akkor mindegy kit választok. Sőt akkor a legjobb, ha el sem megyek választani. 

Emlékeztetőül a magyar politika vonatkozásában, ez a mondat marad el: Lehet, hogy az ellenzék hibákat követ el, de ez a jelenlegi társadalmi, politikai helyzetben másodlagos igazság. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni. Ez pedig értelemszerűen csak az erősebben rossz (Fidesz-rezsim) elzavarása, leváltása lehet.

Ha belegondolunk, akkor ez az elmélet egy normál demokratikus rendszerben egy sereg demokratikus elvet sért. Csakhogy, és ez a lényeg, jelenleg nincs normál, demokratikus helyzet.

Az összemosás egy rendkívül rejtett hiba, vagy ha direkt csinálják nagyon ravasz trükk.  

Tulajdonképpen majdnem mindenki, köztük az ellenzéki emberek is, a jó szándékúak is, vannak annyira elfogulatlanok, hogy az ellenfélben meglátják, és nem tagadják le a kevés pozitívumot, és a saját oldalukban meglátják a hibákat. Ez az objektív elfogulatlan értékelés. Ráadásul, ha a közel egyenlő szidás kritika által jön létre, az összemosás, akkor a naiv ezt gondolja: kizárt, hogy összemosnék hiszen, bátran jól megmondtam a nagyobb rossznak is. 

Tulajdonképpen az egy olyan manipuláció mellyel magukat tévesztik meg az emberek, de nyilván nem szándékosan, hanem társadalmi intelligencia hiányában.

És mégis ezek az emberek akarva-akaratlan összemosnak,

- Hiszen, persze, hogy ami jó az dicséretes, ami pedig rossz azt a már a kijavítás miatt is kritizálni kell. De mint mondtam, azért történik összemosás, mert a dicséret, vagy a kritika után elmarad az aktuális reális következtetés.

 

Röviden kitérek az ATV összemosó szerepére.

Már ezzel a kitéréssel én magam is összemosást végzek el,  - hiszen miért az egyetlen látható-nézett ellenzéki médiával foglalkozok, miért nem a pofátlan Fidesz-médiával, vagy a szuper pofátlan állami-Fidesz médiával. Itt megint egy csapdahelyzettel találkozunk, ami így szól: csak akkor nem követünk el összemosást, ha a fő gonosz, ebben az esetben Orbán-Fidesz aljasságával, hibáival foglalkozunk. Minden más esetben erről eltereljük a figyelmet, másokat is beállítunk, a hibázok sorába, tehát összemosást végzünk el. Ez igaz, csakhogy így nemcsak unalmas, de hiányos is lesz az elemzés.

A másik nagyobb csapdahelyzet, hogy ez a magyar ellenzék megoldhatatlanul benne van az összemosás csapdahelyzetében.

Erről később fogok bővebben elmélkedni.

Már az is szomorú hogy azt kell mondani az ATV volt, van az egyetlen politikai média amelyik viszonylag ellenzéki és viszonylag sok emberhez eljut. Viszonylag ellenzéki volt, ezzel magammal is vitatkozom, mert sok hibával működött. A legnagyobb hibája éppen ez volt, van, hogy erősen összemosó jellegű. Sok a kormány-kritika, de alig kevesebb, az ellenzék kritikája, és rendszerint elmarad az aktuális reális összegzés. Vagyis a műsorok végkicsengése nem az, hogy az Orbán-Fidesz a fő sz@rkavaró, ettől a kártevőtől kell elsősorban megszabadulni.

Nyilván a média attól összemosó, hogy a főszerkesztők, szerkesztők, a meghívott elemzők, politikusok, megszólaló emberek azok, de valószínű az összeválogatás koncepció szerint történik.   

Ismétlem, most én is összemosást csinálok, mert nem az ötször ártalmasabb aljasabb Fidesz-médiával, nem azok embereivel foglalkozom. Megegyem azok soha nem csináltak, csinálnak összemosást, azok egyértelműen csak szidják az ellenzéket, csak  dicsérik a Fideszt. Visszatérve az ATV-re, belegondoltam vajon  hány embert állíthattak az ellenzék oldalára, és ezzel szemben éppen az összemosás következtében hány ellenzékiből csinálhattak zavarodott, közömbös ellenzékit.

Belegondolva, kalkulálva, valószínűleg azért „csinálhattak” kevés ellenzéki szavazót, mert a nézőtáboruk eleve ezekből állt. Viszont a folyamatos összemosásával elég sok ellenzéki szavazót bizonytalaníthatott és riaszthatott el. Tehát akarva, vagy akaratlan (nem lehet tudni) az összemosás miatt összességében többet ártott, mint használt az ellenzéknek.

Itt a végén megjegyzem természetesen összességében Orbán-Fidesz rezsim a bajok eredője. Az ATV arra példa, hogy az összemosás jelen van az egész társadalomban, az ellenzéki oldalon is, az emberek, pártok, média szinten is, tehát mindenhol.

 

De miért hajlamosak a magyarok az összemosásra?

Hajlamosak, mert az EU országok döntő többsége nem esik ilyen mértékben az összemosás hibájába. Más országban (pl. a rendszerváltó országokban, az EU országokban, a régió országaiban) is voltak vannak aljas vezetések, politikusok, politikai erők, - voltak, vannak alkalmatlan ellenzéki politikai erők, de mégis a nép kevésbé rosszul választott, értékelt, mint Magyarországon. Mivel, a tendenciáját is nézve, nálunk a legrosszabb a helyzet, legnagyobb a hanyatlás, egyértelmű, hogy ebben a nép erősen sáros. Vita lehet, hogy az összemosás a legjelentősebb, vagy csak második-harmadik tényező.  Az viszont vitán felül áll, hogy ebben a lejtmenetben, kisebb-nagyobb mértékben szinte mindenki sáros.

Vitathatatlan, hogy a sárosság egyik jelentős tényezője az intenzív összemosás, a magyarok erősen összemosók.

De, hogy a fenti kijelentés ne legyen összemosó, hozzáteszem: remélhetőleg egy jobb oktatással sokasodhat azon jelenleg kevesek száma, akik nem összemosók.

A magyarok hajlamosak az összemosásra, mert egyrészt a kultúrába benne van, másrészt ennek felismeréséhez már kellene bizonyos társadalmi politikai intelligencia szint.

Az utóbbi megállapításhoz (a magyarok alacsony társadalmi intelligenciaszinten állnak) nem akarok, nem is tudok sokat hozzátenni, főleg azért mert már máshol bővebben taglaltam a témát.

A magyar családi nevelésbe, a magyar kultúrában erősen belevésődött az összemosás. Egyrészt az ilyesmi mondások felfogások sokasága hat: Az egyik kutya, másik eb. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.  A hatalom eltorzítja a lelket. (Ide visszatérek, mert ehhez hasonlókat én is megállapítottam.)

A másik ehhez kapcsolódó vonal: te magaddal foglalkozz, ne a világgal. Mindenki a maga háza előtt söprögessen, nem kell másra kenni a problémákat. Ilyen a világ el kell fogadni, ebbe kell helyt állni. Ne szólj, szám nem fáj fejem.

Ez a felfogás, féligazság vitatja a társadalom a rendszer fontosságát, - a „mindegy” felfogás miatt biztat a közömbösségre, egyben az összemosásra.

Itt talán ilyesmi gondolat teheti helyre az egyoldalúságot: A magánélet mellett a társadalom a rendszer javításával, jobbításával is szükséges foglalkozni, mert az is jelentősen befolyásolja életünket.

Talán izgalmasabb „a hatalom eltorzítja a lelket” felfogás, mert az több mint féligazság. Az már megjegyzéses igazság, vagyis olyan igazság, amely után, ha nem teszünk megjegyzést, aktuális reális következtetést, akkor eltorzul félreérthető lesz.

Én azért foglalkozom „a hatalom eltorzítja a lelket” jelenséggel (hatalomitisz betegség), hogy rávilágítsak: a politikai társadalmi rendszer demokratizálódása nélkül nem lesz demokratizálódás, sem fejlődés. Vagyis az emberek a vezetők történelmű léptékű, önmagától való megjavulásban ne nagyon bízzunk, tehát marad a vezetők hatalmának rendszerszerű, törvényi korlátozása, erősebb kontrollja (a nép által) és ez nem más, mint a demokratizálódás, a demokratikus rendszer fejlesztése. Illetve az oktatás jobbítása segíthet az emberek, vezetők javulásában, fejlődésében.

De kétségtelen, ha csak az okoskodás elejét hangoztatjuk „minden hatalommal bíró, egykutya” abból egy összemosó ártalmas nézet kerekedik ki. Kétségtelen én magam is felületességből többször összemostam, vagyis hibáztam. Ugyanis az összemosás általánosítása mellett, ennek is ott kell lenni:  „az aktuális feladat mindig a legnagyobb rossz kiiktatása, ehhez pedig különbséget kell tenni”

Gondolkodástanilag pedig: az általánosítás mellett, után mindig legyen ott a különbségtétel.

Illetve, a megállapítás mellett, után mindig legyen ott az aktuális reális következtetés.

Az összemosás csapdája:

Kezdjük azzal, hogy egy ilyen hiányos torz demokráciában, mint az Orbán kormány első 10 éve, azért a nép az emberek kezében van a döntés. Főleg az Orbán kormányzás első 8 évében.

Merthogy ez egyik magyar tévhit, hogy a politikát, a politikusokat, a rendszert és ebből következően az élet minőségét vagy annak jelentős részét valakinek (jó tündéreknek, a vezetőknek maguknak, akárkinek) kell megteremteni. Az embereknek ez jár, akkor is, ha nem tesznek semmit.

Ez egy baromi nagy tévedés, a vezetők, ha nincs a nép általi jó vezető-kiválasztás, és kontroll, és kritika, akkor elkanászodnak, a saját érdekeik szerint tevékenykednek. Tehát a nép kötelessége: a helyes kiválasztás, a vezetők helyes értékelése, a vezetés kontrollja. (Vezetők alatt értem, a kormányt, az ellenzéket, általában politikai osztályt, beleértve a politikai média embereit.)

A helyes kiválasztás, értékelés talán legjelentősebb szempontja: ne legyen összemosó. Vagyis próbálja elzavarni a legnagyobb rosszat, és megválasztani a legkevésbé rosszat, ez pedig összemosással nem megy.

A nép az emberek felelőssége tehát egyértelmű.

A statisztikai adatokra alapozó és más alapigazságokra építő értékelés egyértelműen kimutatja, Magyarországon történik a régión belüli legnagyobb hanyatlás, vagyis itt hibás leginkább a nép általi vezetés-kiválasztás.

A nép hibás döntése (hiszen egy ország-rohasztó diktatórikus, cinikusan hazudozó bandát választ már 14 éve) sok okra bontható. Ezeket itt nem sorolom fel, csak az egyik legjelentősebb okra térek ki az összemosásra. Az emberek a nép összemossa, szinte egyenlően értékeli a nagyon rossz, a fő bűnös kormányt és a kevésbé rossz ellenzéket. Ezért nem váltja le a kormányt, az Orbán-Fidesz rezsimet. Ebben a helyzetben az a csapdahelyzet a már felsoroltakon kívül, hogy a nép összemosó nézetét kultúráját nagyon nehéz megváltoztatni.

Ennél is nagyobb csapdahelyzet, hogy van itt egy öngerjesztő örvényfolyamat, és van egyféle határ, amelyet átlépve már a folyamat visszafordítatlan.

A mélybe tartó örvényfolyamatot gerjeszti, hogy a nép butul, jellemtelenedik, társadalmi intelligenciája csökken, és ezeken belül többek között egyre inkább összemosó (egyben beletörődő) lesz. A hatalom egyre inkább vérszemet kap és ebbe az irányba manipulálja a népet.

Az ellenzék (ellenzéki politikai erők) az erősödő összemosás által, szintén egyre butul, jellemtelenedik, gyengül. Itt megint egy kitérőt kell tenni. Optimális helyzetben az ellenzéki vezetés nép általi és egyéb egészséges kritikája és egészséges biztatása egyensúlyban van, a kettő együtt javítja a szervezet erejét, népszerűségét, erkölcsét, stb. Ha túl sok a szidás (kritika), kevés a biztatás akkor felborul az egyensúly és ellenkező folyamat alakul ki. Egyre kevesebb lesz a normális jellemes demokratikus politikus (ők sem bírják, hogy áldozatos munkájukért csak rúgást kapnak), - egyre több lesz az álnok, megélhetési karrierista politikus (róluk viszont lepereg a kritika), - tehát az ellenzék valóban satnyul.  Persze ez nemcsak az ellenzéki politikusokra igaz, hanem az elfogulatlannak, inkább ellenzékinek tartott politikai elemzőkre, újságírókra, közemberekre, szakértőkre, média-szereplőkre, stb., tehát ezen emberek, szervezetek, médiák is hígulnak, satnyulnak.

Az ellenzék, satnyul-gyengül, a jogos és jogtalan összemosása erősödik, népszerűsége csökken, - erre a folyamatra rájátszik a továbbra is legaljasabb politikai erő (pl. Fidesz), - közben a nép butasága átverhetősége összemosási hajlama is nő – szóval a tényezők egymást erősítik és az egész süllyedő örvényt képez.

Nyilvánvalóan van egy határ, ami után az örvénybe esett akármi, ebben az esetben a magyar nemzet, már nem tud az örvényből szabadulni. A vezetés teljesen elpofátlanodik, az ellenzék teljesen elsatnyul, a nép is elbutul, már nincs visszaút.

Mindennek a végére kellene valami aktuális reális összegzés.

Talán ez: Kedves magyarok holnaptól legyünk kevésbé összemosók, és gondolkozzunk, konkrétan azon hogyan lehetne gyakorlatilag reálisan elkergetni az Orbán-Fidesz bandát.

 

 

Nézzünk egy konkrét tipikus összemosást. A Budapest-bérlet megszüntetése, ami egy hatalmas baromság, de valójában egy nagyon ügyes, megtervezett összemosási akció volt. Ebben az ügyben, vitában a nagyobb rossz, a probléma okozója nyilvánvalóan a kormány, neki háromszor nagyobb a hatalma, pénze hatásköre, mint az ellenzéknek (Karácsony által vezetett fővárosnak). Tehát nyilvánvalóan egyértelműen ki lehetett mutatni melyik oldal a nagyobb rossz (sokkal nagyobb rossz) és melyik oldal a „kisebb rossz”. Gyanítható. hogy ebben az összemosási akcióban tervezetten részt vett az egyik független, sőt inkább ellenzékinek gondolt tévé csatorna ATV, és több látszólag független, sőt ellenzékinek vélt politikus szakértő.

(Az ATV és bizonyos független elemzők és bizonyos ellenzéki politikusok gyanúsan sokat kritizálják az ellenzéket, aránytalanság van, szinte mindig elmarad az aktuális reális következtetés, tehát gyanítható, hogy részben szándékos összemosás történik.)

A felsorolásból kitűnik, hogy egyrészt szinte mindenki összemoshat, másrészt szinte lehetetlen megmondani, hogy ki milyen szándékkal, butaságból, naivitásból netán aljas manipulációs okból vesz részt. De ez az eset, annyira szabályszerű volt, hogy feltehetően megszerkesztett manipulációs akció volt. Ugyanis a szakértők többsége egyformán viselkedett: elmondta, hogy a kormány nagy baromságot csinál, azt is, hogy a kormány a fő hibás, majd az utolsó mondatok (ezek a legfontosabbak): de hát, amit az ellenzék, a főváros csinált az is borzalmas, ők is hibásak alkalmatlanok, tesze-toszák. Ha néha rákérdezett a riporter a miértre, akkor nem volt konkrét válasz. Ezekkel az ellenzéket szidalmazó mondatokkal zárultak a riportok, és mindig elmaradt az aktuális reális következtetés: végeredményben ez a kormány hibája.

Természetesen megtörtént az összemosás. Ugyanis ebből az egészből nagyérdemű számára ez jön le: mindkettő egyformán hibás, szinte mindegy hogy kire szavazok, vagy el sem megyek szavazni. Ez pedig ebben a helyzetben a kormánynak az Orbán-Fidesz rezsimnek kedvez. Szavazás szempontjából is. De ne felejtsük el; az összemosás mindig nagyobb rossznak az aljasnak kedvez. 

Mint mondtam az összemosás, egy olyan hiba trükk, (csapda) amit nemcsak a kormány propaganda manipulációs gépezete sugároz, hanem bizony az ellenzék is. Sőt maguk az ellenzéki pártok is összemosnak, mikor úgy kritizálják a saját oldalukat hogy nem teszik utána a aktuális reális következtetést.

Sőt én magam is elkövetném az összemosás hibáját, hiszen most szidom az ellenzéket. De mégsem követem el, mert hozzáteszem: : Lehet, hogy az ellenzék hibákat követ el, de ez a jelenlegi társadalmi, politikai helyzetben másodlagos igazság. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni. Ez pedig értelemszerűen csak az erősebben rossz (Fidesz-rezsim) elzavarása, leváltása lehet. Ehhez sok minden szükséges többek között az ellenzék hibáinak kijavítása, de ez nem elég.

Beszédje az Orbán nagyúrnak

 

Orbán beszéd 2024

- Ép bőrrel átvertük magunkat az aknamezőn. Igen „átvertük magunkat” - és nem átverekedtük magunkat,

A gaz ellenzéknek már semmi hatalma, négy éve megy rendeleti kormányzás, de mindenért ők és Brüsszel-hapci a hibás. Brüsszel, ki sem tudom mondani, mennyire brrrrüsssz, brrrr. Amúgy mindenki ellenünk van. Az ellenzéknek nincs hatalma, de háborút akarnak és migránsáradatot. Nincs hatalmuk, de még mindig jártatják a pofájukat, majd én betömöm.

Ellenállunk a zöld ideológiáknak, de zöldek leszünk. Mi leszünk a vas és acél…., elnézést az akkumulátorok országa. Mi sima vendégmunkásokat engedünk be és nem migráns-vendégmunkásokat.  Előre megyünk és visszamutogatunk most már minimum 15 évre és az állandó ígérgetés; majd erősek, gazdagok, zöldek leszünk, de addig kemény csaták várnak ránk. Valamikor, talán 150 év múlva, mi leszünk a legjobbak, mindenki minket fog csodálni. Dehogyis, már most is minket csodálnak (ez most komoly?), csak nem merik bevallani.

Szerencsére alig kellett átírni a szöveget már 13 éve szinte ugyanazt olvasom fel, csak egyre dagadó kevélységgel.

Én is dagadok és a kevélységem is, de az alázatosságot szeretem leginkább magamban. Meg azt, hogy soha nem mondok magamnak ellent, csak ha páva-táncot járok, tudják - sej-haj pávatánc, mindenki hüle, csak vagány Viktorkát várja Graz.

Minden évben beteszek három újabb ökörséget, három újabb lózungot, és kész az új beszéd. Egyébként pedig ne azt nézzék, mit mondok - jaj belezavarodtam. Amúgy a valóságot bemutató tényeket, statisztikai adatokat be fogom tiltatni – igaz nem számítanak, magukat kedves híveim, ezek úgysem érdeklik.  Vastaps – már megint ellenállhatatlanul szellemes voltam.

Orbán-rezsim kiegészítés és összefoglalás 1.

 

A lelki betegség fennmaradásának kimaradt okai.

 

A bevezetésben felsorolom, a következetes tudatos demokrácia-leépítés fő elemeit.

Továbbá a propaganda-manipuláció fő elemeit.

Na és a hanyatlás fő elemei?

Akkor kezdjük ezzel. Tulajdonképpen a hanyatlás fő elemei az előző kettőből erednek.  Ezeket a kormány nem szándékosan állította elő, hanem a diktatórikus kormányzásból következően, a nép szenvedését okozva jött, és fokozódott, és a jövőben tovább fokozódik.  Egyszerűbben a hanyatlás nőtt, nő, és nőni fog. 

Tulajdonképpen legalább száz tételről lenne itt szó, ha precízen akarnánk felsorolni, de erre nyilván nem vállalkozom.

 A hanyatlás fő elemei:

1. A demokráciát és egyéb lelki szükségletet (igazságosságot, önrendelkezést, biztonságot, stb.) biztosító rendszer, állam leépítése.

2. A szélesebben vett életszínvonal, (beleértve az átlagos jólétet, anyagi szintet, valamint az egészségügyi ellátást, a környezetszennyezést és abból eredő ártalmakat, valamint a tanulás és általa való igazságos boldogulást) romlását, leépítését. Tulajdonképpen gazdasági hanyatlásról van szó.

3. Nemzetközi és régiós viszonylatban a lemaradás.

4. És a népkarakter-romlás, amiről még szó lesz. Ide vehetjük az elégedettséget, a boldogságot, a békés barátságos hangulatot, pontosabban ezek hiányát.

 

A demokrácia-leépítés, avagy a rendszer-silányítás fő elemei:

1. Az intézményrendszer (alkotmánybíróság, stb.) kiüresítése, pártszolgálatba állítása.

2. Az általános centralizáció  

3. A protekcionizmus, pl. a NER lovagok gazdasági hatalma. Az állami korrupciós rendszer kiépítése.

4. A választási rendszer átalakítása, erősen lejtős pályára.

5. Mindezek és ezen felül, a jogállam leépítése. 

6. Az egypárt-rendszer kialakítása, a parlament kiüresítése.  Az ellenzék ledarálásra.

7. Az önkormányzatiság leépítése.

8.  Az egypárt-rendszeren túl, a rendeleti kormányzással egyféle diktatórikus kormányzóság kialakítása.

9. Az egyoldalú propaganda, manipuláció, ill. a népbutítás elemeinek (média, oktatás, tájékoztatás, nemzeti konzultáció, stb.) kiépítése.

10. Egyéb nép-korlátozó, hatalombővítő intézkedések százai.

11. A külpolitikai irány, a viszonylag demokratikusabb világtól (nyugati világ, stb.) való távolodás, a diktatórikusabb világ (orosz, türk, kínai) felé való közeledés.

 

A manipulációs rendszer, a pártpropaganda rendszer fő elemei:

1. Az oktatás elsilányítása.

2. A kultúra-silányítás, népbutítás engedése (reklám, bulvár, stb.)

3. A közszolgálati média teljes pártpropaganda szolgálatba állítása. Az egyéb Fidesz média túlsúlya és pofátlansága.

(Az ellenzéki média legyengítése)

4. A vidéki megmondó emberek és kiskirályok hálózatának kiépítése.

5. Néhány fontosabb manipuláció:

Pofátlan hazugságok, sokféle ellenségkép, populista nacionalizmus, tudatlanságra kiszolgáltatottságra építés,

lefizetések, indirekt zsarolások, stb..

 

Összesítve miről is szól a magyar nép lelki betegsége?

Most már legalább tizennégy fejezet után ki merem jelenteni:

Időnként egy-egy közösség, társadalom nemzet elkap egy betegséget, melyet én röviden „nép-diktatorítisz” betegségnek nevezek, mert röviden arról szól, hogy a közösség társadalom, nép belenyugszik, elfogadja, hogy valamiféle diktatúrában éljen.

Van közepes manipulációra alapozott, van kemény, erőszakra alapozott diktatúra, és még sokféle van és sokféle „nép-diktatoritisz” betegség van, de mindegyik a diktatúra elfogadásáról (beletörődés, együttműködés, stb.) szól.

Ezt a betegséget nem egy-két tényező hozza létre, hanem sok.  Ezért nem is érdemes egy-két fő betegségokozót keresni. Ebbe a tekintetben talán leginkább a rákhoz hasonlít.

Most azonban egy másik kórós testi állapothoz (betegségállapothoz) hasonlítom, az általános legyengüléshez, amely akár a beteg halálához vezethet.

A következő rész tehát egy hasonlat. Miért hasonlít a „nép-diktatoritisz” betegség általában a betegségekhez - illetve miért nevezhető betegségnek.

Sok tényező, hiányos, mérgező táplálkozás, egészségtelen életmód, egészségtelen lakás, vegyi anyagok sugárzások, vírus, gomba és baktériumfertőzések miatt az emberben, emberekben mindenféle betegségek kialakulnak, károsodik szinte minden szerve (szív, máj, tüdő, idegrendszer, stb.) megbetegszik. De ami felteszi az i-re a pontot, az immunrendszer legyengülése, vagyis legkisebb fertőzésnek sem tud ellenállni.  Úgyhogy az ember, a beteg lassan elsorvad, nyilván a végén kialakulnak a konkrét, halált hozó súlyos betegségek, de maga a lefolyás, az általános legyengülés. Egy nép (közösség, társadalom) ilyesmi módon megy végig akár 10-15 év alatt a nép-diktatoritisz betegség folyamatán. Tulajdonképpen a nép a nép ellenállása példázza az immun-rendszert. A legyengült immunrendszer, olyan, mint a diktatúra, a kizsákmányolás ellen védekezni képtelen nép. A végén már rengetek okozó és korkép megállapítható, de az a lényeg, hogy az egészséges népben van ezer jól működő funkció, és mondjuk száz átlag alatti, - a beteg népben pedig van száz jó működő és ezer átlag alatti. Folytatva a hasonlatot, mondjuk, a fő megbetegítő vírus az adott hatalmi vezetés mely elterjed, elkezd uralkodni a szervezeten. A betegségre való hajlamosság azon rossz népkarakter (mint öröklött gének), amely egy sereg betegségre hajlamosítanak.  És ezek által elkezdődik a negatív folyamat, a hamis propaganda, a tudás hiány elrohasztja az immunrendszert, és a társadalom szinte minden rétege, minden szerve, minden szegmense, minden funkciója lassú romlásnak indul. Lassan elromlik a rendszer, az intézményrendszer, a döntéshozó mechanizmus, lassan hitványul az erkölcs, lassan elhajlik a többség lelki gerince, vagyis az átlagos köztudat a közjellem is elsatnyul.

A hosszú hasonlat arról szól, hogy nem egy-két okot tényezőt kell keresni, hanem nagyon sokat, és ha ezeket megtaláljuk, akkor sem jutunk el a megoldáshoz. Nem jutunk el, mert egy összetett folyamatról van szó, mely folyamatot még a közepéig sok eszközzel meg lehetett volna állítani, de a vége felé már csak egy kataklizma –katarzis vethet véget a romlásnak. Pl. a Náci Németországnak (ennek a népbetegségnek) a 2. világháború vetet véget. 

 

A magyar nép, nemzet fokozott hajlama az elbirkásodásra.

 

Magyarország példázza, hogy egy társadalom elbirkásodhat.

Az Orbáni rendszernek van vagy száz összetevője, attól függ, hogy mennyire részletezzük, de az elbirkásódás az egyik legjellemzőbb tényező összetevő társadalmi folyamat.

Persze a birkásodás legerősebb összetevője, az elbirkásítás. Az elbirkásodás nem csak úgy magától kialakuló folyamat.

Az egyik fő okozója pl. a jóléti társadalom és az elkényeztetési aspektus.

A másik a hatalom irányából jövő elbirkásítás. A diktatúrák célja végül is az elbirkásítás.  Az átverős manipulatív diktatúrák úgy birkásítanak el, hogy a nép észre sem veszi.

Pl. az orbáni rezsim nemcsak a propagandával, kommunikációs manipulációval birkásított, hanem módszeresen az intézkedéseivel, törvényeivel. Az orbáni vezetés (uralkodás) a 13 év alatt létrehozott több ezer törvényt törvénymódosítást, rendeletet. És szépen követhető, hogy ezek nagyobb részébe betettek valamilyen népet korlátozó elemet, vagy éppen a vezetés hatáskörét tágító elemet. Vagyis a törvénykezés is tudatosan fokozatosan tolta a magyar népet, a szabadság bagatellizálásnak, a diktatúra megszokásának, a birkásodás irányába.   És ehhez jött a propaganda, a manipulatív tájékoztatás, valamint az egyéb trükkök. Pl. a reménytelen hangulat terjesztése, az alkalmatlan ellenzék terjesztése. A reménytelenség „úgysem lehet jobb életed” életérzés erősítése fontos része a birkásításnak. Valamint a „a szabadság, a demokrácia, az igazságosság nem fontos értékek” felfogás terjesztése.

Most csak ennyit a birkásításról, inkább rátérnék a másik oldalra, arra hogy a nép birkásodása egy önmagát is erősítő folyamat. Ebben viszont hasonlít a nép lelki betegségéhez, illetve annak része. 

Ezek a lelki betegségek kicsit hasonlítanak az igazi betegségekhez annyiban mindenképpen, hogy a külső okozó mellett, mint belső okozó ott van egy gyenge immunrendszer, vagy éppen a túlreagáló immunrendszer.  A lényeg hogy van hatalomnak ártó hatása, de ez ellen a nép nem védekezik elég hatékonyan.

Nincs kizárva, hogy a birkásodás világ jelenség.

Az elbirkásodásnak sok jele van, a leginkább nyilvánvaló, hogy a nép elfogadja, beletörődik a diktatúrába.

Vannak jó oldalai, főleg a felületes gondolkodó számára, de összességében ártalmas az elbirkásodás. De erről később, most inkább a jelekről.

Én először az autós közlekedésben vettem észre.

Felfigyeltem arra a jelenségre, hogy a két sávból egy sávba leszűkülő utaknál, szinte senki nem áll be a tolakodó sávba, szinte mindenki az egyenesen haladó sávba sorol be.  Tíz évvel ezelőtt még többen álltak a tolakodó sávba, írtam is erről, hogy ez a magyar népkarakter undi vonása. Hát akkor ez megszűnt, ez akkor jó? Nem. Most megfordult, a másik végletbe esett bele a társadalom. Ez sem jó, ugyanis a folyamatos gyors közlekedést gátolja. Egy másik jelenség, pár éve figyeltem fel arra, hogy aki alárendelt útról akar elsőbbségadás kötelező tábla mellett főútvonalra kimenni, az nem a sarkon áll meg, hanem vagy két méterre és úgy csinál, mint akinek minden mindegy. Nekünk még úgy tanították, hogy ki kell húzódni a főút széléig és egyértelműen jelezni kell, hogy mi a szándékunk. Nem véletlenül, mert így lesz a közlekedés gyors, és folyamatos. Tehát a birkaság első látásra udvarias, szelíd jó dolog, de alaposabb vizsgálat után rengeteg komoly hátránya van. Az egyiket már említettem, a folyamatos gyors működés rovására megy. De a szelídségen is lehet vitatkozni, ugyanis a másik oldalon pedig a farkas típusú emberek vadsága pofátlansága fokozódik. Úgy is mondhatjuk, a birkásodás teret ad a farkasoknak.

Kevesebb a vita, a békés vita is kevesebb, a megbeszélés is, de ha kitör egy vita, akkor az gyakran eldurvul. Tisztázzuk a békés vita, az építő kritika, a megbeszélés előnyös, még akkor is, ha ez, akkor, ott szelídség, békesség megbontásának látszik. De az a szelídség a szőnyeg alá sepert szemét árán jönne létre.

Visszatérve az észlelt jelenségre, nézzük az alábbi a példát:

Az egyik, bármelyik iskolában ezelőtt négy évvel a harmadik osztály o.-fője szülői értekezletet tartott. Az egyik anyuka a WC miatt reklamált, a másik a tanítás módszere miatt, és így tovább. Vita volt, kisebb konfliktus, idegeskedés is volt, hazamenetel után is. De azért egy kicsit mindenki változtatott.

Négy évvel később ugyanaz az osztály most már hetedikesek, ugyanazok a szülők csendesen ülték végig a szülői értekezletet, pedig az oktatással, sokkal több probléma volt. Többek között, minden második nap volt egy óra, amit nem tudott szaktanár megtartani, mert tanárhiány volt. Több és komolyabb hibák voltak, mint négy évvel korábban, a szülők mégis kevesebbet reklamáltak, kritizáltak. Mert közben elbirkásodott a társadalom. És volt egy „reménytelen, bele kell nyugodni” hangulat. Mely hangulat alapvetően hazugságra, kényelemre épült.

Ez tehát egy példa, cseppben a tenger, ráadásul sok hasonló cseppet látunk, eme cseppek mutatják az elbirkásodást.

Többek között felmerül a kérdés: Ugyanazok az emberek hogyan tudnak négy év alatt ekkorát változni? Ugyanaz az ember miért és hogyan változik meg? Hogyan tud létrejönni a tömeges változás, méghozzá negatív irányú változás?

Tulajdonképpen az ember legfontosabb jellemzői

változnak   a birkásodással. Az ambíció, az igényesség,

az önrendelkezési vágy, a fejlődési vágy.

Illetve felmerül a kérdés: az ember alapvető jellemzői, igényei hogyan képesek ilyen gyorsan tömegesen, ráadásul negatív irányban változni?

Akkor hát menjünk vissza az emberi jellem kialakulásáig. Az élőlényekben nemcsak faj és létfenntartási ösztön (vágy) van, de fejlődési ösztön (vágy) is. Az evolúció ezt igazolja.

A fejletlen állatokban is van, a fejlett állatokban több erősebb és az emberben még több erősebb a fejlődési vágy. A fejlődési vágy, hogy vannak alapvető szükségletei (igazságosság, önrendelkezés, egészség, jobb élet, öröm, boldogság) mindezeket, mint egyén növelni kívánja, de ezek a szükségletek csak társadalmi szinten fejleszthetők, és ezt egy kisiskolás értelmű is megérti. Ezeket a szükségleteket fejleszteni akarja az ember (egyénileg is és társadalmilag is) de semmiképpen nem szeretné gyengíteni sorvasztani.

Márpedig az elbirkásodás, az a sorvadásba, a hanyatlásba való belenyugvást jelenti.

Tehát ez a legkomolyabb rejtély. Mert az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De itt ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.  Azok kérdések kételyek nehezen érthetők, amikor valaki megkérdezi: mi értelme van tanulni, dolgozni? Mi hasznom van belőle? Hiszen még a fejlett állat sem kérdezi meg, mi értelme van enni, inni, szállást készíteni, utódot nemzeni, családot alapítani, a csapatba tisztes pozíciót szerezni. Ezek az igények ambíciók, motivációk alapból benne vannak a fejlett élőlényekbe. És főleg benne kellene lenniük az emberi jellemekben.  De az emberek nem állatok, az emberekben alapból a jellemükben kellene lenni a tudásvágynak, az igazságvágynak, az önrendelkezési vágynak, az egészségvágynak, és még lehetne sorolni. 

Mégis létrejöhet egy viszonylagos elbirkásodás.

Másképp jön létre az elbirkásódás a városi tanult diplomás rétegben és másképp a borsodi kis-faluban élő tanulatlan emberekben.

De vannak közös vonások. Közös vonás például nagyfokú társadalmi műveletlenség. Ugyanis a lexikális, vagy a technikai műveltség nem azonos a társadalmi műveltséggel. Közös vonás továbbá az érdektelenség, a beletörődés, az igénytelenség, valamint a lustaság erősödése.  A fejlődésvágy hiánya. És persze mindez összefügg azzal, hogy a nép, az emberek elfogadnak rossz kizsákmányoló társadalmi rendszereket, ilyen vezetőket, diktátorokat és diktatúrát.

A falusi tanulatlan emberekben szinte nullára apad a fejlődésvágy. A városi tanult rétegben pedig szintén jelentősen, de mivel magas bázisról indult ez nem nulla, de jóval kisebb lesz, mint korábban.

Az okok vázlatosan:

Az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a népkarakter bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge akaratereje, küzdőképessége.

Egy másik oka, a hatalom részéről történő, állandó, folyamatos ravaszsággal, átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés, lesüllyesztés.

Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására kialakuló reménytelenség.

A következő ok az ember falkahűségére szabálykövetésére vezethető vissza. Ha átveréssel, erőszakkal elhitetik az emberekkel, hogy a fejlődéshez jó irányhoz szükség van az engedelmességre, még az alapvető igényeikről is le kell mondaniuk, akkor a nép elbirkásodhat.

 

De mint mondtam azért a birkák meglehetősen buta, önző lények.

De megint visszatérek a legnagyobb rejtélyhez.

Mert az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De, újra mondom, itt  ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.

Nézzünk néhány megfejtést a problémára.

Az egyik hogy a fejlődési vágy széles skálán mozog és viszonylag könnyű változtatni. Vagyis, pl. magyarok esetében sem lett nulla, csak mondjuk egy 10 skálán 5. szinten álló visszaesett 2. szintre. Vagyis nem tűnt el, csak visszaesett. Azért az meglepő, hogy pár év alatt ilyen könnyen változtatható.

Egy másik magyarázat, hogy miért jöhet létre ez a lelki állapot: „egy kicsit rosszabbul élek, de nincs mit tenni, nem baj, kibírom” állapot?

Mert egy kicsit rosszabbul élek, még mindig nem szenvedés. (Ez sem igaz, mert a kis faluban élők egy része szenved, éhezik) Viszont a játék, a drog, a virtuális világ, a képernyős világ ad egy látszat pótlást. És azért a szenvedés sem olyan, mint száz évvel ezelőtt.

Mert elveszett a reménységük a fejlődésben a dolgok megjavulásában. (Természetesen ez a reményvesztés oktalan baromság.)  Sok oldalról árad a reménytelenség szellemisége.

Valamint, mert a magyar népben túl sok, az átlagnál több a reményét könnyen vesztő, a pesszimista, a beletörődő, a lusta, a csöves lelkületű, az igénytelen, magát a gazdára bízó - szóval, a birkásodásra hajlamos.

Miért is ártalmas a birkásodás?

Első gondolatunk az lehet, hogy „igénytelen birka, na és az ő baja”. De alaposabban átgondolva rájöhetünk, hogy ezzel másoknak is árt. Például a borsodi faluban élő igénytelen árt a gyermekeinek. Kétszeresen is árt, egyfelől, mert a gyermekei nélkülöznek. Másfelől azzal, hogy belőlük is hasonló igénytelen embert nevel. Általában az igénytelenek ártalmasak a társadalom számára.

Többek között, azért mert ezek az igénytelen emberek rontják a nép átlagos színvonalát, - minden tekintetben.

Például a faluban ődöngő munkanélküli, bár maga is nélkülözik, keveset fogyaszt, de még annál is kevesebbet termel. Tehát végső soron többet vesz le a közös asztalról, mint amit rátesz.

(Itt azért feltétlen meg kell jegyezni, hogy ez az állapot csak félig az ő hibájuk, a kormány, az uralkodó osztály is, keményen sáros. Direkt kihasználja eme emberek tudatlanságát, átverhetőségét, kiszolgáltatott helyzetét, nemhogy kiemelné őket a birkakarámból, hanem még erősebbre építi a karámot.)

Visszatérve a birkákra, azok, ahogy már említettem a farkasok dolgát könnyítik.

A társadalom működését nehezítik a birkák. És nem utolsó sorban rossz rendszert, rossz uralkodókat támogatnak.

És ártanak a saját családjuknak. Mindezt pedig nekik maguknak is látniuk kell, ha pedig nem látják, akkor felületes hanyag emberek. Ami biztos, hogy mindenképpen önzők, hiszen saját hibájukból saját kedvük miatt ártanak másoknak.

Ezek a hátrányok pedig túltesznek a békesség, szelídség előnynél.

Ráadásul kérdés, hogy a szelíd birkanyáj adott esetben átalakulhat e megvadult mindent letaposó bivalycsordává?

Merthogy az elbirkásodott társadalomban, rejtetten elég nagy feszültségek lappanganak.   

Valójában ideális az lenne, ha nem birka, nem is farkas, hanem egy normális kritikus, vitatkozó, versengő társadalom jönne létre, úgy hogy azért a békés szelíd légkör is megmaradjon.

Sajnos ettől messze vagyunk. 

Ismétlem, az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a népkarakter bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge akaratereje, küzdőképessége.

Egy másik oka, az állandó folyamatos ravaszsággal átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés, lesüllyesztés.

Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására kialakuló reménytelenség.

De mint mondtam, azért a birkák meglehetősen buta, önző lények.

 

Magyarország gyászos jövője.

Bárhonnan is nézzük, mindenhonnan sötét felhőket láthatunk: pl. ha megkérdezzük: a világ segít kiszabadulni Magyarországnak a negatív spirálból? Nem inkább befelé löki, azon egyszerű oknál fogva, hogy a világ is negatív spirálban van, és lesz még jó ideig.

Ha megkérdezzük, hogy alakul a rendszerünk? Hát meglehetősen siralmas válaszok születnek.

 

De először is kérdezzük meg, hogy alakul Magyarország népessége, mondjuk a következő húsz évben.

Először is látni kell, hogy a társadalom elöregszik, ez önmagában is probléma.

Látni kell, hogy a születendő fiatalok 10% valamilyen testi betegséggel, devianciával születik, ill. hajlamosság okán megbetegszik. A másik 20%-a pedig lelki pszichés ill. értelmi devianciával születik, ill. hajlamosság okán megbetegszik. Tehát 30%-ra tehető, aki nem tudja ellátni magát abban az értelemben, hogy többet vesz el a közösség asztaláról, mint amit rátesz.

Aztán a magyar lakosság nem 10+5% lesz roma nemzetiségű, ill. migráns, hanem 20+15% lesz. Ráadásul nem éppen a kvalifikált migránsok jönnek ide, és feltehetően ők sem, hoznak többet, mint amennyit visznek.

Ráadásul van és lesz is egy általános nép-jellembeli romlás, illetve a társadalmi intelligencia további hanyatlása.

Vagyis ha mindezt összeadjuk, akkor 20 év múlva a magyarországi lakosság még a jelenleginél alacsonyabb színvonalon sem képes magát fenntartani.

Ezt tetézi, vagy inkább szorozza többszörösére a csapnivaló alkalmatlan vezetés, (gödörbe vezetés), hiszen a tendencia szerint ez a jelenlegi még sokáig marad.

Gondoljunk csak az oktatás lerontására, a tájékoztatás hazugságaira, a kultúrarontás elemeire, a csak bérmunkára alkalmas, ill. a társadalmilag buta mindent elfogadó nép „kinevelésére”.

Mindehhez hozzátehetjük, a nemzet további romlása, pontosabban ez iránti vakság, közömbösség, szintén a magyar nép egyik gyengesége.

Ilyen politikával, ilyen néppel, ilyen gazdasággal, ilyen társadalommal nyilván meglehetősen gyászos jövő felé menetel Magyarország, a magyar nemzet.

 

A magyar népkarakter néhány eddig nem taglalt vonása.

 

Azért az egy érdekes megállapítás, hogy a Kádár rendszerben és a többi rendszerben is, és a jelen rendszerben is nagyon is hasonló volt a magyar nép karaktere.

Pl. az uram-bátyám, haveri alapon intézzük – felfogás mindig is népkarakter vonás volt.

A kicsinyes ellenségeskedés szintén.

 

Ha megállapítható és sajnos megállapítható, hogy a magyar népkarakter egy fél fokkal gyengébb, mint a környező a régiós országok átlaga, akkor adódik a kérdés: miért?

Melyek az okok?

És itt most el kell ismételni, ebbe gyengeségbe nem lehet beleszámolni, a jelen vezetés manipulációját, a rendszert, a rendszerből eredő oktatást tájékoztatást.

 

A magyar nép, nemzet vonatkozásában, genetikailag és kulturálisan feltehetően (maga a gyakorlati jellemzők bizonyítják) rossz arányú keverék alakult ki.

Ismételt rész (másik fejezetből átvett)

Közbevetett vázlatos elmélkedés a magyar nép kevertségéről.

A jelenlegi rezsim már 14 éve van a nyakunkon, és ki tudja még meddig lesz. Összességében egy jelentős diktatúra-építést és agymosást végeztek és végeznek, aminek az egyik leágazása a keleti, közép-ázsiai rokonság hamis bizonygatása. A prózai oka ennek, hogy Orbán végül is egy kazah típusú rendszert, diktatúrát akar kiépíteni, az országot, népet, ha földrajzilag nem is tudja, de minden más szempontból ebbe a közegbe akarja helyezni, és ez sajnos részben meg is valósul. Persze ez minden szempontból egy hatalmas baromság és egyben hazugság. Máskor pedig a migráns-ellenesség kapcsán, vagy a populista nacionalizmus kapcsán hivatkozik az egységes felsőbbrendű magyarságra.

A populista nacionalisták legyenek azok akár a rezsim vezetői, akár egyszerű állampolgárok, gyakran emlegetik a magyar nép felsőbbrendűségét. Ezért is érdekes ez az elmélkedés.

De a kérdés abból a szempontból is érdekes, hogy az általam emlegetett „rossz keverék” hogy is jött össze.

1. Az ősmagyarok mielőtt idejöttek volna minimum 10 néppel keveredtek. Viszont utána sokkal nagyobb keveredések voltak tehát a jelenlegi népesség legfeljebb 5%-a, akinél kisebb ősmagyar  eredet kimutatható. (hun finn-ugor, besenyő, onogur, türk, avar, stb. )

2. A honfoglaláskor itt élő népek néptöredékek, akivel keveredtek a magyarok, szintén minimum 10-re tehető. A mai népességben ezek is kb. 5%-t tesznek ki. (kelta, avar, szláv, morva, bulgár, frank, stb.)

3.  Aztán jöttek a környező szláv népek (szlovák, szerb, ukrán, cseh, horvát, szlovén, lengyel, stb.) valamint a környező német népek (osztrák, szász, sváb, stb.) végig több évszázadon keresztül szakaszosan. A lényeg és ez adja a keveredés zömét: a jelenlegi népesség kb. 30%-ban a környező szláv népek, és 25%-ban a környező német népek, azok leszármazottai adják ki. Illetve 5% románok. Ez a többség, (60%) aminek semmi köze a keleti rokonsághoz.

4. Ami még fontos, hogy a jelenlegi magyar népesség kb. 10%-a cigány, ill. cigány származású.

5. Ki kell emelni még a külföldieket kb. 3% és a jelentős zsidóságot illetve a zsidó származású magyarokat. Akármilyen meglepő legalább annyi zsidó származású magyar van jelenleg kb. 5%, mint amennyi ősmagyar származású.

Mindezt eddig összeadva: 88%

Marad 12% a többi népnek.

6. A kunok, jászok, törökök (a török hódoltság alatt azért volt kisebb keveredés) és talán a tatárok is hagytak itt néhány gyereket. Adjunk ennek a csoportnak 8%-t. Ezek nevezhetők és az 5% ősmagyar a keleti eredetnek (kipcsak, türk, kazah, stb. rokonságnak),  - összesen 13%.

Összességében 96%-nál tartunk.

7. Egyéb népek népcsoportok, melyekkel keveredtünk: olasz, bulgár, örmény, görög, stb. Maradjon nekik a maradék 4%.

A lényeg a következő; Legalább 75%-ban európai népekkel keveredtünk ráadásul nagyon erősen.

10% szintén jelentős cigányság

És 13% erősen keveredett, homályos keleti vonal, amit a jelenlegi rezsim valamiféle meghatározó egységes magyar eredetnek akar beállítani.

Újra a lényeg:

Jellemzően, többnyire európai. A szokásosnál erősebb keveredés. A környező országoknál nagyobb cigányság. A környező országoknál erősebb keleti vonal, de messze nem többség.

 

 

Ismételt rész:

Külön ki kell emelni a genetikai és kulturális összetételt. A keverék minőségét.

Amiből a kultúra oldal a domináns, a meghatározó, de egy nép kultúrája szorosan összefonódik a genetikával. Például a magyar nemzet kb. 10%-t a cigányság teszi ki. A cigányság elég jellegzetes genetikailag is kulturálisan is, korunkba kezd erősebben integrálódni. A genetika több ok miatt elhanyagolható, - viszont a kultúra, beleértve az életmódot, a nép szellemiségét, a hagyományos társadalmi viszonyokat, az értékrendet, a domináns vallást, stb., az ami igazán meghatározó, - és alakítja a saját nép karakterét, és életét valamint ama ország népének karakterét és életét akivel együtt élnek.

De a genetika akár tetszik, akár nem, valamennyire összefügg a nép kultúrájával. Ez a kettő többé-kevésbé egymással összefüggésben alakul.  Ezzel együtt helyesebb, ha csak „nép-kultúráról” beszélünk. De nép-kultúrája sem vetíthető ki az egyénekre, hiszen a legtöbb ember egyéniség, sok mindenben különbözik és különbözhet a népétől.

Egy mai nemzet esetében, csak kulturális (egyben genetikus) keverékről beszélhetünk, a világ országainak 95%-ban, legalább 10 nép kultúrája egyben a genetikája keveredik.  Tehát az országok, nemzetek döntő többségében sokszínű sokféle kultúra és ezzel kapcsolatban sokféle genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Mert természetesen ezek hatnak egymásra. De vannak kimondottan „bevándorló” országok, pl. USA, Kanada, Ausztrália, Brazília, stb. melyekben 25-40 kultúra és genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Azután több ország van, amelyben 15-25 kultúra és genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Nevezzük ezeket erősen keveredett országoknak. Magyarország ezek közé tartozik, leginkább keveredett pl. a vele szomszédos országokhoz képest is. Ezen országok, nemzetek esetében inkább a keverék jósága (vagy gyengesége) ami meghatározó. A keverék jósága, vagyis az összetevők hogyan illeszkednek egymáshoz. Passzolnak, harmóniában vannak egymással, hasznos erős keveréket alkotnak, vagy nem.

Sok más országban, nemzetben viszonylag kevés 5-15 kultúra és genetikus tulajdonság illetve ezek keveréke határozza meg a teljes népkaraktert.

A nemzeti népi történelem alakulása határozza meg, hogy milyen népek, vagyis milyen kultúrák és genetikus tulajdonságok keverednek. Magyarország esetében a történelmi eseményekből, történésekből szépen kirajzolódóik a magyar nemzet rendkívüli keveredése, valamint a viszonylag erősebb keleti ázsiai népekkel való keveredése, - mindez nyomon követhető dokumentálható.  

 

 

A lehetséges rossz kulturális keverék folytatása:

 

Felsorolom az alapvetéseket: Egy nép nemzet 90% kulturálisan alakul csak 10%-ban genetikusan. Egyébként a két vonatkozás (genetikus és kulturális) összefügg, nagyjából kétharmad arányban egybevág és egyharmad arányban választható szét. Szóval, azért szét kell választani a kétféle vonatkozást.

A népet úgy, mint minden népbe tartozó egyének sokaságát nem lehet értékelni, főleg elítélni, mert többek között, alapvető emberi jog az egyenlő megítélés.

Ennek ellenére kell lenni népkarakter tudománynak, mely nagyon udvariasan, nem elítélő, hanem segítő szándékkal vizsgálja egy-egy nép jellemzőit.

A magyar nép karakterének vizsgálata során, akár a magyar nép jelenlegi, akár a múltbeli viselkedését, illetve ha a nemzetközi helyzetét vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy egy fokkal (pl. tízes skálán mérve) átlag alatti jellemzőkkel rendelkezik.

Többek között a genetikában és főleg a népkultúrában kereshetjük ezeket a népkarakter gyengítő okokat, mert ezek a népkarakter eredői.

Hosszas elemzés után kimutatható, hogy a magyar nép genetikailag és kulturálisan is egy rendkívül vegyes keverékű nép, amely három vonatkozásban eltér például az EU-s tagállamok többségétől:

1.     Még erősebb keverék, kevesebb az azonos, sajátos genetikus, kulturális jellemző.

2.     Több benne a cigány jellemző.

3.     Több benne a keleti, ázsiai jellemző.

Tehát a magyar nép, magyar nemzet úgy áll össze, hogy 70%-ban európai keverék, a környező országok keveréke (szláv, német, stb.) kulturálisan is genetikusan is.

10%-ban viszont cigány. És további 13%-ban keleti (török, kun, stb. illetve a bejövő magyarok, mint egy keleti nép) genetikusan és kulturálisan. Mi adja tehát a magyar népkarakter gyengeségét? Logikusan csak az jöhet ki: a  régiós országoktól való eltérés alapja, a cigányság és a keleti beütés. A cigányság kultúrája és genetikája részben beépült a magyar népkarakterbe, viszont a keleti genetika, kultúra nemcsak részben, de teljesen. A sajátos keleti magyar nyelv teljesen. A török, kun, stb. szavak teljesen. A szokások hasonlóan. A genetikai és kulturális asszimiláció teljes, a magyar népkarakter már egységesen tér el, pl. az osztrák, a szlovák, a horvát, stb. népkaraktertől.  És ez az eltérés, sajnos nem pozitív, és bár kis százalékú, de mégis érezhető, mérhető.

Hát ez van, nem taglalom ezt a témát tovább, mert sokak számára fájdalmas lehet, mások pedig kikiáltanak rasszistának, hazaárulónak, magyar gyalázónak.  Sajnos van igazság azokban a véleményekben, melyek szerint a keleti eredetre, a keleti kultúrára nem kellene nagyon büszkének lenni.  Biztos van jó, előnyős oldala, de talán egy kicsit több a rossz, a hátrányos.

Talán akkor vagyunk kellőképpen udvariasak, (hiszen egy népet csak udvariasan lehet kritizálni), ha azt mondjuk, hogy a magyar nép keveréke nem sikerült jól, a keverék összetevői nem illeszkednek harmonikusan.

Én csak megpróbálom az igazságot kideríteni, mert továbbra is azt vallom, hogy akkor tudjuk a problémákat megoldani, akkor tudunk fejlődni, ha a valós helyzetből indulunk ki.

A jó hír az, hogy elméletileg a népkarakter javítható, de csak önkritikával. Tehát ahelyett, hogy vernénk a mellünket, mi szkíták, hunok, akárkik vagyunk, a jövőről kellene beszélni. Nem arról kik voltunk, hanem arról milyenek akarunk lenni.

Egyébként az is igaz, hogy, a magyarok erősebben kevert nép (történelmileg jelentős migráció, bevándorlás zajlott), mint a körülöttünk levő országok népei. De az is igaz, hogy van egy kevés keleti beütés a népünkben. Egy kevés, ettől még dominál a kevert európai.

De mi is az a „rossz keverék”.

A rossz, vagy a jó keverék (pl. finom, vagy csapnivaló koktél) nem feltétlen az összekevert elemek rosszasságából-jóságából ered, inkább abból, hogy az elemek hogy illeszkednek egymáshoz, hogyan reagálnak egymásra.

Ismételve és összegezve kijelenhető: feltehetően a népkarakter gyengeségének egyik oka a rosszul sikerült keverék, vagyis az hogy nagyfokú európai keverék, a cigányság és az ázsiai vonatkozás nem illeszkedik egymáshoz, egymásból inkább negatív mintsem pozitív tulajdonságokat váltanak ki.

 

Elfogadható példázat a rossz keverékre az alábbi négy réteg, négy kultúra-leágazás, közös rossz célban való részvétele.

A közös rossz cél az Orbán rezsim, vagyis egyféle diktatúra támogatása. A példa ezért nem ideális mert nem népek kultúrák rossz keverékéről van szó, csak rétegekről és a különböző kultúrák bizonyos részeiről.

De inkább nevezzük meg konkrétan kikre gondoltam.

 1. A cigányság maradi, igénytelen része.

2.  A rasszisták soviniszták

3. A tanult, karrierista elvtelen a rendszer szemétségéit kihasználó nyerészkedő fiatalok.

4 A szintén tanult, de naiv, tekintélyelvű, szabályokat betartó, állami médiában, állami rendszerben hívő (az nem hazudhat) emberek. (Többsége idősebb nő).

Ez a négy réteg és felfogás (kvázi kultúra, világnézet) tulajdonképpen egymással ellentétes, konfliktusos viszonyban áll egymással. Mégis mind a négy réteg az Orbán-finesz rezsim támogatója, szavazója.

Azt gondolná az ember, hogy pl. a cigányok csak annak okán, hogy a rasszisták (többek között cigánygyűlölők) is erre vezetésre szavaznak, - elfordulnak, nem támogatják a vezetést. Illetve fordítva, a rasszisták elfordulnak a cigányok kedvenc vezetésétől.

(Ráadásul ez a vezetés csak látszólag kedvez ezeknek a rétegeknek, talán egyedül a 3. rétegnek kedvez.)

Szóval a logika azt mondaná, hogy az ilyen keverék nem maradhat egyben. És mégis, valahogy rossz, de összetartó keverék alakul ki, én ezt régebben „sitt-beton” jelenségnek neveztem. Az Orbán-finesz manipulációja és szemétsége, ami valahogy összeragasztja ezt a négy réteget. Ez tehát egy rossz keverék.

A fenti rossz keverék csak áttételesen kapcsolódik, a szlovák, román, szerb, német, sváb, ősmagyar kun, jász, cigány, zsidó, türk, stb. kultúra (népréteg) keverékhez, de kapcsolódik.

 

A szimpátia (elfogultság előítéletesség, stb.) mint egy nagyon erős életet, döntéseket, vezetés-kiválasztásokat, rendszer-elfogadásokat elfogadó érzelem és népkarakter-tulajdonság.

Azzal kell kezdeni, hogy a magyarok talán az alacsony társadalmi intelligenciájuk miatt nem társadalmi rétegekben, nem is pártokban, nem is ügyekben, hanem személyekben gondolkodnak. A személy van elől, ahhoz kötik a csoportot, ehhez a kettőhöz kötik a pártot, a nézetet, az ügyet.

Tehát az elfogultságuk is személyekhez esetleg csoportokhoz kötődik.

De hová tegyük ezt az érzelmet, a szimpátiát, ill. utálatot?

Nem tehetjük a kellemetlen érzelmek közé sem az örömérzelmek közé. Talán leginkább a vágy érzelmekhez állnak közel, de azért különálló érzelem. Az biztos, hogy érzelem, mert ugyanazt a közlést, ugyanazt az eseménysort, ugyanazt az intézkedést akár ellentétesen is megítélheti az, aki szimpatizál a közlő, cselevő emberrel (vezetővel), mint az, aki nem szimpatizál sőt, ellenszenvvel viseltetik.

Tehát az értelmet felülíró érzelemről van szó. Nyilván a szimpátia kialakulásban azért jó esetben, legalábbis félig-meddig az értelemnek is szerepe van.  De ha már kialakult a szimpátia, akkor alig-alig van szerepe az értelemnek.  Itt előjön az a probléma is, hogy a logika szabályai szerint minden egyes közlést intézkedést külön kellene megítélni, de ha az ember sokszor csalódik, valakiben vagy éppen sokszor tapasztal okosságot, akkor nem teljesen alaptalanul elfogulttá válik.

A szimpátia inkább kellemes érzés, az ellenszenv inkább kellemetlen, de nincs kimondott testi tünet.

(Mert pl. düh, a félelem, stb. kifejezett arcmimikát és testi tüneteket okoz.) Azért a viselkedésen meglátszik a kedvelés, ill. az ellenszenv.

Megjegyzem a vágynál is kevés az olyan tünet, mint pl. mellkasi nyomás. De a vágynál a vágy tárgya gyakran megjelenik a szem előtt.

A szimpátia, szeretet utálat, stb. akkor jön elő, amikor az illetőre gondolunk, illetve ha megítélésre kerül a sor.

Két fontos megjegyzés: az egyik hogy az ellenszenv, nem probléma, de az utálat a gyűlölet már problémás kerülendő érzések. Tehát van itt egy határ, amit nem kellene átlépni. A másik, hogy önmagában az tévedés, miszerint a szimpátia (szeretet, tisztelet, érzelem is lehet) mindig pozitív, az ellenszenv az mindig negatív. Mert ha a rosszat, a rossz ember szeretjük, az bizony negatív, ellenben a rossz, a rossz ember elleni érzés, küzdés az lehet pozitív. 

Tehát az érzelmeknél fontosabb, hogy helyes megfontolások alapján jöttek-e létre az érzelmek.

Nyilvánvalóan a személyek elfogult kedvelése, vagy utálata nemcsak a magánéletben jelentkezik, de a politikai életben is, - vagyis a politikai vezetőkkel szemben is túlzott elfogult szimpátiát kvázi rajongást, vagy éppen utálatot érzünk mi magyarok.

Tehát van ez az érzelem, és a jelek, bizonyos mérések, arra utalnak, hogy magyar népkarakter egyik jellemzője a viszonylag jelentősebb szimpátia, ill. ellenszenv érzelem. A lényeg hogy ez érzelem, ami csökkenti az értelem szerepét. És ez szintén hibás vezetés-kiválasztáshoz vezethet.

 

Az emberek szabálykövetése, - rendszerhűsége,

– a fősodor követése.

Történelmi távlatban: „falkahűség” a megfelelő szó.

Korábban írtam egy kis esszécskét a falkahűségről, aminek lényege, hogy az őskori társadalmaknak, sőt még az állati társadalmaknak, alapeleme, váza; a falkahűség. Ez nagyon egyszerűen arról szól, hogy az egyéni érdeket, és az ésszerűséget is felülírja: „a legfontosabb, hogy a falka ne essen szét, a falka nagyjából összetartson” – viselkedés. Ehhez az is szükséges, hogy a falkatagok tudatosan vagy csak félig tudatosan, vagy csak ösztönösen érezzék, gondolják és tetteikben is kövessék a falkahűséget, aminek leágazása a meglevő vezetés, a meglevő szabályok, a meglevő rendszer követése.

Ez érzelmileg nem királyimádó, nem talpnyaló, nem szolgai viselkedés. De gyakorlatilag nagyon közel áll ezekhez. Nem biztos, hogy a szabálykövető egyén, szolgalelkű, vagy tájékozatlan ostoba lenne, - benne csak nagyon erős a „nem logók ki a sorból” ösztön. Az ösztön-gondolat ezzel folytatódik: „Azért sem lógók ki, mert ez a káromra válhat és a közösségnek is árt”

Tulajdonképpen ebben a gondolatban van igazság, de alaposabban átgondolva, ez csak féligazság.

Nyilvánvalóan az ember fejlődésével értelmesedésével a falkahűségnek át kellett volna alakulnia. Ennek a gondolatnak mindenképpen meg kellett volna születni: „A legfőbb cél nem a falka követése, hanem a falka életének segítése, jobbítása.”

Ha ez a gondolat megszületik, akkor már evidens a következő gondolat: „Azzal hogy kritika nélkül automatikusan követem a falkát nem biztos, hogy jót teszek, nem biztos, hogy segítem az életét. Sőt ha alaposabban meggondolom, ezzel inkább kárt okozok. Ugyanis a baromságokat is követem, az alkalmatlan vezetőt is követem, vagyis abban segítek, hogy a falka a gödörbe sétáljon. De persze az sem jó, ha segítek szétverni a falkát. Akkor a kettő ötvözetét kellene valahogy okosan létrehozni”

Ezt a gondolatsort továbbgondolva pedig a demokratizálódás eszméje kerekedik ki.

De a többség ettől a gondolkodástól még nagyon messze van.  Úgy néz ki, hogy magyar emberek jelentős része elakadt az ösztönös falkahűségnél.

 

A másik népkarakter tulajdonság a rendkívül nagyfokú túlzott biztonság-igény, biztonságérzet, illetve annak szükséglete.

De ha ez túl nagy jelentősen meghalad egy határt, akkor a köznapi életbe beszélhetünk birka emberről, ill. birka társadalomról. Vagy akár gyávaságról.

Ugye itt arról van szó, hogy nem jön rá a biztonságra törekvő, hogy hosszabb távú végleges megoldás mégis az ellenállás méghozzá a közös ellenállás lenne.

A biztonságért való vágy, ill. rettegés olyan nagy, hogy az ellenállás következményeitől is fél. Szóval ez a túlzott biztonságra való törekvés egyfajta gyávaságnak is tekinthető. Egyfajta, mert lehet, hogy eme emberek között olyan is van, aki beugrik a zajló folyóba, hogy kimentsen egy fuldoklót. De nem jut el addig, hogy van társadalmi bátorság is. 

Ezek az emberek nem ismerik azt az egyszerű igazságot (a politikai egyszeregy egyik szorzatát), mely szerint: ha sokan legyintenek, csak néhányan küzdenek, akkor azon keveseket legyőzi a zsarnok (zsarnokság). Minél többen állnak be a sorba annál könnyebben annál kisebb kockázattal győzhetik le a zsarnokot (zsarnokságot).

Ezt az egyszerű igazságot sem ismerik, és még sok mindent. 

Tulajdonképpen a túlzott biztonság-igényű (birkatermészet, társadalmilag gyáva) csak a legkisebb konfliktussal akarja megúszni a dolgokat. Ebből általában végső soron vagy egy behódolós megalkuvás jön létre, vagy egy egyéni megoldás. Majd én ezt egyénileg okosan a saját eszközeimmel, ha kell szabálytalanul megoldom.

Ehhez már kell némi bátorság, és a birkasággal is látszólag ellentétes, hiszen nem tart a többséggel, sőt. Ennek ellenére ez az okosba egyénileg megoldom és a birkaság  valahol rokon-felfogás, rokon viselkedés.  A végeredményt tekintve mindenképpen az, mindkettő a közös ellenállás, a szolidáris fellépés ellentéte, gátja.

Érdekes, hogy a birkanyáj összetart, egymást utánozza, de ha egyet-egyet kiszednek a nyájból pl. birkapörköltnek, akkor nem tiltakoznak, csak bégetnek. Együtt mennek akár a szakadékba is. Egymás mellett legelnek, de azért oda-oda harapnak, meglehetősen irigyek.

Az optimálisnál erősebb biztonságvágy is a magyar népkarakter egyik jellemzője.

 

Sehol a világon nem voltak ilyen megalázó köszönések.

 

A 20. század első felében, és előtte is: ilyen megszólítások, köszönések voltak:

Tekintetes úr (asszony), - Nagyságos úr,(asszony) - Kegyelmes úr,(asszony)  - Méltóságos úr (asszony).

Köszönések:

Alá szolgája, -  Legmélyebb tiszteletem, - Kezeit csókolóm.

 

Ha pedig a „kegyelmes urat” véletlenül csak „nagyságos úrnak” szólította a kisember akkor ráförmedt a kegyelmes úr – maga miért nem adja meg a tiszteletet.

Aztán itt van ez az „alászolgája” köszönés - ez is undorító megalázkodó. Lehet mondani, hogy csak udvarias tisztelettudó, de nem, - ez már megalázkodó. Mert a tiszteletadás ezzel is megvan: üdvözlöm, minden jót, jó napot, stb..

Ismétlem sehol a világon nem voltak ilyen megalázkodó megszólítások, köszönések.

A magyarok egyébként is állandóan minden helyzetben kialakítanak alá-fölérendelt viszonyt, amelyben a fölérendelt erősen érezteti, hogy ő az úr. A társadalom szinte fele alkalmi szolgáltató, hivatalnok, szakember, orvos, tanár, taxis, stb.) A társadalom másik része ilyenkor ügyfél, kiszolgált. Az, hogy a magyarok nem tudják eldönteni ki az alárendelt, ki a fölérendelt egy sereg konfliktus forrása. Pontosabban sok magyarral az a baj, hogy nem ismeri a középutat, vagy nagyképű uralkodói attitűd keríti hatalmába, vagy átesik a ló másik oldalára és pitiző szolga lesz.

Lehetne még sorolni, a példákat, de összegezzünk.

Az a pitiáner uraskodás és szemben a megalázkodás, - szintén a magyar népkarakter egyik jellemzője.

Tovább a magyar népkarakter egyik gyengesége a túlzott tekintélyelvűség.

 

Két nagyon fontos népkarakter vonással több helyen is foglalkozom.

Az egyik az elbirkásodásra való hajlamosság.

A másik a populista nacionalizmusra való fogékonyság. Amelyikből gyakran kifejlődik a soviniszta nacionalizmus.

Szintén többször elővett téma.  

  

A magyar népkarakter egyik gyengesége; hajlam a pátoszos, nem verseny alapú nacionalizmusra Erre játszott rá az Orbán rezsim.

Az Orbán kormány legfőbb manipulációs eszköze az ellenségkép mellett a populista-nacionalizmus.

Szóval az Orbán-Fidesz kormány érdemtelen sikere a  magyar nép butább felére kihegyezett manipuláció.

Ennek pedig sok eleme van, de az ellenségkép mellett a populista nacionalizmus, ami leginkább hatékony.

Orbán szinte minden megszólalásában szerepel a „mi magyarok” kifejezés. (Megjegyzem sokáig és is magamból illetve az értelmes emberek gondolkodásából kiindulva, ezt a hatalomnak ártó propagandának tartottam. De hát nem az értelmes emberekből kell kiindulni.)

Tehát Orbán minden megszólalásában belefűzi, ha nem is szó szerint, de lényegileg: mi magyarok egy kiváló harcos kemény okos, becsületes szabadságszerető hagyománytisztelő, idegen nyomásnak nem engedő nép vagyunk. Vagyis dicséri a magyarokat. Nem direkt mondja ezeket ki, hanem utalva, körülírva. Pl. ez a köszönés: „Hajrá magyarok, hajrá Magyarország” – erre utal. De azok a mondatok is, melyek így kezdődnek „Mi magyarok, ……” – szintén a kiválóságról szólnak.  De nemcsak Orbán szólamairól van szó, ha jobban oda figyelünk az állami médiától kezdve, az állami kultúrán át, minden ezt a „kiváló nemzet vagyunk” propagandát hirdeti.

Meglehet kérdezni: és ez miért baj?

Több szempontból is baj (pl. hogy nem igaz), de éppen erről szól majd a második rész.

Viszont azért is baj, mert ez egy diktatórikus, önző, tönkretevő hatalom, manipulációs eszköze, ami arról szól, hogy biztosítsa a saját népszerűségét.

Ez a propaganda a társadalmilag műveletlen rétegek esetében rendkívül hatékony. (Csak néhány réteg ezek közül: a rasszisták, a szolgalelkűek, a besúgók, a nagyon buták, a logika nélküliek) Azért hatékony, mert ezek az emberek így éreznek, gondolkodnak: Ha az a nép kiváló amelynek tagja vagyok, akkor én is kiváló vagyok. A vezetőm, aki ezt képviseli ő is kiváló.

Eme néprétegekre ez a dicséret olyan erős érzelmi hatással van, hogy felülírja például a jóléti megfontolásokat.

Nagyon erősen hat és azzal árt, hogy egy diktatórikus, korrupt, alkalmatlan rossz döntéseket hozó kormány, hatalom fennmaradását szolgálja.

Folyatassuk a második résszel, de kapcsolódva az első részhez

Ezek az emberek (kicsit laposak sötétek) gyakran felvetik: és az miért baj, ha valaki büszke a nemzetére, országára, miért baj, ha dicséri építi.

Ez természetesen nem baj, de a mérték a módszer a stílus már baj lehet.

Először is az elfogultság az pöffeszkedő önteltség az önkritika hiánya baj lehet. Baj lesz abból is, ha buta de magukat nagyra tartó emberek butaságokat csinálnak.

A nagyságra, a hódításra törekvő gondolkodás is nagyon sok bajt csinál. De erre visszatérek.

Ha egy nép, közösség békés szabályozott versenyben le akarja győzni a másikat, az rendben van, az jó nacionalizmus. Az is jó nacionalizmus, ha nem hőzöngéssel, hanem valódi értékes munkával, tehetséggel, ésszel akarja a felemelni népet, nemzetet.

Az igazi hazaszerető, csendben szerényen, de tehetségesen munkálkodik a társadalom, a nemzet javára. Ezzel természetesen a nemzet javát szolgálja. A populista nacionalista, a látszat hazaszerető, mellét döngetve hangoskodva magyarkodik, (legbelül azonban az önzés hajtja), ebben a melldöngetésben kimerül az energiája, valódi értéket nem tesz le a közösség asztalára, ellenben konfliktusokat gerjeszt, más hazai és külföldi embereket lenéz, adott esetben oktalanul bánt, harcol ellenük, tehát csak árt a nemzetnek. Röviden az egyik használ a nemzetnek, a másik árt.

Azonban a populista nacionalizmus, a műveletlen rétegekre ható nacionalizmus, amit Orbán és bandája művel, az rossz nacionalizmus. Nem minden rossz, de a  sok rossz miatt összességében is negatív lesz az egyenleg.

És még egy; a populista nacionalizmus, másképpen a pátoszos, nem verseny alapú nacionalizmus könnyen átfordulhat soviniszta nacionalizmusba. És a soviniszta nacionalizmus szinte mindig átfordul ellenségeskedésbe, háborúba.

 

Orbán jelleméből, ill. Orbán népszerűségéből következtetni lehet a magyar népkarakterre.

Természetesen nem teljesen, átlagokról van szó, mint mindig.

De előtte szokás szerint egy kis felsorolás:

Akik azért szavaznak, illetve elfogadják, nem szavaznak ellene a regnáló vezetésre, mert:

1. Mert tetszik nekik a rendszer. (Nem biztos, hogy az életszínvonal miatt tetszik, sőt ez másodlagos szempont. Az elsődleges szempont hogy a rendszer szellemisége szimpatikus legyen. Vagyis pl a birkanyájat nem érdekli, hogy fürdőszobás háza legyen, emberi életet adjanak neki, a birkanyáj a birkaéletet értékeli. A katonák sem az életszínvonalat értékelik, és a maffiatagok sem.) 

2.. Mert szimpatikus a vezetés, főleg a legfelső vezető.

3. Mert félnek.

4. Mert a vezetésben, a legfelső vezetőben erős követni való gazdát látnak. 

 

A magyarok jelentős részének Orbán személy szerint is rokonszenves. Nekem pont ellenkezőleg, de azért legyintés helyett megpróbálom ezt elemezni.

Megint egy kis felsorolás. Egy vezetőt több szempontrendszer szerint lehet elemezni.

Az egyik a mélylélektani, ilyent én már készítettem, amikor arról beszéltem, hogy legmélyebb érzés, pl. Orbán esetében az önimádat, a hatalomvágy, a hatalommánia. De az erkölcsi énje ezt úgy fordítja ki, hogy népmentő szerepet tölt be, ezért kell a hatalom. De tudja, hogy céljait csak ravaszsággal, és más, néha aljas módszerrel valósíthatja meg, amit ő persze a jó érdekében alkalmazott szükséges rossznak gondol. Ezt a kavargást tárná fel a mélylélektani elemzés.

Ez most egy egyszerűbb elemzés.

Milyennek látja Orbánt általában az egyszerű ember?

Hasonlít a kövér TSZ elnökre.

Egy átlagos vidéki ember, aki ott van a disznóvágáson.

Cigányok szemében ő a kövér cigányvajda

És végül  egy kövér rafinált taxis  karaktere is megjelenik.

Az embereknek általában az a rokonszenves, aki hozzájuk hasonlatos, akivel képesek azonosulni. Aki a barátjuk is lehetne. (Ha a félőket és a szolgalelkűeket nem számítjuk)

Tehát ezek a típusok pl. a kövér (kissé hedonista)  rafinált taxis típusa azért rokonszenves sokaknak, mert sok hasonló jellemű, karakterű ember él Magyarországon. Tehát ez egyben népkarakter-összetevő. Az önző elhízott (a jövő, jövőbeli egészsége nem érdekli, stb.) és „majd okosban megoldjuk” emberke. Akit a társadalom legfeljebb azért érdekli, hogy lehet abban okosan eligazodni.

A kövér rafinált taxis karakter a legtöbb országban, mint ország vezető azért nem lenne elég népszerű, mert nem sugároz elegendő tekintélyt. De a magyaroknak ezek szerint nincs igénye, a tekintélyre.

 

A hívő típusú emberek, akik nem kifejezetten Orbán hívők, hanem az aktuális messiásban hisznek.

Tulajdonképpen az Orbán-Fidesz (diktatúra-elfogadó) tábornak többek között van két elméleti kategóriája.

1. Akik csakis Orbánra gerjednek, ha más lenne, akkor nem mutatnának szimpátiát.

2. Akik nem kifejezetten Orbánra gerjednek, bárki lenne a helyébe, hasonló helyzetben hasonló propagandával annak a hívei imádó lennének.

Talán őket lehet tekintélyelvű embereknek nevezni, vagy talpnyalóknak, szolgalelkűeknek. Közülük kerülnek ki a „mindig ugyanazok”.

Folytassuk ezzel a második a hívő típusú emberekkel.

Megkérdezhetjük, akkor miért nem Istenbe hisznek?

Válaszok:

1. Lehet, hogy Istenben is hisznek, ők több mindenben mindenkiben szinte vakon tudnak hinni. Mindenben, mindenkiben hisznek, amit erőteljesen reklámoznak, propagálnak. Pl. ha bárki erős személyi kultusz propagandát kapna, abban hinnének.

2. Csalódtak istenben, sok minden másba és most keresnek valami hit-pótlékot, és ezt Orbánba találták meg.

Kicsit nézzük meg azokat, akik kifejezetten Orbánra gerjednek.

Ilynek is vannak, de most inkább azokra gondolok, akik az Orbán típusú vezetőre gerjednek.

Például hiába lenne Karácsony, vagy hozzá hasonlatos viszonylag demokratikus szolidabb, kevésbé diktatórikus jellemű ember, a vezetőaspiráns, vagy a vezető, - az Orbán hívőknek nem lenne szimpatikus. Még akkor sem, ha viszonylag jó ország-vezetési gazdasági, stb. teljesítményt produkálna. De hát van is erre példa Bajnai miniszterelnök urat, simán elzavarta a magyar nép.

De miért Orbán kell a magyaroknak.

Ennek három oka van:

Mert Orbán olyan, amilyen, és ezt a magyar nép kedveli.

És mert a magyar nép karaktere olyan amilyen. 

És végül, mert Orbánék nagyon ügyesen megtalálták azt a manipulációt, amely a magyar népnek legalábbis annak, homályosabb felének éppen megfelelő.

Persze mindhármat ki kellene fejteni.

Kezdjük az elsővel: mert Orbán olyan amilyen.

Orbán jelleme miben tér el az átlag diktátori jellemtől?

Sok mindenben nem tér el.

Például minden diktatórikus vezető jelleme viselkedése, cselekvései a következő akaratok, érzések, ötvöződéséből tevődik össze.

1. Az egyik a nagyfokú dölyfösség, és hatalomvágy.

Ez mint egy állandóan a mélyből jövő alapmotiváció jelenik meg.  Olyasmi, mint fizikába a gravitáció. Zsigeri hatalommánia, pl. csak azokat kedveli, akik dicsérik, - nagy dolgot akar létrehozni, - nagyon okosnak hiszi magát,  nem képes önkritikát gyakorolni, lemondani. Ezzel összefüggésben hatalmas egója alakul ki, önmagában soha nem kételkedik. Nulla az önkritikája. A világ eszének képzeli magát, aki mindent dicséretet megérdemel.

De mint mondtam ezek a jellemzők nem így jelentkeznek a belső énjében, hanem transzformálódnak a meg nem értett zseni, a hosszú távra tekintő népmentő  szerepébe.

2. Azért ő népmentőnek is hiszi magát.

3. Nagy okos dolgokat akar közölni, tenni, viszont önteltsége és elfoglaltsága okán nem tájékozódik széleskörűen, és nagyság imádata is sodorja, ezért bekattanós hamis, ország számára ártalmas mániái, céljai, alakulnak ki. Ebből jönnek ki olyan dolgok, mint stadionok országa, akkumulátorgyárak országa, rángatott gazdaság és pénzügy, a kelet a jövő iránya, stb. - rosszabb esetben, komolyabb ellenségeskedés háború is a mániájává válhat.

A diktatúra több irányból is óriási károkat okoz. Az egyik a nép kizsákmányolása. (Az uralkodó osztály hatalmi vagyoni építkezése) A másik az uralkodó ártalmas örültségei. A harmadik pedig a talpnyaló-érvényesülés, a tehetségtelen vezetés kárai. 

4. De azért azt is tudja, hogy szüksége van a politikai lavírozásra, taktikázásra, manipulációra, adott esetben az ármánykodásra.  Tisztában van a hatalmi praktikákkal és azokat ügyesen alkalmazza.

   5. De a népszerűségére is vigyázni kell.

6. Egyes „népszerű” diktátorok, (jelenleg nálunk Orbán) megengedhetik maguknak ezt a szempontot: én bármit megengedhetek magamnak.

7. Orbán azért az utcai harcosságban, valamint makacsságban (csak azért is nekem lesz igazam, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig, elmegyek falig) egy fokkal túltesz diktátor társainál. Orbánban azért van egy adag lókupec, cigány-vajda mentalitás.

A legerősebb motiváció az első, de ez a leginkább a tudatalatti háttérből hat.

A leggyengébb a második, de ez az, amit magának és másoknak hangoztat, de a tetteit csak gyengén befolyásolja.

Leggyakrabban így gondolkodik, ez van a felszínen: Igen néha kénytelen vagyok taktikázni, ármánykodni, sőt egyeseknek keveseknek ártani, de csak a népem érdekében. Hosszabb távon általában azonban a nép jól jár. Harmadlagosan azért a nép érdekeit is figyelembe veszi, de a többi cél azért ennél erősebb.

Ez az érvelés persze hamis, de általában ezzel igazolják a diktátorok a ténykedésük.

De mi a válasz erre a kérdésre: Minden uralkodó, vezető kénytelen taktikázni, manipulálni, akkor milyen alapon mondjuk egyesekre, hogy azok diktatórikus vezetők?

A válasz viszonylag egyszerű: a mérték és a mód dönti el.

Például Orbán olyan mértékben és olyan pofátlan módon taktikázik, manipulál, ármánykodik, annyira hatalomvágyó hogy az már csak a diktátorokra jellemző.

Ebbe a zagyva motiváció-egyvelegbe folyik bele a 3-s és 4-s, 5-s, 6-s, 7-s pont motivációja, ill. szempontja.

Tulajdonképpen a diktátoroknál, Orbánnál is szétszakad a vágy, a közlés, a tettektől. Vágyban, közlésben népmentő (bár gyakran esik ellentmondásba), de tetteiben inkább diktátor.  

Tehát szerintem fölösleges azon töprengeni, miért teszi egy diktátor azt, amit tesz. Sok szempont keveredik a döntésében, pl., erősíti vagy gyengíti a hatalmam, a népnek teszik vagy sem, gyakran kontrolálatlan kevélység „most ezt akarom tenni” is benne van. És néha azért mellékesen megjelenik: azért nem árt, ha a nép érdekét szolgálja. Adott esetben pontos átgondolt hatalomtaktika áll az intézkedése mögött, máskor pedig a nagyzási mániája befolyásolja, vagy éppen „ezt is megtehetem” érzés motiválja.

Egyszerűbben a hét pont keveréke határozza meg gondolkodását, cselekvéseit.

Mint mondottam a magyarok jelentős részének szimpatikus ez az orbáni karakter. Például a csóró, tanulatlan, lusta, igénytelen, tulajdonképpen szerencsétlen, sikertelen (lumpen, csöves alkatú) embereknek, több millió van belőlük Magyarországon, is szimpatikus.

Vannak, akiknek az orbáni rendszer ez a maffia diktatúra a szimpatikus.  Vannak, akik így gondolkodnak Orbánról: ez az ügyeskedő fazon nagyon is hasonlít hozzám, csak ő erősebb, erőszakosabb, neki sikerült sikeressé, gazdaggá válni, az ő sikere szinte az én sikerem.

Valljuk be a cigányság is 90%-ban Orbánra szavaz, sokan éppen az előző gondolatmenet alapján, amihez hozzáadódhat a „végre létrejöhet egy cigány-ország” vágy.

Vannak azok a szolgalelkűek, akiknek Orbán dölyfössége különösen imádni való, hiszen egy szolgalelkű nem szeret tutyi-mutyi uraknak szolgálni. A szolgalelkűt a gátlástalan nagyképű erős uraság vonzza.

Miért népszerű a magyar nép jelentős részében? Avagy miben különbözik bármelyik leváltott korábbi vezetőtől.

Mindenképpen magabiztosabb dölyfösebb, pofátlanabb, rafináltabb, gátlástalanabb és felettébb kitartó, erőszakos. Nyilvánvaló, nem is tagadja, kell neki a hatalom. Ez a célirányosság alapvetően borzalom, de egyesek szemébe pozitív lehet.

Azt a látszatot kelti, hogy uralkodásra termett, erőskezű, vannak tervei, stb. Ezek talán félig igazak, de az ostoba nem gondolja tovább; hogy ezek a tulajdonságok népnek hasznos döntésekhez vezetnek, vagy éppen ellenkezőleg, diktatúra-építéshez vezetnek.

Nyilván jellemzően diktatúra-építéshez.

Továbbá, Orbán csibészkedő, (feltehetően nem igazán bátor) nincs benne méltóság, sem elegancia, - de jól tud mórikálni, uram-bátyámozni, van egyfajta pofátlanság, hamisság, amolyan rafinált taxis típus.

Rendkívül öndicsérő, és önkritika nélküli, de nem egészen úgy mint pl. az észak-koreai, van benne egyfajta rafkós lókupec stílus, ill. kövér  cigányvajda stílus.

Tehát ez az uralkodói jellem, ez a karakter, amit hosszabb távon elfogadhatónak tart  a magyar nép jelentős része, és nem keveseknek kifejezetten szimpatikus.

 

Nyilván ez a magyar népkarakterről is ad egy képet, ad egy bizonyítványt.

Orbán egy sereg jellemtelen, lelke mélyén Orbánra hasonlító, azonban gyávasága, butasága, lustasága miatt sokkal sikertelenebb szerencsétlenebb alak példaképe.

 

A csóró, tanulatlan, lusta, igénytelen, tulajdonképpen szerencsétlen, sikertelen, önállótlan emberek kialakításában természetesen igen hatékonyan vesz részt az orbáni rendszer, propaganda és oktatás.

Két módon. Egyfelől direkt ilyenekké formálja az embereket, Másfelől az ilyen karakterű embereknek tetszik az orbáni rendszer, uralkodóival együtt és ezért támogatják.

(A kialakítás nem véletlen, ugyanis az ilyen emberek elfogadják a rabló diktatórikus uralkodást.)

De észre kell venni a liberális engedékeny szemlélet is jeleskedik az ilyen emberek kialakításában.

Itt is megjelenik azon érdekes jelenség, hogy két  egymással hadakozó rossz szemlélet, az orbánizmus és liberalizmus végeredményben egyforma jellemtorzító hatásúak.  Mint mondtam, mind a kettő tanulatlan, lusta, igénytelen, tulajdonképpen szerencsétlen, sikertelen, önállótlan embereket alakít ki. Pontosabban, vagy ilyenek alakulnak ki, vagy a másik oldalon, az önző, karrierista réteg erősödik, bővül. Tehát mindkét tudat-alakító mechanizmus szélsőségeket nevel, és éppen a józan átgondolt, önálló, de empatikus közép-réteg sorvad, szűkül.

Az orbánizmus a népbutítással, birkásítással, a gyenge oktatással, a gyenge egészségüggyel, és a diktatórikus rendszerrel hozza ezt létre, - a liberalizmus pedig elsősorban „élj a mának, legyél önző,  a fegyelem, a kötelesség, a becsület, az igazmondás, mindezek fölöslegesek” ideológia terjesztésével. Érdekes módon az orbánizmus és liberalizmus abban is egyetért, hogy hatalmas hatalmi és vagyoni különbségek szükségesek, és abban is, hogy nem feltételen a tehetség a társadalmi hasznosság alapján kell eme különbségeknek kialakulni. Ki lehet jelenteni, Orbánnak és bandájának sikerült egy olyan rendszert létre hozniuk, amelyik minden rendszerből a rosszat ötvözi össze.

 

Néhány mondat az alvezérek, a vezetés tagjainak lélektanáról.

Tulajdonképpen minden vezetőt feszíti, készteti a hét pont (sőt az alvezérek esetében további motivációk is vannak), - csak a demokratikus szellemiségű vezetőkben kis mértékben motiválnak, az átlagos-közepes vezetőkben, közepes mértékben, amíg a diktatórikus vezetőkben igen nagymértékben munkálkodnak a felsorolt pontok.

Viszont az alvezérek és azok alvezérei, stb. részben beosztottak kiszolgálók is.  Tehát azok a gyengeségek motivációk is megjelenhetnek ami egy túlbuzgó beosztottnál megjelennek.

Ezért szokás mondani a vezető felfelé nyal, alulra tapos, oldalra könyököl, vagy elvtelen szövetséget köt.

Nagyjából itt is kialakulnak a főbb típusok (nem demokratikus vezetésről van szó):

Szinte minden alvezért hasonló hatalomvágy és a felsorolt „hét pont” hajt, mint a fővezért.

De ezen belül:

Akik felfelé őszintén szolgálnak és sok fajtájuk (pl. ostobák, gerinctelenek, tekintélyelvűek, stb.) 

Akik belülről akarnak szelíden reformálni. Általában nem sikerül.

Akik elsősorban karriervágyból szolgálnak (elsősorban hatalom miatt, ill. elsősorban vagyon miatt.

Akik kizárólag karriervágyból szolgálnak, és várják az alkalmat hogy hátba szúrva a főnököt ők lépjenek a helyébe.

Tehát az alvezérek a felső, a közép-vezetők motivációs skálája meglehetősen széles.

 

De mit tegyünk a társadalmilag defektesekkel?

 Rájöttem, hogy a tanítások, - legyenek azok iskolai oktatások, könyvek, filmek, egyéb műsorok, előadások, beszélgetések, akármik, arról szólnak, hogy magukat bölcsnek az átlagnál okosabb, jobb emberek (legalábbis annak hiszik magukat) próbálják elmondani, az átlagnál kicsit rosszabbaknak; mi a jó.

Elmondani, mi a jó, vagyis: mit kellene tenni, hogyan viselkedjenek, mi az igaz,  - és ezek a tanítványokat vagy sikerül kisebb-nagyobb mértékben meggyőzni, vagy sem.

De mit tegyünk azokkal az emberekkel, akik a nagyon rossz kategóriába vannak, társadalmilag defektesek, vagy, mert nagyon buták, vagy, mert gonoszak, vagy csak egy-két baromságuk van, de az olyan súlyos hogy nem lehet mit kezdeni velük. Nem lehet a jóra, okosra tanítani őket. És sajnos az ilyen emberek sokan vannak.

A rendszer, az oktatás, a szellemiség, stb. képes az emberekből kihozni a rossz oldalukat, ilyenkor a jóra való tanítások nagy része elpárolog. Ilyenkor az ilyen defektes kategóriás emberek aránya 40-50% is lehet.

De ha minden rendben van, legalábbis átlagos, akkor is 25% az arány. Nagyon kitűnő rendszerben, oktatásban le lehet vinni, mondjuk 15%-ra.

De nézzük a problémát egy másik oldalról.

Pl. az jó tanítás lenne, - hogyha sok mindenben egyetértesz a másikkal, pl. a véleményének egyharmadával vagy még többel, és nem képvisel valamilyen orbitális baromságot, - akkor nem utáld, ne gyűlöld. Nem kell, hogy szeresd, hogy barátod legyen, hogy egy csapatba legyetek, de nem gyűlöld, ne tartsd ellenségednek. Tartsd meg a három lépést, de ne tartsd ellenségednek. Próbáld megérteni, sőt meggyőzni. Ők a szemedben legyenek a kicsit rossz kategória.    Ezzel egy baj van, hogy elég egy orbitális baromság gonoszság, hogy valaki átlépjen a vállalhatatlan a rossz kategóriába.

Tehát sok olyan ember van, aki látszólag kedves okos, egyetértek vele, de van egy-két olyan nézete (vagy kiderül, vagy nem) ami miatt a háromlépéses kategória sem jöhet szóba. 

Az elmélkedésnek nincs egy nagy tanulsága, megoldása, csak annyi: Ez van. És hozzá lehet tenni, jelenleg Magyarországon tré rendszer, oktatás van, vagyis a társadalmilag defektesek aránya 40-50%, - nyilván ez a kijelentés kívülről nézve felettébb nagyképű.

De én nem tudok hazudni magamnak. A lényeg, hogy vegyük tudomásul, van egy minimum 20% réteg, akivel szinte nem lehet mit kezdeni. Akikkel meg kell küzdeni lehetőleg erőszak, fájdalom, szenvedés, ártás nélkül.

Tehát a válasz: az erősen defektesekkel, rövid távon, (10 éven belül) nem lehet mit kezdeni.  

 

Az alábbi rétegek, akik nem szavaznak az ellenzékre, nem mennek külföldre, gyakorlatilag elviselik a diktatúrát. Elviselik, ezzel fenn is tartják az Orbán-Fidesz rezsimet.

Persze egy részük az elviselésen túl kisebb-nagyobb mértékben támogatja az Orbáni rendszert. De akik elviselik, nem tanúsítanak konkrét, tevőleges ellenállást (a morgás, szidalmazás nem elég) azok is kis csavarok a gépezetbe, azok nélkül sem jönne létre a hatalom birtoklása.    

 

Az Orbán rezsim indirekt kialakítói fenntartói (csoportok, tétegek, egyben népkarakter negatívumok, egyben választási hibák – ömlesztve)

 

1. A mély-sötétségben botorkálók. A nagyon buták

2. Az ostobák sok fajtája.

4. Tájékozatlanok, társadalmi intelligencia-hiányosak

5. A zavaros tudásúak.  

6. A skatulyázók, avagy korlátoltak. Továbbá a pofára menők bizonyos személyes típust kedvelők.  

7. A vakon hívők, Az elfogultak.

Azok az elfogultak, akik csak az Orbán-finesz nagyon kevés (kb. 18%), jó intézkedését, igazságát veszik észre, azt jelentősen túlértékelik, és a többé-kevésbé rossz intézkedését, hazugságát (82%) nem veszik észre, ill. alul-értékelik. Így elfogultan összességében egy jó vezetés alakul ki a képzeletükben.

Általában azok az elfogultak, akiknek érzelmeik, pozitív vagy negatív szimpátiájuk vezérlik a döntéseket, - nem pedig a tények, adatok, logikai átgondolások.  

8. Az átvertek, a naivok.

9. A gonoszok (a jogilag bűnözök és egyéb gonoszok)

10. A népet lenéző önteltek 

11. A szolgalelkűek (birkák, birkásodásra hajlamosak, stb.)

12. A tekintélyelvűek. Akiknek természetükben van a szabálykövetés, a falkaszellem. A rossz kegyetlen parancsot is végrehajtók.

13. A gyávák (megalkuvók, gerinctelenek, önzők)

14. Akik a többiek után mennek. (Akik félnek a demokráciától a döntéstől a felelősségtől.)

15. A mazochisták. Lumpenek, csöves lelkületűek, zsigeri szegények. Félnek a változástól, a javulástól is.

Többek között a nyomorgó, félelemben élő, reményüket vesztő, kiszolgáltatott, egyik napról a másikra élő, zsák krumplival lefizethető, „eddig azért éltem, lehet, hogy a másik ennél is rosszabb lesz” felfogású emberek.

16. Akik a hiányos ismereteiket logikátlanul kombinálják, és az így született féligazságokat, (alapvetően baromságokat) büszkén hirdetik.

17. A pesszimisták

18. Akik Stockholm szindrómában szenvednek, ill. hajlamosak rá.

19. Akiket a szocializmus államimádóvá és állami tájékoztatás felsőbbrendűségére nevelt.

20. A nyerészkedők és a sok fajtájuk. A haverok, a NER lovagok. Az ügyeskedő, a rendszer korruptságát kihasználó karrieristák, stb. Pénzért az anyjukat is eladók. A hatalmat, vagy a főnök dicséretét hatalmas nyereségnek gondoló nyalógépek. Többek között azok a nyerészkedők, akiket csak a hazai versenypálya érdekel.

21. Az okosban megoldók. A rafinált kukacok, akik nem akarják, tudják világot felülről globálisan szemlélni, akiknek a rendszer, a társadalom, a demokrácia, az emberiség, az általános életszínvonal szavak, (fogalmak) nem sokat mondanak. Akiknek a statisztikai adatok keveset jelentenek.  Akik a maguk konkrét életük szintjén tájékozottak, rafináltak, ügyesek, de ennél többre nem képesek. Akik számára a szomszéd, a libcsik, stb. tehát az általuk ismert emberek legyőzése a fő siker. Akiknek a becsület, a sportszerűség, a szolidaritás, az igazságosság, nem sokat jelent. Ha érdekük úgy hozza, hajlamosak ezekből könnyen, gyorsan engedni. Akik az aktuális hatalmi viszonyokhoz tartás nélkül alkalmazkodnak.

22. Azok, akiknek csak a választási győzelem, a „győztes” csapatba tartozás számít, ezért beáldozzák a jólétüket. A választási győzelem számukra tévesen az uralkodó osztályba tartozást jelenti.

23. Akik gyávák szembenézni a korábbi tévedésükkel, inkább továbbra is a rosszat választják.

24. Akik a korábbi szimpátiájukba beleragadtak, nem képesek váltani.

25. A hívő típusú emberek.

26. Akik ilyen-olyan okból észre sem veszik, hogy romlik a helyzetük.

27. Akik a fokozatosság miatt nem veszik észre, hogy romlik a helyzetük.

28. A közömbösök sok fajtája (általában változtatható közömbösök, bizonytalanok, fotel-forradalmárok, „a választás, ill. a politizálás fontosságát vitatók, stb. )

Akik szerint úgysem nem lehet változtatni.

Akik nem látják át (nem tudják, ill. nem akarják) a társadalom a vezetés fontosságát.

Akik tehetetlenül elviselik a „kicsit büdös ez még kibírható” kellemetlenségeket, de szemernyi fejlődési motiváció sincs bennük.

Azok a közömbösök, akik nem értik, hogy az otthon maradásukkal, a passzív viselkedésükkel gyakorlatilag az Orbán-Fidesz rezsimet támogatják.

Azok, akik önzőn átlébecolják az életet.

29. Az elvi megrögzött közömbösök, több fajtája.

Elvileg lenézik a politikát, a tudomány, ill. a kultúra sokkal magasabb rendű. Akik nem „alacsonyodnak” le a nép, a népszavazás, a politika szintjére.

30. Akik mindig ugyanazok (hatalom kiszolgáló hivatalnok, stb.) Az önkéntes rendőrök, a besúgók.

31. Akik kedveli az Orbán-Fidesz aljasságokat, például tetszik nekik a tisztességtelen meggazdagodás, a hazugságot nem tartják bűnnek, stb.

32. A populista nacionalizmust kedvelők, a soviniszta nacionalisták,  a rasszisták, mivel az orbáni propaganda tetszik nekik. Többek között azok buta, műveletlen, sikertelen, agresszív, de magukat okosnak és kiválónak gondoló emberek, akik a sikertelenségük a nem létező külföldről eredő elnyomást okolják, és akik egy győztes nemzeti harcban, hódításban látják a saját sikerüket. Ezek a torz nacionalisták, mellveregetősek, de általában gyávák, mások sikerét ellopják, ugyanakkor gyűlölködők, és nem is igazán szeretik a nemzetüket, népüket.

33. A tehetségtelenek, akik ebben a rezsimben mégis érvényesülhetnek. A kövek alól kimászó, fákra mászó onnan leköpködő poloskaalakok, akik ezáltal fontosnak érzik magukat.

34. Mindazok, akiknek ezért-azért tetszik az orbáni propaganda.

35. Akik a politikát kizárólag hatalmi és gazdasági harcnak, ügyeskedésnek gondolják

36. Egyes átvert nemzetiségiek, akik azt hiszik eljött az ő Orbán királyuk, az ő országuk.

37. Akik kimondottan Orbánra gerjednek

38. És azok az Orbán rezsim hívők, akik ebből a felsorolásból kimaradtak.

 

Természetesen a fenti társadalmi rétegek, egyben népkarakteri negatívumok, egyben választást meghatározó hibák, összefüggnek, ötvöződnek -, egy ember is, több hibával bírhat. Annál is inkább mert a felsoroltak között sok átfedés van.

Azt is el lehet mondani hogy több nagyobb kategóriába be lehet sorolni a fenti a hibákat. Illetve, ahogy jeleztem még több kategóriára lehetne bontani ezeket a hibákat.

Tehát nem igaz, hogy ezek egyike-másika csak egyes társadalmi réteghez kapcsolódik - legfeljebb az igaz, hogy vannak olyan rétegek csoportok melyek legfőbb, de nem egyedüli jellemzőjük a felsorolt hibák valamelyike. Választási hibáknak azért nevezhetők, mert ezek az emberek, ezekkel a téves gondolatokkal nyilvánvalóan rossz alkalmatlan embereket rossz, alkalmatlan megoldásokat fognak választani. Illetve az otthon maradók indirekt választanak: „gyilkosok között bűnös, aki néma.”

Szóval többféle további kategorizálás is kialakítható.

Az egyik nagyobb kategorizálás:

Akik elsősorban buták, tájékozatlanok.

Akikben elsősorban pszichés problémáik, jellemgyengeségeik miatt alakulnak ki a fenti hibák.

Egy másik kategorizálás:

Akiknek anyagi hatalmi előnyük származik.

Akik az anyagi, hatalmi hátrányuk ellenére választanak.

Vannak még további nagy kategóriák, néhányról még szó lesz.

És mi köze mindennek a népkarakterhez.

Akkor menjünk vissza az alapvetésekhez.

A kiindulás, hogy most már egyértelműen lecsúsztunk és még mindig csúszunk a hozzánk hasonló országokhoz képest. Ennek pedig több oka van, és ezek negatív okok.

Több oka van, mert az elemző nem tud egy-két meghatározó okot kiválasztani. Hiszen, ha például valaki csakis Orbán gazemberségét emelné ki, akkor jöhet a cáfolat; na és rengeteg segítője talpnyalója, na és szavazótábora, stb. Vagy ha valaki az ügyes, mármint a népkarakterhez illeszkedő manipulációt emelné ki, akkor a cáfolat; a viszonylag tájékozottak, átgondoltak, gerincesek, észrevennék az átverést. Vagy valaki kiemeli az egyoldalú tájékoztatást, akkor a cáfolat: az okos a figyelmes, az elfogulatlan, észrevenné az egyoldalú tájékoztatást, és több helyről tájékozódna. Tehát sok ok van, és a népkarakteri negatívumok mindenképpen ott vannak az okok között. 

Fontos megjegyezni, hogy  korosztály szerint nincs jelentős különbség a nép-diktatóritisz betegek között. Vagyis nagyjából minden korosztályból, nemből, hasonló jelentős arányban kapják el a betegséget. Kisebb, nem jelentős különbség van iskolázottság, illetve lakhely szempontból nézve. Az iskolázottak és a városiak  (tájékozatlanabbak, kevésbé kiszolgáltatottak, stb.)  kicsit kevesebben kapják el a betegséget. De sajnos nagyon sok diplomás aktívan, rafináltan, hatékonyan vesz részt az Orbán-rezsim támogatásában ill. sikerében. Belőlük lesz a diktatórikus rendszer káder-rétege, a közép-vezető rétege, a média-csináló rétege. Így a létszámában kevesebb ember mégis többet árthat, mint a nagy létszámú, iskolázatlan, tájékozatlan szegények rétegei. 

Nyilván nagyobb részük látszólagos önös érdekből karrierizmusból, pénzért, stb. csinálja, de ezek az emberek is betegeknek mondhatók.  Összegezve, hosszabb távon ezek az emberek is maguk, családjuk, nemzetük ellenében cselekednek. 

A legfontosabb ok-kategóriák.

Mit is kategorizálunk?

Ezek a nemzet az ország helyzetének, alakulásának romlásának, diktatúra-erősödés alapvető okai. Egyben a lehetséges népbetegség, (diktatúra-elfogadás) alapvető okai.

 

1. A legfőbb vezető (vezetés) hitványsága és rafinációja, diktatórikussága, (minősége).

2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.

(Az alvezérek, politikai elit hitványsága, (minősége) osztottan tartozik a legfőbb vezetéshez, és másrészt a népkarakter minőségéhez.)

(A rendszer gyengesége. Az alaprendszer gyengesége. Az ellenzék gyengesége.)

 

2. Az a szerencsétlenség-faktor, hogy a legfőbb vezető akár egy fokkal jobb-rosszabb jellem lehet.

2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.

Nevezzük ezt itt „konkrét hatalmi szerencsének”.

Ez röviden arról szól, hogy 80%-ban, főleg a „képviseleti demokráciákban” a nép olyan vezetőt választ, visel el, amilyent akar, ill. amilyent érdemel. De van egy 20% szerencse faktor Például, hogyha Hitler egy korai merényletben meghal, helyette pl. Göring lett volna a legfőbb vezető, aki talán egy fél fokkal normálisabb vezető lett volna, akkor egy fokkal szerencsésebben alakult volna Németország sorsa. Ez csak egy példázat, valójában számtalan kiszámíthatatlan fordulata lehet a történelemnek.  Ez a szerencse faktor, minden vezetőre, rosszra-jóra, minden országra, mindenkorra kivetíthető.

Viszont a történelmi „szerencsefaktort” nem egy-egy vezető alkalmassága demokratikussága határozza meg, hanem az összes vezető átlaga, és a nép átlaga határozza meg, legalábbis 80%-ban. 20% a „a konkrét hatalmi szerencse”, az hogy az adott irányon, rendszeren belül mennyire jó, vagy rossz uralkodó kerül hatalomra. De azt is hozzá kell tenni, hogy vannak erősebben meghatározó és gyengébben meghatározó vezetők, ez nyilván az uralkodási időtől is függ.

 

3. A manipuláció módja, hatékonysága.

2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.

Elvileg két része van: A történelmi népkarakter gyengesége.

Az aktuális manipuláció (pl. Orbán-Fidesz rezsim propagandája) népkarakter rontása.

Itt jegyzem meg, hogy a manipulációt ugyancsak tovább lehet kategorizálni, méghozzá, sokféleképpen. A két nagy kategória:

A közvetlen vezetési propaganda.

A rendszer népbutító gépezete.

Ennek a legnagyobb eleme, az oktatás.

És az egyéb „kulturális” butítások, mint pl. bulvár-kultúra, fogyasztói társadalom, stb.

A manipuláció hatékonyságát az is meghatározza, h. mennyiben passzol az adott néphez, a manipulált alanyhoz.

 

4. A népkarakter minősége.

2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.

Valójában a népkarakter minőségébe csak a történelmi népkarakter számít bele. Ugyanis a jelenlegi minőségét, amit a jelenlegi vezető vezetés alakítja az előző pontok, tényezők tartalmazzák. Tehát a népkarakter minősége hogy a jelenlegi uralkodásba milyen tulajdonság-hajlamokkal lépett be a nép. És itt jön például a felsorolt 38 tulajdonság. A lényeg, hogy én a történelmi népkaraktert próbálom elemezni.

 

Ismételt rész:

Külön ki kell emelni a genetikai és kulturális összetételt. A keverék minőségét.

Amiből a kultúra oldal a domináns, a meghatározó, de egy nép kultúrája szorosan összefonódik a genetikával. Például a magyar nemzet kb. 10%-t a cigányság teszi ki. A cigányság elég jellegzetes genetikailag is kulturálisan is, csak korunkba kezd erősebben integrálódni. A genetika több ok miatt elhanyagolható, - viszont a kultúra, beleértve az életmódot, a nép szellemiségét, a hagyományos társadalmi viszonyokat, az értékrendet, a domináns vallást, stb., az ami igazán meghatározó, - és alakítja a saját nép karakterét, és életét valamint ama ország népének karakterét és életét akivel együtt élnek.

De a genetika akár tetszik, akár nem, valamennyire összefügg a nép kultúrájával. Ez a kettő többé-kevésbé egymással összefüggésben alakul.  Ezzel együtt helyesebb, ha csak „nép-kultúráról” beszélünk. De nép-kultúrája sem vetíthető ki az egyénekre, hiszen a legtöbb ember egyéniség, sok mindenben különbözik és különbözhet a népétől. (Más írásaimban további tíz okot is felsorolok, mely miatt nem lehet semelyik egyént megítélni származása, ill., örökölt kultúrája miatt.) De itt most népkarakterről beszélünk, ami nem ítélkezés csak elemzés.

Egy mai nemzet esetében, csak kulturális (egyben genetikus) keverékről beszélhetünk, a világ országainak 95%-ban, legalább 10 nép kultúrája egyben a genetikája keveredik.  Tehát az országok, nemzetek döntő többségében sokszínű sokféle kultúra és ezzel kapcsolatban sokféle genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Mert természetesen ezek hatnak egymásra. De vannak kimondottan „bevándorló” országok, pl. USA, Kanada, Ausztrália, Brazília, stb. melyekben 25-40 kultúra és genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Azután több ország van, amelyben 15-25 kultúra és genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Nevezzük ezeket erősen keveredett országoknak. Magyarország ezek közé tartozik, leginkább keveredett pl. a  vele szomszédos országokhoz képest is. Ezen országok nemzetek esetében inkább a keverék jósága (vagy gyengesége) ami meghatározó. A keverék jósága, vagyis az összetevők hogyan illeszkednek egymáshoz. Passzolnak egymással, hasznos erős keveréket alkotnak, vagy nem. És sok más országban nemzetbe viszonylag kevés 5-15 kultúra és genetikus tulajdonság illetve ezek keveréke határozza meg a teljes népkaraktert.

A nemzeti népi történelem alakulása határozza meg, hogy milyen népek, vagyis milyen kultúrák és genetikus tulajdonságok keverednek. Magyarország esetében a történelmi eseményekből történésekből szépen kirajzolódóik a magyar nemzet rendkívüli keveredése, valamint a viszonylag erősebb keleti ázsiai népekkel való keveredése, - mindez nyomon követhető dokumentálható. 

 

 

5. A legfőbb okok közül azonban nem maradhat ki a nép, a nemzet, az ország történelmi alakulása, annak minősége és annak szerencséje.

2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.

Erről egy másik fejezetben írok.

 

6. Valamit nem maradhat ki a világ, jelenleg is tartó hanyatlása, romlása. Összességében az orbáni diktatúrát segítette a világ 2000 óta tartó stagnálása, illetve 2010-től a hanyatlása. Segítette, pl. azzal, hogy rossz példát mutatott, azzal is, hogy Orbán tudott lavírozni, nem bukott meg. Azzal is, hogy az Orbán-finesz rezsim többek között  erre hivatkozott: - Na de máshol még rosszabb, a háborút is támogatják, stb. – ami egyfajta negyed-igazság, de a hívők megkajálták.  Orbán-finesz rezsim valós problémákat fújt fel, ezzel azokat eltorzítva tálalta a magyar népnek, természetesen saját érdekét, hatalmát erősítve. Ráadásul egy idő után saját magát is meghazudtolva irány váltott, majd vissza, ahogy Orbán mondta, páva-táncolt. Mindezzel együtt, összességében a világ hanyatlását gyengeségét kihasználta az Orbán-finesz rezsim.  

 

Röviden kitérek „az ellenzék gyengeségére”.

A magyarok is, de talán a világon is félreértik az ellenzék szerepét. Az ellenzék nem a nép helyett küzd, hanem a népért, a néppel összefogva.

Azért a népet kizsákmányoló, az országot tönkretevő vezetés ártalmasságát nem lehet összevetni a tönkretevő ellen küzdő, ártalmasságával, még akkor, sem ha a jó oldalon levő összességében gyengén teljesít. Még akkor sem, ha egy része áruló, vagy szinte áruló. Az árulók tulajdonképpen a diktatórikus vezetéshez tartoznak.

Az ellenzékeknek főleg Magyarországon alig van hatalma, ereje, tehát ezért sem egyenrangú tényező. Az ellenzék gyengeségében vastagon benne van az aljas vezetés és a nép is. A nép több vonatkozásban benne van az ellenzék gyengeségében (nem támogat, csak rombol, tagjai a népből jönnek, stb.), - ezért az ellenzék gyengeségét elsősorban a népkarakter gyengeségégéhez sorolom, másrészt a vezetés hitványsághoz.

Ha azt mondjuk, hogy a fenti okok egyenlő arányban felelősek az ország romlásában és azt mondjuk Magyarország összességében 10%-kal teljesít rosszabbul, mint a régiós átlag (de ez elég a süllyedéshez), akkor egy-egy okra 2% jut. A magyar történelmi népkarakter csak 2%-kal gyengébb, mint a régiós átlag.

 

Az, hogy 38 népkarteri hibát, gyengeséget láthatnak a figyelmesek, azt is jelenti, hogy egy-egy gyengeség nagyon kismértékű is lehet.

Egy kis matek. Ha mondjuk a magyar népkarakter egy százas skálán 5%-kal gyengébb, mint pl. a szlovák, és a régiós országok átlaga, de ez 38 részre osztható, akkor egy-egy gyengeség vonatkozásában átlagosan 0,13% (ezrelék) esik. Egyszerűbben fogalmazva a magyar népkarakter gyengesége azért jelentős, mert sok összetevőből áll.  De felejtsük el, a népkarakter ez a 0,13% a 2% része. Akkor egy-egy felsorolt gyengeség viszonylagosan, a teljes romlást, hanyatlást, süllyedést nézve, 0,0026% száz-ezrelék lesz. Pontosabban ilyen kicsivel lesz gyengébb egy-egy tulajdonságban, mint pl. a szlovák népé.  A lényeg, hogy nagyon picike.  A további lényeg, hogy a kisebb hibák összeadódhatnak, és ország romláshoz vezethetnek.

Ezért minden hibát komolyan kell venni.

A következő rész, ennél érdekesebb, és siralmasabb dolgot próbál elemezni. Azt, hogy itt nem egyszerűen egy romlásról van szó, hanem egy romló folyamatról. Egy súlyosbodó népbetegségről van szó, sajnos.

Hiszen az ország, ha lassan is, ha hektikusan is, de összességében folyamatosan süllyed. A magyar nép egyre erősebb demokrácia-hiányt, egyre romló életminőséget, egyre több, pofátlanabb hazugságot visel el. Az okozó uralkodó rezsim népszerűsége ennek ellenére nem csökken, hanem stagnál. Mindez azt jelenti, hogy a magyar jelenlegi népkarakter silányul, a népbetegség erősödik, - hiszen az emberek egyre nagyobb rabságot, szemétséget, kellemetlenséget viselnek el.

Egyszerűbben, ha az ország helyzete a nép helyzete folyamatosan rosszabbodik, de ezt előállító vezetés népszerűsége nem csökken, akkor ez egyértelműen a népnövekvő lelki betegségére utal.

Próbáljuk eme romlást, betegségerősödést kielemezni.

Történelmileg, általában ha romlik a helyzet, akkor egyszer csak besokall a nép és erőszakkal vagy választással elkergeti a hitvány uralkodókat. Ez a logikus, az ésszerű, a jó megoldás. De sajnos más példák is voltak, vannak.

Megint jöjjön egy kis felsorolás:

Persze az sem mindegy hogy mennyire káros ártalmas a diktátor.

Mert voltak diktátorok, akit nem zavartak el, csak megöregedtek, vagy meghaltak. Tulajdonképpen ezek maradtak.

Voltak, akiket nem zavartak el, hanem egyéb okból, körülmény-változás miatt tűntek le.

Voltak, akiket saját alvezérei csináltak ki.

Voltak, jó sokan, akiket idegen segítséggel saját nép zavart el.

Voltak, akiket csak az idegenek zavartak el.

És volt olyan is (pl. Hitler) hogy az összeomlott országa temette maga alá. Valamint a külföldi haderő.

És voltak, akiket tisztán a saját népük zavart el.

Visszatérek a kérdésre: meddig romolhat a helyzet egy országban? Meddig keményedhet a diktatúra? Meddig betegedhet a nép?

Sajnos az a válasz, hogy néha, nagyon sokáig. Nem a végtelenségig, de nagyon sokáig. Talán az leggyakoribb: saját nép, idegen segítséggel – de ez egyáltalán nem garantált. A saját nép viszonylag ritkán zavar el egy már bebetonozott diktátort. Az elején az első négy-nyolc évben gyakran váltják le a az aktuális diktátort, de ha befészkeli magát kialakítja az agymosó rendszerét, a hatalomfenntartó rendszerét, akkor baj van.

Sajnos kijelenthető néha, gyakran a nép elsorvadásának betegségének nincs határa. Tehát kijelenthetjük, magunk között: alig van remény arra, hogy egyszer majd a magyar nép besokall, elszakad a cérna, elindul a fordulat.

Sajnos azt is kijelenhetjük, hogy a magyar nép betegsége szinte egyedülállóan súlyos. A magyar nép a világ egyik legdurvább elaljasodását éli át.

Egyrészt mert egy ellentétes, EU, stb. környezetben jön ez létre.  Másrészt nincs különösebb indok késztető erő. Harmadrészt a magyar romlás hosszabb távon minden tekintetben jelentős. Mert pl. egyes országokban csökken a szabadság, de az anyagi életszínvonal nő. Máshol fordítva, csökken az anyagi életszínvonal, de valamiféle demokratizálódás, annak reménye látszik kibontakozni. Vagy a hódító országokban a katonai sikerek esetleg kompenzálnak. De Magyarország azon kevés hanyatló országok közé tartozik, amely minden tekintetben romlik

Nézzük most a felsorolt 37 pont nép-karakter hiba közül melyik változtatható. Mert az a helyzet, hogy a legtöbb hibának nem kell erősödni, elég, ha fennmarad, már akkor is tovább betegszik a nép.

A 37 pontot, az alábbi tényezők szerint vizsgálom:

1. Nem veszi észre az ország hanyatlását, saját életének romlását és a vezetés közléseinek fokozódó hamisságát.

2. Nem érdekli az ország hanyatlása, saját életének romlása és a vezetés közléseinek fokozódó hamissága.

3. Észreveszi, de elfogadja az ország hanyatlását, a saját életének hosszabb távú romlását, a vezetés közléseinek hamisságát.

4. Az 1.,.2.,3. pont ötvöződése. Illetve a 1.,3., pont ötvöződése. 

Ha végigmegyünk a felsorolt négy tényező szerint a 37 népkarakter hibán, akkor rájöhetünk, hogy a magyar nép kétharmada vagy nem veszik észre a bajt, vagy nem érdekli őket, vagy különböző okból elfogadják.

A nagyon buták az egyoldalúan tájékozottak észre sem veszik.  A nagyon gyávák, a gerinctelenek, stb. félelméből fogadják el. A nyerészkedők, akik csak szomszédhoz mérik magukat, a tévedésüket letagadók, stb. szintén elfogadják. Akiknek tetszik az hitvány rendszer, a tehetségtelenek, akik viszonylag jobban érvényesülhetnek, stb. elfogadják.

Itt azért közrejátszik a mérték, ki mennyire buta, jellemtelen, stb.

Tehát szépen végigmehetünk a 37 ponton és rájöhetünk, hogy ezek többsége olyan ostobaság, olyan felfogási hiba, hogy még a helyzet romlása sem hat rá.

Pl. a Stockholm szindrómának az a jellemzője, hogy minél jobban sanyargat a sanyargató úr, ez által egyre nagyobb „isten” lesz a sanyargatott szemében, a sanyargatott annál jobban imádja. Vagy pl., a soviniszta nacionalista, hát az képes háborúzni, meghalni az agyament eszméért.  Vagy például a szolgalelkű szereti a szolgaságot, tehát neki a jó élet, az ország sorsa, a hazugságok nem fontosak. A gonosz, vagy a mazochista sem kívánja a jó irányú változást.

A nyerészkedőnek sem számítanak ezek, mert ő jól él, elég önző, ahhoz hogy ezen kívül más érdekelje, és hazugságokat is csak a szimpatikus rendszer fenntartó eszközének tekinti.

És még lehetne folytatni az elemzést. És még azt is hozzá lehet tenni: aki szolgalelkű, az szolgalelkű, nincs határ, ahol megváltozik. A nyerészkedő az nyerészkedő, nincs határ, ahol megváltozik. A nagyon buta az nagyon buta, nincs határ, ahol megváltozik. És ezt is lehetne tovább sorolni.

(A náci Németország, és néhány más példa, mint egyfajta mélypont, mint állandó mélység mérce, amelyik mutatja, hogy végül is egy nép, nemzet eljuthat az értelmetlen totális önpusztításig is. Ráadásul úgy juthat el, hogy a lakosság jelentős része, mondjuk 33%-a soha nem veszi, hogy értelmetlen önpusztítás történt.

Ugyanakkor Orbán-finesz rezsim több negatív eleme, történése, több ok miatt a világon egyedülálló. Tehát ebben a korban 2010-2020-s években élő magyarok több szempontból is világbajnok, ostobák, gerinctelenek, önpusztítók. Hosszas elemzés során kiderülne, hogy a náci Németország, vagy észak-Korea, stb. „rosszasága” érthetőbb, és enyhébb, mint az Orbán-finesz „rosszasága”.

Az is igaz, hogy más szempontokat nézve más, országok népek vinnék el a borzalom-pálmát.)

De nézzük hogyan hat pl. az 1. és a 3. pont ötvözete.

Az első lépés hogy észreveszi a romlást, de azt lekicsinyíti, elbagatellizálja.  Pl.. igen többet kell várnom a műtétre, de nem vészes. Igen csökkent a reálkeresetem, de nem vészes. Igen hazudott Orbán, de nem vészes. A második lépés mikor a lecsökkentett dolgot valami miatt elfogadja. Pl., mert Orbán egy zseni, ha hazudik is ő összességében zseni, a kis hazugság miatt nem fogok ellene szavazni.  Vagy, igaz hogy egy kicsit rosszabbul élek, de azt mondták az ellenzék még rosszabb lenne, a kis romlás miatt nem fogok váltani. Addig már nem jut el, hogy „sok kicsi sokra megy”.

Tehát ez a két lépcsős önhazugság meglehetősen hatékony.

Elég nehéz a 37-38 pont népkarakter gyengeség közt olyan találni, amelyet könnyen meg lehet változtatni. Elég nehéz olyan negatív réteget találni, amit meg lehet változtatni. Még akkor is nehéz megváltoztatni, ha egy részük látja, tudja, hogy romlik a helyzete.

Talán azon közömbösök egy részét lehet észhez téríteni, akik nem megőrözött közömbösök.

Ez pedig kevés a váltáshoz.

Az értelmes ember csodálkozik: hogyan lehet ekkora hazugságot egyre nagyobbat elhinni, hogyan lehet ekkora romlást, egyre nagyobbat elviselni? Hát így, -  úgy, hogy ezek a hibák határtalan elviselést okoznak.

 

És még egy kis matek. Ha 4,6 millió társadalmilag nem teljesen egészséges, kvázi beteg magyar állampolgárt számolunk (hiszen a Fidesz szavazók és a közömbösök legalább ennyin vannak), és ezt a 38 népkarakter hiba alapján,  38 csoportra osztjuk, akkor átlagosan  120 ezren kerülnek egy csoportba. Életszerűbb, ha a népkarakter hibákat hármasával összevonjuk, és egy-egy réteghez csatoljuk, akkor 12 réteg alakul ki és egy-egy rétegbe átlagosan 380 ezer társadalmilag nem egészen komplett, de szavazásra jogosult kerül.

 

Befejezésül néhány mondat a „megoldásról.”

Rögtön beleeshetünk abba a csapdahelyzetbe, hogy azt mondjuk: szinte kilátástalan reménytelen a helyzet, kár küzdeni.

Ugyanakkor legalább kétféle alaphelyzet van. Az egyik, amikor az éppen regnáló vezetés kevésbé aljas, vagy kevésbé stabil. És a jelenlegi, amikor a regnáló vezetés felettébb aljas és már bebetonozta magát. Sitt-betonnal, ugyan, de az is kemény.

A jelenlegi helyzetben már csapdahelyzet van.

Ugyanis ez részben igaz, de a küzdelem feladása, még rosszabbá, még reménytelibbé teszi a helyzetet. Ez a markukba nevető diktátorok és szolgáik malmára hajtja a vizet.

Fontos hogy elmondhassák a jó emberek: de legalább megpróbáltuk.

Az egyszerű alaplépés: el kell menni, szavazni, semmiképpen sem a már bizonyítottan népnyúzó diktátori bandára, ki kell választani a legkevésbé rosszat és arra.

Hosszabb távon pedig látni kell, hogy a részvételi, a közvetlen, a teljes demokráciára épülő rendszer, és egy merőben más demokratikus oktatás hozhat igazi változást. A jelenleginél kétszer több, erősebb garancia szükséges arra vonatkozóan, hogy ne lehessen lebontani a demokráciát.

Meg kell szüntetni a hazugságvilágot.

Olyan rendszer, oktatás, tájékoztatás szükséges, hogy a felsorolt 37-38 népkarakter hiba ne tudjon kialakulni.

Mindezekért küzdeni kell.

A küzdelem azért sem hiábavaló, mert lehet, hogy összeomlik a világ, de legalább lesz kapaszkodó, ha újra éled.  1945 után is a demokráciához, a korábbinál erősebb demokrácia-eszméhez nyúltak vissza. Ha létezik egy jó, pozitív eszme, akkor az összeomlásból okult nép újra tud kezdeni.  Körülbelül 1945-től kétezerig volt egy lassú őszirányát nézve demokrácia és általános fejlődés, ez jó volt, ez hasznos volt.

Reménykedjünk, és küzdjünk, de ezért szeretni, örülni, kellemesen élni se feledjünk, jobbat még nem talált ki ember.

Reménykedjünk, küzdjünk, de azért arra is készüljünk fel, h. pár évig még nem számíthatunk gyógyulásra, egyelőre még romlik a beteg állapota.