Miért ártalmas az egyszemélyes
uralom.
Ő O nagyvezér egy zseni, mindenhez ért,
az ország örülhet, ha követheti a bölcsek-bölcsét (ez egyébként a diktatúrák
jellemzője), - nemrégiben gazdasági gondolat-szikráit szórta szét. Abban
egyébként igaza van, h. az általa agyontámogatott külföldi tőkések hatalmas kizsákmányolt
pénzeket, (a pénz: munka energia, termék) visznek haza, otthon elköltik, otthon
beruháznak, tehát a saját országukba szórják szét a magyarok pénzét, mi
ráfaragunk, a külföldiek hasznosulnak. Ez csak úgy érné meg, ha a behozott pl.
német innovációból a hazai gazdaságot innovatív gazdasággá alakítaná át. De Ő O
éppen hogy bérmunkás országot csinál, tehát itt van az első bukta.
Abban nincs igaza, h mindezt összeköti
az EU-val,- ha nem lennénk EU tagok, akkor is hasonló lenne a helyzet, - csak
akkor még az EU-s támogatásoknak is lőnének.
Ő O viszont azt is kitalálta, akkor
legyenek magyar nagytőkések, uccu, részrehajlón verseny nélkül támogassunk
néhány magyar nagytőkést. De mi is történik; így verseny nélkül a magyar
nagytőkés (oligarcha, stróman) zsákmányolja ki, a magyar munkást, és a felárazás
által a népet is. Ha ez a nagytőkés még nálunk is költené el a pénzét, akkor is
csak azt adná vissza, amit itt harácsolt össze. Ha nálunk költené el, de felét
off-shore módszerrel szépen külföldre viszi. Ez a második, meg a harmadik
bukta.
A negyedik bukta pedig a két
legfontosabb társadalmi és egyben gazdasági feltétel, az oktatás és az
egészségügy elhanyagolása.
Az ötödik bukta pedig a mérhetetlen
pazarlás, most itt millió dolgot lehetne sorolni; dupla áron, rengeteg
felesleges lélegeztető gép, külföldre osztogatott pénzek, várba költözés, üres
stadionok, a vízfejű túlfizetett kormányzat, és még százával lehetne folytatni.
Én egyébként nem is értem, egy ilyen kicsi gyenge gazdaság, hogy a fenébe bír
el akkora pazarlást. Na ez tényleg egy kisebb gazdasági csoda, mármint, h.
eddig még nem omlott össze a magyar gazdaság. De ezért, ne nagyon
reménykedjünk, a válság jelei pl. az infláció, a forintromlás, növekvő
szegényedés már itt van a sarkon.
Néhány zárógondolat.
Nem elég a pazarló
termeléseket-fogyasztásokat meghatározni, a hasznos, követendő, támogatandó termeléseket-fogyasztásokat
is meg kell határozni. Itt korunkban első helyre lépett a környezetszennyezési
(klímavédelmi, természet-rombolási) szempont. A lelki és testi egészséget építő
szempont pedig a második. Valakiknek, sokaknak, valamint a szakembereknek e
szempontok szerint osztályozni kell a termeléseket fogyasztásokat. A környezetvédelmi
osztályozást egy komplex vizsgálat (gyártás közben, használat közben, használat
után) után pontosan kell megvalósítani. A testi egészség szempont szintén
meghatározható objektív módón. A lelki egészség szempontja már egy kicsit
nehezebb, de a közvetlen demokrácia módszereivel előre lehet lépni.
Ezek után az állam maga, illetve állam
eszközeivel a magángazdaságot a kívánt irányba kell terelni.
Itt jönnek a következő fontos gazdasági
tényezők:
Az állam és magángazdaság pontos arányos
helyes megosztása. Illetve a
magángazdaság állam általi pontos, arányos helyes irányítása. Vagyis, hogy
megmaradjon a szabad verseny, de az szabályozva és irányítva legyen.
A verseny legyen tisztességes,
igazságos, - valóban a jó és hasznos
kapjon díjat, előnyt.
Itt elérkeztünk a következő nagy
gazdasági tényezőhöz, a munkakedvihez, munkalehetőséghez.
De előtte térjünk vissza az
innovációhoz, mert az szintén olyan fontos tényező, hogy nélküle
nincs gazdasági fejlődés, csak jó esetben stagnálás, vagy leépülés.
Az innováció, a hozzáadott értéktöbblet,
újítás. Továbbá, tudományos felfedezések, újító szellemiség, az ész használata,
a felsőfokú modern szakismeret elterjedtsége, a korszerű tudomány alkalmazása.
Kábé ezek a fogalmak tartoznak alá.
Ahhoz viszont megint újító, kritikus szellemiségű (nem maradi,
diktatórikus) és eszes emberek, vezetők kellenek h. ezt a gyakorlatban is
megvalósítsák. Vagyis nagyon fontos,
hogy kik hogyan érvényesülnek, - egy diktatórikus rendszerben nem az ilyen
emberek szoktak érvényesülni.
És akkor térjünk rá a munkakedvre,
munkalehetőségre.
A képzés, oktatás pontosan arányaljon a
korszerű termeléséhez. Ez is fontos, de talán még fontosabb hogy tisztességes
igazságos (arányos) jövedelemelosztás legyen. Illetve általában egy
tisztességes, igazságos, demokratikus, jogkövető gazdaság működjön, de ez csak
egy tisztességes, igazságos, demokratikus jogkövető, igazságos hierarchiájú
rendszerben tud kialakulni. Bármennyire is furának tűnik, de ezek a tényezők
rendkívül jelentős gazdasági tényezők.
A pénznek pedig az a feladata, h.
lehetőleg zökkenőmentesen kiszolgáljon, kvázi segítsen, egy jól működő
termelést-fogyasztást.
