A lelki betegség fennmaradásának
kimaradt okai.
A bevezetésben felsorolom, a
következetes tudatos demokrácia-leépítés fő elemeit.
Továbbá a propaganda-manipuláció fő
elemeit.
Na
és a hanyatlás fő elemei?
Akkor
kezdjük ezzel. Tulajdonképpen a hanyatlás fő elemei az előző kettőből
erednek. Ezeket a kormány nem
szándékosan állította elő, hanem a diktatórikus kormányzásból következően, a
nép szenvedését okozva jött, és fokozódott, és a jövőben tovább fokozódik. Egyszerűbben a hanyatlás nőtt, nő, és nőni
fog.
Tulajdonképpen
legalább száz tételről lenne itt szó, ha precízen akarnánk felsorolni, de erre
nyilván nem vállalkozom.
A hanyatlás fő elemei:
1.
A demokráciát és egyéb lelki szükségletet (igazságosságot, önrendelkezést,
biztonságot, stb.) biztosító rendszer, állam leépítése.
2.
A szélesebben vett életszínvonal, (beleértve az átlagos jólétet, anyagi
szintet, valamint az egészségügyi ellátást, a környezetszennyezést és abból
eredő ártalmakat, valamint a tanulás és általa való igazságos boldogulást)
romlását, leépítését. Tulajdonképpen gazdasági hanyatlásról van szó.
3.
Nemzetközi és régiós viszonylatban a lemaradás.
4.
És a népkarakter-romlás, amiről még szó lesz. Ide vehetjük az elégedettséget,
a boldogságot, a békés barátságos hangulatot, pontosabban ezek hiányát.
A
demokrácia-leépítés, avagy a rendszer-silányítás fő elemei:
1.
Az intézményrendszer (alkotmánybíróság, stb.) kiüresítése, pártszolgálatba
állítása.
2.
Az általános centralizáció
3.
A protekcionizmus, pl. a NER lovagok gazdasági hatalma. Az állami korrupciós
rendszer kiépítése.
4.
A választási rendszer átalakítása, erősen lejtős pályára.
5.
Mindezek és ezen felül, a jogállam leépítése.
6.
Az egypárt-rendszer kialakítása, a parlament kiüresítése. Az ellenzék ledarálásra.
7.
Az önkormányzatiság leépítése.
8.
Az egypárt-rendszeren túl, a rendeleti kormányzással
egyféle diktatórikus kormányzóság kialakítása.
9.
Az egyoldalú propaganda, manipuláció, ill. a népbutítás elemeinek (média,
oktatás, tájékoztatás, nemzeti konzultáció, stb.) kiépítése.
10.
Egyéb nép-korlátozó, hatalombővítő intézkedések százai.
11.
A külpolitikai irány, a viszonylag demokratikusabb világtól (nyugati világ,
stb.) való távolodás, a diktatórikusabb világ (orosz, türk, kínai) felé való
közeledés.
A
manipulációs rendszer, a pártpropaganda rendszer fő elemei:
1.
Az oktatás elsilányítása.
2.
A kultúra-silányítás, népbutítás engedése (reklám, bulvár, stb.)
3.
A közszolgálati média teljes pártpropaganda szolgálatba állítása. Az egyéb
Fidesz média túlsúlya és pofátlansága.
(Az
ellenzéki média legyengítése)
4.
A vidéki megmondó emberek és kiskirályok hálózatának kiépítése.
5.
Néhány fontosabb manipuláció:
Pofátlan
hazugságok, sokféle ellenségkép, populista nacionalizmus, tudatlanságra
kiszolgáltatottságra építés,
lefizetések,
indirekt zsarolások, stb..
Összesítve miről is szól a magyar nép
lelki betegsége?
Most
már legalább tizennégy fejezet után ki merem jelenteni:
Időnként
egy-egy közösség, társadalom nemzet elkap egy betegséget, melyet én röviden „nép-diktatorítisz”
betegségnek nevezek, mert röviden arról szól, hogy a közösség társadalom, nép
belenyugszik, elfogadja, hogy valamiféle diktatúrában éljen.
Van
közepes manipulációra alapozott, van kemény, erőszakra alapozott diktatúra, és
még sokféle van és sokféle „nép-diktatoritisz” betegség van, de mindegyik a
diktatúra elfogadásáról (beletörődés, együttműködés, stb.) szól.
Ezt
a betegséget nem egy-két tényező hozza létre, hanem sok. Ezért nem is érdemes egy-két fő
betegségokozót keresni. Ebbe a tekintetben talán leginkább a rákhoz hasonlít.
Most
azonban egy másik kórós testi állapothoz (betegségállapothoz) hasonlítom, az
általános legyengüléshez, amely akár a beteg halálához vezethet.
A
következő rész tehát egy hasonlat. Miért hasonlít a „nép-diktatoritisz”
betegség általában a betegségekhez - illetve miért nevezhető betegségnek.
Sok
tényező, hiányos, mérgező táplálkozás, egészségtelen életmód, egészségtelen
lakás, vegyi anyagok sugárzások, vírus, gomba és baktériumfertőzések miatt az emberben,
emberekben mindenféle betegségek kialakulnak, károsodik szinte minden szerve
(szív, máj, tüdő, idegrendszer, stb.) megbetegszik. De ami felteszi az i-re a
pontot, az immunrendszer legyengülése, vagyis legkisebb fertőzésnek sem tud
ellenállni. Úgyhogy az ember, a beteg
lassan elsorvad, nyilván a végén kialakulnak a konkrét, halált hozó súlyos
betegségek, de maga a lefolyás, az általános legyengülés. Egy nép (közösség,
társadalom) ilyesmi módon megy végig akár 10-15 év alatt a nép-diktatoritisz
betegség folyamatán. Tulajdonképpen a nép a nép ellenállása példázza az immun-rendszert.
A legyengült immunrendszer, olyan, mint a diktatúra, a kizsákmányolás ellen
védekezni képtelen nép. A végén már rengetek okozó és korkép megállapítható, de
az a lényeg, hogy az egészséges népben van ezer jól működő funkció, és mondjuk
száz átlag alatti, - a beteg népben pedig van száz jó működő és ezer átlag
alatti. Folytatva a hasonlatot, mondjuk, a fő megbetegítő vírus az adott
hatalmi vezetés mely elterjed, elkezd uralkodni a szervezeten. A betegségre
való hajlamosság azon rossz népkarakter (mint öröklött gének), amely egy sereg
betegségre hajlamosítanak. És ezek által
elkezdődik a negatív folyamat, a hamis propaganda, a tudás hiány elrohasztja az
immunrendszert, és a társadalom szinte minden rétege, minden szerve, minden
szegmense, minden funkciója lassú romlásnak indul. Lassan elromlik a rendszer,
az intézményrendszer, a döntéshozó mechanizmus, lassan hitványul az erkölcs,
lassan elhajlik a többség lelki gerince, vagyis az átlagos köztudat a közjellem
is elsatnyul.
A
hosszú hasonlat arról szól, hogy nem egy-két okot tényezőt kell keresni, hanem
nagyon sokat, és ha ezeket megtaláljuk, akkor sem jutunk el a megoldáshoz. Nem
jutunk el, mert egy összetett folyamatról van szó, mely folyamatot még a
közepéig sok eszközzel meg lehetett volna állítani, de a vége felé már csak egy
kataklizma –katarzis vethet véget a romlásnak. Pl. a Náci Németországnak (ennek
a népbetegségnek) a 2. világháború vetet véget.
A magyar nép, nemzet fokozott hajlama az
elbirkásodásra.
Magyarország
példázza, hogy egy társadalom elbirkásodhat.
Az
Orbáni rendszernek van vagy száz összetevője, attól függ, hogy mennyire
részletezzük, de az elbirkásódás az egyik legjellemzőbb tényező összetevő
társadalmi folyamat.
Persze
a birkásodás legerősebb összetevője, az elbirkásítás. Az elbirkásodás nem csak
úgy magától kialakuló folyamat.
Az
egyik fő okozója pl. a jóléti társadalom és az elkényeztetési aspektus.
A
másik a hatalom irányából jövő elbirkásítás. A diktatúrák célja végül is az
elbirkásítás. Az átverős manipulatív
diktatúrák úgy birkásítanak el, hogy a nép észre sem veszi.
Pl.
az orbáni rezsim nemcsak a propagandával, kommunikációs manipulációval
birkásított, hanem módszeresen az intézkedéseivel, törvényeivel. Az orbáni
vezetés (uralkodás) a 13 év alatt létrehozott több ezer törvényt
törvénymódosítást, rendeletet. És szépen követhető, hogy ezek nagyobb részébe
betettek valamilyen népet korlátozó elemet, vagy éppen a vezetés hatáskörét
tágító elemet. Vagyis a törvénykezés is tudatosan fokozatosan tolta a magyar
népet, a szabadság bagatellizálásnak, a diktatúra megszokásának, a birkásodás
irányába. És ehhez jött a propaganda, a
manipulatív tájékoztatás, valamint az egyéb trükkök. Pl. a reménytelen hangulat
terjesztése, az alkalmatlan ellenzék terjesztése. A reménytelenség „úgysem
lehet jobb életed” életérzés erősítése fontos része a birkásításnak. Valamint a
„a szabadság, a demokrácia, az igazságosság nem fontos értékek” felfogás
terjesztése.
Most
csak ennyit a birkásításról, inkább rátérnék a másik oldalra, arra hogy a nép
birkásodása egy önmagát is erősítő folyamat. Ebben viszont hasonlít a nép lelki
betegségéhez, illetve annak része.
Ezek
a lelki betegségek kicsit hasonlítanak az igazi betegségekhez annyiban
mindenképpen, hogy a külső okozó mellett, mint belső okozó ott van egy gyenge
immunrendszer, vagy éppen a túlreagáló immunrendszer. A lényeg hogy van hatalomnak ártó hatása, de
ez ellen a nép nem védekezik elég hatékonyan.
Nincs
kizárva, hogy a birkásodás világ jelenség.
Az
elbirkásodásnak sok jele van, a leginkább nyilvánvaló, hogy a nép elfogadja,
beletörődik a diktatúrába.
Vannak
jó oldalai, főleg a felületes gondolkodó számára, de összességében ártalmas az
elbirkásodás. De erről később, most inkább a jelekről.
Én
először az autós közlekedésben vettem észre.
Felfigyeltem
arra a jelenségre, hogy a két sávból egy sávba leszűkülő utaknál, szinte senki
nem áll be a tolakodó sávba, szinte mindenki az egyenesen haladó sávba sorol
be. Tíz évvel ezelőtt még többen álltak
a tolakodó sávba, írtam is erről, hogy ez a magyar népkarakter undi vonása. Hát
akkor ez megszűnt, ez akkor jó? Nem. Most megfordult, a másik végletbe esett
bele a társadalom. Ez sem jó, ugyanis a folyamatos gyors közlekedést gátolja.
Egy másik jelenség, pár éve figyeltem fel arra, hogy aki alárendelt útról akar
elsőbbségadás kötelező tábla mellett főútvonalra kimenni, az nem a sarkon áll
meg, hanem vagy két méterre és úgy csinál, mint akinek minden mindegy. Nekünk
még úgy tanították, hogy ki kell húzódni a főút széléig és egyértelműen jelezni
kell, hogy mi a szándékunk. Nem véletlenül, mert így lesz a közlekedés gyors,
és folyamatos. Tehát a birkaság első látásra udvarias, szelíd jó dolog, de
alaposabb vizsgálat után rengeteg komoly hátránya van. Az egyiket már
említettem, a folyamatos gyors működés rovására megy. De a szelídségen is lehet
vitatkozni, ugyanis a másik oldalon pedig a farkas típusú emberek vadsága
pofátlansága fokozódik. Úgy is mondhatjuk, a birkásodás teret ad a farkasoknak.
Kevesebb
a vita, a békés vita is kevesebb, a megbeszélés is, de ha kitör egy vita, akkor
az gyakran eldurvul. Tisztázzuk a békés vita, az építő kritika, a megbeszélés
előnyös, még akkor is, ha ez, akkor, ott szelídség, békesség megbontásának
látszik. De az a szelídség a szőnyeg alá sepert szemét árán jönne létre.
Visszatérve
az észlelt jelenségre, nézzük az alábbi a példát:
Az
egyik, bármelyik iskolában ezelőtt négy évvel a harmadik osztály o.-fője szülői
értekezletet tartott. Az egyik anyuka a WC miatt reklamált, a másik a tanítás
módszere miatt, és így tovább. Vita volt, kisebb konfliktus, idegeskedés is
volt, hazamenetel után is. De azért egy kicsit mindenki változtatott.
Négy
évvel később ugyanaz az osztály most már hetedikesek, ugyanazok a szülők
csendesen ülték végig a szülői értekezletet, pedig az oktatással, sokkal több
probléma volt. Többek között, minden második nap volt egy óra, amit nem tudott
szaktanár megtartani, mert tanárhiány volt. Több és komolyabb hibák voltak,
mint négy évvel korábban, a szülők mégis kevesebbet reklamáltak, kritizáltak.
Mert közben elbirkásodott a társadalom. És volt egy „reménytelen, bele kell
nyugodni” hangulat. Mely hangulat alapvetően hazugságra, kényelemre épült.
Ez
tehát egy példa, cseppben a tenger, ráadásul sok hasonló cseppet látunk, eme
cseppek mutatják az elbirkásodást.
Többek
között felmerül a kérdés: Ugyanazok az emberek hogyan tudnak négy év alatt
ekkorát változni? Ugyanaz az ember miért és hogyan változik meg? Hogyan tud
létrejönni a tömeges változás, méghozzá negatív irányú változás?
Tulajdonképpen az ember legfontosabb
jellemzői
változnak a
birkásodással. Az ambíció, az igényesség,
az önrendelkezési vágy, a fejlődési vágy.
Illetve felmerül a kérdés: az ember alapvető jellemzői,
igényei hogyan képesek ilyen gyorsan tömegesen, ráadásul negatív irányban
változni?
Akkor
hát menjünk vissza az emberi jellem kialakulásáig. Az élőlényekben nemcsak faj és létfenntartási ösztön
(vágy) van, de fejlődési ösztön (vágy) is. Az evolúció ezt igazolja.
A
fejletlen állatokban is van, a fejlett állatokban több erősebb és az emberben
még több erősebb a fejlődési vágy. A fejlődési vágy, hogy vannak alapvető
szükségletei (igazságosság, önrendelkezés, egészség, jobb élet, öröm,
boldogság) mindezeket, mint egyén növelni kívánja, de ezek a szükségletek csak
társadalmi szinten fejleszthetők, és ezt egy kisiskolás értelmű is megérti.
Ezeket a szükségleteket fejleszteni akarja az ember (egyénileg is és
társadalmilag is) de semmiképpen nem szeretné gyengíteni sorvasztani.
Márpedig
az elbirkásodás, az a sorvadásba, a hanyatlásba való belenyugvást jelenti.
Tehát
ez a legkomolyabb rejtély. Mert az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De itt
ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.
Azok kérdések kételyek nehezen érthetők, amikor valaki megkérdezi: mi
értelme van tanulni, dolgozni? Mi hasznom van belőle? Hiszen még a fejlett
állat sem kérdezi meg, mi értelme van enni, inni, szállást készíteni, utódot
nemzeni, családot alapítani, a csapatba tisztes pozíciót szerezni. Ezek az
igények ambíciók, motivációk alapból benne vannak a fejlett élőlényekbe. És
főleg benne kellene lenniük az emberi jellemekben. De az emberek nem állatok, az emberekben
alapból a jellemükben kellene lenni a tudásvágynak, az igazságvágynak, az
önrendelkezési vágynak, az egészségvágynak, és még lehetne sorolni.
Mégis
létrejöhet egy viszonylagos elbirkásodás.
Másképp jön létre az elbirkásódás a városi tanult
diplomás rétegben és másképp a borsodi kis-faluban élő tanulatlan emberekben.
De vannak közös vonások. Közös vonás például nagyfokú
társadalmi műveletlenség. Ugyanis a lexikális, vagy a technikai műveltség nem
azonos a társadalmi műveltséggel. Közös vonás továbbá az érdektelenség, a
beletörődés, az igénytelenség, valamint a lustaság erősödése. A fejlődésvágy hiánya. És persze mindez
összefügg azzal, hogy a nép, az emberek elfogadnak rossz kizsákmányoló
társadalmi rendszereket, ilyen vezetőket, diktátorokat és diktatúrát.
A falusi tanulatlan emberekben szinte nullára apad a
fejlődésvágy. A városi tanult rétegben pedig szintén jelentősen, de mivel magas
bázisról indult ez nem nulla, de jóval kisebb lesz, mint korábban.
Az okok vázlatosan:
Az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a népkarakter
bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge akaratereje,
küzdőképessége.
Egy másik oka, a hatalom részéről történő, állandó,
folyamatos ravaszsággal, átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés,
lesüllyesztés.
Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására
kialakuló reménytelenség.
A következő ok az ember falkahűségére
szabálykövetésére vezethető vissza. Ha átveréssel, erőszakkal elhitetik az
emberekkel, hogy a fejlődéshez jó irányhoz szükség van az engedelmességre, még
az alapvető igényeikről is le kell mondaniuk, akkor a nép elbirkásodhat.
De mint mondtam azért a birkák meglehetősen buta, önző
lények.
De megint visszatérek a legnagyobb rejtélyhez.
Mert
az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De, újra mondom, itt ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.
Nézzünk
néhány megfejtést a problémára.
Az
egyik hogy a fejlődési vágy széles skálán mozog és viszonylag könnyű
változtatni. Vagyis, pl. magyarok esetében sem lett nulla, csak mondjuk egy 10
skálán 5. szinten álló visszaesett 2. szintre. Vagyis nem tűnt el, csak
visszaesett. Azért az meglepő, hogy pár év alatt ilyen könnyen változtatható.
Egy
másik magyarázat, hogy miért jöhet létre ez a lelki állapot: „egy kicsit
rosszabbul élek, de nincs mit tenni, nem baj, kibírom” állapot?
Mert
egy kicsit rosszabbul élek, még mindig nem szenvedés. (Ez sem igaz, mert a kis
faluban élők egy része szenved, éhezik) Viszont a játék, a drog, a virtuális
világ, a képernyős világ ad egy látszat pótlást. És azért a szenvedés sem
olyan, mint száz évvel ezelőtt.
Mert
elveszett a reménységük a fejlődésben a dolgok megjavulásában. (Természetesen
ez a reményvesztés oktalan baromság.)
Sok oldalról árad a reménytelenség szellemisége.
Valamint,
mert a magyar népben túl sok, az átlagnál több a reményét könnyen vesztő, a
pesszimista, a beletörődő, a lusta, a csöves lelkületű, az igénytelen, magát a
gazdára bízó - szóval, a birkásodásra hajlamos.
Miért
is ártalmas a birkásodás?
Első gondolatunk az lehet, hogy „igénytelen birka, na
és az ő baja”. De alaposabban átgondolva rájöhetünk, hogy ezzel másoknak is
árt. Például a borsodi faluban élő igénytelen árt a gyermekeinek. Kétszeresen
is árt, egyfelől, mert a gyermekei nélkülöznek. Másfelől azzal, hogy belőlük is
hasonló igénytelen embert nevel. Általában az igénytelenek ártalmasak a
társadalom számára.
Többek
között, azért mert ezek az igénytelen emberek rontják a nép átlagos
színvonalát, - minden tekintetben.
Például
a faluban ődöngő munkanélküli, bár maga is nélkülözik, keveset fogyaszt, de még
annál is kevesebbet termel. Tehát végső soron többet vesz le a közös asztalról,
mint amit rátesz.
(Itt
azért feltétlen meg kell jegyezni, hogy ez az állapot csak félig az ő hibájuk,
a kormány, az uralkodó osztály is, keményen sáros. Direkt kihasználja eme
emberek tudatlanságát, átverhetőségét, kiszolgáltatott helyzetét, nemhogy
kiemelné őket a birkakarámból, hanem még erősebbre építi a karámot.)
Visszatérve
a birkákra, azok, ahogy már említettem a farkasok dolgát könnyítik.
A
társadalom működését nehezítik a birkák. És nem utolsó sorban rossz rendszert,
rossz uralkodókat támogatnak.
És ártanak a saját családjuknak. Mindezt pedig nekik
maguknak is látniuk kell, ha pedig nem látják, akkor felületes hanyag emberek.
Ami biztos, hogy mindenképpen önzők, hiszen saját hibájukból saját kedvük miatt
ártanak másoknak.
Ezek a hátrányok pedig túltesznek a békesség,
szelídség előnynél.
Ráadásul
kérdés, hogy a szelíd birkanyáj adott esetben átalakulhat e megvadult mindent
letaposó bivalycsordává?
Merthogy
az elbirkásodott társadalomban, rejtetten elég nagy feszültségek
lappanganak.
Valójában
ideális az lenne, ha nem birka, nem is farkas, hanem egy normális kritikus,
vitatkozó, versengő társadalom jönne létre, úgy hogy azért a békés szelíd
légkör is megmaradjon.
Sajnos
ettől messze vagyunk.
Ismétlem, az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a
népkarakter bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge
akaratereje, küzdőképessége.
Egy másik oka, az állandó folyamatos ravaszsággal
átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés, lesüllyesztés.
Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására
kialakuló reménytelenség.
De mint mondtam, azért a birkák meglehetősen buta,
önző lények.
Magyarország gyászos jövője.
Bárhonnan
is nézzük, mindenhonnan sötét felhőket láthatunk: pl. ha megkérdezzük: a világ
segít kiszabadulni Magyarországnak a negatív spirálból? Nem inkább befelé löki,
azon egyszerű oknál fogva, hogy a világ is negatív spirálban van, és lesz még
jó ideig.
Ha
megkérdezzük, hogy alakul a rendszerünk? Hát meglehetősen siralmas válaszok
születnek.
De
először is kérdezzük meg, hogy alakul Magyarország népessége, mondjuk a
következő húsz évben.
Először
is látni kell, hogy a társadalom elöregszik, ez önmagában is probléma.
Látni
kell, hogy a születendő fiatalok 10% valamilyen testi betegséggel, devianciával
születik, ill. hajlamosság okán megbetegszik. A másik 20%-a pedig lelki
pszichés ill. értelmi devianciával születik, ill. hajlamosság okán
megbetegszik. Tehát 30%-ra tehető, aki nem tudja ellátni magát abban az
értelemben, hogy többet vesz el a közösség asztaláról, mint amit rátesz.
Aztán
a magyar lakosság nem 10+5% lesz roma nemzetiségű, ill. migráns, hanem 20+15%
lesz. Ráadásul nem éppen a kvalifikált migránsok jönnek ide, és feltehetően ők
sem, hoznak többet, mint amennyit visznek.
Ráadásul
van és lesz is egy általános nép-jellembeli romlás, illetve a társadalmi
intelligencia további hanyatlása.
Vagyis
ha mindezt összeadjuk, akkor 20 év múlva a magyarországi lakosság még a
jelenleginél alacsonyabb színvonalon sem képes magát fenntartani.
Ezt
tetézi, vagy inkább szorozza többszörösére a csapnivaló alkalmatlan vezetés,
(gödörbe vezetés), hiszen a tendencia szerint ez a jelenlegi még sokáig marad.
Gondoljunk
csak az oktatás lerontására, a tájékoztatás hazugságaira, a kultúrarontás
elemeire, a csak bérmunkára alkalmas, ill. a társadalmilag buta mindent
elfogadó nép „kinevelésére”.
Mindehhez
hozzátehetjük, a nemzet további romlása, pontosabban ez iránti vakság,
közömbösség, szintén a magyar nép egyik gyengesége.
Ilyen
politikával, ilyen néppel, ilyen gazdasággal, ilyen társadalommal nyilván
meglehetősen gyászos jövő felé menetel Magyarország, a magyar nemzet.
A magyar népkarakter néhány eddig nem
taglalt vonása.
Azért
az egy érdekes megállapítás, hogy a Kádár rendszerben és a többi rendszerben
is, és a jelen rendszerben is nagyon is hasonló volt a magyar nép karaktere.
Pl.
az uram-bátyám, haveri alapon intézzük – felfogás mindig is népkarakter vonás
volt.
A
kicsinyes ellenségeskedés szintén.
Ha
megállapítható és sajnos megállapítható, hogy a magyar népkarakter egy fél
fokkal gyengébb, mint a környező a régiós országok átlaga, akkor adódik a
kérdés: miért?
Melyek az okok?
És
itt most el kell ismételni, ebbe gyengeségbe nem lehet beleszámolni, a jelen
vezetés manipulációját, a rendszert, a rendszerből eredő oktatást
tájékoztatást.
A magyar nép, nemzet vonatkozásában,
genetikailag és kulturálisan feltehetően (maga a gyakorlati jellemzők
bizonyítják) rossz arányú keverék alakult ki.
Ismételt rész (másik fejezetből
átvett)
Közbevetett vázlatos elmélkedés a
magyar nép kevertségéről.
A jelenlegi rezsim már 14 éve van a nyakunkon,
és ki tudja még meddig lesz. Összességében egy jelentős diktatúra-építést és
agymosást végeztek és végeznek, aminek az egyik leágazása a keleti,
közép-ázsiai rokonság hamis bizonygatása. A prózai oka ennek, hogy Orbán végül
is egy kazah típusú rendszert, diktatúrát akar kiépíteni, az országot, népet,
ha földrajzilag nem is tudja, de minden más szempontból ebbe a közegbe akarja
helyezni, és ez sajnos részben meg is valósul. Persze ez minden szempontból egy
hatalmas baromság és egyben hazugság. Máskor pedig a migráns-ellenesség
kapcsán, vagy a populista nacionalizmus kapcsán hivatkozik az egységes
felsőbbrendű magyarságra.
A populista nacionalisták legyenek azok
akár a rezsim vezetői, akár egyszerű állampolgárok, gyakran emlegetik a magyar
nép felsőbbrendűségét. Ezért is érdekes ez az elmélkedés.
De a kérdés abból a szempontból is
érdekes, hogy az általam emlegetett „rossz keverék” hogy is jött össze.
1. Az ősmagyarok mielőtt idejöttek volna
minimum 10 néppel keveredtek. Viszont utána sokkal nagyobb keveredések voltak
tehát a jelenlegi népesség legfeljebb 5%-a, akinél kisebb ősmagyar eredet kimutatható. (hun finn-ugor, besenyő,
onogur, türk, avar, stb. )
2. A honfoglaláskor itt élő népek
néptöredékek, akivel keveredtek a magyarok, szintén minimum 10-re tehető. A mai
népességben ezek is kb. 5%-t tesznek ki. (kelta, avar, szláv, morva, bulgár,
frank, stb.)
3.
Aztán jöttek a környező szláv népek (szlovák, szerb, ukrán, cseh,
horvát, szlovén, lengyel, stb.) valamint a környező német népek (osztrák, szász,
sváb, stb.) végig több évszázadon keresztül szakaszosan. A lényeg és ez adja a
keveredés zömét: a jelenlegi népesség kb. 30%-ban a környező szláv népek, és
25%-ban a környező német népek, azok leszármazottai adják ki. Illetve 5%
románok. Ez a többség, (60%) aminek semmi köze a keleti rokonsághoz.
4. Ami még fontos, hogy a jelenlegi
magyar népesség kb. 10%-a cigány, ill. cigány származású.
5. Ki kell emelni még a külföldieket kb.
3% és a jelentős zsidóságot illetve a zsidó származású magyarokat. Akármilyen
meglepő legalább annyi zsidó származású magyar van jelenleg kb. 5%, mint
amennyi ősmagyar származású.
Mindezt eddig összeadva: 88%
Marad 12% a többi népnek.
6. A kunok, jászok, törökök (a török
hódoltság alatt azért volt kisebb keveredés) és talán a tatárok is hagytak itt
néhány gyereket. Adjunk ennek a csoportnak 8%-t. Ezek nevezhetők és az 5%
ősmagyar a keleti eredetnek (kipcsak, türk, kazah, stb. rokonságnak), - összesen 13%.
Összességében 96%-nál tartunk.
7. Egyéb népek népcsoportok, melyekkel keveredtünk: olasz, bulgár, örmény, görög, stb. Maradjon nekik a maradék 4%.
A lényeg a következő; Legalább 75%-ban európai
népekkel keveredtünk ráadásul nagyon erősen.
10% szintén jelentős cigányság
És 13% erősen keveredett, homályos keleti vonal, amit
a jelenlegi rezsim valamiféle meghatározó egységes magyar eredetnek akar
beállítani.
Újra a lényeg:
Jellemzően, többnyire európai. A szokásosnál erősebb
keveredés. A környező országoknál nagyobb cigányság. A környező országoknál
erősebb keleti vonal, de messze nem többség.
Ismételt rész:
Külön ki kell emelni a genetikai és
kulturális összetételt. A keverék minőségét.
Amiből a kultúra oldal a domináns, a
meghatározó, de egy nép kultúrája szorosan összefonódik a genetikával. Például
a magyar nemzet kb. 10%-t a cigányság teszi ki. A cigányság elég jellegzetes
genetikailag is kulturálisan is, korunkba kezd erősebben integrálódni. A
genetika több ok miatt elhanyagolható, - viszont a kultúra, beleértve az
életmódot, a nép szellemiségét, a hagyományos társadalmi viszonyokat, az
értékrendet, a domináns vallást, stb., az ami igazán meghatározó, - és alakítja
a saját nép karakterét, és életét valamint ama ország népének karakterét és
életét akivel együtt élnek.
De a genetika akár tetszik, akár nem,
valamennyire összefügg a nép kultúrájával. Ez a kettő többé-kevésbé egymással
összefüggésben alakul. Ezzel együtt
helyesebb, ha csak „nép-kultúráról” beszélünk. De nép-kultúrája sem vetíthető
ki az egyénekre, hiszen a legtöbb ember egyéniség, sok mindenben különbözik és
különbözhet a népétől.
Egy mai nemzet esetében, csak kulturális
(egyben genetikus) keverékről beszélhetünk, a világ országainak 95%-ban,
legalább 10 nép kultúrája egyben a genetikája keveredik. Tehát az országok, nemzetek döntő többségében
sokszínű sokféle kultúra és ezzel kapcsolatban sokféle genetikus tulajdonság,
illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Mert természetesen
ezek hatnak egymásra. De vannak kimondottan „bevándorló” országok, pl. USA,
Kanada, Ausztrália, Brazília, stb. melyekben 25-40 kultúra és genetikus
tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét.
Azután több ország van, amelyben 15-25 kultúra és genetikus tulajdonság,
illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Nevezzük ezeket
erősen keveredett országoknak. Magyarország ezek közé tartozik, leginkább
keveredett pl. a vele szomszédos országokhoz képest is. Ezen országok, nemzetek
esetében inkább a keverék jósága (vagy gyengesége) ami meghatározó. A keverék
jósága, vagyis az összetevők hogyan illeszkednek egymáshoz. Passzolnak,
harmóniában vannak egymással, hasznos erős keveréket alkotnak, vagy nem.
Sok más országban, nemzetben viszonylag
kevés 5-15 kultúra és genetikus tulajdonság illetve ezek keveréke határozza meg
a teljes népkaraktert.
A nemzeti népi történelem alakulása
határozza meg, hogy milyen népek, vagyis milyen kultúrák és genetikus
tulajdonságok keverednek. Magyarország esetében a történelmi eseményekből,
történésekből szépen kirajzolódóik a magyar nemzet rendkívüli keveredése, valamint
a viszonylag erősebb keleti ázsiai népekkel való keveredése, - mindez nyomon
követhető dokumentálható.
A
lehetséges rossz kulturális keverék folytatása:
Felsorolom
az alapvetéseket: Egy nép nemzet 90% kulturálisan alakul csak 10%-ban
genetikusan. Egyébként a két vonatkozás (genetikus és kulturális) összefügg,
nagyjából kétharmad arányban egybevág és egyharmad arányban választható szét.
Szóval, azért szét kell választani a kétféle vonatkozást.
A
népet úgy, mint minden népbe tartozó egyének sokaságát nem lehet értékelni,
főleg elítélni, mert többek között, alapvető emberi jog az egyenlő megítélés.
Ennek
ellenére kell lenni népkarakter tudománynak, mely nagyon udvariasan, nem elítélő,
hanem segítő szándékkal vizsgálja egy-egy nép jellemzőit.
A
magyar nép karakterének vizsgálata során, akár a magyar nép jelenlegi, akár a
múltbeli viselkedését, illetve ha a nemzetközi helyzetét vizsgáljuk, meg kell
állapítani, hogy egy fokkal (pl. tízes skálán mérve) átlag alatti jellemzőkkel
rendelkezik.
Többek
között a genetikában és főleg a népkultúrában kereshetjük ezeket a népkarakter
gyengítő okokat, mert ezek a népkarakter eredői.
Hosszas elemzés után
kimutatható, hogy a magyar nép genetikailag és kulturálisan is egy rendkívül
vegyes keverékű nép, amely három vonatkozásban eltér például az EU-s tagállamok
többségétől:
1.
Még erősebb
keverék, kevesebb az azonos, sajátos genetikus, kulturális jellemző.
2.
Több benne a
cigány jellemző.
3.
Több benne a
keleti, ázsiai jellemző.
Tehát
a magyar nép, magyar nemzet úgy áll össze, hogy 70%-ban európai keverék, a
környező országok keveréke (szláv, német, stb.) kulturálisan is genetikusan is.
10%-ban
viszont cigány. És további 13%-ban keleti (török, kun, stb. illetve a bejövő magyarok,
mint egy keleti nép) genetikusan és kulturálisan. Mi adja tehát a magyar
népkarakter gyengeségét? Logikusan csak az jöhet ki: a régiós országoktól való eltérés alapja, a
cigányság és a keleti beütés. A cigányság kultúrája és genetikája részben
beépült a magyar népkarakterbe, viszont a keleti genetika, kultúra nemcsak
részben, de teljesen. A sajátos keleti magyar nyelv teljesen. A török, kun,
stb. szavak teljesen. A szokások hasonlóan. A genetikai és kulturális
asszimiláció teljes, a magyar népkarakter már egységesen tér el, pl. az
osztrák, a szlovák, a horvát, stb. népkaraktertől. És ez az eltérés, sajnos nem pozitív, és bár
kis százalékú, de mégis érezhető, mérhető.
Hát
ez van, nem taglalom ezt a témát tovább, mert sokak számára fájdalmas lehet,
mások pedig kikiáltanak rasszistának, hazaárulónak, magyar gyalázónak. Sajnos van igazság azokban a véleményekben,
melyek szerint a keleti eredetre, a keleti kultúrára nem kellene nagyon
büszkének lenni. Biztos van jó, előnyős
oldala, de talán egy kicsit több a rossz, a hátrányos.
Talán
akkor vagyunk kellőképpen udvariasak, (hiszen egy népet csak udvariasan lehet
kritizálni), ha azt mondjuk, hogy a magyar nép keveréke nem sikerült jól, a
keverék összetevői nem illeszkednek harmonikusan.
Én
csak megpróbálom az igazságot kideríteni, mert továbbra is azt vallom, hogy
akkor tudjuk a problémákat megoldani, akkor tudunk fejlődni, ha a valós
helyzetből indulunk ki.
A
jó hír az, hogy elméletileg a népkarakter javítható, de csak önkritikával.
Tehát ahelyett, hogy vernénk a mellünket, mi szkíták, hunok, akárkik vagyunk, a
jövőről kellene beszélni. Nem arról kik voltunk, hanem arról milyenek akarunk
lenni.
Egyébként
az is igaz, hogy, a magyarok erősebben kevert nép (történelmileg jelentős
migráció, bevándorlás zajlott), mint a körülöttünk levő országok népei. De az
is igaz, hogy van egy kevés keleti beütés a népünkben. Egy kevés, ettől még
dominál a kevert európai.
De
mi is az a „rossz keverék”.
A
rossz, vagy a jó keverék (pl. finom, vagy csapnivaló koktél) nem feltétlen az
összekevert elemek rosszasságából-jóságából ered, inkább abból, hogy az elemek
hogy illeszkednek egymáshoz, hogyan reagálnak egymásra.
Ismételve
és összegezve kijelenhető: feltehetően a népkarakter gyengeségének egyik oka a
rosszul sikerült keverék, vagyis az hogy nagyfokú európai keverék, a cigányság
és az ázsiai vonatkozás nem illeszkedik egymáshoz, egymásból inkább negatív
mintsem pozitív tulajdonságokat váltanak ki.
Elfogadható
példázat a rossz keverékre az alábbi négy réteg, négy kultúra-leágazás, közös
rossz célban való részvétele.
A
közös rossz cél az Orbán rezsim, vagyis egyféle diktatúra támogatása. A példa
ezért nem ideális mert nem népek kultúrák rossz keverékéről van szó, csak
rétegekről és a különböző kultúrák bizonyos részeiről.
De
inkább nevezzük meg konkrétan kikre gondoltam.
1. A cigányság maradi, igénytelen része.
2. A rasszisták soviniszták
3.
A tanult, karrierista elvtelen a rendszer szemétségéit kihasználó nyerészkedő
fiatalok.
4
A szintén tanult, de naiv, tekintélyelvű, szabályokat betartó, állami médiában,
állami rendszerben hívő (az nem hazudhat) emberek. (Többsége idősebb nő).
Ez
a négy réteg és felfogás (kvázi kultúra, világnézet) tulajdonképpen egymással
ellentétes, konfliktusos viszonyban áll egymással. Mégis mind a négy réteg az
Orbán-finesz rezsim támogatója, szavazója.
Azt
gondolná az ember, hogy pl. a cigányok csak annak okán, hogy a rasszisták
(többek között cigánygyűlölők) is erre vezetésre szavaznak, - elfordulnak, nem
támogatják a vezetést. Illetve fordítva, a rasszisták elfordulnak a cigányok
kedvenc vezetésétől.
(Ráadásul
ez a vezetés csak látszólag kedvez ezeknek a rétegeknek, talán egyedül a 3.
rétegnek kedvez.)
Szóval
a logika azt mondaná, hogy az ilyen keverék nem maradhat egyben. És mégis,
valahogy rossz, de összetartó keverék alakul ki, én ezt régebben „sitt-beton”
jelenségnek neveztem. Az Orbán-finesz manipulációja és szemétsége, ami valahogy
összeragasztja ezt a négy réteget. Ez tehát egy rossz keverék.
A
fenti rossz keverék csak áttételesen kapcsolódik, a szlovák, román, szerb,
német, sváb, ősmagyar kun, jász, cigány, zsidó, türk, stb. kultúra (népréteg)
keverékhez, de kapcsolódik.
A
szimpátia (elfogultság előítéletesség, stb.) mint egy nagyon erős életet, döntéseket, vezetés-kiválasztásokat,
rendszer-elfogadásokat elfogadó érzelem és népkarakter-tulajdonság.
Azzal
kell kezdeni, hogy a magyarok talán az alacsony társadalmi intelligenciájuk
miatt nem társadalmi rétegekben, nem is pártokban, nem is ügyekben, hanem
személyekben gondolkodnak. A személy van elől, ahhoz kötik a csoportot, ehhez a
kettőhöz kötik a pártot, a nézetet, az ügyet.
Tehát
az elfogultságuk is személyekhez esetleg csoportokhoz kötődik.
De
hová tegyük ezt az érzelmet, a szimpátiát, ill. utálatot?
Nem
tehetjük a kellemetlen érzelmek közé sem az örömérzelmek közé. Talán leginkább
a vágy érzelmekhez állnak közel, de azért különálló érzelem. Az biztos, hogy
érzelem, mert ugyanazt a közlést, ugyanazt az eseménysort, ugyanazt az
intézkedést akár ellentétesen is megítélheti az, aki szimpatizál a közlő,
cselevő emberrel (vezetővel), mint az, aki nem szimpatizál sőt, ellenszenvvel
viseltetik.
Tehát
az értelmet felülíró érzelemről van szó. Nyilván a szimpátia kialakulásban
azért jó esetben, legalábbis félig-meddig az értelemnek is szerepe van. De ha már kialakult a szimpátia, akkor
alig-alig van szerepe az értelemnek. Itt
előjön az a probléma is, hogy a logika szabályai szerint minden egyes közlést
intézkedést külön kellene megítélni, de ha az ember sokszor csalódik, valakiben
vagy éppen sokszor tapasztal okosságot, akkor nem teljesen alaptalanul elfogulttá
válik.
A
szimpátia inkább kellemes érzés, az ellenszenv inkább kellemetlen, de nincs
kimondott testi tünet.
(Mert
pl. düh, a félelem, stb. kifejezett arcmimikát és testi tüneteket okoz.) Azért
a viselkedésen meglátszik a kedvelés, ill. az ellenszenv.
Megjegyzem
a vágynál is kevés az olyan tünet, mint pl. mellkasi nyomás. De a vágynál a
vágy tárgya gyakran megjelenik a szem előtt.
A
szimpátia, szeretet utálat, stb. akkor jön elő, amikor az illetőre gondolunk,
illetve ha megítélésre kerül a sor.
Két
fontos megjegyzés: az egyik hogy az ellenszenv, nem probléma, de az utálat a
gyűlölet már problémás kerülendő érzések. Tehát van itt egy határ, amit nem
kellene átlépni. A másik, hogy önmagában az tévedés, miszerint a szimpátia
(szeretet, tisztelet, érzelem is lehet) mindig pozitív, az ellenszenv az mindig
negatív. Mert ha a rosszat, a rossz ember szeretjük, az bizony negatív,
ellenben a rossz, a rossz ember elleni érzés, küzdés az lehet pozitív.
Tehát
az érzelmeknél fontosabb, hogy helyes megfontolások alapján jöttek-e létre az
érzelmek.
Nyilvánvalóan
a személyek elfogult kedvelése, vagy utálata nemcsak a magánéletben jelentkezik,
de a politikai életben is, - vagyis a politikai vezetőkkel szemben is túlzott
elfogult szimpátiát kvázi rajongást, vagy éppen utálatot érzünk mi magyarok.
Tehát
van ez az érzelem, és a jelek, bizonyos mérések, arra utalnak, hogy magyar
népkarakter egyik jellemzője a viszonylag jelentősebb szimpátia, ill.
ellenszenv érzelem. A lényeg hogy ez érzelem, ami csökkenti az értelem
szerepét. És ez szintén hibás vezetés-kiválasztáshoz vezethet.
Az
emberek szabálykövetése, - rendszerhűsége,
–
a fősodor követése.
Történelmi
távlatban: „falkahűség” a megfelelő szó.
Korábban
írtam egy kis esszécskét a falkahűségről, aminek lényege, hogy az őskori társadalmaknak,
sőt még az állati társadalmaknak, alapeleme, váza; a falkahűség. Ez nagyon
egyszerűen arról szól, hogy az egyéni érdeket, és az ésszerűséget is felülírja:
„a legfontosabb, hogy a falka ne essen szét, a falka nagyjából összetartson” –
viselkedés. Ehhez az is szükséges, hogy a falkatagok tudatosan vagy csak félig
tudatosan, vagy csak ösztönösen érezzék, gondolják és tetteikben is kövessék a
falkahűséget, aminek leágazása a meglevő vezetés, a meglevő szabályok, a
meglevő rendszer követése.
Ez
érzelmileg nem királyimádó, nem talpnyaló, nem szolgai viselkedés. De
gyakorlatilag nagyon közel áll ezekhez. Nem biztos, hogy a szabálykövető egyén,
szolgalelkű, vagy tájékozatlan ostoba lenne, - benne csak nagyon erős a „nem
logók ki a sorból” ösztön. Az ösztön-gondolat ezzel folytatódik: „Azért sem
lógók ki, mert ez a káromra válhat és a közösségnek is árt”
Tulajdonképpen
ebben a gondolatban van igazság, de alaposabban átgondolva, ez csak féligazság.
Nyilvánvalóan
az ember fejlődésével értelmesedésével a falkahűségnek át kellett volna
alakulnia. Ennek a gondolatnak mindenképpen meg kellett volna születni: „A
legfőbb cél nem a falka követése, hanem a falka életének segítése, jobbítása.”
Ha
ez a gondolat megszületik, akkor már evidens a következő gondolat: „Azzal hogy
kritika nélkül automatikusan követem a falkát nem biztos, hogy jót teszek, nem
biztos, hogy segítem az életét. Sőt ha alaposabban meggondolom, ezzel inkább
kárt okozok. Ugyanis a baromságokat is követem, az alkalmatlan vezetőt is
követem, vagyis abban segítek, hogy a falka a gödörbe sétáljon. De persze az
sem jó, ha segítek szétverni a falkát. Akkor a kettő ötvözetét kellene valahogy
okosan létrehozni”
Ezt
a gondolatsort továbbgondolva pedig a demokratizálódás eszméje kerekedik ki.
De
a többség ettől a gondolkodástól még nagyon messze van. Úgy néz ki, hogy magyar emberek jelentős
része elakadt az ösztönös falkahűségnél.
A
másik népkarakter tulajdonság a rendkívül nagyfokú túlzott biztonság-igény,
biztonságérzet, illetve annak szükséglete.
De
ha ez túl nagy jelentősen meghalad egy határt, akkor a köznapi életbe
beszélhetünk birka emberről, ill. birka társadalomról. Vagy akár gyávaságról.
Ugye
itt arról van szó, hogy nem jön rá a biztonságra törekvő, hogy hosszabb távú
végleges megoldás mégis az ellenállás méghozzá a közös ellenállás lenne.
A
biztonságért való vágy, ill. rettegés olyan nagy, hogy az ellenállás
következményeitől is fél. Szóval ez a túlzott biztonságra való törekvés
egyfajta gyávaságnak is tekinthető. Egyfajta, mert lehet, hogy eme emberek
között olyan is van, aki beugrik a zajló folyóba, hogy kimentsen egy fuldoklót.
De nem jut el addig, hogy van társadalmi bátorság is.
Ezek
az emberek nem ismerik azt az egyszerű igazságot (a politikai egyszeregy egyik
szorzatát), mely szerint: ha sokan legyintenek, csak néhányan küzdenek, akkor
azon keveseket legyőzi a zsarnok (zsarnokság). Minél többen állnak be a sorba
annál könnyebben annál kisebb kockázattal győzhetik le a zsarnokot
(zsarnokságot).
Ezt
az egyszerű igazságot sem ismerik, és még sok mindent.
Tulajdonképpen
a túlzott biztonság-igényű (birkatermészet, társadalmilag gyáva) csak a
legkisebb konfliktussal akarja megúszni a dolgokat. Ebből általában végső soron
vagy egy behódolós megalkuvás jön létre, vagy egy egyéni megoldás. Majd én ezt
egyénileg okosan a saját eszközeimmel, ha kell szabálytalanul megoldom.
Ehhez
már kell némi bátorság, és a birkasággal is látszólag ellentétes, hiszen nem
tart a többséggel, sőt. Ennek ellenére ez az okosba egyénileg megoldom és a
birkaság valahol rokon-felfogás, rokon
viselkedés. A végeredményt tekintve
mindenképpen az, mindkettő a közös ellenállás, a szolidáris fellépés ellentéte,
gátja.
Érdekes,
hogy a birkanyáj összetart, egymást utánozza, de ha egyet-egyet kiszednek a nyájból
pl. birkapörköltnek, akkor nem tiltakoznak, csak bégetnek. Együtt mennek akár a
szakadékba is. Egymás mellett legelnek, de azért oda-oda harapnak, meglehetősen
irigyek.
Az
optimálisnál erősebb biztonságvágy is a magyar népkarakter egyik jellemzője.
Sehol
a világon nem voltak ilyen megalázó köszönések.
A
20. század első felében, és előtte is: ilyen megszólítások, köszönések voltak:
Tekintetes úr (asszony), - Nagyságos úr,(asszony)
- Kegyelmes úr,(asszony) - Méltóságos úr
(asszony).
Köszönések:
Alá szolgája, - Legmélyebb tiszteletem, - Kezeit csókolóm.
Ha
pedig a „kegyelmes urat” véletlenül csak „nagyságos úrnak” szólította a
kisember akkor ráförmedt a kegyelmes úr – maga miért nem adja meg a
tiszteletet.
Aztán
itt van ez az „alászolgája” köszönés - ez is undorító megalázkodó. Lehet
mondani, hogy csak udvarias tisztelettudó, de nem, - ez már megalázkodó. Mert a
tiszteletadás ezzel is megvan: üdvözlöm, minden jót, jó napot, stb..
Ismétlem
sehol a világon nem voltak ilyen megalázkodó megszólítások, köszönések.
A
magyarok egyébként is állandóan minden helyzetben kialakítanak alá-fölérendelt
viszonyt, amelyben a fölérendelt erősen érezteti, hogy ő az úr. A társadalom
szinte fele alkalmi szolgáltató, hivatalnok, szakember, orvos, tanár, taxis,
stb.) A társadalom másik része ilyenkor ügyfél, kiszolgált. Az, hogy a magyarok
nem tudják eldönteni ki az alárendelt, ki a fölérendelt egy sereg konfliktus
forrása. Pontosabban sok magyarral az a baj, hogy nem ismeri a középutat, vagy
nagyképű uralkodói attitűd keríti hatalmába, vagy átesik a ló másik oldalára és
pitiző szolga lesz.
Lehetne
még sorolni, a példákat, de összegezzünk.
Az
a pitiáner uraskodás és szemben a megalázkodás, - szintén a magyar népkarakter
egyik jellemzője.
Tovább
a magyar népkarakter egyik gyengesége a túlzott tekintélyelvűség.
Két
nagyon fontos népkarakter vonással több helyen is foglalkozom.
Az
egyik az elbirkásodásra való hajlamosság.
A
másik a populista nacionalizmusra való fogékonyság. Amelyikből gyakran
kifejlődik a soviniszta nacionalizmus.
Szintén
többször elővett téma.
A
magyar népkarakter egyik gyengesége; hajlam a pátoszos, nem verseny alapú
nacionalizmusra Erre játszott rá az Orbán rezsim.
Az
Orbán kormány legfőbb manipulációs eszköze az ellenségkép mellett a
populista-nacionalizmus.
Szóval
az Orbán-Fidesz kormány érdemtelen sikere a
magyar nép butább felére kihegyezett manipuláció.
Ennek
pedig sok eleme van, de az ellenségkép mellett a populista nacionalizmus, ami
leginkább hatékony.
Orbán
szinte minden megszólalásában szerepel a „mi magyarok” kifejezés. (Megjegyzem
sokáig és is magamból illetve az értelmes emberek gondolkodásából kiindulva,
ezt a hatalomnak ártó propagandának tartottam. De hát nem az értelmes
emberekből kell kiindulni.)
Tehát
Orbán minden megszólalásában belefűzi, ha nem is szó szerint, de lényegileg: mi
magyarok egy kiváló harcos kemény okos, becsületes szabadságszerető
hagyománytisztelő, idegen nyomásnak nem engedő nép vagyunk. Vagyis dicséri a
magyarokat. Nem direkt mondja ezeket ki, hanem utalva, körülírva. Pl. ez a
köszönés: „Hajrá magyarok, hajrá Magyarország” – erre utal. De azok a mondatok
is, melyek így kezdődnek „Mi magyarok, ……” – szintén a kiválóságról
szólnak. De nemcsak Orbán szólamairól
van szó, ha jobban oda figyelünk az állami médiától kezdve, az állami kultúrán
át, minden ezt a „kiváló nemzet vagyunk” propagandát hirdeti.
Meglehet
kérdezni: és ez miért baj?
Több
szempontból is baj (pl. hogy nem igaz), de éppen erről szól majd a második
rész.
Viszont
azért is baj, mert ez egy diktatórikus, önző, tönkretevő hatalom, manipulációs
eszköze, ami arról szól, hogy biztosítsa a saját népszerűségét.
Ez
a propaganda a társadalmilag műveletlen rétegek esetében rendkívül hatékony.
(Csak néhány réteg ezek közül: a rasszisták, a szolgalelkűek, a besúgók, a
nagyon buták, a logika nélküliek) Azért hatékony, mert ezek az emberek így
éreznek, gondolkodnak: Ha az a nép kiváló amelynek tagja vagyok, akkor én is
kiváló vagyok. A vezetőm, aki ezt képviseli ő is kiváló.
Eme
néprétegekre ez a dicséret olyan erős érzelmi hatással van, hogy felülírja
például a jóléti megfontolásokat.
Nagyon
erősen hat és azzal árt, hogy egy diktatórikus, korrupt, alkalmatlan rossz
döntéseket hozó kormány, hatalom fennmaradását szolgálja.
Folyatassuk
a második résszel, de kapcsolódva az első részhez
Ezek
az emberek (kicsit laposak sötétek) gyakran felvetik: és az miért baj, ha
valaki büszke a nemzetére, országára, miért baj, ha dicséri építi.
Ez
természetesen nem baj, de a mérték a módszer a stílus már baj lehet.
Először
is az elfogultság az pöffeszkedő önteltség az önkritika hiánya baj lehet. Baj
lesz abból is, ha buta de magukat nagyra tartó emberek butaságokat csinálnak.
A
nagyságra, a hódításra törekvő gondolkodás is nagyon sok bajt csinál. De erre
visszatérek.
Ha
egy nép, közösség békés szabályozott versenyben le akarja győzni a másikat, az
rendben van, az jó nacionalizmus. Az is jó nacionalizmus, ha nem hőzöngéssel,
hanem valódi értékes munkával, tehetséggel, ésszel akarja a felemelni népet,
nemzetet.
Az
igazi hazaszerető, csendben szerényen, de tehetségesen munkálkodik a társadalom,
a nemzet javára. Ezzel természetesen a nemzet javát szolgálja. A populista
nacionalista, a látszat hazaszerető, mellét döngetve hangoskodva magyarkodik, (legbelül
azonban az önzés hajtja), ebben a melldöngetésben kimerül az energiája, valódi
értéket nem tesz le a közösség asztalára, ellenben konfliktusokat gerjeszt, más
hazai és külföldi embereket lenéz, adott esetben oktalanul bánt, harcol
ellenük, tehát csak árt a nemzetnek. Röviden az egyik használ a nemzetnek, a
másik árt.
Azonban
a populista nacionalizmus, a műveletlen rétegekre ható nacionalizmus, amit
Orbán és bandája művel, az rossz nacionalizmus. Nem minden rossz, de a sok rossz miatt összességében is negatív lesz
az egyenleg.
És
még egy; a populista nacionalizmus, másképpen a pátoszos, nem verseny alapú
nacionalizmus könnyen átfordulhat soviniszta nacionalizmusba. És a soviniszta
nacionalizmus szinte mindig átfordul ellenségeskedésbe, háborúba.
Orbán jelleméből, ill. Orbán
népszerűségéből következtetni lehet a magyar népkarakterre.
Természetesen
nem teljesen, átlagokról van szó, mint mindig.
De
előtte szokás szerint egy kis felsorolás:
Akik
azért szavaznak, illetve elfogadják, nem szavaznak ellene a regnáló vezetésre,
mert:
1.
Mert tetszik nekik a rendszer. (Nem biztos, hogy az életszínvonal miatt tetszik,
sőt ez másodlagos szempont. Az elsődleges szempont hogy a rendszer szellemisége
szimpatikus legyen. Vagyis pl a birkanyájat nem érdekli, hogy fürdőszobás háza
legyen, emberi életet adjanak neki, a birkanyáj a birkaéletet értékeli. A
katonák sem az életszínvonalat értékelik, és a maffiatagok sem.)
2..
Mert szimpatikus a vezetés, főleg a legfelső vezető.
3.
Mert félnek.
4.
Mert a vezetésben, a legfelső vezetőben erős követni való gazdát látnak.
A
magyarok jelentős részének Orbán személy szerint is rokonszenves. Nekem pont
ellenkezőleg, de azért legyintés helyett megpróbálom ezt elemezni.
Megint
egy kis felsorolás. Egy vezetőt több szempontrendszer szerint lehet elemezni.
Az
egyik a mélylélektani, ilyent én már készítettem, amikor arról beszéltem, hogy
legmélyebb érzés, pl. Orbán esetében az önimádat, a hatalomvágy, a
hatalommánia. De az erkölcsi énje ezt úgy fordítja ki, hogy népmentő szerepet
tölt be, ezért kell a hatalom. De tudja, hogy céljait csak ravaszsággal, és
más, néha aljas módszerrel valósíthatja meg, amit ő persze a jó érdekében
alkalmazott szükséges rossznak gondol. Ezt a kavargást tárná fel a
mélylélektani elemzés.
Ez
most egy egyszerűbb elemzés.
Milyennek
látja Orbánt általában az egyszerű ember?
Hasonlít
a kövér TSZ elnökre.
Egy
átlagos vidéki ember, aki ott van a disznóvágáson.
Cigányok
szemében ő a kövér cigányvajda
És
végül egy kövér rafinált taxis karaktere is megjelenik.
Az
embereknek általában az a rokonszenves, aki hozzájuk hasonlatos, akivel képesek
azonosulni. Aki a barátjuk is lehetne. (Ha a félőket és a szolgalelkűeket nem
számítjuk)
Tehát
ezek a típusok pl. a kövér (kissé hedonista)
rafinált taxis típusa azért rokonszenves sokaknak, mert sok hasonló
jellemű, karakterű ember él Magyarországon. Tehát ez egyben
népkarakter-összetevő. Az önző elhízott (a jövő, jövőbeli egészsége nem
érdekli, stb.) és „majd okosban megoldjuk” emberke. Akit a társadalom
legfeljebb azért érdekli, hogy lehet abban okosan eligazodni.
A
kövér rafinált taxis karakter a legtöbb országban, mint ország vezető azért nem
lenne elég népszerű, mert nem sugároz elegendő tekintélyt. De a magyaroknak
ezek szerint nincs igénye, a tekintélyre.
A
hívő típusú emberek, akik nem kifejezetten Orbán hívők, hanem az aktuális
messiásban hisznek.
Tulajdonképpen
az Orbán-Fidesz (diktatúra-elfogadó) tábornak többek között van két elméleti
kategóriája.
1.
Akik csakis Orbánra gerjednek, ha más lenne, akkor nem mutatnának szimpátiát.
2.
Akik nem kifejezetten Orbánra gerjednek, bárki lenne a helyébe, hasonló
helyzetben hasonló propagandával annak a hívei imádó lennének.
Talán
őket lehet tekintélyelvű embereknek nevezni, vagy talpnyalóknak,
szolgalelkűeknek. Közülük kerülnek ki a „mindig ugyanazok”.
Folytassuk
ezzel a második a hívő típusú emberekkel.
Megkérdezhetjük,
akkor miért nem Istenbe hisznek?
Válaszok:
1.
Lehet, hogy Istenben is hisznek, ők több mindenben mindenkiben szinte vakon
tudnak hinni. Mindenben, mindenkiben hisznek, amit erőteljesen reklámoznak,
propagálnak. Pl. ha bárki erős személyi kultusz propagandát kapna, abban
hinnének.
2.
Csalódtak istenben, sok minden másba és most keresnek valami hit-pótlékot, és
ezt Orbánba találták meg.
Kicsit
nézzük meg azokat, akik kifejezetten Orbánra gerjednek.
Ilynek
is vannak, de most inkább azokra gondolok, akik az Orbán típusú vezetőre
gerjednek.
Például
hiába lenne Karácsony, vagy hozzá hasonlatos viszonylag demokratikus szolidabb,
kevésbé diktatórikus jellemű ember, a vezetőaspiráns, vagy a vezető, - az Orbán
hívőknek nem lenne szimpatikus. Még akkor sem, ha viszonylag jó ország-vezetési
gazdasági, stb. teljesítményt produkálna. De hát van is erre példa Bajnai
miniszterelnök urat, simán elzavarta a magyar nép.
De
miért Orbán kell a magyaroknak.
Ennek
három oka van:
Mert
Orbán olyan, amilyen, és ezt a magyar nép kedveli.
És
mert a magyar nép karaktere olyan amilyen.
És
végül, mert Orbánék nagyon ügyesen megtalálták azt a manipulációt, amely a
magyar népnek legalábbis annak, homályosabb felének éppen megfelelő.
Persze
mindhármat ki kellene fejteni.
Kezdjük
az elsővel: mert Orbán olyan amilyen.
Orbán
jelleme miben tér el az átlag diktátori jellemtől?
Sok
mindenben nem tér el.
Például
minden diktatórikus vezető jelleme viselkedése, cselekvései a következő
akaratok, érzések, ötvöződéséből tevődik össze.
1.
Az egyik a nagyfokú dölyfösség, és hatalomvágy.
Ez
mint egy állandóan a mélyből jövő alapmotiváció jelenik meg. Olyasmi, mint fizikába a gravitáció. Zsigeri
hatalommánia, pl. csak azokat kedveli, akik dicsérik, - nagy dolgot akar
létrehozni, - nagyon okosnak hiszi magát,
nem képes önkritikát gyakorolni, lemondani. Ezzel összefüggésben hatalmas
egója alakul ki, önmagában soha nem kételkedik. Nulla az önkritikája. A világ
eszének képzeli magát, aki mindent dicséretet megérdemel.
De
mint mondtam ezek a jellemzők nem így jelentkeznek a belső énjében, hanem
transzformálódnak a meg nem értett zseni, a hosszú távra tekintő népmentő szerepébe.
2.
Azért ő népmentőnek is hiszi magát.
3.
Nagy okos dolgokat akar közölni, tenni, viszont önteltsége és elfoglaltsága
okán nem tájékozódik széleskörűen, és nagyság imádata is sodorja, ezért
bekattanós hamis, ország számára ártalmas mániái, céljai, alakulnak ki. Ebből
jönnek ki olyan dolgok, mint stadionok országa, akkumulátorgyárak országa,
rángatott gazdaság és pénzügy, a kelet a jövő iránya, stb. - rosszabb esetben, komolyabb
ellenségeskedés háború is a mániájává válhat.
A
diktatúra több irányból is óriási károkat okoz. Az egyik a nép kizsákmányolása.
(Az uralkodó osztály hatalmi vagyoni építkezése) A másik az uralkodó ártalmas
örültségei. A harmadik pedig a talpnyaló-érvényesülés, a tehetségtelen vezetés
kárai.
4.
De azért azt is tudja, hogy szüksége van a politikai lavírozásra, taktikázásra,
manipulációra, adott esetben az ármánykodásra.
Tisztában van a hatalmi praktikákkal és azokat ügyesen alkalmazza.
5. De a
népszerűségére is vigyázni kell.
6.
Egyes „népszerű” diktátorok, (jelenleg nálunk Orbán) megengedhetik maguknak ezt
a szempontot: én bármit megengedhetek magamnak.
7.
Orbán azért az utcai harcosságban, valamint makacsságban (csak azért is nekem
lesz igazam, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig, elmegyek falig) egy fokkal
túltesz diktátor társainál. Orbánban azért van egy adag lókupec, cigány-vajda mentalitás.
A
legerősebb motiváció az első, de ez a leginkább a tudatalatti háttérből hat.
A
leggyengébb a második, de ez az, amit magának és másoknak hangoztat, de a
tetteit csak gyengén befolyásolja.
Leggyakrabban
így gondolkodik, ez van a felszínen: Igen néha kénytelen vagyok taktikázni,
ármánykodni, sőt egyeseknek keveseknek ártani, de csak a népem érdekében.
Hosszabb távon általában azonban a nép jól jár. Harmadlagosan azért a nép
érdekeit is figyelembe veszi, de a többi cél azért ennél erősebb.
Ez
az érvelés persze hamis, de általában ezzel igazolják a diktátorok a
ténykedésük.
De
mi a válasz erre a kérdésre: Minden uralkodó, vezető kénytelen taktikázni,
manipulálni, akkor milyen alapon mondjuk egyesekre, hogy azok diktatórikus
vezetők?
A
válasz viszonylag egyszerű: a mérték és a mód dönti el.
Például
Orbán olyan mértékben és olyan pofátlan módon taktikázik, manipulál, ármánykodik,
annyira hatalomvágyó hogy az már csak a diktátorokra jellemző.
Ebbe
a zagyva motiváció-egyvelegbe folyik bele a 3-s és 4-s, 5-s, 6-s, 7-s pont
motivációja, ill. szempontja.
Tulajdonképpen
a diktátoroknál, Orbánnál is szétszakad a vágy, a közlés, a tettektől. Vágyban,
közlésben népmentő (bár gyakran esik ellentmondásba), de tetteiben inkább
diktátor.
Tehát
szerintem fölösleges azon töprengeni, miért teszi egy diktátor azt, amit tesz.
Sok szempont keveredik a döntésében, pl., erősíti vagy gyengíti a hatalmam, a
népnek teszik vagy sem, gyakran kontrolálatlan kevélység „most ezt akarom
tenni” is benne van. És néha azért mellékesen megjelenik: azért nem árt, ha a
nép érdekét szolgálja. Adott esetben pontos átgondolt hatalomtaktika áll az intézkedése
mögött, máskor pedig a nagyzási mániája befolyásolja, vagy éppen „ezt is
megtehetem” érzés motiválja.
Egyszerűbben
a hét pont keveréke határozza meg gondolkodását, cselekvéseit.
Mint
mondottam a magyarok jelentős részének szimpatikus ez az orbáni karakter.
Például a csóró, tanulatlan, lusta, igénytelen, tulajdonképpen szerencsétlen,
sikertelen (lumpen, csöves alkatú) embereknek, több millió van belőlük Magyarországon,
is szimpatikus.
Vannak,
akiknek az orbáni rendszer ez a maffia diktatúra a szimpatikus. Vannak, akik így gondolkodnak Orbánról: ez az
ügyeskedő fazon nagyon is hasonlít hozzám, csak ő erősebb, erőszakosabb, neki
sikerült sikeressé, gazdaggá válni, az ő sikere szinte az én sikerem.
Valljuk
be a cigányság is 90%-ban Orbánra szavaz, sokan éppen az előző gondolatmenet
alapján, amihez hozzáadódhat a „végre létrejöhet egy cigány-ország” vágy.
Vannak
azok a szolgalelkűek, akiknek Orbán dölyfössége különösen imádni való, hiszen
egy szolgalelkű nem szeret tutyi-mutyi uraknak szolgálni. A szolgalelkűt a
gátlástalan nagyképű erős uraság vonzza.
Miért
népszerű a magyar nép jelentős részében?
Avagy miben különbözik bármelyik leváltott korábbi vezetőtől.
Mindenképpen
magabiztosabb dölyfösebb, pofátlanabb, rafináltabb, gátlástalanabb és felettébb
kitartó, erőszakos. Nyilvánvaló, nem is tagadja, kell neki a hatalom. Ez a
célirányosság alapvetően borzalom, de egyesek szemébe pozitív lehet.
Azt
a látszatot kelti, hogy uralkodásra termett, erőskezű, vannak tervei, stb. Ezek
talán félig igazak, de az ostoba nem gondolja tovább; hogy ezek a tulajdonságok
népnek hasznos döntésekhez vezetnek, vagy éppen ellenkezőleg,
diktatúra-építéshez vezetnek.
Nyilván
jellemzően diktatúra-építéshez.
Továbbá,
Orbán csibészkedő, (feltehetően nem igazán bátor) nincs benne méltóság, sem
elegancia, - de jól tud mórikálni, uram-bátyámozni, van egyfajta pofátlanság,
hamisság, amolyan rafinált taxis típus.
Rendkívül
öndicsérő, és önkritika nélküli, de nem egészen úgy mint pl. az észak-koreai,
van benne egyfajta rafkós lókupec stílus, ill. kövér cigányvajda stílus.
Tehát
ez az uralkodói jellem, ez a karakter, amit hosszabb távon elfogadhatónak
tart a magyar nép jelentős része, és nem
keveseknek kifejezetten szimpatikus.
Nyilván
ez a magyar népkarakterről is ad egy képet, ad egy bizonyítványt.
Orbán
egy sereg jellemtelen, lelke mélyén Orbánra hasonlító, azonban gyávasága,
butasága, lustasága miatt sokkal sikertelenebb szerencsétlenebb alak példaképe.
A
csóró, tanulatlan, lusta, igénytelen, tulajdonképpen szerencsétlen, sikertelen,
önállótlan emberek kialakításában természetesen igen hatékonyan vesz részt az
orbáni rendszer, propaganda és oktatás.
Két
módon. Egyfelől direkt ilyenekké formálja az embereket, Másfelől az ilyen
karakterű embereknek tetszik az orbáni rendszer, uralkodóival együtt és ezért
támogatják.
(A
kialakítás nem véletlen, ugyanis az ilyen emberek elfogadják a rabló
diktatórikus uralkodást.)
De
észre kell venni a liberális engedékeny szemlélet is jeleskedik az ilyen
emberek kialakításában.
Itt
is megjelenik azon érdekes jelenség, hogy két egymással hadakozó rossz szemlélet, az orbánizmus
és liberalizmus végeredményben egyforma jellemtorzító hatásúak. Mint mondtam, mind a kettő tanulatlan, lusta,
igénytelen, tulajdonképpen szerencsétlen, sikertelen, önállótlan embereket
alakít ki. Pontosabban, vagy ilyenek alakulnak ki, vagy a másik oldalon, az
önző, karrierista réteg erősödik, bővül. Tehát mindkét tudat-alakító
mechanizmus szélsőségeket nevel, és éppen a józan átgondolt, önálló, de
empatikus közép-réteg sorvad, szűkül.
Az
orbánizmus a népbutítással, birkásítással, a gyenge oktatással, a gyenge
egészségüggyel, és a diktatórikus rendszerrel hozza ezt létre, - a liberalizmus
pedig elsősorban „élj a mának, legyél önző,
a fegyelem, a kötelesség, a becsület, az igazmondás, mindezek
fölöslegesek” ideológia terjesztésével. Érdekes módon az orbánizmus és
liberalizmus abban is egyetért, hogy hatalmas hatalmi és vagyoni különbségek
szükségesek, és abban is, hogy nem feltételen a tehetség a társadalmi
hasznosság alapján kell eme különbségeknek kialakulni. Ki lehet jelenteni,
Orbánnak és bandájának sikerült egy olyan rendszert létre hozniuk, amelyik
minden rendszerből a rosszat ötvözi össze.
Néhány
mondat az alvezérek, a vezetés tagjainak lélektanáról.
Tulajdonképpen
minden vezetőt feszíti, készteti a hét pont (sőt az alvezérek esetében további
motivációk is vannak), - csak a demokratikus szellemiségű vezetőkben kis
mértékben motiválnak, az átlagos-közepes vezetőkben, közepes mértékben, amíg a
diktatórikus vezetőkben igen nagymértékben munkálkodnak a felsorolt pontok.
Viszont
az alvezérek és azok alvezérei, stb. részben beosztottak kiszolgálók is. Tehát azok a gyengeségek motivációk is
megjelenhetnek ami egy túlbuzgó beosztottnál megjelennek.
Ezért
szokás mondani a vezető felfelé nyal, alulra tapos, oldalra könyököl, vagy
elvtelen szövetséget köt.
Nagyjából
itt is kialakulnak a főbb típusok (nem demokratikus vezetésről van szó):
Szinte
minden alvezért hasonló hatalomvágy és a felsorolt „hét pont” hajt, mint a
fővezért.
De
ezen belül:
Akik
felfelé őszintén szolgálnak és sok fajtájuk (pl. ostobák, gerinctelenek,
tekintélyelvűek, stb.)
Akik
belülről akarnak szelíden reformálni. Általában nem sikerül.
Akik
elsősorban karriervágyból szolgálnak (elsősorban hatalom miatt, ill. elsősorban
vagyon miatt.
Akik
kizárólag karriervágyból szolgálnak, és várják az alkalmat hogy hátba szúrva a
főnököt ők lépjenek a helyébe.
Tehát
az alvezérek a felső, a közép-vezetők motivációs skálája meglehetősen széles.
De
mit tegyünk a társadalmilag defektesekkel?
Rájöttem, hogy a tanítások, - legyenek azok
iskolai oktatások, könyvek, filmek, egyéb műsorok, előadások, beszélgetések,
akármik, arról szólnak, hogy magukat bölcsnek az átlagnál okosabb, jobb emberek
(legalábbis annak hiszik magukat) próbálják elmondani, az átlagnál kicsit
rosszabbaknak; mi a jó.
Elmondani,
mi a jó, vagyis: mit kellene tenni, hogyan viselkedjenek, mi az igaz, - és ezek a tanítványokat vagy sikerül
kisebb-nagyobb mértékben meggyőzni, vagy sem.
De
mit tegyünk azokkal az emberekkel, akik a nagyon rossz kategóriába vannak,
társadalmilag defektesek, vagy, mert nagyon buták, vagy, mert gonoszak, vagy
csak egy-két baromságuk van, de az olyan súlyos hogy nem lehet mit kezdeni
velük. Nem lehet a jóra, okosra tanítani őket. És sajnos az ilyen emberek sokan
vannak.
A
rendszer, az oktatás, a szellemiség, stb. képes az emberekből kihozni a rossz
oldalukat, ilyenkor a jóra való tanítások nagy része elpárolog. Ilyenkor az
ilyen defektes kategóriás emberek aránya 40-50% is lehet.
De
ha minden rendben van, legalábbis átlagos, akkor is 25% az arány. Nagyon kitűnő
rendszerben, oktatásban le lehet vinni, mondjuk 15%-ra.
De
nézzük a problémát egy másik oldalról.
Pl.
az jó tanítás lenne, - hogyha sok mindenben egyetértesz a másikkal, pl. a
véleményének egyharmadával vagy még többel, és nem képvisel valamilyen
orbitális baromságot, - akkor nem utáld, ne gyűlöld. Nem kell, hogy szeresd,
hogy barátod legyen, hogy egy csapatba legyetek, de nem gyűlöld, ne tartsd
ellenségednek. Tartsd meg a három lépést, de ne tartsd ellenségednek. Próbáld
megérteni, sőt meggyőzni. Ők a szemedben legyenek a kicsit rossz
kategória. Ezzel egy baj van, hogy
elég egy orbitális baromság gonoszság, hogy valaki átlépjen a vállalhatatlan a
rossz kategóriába.
Tehát
sok olyan ember van, aki látszólag kedves okos, egyetértek vele, de van egy-két
olyan nézete (vagy kiderül, vagy nem) ami miatt a háromlépéses kategória sem
jöhet szóba.
Az
elmélkedésnek nincs egy nagy tanulsága, megoldása, csak annyi: Ez van. És hozzá
lehet tenni, jelenleg Magyarországon tré rendszer, oktatás van, vagyis a
társadalmilag defektesek aránya 40-50%, - nyilván ez a kijelentés kívülről
nézve felettébb nagyképű.
De
én nem tudok hazudni magamnak. A lényeg, hogy vegyük tudomásul, van egy minimum
20% réteg, akivel szinte nem lehet mit kezdeni. Akikkel meg kell küzdeni
lehetőleg erőszak, fájdalom, szenvedés, ártás nélkül.
Tehát
a válasz: az erősen defektesekkel, rövid távon, (10 éven belül) nem lehet mit
kezdeni.
Az alábbi rétegek, akik nem szavaznak az
ellenzékre, nem mennek külföldre, gyakorlatilag elviselik a diktatúrát.
Elviselik, ezzel fenn is tartják az Orbán-Fidesz rezsimet.
Persze egy részük az elviselésen túl
kisebb-nagyobb mértékben támogatja az Orbáni rendszert. De akik elviselik, nem
tanúsítanak konkrét, tevőleges ellenállást (a morgás, szidalmazás nem elég)
azok is kis csavarok a gépezetbe, azok nélkül sem jönne létre a hatalom
birtoklása.
Az Orbán rezsim indirekt kialakítói
fenntartói (csoportok, tétegek, egyben népkarakter negatívumok,
egyben választási hibák – ömlesztve)
1. A mély-sötétségben botorkálók. A nagyon
buták
2. Az ostobák sok fajtája.
4. Tájékozatlanok, társadalmi
intelligencia-hiányosak
5. A zavaros tudásúak.
6. A skatulyázók, avagy korlátoltak.
Továbbá a pofára menők bizonyos személyes típust kedvelők.
7. A vakon hívők, Az elfogultak.
Azok az elfogultak, akik csak az
Orbán-finesz nagyon kevés (kb. 18%), jó intézkedését, igazságát veszik észre,
azt jelentősen túlértékelik, és a többé-kevésbé rossz intézkedését, hazugságát
(82%) nem veszik észre, ill. alul-értékelik. Így elfogultan összességében egy jó
vezetés alakul ki a képzeletükben.
Általában azok az elfogultak, akiknek
érzelmeik, pozitív vagy negatív szimpátiájuk vezérlik a döntéseket, - nem pedig
a tények, adatok, logikai átgondolások.
8. Az átvertek, a naivok.
9. A gonoszok (a jogilag bűnözök és
egyéb gonoszok)
10. A népet lenéző önteltek
11. A szolgalelkűek (birkák, birkásodásra
hajlamosak, stb.)
12. A tekintélyelvűek. Akiknek
természetükben van a szabálykövetés, a falkaszellem. A rossz kegyetlen
parancsot is végrehajtók.
13. A gyávák (megalkuvók, gerinctelenek,
önzők)
14. Akik a többiek után mennek. (Akik
félnek a demokráciától a döntéstől a felelősségtől.)
15. A mazochisták. Lumpenek, csöves
lelkületűek, zsigeri szegények. Félnek a változástól, a javulástól is.
Többek között a nyomorgó, félelemben
élő, reményüket vesztő, kiszolgáltatott, egyik napról a másikra élő, zsák
krumplival lefizethető, „eddig azért éltem, lehet, hogy a másik ennél is
rosszabb lesz” felfogású emberek.
16. Akik a hiányos ismereteiket
logikátlanul kombinálják, és az így született féligazságokat, (alapvetően
baromságokat) büszkén hirdetik.
17. A pesszimisták
18. Akik Stockholm szindrómában
szenvednek, ill. hajlamosak rá.
19. Akiket a szocializmus államimádóvá és
állami tájékoztatás felsőbbrendűségére nevelt.
20. A nyerészkedők és a sok fajtájuk. A
haverok, a NER lovagok. Az ügyeskedő, a rendszer korruptságát kihasználó
karrieristák, stb. Pénzért az anyjukat is eladók. A hatalmat, vagy a főnök
dicséretét hatalmas nyereségnek gondoló nyalógépek. Többek között azok a nyerészkedők,
akiket csak a hazai versenypálya érdekel.
21. Az okosban megoldók. A rafinált
kukacok, akik nem akarják, tudják világot felülről globálisan szemlélni, akiknek
a rendszer, a társadalom, a demokrácia, az emberiség, az általános
életszínvonal szavak, (fogalmak) nem sokat mondanak. Akiknek a statisztikai
adatok keveset jelentenek. Akik a maguk
konkrét életük szintjén tájékozottak, rafináltak, ügyesek, de ennél többre nem
képesek. Akik számára a szomszéd, a libcsik, stb. tehát az általuk ismert
emberek legyőzése a fő siker. Akiknek a becsület, a sportszerűség, a
szolidaritás, az igazságosság, nem sokat jelent. Ha érdekük úgy hozza,
hajlamosak ezekből könnyen, gyorsan engedni. Akik az aktuális hatalmi
viszonyokhoz tartás nélkül alkalmazkodnak.
22. Azok, akiknek csak a választási
győzelem, a „győztes” csapatba tartozás számít, ezért beáldozzák a jólétüket. A
választási győzelem számukra tévesen az uralkodó osztályba tartozást jelenti.
23. Akik gyávák szembenézni a korábbi
tévedésükkel, inkább továbbra is a rosszat választják.
24. Akik a korábbi szimpátiájukba
beleragadtak, nem képesek váltani.
25. A hívő típusú emberek.
26. Akik ilyen-olyan okból észre sem
veszik, hogy romlik a helyzetük.
27. Akik a fokozatosság miatt nem veszik
észre, hogy romlik a helyzetük.
28. A közömbösök sok fajtája (általában
változtatható közömbösök, bizonytalanok, fotel-forradalmárok, „a választás,
ill. a politizálás fontosságát vitatók, stb. )
Akik szerint úgysem nem lehet
változtatni.
Akik nem látják át (nem tudják, ill. nem
akarják) a társadalom a vezetés fontosságát.
Akik tehetetlenül elviselik a „kicsit
büdös ez még kibírható” kellemetlenségeket, de szemernyi fejlődési motiváció
sincs bennük.
Azok a közömbösök, akik nem értik, hogy
az otthon maradásukkal, a passzív viselkedésükkel gyakorlatilag az Orbán-Fidesz
rezsimet támogatják.
Azok, akik önzőn átlébecolják az életet.
29. Az elvi megrögzött közömbösök, több
fajtája.
Elvileg lenézik a politikát, a tudomány,
ill. a kultúra sokkal magasabb rendű. Akik nem „alacsonyodnak” le a nép, a
népszavazás, a politika szintjére.
30. Akik mindig ugyanazok (hatalom
kiszolgáló hivatalnok, stb.) Az önkéntes rendőrök, a besúgók.
31. Akik kedveli az Orbán-Fidesz
aljasságokat, például tetszik nekik a tisztességtelen meggazdagodás, a
hazugságot nem tartják bűnnek, stb.
32. A populista nacionalizmust kedvelők,
a soviniszta nacionalisták, a
rasszisták, mivel az orbáni propaganda tetszik nekik. Többek között azok buta,
műveletlen, sikertelen, agresszív, de magukat okosnak és kiválónak gondoló
emberek, akik a sikertelenségük a nem létező külföldről eredő elnyomást
okolják, és akik egy győztes nemzeti harcban, hódításban látják a saját
sikerüket. Ezek a torz nacionalisták, mellveregetősek, de általában gyávák,
mások sikerét ellopják, ugyanakkor gyűlölködők, és nem is igazán szeretik a
nemzetüket, népüket.
33. A tehetségtelenek, akik ebben a
rezsimben mégis érvényesülhetnek. A kövek alól kimászó, fákra mászó onnan
leköpködő poloskaalakok, akik ezáltal fontosnak érzik magukat.
34. Mindazok, akiknek ezért-azért
tetszik az orbáni propaganda.
35. Akik a politikát kizárólag hatalmi
és gazdasági harcnak, ügyeskedésnek gondolják
36. Egyes átvert nemzetiségiek, akik azt
hiszik eljött az ő Orbán királyuk, az ő országuk.
37. Akik kimondottan Orbánra gerjednek
38. És azok az Orbán rezsim hívők, akik
ebből a felsorolásból kimaradtak.
Természetesen
a fenti társadalmi rétegek, egyben népkarakteri negatívumok, egyben választást
meghatározó hibák, összefüggnek, ötvöződnek -, egy ember is, több hibával
bírhat. Annál is inkább mert a felsoroltak között sok átfedés van.
Azt
is el lehet mondani hogy több nagyobb kategóriába be lehet sorolni a fenti a
hibákat. Illetve, ahogy jeleztem még több kategóriára lehetne bontani ezeket a
hibákat.
Tehát
nem igaz, hogy ezek egyike-másika csak egyes társadalmi réteghez kapcsolódik -
legfeljebb az igaz, hogy vannak olyan rétegek csoportok melyek legfőbb, de nem
egyedüli jellemzőjük a felsorolt hibák valamelyike. Választási hibáknak azért
nevezhetők, mert ezek az emberek, ezekkel a téves gondolatokkal nyilvánvalóan
rossz alkalmatlan embereket rossz, alkalmatlan megoldásokat fognak választani.
Illetve az otthon maradók indirekt választanak: „gyilkosok között bűnös, aki
néma.”
Szóval
többféle további kategorizálás is kialakítható.
Az
egyik nagyobb kategorizálás:
Akik
elsősorban buták, tájékozatlanok.
Akikben
elsősorban pszichés problémáik, jellemgyengeségeik miatt alakulnak ki a fenti
hibák.
Egy
másik kategorizálás:
Akiknek
anyagi hatalmi előnyük származik.
Akik
az anyagi, hatalmi hátrányuk ellenére választanak.
Vannak
még további nagy kategóriák, néhányról még szó lesz.
És
mi köze mindennek a népkarakterhez.
Akkor
menjünk vissza az alapvetésekhez.
A
kiindulás, hogy most már egyértelműen lecsúsztunk és még mindig csúszunk a
hozzánk hasonló országokhoz képest. Ennek pedig több oka van, és ezek negatív
okok.
Több
oka van, mert az elemző nem tud egy-két meghatározó okot kiválasztani. Hiszen,
ha például valaki csakis Orbán gazemberségét emelné ki, akkor jöhet a cáfolat;
na és rengeteg segítője talpnyalója, na és szavazótábora, stb. Vagy ha valaki
az ügyes, mármint a népkarakterhez illeszkedő manipulációt emelné ki, akkor a
cáfolat; a viszonylag tájékozottak, átgondoltak, gerincesek, észrevennék az
átverést. Vagy valaki kiemeli az egyoldalú tájékoztatást, akkor a cáfolat: az
okos a figyelmes, az elfogulatlan, észrevenné az egyoldalú tájékoztatást, és
több helyről tájékozódna. Tehát sok ok van, és a népkarakteri negatívumok
mindenképpen ott vannak az okok között.
Fontos megjegyezni, hogy korosztály szerint nincs jelentős különbség a nép-diktatóritisz betegek között. Vagyis nagyjából minden korosztályból, nemből, hasonló jelentős arányban kapják el a betegséget. Kisebb, nem jelentős különbség van iskolázottság, illetve lakhely szempontból nézve. Az iskolázottak és a városiak (tájékozatlanabbak, kevésbé kiszolgáltatottak, stb.) kicsit kevesebben kapják el a betegséget. De sajnos nagyon sok diplomás aktívan, rafináltan, hatékonyan vesz részt az Orbán-rezsim támogatásában ill. sikerében. Belőlük lesz a diktatórikus rendszer káder-rétege, a közép-vezető rétege, a média-csináló rétege. Így a létszámában kevesebb ember mégis többet árthat, mint a nagy létszámú, iskolázatlan, tájékozatlan szegények rétegei.
Nyilván nagyobb részük látszólagos önös érdekből karrierizmusból, pénzért, stb. csinálja, de ezek az emberek is betegeknek mondhatók. Összegezve, hosszabb távon ezek az emberek is maguk, családjuk, nemzetük ellenében cselekednek.
A
legfontosabb ok-kategóriák.
Mit
is kategorizálunk?
Ezek
a nemzet az ország helyzetének, alakulásának romlásának, diktatúra-erősödés
alapvető okai. Egyben a lehetséges népbetegség, (diktatúra-elfogadás) alapvető
okai.
1. A legfőbb vezető (vezetés)
hitványsága és rafinációja, diktatórikussága, (minősége).
2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.
(Az
alvezérek, politikai elit hitványsága, (minősége) osztottan tartozik a legfőbb
vezetéshez, és másrészt a népkarakter minőségéhez.)
(A
rendszer gyengesége. Az alaprendszer gyengesége. Az ellenzék gyengesége.)
2. Az a szerencsétlenség-faktor, hogy a
legfőbb vezető akár egy fokkal jobb-rosszabb jellem lehet.
2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.
Nevezzük ezt itt „konkrét
hatalmi szerencsének”.
Ez
röviden arról szól, hogy 80%-ban, főleg a „képviseleti demokráciákban” a nép
olyan vezetőt választ, visel el, amilyent akar, ill. amilyent érdemel. De van
egy 20% szerencse faktor Például, hogyha Hitler egy korai merényletben meghal,
helyette pl. Göring lett volna a legfőbb vezető, aki talán egy fél fokkal
normálisabb vezető lett volna, akkor egy fokkal szerencsésebben alakult volna
Németország sorsa. Ez csak egy példázat, valójában számtalan kiszámíthatatlan
fordulata lehet a történelemnek. Ez a
szerencse faktor, minden vezetőre, rosszra-jóra, minden országra, mindenkorra
kivetíthető.
Viszont
a történelmi „szerencsefaktort” nem egy-egy vezető alkalmassága
demokratikussága határozza meg, hanem az összes vezető átlaga, és a nép átlaga
határozza meg, legalábbis 80%-ban. 20% a „a konkrét hatalmi szerencse”, az hogy
az adott irányon, rendszeren belül mennyire jó, vagy rossz uralkodó kerül
hatalomra. De azt is hozzá kell tenni, hogy vannak erősebben meghatározó és
gyengébben meghatározó vezetők, ez nyilván az uralkodási időtől is függ.
3. A manipuláció módja, hatékonysága.
2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.
Elvileg
két része van: A történelmi népkarakter gyengesége.
Az
aktuális manipuláció (pl. Orbán-Fidesz rezsim propagandája) népkarakter
rontása.
Itt
jegyzem meg, hogy a manipulációt ugyancsak tovább lehet kategorizálni,
méghozzá, sokféleképpen. A két nagy kategória:
A
közvetlen vezetési propaganda.
A
rendszer népbutító gépezete.
Ennek
a legnagyobb eleme, az oktatás.
És
az egyéb „kulturális” butítások, mint pl. bulvár-kultúra, fogyasztói
társadalom, stb.
A
manipuláció hatékonyságát az is meghatározza, h. mennyiben passzol az adott
néphez, a manipulált alanyhoz.
4. A népkarakter minősége.
2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.
Valójában
a népkarakter minőségébe csak a történelmi népkarakter számít bele. Ugyanis a
jelenlegi minőségét, amit a jelenlegi vezető vezetés alakítja az előző pontok,
tényezők tartalmazzák. Tehát a népkarakter minősége hogy a jelenlegi
uralkodásba milyen tulajdonság-hajlamokkal lépett be a nép. És itt jön például
a felsorolt 38 tulajdonság. A lényeg, hogy én a történelmi népkaraktert
próbálom elemezni.
Ismételt rész:
Külön ki kell emelni a genetikai és
kulturális összetételt. A keverék minőségét.
Amiből a kultúra oldal a domináns, a meghatározó,
de egy nép kultúrája szorosan összefonódik a genetikával. Például a magyar
nemzet kb. 10%-t a cigányság teszi ki. A cigányság elég jellegzetes
genetikailag is kulturálisan is, csak korunkba kezd erősebben integrálódni. A
genetika több ok miatt elhanyagolható, - viszont a kultúra, beleértve az
életmódot, a nép szellemiségét, a hagyományos társadalmi viszonyokat, az
értékrendet, a domináns vallást, stb., az ami igazán meghatározó, - és alakítja
a saját nép karakterét, és életét valamint ama ország népének karakterét és
életét akivel együtt élnek.
De a genetika akár tetszik, akár nem,
valamennyire összefügg a nép kultúrájával. Ez a kettő többé-kevésbé egymással
összefüggésben alakul. Ezzel együtt
helyesebb, ha csak „nép-kultúráról” beszélünk. De nép-kultúrája sem vetíthető
ki az egyénekre, hiszen a legtöbb ember egyéniség, sok mindenben különbözik és
különbözhet a népétől. (Más írásaimban további tíz okot is felsorolok, mely
miatt nem lehet semelyik egyént megítélni származása, ill., örökölt kultúrája
miatt.) De itt most népkarakterről beszélünk, ami nem ítélkezés csak elemzés.
Egy mai nemzet esetében, csak kulturális
(egyben genetikus) keverékről beszélhetünk, a világ országainak 95%-ban,
legalább 10 nép kultúrája egyben a genetikája keveredik. Tehát az országok, nemzetek döntő többségében
sokszínű sokféle kultúra és ezzel kapcsolatban sokféle genetikus tulajdonság,
illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Mert természetesen
ezek hatnak egymásra. De vannak kimondottan „bevándorló” országok, pl. USA,
Kanada, Ausztrália, Brazília, stb. melyekben 25-40 kultúra és genetikus
tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Azután
több ország van, amelyben 15-25 kultúra és genetikus tulajdonság, illetve ezek
keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Nevezzük ezeket erősen
keveredett országoknak. Magyarország ezek közé tartozik, leginkább keveredett pl.
a vele szomszédos országokhoz képest is.
Ezen országok nemzetek esetében inkább a keverék jósága (vagy gyengesége) ami
meghatározó. A keverék jósága, vagyis az összetevők hogyan illeszkednek
egymáshoz. Passzolnak egymással, hasznos erős keveréket alkotnak, vagy nem. És
sok más országban nemzetbe viszonylag kevés 5-15 kultúra és genetikus
tulajdonság illetve ezek keveréke határozza meg a teljes népkaraktert.
A nemzeti népi történelem alakulása
határozza meg, hogy milyen népek, vagyis milyen kultúrák és genetikus
tulajdonságok keverednek. Magyarország esetében a történelmi eseményekből
történésekből szépen kirajzolódóik a magyar nemzet rendkívüli keveredése,
valamint a viszonylag erősebb keleti ázsiai népekkel való keveredése, - mindez
nyomon követhető dokumentálható.
5. A legfőbb okok közül azonban
nem maradhat ki a nép, a nemzet, az ország történelmi alakulása, annak minősége
és annak szerencséje.
2023-ig a régiós átlagnál (visegrádi négyek, szomszédos országok, stb.) népérdek, országfejlődés szempontból rosszabb.
Erről
egy másik fejezetben írok.
6. Valamit nem maradhat ki a világ,
jelenleg is tartó hanyatlása, romlása. Összességében az orbáni diktatúrát segítette
a világ 2000 óta tartó stagnálása, illetve 2010-től a hanyatlása. Segítette, pl.
azzal, hogy rossz példát mutatott, azzal is, hogy Orbán tudott lavírozni, nem
bukott meg. Azzal is, hogy az Orbán-finesz rezsim többek között erre hivatkozott: - Na de máshol még rosszabb,
a háborút is támogatják, stb. – ami egyfajta negyed-igazság, de a hívők
megkajálták. Orbán-finesz rezsim valós
problémákat fújt fel, ezzel azokat eltorzítva tálalta a magyar népnek,
természetesen saját érdekét, hatalmát erősítve. Ráadásul egy idő után saját
magát is meghazudtolva irány váltott, majd vissza, ahogy Orbán mondta, páva-táncolt. Mindezzel együtt, összességében a világ hanyatlását gyengeségét
kihasználta az Orbán-finesz rezsim.
Röviden
kitérek „az ellenzék gyengeségére”.
A
magyarok is, de talán a világon is félreértik az ellenzék szerepét. Az ellenzék
nem a nép helyett küzd, hanem a népért, a néppel összefogva.
Azért
a népet kizsákmányoló, az országot tönkretevő vezetés ártalmasságát nem lehet
összevetni a tönkretevő ellen küzdő, ártalmasságával, még akkor, sem ha a jó
oldalon levő összességében gyengén teljesít. Még akkor sem, ha egy része áruló,
vagy szinte áruló. Az árulók tulajdonképpen a diktatórikus vezetéshez tartoznak.
Az
ellenzékeknek főleg Magyarországon alig van hatalma, ereje, tehát ezért sem
egyenrangú tényező. Az ellenzék gyengeségében vastagon benne van az aljas
vezetés és a nép is. A nép több vonatkozásban benne van az ellenzék
gyengeségében (nem támogat, csak rombol, tagjai a népből jönnek, stb.), - ezért
az ellenzék gyengeségét elsősorban a népkarakter gyengeségégéhez sorolom, másrészt
a vezetés hitványsághoz.
Ha
azt mondjuk, hogy a fenti okok egyenlő arányban felelősek az ország romlásában
és azt mondjuk Magyarország összességében 10%-kal teljesít rosszabbul, mint a
régiós átlag (de ez elég a süllyedéshez), akkor egy-egy okra 2% jut. A magyar
történelmi népkarakter csak 2%-kal gyengébb, mint a régiós átlag.
Az,
hogy 38 népkarteri hibát, gyengeséget láthatnak a figyelmesek, azt is jelenti,
hogy egy-egy gyengeség nagyon kismértékű is lehet.
Egy
kis matek. Ha mondjuk a magyar népkarakter egy százas skálán 5%-kal gyengébb,
mint pl. a szlovák, és a régiós országok átlaga, de ez 38 részre osztható,
akkor egy-egy gyengeség vonatkozásában átlagosan 0,13% (ezrelék) esik.
Egyszerűbben fogalmazva a magyar népkarakter gyengesége azért jelentős, mert
sok összetevőből áll. De felejtsük el, a
népkarakter ez a 0,13% a 2% része. Akkor egy-egy felsorolt gyengeség
viszonylagosan, a teljes romlást, hanyatlást, süllyedést nézve, 0,0026%
száz-ezrelék lesz. Pontosabban ilyen kicsivel lesz gyengébb egy-egy
tulajdonságban, mint pl. a szlovák népé.
A lényeg, hogy nagyon picike. A
további lényeg, hogy a kisebb hibák összeadódhatnak, és ország romláshoz
vezethetnek.
Ezért
minden hibát komolyan kell venni.
A
következő rész, ennél érdekesebb, és siralmasabb dolgot próbál elemezni. Azt,
hogy itt nem egyszerűen egy romlásról van szó, hanem egy romló folyamatról. Egy
súlyosbodó népbetegségről van szó, sajnos.
Hiszen
az ország, ha lassan is, ha hektikusan is, de összességében folyamatosan
süllyed. A magyar nép egyre erősebb demokrácia-hiányt, egyre romló
életminőséget, egyre több, pofátlanabb hazugságot visel el. Az okozó uralkodó
rezsim népszerűsége ennek ellenére nem csökken, hanem stagnál. Mindez azt
jelenti, hogy a magyar jelenlegi népkarakter silányul, a népbetegség erősödik,
- hiszen az emberek egyre nagyobb rabságot, szemétséget, kellemetlenséget
viselnek el.
Egyszerűbben,
ha az ország helyzete a nép helyzete folyamatosan rosszabbodik, de ezt
előállító vezetés népszerűsége nem csökken, akkor ez egyértelműen a népnövekvő
lelki betegségére utal.
Próbáljuk
eme romlást, betegségerősödést kielemezni.
Történelmileg,
általában ha romlik a helyzet, akkor egyszer csak besokall a nép és erőszakkal
vagy választással elkergeti a hitvány uralkodókat. Ez a logikus, az ésszerű, a
jó megoldás. De sajnos más példák is voltak, vannak.
Megint
jöjjön egy kis felsorolás:
Persze
az sem mindegy hogy mennyire káros ártalmas a diktátor.
Mert
voltak diktátorok, akit nem zavartak el, csak megöregedtek, vagy meghaltak.
Tulajdonképpen ezek maradtak.
Voltak,
akiket nem zavartak el, hanem egyéb okból, körülmény-változás miatt tűntek le.
Voltak,
akiket saját alvezérei csináltak ki.
Voltak,
jó sokan, akiket idegen segítséggel saját nép zavart el.
Voltak,
akiket csak az idegenek zavartak el.
És
volt olyan is (pl. Hitler) hogy az összeomlott országa temette maga alá.
Valamint a külföldi haderő.
És
voltak, akiket tisztán a saját népük zavart el.
Visszatérek
a kérdésre: meddig romolhat a helyzet egy országban? Meddig keményedhet a
diktatúra? Meddig betegedhet a nép?
Sajnos
az a válasz, hogy néha, nagyon sokáig. Nem a végtelenségig, de nagyon sokáig.
Talán az leggyakoribb: saját nép, idegen segítséggel – de ez egyáltalán nem
garantált. A saját nép viszonylag ritkán zavar el egy már bebetonozott
diktátort. Az elején az első négy-nyolc évben gyakran váltják le a az aktuális
diktátort, de ha befészkeli magát kialakítja az agymosó rendszerét, a
hatalomfenntartó rendszerét, akkor baj van.
Sajnos
kijelenthető néha, gyakran a nép elsorvadásának betegségének nincs határa.
Tehát kijelenthetjük, magunk között: alig van remény arra, hogy egyszer majd a
magyar nép besokall, elszakad a cérna, elindul a fordulat.
Sajnos
azt is kijelenhetjük, hogy a magyar nép betegsége szinte egyedülállóan súlyos.
A magyar nép a világ egyik legdurvább elaljasodását éli át.
Egyrészt
mert egy ellentétes, EU, stb. környezetben jön ez létre. Másrészt nincs különösebb indok késztető erő.
Harmadrészt a magyar romlás hosszabb távon minden tekintetben jelentős. Mert pl.
egyes országokban csökken a szabadság, de az anyagi életszínvonal nő. Máshol
fordítva, csökken az anyagi életszínvonal, de valamiféle demokratizálódás,
annak reménye látszik kibontakozni. Vagy a hódító országokban a katonai sikerek
esetleg kompenzálnak. De Magyarország azon kevés hanyatló országok közé
tartozik, amely minden tekintetben romlik
Nézzük
most a felsorolt 37 pont nép-karakter hiba közül melyik változtatható. Mert az
a helyzet, hogy a legtöbb hibának nem kell erősödni, elég, ha fennmarad, már
akkor is tovább betegszik a nép.
A 37
pontot, az alábbi tényezők szerint vizsgálom:
1.
Nem veszi észre az ország hanyatlását, saját életének romlását és a vezetés
közléseinek fokozódó hamisságát.
2.
Nem érdekli az ország hanyatlása, saját életének romlása és a vezetés
közléseinek fokozódó hamissága.
3.
Észreveszi, de elfogadja az ország hanyatlását, a saját életének hosszabb távú
romlását, a vezetés közléseinek hamisságát.
4.
Az 1.,.2.,3. pont ötvöződése. Illetve a 1.,3., pont ötvöződése.
Ha
végigmegyünk a felsorolt négy tényező szerint a 37 népkarakter hibán, akkor
rájöhetünk, hogy a magyar nép kétharmada vagy nem veszik észre a bajt, vagy nem
érdekli őket, vagy különböző okból elfogadják.
A
nagyon buták az egyoldalúan tájékozottak észre sem veszik. A nagyon gyávák, a gerinctelenek, stb.
félelméből fogadják el. A nyerészkedők, akik csak szomszédhoz mérik magukat, a
tévedésüket letagadók, stb. szintén elfogadják. Akiknek tetszik az hitvány
rendszer, a tehetségtelenek, akik viszonylag jobban érvényesülhetnek, stb.
elfogadják.
Itt
azért közrejátszik a mérték, ki mennyire buta, jellemtelen, stb.
Tehát
szépen végigmehetünk a 37 ponton és rájöhetünk, hogy ezek többsége olyan
ostobaság, olyan felfogási hiba, hogy még a helyzet romlása sem hat rá.
Pl.
a Stockholm szindrómának az a jellemzője, hogy minél jobban sanyargat a
sanyargató úr, ez által egyre nagyobb „isten” lesz a sanyargatott szemében, a
sanyargatott annál jobban imádja. Vagy pl., a soviniszta nacionalista, hát az
képes háborúzni, meghalni az agyament eszméért.
Vagy például a szolgalelkű szereti a szolgaságot, tehát neki a jó élet,
az ország sorsa, a hazugságok nem fontosak. A gonosz, vagy a mazochista sem
kívánja a jó irányú változást.
A
nyerészkedőnek sem számítanak ezek, mert ő jól él, elég önző, ahhoz hogy ezen
kívül más érdekelje, és hazugságokat is csak a szimpatikus rendszer fenntartó
eszközének tekinti.
És
még lehetne folytatni az elemzést. És még azt is hozzá lehet tenni: aki
szolgalelkű, az szolgalelkű, nincs határ, ahol megváltozik. A nyerészkedő az
nyerészkedő, nincs határ, ahol megváltozik. A nagyon buta az nagyon buta, nincs
határ, ahol megváltozik. És ezt is lehetne tovább sorolni.
(A
náci Németország, és néhány más példa, mint egyfajta mélypont, mint állandó
mélység mérce, amelyik mutatja, hogy végül is egy nép, nemzet eljuthat az
értelmetlen totális önpusztításig is. Ráadásul úgy juthat el, hogy a lakosság
jelentős része, mondjuk 33%-a soha nem veszi, hogy értelmetlen önpusztítás
történt.
Ugyanakkor
Orbán-finesz rezsim több negatív eleme, történése, több ok miatt a világon
egyedülálló. Tehát ebben a korban 2010-2020-s években élő magyarok több
szempontból is világbajnok, ostobák, gerinctelenek, önpusztítók. Hosszas
elemzés során kiderülne, hogy a náci Németország, vagy észak-Korea, stb.
„rosszasága” érthetőbb, és enyhébb, mint az Orbán-finesz „rosszasága”.
Az
is igaz, hogy más szempontokat nézve más, országok népek vinnék el a
borzalom-pálmát.)
De
nézzük hogyan hat pl. az 1. és a 3. pont ötvözete.
Az
első lépés hogy észreveszi a romlást, de azt lekicsinyíti, elbagatellizálja. Pl.. igen többet kell várnom a műtétre, de
nem vészes. Igen csökkent a reálkeresetem, de nem vészes. Igen hazudott Orbán,
de nem vészes. A második lépés mikor a lecsökkentett dolgot valami miatt
elfogadja. Pl., mert Orbán egy zseni, ha hazudik is ő összességében zseni, a kis
hazugság miatt nem fogok ellene szavazni. Vagy, igaz hogy egy kicsit rosszabbul élek, de
azt mondták az ellenzék még rosszabb lenne, a kis romlás miatt nem fogok
váltani. Addig már nem jut el, hogy „sok kicsi sokra megy”.
Tehát
ez a két lépcsős önhazugság meglehetősen hatékony.
Elég
nehéz a 37-38 pont népkarakter gyengeség közt olyan találni, amelyet könnyen
meg lehet változtatni. Elég nehéz olyan negatív réteget találni, amit meg lehet
változtatni. Még akkor is nehéz megváltoztatni, ha egy részük látja, tudja,
hogy romlik a helyzete.
Talán
azon közömbösök egy részét lehet észhez téríteni, akik nem megőrözött
közömbösök.
Ez
pedig kevés a váltáshoz.
Az
értelmes ember csodálkozik: hogyan lehet ekkora hazugságot egyre nagyobbat
elhinni, hogyan lehet ekkora romlást, egyre nagyobbat elviselni? Hát így,
- úgy, hogy ezek a hibák határtalan
elviselést okoznak.
És
még egy kis matek. Ha 4,6 millió
társadalmilag nem teljesen egészséges, kvázi beteg magyar állampolgárt
számolunk (hiszen a Fidesz szavazók és a közömbösök legalább ennyin vannak), és
ezt a 38 népkarakter hiba alapján, 38
csoportra osztjuk, akkor átlagosan 120
ezren kerülnek egy csoportba. Életszerűbb, ha a népkarakter hibákat hármasával
összevonjuk, és egy-egy réteghez csatoljuk, akkor 12 réteg alakul ki és egy-egy
rétegbe átlagosan 380 ezer társadalmilag nem egészen komplett, de szavazásra
jogosult kerül.
Befejezésül
néhány mondat a „megoldásról.”
Rögtön
beleeshetünk abba a csapdahelyzetbe, hogy azt mondjuk: szinte kilátástalan
reménytelen a helyzet, kár küzdeni.
Ugyanakkor
legalább kétféle alaphelyzet van. Az egyik, amikor az éppen regnáló vezetés
kevésbé aljas, vagy kevésbé stabil. És a jelenlegi, amikor a regnáló vezetés
felettébb aljas és már bebetonozta magát. Sitt-betonnal, ugyan, de az is
kemény.
A
jelenlegi helyzetben már csapdahelyzet van.
Ugyanis
ez részben igaz, de a küzdelem feladása, még rosszabbá, még reménytelibbé teszi
a helyzetet. Ez a markukba nevető diktátorok és szolgáik malmára hajtja a
vizet.
Fontos
hogy elmondhassák a jó emberek: de legalább megpróbáltuk.
Az
egyszerű alaplépés: el kell menni, szavazni, semmiképpen sem a már
bizonyítottan népnyúzó diktátori bandára, ki kell választani a legkevésbé
rosszat és arra.
Hosszabb
távon pedig látni kell, hogy a részvételi, a közvetlen, a teljes demokráciára
épülő rendszer, és egy merőben más demokratikus oktatás hozhat igazi változást.
A jelenleginél kétszer több, erősebb garancia szükséges arra vonatkozóan, hogy
ne lehessen lebontani a demokráciát.
Meg
kell szüntetni a hazugságvilágot.
Olyan
rendszer, oktatás, tájékoztatás szükséges, hogy a felsorolt 37-38 népkarakter
hiba ne tudjon kialakulni.
Mindezekért
küzdeni kell.
A
küzdelem azért sem hiábavaló, mert lehet, hogy összeomlik a világ, de legalább
lesz kapaszkodó, ha újra éled. 1945 után
is a demokráciához, a korábbinál erősebb demokrácia-eszméhez nyúltak vissza. Ha
létezik egy jó, pozitív eszme, akkor az összeomlásból okult nép újra tud
kezdeni. Körülbelül 1945-től kétezerig
volt egy lassú őszirányát nézve demokrácia és általános fejlődés, ez jó volt,
ez hasznos volt.
Reménykedjünk,
és küzdjünk, de ezért szeretni, örülni, kellemesen élni se feledjünk, jobbat
még nem talált ki ember.
Reménykedjünk,
küzdjünk, de azért arra is készüljünk fel, h. pár évig még nem számíthatunk
gyógyulásra, egyelőre még romlik a beteg állapota.