Ma 2054 február 14. van

 

Úgy tudom, h. ma 2054 február 14. van. Itt fekszem kényelmetlen fekhelyemen, ágynak nem nevezném a budapesti metró egyik használaton kívüli elhanyagolt, romos alagútjában. Pontosabban az alagútból nyíló pince-termek egyikében. Az árvák a másik teremben alszanak, az ajtó nyitva van, hallanám, ha baj lenne. Judit itt hortyog, mellettem én pedig gondolkodom, szokás szerint, mint minden este.

Szinte mindig, legalábbis gyakran ugyanazon alaptémáról elmélkedem: hogyan jutottunk idáig.

Mindenképpen lassan fokozatosan süllyedtünk, mi emberek és ez nagyon cseles.  Cseles, mert nem lehet észrevenni.

Például egy napra számoljunk 10 olyan dolgot, benyomást, eseményt, nekünk szóló, minket érintő közlést, tettet, hatást ami pozitívan vagy negatívan érint bennünket.  Ha öt pozitív van, és öt negatív van, akkor közepes a közérzetünk. Ez sem teljesen igaz, mert az ember hajlamosabb a negatív hatásokat jobban észrevenni, felnagyítani. De most azokról beszélek, amit észrevesz. De az öt-öt hatás nem egymás után következik, hanem össze-vissza, ez nehezíti az összesített átlagos közérzet megítélését. Tehát egy évben van 3650, de mindenféle eloszlásban. Az is nehezíti, h. minden ember más szerencsével bír. Az is nehezíti, h. minden ember szinte másképp ítéli meg mi számára a pozitív, jó, és mi a rossz, a negatív. Az is nehezíti, h. mindenkiben van egy belső boldogság-kiegyenlítő rendszer. És persze az átlagos lassú változás is nehezíti.

Egyébként lenne egy objektív mértékrendszer. Elvileg össze lehetne állatnia egy olyan, mondjuk, 20-40-60 statisztikából álló statisztikai rendszert, melynek megfelelő összesített eredményéből meg lehetne állapítani, pl. egy ország fejlődését, közérzet-változását.

De ettől még szándékszinten is nagyon-nagyon messze vagyunk, hiszen még torzítatlan statisztikát sem nagyon találunk.

Visszatérve, a 2000-s években mondjuk 10 évig 5-5 volt az átlagos arány. A 2010-s években ez már 4 pozitív, és 6 negatív hatásra változott. A 2020 évek második felére ez már 3 pozitív és 7 negatív hatásra változott, persze átlagosan. Vagyis egy évben 108 pozitív, és 257 negatív hatás ért egy átlagos embert, de össze-vissza. Ez már elvileg érezhető lenne, de az elmondott okok miatt még ebből sem derült ki az egyén számára az általános romlás. Többek között azt sem tudhatta az egyén, h ez csak „neki jár ki”, vagy általános, átlagos.

A fenti hosszú elmélkedés arról szólt, ha a társadalom bárkája lassan süllyed a mocsárba, akkor azt igen nehéz észrevenni.

De most a 2050-s években mikor igen kevés szuper gazdag, mellett van egy kevés”gazdag szolga”, de a társadalom 40%-a éppen hogy éldegél, és a másik fele hozzám hasonlóan szinte csövesként kénytelen tengődni, - már nyilvánvaló a romlás. De még 20 évvel ezelőtt sem teljesen nyilvánvaló, csak sejthető. De akkor már, ha akarták volna sem lehetett volna megállítani.

Na és az okok,  - na ez  a másik nagy kérdéssorozat.

Anyukám, aki bölcs asszony volt így vélekedett erről:

Engem elsősorban az aggaszt, hogy az emberek szeretet igénye egyre kisebb. Arra gondolok, h. régebben az emberek elsődleges motivációja az volt, h. kedvelve, szeretve tiszteljék őket. Mert nem igazán tisztelik, azt akitől félnek, vagy akinek elismerik a hatalmát. Régebben a negatív reklám nem volt reklám, mert elriasztott. Mostanában a baromsághoz, a hamissághoz is sokan csatlakoznak. Ez sem igazi szeretet, tisztelet. Az idők folyamán, az emberek egyre kevésbé akartak hasznosak, lenni, egyre kevésbé akartak szeretet általi tiszteletet. Egyre kevésbé akartak szimpatikusak, lenni. Egyre inkább, másképp akartak kitűnni, például azzal, h. hatalmuk, vagyonuk van, h. félnek tőlük, vagy azzal, h. képesek nagy hüleséget csinálni, ezáltal ismerik őket.

Ilyenek voltak, amikor ők maguk voltak a megítélt szereplők és ilyenek voltak, amikor ők voltak az ítélő közönség. Hiszen az ember egyszerre megítélt szereplő, és ő az ítélő is. Bunkó, törtető politikusok lettek „népszerűek”. Furcsa, pillanatnyi érdekességet mutató, bunkó, vagy gatyaletoló celebek lettek „népszerűek”. A szerény, értékes, hasznos, bölcs emberek elmehettek a fenébe. Szóval lassan kiveszett az emberekből az igazi szeretetigény, hasznosságigény. Ez az alapvető baj. – fejezte be anyukám az elmélkedést.

Én már akkor írtam egy 8 pontból álló feladatsort, melyből akár az okokat is vissza lehetne görgetni.

Egyébként rengeteg ilyen-olyan negatív előjel, sőt negatív folyamat bontakozott ki és ezek elemzése gondolati bemutatása is megtörtént.  Csak valahogy mégis hatástalanul. Az igazi fontos veszélyek helyett, másodlagos álveszélyekre figyelt az ember.

Mostanában viszont azon gondolkodtam, h, konkrétan milyen észrevehető előjelek, negatív alakulások jöttek létre.

A 2010 években már egyértelműen látszott, h. Európában, nyugati világban fogy a népesség.  A 2030-s években már az egész világ népessége fogyott.

A 2010-2020-s évekre egyértelműen kiderült (később is folytatódott a tendencia), h. a klímaválság komoly időjárási zavarokat okoz, rombol és a gazdaságra is negatívan hat. Egyre hosszabbak forróbak voltak a nyarak, kánikula aszály lett a jellemző, de a kiszámítatlan viharok, árvizek, időjárási furcsaságok is szaporodtak, sőt szinte állandósultak. A világ erőforrásai csökkentek.

A 2010-2020-s években egyértelműen látszott, (később folytatódott a tendencia) h. az anyagi hatalmi társadalmi különbségek tovább nőnek, kialakul egy nagyon szűk dúsgazdag világbelit, (háttérhatalom is lehetne) és vele szemben a szegények tömege is nő.

Csak sejteni lehetett, mert rejtőzködtek, h. ezek a extra-uraságok hatalmas jól álcázott, mindent tudó, minden igényt kielégítő, nagyobb részt föld alatti birtokokból irányítják manipulálják a világot, legalábbis annak egy jelentős részét. Egyre-másra derültek ki ennek turpisságai, a szuper-elit világhatalmát egyre többen sejtették.  Egyre világosabban látszott, h. a világ pénzügyi rendszere úgy van megszerkesztve h. a pénz e szuper-elit felé áramoljon. A világ tájékoztatási kommunikációs rendszere úgy van megalkotva, (a négy-öt óriás hírügynökség, médiatársaság ezek kezében van)  h. ez a szuper-elit képes manipulálni a világot, legalábbis a nyugatot.  E szuper-elit kezében vannak a legfontosabb gazdasági, tudományos objektumok, szóval: a világhatalom egyre inkább bizonyított lett.

A 2010-2020-s években is egyértelműen látszott, (később is folytatódott a tendencia), h. az irányításban „uralkodásban” a manipuláció teljesen beépül.  Már akkor sem lehetett mást hallani, csak a valóságtól messze álló propagandát, álvalóságot, de ez olyan manipulációs szakszerűséggel volt tálalva, h az emberek többsége elhitte. Ez a propaganda, mely sok részből állt, összességében a félelmet, a széthúzást, a társadalmi érdektelenséget, műveletlenséget erősítette.   Az emberek az értékes szükségleteket (igazságosság, becsületesség, önrendelkezés, egészség, értékes tudás, másoknak hasznos alkotás létrehozása, természetóvás, stb.) illetően egyre igénytelenebbek lettek.

Már a 2010-2020-s években is látszott később még inkább, h. az információ áradás, az okos telefon, az internet technika fejlődése rosszul sül el. Általában átlagosan inkább elszigetelte egymástól az embereket és jellemet rombolt.

Egyfajta gépiesített lélektelen irányítás jött létre, aminek eleinte még örültünk, is mint egyfajta digitalizált modernizációnak, nem vettük észre a rossz oldalát. 

A 2010-2020 években már világosan látszott, később még inkább, h. a társadalom fokozatosan atomjaira, vagyis egyénekre hullik. A közösségek (nemzetek, lakóközösségek, minden más közösség) kivéve néhányat, sorba eltűntek. Szinte mindenki önző módon viselkedett, fokozatosan erősödött az erőszak, a marakodás, a becstelenség, a helyi háborúzás. Az emberek, sőt a gyerekek jelleme is egyre furcsább antiszociálisabb lett. Nyilván, mert nevelők jellemének romlása is kihatott, de a nevelési társadalmi elvek is egyre inkább torzultak.

Mindebből eredt, de a 2020-2030-s évek valósága is bizonyította, h. a gazdaság fokozatosan leépült. A termelés negyedére csökkent, főleg a jelen idejű élő munkát igénylő termelés. Ilyen volt az egészségügy, részben az oktatás, a szolgáltatások, a takarítás, vendéglátás, valamint az élelmiszertermelés.

A 2030-2040-s években már egyértelműen növekedett az elszegényedett mentálisan is fizikálisan is munkaképtelen nyomorgó réteg. Az összességében rossz minőségű gépiesített irányítás egyre több embert selejtezett, rekesztett ki a társadalomból. Engem is.

Hatalmas nyomorgó csöves rétegek csoportok kezdtek kóborolni kihalt tájakon, a lepusztult városszéleken.

Szóval így visszagondolva egyértelműen lehetett volna látni a felsorolt és az összességében is romló tendenciát. Illetve két megjegyzés: a tanulmány első része éppen arról szólt, hogyha fokozatos lassú a süllyedés, akkor milyen nehéz azt észrevenni.

Másfelől, mint mondtam, sokan látták, sokan szóltak is, de a önző felületes ember nem reagált.

Most 2054-ben minden kétséget kizáróan itt fekszem a priccsen büdös takarok között, egy lerobbant metróalagútban, mellettem Judit hortyog, a másik teremben az árvák, akiket holnap gondozni kell, úgyhogy ideje aludni.

A világ az emberiség süllyedése

 

A világ az emberiség süllyedése.

 Avagy: a világ emberiség hanyatlása. Avagy: sorvadása, Avagy:lejtmenete. Szóval van néhány kifejezés, bár egyik sem pontos.

De az sem biztos, h. az egész világról van szó. A nyugati világ jelentősebb része hanyatlik. A diktatórikus kelet, eleve egy beteg rendszer. A harmadik a kialakulatlan világ, ahogy a nevében is  benne van, még visszamaradott állapotban van.  Van ugyan egy reményőrző nyugat, de most a rosszabb, de sajnos a valószínűbb opciót feltételezem: a reményőrző nyugat ilyen-olyan okokból tehetetlen, nem jön létre jelentősebb fordulat, nem jön létre a több részből álló valódi rendszerváltás, tehát a múltbeli, eddigi és jelenlegi negatív tendenciák érvényesülnek.

Lehetséges, hogy egyfajta orwelli hárompólusú egymással hidegháborúban álló, világrész alakul ki.  Mely világrészek eltérően, de a lényeget tekintve, szépen fokozatosan belesüllyednek a „bűzös mocsárba”.  Illetve a kialakulatlan világ, marad a „mocsárba”, ill. a másik két hanyatló világrész befolyásolása alatt fejlődik. Korábbi elméleteimmel ellentétben, most már lehetségesnek tartok egy lassú, fokozatos, pl. 30 éves, szinte észrevétlen süllyedést. Azért észrevétlen mert lassú, fokozatos. És azért lehet viszonylag lassú, fokozatos, mert kimarad belőle a nagy katarzis, a mindent elpusztító nyilvánvaló világháború.  Persze lesznek kisebb háborúk és a hidegháború, az állandó ellenségkép árnyéka is ott táncol majd a falakon és lelkekben, de a nagy forró háború elmarad. A hat nagy válságláncolatból kimarad a háborús válság, szóval lassabban fokozatosabban történhet az összeomlás, a lejtmenet. Viszont ez éppen azért veszélyesebb, mert észrevétlen.

Nézzük a lesüllyedés főbb elemeit alapvető lefolyását:

1. Egyre több országban, általában a világban az áveréses, manipulációs diktatúrák terjednek és erősödnek. A hanyatló nyugat is másféle átveréses diktatúrát, és diktatórikus kelet is másfélét alakít ki, de az alapvető tendencia hasonló. Ez a tendencia pedig: Lehetőleg kerülni kell a nyílt erőszakot (azért nem mindig), és kommunikációs, manipulációs, egyéb módszerekkel kell egy többségében önző, összefogásra alkalmatlan, szinte mindenbe belenyugvó, irányítható és kizsákmányolható népet kialakítani.

2. Rengeteg eszköz módszer van erre. Társadalmi tudatlanság, valamint félelembe tartás. Annak elhitetése nem feltétlen szavakkal, h. az emberi világ, csakis önző egyéni nyomulást díjazza. Annak elhitetése, nem feltétlen szavakkal, h. bár a legfelső vezetésben a rendszerben sok hiba lehet, de alapvetően azért ez a lehető legjobb. Nem feltétlen szavakkal,  vagyis a törvényekkel, szabályokkal büntetési és jutalmazási módszerekkel. Életmódot és ügyintézést megszabó szabályokkal.  Mindenért fizetni kell, és mindenért pénzbüntetés jár szabályokkal. Legyél engedelmes alattvaló.

Ki befolyásolja a tendenciákat?

Elsősorban a vezetés, leginkább a felső vezetés – legyen vezethető az ország, a lakosság – kiindulásból.

De azért az is számít, kik hogyan hozzák a döntéseket, tehát a rendszer is számít.

Ugyanakkor a tendenciáknak is van egy öntartása. A szokások a közfelfogás nehezen változik. Tehát a kultúra is befolyásol.

Ugyanakkor bizonyos területeken, vonatkozásokban gyorsan, gyakran túl gyorsan változik a kultúra,  a szokások az életmód.

És persze az emberek is beleszólnak, mert azért hiszünk az önálló akaratba.

Az eddigiekből következő várható tendenciák, sajnos: legyél gombnyomogató közvetlen kapcsolatra főleg közösségi kapcsolatra képtelen gépember. Legyél önző fogyasztó, elsősorban tárgyi anyagi szükségletekre fókuszáló fogyasztó.  Értékesebb igényeid, mint igazságosság, társadalmi tudás, kultúra, demokrácia, önrendelkezés, egészség, természetvédelem nyugodtan elsorvadhatnak, nem kellenek.

3. Az előzőek alapján, a vázolt tendenciák folytatásában elképzelhető, h. milyen élet  életmód, milyen társadalmi rétegek alakulnak ki a jövőben.

A különbségek növekednek, a szűk uralkodó elit réteg és a birka többség közötti különbségek. Bár nem biztos, h a szűk elit uralkodó réteg nem fog elrejtőzni.  A farkasokra és birkákra való osztódás szintén élesedik. A középosztály is elolvad, de a nagyon szegények is csökkennek. A föld összlakossága csökken.

Én úgy saccolom, hogy egyre nő terebélyesedik egy nagyon széles egymástól is elforduló egymást is lenéző, sőt egymást átverő birkaréteg. Amely birkaréteg társadalmi szempontból meglehetősen igénytelen, belenyugszik a lecsúszásba, hanyatlásba, ha egyáltalán észreveszi azt. Hiába magyarázod egy az adott életmódba nevelkedett fiatalnak, főleg egy birkásított fiatalnak, h. milyen jó, vagy rossz volt azelőtt, nem nagyon érti, és nem is nagyon érdekli. Neki az általános, a szokott, a rossz-jó amibe élt, él.

Tehát az emberek döntő többsége mondjuk szépen „beebeelenyugvó”  ember lesz. Egy részük, mondjuk ötödük, rafinált erőszakos farkas lesz, de ez a réteg is csúszik az egész társadalommal.  Hiába lesz, marad egy kb., 10-20% becsületes értelmes tájékozott ember is, nem sokat tudnak tenni, ők is csak sodródnak.  „A világ tetején pedig rejtőzködve ott trónol  az a néhány ember, aki valójában uralkodik.

Tehát az uralkodók szándéka valamint a jónép igénytelensége, átverhetősége miatt romlik a közegészségi állapot, a szélesebb életszínvonal,  a közbiztonság, a közmorál, a  közhangulat.

Azért fel kell tenni azt a filozofikus kérdést: tulajdonképpen  ez az összes társadalomjavító tevékenység, a forradalmár költők írók  gondolatai, a nagy elmék, az utópia szerzők,  a nagy megváltók tevékenysége, a nagy és gerinces tudósok munkássága,  a bölcs emberek cselekvései, maga az igazságkeresés, az ideális társdalom kialakítása tulajdonképpen csak az emberiség 20-30%-nak a legjobb részének boldogságáról szól? mert ha az emberek nagyobb része birkatermészetű, meg farkas természetű, meg egyéb jellemhibától szenvedő, akkor a többségnek  nem az lesz kellemes ami a legjobb 20-30%-nak. Nekik az ideális igazságos társadalom nem lesz kellemes. Ők nem is igényelnek, kérnek ilyen életet, és persze ők nem is képesek ilyent kialakítani, ilyenben élni. Nemcsak a fölösleges küzdelem kérdése merül fel.

Ha mégis megvalósulna a jók irányítása, a jók ideális társadalma, a tényleges demokrácia, akkor az nem egyféle diktatúrának tekinthető. Sőt hol a biztosíték, h nem az? Ha a többségnek a mocsár hoz boldogságot, akkor mocsárba kell élni. Ha az emberiség mocsárlakó nép, akkor mocsárba kell élni.

Igaz hogy a mocsárba az a legjobb 20-30% rettenetesen érzi magát.  Ugyanakkor, tételezzük fel, h a rosszak 70%-ból megjavítható,  jó okossá tehető még mondjuk 30%, akkor már a jók lesznek többségben, akkor már értelmet nyer minden jóra irányuló erőfeszítés.

Tehát a legfontosabb reménységünk, óhajunk, nekünk feltételezett jóknak: h az emberek további 30% a hozzánk hasonlóvá, jó, bölcs emberré tehető. E reménység ad értelmet hitet, többek között eme írásom folytatásához.

A lejtmenet lehetséges megállítása.

Az alábbi pontokat, feladatokat, leginkább a reményőrző nyugatnak (skandináv országok, japán, stb.) van esélye létrehozni.

Ebből eredően a nulladik pont, minden ország számára, a reményőrző nyugat szintjének elérése.

Az én szikár listám:

1. Sokkal magasabb társadalmi, demokratikus műveltség. Az oktatás megújítása. A köztájékoztatás megújítása.

2. Értékrendi, világnézeti megújulás.

Az elkényeztetési aspektus és más kor-probléma megoldására való törekvés.

3. A klímaválság megoldása, elsősorban kevesebb, kiszámított fogyasztással, mértékletességgel. 

4. Hazugságellenes, manipuláció-ellenes általános világforradalom. Nem egyes nézetek propagálása a cél, hanem minden nézet tüzetes vizsgálata, elfogulatlanul csakis az igazság, igazságosság, manipuláció tudomány szempontjából, és lebukás esetén szigorú büntetés. A jelenlegi unott megszokott legyintgetés (hamis volt és akkor mi van) helyett szigorú jogi erkölcsi szankció.

5. Az igazi a közvetlen demokráciára épülő társadalmi politikai rendszer létrehozása. Többek között a nyugati világot irányító háttérhatalom megszüntetése.

6. Az összetartozó kisközösségekre oszlás rendszere.

7. A tervszerűen fejlődő szexuális szabadság rendszere.

8. Genetikailag is rendbe kell hozni az emberiséget. (pl. 34 év alatt nem lehet gyereket szülni, stb..)

Természetesen ez csak egy szikár felsorolás, mindegyik egy könyv címe lehetne. Minden témáról könyvet lehetne, sőt kellene írni. Egyébként az írásaimban, ha nem is egymás után, de több-kevésbé kifejtettem ezeket a pontokat.

Itt és most inkább az vetődött fel bennem, h mennyi esély van ezen programpontok, feladatok feltételek megoldására.

Ami viszont meglehetősen szomorú, h. korábban sokkal bizakodóbb voltam.  A romló helyzet miatt egyre sarkosabb egyre több alapvető pontot, feladatot fogalmazok meg.

Az egyik baj tehát az, h egyelőre nem a megoldások, hanem a problémák sokasodása felé halad a világ.

Valóban ennyire negatív irányba haladna a világ?

Magam sem tudom biztosan, nekem úgy tűnik, h igen, de ugyanakkor reménykedem, talán nincs igazam. Viszont ha csak a fele igaz, már akkor is fel kellene ébredni, sokkal nagyobb intenzitással kellene ténykedni.

Az alapprobléma, ami szinte minden pontnál felvetődik, h, az emberben, emberiségben maradt e igazi fejlődési szándék. Van e még az emberekben a jó szükségletek iránti elegendő igény. Másképpen: nem lehetséges, h az ember emberek többsége a jelenlegi állapottal nagyjából elégedett. Persze látja, érzi a rossz dolgokat, de ezek általában átlagosan nem zavarják annyira, h. meg akarná őket változtatni. Korábbi korokban az ember éhezett, nyomorgott, sokat betegeskedett, szenvedett, fiatalon halt, ráadásul az elnyomás az igazságtalanság mértéke is hatalmas volt.  Nem csoda, h. ezt általában meg akarta változtatni. És lassan hullámzóan azért javított a felsorolt tényezőkön. Korunkra mindez javult,  mondjuk úgy, h. elért egy alacsony-közepes szintet. Még rengeteg baj, szenvedés, igazságtalanság, ostobaság változtatni való lenne. Még sokkal jobb értelmesebb, egészségesebb, igazságosabb boldogabb élet képzelhető el.  De az a kérdés, az ember alapvető igénye, nem ez a jelenlegi alacsony-közepes szint? Mert akkor, ez itt a vég, kár is a fejlődésen gondolkodni. Mert a másik elmélet szerint az ember jó iránti igénye szinte végtelen, de semmiképpen nem áll meg egy alacsony-közepes szintnél. De lehet h. ez a hamis elmélet és az ember összességében átlagosan csak ennyit akar, ennyire képes.

De ha csak ennyi az igénye, akkor is baj van. Ugyanis akkor akarata szerint stagnálás áll elő, a stagnálás pedig szükségszerűen hanyatlásba fordul át. Olyan ez mintha beleesne az ember a probléma folyóba. Amelybe állandóan jönnek problémák és sodorják a zuhatag felé. Akkor az ember, a helyben a helyben maradáshoz is, kénytelen előre, felfelé az árral szemben úszni. Tehát mindenképpen kell valamennyit fejlődni, vagyis a problémákat meg kell oldani. Vagyis a felsorolt pontokat, célokat el kell érni, a szükséges feladatokat meg kell oldani.

Sajnos bizonyos felmérések szerint a stagnálás már fokozatos lassú hanyatlásba váltott.

Ahogy már mondtam én már minden pontról, feladatról írtam hosszabban is.

Sokszor sok helyen írtam ezekről a témákról.

Az oktatás megújításáról többek közt, itt:

Oktatás alapvetései

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxlbGV0dGFyc2FkYWxvbWJvbGRvZ3NhZ3xneDo0YWU1ZjI3ZmNlNjk0M2Ex

 

A 2.3.4. pont témáiról többek között itt írtam:

Korunk kommunikációja 3 részben

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxlbGV0dGFyc2FkYWxvbWJvbGRvZ3NhZ3xneDozMDE1ZGJmNTg2MmY4NTUz 

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxlbGV0dGFyc2FkYWxvbWJvbGRvZ3NhZ3xneDo3YjE1NzU5OTZlOGY5YTkz

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxlbGV0dGFyc2FkYWxvbWJvbGRvZ3NhZ3xneDoxNDhkYWU5ZTUxMmU4OGQ0

A 4. pontról, vagyis a manipulációról szintén sok helyen írok. Többek között erről szól a megjelent könyvem: A MANIPULÁCIÓ TUDOMÁNYA című.

És még többek között:

A manipuláció hivatala  (régi)

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxhaGFsYWxlZ3ltaWxsaW9vcmFqYXxneDozMDI1MTIxNTA1MjY4YzMy

Valamint sok más elmélkedésem, közlésem.

Itt jegyzem meg, h  a rengeteg plakát, mém amit közöltem ugyancsak ezekkel a témákkal foglalkozik. be lehet őket sorolni: amelyek általában a demokráciával foglalkoznak. Amelyek általában a diktatúrával foglalkoznak. Amelyek konkrétabban a F-O-s rezsimmel foglalkoznak. Amelyek általában a manipulációval foglalkoznak, Amelyek konkrétan a coviddal foglalkoznak. Amelyek egyéb fontos társadalmi témákkal foglalkoznak.

Az 5. pontról a demokráciáról szintén rengeteg helyen írok, de

a legtöbbet itt:

Demokrácia kézikönyve XXI sz.

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxlbGV0dGFyc2FkYWxvbWJvbGRvZ3NhZ3xneDozMjAxNzMyNGQwZTllZmFi

demokrácia kiegészítések

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxlbGV0dGFyc2FkYWxvbWJvbGRvZ3NhZ3xneDo3MDQ0ZDA3NDgxNGMxZTMx

A demokrácia néhány gyakorlati problémája

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxvZW5iaXphbG9tZXNrb21wcm9taXNzenVtfGd4OjRjZjJlYTMzNjZhMTQ0M2Y

A 6. pontról szintén több helyen írok, ennek a „rendszernek” a lényege h mindenki olyan közösségben élhessen, dolgozhasson, amely leginkább megfelel neki és persze ő is megfelel a közösségnek. Ugyanakkor ezek a közösségek alapvetően igazságosan (jogszerűen), demokratikusan, békésen élnek, és egymással is ilyen viszonyban vannak. Ennek rendszerszerű megoldását kell kidolgozni és létrehozni.

 

A 7. pont leginkább eme kisregényemben kerül bemutatásra, de csak akkor, ha valaki figyelmesen olvassa.

Szexföldi utazások - kisregény

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxzemV4Zm9lbGRpdXRhemFzb2t8Z3g6MTA4M2M2Yzk0OTcyOWU0ZA

 

A 8. pontról részben ez az írás szól.

A mesterséges megtermékenyítés veszélyei (régi)

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxhaGFsYWxlZ3ltaWxsaW9vcmFqYXxneDo0YTI2YzMzOWEyYjRmMjJk

Nagyon röviden azt tudom mondani erről a témáról, h a fiatalok egészsége szépsége nincs fenyegetve, genetikusan ez pozitívan változik. Két problémát látok a magasság és velejáró súlynövekedés okozhat problémát. Egyfelől a csontozat, a szervek is egy kisebb magasságra, súlyra lettek kalibrálva. Ugyanakkor gond lehet az egyre egészségtelenebb környezet miatt is. Gondolok itt vegyszerekre, gyógyszerekre, oltásokra, sugárzásokra, a klímahatásokra, egyebekre.   De talán a test, a fizikum nem lesz probléma, mert azért pl. az átlag életkor folyamatosan nő, ami mégis az egészségesedés jele. Bár azért megjelentek a baljós árnyak. Lehet h az átlagéletkor nő, de azért mintha növekednének a devianciák, sokasodnának a testi gyengeségek.

Mégis inkább a jellembeli változások miatt aggódóm. Bár általános, átlagos jellem, ill. annak alakulása 95%-ban a kultúra, ill. a társadalmi rendszertől, pl. az oktatástól függ, azért 5%-ban a genetikus hatás is belejátszik. Sokasodnak a pszichés problémák és ezek egy része genetikai problémára vezethető vissza. Akármi is a változás, oka én az átlagos általános emberi jellem alakulását nem tartom jó irányúnak.

Hát ezt a témát kellene bővebben kielemezni.  Eme területen is változásra lenne szükség.

Tehát ha ezen feladatokat (8. problémakör, de inkább feladat) feltárná kielemezné az emberiség és szépen fokozatosan megoldaná (leginkább a reményőrző nyugatnak, skandináv országok, stb., van erre esélye) akkor nagyobb valószínűséggel kerülhetné el a világ a gyors vagy lassúbb romlását.

Kultúrák nézetek társadalmi műveltség manapság

 

Kultúrák, nézetek társadalmi műveltség manapság

Előre is elnézést kérek a leegyszerűsített, már-már faragatlan megfogalmazásért, de korunkban ez lett a közbeszéd színvonala.

Kis-hazánkban nagyon él még a: disznóölő, pálinkaívó, kocsmába járó kultúra. Tulajdonképpen ez egy bunkó kultúra. A másik jellemző kultúra: az elzárkózó (egyre inkább elzárkózó) városi kultúra. Ez is bunkó, csak másképp. Ez a két legjelentősebb. a legtöbb embert megfertőző kultúra, de azért vannak még más kultúrák és rétegek is, amikre később térek ki.

Az is probléma, h. a magyarok viccesnek, vagánynak tartják a disznóölő bunkó kultúrát, de minimum elfogadják. Tehát nem akarják megváltoztatni sem megszüntetni. Hogyan lesznek a csillogó szemű, értelmes, érdeklődő gyerekekből hadaró, vagy dadogó, műveletlen korlátolt felnőttek? Fokozatosan, az első lökést az iskola teszi, kár h. lefelé.

Hogy függ össze ez a kultúra a vidéki élettel, a disznóöléssel? Azért a disznóölés egy trauma a gyereknek, sőt a felnőttnek is. Talán ez a disznóölés végső tanulsága: az élet kegyetlen, az erős győz, nem szabad puhának lenni. A huszadik disznóölés után ez a felfogás, beépül a jellembe, mint disznózsír a testbe. Persze a disznóölés csak egy kis részlete ennek a kultúrának. 

Miből áll ez a kultúra? Többek között ilyesmi nagyon leegyszerűsített felfogáspanelekből: minden politikus lop, mindig is lesznek urak, ne szólj szám, nem fáj fejem, kaparj kurta neked is lesz, közös lónak túrós a háta, stb. Aztán egy kis bunkó, túlzó „mi magyarok a szuper-nép” nacionalizmusból is áll.

És egy nagyfokú uraságtiszteletből. Tulajdonképpen a magyarok tisztelik a Döbrögi uraságokat. A nagy hasú, nagy-valagú kevély uraságokat. Főleg ha a Döbrögi uraság megjátszásból időnként hajlandó bratyizni az alattvalóival. Akkor imádják.

Szegény Fazekas és a többi költő, író próbálta meggyőzni a magyar népet: ne tiszteljétek a Döbrögi  féléket, de nem nagyon sikerült nekik. Most is egy O-döbrögi uraság garázdálkodik és a vidéki magyar nép tiszteli, sőt szereti. Ilyen néppel nem lehet demokráciát csinálni. De az elzárkózó, önző városi kultúrával mely szintén beépül a jellembe, a politikai felfogásba, ugyancsak lehetetlen. Azt is meg kell jegyezni, h a disznóölő kultúra hívei lenézik, akadályozzák a kreativitást, a haladást. 

A disznóölő kultúrában élők döntő többsége imádja O főnököt, és az általa kialakított rezsimet. Ezek azt sem tudják, mi fán terem a demokrácia, de ha még tanítanák nekik, akkor sem értenék meg, miről szól. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartják h. nincsenek urak és szolgák.  O nem tett és tesz mást, mint maga is vidéken, disznóölő kultúrában élt ember, aki zsigerileg is érzi, ismeri ezt a felfogást, h. mindezt a hatalomban kamatoztatja. Erősíti a disznóölő kultúrát, gyarapítja a tábort, és kedvükbe jár, magához köti őket. Én is ismerem ezt a kultúrát és a többit is, mert kettő és fél évig voltam katona, összezárva, együtt lakva, mindenféle emberrel.

Az elzárkózó városi kultúrával fertőzöttek döntő többsége közömbös, amolyan stabil közömbös, amikor az önzéséből-érdektelenségéből ered a közömbösség. Persze ezeket, a városi meg vidéki kultúrát nem kizárólagosan kell érteni, manapság már keveredés van.  Szóval az önzők, elzárkózók is hülék a demokráciához, de talán ők még taníthatók lennének.

Akkor itt térnék vissza milyen kultúrák, felfogások, rétegek vannak még.  Kis hazánkról volt, van szó. Van még cigány kultúra. Van még az „majd okosba elintézzük” kultúra. Ez utóbbi hasonlít, sőt gyakran társul a disznóölő kultúrával, de a városi elzárkózó kultúrától sem áll messze. Meg kell említeni még a „pofa és nem tények alapján választókat”. Jelentős még a naiv, „az aktuális vezetés csak jó lehet,- minél pökhendibb annál jobb” kultúra és réteg. A klasszikus birkaréteg. Valamint vannak a naiv birkákat kihasználó farkasok. A felfelé nyaló, lefelé sunyin, öltönyben, vagy nyíltan taposó farkasok. Az ostoba rasszistákat, gyűlölködőket, ill. egyéb gazembereket is meg kell említeni. A magukat okosnak gondoló, színtiszta ostobákat sem lehet kihagyni. És sajnos a végére marad a demokratikus kultúra és réteg. Szerintem ők a jók, a becsületesek, a társadalom számára hasznosak. Sajnos jelenleg, jó, ha egymillió magyar tartozhat ide. Tisztán csak ez utóbbi nevezhető pozitív rétegnek, ők a jó oldalra húznak. A többi réteg többnyire rossz, tagjai többnyire a rossz oldalra húznak.

Hát ezek szerint fog a 2022-s választás zajlani. Nagyon egyszerűen fogalmazva (manapság már csak így lehet) ez a helyzet.

Az O rezsim uralkodása ráébresztett néhány orbitális tévedésre.

Én már tudom, h. ezek tévedések, de a politikusok még ezeket szajkózzák.

„A nép a választó mindig bölcs” - így szól az egyik frázis-tévedés.

Nagy baromság. Sajnos a nép rendkívül könnyen manipulálható.

Amúgy sem bölcs legfeljebb egy részük. Ezért én, mint a demokrácia és népfenség nagy híve így módosítanám a mondást: Megfelelő demokratikus oktatás, tájékoztatás mellett a nép, a választók többsége bölcs lehet.

Egy másik, frázis-tévedés: „Az emberek a saját jólétükön, pénztárcájukon keresztül ítélnek.”

Tévedés, éppen azért elmélkedtem kultúrákról, felfogásokról, h. megértessem, ezek az emberek számára fontosabbak, mint a jólét, a pénztárca.  Tehát elsősorban a lelkükbe ivódott kultúra, ill. felfogás szerint fognak dönteni, és nem racionális, objektív  okok (statisztika, pénztárca, demokráciaszint, jólét, gyerekek jövője, stb.) alapján. Pontosabban a számukra kedvező kultúra, eltorzítja a jóléti, és a többi megítélést. Egyszerűbben, ha számukra kedvező közegben-szellemiségben élhetnek, akkor a szegénység kisebbnek, a jövő pedig szebbnek tűnik. – Ez sem jó, meg az sem jó, meg amaz sem jó – mondja az elfogult ember, aztán mégis rájuk szavaz. Legtöbbször maga sem tudja, miért. Van amikor egy hónap múlva: - Mégsem annyira rossz, mások még rosszabbak lennének, stb. - ürügyeket keres, magának is hazudik. Valójában a számára szimpatikus légkörhöz, kultúrához ragaszkodik.  Például a disznóölő kultúrát kultiválók O-ra voksolnak, mert tudják, érzik, O biztosítja számukra.

Kitérhetnék arra a tévedésemre is miszerint korábban azt gondoltam, h a rosszak szövetsége bomlékonyabb, mint a jók szövetsége. Sajnos nem így van.

A lényeg az h. ezekkel az előjelekkel szinte biztosan marad a F-O-s rezsim.

Egy kicsit még kitérnék a világra, a többi országra.

Nyilván a közép, közép-kelet, kelet Európában a magyarhoz hasonló kultúrák rétegek alakultak ki. Bár úgy tűnik, hogy a disznóölő, és az elzárkózó kultúra, réteg amolyan magyar sajátosság, legalábbis máshol nem ennyire erős.

Úgy tűnik, hogy kelet felé „az aktuális vezetés csak jó lehet,- minél pökhendibb annál jobb” kultúra felfogás nagyon erős.  Nyugatra is viszonylag, talán a harmadik világban kevésbé. Arra felé inkább „majd okosba elintézzük” kultúra” fertőz. A skandináv országokban szerencsére még él a demokratikus kultúra, - ki tudja meddig. Nem akarok itt a világon végigmenni, de sajnos meg kell állapítani a világ átlaga, nem sokkal van Magyarország felett, ami nép társadalmi bölcsességét helyes demokratikus felfogását jelenti.  A világ is stagnál, vagy inkább lejtmenetben van ebből a szempontból. És általában is.

Rövid írások 2021 év némely eseményeire reagálva

 

Rövid  reakciók egyes 2021-s magyar visszásságokra.

Jelenleg inflációgerjesztés folyik.

Tisztázzuk a kórós 3% feletti infláció lényegét: ilyen-olyan egyensúlytalanságok miatt kialakul egy vagy több jelentős csoport, réteg viszonylag gyors aránytalan, a társadalom figyelmét felkeltő, jövedelem-emelkedése. Mire más csoportok rétegek is igényt tartanak és ki is harcolják a maguk jövedelememelkedését. És ez a jövedelememelkedés a dominóelv alapján végigmegy a gazdaság szereplői között. De a sor végén nem áll meg, mert újra és újra körbefordul. Az árak, jövedelmek egymást váltogatva emelkednek. Ha kialakul egy ilyen áramlás, a dominósor szereplői, úgy élik meg, h nem akarnak károsodni, lemaradni, - és jogosan élik meg így.  Ez a hirtelen, fedezet nélkül befolyó, keresletet növelő jelentős pénz alakítja ki az inflációt, és minden további hektikus pénzbeöntés és egyéb egyensúlytalanság tovább gerjeszti (nem engedi lecsillapodni)  az inflációt.  Ha beindul a komolyabb infláció, akkor már a kisebb egyensúlytalanságok is gerjesztenek. Idővel mindehhez hozzáadódik az inflációs várakozás is, mint gerjesztő tényező.

A megállítás tehát egy teljen visszafogott minden hektikusságtól mentes, szinte zsugori gazdaságpolitika, és a bizalom visszaállítása.

Egyébként a gazdaság fűtése, ha egyenletes kiszámított,  akkor nem okoz különösebb problémát. A helyes gazdaságpolitika az egyensúlyok művészete. Az infláció nem támogatja a gazdaságot, nem is a fejlődés velejárója, hanem elkerülhető, és akadályozza a gazdaság működését.

Csak úgy szólok h. már néhány éve, és jelenleg is infláció-gerjesztés folyik. Az infláció (általános 5% feletti áremelkedés) alapvetései. 

1. Mindig elsősorban a szegényebb, becsületes alkalmazott dolgozó réteget sújtja, legerősebben.  Kevesek, a spekuláns dúsgazdagok kaszálnak. Az áradó (kicsit-nagyon vágtató) infláció ártalmát semmi sem kompenzálja. A kis országok gazdasága, pénze e tekintetben is sérülékenyebb. 

2. Az ártalmassága elsősorban direkt az árakon, a reáljövedelem csökkenésen keresztül hat. Másodsorban minden vagyon, főleg a pénzvagyon, megtakarítás elértéktelenedik. (Az árfolyamromlás is elértéktelenít.) De más vagyonok is elértéktelenednek rövidebb távon. A vevő mindenképpen ráfarag. Az eladó azért farag rá, mert a kapott elsőre soknak látszó pénz, másnapra már kevesebbet ér. Az infláció ártalmasságát azért becsülik le, mert a dolgozó, a nyugdíjas azt érzékeli, milyen sok lett a jövedelme, de annak csökkent vásárlóértékét már nem fogja kiszámolni, az egyéb vagyonérték csökkenését pedig még kevésbé számolja. 

2. Az infláció olyan, mint egy áradó folyó. Amikor kicsit árad, még meg lehet fogni. Aztán olyan erősen kezd áradni, h. nem lehet megfogni, - most tartunk itt. Amikor pedig kitombolta magát szintén könnyebb megfogni.

3. Az infláció, a gazdasági, pénzügyi hibák immunreakciója, gyakran túlzott immunreakció. Az inflációt nem a lassú, fokozatos bér és áremelés gerjeszti. Gerjeszti hatássorrendben:

A felelőtlen költekező (termelési fedezet és megtérülés nélküli) állami gazdálkodás. Pl. stadionépítés.

Ezt biztosító hirtelen nagyarányú pénzöntés a gazdaságba.

A pénz árfolyamának lerontása, leromlása.

A hirtelen, nagyobb arányú bér és jövedelememelések.

A magas hitelezési szint, (állami, vállalati, fogyasztási), hiszen a jelenben mindez fedezetlen pénzöntés.

Itt jegyzem meg, h. az inflációgerjesztés mellett az ország eladósítása is zajlik.

Az áremelések csak mindennek a következményei.

Azonban az áremelés, az infláció már magát is gerjeszti. Egyre nagyobb és rángatott lesz az áremelkedés.

Ha megnézzük a F-O-s kormányzat, a pénzügyével és az MNB-vel együtt már évek óta gerjeszti az inflációt.

És még jelenleg is gerjeszti, ez a legnagyobb baj.

Ez olyan mintha gátépítés helyett, vizet öntenének a folyóba.  Persze ebből a fidesznyikok nem sokat értenek, nekik akkor is minden rendben lesz, ha ezer lesz a kiló kenyér, feltéve h. O a vezér. Ezer a kiló kenyér? - nem is távoli, sajnos.

4. Az infláció megállítása: Egy módszert ismernek az alapkamat emelést, ami kevés és kétséges. Gyakran nem hat, máskor pedig növeli az inflációt, azzal, h. a növelt kamathoz igazodik a pénz, árak, jövedelmek, stb. értéke.

A jó módszer, a gerjesztők leállítása, sőt negatívba való átbillentése, de csak fokozatosan. A gazdaságba minden rángatás előbb-utóbb megbosszulja magát.

Tehát az első lépések: A felelőtlen költekező gazdaság helyett nagyon spórolós, kiszámított költségvetés.

A jövedelememelések leállítása megfékezése. A leállítás mellett szükséges az igazságos, ésszerű átrendezés. Tehát az összérték nem változik, csak igazságosan ésszerűen átrendeződik. Ez mindenre érvényes. Mindent (pénzcsinálás, hitelezés, stb.) a csökkentés irányába kell terelni, ill. átrendezni, kivéve a hasznos termelést, azt növelni kell. Ha kell, hatósági árak illetve szabályozott áremelések.

Az igazi megoldás egy hasznosan termelékeny gazdaság, de ahhoz kormányváltás esetén, a legjobb esetben is tíz év kell. Tudni kell, már el van baltázva minden, csak kárenyhítés történhet.

A manipuláció-tudomány – a negatív bázisok kijelölése.

Figyelve a F-O-s rezsim uralkodási módszereit egyre több leágazását, szeletét fedezhetjük fel a manipuláció-tudománynak. A F-O-s rezsim negatív bázisai: Kommunizmus, Gyurcsány és Gyurcsány éra, liberális rendszer, Brüsszel, Soros, migráció – talán ezek a legfontosabbak. A negatív bázis a gyűlölködés stabil kiindulása és egyben célja is. Azok hozzák létre, akik nem az építkezésre alapítják a politikájuk, hanem a harcra, mint pl. a jelen rezsim. Nem tudnak, nem akarnak építkezni, ezért a harc, a rombolás, a lealázás ad számukra egyfajta torz célt, és legitimitást.  A negatív bázis egy olyan borzalom (hely, idő, rendszer, emberek vezetése) amire bármikor hivatkozni lehet.  Ez a festett ördög szálláshelye, ahova nem szabad visszakerülni, minden áron el kell kerülni. A negatív bázisok valamelyikébe minden „ellenséget” be lehet suvasztani. A negatív bázis elkerülése mindent igazol. Pl. infláció van, növekszik a szegénység, oké, de ha az ellenzék fog kormányozni, akkor ennél ezerszer rosszabbak történnek. A negatív bázis olyan borzalmas, hogy időtlen. Akár száz évvel ezelőtti is lehet a negatív bázis történése, nem számít, mert ez egy ördögi időtlen veszély. Természetesen a „negatív bázis” – többszörösen óriási baromság -  de csak az értelmes emberek számára. A buták, a félbuták, a gyűlölködők, a diktatúra mentségére ürügyet keresők számára nem az.

(Sokan több okból jól érzik magukat a diktatúrában, és mivel maguk előtt is szégyellik, ezért az elfogadására ürügyet keresnek. Ilyen ürügy lehet a borzalmas negatív bázis. Diktatúrában jól érzik magukat pl.: akik szolgalelkűek, akik nem szeretnek önállóan dönteni. Akik a normális, tehetséget, szorgalmat, hasznosságot néző rendszerben nem,-  de a  szolgálást jutalmazó rendszerben tudnak érvényesülni, egyáltalán tényezők, lenni. És a csalók szélhámosok? Ők is szépen be tudnak illeszkedni az igazságtalan rendszerbe. A rasszisták szintén.)

Visszatérve, egy buta, stb. embernek az sem lesz gyanús, sem ellenszenves, h. elég sok negatív bázis van és ezek állandóan váltakoznak, sőt gyakran ellentmondanak egymásnak.  Pl. kommunizmus volt az előző heti ellenség, liberális rendszer a jelenlegi, miközben ezek lényegében egymás ellentétei. Értelmes ember már itt észrevenné a csalást. Mondjuk értelmes ember azt is látja, h. a világ nem szélsőségesen rosszból, jóból áll, illetve h. hosszabb távon a rossz is javulhat, a jó pedig elromolhat. Értelmes embernek az is feltűnik, hogy gyűlölködéssel, harccal nem lehet építeni, csak rombolni.   Ismétlem; az értelmes embernek. Mindenesetre a negatív bázis, ami tulajdonképpen egyfajta ellenségkép, a manipulátorok számára az egyik nagyszerű eszköze annak, h. tönkretegyék a világot.

Az általános értelemben vett fasizálódás egyik jellemzője. h. a felső vezetés biztatására, emberek nem a bizonyítható ártás, károkozás szerint ítélkeznek, hanem a szerint, h. őket szubjektíve mi zavarja. Ha pl. zavarja a másik ideológiája, bőrszíne, stb. akkor azt provokációnak tekintheti és a provokáltnak „joga” van odaütni. Konkrétan ezt mondta O vezér, amikor a letérdelő külföldi labdarúgók kifütyülőit, megdobálóit megvédte: a mi kultúránktól messze áll, ezért provokáció, a provokált pedig akárhogy is reagálhat.  Vagy amikor a melegeket-szidalmazókat megvédte. Vagy amikor a nyaraló migráns gyerekeket elüldöző falusiakat megvédte.   Ez nem egyszerűen autoriter nézet, viselkedés - ez, akárhogy is nézzük; az általános értelemben vett fasizmus jellemzője, fasiszta nézet és viselkedés.  Veszélyesebb, mint a rasszizmus, mert nem jelöl ki konkrét gyűlölni való dolgot, rasszt, éppen azt lehet gyűlölni, akit a felső vezetés megjelöl.  Ahogy terjed ez a nézet úgy nő az agresszivitás: nem tetszik, tehát bumm a fejbe.  Ha pedig az ilyen nézet bekerül a jogba (márpedig nálunk bekerült, részben a jogba, részben a jogalkalmazásba), akkor a jogállamisággal is komoly problémák vannak.

 

Néhány a F-O-s rezsim által előszeretettel használt manipulációs trükk.

Ezek általában a manipulációs trükkök banális otromba fajtájából valók, nem véletlenül, hiszen a célközönségük sem éppen társdalom-tudomány professzorok.

Tudjuk, h. a F-O-s rezsim meglehetősen  professzionista manipulátor csapatot alkalmaz (habony-frankenstein banda), akik nyíltan bevallották, h. pl. a Soros-ellenségképet ők találták ki, illetve szinte adta magát.

A bevált, ismert alapvető manipulációt természetesen ők is használják. A nagy manipulációs trükköket, úgy mint:  arányeltolás, eltúlzás, elhallgatás, ismétlés, ellenségkép, nacionalizmusra építés, frázis-kommunikáció, stb.

Szóval ezeket orrba-szájba használják.

Most itt olyan konkrét, negyed-igazságot tartalmazó manipulációkkal, mint „Soros hálózat, migráns-borzalom, hanyatló nyugat, Brüsszel ellenség, stb.”  - szóval  ezekkel itt nem foglalkozom. Azzal a kb. 1200 komolyabb hamisságra épülő aljassággal sem foglalkozom, amit számításaim szerint 11 év alatt a F-O-s rezsim létrehozott, elkövetett. A kis-közepes hazugságok száma pedig tízezres nagyságrendű, de ezekkel sem foglalkozom itt. Akkor mivel?

Az alábbi általuk gyakran használt bugyuta, otromba, banális manipulációs trükkökkel:

1. A saját maguknak való ellentmondás. vagyis az egyik napon ezt állítja, rá két napra, két hétre, két hónapra, pedig annak az ellentétét.

2. A kifordított (bagoly mondja verébnek) pofátlan kijelentések.  Ennek lényege, h. azzal vádoljuk a másikat, amiben mi vagyunk a sárosak. Pl.: X országban gyenge a médiaszabadság. Miközben, nálunk rossz, és náluk jobb. Vagy: az ellenzék akadályozza az oltást. Miközben lényegében, áttételesen a F-O-s rezsim akadályozza.

3. Az őket igazoló kivételek általánossá tétele. Ez is egy alap trükk. Pl. dehogy kezeltük rosszul a járványt, mert ha nem azt, hanem amazt a statisztikát nézzük, akkor……

4. Az összemosás. Amikor kis hibát egy kategóriába hozzák a nagy hibával. Pl. valaki kétségesen elcsal 20 milliót, a másik 200 milliárdot, - mire: ez is lop meg az is lop.  Nyilvánvalóan bűnöket, hibákat, erényeket súlyozni kell, egyébként nagyon téves megítélés jön létre. Sajnos e manipulációra nemcsak F-O-s rezsim hajlamos, de a magyarok többsége.

5. A visszamutogatás.

„Talán hiba volt, de mi volt 20 évvel ezelőtt.”  Ez három okból is ostobaság.  Először is miért mentség valakik számára, h. sokkal korábban valakik szintén elrontották, ill. hagyták elromlani? Akik meg is bűnhődtek érte, hiszen leváltották őket. Már 11 éve megoldhatták volna.  Ezek szerint akkor maradjon örökké megoldatlan, mert régebben nem oldották meg, Stb..

6. A nyilvánvalóan hazug ígérgetés: pl. pár éven belül utolérjük Ausztriát.

Igaz ez még mindig jobb, mint a nyilvánvaló hazugság: már le is hagytuk Ausztriát. A pimaszabb fajtája, mikor rövid időn belül kiderül, h. hazugság volt. Pl.  O úr, csak  a járvánnyal kapcsolatban legalább tíz olyan ígéretet tett ami nem teljesült.

7. A nyilvánvaló hazugságok igazolása: ők mindig hazudnak.

Pl.: az ellenzék oltás-ellenes.

Mire az ellenzék: kijelentjük, h. nem vagyunk oltásellenesek. Mindenki menjen, oltassa be magát.

Mire: nem lehet neki hinni, mert ők mindig hazudnak.

És itt jön általában egy visszamutogatás és a kivétel általánosítása.  17 évvel ezelőtt is hazudtak, mert ……

8. A hazugságokat, legyenek azok rágalmazók, vagy a hazugon undorítóan öndicsérők, mindig más szájába adják. Pl. az Origo szerint…., - vagy X, Y szerint….., stb..

Ez egyrészt jogi védettséget ad. Másrészt az ostobák számára azt sugallja, h sok okos ember, média, stb. velük ért egyet.

9. A dupla beijesztés, és szimpla kibaltázás. A lényege, h.  nagyon beijesztenek, majd ha annak a fele valósul meg, már annak is örülnek.

10. Saját magukat a néppel azonosítják.

Pl.:  Aki minket (kormányt, a főnököt, stb.)  kritizálja, az magyar népet gyalázza.  Megint csak többszörös valótlanság. Egyrészt a kritika nem gyalázkodás. Van építő kritika is. Másrészt nyilvánvalóan itt a nép felé irányul a kritika, hanem a vezetés felé, éppen a nép érdekében.  Ugyanis gyakran a népet éppen a saját gazember manipuláló vezetésétől kell megvédeni.

   Szóval ezekkel banális bugyuta trükkökkel nem véletlenül él gyakran a F-O-s rezsim, ugyanis akiknek szól azok beveszik. Vagyis akkor elképzelhetjük hogy ez a pár millió ember milyen szinten állhat. Persze vannak köztük a haszonlesők, akik tudják h hazugság, de segítenek a hazugságok terjesztésébe.  És vannak olyanok is akinek tulajdonképpen ez az uram-bátyám típusú, félig maffia típusú,  autoriter rendszer tetszik.  Köztük sokan vannak, aki lényegében a szolga szerepben érzik jól maguk

 

A szülő joga.

Most, h. kb. ezredszer hallom ezt a szamárságot: „a szülő kizárólagos joga a szexuális nevelés”, - kénytelen vagyok reagálni.

1. A gyerekekre ható, szexualitással kapcsolatos ingerek, közlések 84%-a társadalomból (utcáról, gyerektársaktól, médiából, netről, stb.) ered.   Mintegy 8%-a  az iskolából (sajnos ez nagyon kevés),  -  és csak 8%-a jön a szülőtől.

A 84% társadalomból jövő hatást nem lehet megakadályozni és törvényileg sem lehet szabályozni. A médiát némileg, de az is kétséges, és jószerivel értelmetlen.  A lényeg, hogy egyszerűen nem tud olyan helyzet létrejönni, h kizárólag a szülő neveljen. Sőt az is ritkán fordul elő, h. a szülő a legjelentősebb nevelő.

2. Valóban, a szülőknek többet kellene foglalkozni,  a szexuális felvilágosítással, - feltéve, ha művelt, tájékozott  szülőkről van szó.  De mi van, ha szülő is tájékozatlan, és ostobaságokra tanítja a gyerekét? Vagy egyáltalán nem neveli?  Vagy mi van, ha szülő leszidja, megalázza a gyerekét, mert az meleg vonásokat mutat? Mi van, ha maga a szülő is obszcén, perverz szexualitásra nevel?

Szóval ez a kizárólag szülői hatáskör,- rossz ötlet.

3. Az értelmes iskolai szexuális felvilágosítást nemhogy csökkenteni, de éppen, hogy növelni kellene.  Mert az iskolai oktatás keretén belül van a legnagyobb garancia arra, h. helyes és kellő mennyiségű felvilágosítást kapjanak a gyerekek. Illetve, hogy a társadalomból és egyéb helyekről jövő badarságokat a helyére tegyék.

Jelenleg is rengeteg, tájékozatlan, ügyetlen, vagy éppen a hazugságok miatt csalódott fiatallal találkozhatunk, tehát az ésszerű helyes iskolai oktatást bővíteni kellene.  

A jó oktatás, a témakör minden szegmensét, részét oktatja, csak helyes megvilágításban.  A legbugyutább nézet, amely szerint: a negatív, rossz dolgokat hallgassuk el a gyerekek elől, mert akkor nem tanulják meg. Ezt az ostoba nézetet hangoztatja jelenleg kormány azzal, h. szerinte az iskolában a meleg problémákról, a nem-változtatásról és ki tudja miről, szó se essen. Egyrészt ostobaság, mert mint szó volt róla, 84%-ban a társadalomból jönnek a szexualitással kapcsolatos hatások, ingerek, közlések. Tehát ezekkel a témákkal, problémákkal mindenképpen találkozik a gyerek, a fiatal. Másfelől ezek a témák, helyes, a probléma minden szegmensét áttekintő megvilágításban nem tekinthetők negatívnak.  Egyes, állítólagosan cikis problémák elhallgatása viszont visszafele sül el. A szőnyeg alá sepert szemét el kezd rohadni. 

Összességében a kormány álláspontja: ostobaság.

Az ellenzék két csapdahelyzete: a lerobbant ország.

Valamint, a „hatalomitisz”  betegség.

Bár az utóbbiról már beszéltem, pl. a Demokrácia Kézikönyve c. könyvemben, de azért az aktualitása miatt újra szólni kell róla.

Sok emberbe bujkál, sőt az emberek fele hajlamos rá, de az elkapás (a kísértés) elsősorban attól függ, h mekkora hatalomról van szó. Lehet h. aki a legfelső (országosan a felső ötezer, az ellenzék vezetőit is beleértve) helyzetig jutott az eleve hajlamosabb rá, de a lényeg az h. a legfelső uralkodói státusz (király, miniszterelnök, stb.) az egy hatalmas lökés, mármint a betegség elkapásának irányába.

A történelem során teljesen normális hercegek bolondultak meg, amikor megjelent előttük a királlyá válás lehetősége. Vagy még inkább, mikor felmerül a meglevő királyság elvesztése. De ez minden vezetőre igaz, a maiakra is.  Az is igaz, nem egyformán. Talán speciális pszichológiai vizsgálattal meg lehetne állapítani, de ilyesmitől jelenleg nagyon messze vagyunk. Kisebb-nagyobb jelekből azért az értő, figyelő sejtheti, de ez is bizonytalan.

Ezért alapjaiban rossz a képviseleti-parlamenti demokrácia. Mert mit is okoz ez a betegség? Ez a mánia, ez a függés?

Először is a betegséget maga a beteg sem érzékeli, illetve nagyon jól tudja rejtegetni. Sokszor tudat alatt is rejti, hiszen a mai világban a hatalom egyik kizáró oka e betegség nyilvánvaló megjelenése.  Tehát kénytelen a világnak és legtöbbször magának  is hazudni. Annál is inkább, mert az egész, teljesen normálisan indul.

Kezdet: én csak használni akarok másoknak, a népemnek és biztosan használok is, hiszen az elgondolásaim jók.

Ez még elfogadható lenne, de itt nagyon nehéz megállni, és általában nem is állnak meg a vezetők, a betegség innen indul el, innen terjed, burjánzik, amíg megfertőzi az egész lelket. Általában ez irányba torzul a beteg vezető gondolkodása: Vezetésem hasznos népnek, van hozzá tehetségem, szeretem csinálni, akkor én vagyok a legalkalmasabb, jelenleg legalábbis. Elvileg lehetne nálam alkalmasabb, de momentán nincs. A nép érdekében szinte mindent megtehetek. De legfontosabb, h megőrizzem, sőt ha lehet, növeljem a hatalmam, hiszen ez a legfontosabb feltétele, h. használjak a népemnek.  Minden és mindenki, aki veszélyes lehet hatalmamra, az a  nép ellensége, el kell tüntetni. Ezek közé tartozik a nép azon része is, amelyik ellenséges velem.  Sokszor a nép sem érti meg mi neki a jó. A néppel is meg kell értetni, bármilyen eszközzel, h én vagyok a megfelelő vezető.  Az engedelmes szófogadó népet tudom, leginkább a számára kedvező irányba terelni. Tehát a nép a saját érdekében általában legyen engedelmes szófogadó, ez pedig akkor jön létre, ha……….. És ekkor persze e vezető gondolkodása és ténykedése átfordult a diktatúra irányába.

 

A nép hozzáállása a hatalomitisz betegséghez.

Először is az emberek jelentős részébe be van kódolva, szinte genetikusan, de kulturálisan mindenképp: a nagyfokú, a kelleténél erősebb tekintélytisztelet. Talán még falkatársadalomból ered: mindenképpen követni kell az aktuális vezetést.

Másfelől a hatalomitisz betegség léte, elfogadása, sőt gerjesztése be van kódolva a rendszerbe és a társadalomba is. A rendszerbe úgy, h. pl. a pártrendszer úgy van kialakítva h egy állandó hatalmi harccsatározás történjen, kavarogjon. Tehát nem szabályozott építő verseny (amibe a hasznos a jobb kerül az első helyre), hanem egy harc. Vagyis aki erőszakosabb aljasabb eszközöket vet be, az nyer. A társadalom a közvélemény pedig manapság mindezt elfogadja, sőt…. Például egy szerényebb (kevésbé hatalomvágyó) vezetőaspiránst sokan tehetetlen, muja, a vezetésre alkalmatlan embernek tartanak. Ugyanakkor a közvélemény maga sem tudja mit akar. Hol az a baj, h. valaki szerényebb nem elég harcos, de amikor az illető a közvélemény nyomására kicsit keményebb akar lenni, akkor már hataloméhes erőszakos önző alak lesz.

Tehát az első baj, hogy a nép elvár egyfajta hatalmi ambíciót, agresszivitást a vezetőtől miközben a jó vezető, szerény népet szolgáló, bölcs, egyben hasznos ember.

A második baj, h eme elvárásban is hektikus, szeszélyes a nép,  egyik percben kevesli ezt a hatalmi ambíciót, másikban  sokallja, - Szóval az emberek sem tudják, mit akarnak. Szubjektív szempontok szerint ide-oda változtatják a véleményüket.

Két csapdahelyzetet említettem a címben.  A két alapvető csapdahelyzeten kívül, kishazánkban van még vagy tíz.

Az egyiket kifejtettem, a hatalomitisz betegség, vagyis a vezetés hatalomszempontú ténykedése, vagyis marakodás, ill. elvtelen szövetségek, diktatúra felé kanyarodás. A csapdahelyzet ott van, h a hatalomitisz betegség minden vezetőt sikerrel fertőzhet meg, az újakat is. Ha pedig ez megtörténik, akkor a demokratikus vezetőváltás elment a levesbe. Arra viszont jó esély van, h. az új demokratikus vezetők ellenállóbak a betegséggel szemben. Mert a F-O-s rezsim vezetői abszolút fogékonyak voltak, vannak a hatalomitisz betegségre.

Az másik, csapdahelyzet a lerobbant ország. Ezt nem fejtettem ki, de nyilvánvaló egy minden tekintetben (gazdaságában, pénzügyében, intézmény rendszerében, demokrácia szintjében, egészségében oktatásában, és nem utolsó sorban tömegpszichológiai szempontból lerobbant országban szinte borítékolható az új vezetés bukása.

Erre jön rá a fidesznyikok áskálódása.

És sajnos van még egy amit kihagytam: a hatalomból kimaradó „de nagyon okos” sértődött emberek áskálódását. Szintén egy csapda.

Nem sorolom tovább a csapdákat, kevés a remény.

Befejezésül valahogy ide illik: Az igazság, a jó ösvénye keskeny, a hamisság, a rossz útja széles.

Sőt úgy kell elképzelni, hogy mivel keskeny ez az ösvény könnyű, lelépni, elveszíteni és eltévedni a rossz hamis erdejébe. De mivel ez túl negatív lenne, tegyük hozzá, nem mindegy h milyen mélyen téved valaki el, az erdőbe, mely egy idő után már a gonoszság erdeje. Valamint az sem mindegy h valaki az igazság jóság ösvénye felé tart, vagy   éppen ellenkező irányba.