A pornó előnyei.

A pornó előnyei.

Avagy:

alapvetések a szexről, a pornóról.

Tizennyolc év alatt nem szabad pornót nézni. Sok fiatal azonban nem tartja be e tiltást. Ami helytelen, de tény. Nekik azt lehet mondani, a tapasztalatlan, a tudás nélküli embereknek (és a fiatalok, minden hitük ellenére is ilyenek) valóban egy ingoványos terület, melyben nem a test, hanem a lélek kerülhet bajba. Szóval csak óvatosan. 

 A jó szex arról szól, hogy a másik szexuális öröme boldogsága nekünk is örömet okoz. A változatosság általában több örömet okoz, mint az egysíkúság, a bezárkózás. E kettőből következik, hogy a zárkózottabb, prűdebb partner próbáljon alkalmazkodni a változatosságot igénylő partnerhez, úgy hogy az közben neki is örömet okozzon. Neki is örömet, okozzon, vagyis a partnerek betartják a fokozatosság elvét, nem lépik át a kényszer, a kellemetlenség határát.

A szexuális élet, az élet azon területe, ahol az átlagosnál is sértődékenyebbek vagyunk. Itt valóban szétszakíthat egy kapcsolatot, egy leszóló, gúnyos, megjegyzés. Itt csak a megértésnek van helye.

A jó pornó nem cél, nem is különálló része a szexuális életnek, hanem csak eszköze a jó szexnek.

A szex-terápia egyik fontos része, eszköze a szex-tanulás. A szex-tanulás egyik fontos eszköze, pedig a jó pornó.

Változatos jó szexre törekszünk, szeretjük a párunkat, ezért, hacsak nem esik kimondottan nehezünkre, megpróbáljuk teljesíteni a kérését.

Valóban vannak, gusztustalan, egysíkú, irreális pornók, és valóban vannak emberek, akik rosszul használják a pornót, De ez nem azt jelenti, hogy minden pornó rossz, azt sem jelenti, hogy meg kell szüntetni a pornót. Mindent, még az aszpirint, sőt még a vizet is lehet rosszul használni.

Ez azt jelenti, hogy alaposabban kell szelektálni, és jól kell használni a pornót.  Ezekre kell megtanítani az embereket.

Nem is lehet megszüntetni, mert már a kultúra, sőt a mindennapos szórakozás része lett, társadalmi méretekben is.

Az emberekbe évszázadok, évezredek alatt beleneveltek jó nagy adag prűdséget, álszemérmet, álszenteskedést. Korábban, (most is, bár átváltozva) ennek volt is reális alapja: a nem várt terhesség, a nemi betegségek, a hűtlenség fájdalma. De az ember nem erről beszélt és beszél, hanem kitalál agyament  áltudományos okokat. Valamint olyan erkölcsi fogalmakat, mint  paráznaság, bujálkodás, perverzió.

Ezek nagyobb része álságos volt, ez ki is derült, lassan el is tűnik, (Ötven évvel ezelőtt még az önkielégítés, a homoszexualitás, az orális szex, stb. perverzió volt.) De még mindig vannak álságos területek.

Ugyanakkor vannak igazi problémák igazi eltévelyedések, de az ember azokkal nem foglalkozik.

Ezért beszélhetünk álszemérmességről, álszenteskedésről. Na meg azért mert a huhogók, titokban ugyanazt csinálják, ami ellen pampognak.

Manapság a pornó került az álszemérem álszenteskedés célkeresztjébe.

Valójában erkölcsileg jogilag az a bűn, ha másnak fájdalmat, szenvedést, kárt okozunk. Kisebb vétek, ha magunknak okozzuk mindezt.

Ebből az következik, hogy szexuális élet, általában, döntően nemhogy bűn lenne, de annak az ellenkezője, jótett, hiszen nem fájdalmat, kárt, de örömet okozunk másnak. És magunknak is, általában.

Ezért a szex, az erotika, a szerelem a természet, isten egy adománya.

Vannak olyan esetek, mikor a szexuális élethez fájdalom, szenvedés, társul. Pl. a kellemetlen kényszerített szex. De ezen estekben sem a szexből erednek ezek, hanem az elferdült lelkekből, a butaságból, az emberi gyengeségekből.

A jó szex, a természet, isten csodája, mert többnyire jót tesz ez emberi szervezetnek, a pszichés hatása pedig kimondottan pozitív. Sajnos a jelenlegi orvostudomány nem foglalkozik kellő súllyal a szex kedvező élettani egészségügyi hatásaival.

A szerelem, az erotika, a jó szex, a jó párkapcsolat, egymásból, erednek.

Napjainkban már a szakemberek is elismerik a jó szex, azaz a változatos szex, szükséges, sőt fontos.

A párok szex-terápiája  tulajdonképpen a meglevő egysíkú, unalmas ezért elromlott szex után valami  új, izgalmas, változatos szex kipróbálása.

Vagyis a rossz szex helyett, jó szex, ez a szex-terápia lényege.

Sokféle eszköz, gyógyszer, módszer van, de a megértő bevállalós, egymást kívánó szerető szexpartnerek nélkül egyik sem hatásos.

A szexuális forradalom pontosabban szexuális felvilágosodás, egy lassú már évszázadok óta tartó folyamat, ami korunkban felgyorsult, de még nincs vége.  És „hála” sok álszent, álszemérmes embernek még jó ideig eltart. A lényege, hogy fölösleges korlátozások, a hozzájuk kapcsolódó ál-okosságokkal lassan eltűnnek. Ezzel párhuzamosan az igazi problémákkal kezdenek foglalkozni. Úgy néz ki, hogy az álproblémák eltünedezése, ha lassan is, de zajlik. Azonban az igazi problémákkal nem nagyon foglalkozik az ember.

Arról, hogy sok a rossz párkapcsolat, ezzel szoros összefüggésben sok a rossz szexuális kapcsolat nem pornó tehet.  A pornó inkább egy kihasználatlan eszköz a javításra.

A jó pornó az erotikus művészet,  keményebb ága.

Az erotikus ábrázolás már évezredes.

A jó pornó, a jó szexre tanító, oktató film.

A jó pornó egy olyan vágykeltő, melynek nincsenek káros egészségügyi mellékhatásai.

A jó pornó segít azon embereknek, akiknek, önhibájukon kívül nem lehet szexuális partnerük.

A jó pornó, a maszturbációval összekötve, segíthet a saját test megismerésében, szexuális teljesítmény fokozásában, az orgazmus elérésében. Áttételesen felkészít a jó szexuális életre.

Optimális, ha pornót, a pár együtt nézi.

A helyes, sőt  optimális pornó használat, amikor a pár együtt néz pornót.

Állítólag gyakori  eset az egyik társ, partner titokban pornót néz, majd lebukik és a másik megsértődik, talán még szakításra is sor kerül

Az ilyen esetben az a szörnyű, hogy az egyik félnek titokban kell pornót nézni. Vagyis a partnerek egyáltalán nem ismerik egymás szexuális igényeit, vagy ami még rosszabb, ismerik, de tudják, hogy az teljesen különböző.

Ennél is borzasztóbb, hogy képtelenek erről beszélni, a megbeszélés, a kommunikáció zéró szinten van.

Fokozódhat a borzalom, ha valamelyik partner igazi megbeszélés helyett ultimátumot ad a másiknak: vagy olyan leszel, amit elvárok, vagy kész-pasz.

Az ilyen pár szakít és talán jobb is így, de ennek semmi köze pornóhoz.

Az igaz okok, a rossz szex, a kommunikáció hiánya, egymás ismertének, és megértésének hiánya.

A jó szexuális élet, a jó párkapcsolat, néhány feltétele.

Meg kell ismerni saját magad igazi igényeit, saját tested. Ismerd meg magad kívül, belül.

Tartós kapcsolat kialakításakor, sok fontos dolog mellett a szexuális igényeid, szokásaid is közöld, illetve elvárhatod, hogy a másik is közölje.

Természetesen szükség van szeretetre, egyfajta összhangra, (kvázi barátságra) és szexuális vonzalomra is.

Emellett is előjöhetnek nem várt helyzetek, nem várt problémák. Ezért van szükség őszinte, jó, mindenről beszélni tudó kommunikációra.

Valamint az sem árt, ha ismered a jó szex, a jó párkapcsolat fontosabb alapvetéseit.

  

Bizonyos fokig érthető, ha a nő, (mert általában a nők teszik), egy kicsit féltékeny pornóra. – Pornót néz tehát nem vagyok elég neki, ez hervasztó.

Jobban belegondolva, egyáltalán nem érthető.

Ne legyünk álszemérmesek, ne legyenek irreális elvárásaink. Még a monogám beállítottságú férfiak és nők is kíváncsiak, megnéznek más ellenkező nemű embereket, gyakran eszükbe jut a kalandos szexualitás.  Ez természetes. Legrosszabb, ha ezen természetes érdeklődésen  megsértődünk, állandóan féltékenykedünk, korlátozni próbáljuk a párunkat.

Ennek az lesz kimenetele, hogy függetlenül a szextől, kellemetlennek fogja érezni a kapcsolatot.

Tulajdonképpen a pornónézést így is felfoghatjuk: Inkább a pornóval „csaljon” meg, mint igaziból. Különben is csak azért nézi, hogy még jobban, még többet kívánjon engem. Mindegy hol lesz éhes a párom, csak itthon egye meg a vacsoráját.

Hagyom, hogy nézze, sőt én is vele együtt nézem.

Dehogy ne essünk az elfogultság hibájába nézzük a pornó néhány káros mellékhatását.

Nézzük például a függőség problémáját.

Az emberek jelentős része, sajnos hajlamos valamilyen függőségre, mániára, túlzásra.   Ez azt jelenti, hogy a függőség tárgya, területe, pontosabban annak vonzása csak kisebb mértékben tényező. Valójában, veszélyesség szerint kellene rangsorolni a függőségi területeket. Az alkohol, a drog, a szerencsejáték, ezek a legveszélyesebbek.

Két dolog miatt, egyrészt mert másokra és önmagára ártalmas az ilyen függőségben szenvedő ember.

Másrészt ezeknél már a kismértékű függőség is veszélyes. Pl. munkamánia, már csak jelentős mértéknél veszélyes, és csak magára a függőre (esetleg a családjára), tehát viszonylag veszélytelen.

A sok közül csak kettő a szex és a pornónézés mániája.

A szex, és a pornónézés, ha nem is annyira veszélytelen, mint a munkamánia, de viszonylag veszélytelen függőség. Tehát az a határ, ahol veszélyes kezd lenni, elég magasan van. Sokan néznek pornót, de keveseket lehet függőnek nevezni.

A pornók irreális elvárásai, némelyik agyament  tartalma, szintén nemcsak a pornók problémája.

Akik ezeket nézik, azok hajlamosak az ilyen szexuális elhajlásra. Az biztos, hogy ezeket inkább tompítani kell, és nem erősíteni.  Az erkölcsi nevelés erre alkalmasabb, mint a pornó betiltása. A valóban hányadék pornók, pl. pedofil, csak kis részét teszik ki az egésznek. Ezeket be kell tiltani, de nem az egészet. Általában azonban alaposabb szelekcióra, de nem betiltásra lenne szükség.

A pornók nagyobb része azonban, egyfajta oktatófilm, a jó szex oktatására. Már most is, és ezt a vonalat kell erősíteni. Egyébként senki nem kötelezi a pornónézőt, a nézésre, szóval elkapcsolhat.

Az is igaz, amit emberek önszántukból és jókedvűen tesznek, az nem nagyon lehet bűn.

A szexualitás néhány igazi problémája, amivel viszont nem foglalkozunk:

Az általános álszenteskedés, álszemérmesség, előítéletesség.

A gyerekek folyamatos hazugságban, zavaros tájékoztatásban nőnek fel.

A kamaszok zavaros szexuális ismeretei, zavaros nemi élete, ezzel összefüggésben, zavaros tudata, zavaros lelki élete.

A gátlások, szorongások, kialakulása.

Mindezen okból is, más okokból is kialakuló rossz szexuális élet.

A szexuális élet, emelésének javításának tényezői, különös tekintettel a kommunikációra.  

A hűtlenség,  és a szabad szexualitás problémája.

A párválasztás, a partnerváltogatás problémái.

Korunk nemi betegségei.

A védekezés és a nem várt gyerek problémái.

A megnövekedett meddőség okai, esetleges megoldásai.

A tervezett és tervezetlen gyermekérkezés.

Felkészültség, ill. annak hiánya, a gyermekes családi életre. 

Mindezen okból, és más okokból is kialakuló, rossz párkapcsolatok.

Válások, gyermektelenségek, megromlott családi közösségek.

A  megunás, a kíváncsiság, a félrelépés problémái, a hosszú kapcsolatokban.

Miért nem vállalnak gyermeket a mai fiatalok?

Stb..

A jövő fejlettebb rendszerében lesz hazugságtörvény

Reméljük a jövő fejlettebb rendszerében (ha egyáltalán létrejön), hoznak egy olyan törvény mely kimondja: azonnal le kell váltani azt a politikai vezetőt (kormánytagot, parlamenti képviselőt, stb.), aki elkövet három, nyilvánvaló bizonyítható hazugságot. Na jó legyünk elnézők, legyen öt. Amikor az ötödik hazugságot is rábizonyították akkor el kell indulnia a leváltó eljárásnak. A bizonyítási eljárást a hatóságoknak, ill., a független bíróságnak kell lefolytatni, de az eljárás alatt fel kell függeszteni, a vizsgált politikust.

Nagyon elnéző számításaim szerint O úr kb. a 300. bizonyítható hazugságnál tart. Tehát ő hatvanszorosan megérett a leváltásra. De, e törvény szerint minden Fideszes vezető megérett a leváltásra.

Jobb helyeken ez törvény nélkül is működik. De vannak rosszabb helyek is, sőt ezek vannak többségben.

Miért nem a tettek, az intézkedések, a hozott törvények ártalmasságát fogják nézni?

Tulajdonképpen azt is nézhetik, csakhogy azt még egy fokkal nehezebb bizonyítani, mint a nyilvánvaló hazugságot. Egyébként lehet bizonyítani, pl. hosszabb távon egzakt mérésekkel, statisztikai adatokkal, stb. csakhogy ehhez még fejlettebb rendszer kellene. aminek még kevesebb az esélye.

Igen – mondják egyesek - de aki hazudik, az nem biztos, hogy ártalmasan cselekszik. Gondolom O úr is erre gondolt, mikor azt mondta: nem azt nézzék, mit mondok, (ez akár hazugság is lehet) hanem azt, mit teszek.

(Zárójelben megjegyzem: O úr tettei egyáltalán nem pozitívabbak, mint szavai.)

Valójában 1% annak az esélye, hogy valaki hazudozik, mellébeszél, de közben jót cselekszik. És kb. 90%, hogy éppen azért hazudozik, állít valótlanságokat, hogy ártalmas, gyakran sunyi (titkos) akcióit elpalástolja, legalábbis megszépítse.  A maradék 9% mikor nincs különösebb összefüggés. Egyébként a hazudozás önmagában is ártalmas. Mindezekért a hazudozó, a téves állításokat hangoztató vezető szinte biztosan árt a népnek, nemzetnek, országnak, tehát csakis a szavai alapján is leváltható.

Az említett törvény azon alapon is meghozható, hogy a hazug, a szava hihetetlen ember, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, hiteltelen, tehát alkalmatlan a vezetésre.

    A téves valótlan hazug állítások nagyobb része sajnos nem bizonyítható. De vannak hazugságok, melyekről egyértelműen bizonyítható.

Pl. az a mondás, hogy „a súlyos betegségeket a tízparancsolattal gyógyítani lehet” egy nagy baromság, de a valótlansága nem bizonyítható egyértelműen. Az sem bizonyítható: „megnézem azt az embert aki engem lekötelez”, -  bár tudjuk hogy valótlanság. Ugyanis  „lekötelezés”  már az is amikor elfogultság alakul, vagy alakulhat ki, pláne ha ennek nyilvánvaló jelei vannak.

Pl. „a repülős eset”, ha független bíróság elé kerülne egyértelműen, megállna, a „megvesztegetés” büntette. Csakhogy nem kerül bíróság elé.

Viszont bizonyítható hazugság, pl.: én harminc éve így utazom. (mivel ennek valótlansága dokumentálható).

Nyilvánvaló hazugság: „a Sargentini jelentés a migrációról szól”.

Ugyanis dokumentálható, hogy 12 pontból csak egy szól a migrációról, 11 másról.

„Mi magyarok nem akarunk ilyen-olyan ország lenni” - valótlanság, de nehezen bizonyítható. Azt, hogy mit akarnak a magyarok pontosan, valójában a népszavazás, (népszavazások) tudják eldönteni.

Tehát a nép, nemzet nevében, népszavazás nélkül bármit is kijelent egy felelős vezető, az hazugság.

(A „nemzeti konzultáció” nem népszavazás, mert manipulált, mert pontatlan, és nincs 51%)

Ugyanis a felelős, országot irányító vezető bármit mond, a nyilvánosság előtt az nem lehet egyéni vélemény. Mégis ezen kijelentések hazugsága nehezen bizonyítható.

A kategorikus kijelentések pl. „én soha nem hazudtam”, vagy, „nekem soha nem volt, nincs nem is lesz vagyonom” szintén értelemszerűen hazugságok.  Nem elsősorban a tartalmuk miatt, hanem azért, mert szinte kizárt, hogy valaki „soha”, vagy „mindig”. O úr ezekben is világbajnok.  De talán ezen hazugságok alól is ki lehet bújni.

Viszont egyértelmű bizonyíték a hazugságra, ha önmagával kerül szembe az illető. Ugyanis ilyenkor a két ellentmondó kijelentés közül az egyik biztosan hazugság.

Itt is van kibúvó: közben megváltozott a véleményem. Rendben van, de aki állandóan, ötnél többször változtatja ellenkezőjére a véleményét, az már hazudozó. Ezért van az ötös szabály, de O úr már a 300.- l jár.

Tulajdonképpen O úr egész élete, politikai működése folyamatos ön-ellentmondás, a fordulások sorozata. Egy folyamatos pávatánc, csak ez a páva, nem kicsiket tipeg, hanem nagyokat ugrál.

Az tudott, hogy KISZ funkcionáriusból (kvázi fiatal kommunistából),  liberális (szinte szoc-libcsi) fiatal lett, majd ezeket utáló konzervatív (polgári) ember,  majd kvázi szélső jobbos, i liberális politikus, majd utoljára kereszténydemokrata. Utoljára, de ez még változhat.  Tulajdonképpen az ilyen változékony embereknek nincs igazi, tartós hitük, világnézetük, az aktuális érdekük szerint változnak.

Persze O úr változékonysága nemcsak magánügy, szinte mindegyikkel maga után kanyarította, rángatta a pártját, sőt az országot is.

Tulajdonképpen 2010 óta következetesen lépésenként bontotta a demokráciát, építette a diktatúrát, ill. építette a korrupt maffia rendszerét. Tehát a változékonyság sem igaz, mert ugyanakkor van egy folyamatos következetesség is, legalábbis tetteiben. Igaz, hogy ez a szakadék útjának következetessége

Visszatérve hazugságokra, nyilván a köpönyeg-forgatások ön-ellentmondásokkal, hazugságokkal járnak.

O úrnál az is probléma, hogy csakis szélsőségekben fogalmaz. Nem nagyon halottam tőle ilyesmit: - itt egy kisebb korrekcióra van szükség. Holott a jó politizálás, a kisebb korrekciók sorozata.

Ha a múlttól eltekintünk, és csak 2010-től nézzük akkor is ezeket a gerinctelen fordulatokat látjuk.  

-          -  Először is a vezetők fizetését kell csökkenteni.

-          -  Ideje emelni a vezetők fizetését

-          -  Nem lesz olyan kormánytag, aki ötmilliót keres.

-          -  Véletlenül kettő mégis lett, (egyelőre).

-          -  Nem engedjük a külföldi tőkének kirabolni az országot.

-          -  A külföldi befektetők a stratégiai szövetségeseink.

-          -  Mindenkinek lesz külön nyugdíjas számlája.

-          -  Nem lett, sebaj.

-          -  Az adóbevallás elfér majd egy söralátéten.

-         -   Nem fér el, sebaj.

Sokkal több ön-ellentmondás fedezhető fel az un. ellenségei körül.

Ugyanis az „ellenségei” egykor, néha, vagy időnként a barátai is voltak, vannak. Az alábbiakban nem két ember beszél, hanem egy O úr, vagy valamelyik papagája:

-          - Soros jó ember.

-          - Soros rossz ember.

-          - Simicska jó ember

-          - Simicska rossz ember

Na és az EU, csak O úr beszél:

 - Az EU, Brüsszel, stb. a támogatónk, segít nekünk, mi is erős Európát akarunk, építjük az európai demokráciát, stb..

- Nem hagyjuk magunkat, Brüsszel támad, leigáz, meg akarja mondani, állítsuk meg, stb..

Másik vonatkozás, csak O úr beszél:

- Győztünk, sikerült a kvóta rendszert megállítani, stb..

- Brüsszel ránk erőlteti a kvótát (már nincs kvóta, mindegy valami van). Bevándorlás-pártiak harcolni kell ellenük. Mindenki Soros bérenc. Szinte mindenki bevándorláspárti. Minden kritika emiatt van. Stb.

Megint másik vonatkozás, mindkettő O úr:

-  Közös európai határvédelem kell.

- Ne hagyjuk kivenni a kezünkből a határaink védelmét.

Csak O úr:

 - Ha már kvóta, akkor legyen világkvóta.

- Az ENSZ világkvótát akar (javasol), ők is bevándorlás-pártiak, Soros bérencek.

Továbbra is O úr:

- Megépítettük a kerítést, megvédjük az országot, biztonságot teremtettünk.

- Jönnek, a migránsok, jöhetnek, borzalmas lesz. Okságilag: tehát még sincs rendben a védelem.

Hasonló:

 - Megépítettük a kerítést, megvédtük Európát

- Jönnek a migránsok Európába, borzalmas. (Akkor mégsem védtük meg.)

Továbbra is csak O úr:

- Mi tiszteljük az iszlám kultúrát, stb.

- Megvédjük a keresztény kultúrát, (nyilván az iszlám kultúrától), stb.

Vagy ez:

- Nem leszünk bevándorló ország.

- Beengedtünk vagy 20 ezer kötvényest, de az más.

- Beengedtünk, több ezer muszlimot, de ők kopogtattak.

(Ezen kívül egy csomó kínait, ukránt, egyebet.)

Másik:

- Oroszország veszélyes.

- Oroszország a szövetségesünk.

Nyilván nem lehet az összes ön-ellentmondást, azaz hazugságot felsorolni.

Csak témakörből van vagy húsz. Ha egy témakörben 15-ször hazudik az már 300 hazugság.

Egy másik számolás. Heti egy hazugság, nyolc év alatt kerekítve 400 hazugság. elnézően számolva levonunk 100-t, marad 300.

Ismétlem, ezek csak a bizonyítható hazugságok.

Meg se merem tippelni, hány száz lehet a nem bizonyítható hazugságok száma.

Itt azért megjegyezem, bár voltak, vannak O úrnál nagyobb keményebb diktátorok, de azok valahogy jobban vigyáztak, vigyáznak, hogy bizonyítható hazugságokat ne nagyon mondjanak.

Lehet, hogy O úr világbajnok e tekintetben.

A fene vinné el, hogy ilyen országban, ilyen vezetés alatt kell élnünk.

Bár a gyerekeink el is mehetnek, el is mennek.

Majd a jövőben,  ha hoznak, (ha hoznak) egy ilyen hazugságtörvényt, ha hoznak, akkor majd.

A birkák természetrajza

A birkák természetrajza.

A birkát nem zavarja, ha parancsolnak neki, ha megmondják, mit kell tenni. A birkát az sem zavarja, ha hazudnak neki, sőt a kisebb átverés sem zavarja. Egy érdekli, ő, kizárólag ő (esetleg még a családja, de szomszédja már nem) itt és most, viszonylag jól éljen. Na de ez sem ilyen egyszerű, erről még beszélek.

Az embert zavarja, az ember ezt gondolja: nem bánom, ha okos emberek vezetnek, de annak is megvan a rendje, módja. Először mondják el az elképzelésüket, én meggondolom a javaslatukat, és vagy elfogadom, vagy nem.

Az embert zavarja, ha hazudnak neki, valamint még a kisebb átverést sem fogadja el, még akkor sem, ha különben jól él. – Aki, hazudik, az lenéz engem, egyébként is a hazugság általában arról szól, hogy eltitkolja a megkárosítási szándékát. Lehet, hogy most jól élek, de hosszabb távon a hazug ember, és egyébként a parancsolgatós is a romlásba visz. Romlásba visz, ráadásul egyszerűen képtelen vagyok elviselni - az ember ilyesmiket gondol.

Az ember nemcsak magával törődik, aminek egyik oka, a jóindulat, de azt is tudja: hosszú távon, általában csak közösen lehet boldogulni.

Az ember úgy gondolja, hogy amíg parancsolgatnak neki, nincs önrendelkezése, hazudnak neki, lenézik, addig egyszerűen nem élhet jól. Mert ezek is hozzátartoznak a jóléthez.

Az ember és a birka között kibékíthetetlen ellentét van. A birka gazdája sem ember, ők az embernek álcázott farkasok. Az igazi ember-vezető megpróbálja a birkákat átváltoztatni, nem is birkaként kezeli őket.

Ha egy népben sok a birka, a többsége birka, akkor az a nép demokráciára alkalmatlan, elfogadja a diktatúrát.

Az egyik diktátor megparancsolja: holnaptól csak fehér autót lehet venni! Teszi ezt azért, mert ő imádja a fehér színt. Azt pedig még inkább imádja, ha parancsolgathat. (A hatalom célja, a hatalom) Egyébként volt ilyen. A másik diktátor rafináltabb, ő azt, mondja: a fehér autó kevesebbet fogyaszt. Vagy azt mondja: nincs abban semmi rossz, ha gyerekkori barátaim, koleszes haverjaim, családom, állami megrendelésekből, rövid idő alatt sok milliárdot kaszálnak.

Ez is kábé akkora hazugság, mint: a fehér autó kevesebbet fogyaszt, mint a kék.   (Bizonyítsd be hogy nem igaz. Mindig előszednek valamilyen baromigazolást, vagy egyszerűen kijelentik: nyilvánvaló!)

Különben is, ha kritizálsz, akkor, majd ez meg, az lesz. És néha van is. Bár ez a fajta inkább a hazudós fenyegetős, míg a másik, a simán parancsolgatós, megtorlós.

Emberi társadalomban az ilyen vezető simán, sec-perc megbukna.

Na de milyenek a birkák?  

A birkát nem zavarja, ha hazudnak neki. De itt jön a kérdés: tudja, hogy hazudnak, csak nem zavarja? Vagy: nem is tudja, hogy hazudnak neki? Itt lép be a birkák bonyolult lelki világa: is-is.

A folyamat nagyjából az, hogy mivel nem nagyon érdekli, hogy hazudnak neki, utána sem néz alaposabban. Illetve mivel természeténél fogva, stréberkedő, és látszólag hasznosul is, a gazdája okoskodását hajlamos elfogadni. Illetve, mivel felületes, gondolkodni lusta, könnyebben elfogadja, amit készen, és gyakran tálalnak elé.

Röviden a butaság, és a birkalélek összjátékáról van szó.

A birkákat csak az érdekli, hogy ők (esetleg még a család) itt és most, hogy él. De náluk ez sem egyértelmű.

Ugyanis ha ők ilyen baráti viszonyban vannak a hazugsággal, manipulációval, akkor előfordulhat, elő is fordul nem is ritkán, hogy elhitetik velük, hogy ők biza jól élnek. Vagy még inkább: azért vállalnak most áldozatot, csak azért élnek rosszabbul, mert később jól fognak élni. A ellenségképnek ez az egyik hatása. Pl,: most nekünk sokkal jobb, mint a migráns-vandálkodásoktól szenvedő nyugatiaknak. A másik felének pedig: lehet, hogy most nem annyira jó, de ha legyőzzük Sorost, meg a többieket és az lesz, amit a vezér akar, akkor eljön a Kánaán. (Persze soha nem győzzük le, mindig van ellenség, hiszen ez remek birkakarám.)

Szóval, a birkákat hiába érdekli csak az itt és most, az önző jólét, gyakorlatilag ez a hatás, ez a fék is kicsavarodik.  A diktátor azt tesz a birkákkal, amit csak akar.

Sőt itt jön még egy csavar: ugyanis a birkák egy része nem is birka. Vagy ha az, akkor nem békés füvet legelő birka, hanem olyan lökdösődő, harapdáló, tolakodó birka.

Vagyis az igaz, hogy e birkák csak az önző jólétükkel tőrödnek, azonban ez az önző jólét, harcból, szemétkedésből, törtetésből áll. Ők. ezt szeretik, és mivel a diktatórikus rendszer ilyesmi közhangulatot, közállapotot teremt ezért ezek a tolakodó, gonoszkodó birkák kimondottan boldogok a diktatúrában.

A tanulság nem egy nagy felismerés, csak annyi, hogy a birkanép és diktatúra édes testvérek.

Reménytelen helyzet.

Ez már a harmadik videó ugyanarról a témáról, javítgatjuk amíg........

És ez nem vicc!

És ez nem vicc.

- Maguk le akarják bontani a kerítést.

- Mi nem akarjuk.

- De azt mondták.

- Mikor mondtuk?

- Egyszer azt mondták, nem kell tagadni. Egyébként is, Soros terv, Soros pénz, Soros megvette magukat, Soros kotta, Soros kvóta.

- Ez mind nem igaz.

- De bizony ezek tények.

- Nem tények.

- Van bizonyíték?

- Van, az hogy maguk azt mondták. És Ő is azt mondta.

- Nem mondtuk, egyébként is most biztosan nem akarjuk lebontani.

- Szóval elismerik, hogy mondták?

- Nem ismerjük el, csak arra akartunk utalni, a lényeg, hogy most mit mondunk. Most nem akarjuk lebontani.

- De le akarják bontani.

- Maguk jobban tudják, hogy mi mit akarunk?

- Jobban, mert maguk hazudnak.

- És mi a bizonyíték?

- Az, hogy azt mondták.

- De mi nem mondtuk, hanem maguk mondták, hogy mi mondtuk.

- Mi nem mondtuk, vagyis igen mi a mondtuk, hogy maguk mondták. 

   Újságcikk-cím: A Fidesz azt állítja, hogy az ellenzék le akarja bontani a kerítést. Az ellenzék tagadja. 

    Az egyszerű, együgyű polgár: - Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.

És ez nem vicc.

- Jó napot nénike.

- Jó napot aranyom.

- Ön jelentette fel azt a hátizsákos fiatalembert, aki egyébként nem migráns, csak egy magyar természetjáró?

- Igen én aranyom, mert olyan migráncsos kinézete volt.

- Miért, fél a migránsoktól?

- Hogyne félnék, olyan sok rosszat hallani róluk.

- De nálunk nincsenek migránsok.

 - Mondják is, lehet is,  jöhet egy és megerőszakol.

- Magát nénike? Tudja ennek mekkora a valószínűsége?

 - Nem értem mit kérdez.

- Ennek annyi az esélye, mint a lottó ötösnek

- Nem értem ezt a városi eszet. Ne gyüjjenek ide, maradjanak otthon. A nagyanyám is mindig ezt mondogatta.

- Kér egy őszinteség pirulát?

- Nem tudom mi az, de ha ingyen van, ha, ha.

- Na most mit gondol?

- Azt, hogy persze, hallottam arról, hogy nincsenek nálunk, meg azt is, hogy a legtöbbje a háború elől menekül. De szeretek gyűlölködni. Úgy morgolódva gyűlölködni. Végre lehet gyűlölködni és ebben, ez a fityegsz, vagy hogy is híják, segít nekünk.

-  Nem fityegsz, hanem Fidesz.

-  Ige, igen. Őszintén szólva, itt a faluban nem mertem nagyon gyűlölködni, de végre most lehet, baj nélkül, ezek nem tudnak válaszolni. Imádom a Fideszt. Tudja, mi, az én fajtám, itt a faluban begyepesedve, megkeseredve csak úgy voltunk. Nem is nagyon értettük mi történik a nagyvilágban. Olyan meglapulva éltünk, de most végre előbújhatunk, károghatunk, zizeghetünk, okoskodhatunk. És persze gyűlölködhetünk, hála a drága Fityesznek. Ha gyűnne egy másik kompánia, akkor mászhatnánk vissza.

 - Hát akkor minden jót nénike.

 - Minden jót magának is aranyom.

  

És ez nem vicc.

 - Miért bántják azt a drága jó embert. Ráadásul szép és okos is, de milyen okos. És ami a legfőbb erénye, az igazmondás. Ez az ember soha nem hazudik. Még hogy, nem tett semmit, nélküle jobb lenne. Hát igen is tett, megvédte hazánkat. Csak ő véd meg bennünket, a többiek a vesztünket akarják, mert Soros irányítja őket. Csak ő látja át, ez a Soros mennyire galád sunyi alak. Ez képes megbabonázni az embereket, mármint az a Soros. Dehogy Viktorka, az egy drága népmentő.  Láthatjuk, a közszolgálati tévé, sőt a rádió is elmondja mindennap, hogy nyugat-Európában milyen borzalmas a helyzet.  Szinte hetente van egy merénylet. Még hogy nyugat-Európa nagy és mindig máshol vannak a bajok?!  Dehogyis, ott borzalmas a helyzet, ezek a gonosz migránsok, hiába van köztük jó is, azért a többségük gonosz, késsel a kaftánjuk alatt járják az utcákat, és szurkálnak.  Na meg fajtalankodnak, erőszakolnak. Viktorka látja ezt, és szerencsére a pártja is követi.  Bizony Viktorka látja, hogy ez a Soros, fúj rágondolni is utálok, szinte az összes nyugat-európai vezetőt megigézte, valósággal megszuggerálta őket. Igen mind a húsz-huszonöt, vagy mennyi ország vezetőjét. Ezek most már a saját népük ellen fordultak. El akarják veszejteni a saját népüket, le akarják őket cserélni arabokra.   Szinte mindegyik, tőlem lehetnek több ezren is, mind sunyi, aljas alak, aki rosszat akar az országának, a népének.  Vagy hülye, nem lát az orra hegyéig sem. És sajnos a népet, népeket is, hiába vannak négyszáz millióan, jól átverik.  Hát ez a sok száz millió ember úgy el van kábítva, hogy ezt sem veszik észre milyen rossz nekik.  De a magyar kivándorlók agya is kimosott, mert ők sem veszik észre, hogy a borzalomba mennek ki.  Szerencsére Viktorka a mi hazánkat, a büszke Magyarországot bármeddig,  akár harminc évig is megvédi. Amíg csak él. Mert Soros, és emberei, szinte mindenki az embere, állandóan itt ólálkodnak a migránsokkal a határon, alig várják, hogy tönkre tegyenek.

Néha van egy kis rossz is ebben az országban, mert azért van, ugyan már, mit számít ez ahhoz képest, hogy ránk törnek ezek  a migránsok.  Törnének, ha Viktorka nem lenne, de szerencsére van.

 - Na de most már megyek aranyom, mert megfőtt a paprikás krumpli. Kolbászt nem tudtam beletenni, még nem jött meg a nyugdíj, de így is nagyon finom.

  

Ami ebben az országban folyik, kezd egyre inkább rémálommá válni. 

Sőt nem is kezd, már az.

Mert rendben van a kormány a maga pocakos félrebeszélő főnökével eljátssza a vicces, mesébe illő, de sajnos valóságosan rendkívül kártékony burkus királyát. Mert rendben van, a miniszterei, egyéb vezetői ostobábbak, mint a mesebeli miniszterek, akik nem merték megmondani, hogy a király meztelen, mert „csak az okosak láthatják a ruhát”.

Mert rendbe van az ellenzék is önző, önzőcske, össze-vissza hadovál. (Itt megjegyzem, azért még így is jobbak lennének, mint a pucéran szaladgáló pocakos király és a hazudozó miniszterei.)

Na de a baloldali, vagy, és független média is kezd megzakkanni. Teljesen ellenséges, lejárató, a saját oldalbeli pártokkal szemben. Úgy kavarja a x@rt, hogy abból a Fidesz jön ki jól. Sokan teszik ezt. Vagy ebben az országban szinte mindenki tényleg önös szemétláda ármánykodó?

Kétségtelen a kormány olyan légkört teremtett melyben felélednek a szunnyadó pondrók, poloskák, a becsületesek pedig haldokolnak. Ugyanakkor ez a közmondás is aktuális: könnyű a csintalan Katikát a rosszba belevinni.

Na de az emberek, az istenadta nép? Hát sajnos ők is, itt van például ez az elképesztő Őcsényi eset. De sok ilyen van az országban. Mert aztán ők valóban nem nevezhetők lefizetett embereknek, láthattuk, inkább a szegényebb megalázott rétegről van szó. Itt már egy másik mese válik valósággá, a piripócsiak rosszindulatú, gyáva népség kiadásban. Társadalompszichológiai szempontból szerintem bűnbak-keresésről van szó. Mondhatjuk, célt tévesztett gyűlölködésről, van szó. Ezek az emberek érzik, és valahol tudják is, hogy lenézettek, de annyi eszük, bátorságuk nincs, hogy a valódi bűnösök, a mostani kormány ellen ágáljanak.

Pontosabban az „áthárítás a könnyebb ellenfélre” pszichikai jelensége rajzolódik ki.  Mert kik ellen is álltak ki, ezek nagypofájú emberek? Az ott se levő, egyébként nyaralni vágyó, főleg gyerekekből álló migránsok ellen. Meg a békés panziós ellen, de ellene is csak sutyiba.

Bár a psziché felülírja az észt, de azért elképesztő ostobaság is kirajzolódik.

- Azt hallottuk – mondják ők – hogy ezek a migránsok (szinte mindegyik) garázdálkodnak, erőszakolnak, a „szerencsétlen” nyugati országokban. (Csak egy laza közbevető kérdés: ha ott olyan rossz a helyzet, akkor miért a magyarok mennek oda, és miért nem ők jönnek ide?)

- Azt halottuk - persze mert ezer információból kiszemezték azt a húszat, ami erről szól. A többi 980-at meg se hallják, nem is akarják meghallani, nem akarnak az ostoba gyűlölködésből, a műveletlenségből kiszabadulni. Szóval van 980 valós információ, amit meg sem akarnak hallani, illetve hallják, csak mégsem, vagyis egyik fülükön be, a másikon ki. Mert biztosan már százszor is hallották, hogy ez a migránsozás csak azért folyik, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a drága politikusaink és haverjaik, közvetve ellopják a pénzt az oktatásból, az egészségügyből, az államból, amely állam éppen a népet szolgálná. Egyelőre, ki tudja meddig. Azt is százszor hallották, hogy az EU sem akarja, nincs Soros terv, mellesleg maguk a migránsok sem akarnak idejönni. Aztán hallottak biztosan a keresztény szellemiségről, arról hogy 1956-ban a magyarokat is befogadták. Mert azért nem minden migráns gazember.  És még lehetne sorolni, a valós információkat.

Na de nézzük csak, tételezzük fel, hogy bejön az, aminek a valószínűsége egy ezrelék (ezt kár volt mondani, mert nem ismerik a matekot), és Őcsény határába migránsok települnek. Akkor még mindig ott van a rendőrség, aki állítólag szolgál és véd. Vagy mégsem? Talán nem bízunk a Fidesz kormány rendőrségébe kedves Fidesz hívők? Hogy van ez? És maga kormány sem hisz benne?

Na de, akkor még mindig előjöhetnek a nagypofájú bátor Őcsényiek, és megvédhetik magukat, ahogy most is. Csakhogy most a szellemek ellen hőzöngtek, ahogy a kormány is, ellenük meg könnyű.

Mindezt kár volt elmondani, mert ezek az emberek meg se akarják hallani, érteni, ők büszkén maradnak a gyűlölködés ostobaság mocsarába. És az „elit” réteg is marad a harácsolás, ármánykodás, önös érdek, megalkuvás mocsarába, tisztelet a kivételnek.

Szóval úgy néz ki, ezek most a rémálom évei Magyarországon. Egyszer csak vége lesz, és talán tanulhatunk is majd ezekből az évekből.

Csak nagy magyar-zsidó költő szavai jutnak eszembe befejezésképp:

  Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Mi Atyánk ima módosítása

Mi Atyánk, módosítva.

Hiszek a magam módján.

Nem sértésnek szántam az alábbi módosításokat, csak igazabb imádságra vágytam.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

(Mennyekben, vagyis az ember számára ismeretlen helyen, a természet végtelen világában. )
szenteltessék meg a te neved;

helyett: dicsőség, szeretet néked;

(Hogy jövök én, vagy egyáltalán az ember ahhoz, hogy istenek adjon szentséget. Tisztelni, dicsőíteni lehet. Én nem egy uralkodó hatalomfitogtató istent dicsőítek félelemből, hanem egy jóságos bölcs istent dicsőitek szeretetből. Legalábbis ezt szeretném, ebben reménykedem.)
jöjjön el a te országod;

helyett: jöjjön el a te országod, a békesség, a szeretet, az értelem, az igazságosság, a boldogság világa;

(Túl amorfnak, pontatlannak, általánosnak, éreztem az eredeti sort.)
legyen meg a te akaratod,

(Csak változtatás nélkül megjegyzem, ez a sor az előző sort erősíti meg: isten akarata, hogy jöjjön el az ő országa. Isten akarata állandó, nem változó, nem szeszélyes.
amint a mennyben, úgy a földön is.

helyett: amint a mennyben, a természetben, úgy földön is, az emberek közt is.

( Az én értelmezésemben „a mennyben is legyen meg az isten akarata”, azt jelenti, hogy a természet (a természet törvényei, vagyis isten törvényei) lehetőség szerint segítse az embert, emberiséget. Ugyanakkor, arról is szó van, hogy itt földön az ember is éljen a tökéletes mennyei, természeti törvények szerint.)
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

helyett: Mindennapi kenyeremet ad meg nekem, és embertársaimnak;

(El szeretném választani az én személyes életem, felelősségem, a közösségétől. Úgy érzem, ha csak a „minkről”, a közösségről, az emberekről beszélek az már összemosás. Felvállalom, hogy engem személyesen is vizsgáljon ítéljen, ha így látja jónak. A „mindennapi kenyér” nyilvánvalóan az alapvető emberen kívüli életfeltételekről szól. Ez is visszatérő elem.)
és bocsásd meg vétkeinket,

helyett: és bocsásd meg az én vétkeimet, de ne a bűneimet, és ezt kérem embertársaim számára is,
(Szerintem a vétek, erkölcsi kihágás az olyan kis bűn, amit a békés élet érdekében meg kell bocsátani, bár a nagyobb vétek már kritikát érdemel. A bűn viszont büntetést, igazságszolgáltatást, érdemel.) 

miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;

helyett: adj erőt, segítséget a vétkek megbocsátásra nekem és embertársaimnak is;

(Nem is annyira magától értetődő a megbocsátás, és egyáltalán a helyes cselekvés, de törekedni kell rá. Mint önálló szabad akaratú lény, nekem kell erőfeszítést tennem, kellemetlenséget felvállalnom a helyes cselekvés érdekében, nem várhatom istentől, hogy oldja meg helyettem. Legfeljebb ehhez segítséget, erőt kérhetek. A segítség alatt azt értem, hogy a természet erői, egyáltalán a rajtam kívül álló tényezők, ne kényszerítsenek lehetetlen helyzetbe.)
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!

helyett: és adj erőt, segítséget a hamis vágyak, az ártó, rossz érzések, leküzdésére, nekem és embertársaimnak is!

(Folytatódik az önálló szabad akaratú lény kérése, de ez egyben ígéret is: ígérem, hogy igyekszem leküzdeni a rosszat.)
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen.

(Ezt is változatlanul hagyom.)

A módosított teljes imádság:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

dicsőség, szeretet néked;

jöjjön el a te országod, a békesség, a szeretet, az értelem, az igazságosság, a boldogság világa;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, a természetben, úgy a földön, az emberek közt is.

Mindennapi kenyeremet ad meg nekem, és embertársaimnak;

és bocsásd meg az én vétkeimet, de ne a bűneimet, és ezt kérem embertársaim számára is,
adj erőt, segítséget a vétkek megbocsátásra nekem és embertársaimnak is;

és adj erőt, segítséget a hamis vágyak, az ártó, rossz érzések, leküzdésére, nekem és embertársaimnak is!

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen.

Köszönöm a figyelmét, kattintson rá. További szép napot kívánok.  https://sites.google.com/site/politikaiplakatokesmemek/

Reménytelenül, a semmi ágán.

Rossz törvények

Gondolatok egy rossz törvény margóján.

Az adó mértéke

7. §³³ (1) Az adó mértéke a 6. § (1) bekezdése szerinti adóalap után a gépjármű

- gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 345 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 4-7. naptári évben 300 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 8-11. naptári évben 230 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 12-15. naptári évben 185 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években 140 Ft/kilowatt.

(2)³⁴ Az adó mértéke az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után:³⁵

a) a légrugós vagy azzal egyenértékű rugózási rendszerű tehergépjármű, nyergesvontató, autóbusz esetén 850 Ft,

   Kedves ismerősök, itt erről a fenti törvényről szeretnék elmélkedni, de nemcsak erről, általában a törvényekről, végső soron, jó szokásom szerint általában a rendszerről. Nem politikusi, hanem átlagemberi szemszögből.

Jó, lehet azt mondani, hogy ez csak egy, a sok ezer törvényből, ebből nem lehet ítélni. Csakhogy a sok ezer törvény, nagyon jelentős része, rossz.

   Nemrégiben hátulról belém jöttek, az autómnak annyi, vétlen voltam, de mégis óriási szívás. Így kerültem, kapcsolatba ezzel a törvénnyel is, de nem ezzel kezdődött.  Megjegyzem előtte lecseréltük a gáz-fűtést, az sem volt semmi.

„A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd.”

Az én értelmezésemben az csodálatos idézet: életünk sok locsi-fecsi veszi körül, de valójában lényegileg, a törvények határozzák meg.

    A sok közül, néhány rossz törvény említésével folytatom.

Visszatérve, a biztosítóval való hadakozással kezdődött. Ők is állandóan országos törvényekre hivatkoztak. Most itt ennek a részleteibe nem mennék bele, de az anyagi veszteségen túl, jó ideig autó nélkül, (ami kell a munkámhoz) maradtam, a sok utánjárásról idegeskedésről nem is beszélve. Szerintem az egész rendszer rossz, mert a vétlen fél, igazságtalanul aránytalanul nagyot bukik. Ráadásul ez felelőtlenségre motiválja a későbbi vétkeseket, mert ők viszonylag olcsón megússzák.  

Szerencsére volt annyi pénzem, hogy egy másik autót vegyek. Na de jöttek a baromságokkal való szembesülések. Mondom, akkor átíratom a megyei autópálya matricát az új autóra, miért vesszen el.  Elvileg ez lehetséges, de csak elvileg. Gondoltam egyszerű lesz, mert a különböző nyilvántartásokból a „hivatal” mindent le tud ellenőrizni. Tévedtem, borzasztóan bonyolult, személyes kell akárhová menni, stb. Végső soron, szintén országos törvény, rendelet. Úgyhogy hagytam a fenébe.

De itt mindjárt kitérnék a látszattörvényekre.  Törvényeink egy jelentős része olyan hogy elvileg létezik, ha reklamálsz, a politikus rá tud mutatni. Gyakorlatilag azonban e törvények betarthatatlanok, de jön a bünti. Vagy nem eléggé ellenőrizettek, a profi gazemberek ki is tudják játszani.  Vagy éppen az állam, a hivatal, (a kisember ellenfele) bújik ki, már bejáratott, tutkó-biztos módon.  Szóval gyakorlatilag nincsenek, vagyis kirakat-törvények. Az biztos, hogy mindenképp a becsületes kisember szív.

Na de a hab a tortán mégis a fenti törvény volt, amire még mindig nem térek ki.

Ellenben közben volt egy kis postai affér is. Jött, azaz csak jött volna egy kifizetett csomag, de postán közölték: nincs. Nincs és reklamáció sincs, mivel bla-bla, na meg az országos törvények.  Az eset példázza, hogy a fogyasztóvédelem területén sem lépett előre az ország.

Közben beütött egy komolyabb családi dráma is, amit itt nem részletezek. Ennek is, mint mindennek azért volt, van egy törvényi (rossz, hiányos törvényi) oldala.

(Egyébiránt előtte hét évig „pereskedtem” egy fideszes önkormányzattal, igazából nekem ez mutatta meg a rendszer romlottságát. Természetesen nem térek ki, a több ezer oldalas ügy részleteire. Csak annyit mondok: az átélt megaláztatást nem kívánom még az ellenségemnek sem, kivéve, ha fideszes.)

Mennyi is a rossz törvény? Csak ezen ügy kapcsán, egy-két hónap alatt, találkoztam, legalább hárommal. De más ügyek kapcsán is rengeteggel találkozunk. Ön is, ön is, mindenki. Mit is jelentett mindez, csak eme ügy kapcsán? Csak azt, hogy ez a három rossz törvény, az egész ügy normális lezajlását elrontotta. Megállapítás: ha négy összetartozó törvényből csak egy rossz, az lerontja, a másik hármat is. Ez olyan, mint amikor csak egy lába rossz az asztalnak, de az elrontja az egészet, hiába jó a másik három láb.

    Ki a hibás?

Sokan nagyon ostobán azzal érvelnek, de hiszen nem is ez a kormány hozta ezeket a rossz törvényeket. És ez néha igaz is, csakhogy négy, nyolc, ki tudja hány év alatt viszont ez a kormány az, amelyik nem javította ki.

Valami rosszat meghagyni, nem kijavítani, ugyanolyan bűn, hiba, mint létrehozni. Na jó, elismerem, nem lehet mindent rövid idő alatt kijavítani.

Alap, jó esetben évről-évre csökken a rossz törvények száma, javul a helyzet.

Ezt tapasztaljuk? Egy fenét.

Akkor az értelmes emberben felmerül a kérdés: miként lehet, hogy a rossz törvények száma, nem csökken, sőt néha még növekszik is?

A logika szabálya szerint egyértelmű a válasz: ez csak úgy lehet, hogy a vezetések nem csökkentik, de újra termelik, sőt egyesek még növelik is a rossz törvények számát. Ezek szerint az évi, sok száz új törvény, törvénymódosítás fele, néha még több is, rossz, hibás. Ez nem vélemény, hanem tény, a logikai, matematikai tény. Szóval van egy vezetés, illetve sok, akinek az lenne dolga (sok manit is kap érte), hogy javítson a dolgokon, de nem javít, sőt még ront is rajta.

Azért nem szeretem az összemosást: nagyon nem mindegy, hogy egy vezetés csak kicsit csökkenti, nem csökkenti, vagy éppen növeli a rossz törvények számát.

Én azt állítom, nem alaptalanul, hogy a Fidesz éra alatt sokasodtak a rossz törvények. Ez a tapasztalat is.

Egyébként regnálásuk elején maguk a vezetések is elismerik, persze az elődjükről: hát ezek csak romboltak. De utólag, szinte minden vezetésről beigazolódik, valóban inkább romboltak. Ismétlem, azért pontosítani kell.

Másrészt, megint a logikával jövök elő. Logikailag is bizonyítható, hogy minél nagyobb a diktatúra szintje, annál több a rossz törvény.

De ezt majd később folytatom, most végre rátérek a fenti konkrét törvényre.

Szóval vettem egy új autót, teljesítményre, nagyságra előzővel egyezőt, de korszerűbbet, kevésbé szennyezőt. Erre jön a gépjármú adó papírja, és kiderül, majdnem a dupláját kell fizetnem.

Utána nézek a törvénynek, és megtaláltam a fenti gyöngyszemet.

     A konkrét esetben a lényeg a következő: a gépjármű-adó nagysága nem a környezetszennyezéstől függ, még csak nem is a súlytól, mert még abban is lenne ráció, hanem az autó korától. De nem ám úgy, ahogy az értelmes lenne, vagyis a fiatal, korszerű, kevésbé szennyező autónak lenne kevesebb az adója. De nem ám. Hanem éppen fordítva. Gyakorlatilag az idősebb átlagosan erősebben szennyező autóknak kevesebb az adója, arra motiválva az embereket, hogy ilyen autókat vegyenek, használjanak. Állandóan a környezetszennyezésről beszélünk, egyébként jogosan, és akkor itt van: mit tesz konkrétan valójában a kormány?

Aki pedig áldoz arra, hogy viszonylag (mert hibridre nincs pénze) környezetkímélő egyébként közlekedésileg is biztonságosabb, újabb autót vegyen, az hálából fizethet, de keményen.

Gondolkodtam, hogy valami értelmes okot, okocskát felfedezzek, de nem találtam.

Ismétlem, ez csak egy, a rossz törvények sorában. Pontosabban, sumák, egyéni érdekeket azért lehet találni, de közérdeket nem. Ha valaki figyeli a híradásokat, a világhálót, szóval tájékozott, akkor ő hetente fedezhet fel rossz törvényt. A saját tapasztalatról nem is beszélve.  Én, mint figyelmes ember ki merem jelenteni, a Fidesz uralkodás alatt nem csökkent, sőt inkább szaporodott a rossz törvények száma.

    Miért is áll egyenes arányban a diktatúra szintje, és a rossz törvények száma?

Ha a diktatórikus világban jó törvények születnének, akkor is a magam fajta, anti-birka, az ostoba kussoló menetelést nehezen viselő, rosszul érezné magát. De a diktatúrában ráadásul többnyire rossz törvények jönnek létre.  Az első ok, hogy a diktatórikus vezetés legfontosabb szempontja, nem a nemzet jóléte, hanem önmaga ill. a haveri kör, hatalmának, vagyonának növelése.  Ez lehet személyre szabott törvénykezés (pozitív és negatív), lehet populista törvénykezés (egyik ága a látszattörvények), lehet népérdeket letojó, de mindegyik rossz, hibás törvényeket eredményez.

Továbbá, még azon törvények is gyenguskák, hibásak, rosszak melyeknek nincs hatalmi, vagyoni vonatkozásuk. Egyrészt túlságosan centralizált a döntéshozás, a nagyfőnök dönt szinte mindenben, de a nagyfőnök  nem ért mindenhez, ideje sincs elég.  Másrészt a protekciós, és főnök-vezérelt beosztott (a közép-vezetők is „beosztottak”) arról szól, hogy nem a tudás, nem a szakismeret alapján történik. Tehát, a viszonylag buták kerülnek döntéshozói pozícióba. De a diktatórikus rendszer emberei, más miatt is, a rossz döntésekre predesztináltak. Amiatt, hogy mint nyalizós népség, meg akarnak felelni a feletteseiknek, és ez rengeteg baromságot szül.

Továbbá a diktatórikus vezetés, lenézi, fél, a szakemberek véleményétől, és hasonlóan áll hozzá a nép véleményéhez. Bár mindkettő szükséges lenne a jó döntéshez.

Továbbá és végezetül: a diktatórikus vezetés annyira el van foglalva a saját dolgaival, hogy egyszerűen nincs ideje a törvényeken gondolkodni. Csak hozza-hozza a törvényeket mindent át akar alakítani, de ezek nagyobb része rossz lesz, tehát végeredményben egy sereg rossz törvény keletkezik.

Ráadásul a szubjektív, főnöki kézi vezérlés is növekszik. Ekkor még az a kevés törvényi szabályozó erő is elveszik, ami még meglenne.

    Végül és értékelném a jelenlegi vezetést.

Mivel nem akarok az elfogultság hibájába esni azt mondom a gazdasági osztályzatuk közepes. A politikai osztályzatuk összesítve viszont egyes, és csillagos egyes a néplélek ápolásának osztályzata. Ez nagyjából arról szól, hogy az emberek társadalmi ismereteiben, szociális mentalításában, lelkében, jellemében átlagosan óriási rombolás jött létre.

Mielőtt mindezt részletezném, azért nézzük meg a viszonyítási alapokat, ez elsősorban Európa és a rendszerváltó, ill. visegrádi országok régiója. Lecsúsztunk ebben a mezőnyben, igaz a komolyabb lecsúszás már Gy. rezsim alatt  elkezdődött.

Másfelől viszont a föld országait képzeljük el egy hajóhadnak, flottának. Hat kiterjedése van ennek a flottának. Elől a nagyok (pl. USA) a természetes élenjárok, hátul a kicsik. De az elől haladás (egyfajta út kijelölés) nem jelent jóságot fejlettséget. Tehát a másik kiterjedés, jóság demokratikusság, illetve ennek az ellentéte. A harmadik kiterjedés pedig a klasszikus fél-diktatúra, vagy a másik oldal, a szintén negatív szélsőség, a liberális anarchikus negyed-diktatúra (fél-demokrácia). Az arany középút itt egyben a közvetlen magas szintű demokrácia, de ebbe nem mennék bele.

A flotta tehát a fejlődés tengerén hajókázik, meglehetősen kacsázva, a legfejlettebbek talán a fejlődés tengerének közepén vannak, a fejletlenek még a negyedénél sincsenek. Azért beszélünk flottáról, mert a hajók azért nem függetlenek egymástól, különösen a nagy irányt határozó hajóktól függnek, de azért van önálló aspektusuk.

Korunkban az egész flotta elakadt az előre haladásba, de Magyarország a flottán belül is hátracsúszott. Másfelől Magyarország a liberális anarchikus,  negyed-diktatúra oldalról átsodródott, (inkább átirányították) a klasszikus fél-diktatúra oldalra. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a  rabló-kapitalista oldalról átsodródott a  nemzeti vezetés által irányított központosított rabló kapitalizmusba, de közben a demokráciaszint is csökkent.

Na, akkor soroljuk fel a jelenlegi vezetés hibáit. Azaz még mindig vannak megjegyzéseim.

    Valójában az elmúlt években a Fidesz regnálást látván, sok minden átértékelődött bennem.  Már abban sem vagyok biztos mi nevezhető biztosan hibának, hibáknak. Az biztos, hogy az emberek átlagos politikai műveltségét (közügy-okosságát) jóval gyengébbnek látom, mint korábban. Érdemes hibákról beszélni, ha azt az átlagember nem is látja, érzi hibáknak?  Korábban azt gondoltam, hogy a politikai okosodás, bár nagyon lassú (lassabb, mint a technikai okosodás) de nem állhat le. Most már nem vagyok ebben biztos. Korábban azt gondoltam, hogy a fejlődést (gyerekeink unokáink éljenek jobban, mert élhetnek jobban) azért igényli a többség, az átlag. Ebben sem vagyok biztos.  Korábban egy kicsit nevetségesnek találtam a monarchikus országokat, amolyan cirkuszi parádénak, most már nem. Talán tényleg igénylik az emberek a királyt, a cárt, ki tudja mit, mint a gyerekek. És ahol nincs király, ott kineveznek maguknak egy „királyt”, sajna ez a színvonal. Korábban azt gondoltam, hogy az átlagember azért látja, hogy ez a rendszer, egy leváltásos demokrácia. Vagyis, hogy a legerősebb tényező, a négyévenkénti leváltás, mert egyrészt ez kicsit korlátozza a hülyeségben, arroganciában az éppen regnáló vezetést, másrészt, néha véletlenül egy-egy jobb vezetés is hatalomra kerül. Ha nincs leváltás, akkor még ez a kevés pozitív tényező is elveszik. Most már látom, hogy az átlag nincs azon a politika-gondolati szinten, hogy ezt belássa. Dehogy van, nagyon is messze van ettől.  Az átlag nem gondolkodik a fejlődésről, sem a nagyobb összefüggésekről.

A korábbinál is erősebben gondolom: már az alapvetéseket sem ismerik, vagy zavarosan ismerik az emberek. A gyerekek szintjén, az általános iskolákban kell elkezdeni a változást.

    Egyébként még mindig ott tartok, hogy próbálom magyarázni a Fidesz siker rejtélyét. Már találtam vagy száz magyarázatot rá, de még mindig rejtélyes, felfoghatatlan. Tulajdonképpen, ha nem is csinált volna hibákat, én a magam részéről, már a pofátlan, a népet lenéző hazugságai miatt is  régen leváltottam volna. De csinált életminőség rontó hibákat is nem is keveset. A magyar nép ezekben az években nemcsak gyűlölködő, egymással is hadakozó, de mélységesen pesszimista is lett. Már abban sem hisz, hogy jöhet ennél jobb. Már mindentől fél, de főleg a változástól.

Ez a néplélek néptudat rombolás talán az F rezsim legnagyobb bűne, itt akár rá is térhetnék a hibák felsorolására.

    De mégsem, mert bár ezzel sokat foglalkoztam,  de nem hagyható ki, hogy milyen emberek,csoportok rétegek szimpatizálnak a  diktatórikus vezetésekkel, rendszerekkel. Ők egyszerűen: a diktátor-támogatók. (Illetve: diktatúra-támogatók.) A 2010 években több helyen, pl. orosz, török, és magyar földön is, a többit nem sorolom, kialakult egyfajta klasszikus fél-diktatúra, a kapitalizmus talaján. És az is rendkívül érdekes, hogy bár a támogató csoportok, rétegek rendkívül sokfélék, ráadásul nem az elvhűségükről híresek, mégis milyen keményen összezárnak, szinte betonosodnak. Most itt a jókról nem elmélkedem, sem a közömbösökről. Bár ezen az utóbbiak nagyon kiakasztanak, szerintem kárósabb népség, mint a direkt diktátor-támogatók. Mert a közömbösök is diktátor-támogatók csak ők indirekt (közvetve) azok.

Szóval milyenek is ezek a diktátor-támogatók, akik a lakosság 20-25, vagy extrém esetben akár az 50-60%-át is kitehetik. Rendkívül érzékenyen reagálnak a regnáló vezetésre, ha az diktatórikus (amely diktatórikus vezetés  persze meg is szólítja őket) , akkor eme emberek megérzik azt, és elkezdenek szaporodni. Persze ez amolyan előbújós, átváltozós, aktiválódási szaporodás.

Persze itt mindjárt szét kell választani, azokat, akik kapnak a hatalomtól valamilyen tisztségbeli, vagy és anyagi „adományt”, (és ezáltal konkrét függésben kerülnek),  azoktól, akik nem kapnak, sőt végső soron károsodnak, mégis diktátor-támogatók.  A diktatúrák képesek elég sok embernek anyagi, tisztségbeli és egyéb „adományt” adni, ezzel eleve sok embert kötnek magukhoz. De ezzel együtt is, miért?

Nem szeretném a százféle okot itt felsorolni, megpróbálok inkább lényegesíteni.

Visszatérve azokra, akiknek anyagilag jól megy. Persze azok az aktuális vezetést választják, főleg ha nem a tehetségüknek, hanem a nagy testvérnek köszönhetik.   A kedvezményezettek ezt még inkább megbecsülik (gerinc-görbüléssel ugyan), akkor,  ha a másik oldalon szegénységet, nyomort, könnyű lecsúszást látnak.

Rendben van, de a diktátor-támogatók nagyobb része hosszabb távon, általában mindenképpen ráfázik. De ezek is több al-rétegre oszthatók.

Nem akarom és talán nem is tudom felsorolni az összes réteget.

Korábban beszéltem a szolgalelkűek jelentős rétegéről, akiket szintén több csoportra lehet osztani. Most róluk itt nem beszélek.

Ellenben szólnék az ostobákról, azokról akik politikailag, társadalmilag teljesen műveletlenek. Szóval van egy jelentős réteg, aki még az elemi alapvetéseket sem ismeri. Nem tudja , de még csak nagyjából sem, mi az hogy demokrácia. Nem tud igazából különbséget tenni a millió és milliárd között.  Nem tudják mire jó statisztika, az összemérés. Maximum két-három politikus nevét ismerik. Azt sem veszik észre, legalábbis nem fogják fel, hogy pont ők maguk, azok akik ráfáznak, őket használják ki leginkább. Hogyhogy nem veszik észre a romlást? Persze, elsősorban az információ-hiány miatt. Továbbá, az élet általában lassan romlik és nem hirtelen.  Másrészt a romlást, nem a vezetésnek, nem politikának tulajdonítják. Mert végül is ahhoz is kell némi ész, hogy a közvetett, áttételes folyamatokat meglássa valaki.

És még sorolhatnám miben áll a butaságuk..

Sajnos ez egy egészen komoly nagy réteg, én most 10%-ra is saccolom. Korábban azt hittem, hogy ez a réteg kisebb, de sajna tévedtem. Elég szomorú hogy a XXI. században ekkora, és ráadásul mintha nem csökkenne.  A buta réteg, természetesen a buta megszólításra vevő. Tehát erre a műveletlen rétegre az ész-érvek komolyabb üzenetek nem hatnak. Ők nem képesek, nem is vizsgálják az üzenetek igazságtartalmát. Ők a nagyon egyszerű üzeneteket veszik, értik meg. Pl. valakik meg akarják támadni az országot. Valakik a háttérben sunyin rosszat akarnak. És ha ezt maga a főhatalom mondja, akkor még inkább elhiszik. Ez az ellenségkép a legegyszerűbb üzenet, ezt még megértik, ennél bonyolultabbat már nem.

Korábban azt gondoltam, hogy a buta réteg megérzi a hazugságot. Ez csak részben igaz, mert nem minden hazugságot érez meg. A Fidesz nagyon ravaszul összeszedte azokat a hazugságokat, amiket nem éreznek meg a buták.

Egy normális vezetés nem használja a buta rétegre ható uszító propagandát, ez már túllép a határon. Még a politikai etika alacsony határán is. A diktatórikus hajlamú vezetés azonban használja, és ezzel maga mellé állítja a lakosság 10%-t kapásból.

Most itt nem szólnék a viszonylag műveltebb rasszistákról, sovinisztákról.

Viszont szólnék egy másik jelentős fura, diktátor-támogató rétegről, én nagyon egyszerűen rendpártiaknak nevezem őket.

Ez már egy összetettebb jelenség. Általában a rendpártiak iskolázott értelmiségi emberek, legalábbis sok ilyen van köztük. De hát ez a jobboldal ismertetője.  Vagy ez már többről szól?   Hogyan fordulhatott elő, hogy Hitlert a demokratikus választások alkalmával és utána is évekig egy csomó normálisnak tisztességesnek látszó rendpárti polgár támogatta? Nagyon is támogatták, a megváltót, a rendteremtőt látták benne. Azt a vezetőt, aki képes lesz minden területet gatyába rázni, aki a gazdaságot, a közbiztonságot és mindent rendbe hoz. És közben pedig mintha nem vették volna észre a diktatúra kialakulást, a rasszizmust, a militarizmust, a hódító háborúba menetelést. És azt sem, hogy a rendbe hozással is bajok vannak. Átcsúszott (talán észre sem vették) az értékelésük a világnézetük egy hamis, erkölcstelen diktátor-támogató tartományba. Jó kérdés, hogy miért nem veszik észre? Talán a fokozatos átmenet miatt. Vagy talán azért, mert nagyon vágynak egy rendezett világra. Vagy talán azért, mert a felsőbbrendűség, és a rangsorolás-hierarchia szelleme (azért én is főnöknek születtem) őket is megfertőzi.  Hitler, és bandája,  a végén persze nemhogy a rendezett világot nem hozta el, de a teljes káoszba taszította az országát.

A jelenség röviden: a rendpárti polgárság átcsúszása, diktatúratámogatásba.  Magyarországon a 2010-s években valami hasonló történt, történik. A Fidesz támogatók egyik rétege, a rendpárti polgárság, aki nem veszi észre, hogy a Fidesz lassan átcsúszott határon és már nem a rendcsinálás irányába halad.

A fentiek, tehát nem diktátor vezérkaráról, középvezetőiről, a  hasznosuló elit rétegről szóltak. A fenti rész azokról az értelmiségiekről szól, akik végső soron szintén egzisztenciálisan károsultak.

De ha már szóba került hasznosuló elit-réteg, a hatalommal, birtokkal lekenyerezett uralkodó réteg (osztály), akkor róluk is néhány mondat.

Mint azt korábbi írásaimban is fejtegettem, náluk is a tudat szintjein transzformálódik a jellem-deformáció.  Alapvetően az történik, hogy elkapja őket a hatalmi betegség (a vezetés szükségszerű negatívumai hatnak).   Persze ebben az is benne van, hogy a jellemük vezérlését átveszi, a kielégített hatalmi, vagyoni érdekük.  Egyszerűbben, olyan öntelt, beképzelt, hatalommániás, önző, érdekvezérelt, figurák lesznek, akik a helyzetüknél fogva fokozottan érvényesítik is a jellemhibáikat. Vagyis óriási károkat okoznak, a népnek, az alattvalóknak. Na de az ember olyan, hogy a hibáit mások és maga előtt is szégyelli. Ezért ezek az emberek különböző féligazságokkal, vagy teljesen hamis elméletekkel (pl. majd jönnek a pomogácsok, mi védjük meg az országot) alátámasztva igazolják tetteiket. Másoknak is, maguknak is hazudva.

Még ennek ellenére is érzik, tudják, hogy gyakran lódítanak, vagy egyes embereknek kárt okoznak (persze a valóságban sokkal többet, nagyobbat), de akkor is ezzel nyugtatják meg magukat, pl. ezzel: összességében jót teszek az emberekkel, az országgal. Vagy ezzel: más, mások sokkal rosszabb világot hoznának létre.

Az is jó kérdés, hogy a viszonylag eszesebb alvezér, miért szolgálja ki az őrült diktátort? Ennek is több oka van. Egyrészt az őrült diktátor azért hatalomtechnika szempontból lehet okos. Másfelől az eszes alvezér, aki mentálisan azért rossz ember, tudja hogyha a diktátor bukik, akkor az egész rezsim bukik, őt magát is beleértve. Szóval, amíg érdeke diktálja, terjeszti az őrült, őrültségeit, de mentséget mindig kreál magának.

       A másik fura réteg a nem szavazók, a nem politizálók, a közömbösök rétege. Nem tudom őket kihagyni, annyira kiakasztó népség. Én eddig azt hittem, hogy sima butaság, logikátlanság áll a jelenség mögött. Vagy netán éppen túlzott határozatlanság, nem mer választani.  De nemrégiben láttam egy riportfilmet, és rájöttem, hogy itt is, mint általában rejtett lelki torzulások állnak a háttérben. Mielőtt folytatnám, megjegyzem a   „közügyekre közömbös” nézetű, (e típus),  nem alkalmas a demokráciára. Nem alkalmas, lehet bármily művelt.  Még kevésbé alkalmas, mint az ostoba, mert az még megokosodhat.  Persze vannak olyan helyzetek, amikor az ember ilyen-olyan okból nem megy el választani, szavazni. De én most azokról a sokakról beszélek, akiknek életfilozófiája: nem politizálok, nem szavazok. Így szinte soha nem mennek el, és általában passzívak.

Visszatérve, a riportfilm, ráébresztett, hogy teljes tévedés, azt hinni, hogy a közömbösök buta, netán bizonytalan emberek. Ellenkezőleg, általában iskolázott, gyakran közösségben aktív emberek. De a legfőbb tulajdonságukból a nagyfokú önteltségből, beképzeltségből ered: dehogy szavazok. Persze ők, is mint a defektes emberek még maguk előtt is szégyellik a torz viselkedésük, ezért ész-érvnek látszó gondolattal megindokolják azt. Érdekes hogy ezen emberek sokszor ezzel érvelnek: én ugyan igen, ha lenne, csak nincs, soha nincs kire, ebbe a bohóckodásba nem veszek részt, stb..  (Valójában logikailag egészen rossz oldalról közelítik meg a kérdést. Ugyanis, az elsőszámú tény, hogy a vezetés, a politika mindenképpen maghatározza az életünk. Ha nem szavazunk, nem választjuk a kevésbé rosszat, akkor még inkább ráfaragunk.)

De valójában mi van a logikailag hamis, de jól hangzó kibúvó mögött?

Elég egyszerű rájönni. Ez az egyik a lélek mélyén munkálkodó gondolatérzés:

- Vagy én irányítok szinte teljesen vagy lesz@rom az egészet. Csak nem képzelik, hogy megelégszem egy milliomod beleszólással. Nehogy már leereszkedjek a többség, a pórnép szintjére. Nem érdekel, mi van a néppel, a politikával, magasan fölöttük állok, ezek csak bohócok – nagyjából ilyen gondolatérzések kóvályognak rejtetten bennük.  

Tehát a közömbösök, a „nem szavazók” jelentős része beképzelt öntelt alak. Ez viszont gyógyíthatatlan torzulás.

    Szóval van itt sok elég jelentős diktátor-támogató réteg.

A diktátor és szélesebb csapata.

A közvetlenül vagy közvetve lefizetett érdekemberek.

A politikailag műveletlenek. 

A szolgalelkűek és a gyávák. Kezdve a király uramat imádóktól, folytatva a zsoldosokkal, folytatva a stréber értelmiségiekkel, és még lehetne sorolni. 

A rasszisták, soviniszták. 

A szélre csúszott rendpárti polgárok.

A közömbösök.

Azért igazi aljas emberekről a szociopatákról, A rosszindulatú emberszabású lényekről se feledkezzünk el. Ezek sajnos nemcsak a bűnözök között találhatók meg.  Álcázottan ott vannak a rendőrök, a fegyőrök, a hivatalnokok között, mindenhol ahol alkalmuk adódik egy kicsit szadizni.

Az igaz diktátorok a megfelelő manipulációval, ebből laza alja és különböző népségből egy kemény egységes diktátor-támogató beton alapot hoznak létre.

  A megoldást már százszor leírtam, oktatás és a rendszer teljes átalakítása. Közvetlen demokráciára alapozott rendszer. Viszont, hogy ez miként, az már nehezebb ügy, de erről is elmélkedtem korábban. Néha jött egy-egy normális vezetés, aki a nép támogatásával, valóban jó irányú, haladó, demokratikus, visszafordíthatatlan változásokat csinált. A leváltás, az új vezetés, több mint a semmi, mert legalább megmarad az esély, hogy egyszer jön egy valóban jobb vezetés. Eddig így ment a fejlődés, és úgy néz ki a jövőben is nagyobbrészt a véletlenen, a szerencsén múlik az ember sorsa. Talán annyiban nem a véletlenen, hogy az emberek önmaguktól is okosodhatnának.

    Akkor kezdjük ezzel a hibák felsorolását, a legnagyobbal.

Minden a korábbi állapothoz, valamint a nép (szegény és középréteg) békés jólétéhez van viszonyítva. De a régiós (volt szocialista közép európai országok) összehasonlítás is figyelembe van véve. 

Tehát, a korábbi állapothoz képest:

A magyar nép, marakodó, gyűlölködő, pesszimista lett.

A magyar nép politikai műveltsége (közügy-okossága) csökkent.

A magyar nép önző, tisztességtelen, hazugság-elfogadó, beletörődő lett.

A társadalmi szakadékok minden vonatkozásban, szélesebbek mélyebbek lettek.

A társadalmi igazságtalanságok, hatalmi vagyoni különbségek növekedtek.

Az objektív köztájékoztatás gyengült, a manipuláció, félrevezetés erősödött.

A magyar nép közép és szegényrétegének életszínvonala a környező országokénál (a régiónál) lassabban fejlődött.

A demokráciaszint jóval alacsonyabb lett.

A rossz törvények sokasodtak.

A vad-kapitalista jelenségek nem csökkentek, a tisztességtelen magángazdaság továbbra is vandálkodik.

Viszont a tisztességtelenség (korrupció) azon része (minden szegmense) nagymértékben erősödött, mely az állammal van kapcsolatban.

A közbotrányok sokasodtak.

A protekció, az igazságtalanság összességében komolyan erősödött.

Az állam, az állami szervek, hivatalok, de az önkormányzatok is összességében rosszabbul működnek.

A határon túli magyarok helyzete megbecsültsége, az ottani viszonylatban nem javult.

A közoktatás, az egészségügy, színvonala romlott.

Az igazságszolgáltatás próbálja megőrizni a függetlenségét, de színvonala romlott.

(A pénzügyi biztonság kicsit javult, a közbiztonság nem romlott, a gazdasági teljesítmény nem romlott. De komoly javulás sincs. Tulajdonképpen ezt is szempontnak kellene tekinteni: a normális állapot a fejlődés, tehát a stagnálás, relatív visszaesés.)

Az elégedetlenek, a kivándorlók sokasodtak.

Magyarország nemzetközi megbecsültsége összességében romlott.

    Valahol azt írtam, hogy ennek a kormánynak (rezsimnek, vezetésnek) sikerült a sztálinizmus és a kapitalizmus hátrányait egy rendszerbe kovácsolni.  Értem ez alatt, hogy az egypárt-jellegű hűbéresi rendszer mellett azért fennmaradt a vadkapitalista átverős légkör is.

Mindehhez hozzáteszem ennek a kormánynak (rezsimnek vezetésnek sikerült összekovácsolni a gyenguska átlagos anyagi színvonalat a marakodó barátságtalan légkörrel. Értem ez alatt, hogy vannak országok népek melyek viszonylagos szegénységben, viszont békében, barátságban élnek. Nálunk ez enyhén szólva: nem jött össze.

Szóval ez a vezetés messze nem az, sőt éppen az ellenkezője annak, akit várunk.  Aki a nép támogatásával valóban demokratikus változásokat tud, akar létrehozni.

Le kell váltani. És mi lesz azután? Ezzel is sokat foglalkoztam.  Lényegében a jelenlegi rendszer egy leváltási (4 éves ciklusokra bontott) fél-demokrácia. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi átlagosan szükségszerűen gyenge teljesítményű vezetések, egyfelől nem érdemlik meg az ismétlést. Másfelől, ha maradnak, elpofátlanodnak. A lassú hektikus fejlődés pedig abból ered, hogy néha ritkán mégis akad egy-egy haladó demokratikus vezetés, amelyik ténylegesen fejleszti a társadalmi rendszert.

Bár a 4 éves ciklusokra bontásnak számos hátránya van, de még mindig jobb, mintha egy diktatúra rátelepedne a társadalomra.  Jelenleg az igazi demokráciáig, ez a „leváltásos féldemokrácia” a viszonylag legjobb. 

   A jövő fejlettebb rendszerében, ha egyáltalán lesz ilyen, a törvényalkotásba közvetlen, jelentős beleszólása lesz a népnek, valamint a független szakmai szervezeteknek, a társadalomtudósoknak. Ha ez nem jönne létre, akkor is megszűnnének a pártok. Ha meg is maradnak a pártok, akkor is objektív tények alapján lesznek megítélve a regnáló vezetések, és nem szimpátia alapján. Objektív tények alapján, pl. egy független intézmény ítéli meg, statisztikai adatok alapján. Pl. az egészségügy, oktatás, népi önrendelkezés, közbiztonság, köztisztesség, gazdasági növekedés, barátságos légkör, stb., illetve ezek adatai alapján. Jó, de akkor hol marad a népi ítélkezés, választás, vagyis a demokrácia?  Az is megmarad. A nép egyrészt politikailag, valamint demokrácia szempontból is művelt lesz, az iskolák biztosítják a műveltséget. Az ilyen népet nehéz lesz átverni, pláne ha tudja, hogy egy elfogulatlan független intézmény adataira, véleményére támaszkodhat. Az ilyen nép képes lesz jól választani, főleg, ha a jelentkező pártok, jelöltek múltbeli munkája, teljesítménye tényszerűen lesz a nép elé tárva, sőt ezt egy pszichológiai, alkalmassági vizsgálat eredménye is kiegészíti.   A jó választást tovább könnyíti, hogy minden pártnak, képviselőnek elő kell állnia egy teljesíthető és betartandó programmal. Ezeket a programokat egyenlő idejű feltételű, tájékoztatással, kell minden választóhoz eljuttatni. Az egyenlő feltételű, nyugis viták is biztosítva lesznek. Minden más ki lesz zárva a választási kampányból. Tehát a választók nem szimpátia, egyéni hasznok, félelmek, szubjektív szempontok szerint fognak választani.  Hanem a szerint, hogy tényszerűen, várhatóan mi szolgálja leginkább az ország, nemzet boldogulását.

      Ráadásul a jövő választási rendszere is kizárja a rossz döntést.  Ugyanis a jövőben, a fejlettebb demokráciában pénzbüntetést kap, aki igazolás nélkül, nem megy szavazni. Viszont lesznek ilyen alternatívák.

Nem szavazok, mert kevés az információt kaptam.

Nem szavazok, mert a kérdést nem tartom megfelelőnek.

Nem szavazok, mert a választható alternatívákat egyformán rossznak tartom.

Nem szavazok, mert a rendszert bojkottálom.

Ezen kívül lesz, egy pluszban felhasználható fél-szavazat.

Addig szavaznának (akár három fordulón keresztül) amíg az 51% többség nem jönne létre. Vagy új, módosított szavazást írnának ki.

Továbbá, és:  a bejutó pártok ( az 5 legtöbb szavazatot kapó) bekerülés után konvergálnak (40, 30, 15, 10, 5%) a törvényhozás szempontból, és kormányszempontból. Ilyen arányban kell a minisztériumokat, tisztségeket elosztani. A miniszterelnököt a 40%-os (egyébként a minimum 51%-s) adja, de a kormánytagoknak regnálásuk idején ki kell lépni a pártjukból. A kormány, a fontos állami intézmények, általában az állam (egyénektől, vezetőktől, pártoktól való) függetlenségét, sokféle erős eszközzel, mindenképpen meg kell őrizni.

     Már hallom is az ellenvetőket: ugyan-ugyan, ha ez ilyen könnyen menne. Valójában technikailag, emberi tényezők nélkül könnyen menne. Ha nem is ezeket, de könnyen ki lehetne találni, olyan megoldásokat, olyan rendszert, amely demokratikusan, jól működne. Csakhogy ott vannak azok a fránya emberi tényezők.

És itt visszafordultunk az alapdilemmához: mi fenét lehet csinálni az emberrel, az emberi természettel?

   Miért népszerű a diktatúra? Persze ezt a kérdést finomítani, pontosítani szükséges. Miért népszerű bizonyos országokban, bizonyos korokban a diktatúra felé haladó rendszer?  Még pontosabban: 2014-18 táján, miért nem zavarta el a magyar nép a Fidesz rendszert? A kérdés megválaszolásához többek között foglalkozni kellene a népkarakterrel, mint fontos tényezővel. Foglalkozni kellene azon elosztási mechanizmussal, mely a népkarakterhez illeszkedve, diktatúra-elfogadóvá tette a magyar nép egy jelentős részét. Illetve foglalkozni kellene azon manipulációs technikákkal, mely a népkarakterhez illeszkedve, diktatúra-elfogadóvá tette a magyar nép egy jelentős részét.

E hiányosságokat reményeim szerint a következő írásomban pótolom.