Köpönyeg ideológiák.

Sokan megint baloldalra, jobboldalra, hasonlókra osztják fel a politikai szereplőket, a politikai irányokat.

Az egyik oldal, azt mondja a másikra, mi vagyunk a jók, ti a rosszak, de ez fordítva is igaz. De ez ostobaság.

Azt azért látni kell két alapvető történelmi irány van:

A demokrácia iránya (haladás), és a diktatúra iránya (hanyatlás), a köztes állapot pedig a stagnálás.

Az irányt úgy kell érteni, hogy az adott kezdő irányhoz, adott diktatúra-demokrácia szinthez, adott rendszerhez képest merre kanyarodik,

Illetve bizonyos elhajlási határon túl, már megállapítható az abszolút diktatúra-demokrácia irány is. A diktatúra-demokrácia szinteket illetve azok változásait objektív módon is lehet mérni, az más kérdés, hogy nem mérik.

A fidess egyértelműen a diktatúra irányába haladt, halad.

A jobboldal, baloldal, stb. meglehetősen ködös, alig mérhető  dolgok.

A két alapvető irány felosztható további al - áramlásokra, al - irányokra.

Akkor mit kezdjünk olyan ideológiákkal, eszmékkel és azok követőivel, mint: jobboldal, baloldal, konzervatív, liberális, szocialista, stb.?

Ezek általában kirakat-irányok, (köpönyeg irányok), jobb esetben a két fő irány, al – irányai.

A vezetők nagyobb része főleg az eddigi rendszerekben diktatúra párti, kisebb része demokrata párti, de közülük is többen, csak átsodródott demokraták. Viszont egy vezető nem mondhatja; én biza diktatúra párti vagyok. Ezért felvesz valamilyen álcázó köpönyeget: baloldali vagyok, vagy, jobboldali vagyok, stb.. Néha, ritkán alkalmazkodni is próbál, ezekhez az egyébként tisztázatlan eszmékhez, de csak néha, amikor nem sérti az érdekeit. A kevés demokrata vezető, viszont alapvetően demokrata, csak ezen túl jobboldali, vagy baloldali, - ekkor ezek az ideológiák, valóban,  al - irányok.

Az emberek egy része a vezetőkhöz hasonlóan vélekedik, más része csak, mint a birka besorolódik egy nyájba, a harmadik részének pedig halvány fogalma sincs minderről. A negyedik okos része pedig tudja, hogy a demokrácia irányt kell nézni és nem ezt a „jobboldal, baloldal” marhaságot.

Kiegészítés a közvetlen demokráciához.

A közvetlen demokrácia elleni érvek, cáfolata.

Általában én, nem közvetlen demokráciáról, hanem közvetlen demokráciára épülő rendszerről beszélek.

Ennek részletezése előtt azonban nézzünk meg néhány ellenérvet.

Azért, azért is, kell a közvetlen demokráciára épülő rendszer, mert a vezetés hajlamos az elsilányulásra hatalmi függőségre, és ilyenkor gyakran, nem éppen a népérdeknek megfelelően irányít, vezet.

Első ellenérv:

Igen ám csakhogy a közvetlen demokráciában is szükséges a döntéshozó nép tájékozódása. Az elsilányult, hatalomfüggő vezetés pedig képes a tájékoztatást, oktatást úgy eltorzítani, hogy végeredményben a nép önmaga ellen, tehát a vezetők érdeke mellett dönt. Tehát, hiába veszi át a nép az irányítást, ha a tájékoztatást továbbra is a vezetés uralja. Illetve a tájékoztató is egyfajta vezető, őt is elkaphatja a hatalmi függőség.

A másik ellenérv: 

Sajnos meg kell állapítani, hogy a nép, engem is beleértve, olyan, mint egy hatalmas, bamba, lassan reagáló óriás.

Pl. ezt mutatta, példázta, hogy milyen lassan jött rá a nép és milyen lassan reagált a Fidesz rezsim népellenes kormányzására.

Márpedig ez a lassú reagálás általában is rossz, de vannak helyzetek mikor kifejezetten, gyors kapcsolás, gyors intézkedés szükséges akár országos szinten is. 

     Ezért kell beszélni: közvetlen demokráciára épülő rendszerről. Mely rendszer sok elemből, részből (törvényből, intézményből) áll össze. A közvetlen demokrácia csak az egyik fontos, sőt vezérlő, de nem kizárólagos eleme.

Konkrétabban, például a tájékoztatásba, oktatásba is be lehet építeni olyan alkotmányos, törvényi, intézményes szabályozási elemeket melyek garantálják a nép részvételét, e területeken is, illetve lehetetlenné teszik az általános manipulációt, lehetetlenné teszik, hogy a tájékoztatás a vezetés kezébe kerüljön.

Másfelől a nép okosítását, reagálásnak felgyorsítását is megoldaná rendszerszinten, pl. alkotmányos, törvényi intézményes garanciákkal szabályozott demokratikus oktatás, és tájékoztatás.

Harmad felől, amikor országos szintű sürgősebb intézkedések szükségesek, amikor a szavazásnál sokkal gyorsabb közvetlen (emberi, számítógépi) irányításnak kell működésbe lépni, akkor is biztosítani lehet, kell, hogy ez ne forduljon a népérdek ellenében. Ezt ugyancsak a rendszerszintű alkotmányos törvényi intézményi elemek biztosíthatják.

(Mindehhez hozzá kell tenni, nem túlszabályozásról lenne szó, hanem arról, hogy a vezetési intézkedések, általában a történések, ne fordulhassanak a diktatúra irányába.)

Viszont mindehhez kell egy alap, amely kimondja: közvetlen demokrácia van, nem pedig képviseleti demokrácia.  A nép nem a választott képviselői által, hanem elsősorban közvetlenül gyakorolja a hatalmat. Ugyanis eddig azért voltak ezek a alkotmányos, törvényi, intézményi garanciák  (diktatúra gátló fékek, ellensúlyok) hiányosak, kijátszhatók, mert a képviseleti demokráciából ez következik. Mert ennek a lényege, hogy képviselők, mint vezetők, főleg ha kétharmaduk van, végső soron mindenben dönthetnek. Mondjuk úgy, ezek a fékek, ellensúlyok csak lassítják, a diktatúra felé menetelést nem pedig meggátolják. Ráadásul a játék része, hogy közben ezeket a fékeket, ellensúlyokat is fokozatosan lebontják. Ezt szintén, szépen mutatja a Fidesz rezsim menetelése.

Szóval azért is szükséges, a közvetlen demokráciára épülő rendszer, mert csak ezzel lehet felváltani, a szükségszerűen rossz képviseleti demokráciát.