A társadalomtudomány tudományosítása.
Jelenleg a társadalomtudomány a világ sok helyén pl. Magyarországon is nem tudomány, hanem egy kaotikus esztelen vélemény-halmaz.
Legalább félig el kellene érni, a reáltudományok (természettudományok) matematika fizika, kémia, biológia, stb. szintjét, vagyis is, hogy legyenek a tudománynak és annak ágainak, részeinek területeinek: objektív standard fogalmai, objektív standard tényezői, objektív standard mértékei, és alapadatai, objektív standard képletei, és objektív standard elvei törvényszerűségei.
Nevezzük ezt, objektív standard feltétel-rendszernek.
Vagy, tudományos alapoknak.
Reáltudományok esetében a tudományos alapok képezik középiskolai és főiskolai tankönyvek anyagát. A társadalom-tudományok (rendszertan, történelem, demokráciatan, szociológia, politológia, közgazdaságtan, jog, stb.) esetében is így lehetne.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ettől nem lehet eltérni, ne érvényesülhetne az újítás szellemisége, a szabad véleménynyilvánítás, a kritikai gondolkodás, hanem azt, hogy legyen egy alap, amihez viszonyítjuk az új eltérő gondolatokat. Ha nincs kiindulási, viszonyítási alap akkor az a borzalom jön létre, ami pl. jelenleg ebben az országban van. A kiindulási viszonyítási alap, vagyis az objektív, standard feltétel-rendszer (fogalmak, tényezők, mértékek, törvényszerűségek) megléte, éppen hogy segíti az értelmes újítások elválasztását az ostobaságoktól. Pl. ha valaki kijelenti a reáltudományokban (természettudományokban) pl. hogy a föld lapos, és azt nem indokolja meg, akkor az eláshatja magát tudományos berkekben. De ha azzal kezdi, hogy a föld gömbölyű-szerű, mert,….. és ezzel szemben a laposságot bizonyítja, akkor az már lehet egy jó érvelés.
Először is a társadalomtudomány vonatkozásában is el kellene érni azt az állapotot, hogy bárki, aki nyilvánosan óriási baromságot, netán hazugságot mond az mehet a levesbe. Merthogy manapság mindenki össze-vissza zagyválhat, lehet az akár kormánytag és semmi következménye. Ezt pl. el kehet érni, néhány „hazugságtörvénnyel”. Pl. a bíróság dönthet úgy, hogy a hazudozó nem indulhat a választáson. Most már jogi eszköz is szükséges, mert az erkölcsi eszközök és a politikai eszközök kevesek.
Azt kell látni, hogy ami jelenleg ebben az országban van az; az esztelenség netovábbja, ez egy tarthatatlan helyzet.
Itt van például az akkumulátorgyárak problémája.
Először is kiáll egy kormánytag és azt mondja: ez jó, ezért ide hozzunk egy sereg gyárat. De alig van indoklás. Vagy hiányos, és blőd az indoklás, vagy semmi. Kijelentések, kvázi parancsok vannak.
Tulajdonképpen ez (akkumulátorgyárak) is olyan közgazdasági probléma, aminek elvileg van objektív, standard feltételrendszere.
Pl. a teljesség igénye nélkül:
Mennyire környezetszennyező az adott gyártás (termék) általában.
Mennyire környezetszennyező a termék gyártása. (Ugyanis a környezetszennyezés három nagy összetevője: az előállítás, gyártás során. A használat során. Hulladék állapotban.)
A gyártás mennyire innovatív, mennyi hozzáadott értéktöbbletet igényel. Illetve mennyi bármunkát igényel. Itt is külön kell választani a késztermék innovatív szintjét, a gyártás innovatív szintjétől.
A termék összességében mennyire hasznos (A testi-lelki egészséget mennyire szolgálja).
Milyen jövője lehet a terméknek, ill. gyártásnak.
Mennyire jó üzlet, rövid távon, közép távon, és hosszabb távon. (Itt már mérlegelni kell az elosztás igazságtalanságát.)
Hogyan illeszkedik bele az adott gyártás, a gazdasági ágazati arányokba ill. egyensúlyba. (Nagyon fontosak a gazdasági pénzügyi arányok egyensúlyok.)
Összességében az adott gyártás mennyire illik a meglevő energetikai, alapanyag, természeti erőforrás (víz, föld), emberi erőforrás, törvényi, intézményi, pénzügyi adottságokba.
Stb., stb..
Tehát ebben az esetben is lenne egy sereg vizsgálandó objektív tudományos feltétel tényező, ami nem vélemény kérdése, amit ki kell értékelni ki kell számolni.
Tehát van tíz alaptényező, másik tíz alapmérték, vannak alapelvek, lennének számítások. Szóval a felelős kormánytag kicsit is normális országban, eme értelmes érvekből legalább jó párat említene.
A másik alapprobléma, hogy ebben az esetben sem volt társadalmi vita, sem szakértői vita, azt sem lehet tudni kik, minek alapján hoztak ilyen döntést. Tulajdonképpen a demokráciatannak kellene foglalkoznia az optimális döntéshozó szerkezettel, pl. a társadalmi vitával, a szekértői vitával. Minél magasabb a demokratikus szint, annál decentralizáltabb, annál szakértőbb a döntéshozás. És annál nagyobb a népi részvétel. Ez az eset is mutatja, hogy nálunk alacsony a demokráciaszint, illetve, látszatdemokrácia van. De a demokrácia az optimális döntéshozó rendszer csak félmegoldás. Ugyanis, ha nincsenek objektív standard tudományos alapok (pl. hogy egy ágazat, ill. termékgyártás növelésének, fejlesztésnek mik a feltételi), akkor a csak kaotikus, sehová sem vezető vita alakul ki.
Minimum meg kellene határozni (az alaptényezőkkel, alapmértékekkel, alapelvekkel együtt):
A demokráciaszint objektív szintjét, fejlesztését.
Az objektív gazdasági fejlettséget, fejlesztését
Az objektív szélesebben vett jóléti fejlettséget, fejlesztését.
Egy vezetés, kormányzás objektív értékelését.
De a többi társadalomtudományos terület is tudományosítani kell.
Tehát amikor bárki a nyilvánosság előtt, főleg ha az vezető politikus, bizonyítás nélkül egy baromságot mond, tesz, akkor már rögtön az objektív standard társadalomtudomány alapján számon lehetne kérni. Ezután jöhet a jogi és politikai következmény. Pl. hivatalos eljárás szándékos megtévesztés, csalás miatt.
És ezt keretezi a demokratikus döntéshozás, mely megakadályozza, hogy önérdekű, hatalommániás, ostoba emberek döntsenek.
Tehát ha ki akarunk kecmeregni az értelmetlen igazságtalan hazugságvilágból, akkor:
1. Létre kell hozni a magas szintű demokráciát.
2. A nagy tévedést, a hazugságot, csalást jogilag szankcionálni kell
3. A társadalomtudományt tudományosítani kell.
4. A tervezett adaptáció kialakítása.
A tervezett adaptáció kialakítása.
Eddig még nem volt szó róla, de természetesen kihagyhatatlan, elsődlegesen fontos. Nevezhetjük, tudományos utánzásnak is. Egy ország, főleg egy kis ország, nemzet 90%-ban utánoz. Talán 10%-ban újít, tér el, csinál egyéni megoldásokat. De ez is lehet rossz, és jó. Rossz, ha csak azért tér el, csinál mást, mert a diktatórikus vezetése feltűnési mániában, világész mániában szenved.
Rossz, ha az eltérés, a más megoldás, tulajdonképpen nem a haladás, fejlődés a jövő, a demokrácia, a jólét felé tendál, hanem visszafele. Tehát az alapelv: jó az újítás, de csak az igazi a fejlődés irányú újítás. És azt is óvatosan kell kezelni.
Visszatérve a 90% utánzásra. Ennek is van alapelve: nem kell feltalálni a meleg vizet (spanyolviaszt), csak alaposan körül kell nézni.
Először is volt szó az ortodox, standard módszerekről, elméletekről – ezek nagyobb része külföldön található.
Azt mondanom sem kell, hogy az országnak igazodni kell ahhoz a szövetségi rendszerhez, amihez tartozik. A belső reform, a belső kritika, lehetséges, de be kell tartani a szabályokat. Kényes ügy, de az erkölcs és a ráció is azt mondja, bizonyos eltérés felett, ki kell lépni.
Visszatérve a tudományos utánzásra. Azért jobb a „tervezett adaptáció” mert egy ország egy ez egyben nagyon kevés dolgot tud átvenni, valamennyire saját körülményeire kell alakítani, (adaptálni). Erre a vezetésnek meglehetősen nagy figyelmet nagy erőforrást kell fordítani. Figyelni kell ez egész világot, a fejlődés irányokat, technikai és társadalmi szinten. Valamennyire ki kell következtetni a jövőt. Különösen figyelni kell a hasonló nagyságú, fejlettebb országok módszereit megoldásait és azok jelentős részét tervezetten adaptálni kell. Kétségtelen az sem nagyon szerencsés, ha nagyságban adottságban teljesen eltérő országot választanak példának, utánzásra érdemes országnak. Például sokszor hallom, Amerikában ez van, a németeknél pedig az, stb.. Hozzánk hasonlóbb példákat kell keresni.
Magyarország mivel elmaradott sok országra figyelhet, most már Csehországra is, sőt Szlovákiára is.
De Ausztriára, Svájcra, Finnországra, Svédországra, és néhány távol keleti kis országra mindenképpen. (Sajnos jelenleg éppen az ellenkező oldalon, orosz utódállamok, Törökország, stb.) keresi az utánozni való példákat a nagyokos vezetésünk.)
Visszatérve, tehát az említett országokat Ausztria, Finnország stb. alaposan fel kell térképezni minden szempontból, rendszer, oktatás, gazdaság, stb. Ezután pedig ki kell alakítani a tervezett adaptációt; mit, hogyan, mennyire milyen ütemben tudunk adaptálni.
Hát kb. ez lenne a tervezett adaptáció.
Befejezésül: jelenleg mindez csak álmodozás, - nem tudni mit hoz a jövő, - de azért ne zárjuk ki egy értelmesebb vezetés pozícióba kerülését. Készüljünk fel a jobb értelmesebb időkre.Történelmi fejlődés
https://sites.google.com/view/tortenelem-kivaghy/bevezet%C5%91-gondolatok-kapcsolatok-linkekAz ember fura
https://sites.google.com/view/eletdarabok-kivaghy/az-ember-fura
Orwell
https://sites.google.com/view/utopia-tarsadalom-kivaghy/10-r%C3%A9sz-orwell-1984
Korunk kommunikációja
https://sites.google.com/site/kalandfiatalsagregeny/korunk-kommunik%C3%A1ci%C3%B3ja-1
Nő-férfi
https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/n%C5%91-f%C3%A9rfi-kivaghy
