Gondolatok a zaklatási botrány margóján.
Most, hogy nagyjából lecsengett ez felhajtás kezd leülepedni a
felkavart iszap, veszem a bátorságot és elmondom néhány gondolatom. Méghozzá
őszintén, és ez nem csekélység, ugyanis manapság ez a legnagyobb hiánycikk. Valahogy
befagytunk a hazugságvilágba, már észre sem vesszük.
Négy szakaszra osztom az elmélkedésem:
Gondolatok a megaláztatásról.
Gondolatok az egyenjogúságról
Gondolatok a szexuális szabadságról
Gondolatok az intelligens alkalmi szexről.
Gondolatok a
megaláztatásról.
Sokan azt mondják, volt értelme, ennek zaklatási botránynak, ügynek,
mert mostantól mindenki óvatosabb lesz. Én erre azt mondom: hmm, hmm.
Szóval belül nem változtunk meg, csak óvatosabbak képmutatóbbak lettünk.
Na jó, ez is valami. De nagyon kevés, alapvetően, de még csak közepesen sem
változott semmi. Nem változtak pl. a jogszabályok. Sokan erre elsütik a
frázist: nem a jogszabályoknak kell változni, hanem az embereknek. Csakhogy az
emberek változása egy amorf dolog a jogszabály-változás konkrét. Ráadásul nem
elég ismételgetni: változni kell, - azt is meg kellene mondani milyenné, és
hogyan.
Sokan azt mondják ez nem is a szexuális megaláztatásról szól, hanem
általában a megaláztatásról. Oké, csakhogy a többi, a rengeteg sok
megaláztatásról nem is esett szó. Ha a főnök vagy a főnöki helyzetben levő
akárki (rendőr, hivatalnok, stb.) lekezel, beszól, akkor az fájó megaláztatás.
Ha fájdalmak közepette órákon keresztül vársz a vizsgálatra, az is testi és
lelki megaláztatás. Ha a boltban nem tudsz a gyerekednek jó cipőt venni, mert
nincs rá pénzed, az is megaláztatás. Ha átvernek, becsapnak, az is
megaláztatás. Ha a kormány bárgyúságokkal etet, lenéz, az is megaláztatás. És
még lehetne sorolni. Minden megaláztatás alapja a lenézés, a megbecsülés
hiánya, és ebből tömérdek van. Rengeteg
megaláztatás van, ennek csak egy kis töredéke, ami szexuális zaklatással
kapcsolatos.
De legalább erről beszéltünk – hallom az érvet. Csakhogy arányosan
rangsorolva kellene a megaláztatásokról beszélni. Mert ha ez egyiket felfújjuk,
akkor az eltakarja a többit.
Kicsit epésen azt is mondhatnám: itt a gazdag, sikeres, nők
megaláztatásról volt szó.
Nézzük a problémakört egy másik oldalról. Ezen ügy kapcsán, és
általában is, olyan üzenet kavarog a közösség tudati terében, miszerint a
szegény, gyenge nők még mindig ki vannak, meg vannak, és ó jaj.
Gondolatok az
egyenjogúságról.
Nekem úgy tűnik, hogy a férfiak többsége mindig is, most is lovagias a nőkkel.
Persze vannak bunkó férfiak is, nem is kevesen. A jogszabályok is pozitívan
változtak, jelenleg Európában jogilag 95%-ban egyenjogúság van. De itt két
megjegyzést kell tenni. Nemcsak bunkó férfiak vannak, de bunkó nők is, csak
azok másképp, rejtettebben azok.
Másrészt, a bunkó férfiak nemcsak a nőket alázzák, hanem a férfiakat, gyerekeket,
mindenkit.
Lehet, hogy a mérleg nyelve már nem is ide billen?
Ha egy nő kevesebbet keres, az jaj, de ha egy férfi nem kap munkát
(több nő kap, mint férfi), akkor az nem ügy. Ha egy nőt bántalmaznak, akkor az
jaj (egyébként jogosan), de ha egy férfit bántalmaznak akkor az ő baja, miért
nem védte meg magát. Ha egy nő prostituált lesz, akkor arról a férfiak tehetnek
(ő maga, dehogy), ha egy férfi lesz prostituált, akkor arról ő maga, szóval megint
a férfiak tehetnek.
Ennek ellenére, szegény nők. Szegény nők azt is zokon veszik, ha nőnek
nézik őket (ez már szexizmus), de azt is, ha nem nézik nőnek őket. A
hagyományos női szerep ellen is ágálnak, de a férfi szerep sem tetszik nekik. Talán
egy részük nem is tudja mit is szeretne? Ezt is azt is, mindent, de az is
kevés?
Rendben visszaszívom, nem vádaskodom, de a nők se tegyék azt. Inkább
ismerjük el, ezt a világot közösen nők és férfiak tették olyanná, amilyen. Ismerjük el, itt Európában, sok baj van, de a
nők elnyomása, valójában hátul kullog a problémák sorában. Ha már problémát
keresünk, akkor inkább a nők és a férfiak társadalmi szerepének jellemének
átalakulásán és ezzel járó ellentmondásokon kellene gondolkodni. Jó esetben a
nők és férfiak egymás kiegészítői, segítői, élethez, boldogsághoz szükséges
társai.
Gondolatok a szexuális
szabadságról.
A szexuális zaklatás és a szexuális szabadság nyilvánvalóan összefügg,
amennyiben ezen esetek egy része, nem más: mint helytelenül kezelt alkalmi
szexuális partnerkeresés.
A fokozatos szexuális felszabadulás (ez zajlik már jó ideje) alapvetően egy pozitív folyamat lenne, ha az
emberek képesek lennének intelligensen kezelni. Jelenleg a folyamat
kétharmadánál járunk és rengeteg az ellentmondás, az ostobaság. Még addig sem
jutott el az ember, hogy az alapvetéseket tisztázza. Pl., hogy ami nem árt másnak,
inkább használ, örömet okoz, az nem bűn, sőt inkább erény. Azt is el kellene
dönteni, hogy a szex különleges, vagy hétköznapi esemény. Vagy: a szexualitást
és az erőszakot, bántalmazást, megalázást, erkölcstelenséget nem kellene
összemosni, két különböző cselekvés, érzés, okságilag sem függnek össze.
Legfeljebb úgy, hogy a szex egy alkalmas terep, de sok más alkalmas terep is
van.
A túlzások és ellentmondások korát éljük. Pl. egy ismert férfi egy
ismert nőt csinosnak tart, akkor már másnap címlapra kerülhet, mint
hím-soviniszta szexista alak. Egy hónap múlva pedig ez az ember nyilvánosan
csókolódzik egy meleg felvonuláson, az rendben van, sőt a kritizálók, a
rasszisták. Véletlenül hozzáér egy gyerekhez, vagy mond neki valamit, ezért már
esetleg börtönbe kerülhet, de ugyanaz a gyerek válogathat a képernyő előtt, a
pornó, fél-pornó filmek között. Az emberek önmaguknak is ellentmondanak,
ráadásul naponta.
Ilyen környezetbe jönnek létre ezek a „szexuális zaklatások” - fúj szemét, szex mániás alak - mondja a kritizáló, majd elmegy szex klubjába
és kitombolja magát. Sem jogilag, sem erkölcsileg nincsenek meghúzva a határok,
akkor azokat akaratlanul is könnyű átlépni.
Az alapvetések tisztázása után jöhetne a konkrét problémák megoldása.
Ettől még messze vagyunk, én mégis rátérek.
Gondolatok az intelligens
alkalmi szexpartner keresésről.
Ha bemegyünk egy étterembe, akkor egyszerűen azt mondjuk, például:
szeretnék bécsi szeletet enni, sült krumplival. Ez nem udvariatlan, még kevésbé
megalázó. Ha sunyin mosolyogva azt mondjuk a pincérnek: tudja, olyan jó kis
husikát szeretnék – az már lehet sértő, vagy fura. Szintén sértő vagy fura, ha
elsírjuk magunkat: de nekem már két éve nem főz a feleségem. Vagy: úgy szeretném,
ha a számba tömné azt a húst. Esetleg a szánkra mutogatva tátogunk, nos, az sem
túl illendő.
Ha szexről van szó, akkor mégis a sértő, fura közléseket használjuk,
célozgatunk, vagy éppen gorombáskodunk.
Normális szex-kultúrában, és normális őszinte közéletben teljesen
elfogadható udvarias kérés lenne: szeretnék veled szeretkezni. Esetleg hozzá
lehet tenni: az elutasításon sem sértődők meg.
Az ilyen kérés, nem zaklatás, kicsit sem az. Hiszen van egyszerű udvarias válasz: köszönöm
nem.
Erkölcsileg ettől eltérő kérés már lehet bunkóság, de nem bűn. Jogi ügy,
a testi, vagy erős lelki kényszerítésnél kezdődik.
Más kérdés, hogy korunkban, lejáratás céljából, vagy csak felhajtásból,
minden apróságot fel lehet nagyítani, el lehet túlozni. De ennek semmi köze az
igazi zaklatáshoz.
Normális szex-kultúrában, az alkalmi szexpartner keresés, teljesen
normális lenne. Valljuk be őszintén, az emberek többsége, a férfiak és a nők
is, annak ellenére, hogy szereti az állandó társát, tartós partnerét, időnként erős vágyat érez, kisebb
alkalmi szexre. Ismétlem: először is meg kellene tanulni őszintének lenni, mindennek
ez az alapja. Az alkalmi szexpartner-keresést is meg lehetne oldani
elfogadhatóan, normálisan sértés nélkül, kvázi erkölcsösen.
Az emberi közös tudatmezőben (felhőben) hol erősebben, hol gyengébben
(most éppen gyengébben) létrejönnek az íratlan, normaként, tanácsként lebegő,
etikai kódexek. Többek között a párkapcsolatokra vonatkozó. Van három fontos,
talán állandó mondata ennek. A párkapcsolat két ember belügye, ha az nem árt másnak,
másoknak. A párkapcsolat alapja csakis a közös, kölcsönös megegyezés lehet. A
párkapcsolat történelmileg és biológiailag a gyereknevelésről,
családalapításról szól. Ezek az alapok,
más részek viszont jó esetben változnak. Talán ideje lenne, az alkalmi
szexpartner-keresés részt is átírni.
Oda akarok kilyukadni, hogy amennyiben az ember, a társadalom (férfi és
nő) kialakítana egy, őszinte udvarias a többség számára a jelenleginél jobb,
szexuális viselkedés-normát, és kommunikációt, akkor nyilván kevesebb sértés, félreértés,
zaklatás történne. Illetve, akkor az adott esetek is egyértelműen megítélhetők
lennének.
Befejezés:
Megmondom az őszintét, nekem már a „botrány” elején is, voltak
kétségeim. Néha úgy tűnt, mintha itt a faragatlan, de azért nem bűnös férfit büntetné,
utólag, és túl keményen, a sértett nő.
Ráadásul néha mintha a sértettség mögött is lenne valami hátsó szándék,
mondjuk politikai sumák. Vagy éppen, feltűnési, bizonyítási vágy.
Még több bajom volt az ügyben megszólaló (riport nyilatkozat, stb.)
ismert, okos emberek mondanivalójával. Vagy inkább a mondani való hiányával.
Bár hangoztatták a frázist, „jó hogy beszélünk róla”, de valójában, komolyabb
téma, alaposabb megbeszélésére nem került sor.
Azzal kezdtem, hogy ”most hogy elcsitult”, de ez tegnap volt. Este
éppen azt tudtam meg a híradásokból, hogy nem csitult el: az amerikai
színésznők, pazar ruhákban ékszerekben tiltakoznak, hogy ők kevesebb milliót keresnek,
mint férfi társaik. És persze az „udvarlást” is neheztelik. Hát nem tudom, nekem ez is visszatetszőnek
tűnik. Lehet, hogy valamire fel akarják hívni figyelmet, de azt ízléstelenül és
sekélyesen teszik.
Folytatódik a maszatolás, a ködösítés. És a kipécézett lejáratás.
Én egy senki vagyok, de ha valóban ekkora az érdeklődés a felháborodás,
a fontosság, javaslom, hogy az alábbi témákban, kérdésekben induljon értelmes
közvita, köz-beszélgetés, köz-megegyezésre törekvés.
Milyen megaláztatások vannak? A társadalmat, a rendszert miként kellene
átalakítani, hogy kevesebb megaláztatás legyen? Mit lehet tenni a jogilag nem
bűnös, de társadalmilag káros (mentálisan hitvány) emberekkel? Milyen irányba, hogyan kellene változni a
szexuális kultúrának, a szexuális viselkedésnek, és kommunikációnak? A szexuális
szabadság, mint természetes igény meddig és hogyan fejlődhet tovább? Hogyan
lehet a jelenlegi szexuális élettel, erkölccsel kapcsolatos szélsőséges
nézeteket értelmesebb mederbe terelni? Mi nevezhető zaklatásnak, mi
bunkóságnak, változzanak e, a jogszabályok? Korunkban az átlagos nő, ill. férfi
mennyire, miben térjen el a hagyományos szerepektől? Ezek az én kérdéseim, de a
fő kérdésekben is konszenzusra kell jutni.
Miről is van szó: mi, a közösség, közös gondolkodás bölcsességével
próbáljunk meg tanácsokat adni, végső soron saját magunknak, abban hogyan
tudnánk kellemesebben jobban élni. Természetesen úgy hogy az ne mások kárára
történjen, sőt… Jó lenne.
