Kivaghy további elmélkedései
Kivaghy:
Alapvetően két
szemszögből lehet nézni a jövőt, legalábbis ha komolyan nézzük:
A jelen
tendencia rossz irány, ha ez folytatódik, akkor valamilyen vészes jövő alakul
ki, - az író ezt a fikciót írja le. Ez a
negatív jövőkép. Pl. Orwell 1984 c. könyve. Eme írásokat, ahogy már mondtam,
disztópiának is nevezhetjük. Tulajdonképpen ezek is a jelen társadalom
kritikái, mert egyrészt sok tekintetben hasonlítanak a jelen társadalmához,
illetve, a jelen társadalmának fejlődési tendenciája a leírt negatív irányba
halad.
A másik nagy
kategória a pozitív jövőkép, a jelenleginél pozitívabb társadalom, Pl. Morus
Utópiája. Természetesen ezek is a jelen társadalom kritikái, hiszen megmutatják
hogyan kellett volna, illetve hogyan kellene társadalmat szervezni, építeni.
Tulajdonképpen
lenne, van is egyfajta köztes jövőkép is, de ennek leírása megértése már
meglehetősen bonyolult.
Az
irodalomtörténet során meglehetősen sok remek utópia jött létre.
·
Platón: Állam (kb. i. e. 395)
·
Morus Tamás: Utópia (1516)
·
Tommaso Campanella: A
Nap városa (másként Napváros) (1602)
·
Francis Bacon: Az új Atlantisz (1627)
·
Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás
·
Jonathan
Swift: Gulliver utazásai (1726)
·
Étienne Cabet: Utazás Ikáriába (1839)
·
Samuel Butler: Meslohes (angolul Erewhon) (1872)
·
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy
nevetséges ember álma (1876)
·
Madách Imre: Az ember tragédiája – a falanszterjelenet
·
Jules Verne: Sándor Mátyás - Antekirtta (1885
·
Jókai Mór: A jövő század regénye
·
Samuel Butler: Erewhon revisited (1900)
·
Karinthy
Frigyes: Utazás Faremidóba (1916)
·
Jevgenyij Zamjatyin: Mi (1921)
·
Aldous Huxley: Szép új világ (1932)
·
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal (1936)
·
Szathmáry Sándor: Kazohinia (1941)
·
George Orwell: 1984 (1948)
·
Kurt Vonnegut: Utópia 14 (1952)
·
Ray Bradbury: 451°
Fahrenheit (1954)
·
Anthony
Burgess: Gépnarancs (1962)
·
Déry Tibor: G.A. úr X.-ben (1964)
·
Stanisław Lem: Kiberiáda (1967)
·
Arthur C.
Clarke: 2001: Űrodüsszeia (1968)
·
Robert Merle: Malevil (1972)
·
Ernest Callenbach: Ecotopia (1975)
·
Margaret Atwood: A szolgálólány
meséje (1985)
·
Vlagyimir Vojnovics: Moszkva 2042 (1986)
·
Lois Lowry: Az emlékek őre (1993)
·
Lois Lowry: Valahol messze (1993)
·
Lois Lowry: A hírvivő (2004)
·
Stephenie
Meyer: A burok (2008)
A wikipédia listájához
én még hozzátenném. H. G. Wels néhány művét.
És szerintem Karinthy Ferenc: Epepe c. könyve is remek,
belefér a listába.
Pl. itt Vernének csak egy könyve lett kiemelve,
de Verne legtöbb könyve utópisztikus hangvételű, h mást ne említsek, pl.: Némó
kapitány.
És nem hagynám ki a felsorolásból Robin Cook
könyveit sem, bár itt is az utópia határán mozgó könyvekről van szó.
És még sok remek könyv
beleférne ebbe a listába.
Az utópiák fejlődési
(alakulási) tendenciájáról még szó lesz.
Ugyanakkor, ahogy már említettem;
gyakran a sci-fi és az utópia átfedésbe kerül, éppen azért mert elég
vékony és amorf a két műfaj közötti határvonal. Nehéz megmondani, h. bizonyos
könyvek, filmek, a sci-fi, (tudományos-fantasztikus irodalom), vagy az utópia,
vagy mindkét kategóriába sorolhatók.
Három kultikus népszerű, egyben az
utópia határán mozgó sci-fi filmet, ill. könyvet, filmet említenék példázva a
legfőbb témákat.
Star Wars (csillagok háborúja). Megjelenik benne a
társadalmi jövőkép, úgy, mint a diktatúra-demokrácia harca, ill. a rosszak-jók
harca. A történelemnek is ez a fő
vonulata, tehát egy szinte örök problémáról van szó, legalábbis ha
egyszerűsítve nézzük a világot. És természetesen ez az egyik fő témája a
sci-fiknek, utópiáknak is. Amiért mégis hezitálok a Star Wars esetében; a téma leegyszerűsítve is kissé bugyután
jelenik meg. Technikailag abszolút rendben van a film, nem erre gondolok. Arra
gondolok, h. a társadalmi problémák rétegei, összetettsége nem jelenik meg.
A másik:
„A majmok bolygója”. Szintén egy fő témát jelenít meg: az ember
tönkreteszi a földet, és mi lesz azután. Tulajdonképpen itt már megjelenik a
cseles, korunk társadalomkritikája: a majmok társadalmán keresztül kritizálja
az emberi társadalmat, ugyanis a kettő lényegében hasonlít egymásra.
Néha maga a tönkretétel a téma. Néhány
tönkretétel:
Klímakatasztrófa, más természeti
katasztrófa, világháború, idegenek, ill. gépek, robotok támadása. Másik nagy
vonulat: az emberi diktatúra, ill. az
emberi jellem, társadalom, kultúra
elcsökevényesedése. Ezek persze disztópiák, de azért sajnos nem egészen
alaptalanok. Kivéve a gépek, robotok
önállósodás utáni támadását, ez bizonyíthatóan lehetetlen. De erre még
visszatérek.
A jobb könyvek, filmek azért a
katasztrófa utáni világot is bemutatják.
Persze az emberi világmindenség-hódításról
vannak pozitív utópiák is, de ezek inkább sci-fi kategóriájába tartoznak.
Ha már itt tartunk, a különbségtétel
miatt említenék egy olyan filmet is amelyik csak sci-fi és egyáltalán nincs
benne utópia: „Nyolcadik utas a halál”.
A legtöbb sci-fiben nem jelenik meg, alig jelenik meg a társadalmi
vonatkozás. Ezek nem utópiák.
Alaptéma még a földönkívüliek
megjelenése döntően, ártó leigázó szándékkal. Ez is érdekes: a készítők és az
olvasók, nézők is miért igénylik ennyire a pusztítást, a harcot, a borzalmakat.
És miért ennyire pesszimisták? Még akkor is ha rendszerint megjelenik az egyéni
hős megmentő (a társadalom szinte mindig csődöt mond), aki megmenti a világot.
Azon kívül, h. szinte már unalmas sablon szerint készülnek a disztópiak,
felmerül a kérdés: miért nincs olyan utópia, mely a földönkívüliek pozitív
eredményű látogatásáról szólna? Egyáltalán a pozitív jövőkép miért ilyen ritka
korunkban?
Valamint az is felmerül: a társadalom a
rendszer miért mond csődöt szinte mindig? Nem jó a kérdés, mert ennek oka
egyértelmű: a jelenlegi rossz helyzet kivetítése. Inkább az a jó kérdés: miért
nincsenek manapság pozitív társadalmat, rendszert, pozitív rendszerszervezést
bemutató alkotások? Ahhoz hasonlók, mint
az első eredeti Morus utópiái. Miért nincsenek a kiutat kereső alkotások?
Ezek a föld-leigázó, ill. katasztrófa-alkotások
kérdésesen utópiák, mert a társadalmi vonatkozásuk igen kevés: ha megjelenik
egy komolyabb probléma, katasztrófa, akkor, a jelenlegi rendszer (társadalom) azt képtelen megoldani, kvázi összeomlik és csak az egyéni hősökben bízhatunk. Ez sematikus és kevés. Sematikus és kevés,
mert csak annyit mutat be, h. a társadalom, a rendszer összeomlik, de az
összeomlás okairól hallgat.
Meg kell még említeni az időutazást, ill.
csillagközi utazást, mint jellemző témát. A legtöbbje inkább kalandregény,
film, tehát sci-fi, nem utópia. Nagyon kevés elmélkedik ki közülük, nagyon
kevés sorolható be az utópiák értékesebb kategóriájába.
Visszatérek a határon levő utópiákra,
amelyek még besorolhatók az utópiák becses kategóriájába.
Ide sorolnám: Asimov robotikáról szóló
könyveit.
Tulajdonképpen az „Alapítvány” könyveit
is említhetném, sőt azokat inkább. Azért emelem ki inkább a robotika témájú
írást, mert ez is az egyik fő témája a sci-fiknek, utópiáknak. A tudomány, technika fejlődése a jövőben, és
ennek hatása a társadalomra – ez egy általános gyakori téma. Már említettem, h
ez egy kényes téma, mivel szerintem, és ez
bizonyítható is, képtelenség a gyakori felvetés, - miszerint a robotokban
egyszer csak akarat, ill. érzelmek (lélek), keletkeznek, és szinte
szükségszerűen fellázadnak. Ez nagyon
egyszerűen azért képtelenség, mert tudományosan kimutatható: érzést, érzelmet,
akaratot annak még a csiráját sem sikerült élettelen dologból kicsiholni.
Ellenben néhány robotika témájú könyv,
film, mégis reális jövőbeli problémákat vet fel. Asimov általában a lélek nélküli,
de meghibásodott robotok problémájáról ír. Illetve a rossz célra felhasznált
robotokról. Ez már lehetséges. Tehát a gépek, robotok támadása amiatt nem
következhet be, h. saját akaratuk keletkezik, de meghibásodás, vagy gonosz
emberek, gonosz programja miatt bekövetkezhet.
Ugyanakkor meg kell jegyezni: az élet
rendkívül sokféle alakban, módon jelenhet meg. Ezeket a megjelenéseket én nem
tartom lehetetlennek. De azok élőlények, és itt megint el kell gondolkodni;
melyek az élet valódi feltételei?
A mátrix filmekben sem lélekkel
érzelmekkel rendelkező virtuális lények (ügynökök), ill. gépemberek
szerepelnek. Azt teszik, amit a programozó beléjük helyez, sőt a film inkább
arról szól, hogy a valóságos emberek lelkét, érzelmét is el lehet venni. Az is
igaz, h. ebben a filmben a programozók is akarattal rendelkező gépek, tehát ez
a sztori valószínűtlen része.
Ezzel együtt a Mátrix filmeket egyedül a
filmek közül én az utópiák kategóriájába sorolom, később még írok róluk.
Ugyanakkor érdekes témának tartom az
eltérő kultúrák találkozását, esetleges harcát, e helyzetből eredő
konfliktusokat.
Viszont ez a téma még önmagában nem
jelent utópiát.
A következőkben más szempontok szerint
csoportosítok.
Vannak, írók, és olvasók, akik vonzódnak az
utópiákhoz. valószínűleg azért, mert ráébredtek ez a műfaj képes a
társadalomismeret tudományát a legtömörebben és leginkább szórakoztatóan
prezentálni.
Persze nemcsak az utópiák szólnak a
társadalomról, sőt a jó könyvek szinte mindegyike.
De az utópiák a jövő szempontjából beszélnek a
lehetséges jövőről, a jelenről a jelenben rejtőző tendenciáról. Nagyon sok
utópia-jóslat megvalósult. Általában úgy valósulnak meg h. a leírthoz hasonló
problémakör valóban felszínre kerül, sokszor megoldatlan közéleti problémává
válik. De vannak olyan fikciók események, technológiák, egyebek melyek szinte
egy-az egyben létrejöttek.
Szinte minden utópisztikus írásban megjelenik:
hogyan lehet a népet, lakosságot engedelmességre bírni, szófogadó tömeggé
tenni. Nyilván azért ez az egyik, vagy talán legfőbb
téma, mert a valóságos történelemnek is ez az egyik fő témája, alap problémája.
Az uralkodó osztály talán legfőbb célja,
tevékenysége, mindig is, a nép, a lakosság engedelmessé tétele volt. Ami
részben logikus.
Aki állt már akár egy kisebb csoport élén, vagy
csak szülő, az tudja a leggyakoribb probléma a vezető akaratának érvényestése,
lehetőleg úgy, h. azért a tisztelet és az önkéntesség is megmaradjon. Ráadásul
egy magasabb rangú sok embert irányító vezetőnek, netán egy ország-vezetőnek
nehezebb dolga van, - ráadásul ezen vezetők általában nem éppen a szelídségük,
hanem inkább a hatalomvágyuk miatt kerültek pozícióba.
Tehát érthető, h. a történelem és az utópia fő
témája: hogyan lehet a népet, az embereket engedelmes tömeggé változtatni.
Hogyan lehet békés engedelmes társadalmat kialakítani. Vagy, ahogy ezt az
uralkodó osztály mondja: hogyan lehet a
társadalmi stabilitást fenntartani.
Nyilván ezek általában disztópiak, de nem
mindig. Azt is látni kell, h. e disztópiak lényegében a különböző diktatórikus társadalmakkal,
rendszerekkel foglalkoznak. Milyen fajta diktatúrák lehetségesek? Milyen
módszerekkel lehet egy diktatúrát fenntartani?
Ezek fontos, és aktuális kérdések, mivel
korunkban sem (talán sohasem) szűnik meg a diktatúra-építés veszélye.
Sok módszer van, és az utópiák, ill. disztópiak
sokszínű világa nagyjából be is mutatja a sokféle módszert.
Sokféle módszer, de talán így lehet
kategorizálni őket:
1. Kezdjük a direkt diktatúrákkal, erős
rendőrség, igazságszolgáltatás nélküli börtön, kínzás, stb. Illetve, az
emberekbe belenevelik a fegyelmet, az engedelmességet.
Elsősorban direkt megfélemlítéssel (ha lázadsz,
rosszat teszel akkor börtön, stb.). Másodsorban, katonás társadalommal.
Harmadsorban a besúgó, megfigyelő rendszerek
kialakításával.
Valóságosan is voltak vannak ilyen rendszerek, szóval nem
kell fantázia az elképzelésükhöz. Ezekben is megjelenik a verbális,
kommunikációs agymosás, propaganda, de csak, mint kiegészítés.
2. A verbális propagandára, a manipulációra
épülő népfegyelmezés.
Nem vitás ez a hatékonyabb megoldás, hiszen a direkt
diktatúrákban azért mindig ott lappang a lázadás lehetősége. A hatékony
manipuláció lényege, h. a polgár szinte önként, legyen fegyelmezett.
Semmiképpen se érezze, h a vezetése kényszeríti, mert az feldühítheti,
lázadásra bírhatja.
2a. Néhány alapvető manipulációs szisztéma
Bizonyos nézetek frázisok ismételgetése,
agyakba sulykolása.
A manipuláció tudományra itt és most nem
szeretnék részletesen kitérni.
De azért egy-két al kategória:
2b. Vannak a tisztelni való dolgok, ezzel
kapcsolatban az sulykolják.: tiszteld, sőt imádd.
Vannak a gyűlölni való dolgok: ezeket utálni,
gyűlölni kell.
Sőt vannak a jelentéktelen elfelejteni való
dolgok, melyeket leginkább elhallgatnak.
Az engedelmes nép, fenti módon való
kialakításának lényege: hogy a nép kritizálhat, de ezt manipuláltan (nem tudatosan)
teszi, az uralkodók által kijelölt dolgokat dicséri, ill. kritizálja. Amennyiben az ilyen manipuláció sikeres, a nép
legalábbis a butább része azt hiszi, h. a tisztelt vezetői, a szabadság
szellemében irányítják a társadalmat. Tehát kétszeres átverésről van szó. Irányítva és egyben elégedetté van téve a
nép.
2c. Valójában a vezetés által kialakított
közhangulatok vezérlik az embereket, súlyosabb esetben ezek a közhangulatok
eljutnak a háborúig, polgárháborúig. Közhangulatok, melyek a vezetésnek kedvesek:
elégedettesség. Düh, de nem a saját vezetésre, más valakikre. Vagyis az
ellenségkép, sokrétű manipulációjáról van szó.
Félelem, általában a félelembe tartott nép
eléggé engedelmes.
Félhet a saját vezetés retorziójától, Félhet,
pl. betegségtől-katasztrófától, válságtól. Félhet idegen erők támadásától. Félhet a saját
országában levő élő negatív csoportoktól-erőktől.
2d.. Egy másik módszer-csoport, h. a népnek ne legyen ideje, kedve, vagy éppen
elég esze az érdemi kritika kigondolásához pláne a terjesztéséhez. Napjainkban
is láthatjuk a rengeteg közömbös érdektelen embert, akik e módszercsoport miatt
válnak érdektelenné, fásulttá. ( Másik
része pedig a változatlanság ill., változtatatlanság érzése miatt alakul ki.
Persze azért a nép sem hibátlan, sőt……)
Ezt én úgy hívom népbutító rendszer. Meglehetősen
sokrétű, legfontosabb szegmense a nagyon alacsony színvonalú társadalomtudomány-oktatás.
Aztán a gondolkodásmentes agymosó jellegű szórakoztatás, amelyet csak gúnyból
lehet kultúrának nevezni. Az ilyen kultúra inkább butit mintsem okosít.
Általában a hazugság csalás terjesztése,
elfogadása szintén külön módszernek vehető.
2e. A harmadik fontos rész, módszer-csoport, az
állampolgárok idejének lefoglalása áltevékenységekkel, pl. vásárlással, bürokráciával, egyebekkel.
Én ezt bedaráló mechanizmusnak nevezem.
2f. Vannak,
lehetnek egyéb különleges eszközök módszerek is. Pl. sugárzások gyógyszerek,
drogok, oltások. Vagy virtuális világ, látszat világ, mű világ kialakítása.
Vagy éppen különböző függőségek kialakítása.
Sajnos mindezek a valóságban is léteznek
nemcsak az utópiákban.
A későbbiek során, a könyvek elemzése közben
sokszínű érdekes módszer megoldás jelenik meg.
Na de nézzük a probléma másik oldalát: miért
manipulálható viszonylag könnyen az ember?
„Viszonylag könnyen”, vagyis elismerve a
manipulálók rendkívül ötletgazdag „magas szintű” tevékenységét, - azért van az
emberekben egyfajta fogékonyság hiszékenység a manipulációra.
Nyilván ennek is több oka van, de amely ok a
legerősebbnek tűnik, az a: csatlakozás a fősodorhoz. Ez talán az ősi falkaszellemből ered, abból
h. az egyén a falkával (közösség, társadalom) együtt halad. Egyrészt érdekből,
a falkával együtt jobban boldogul mint egymaga. Másrészt az érzelmei, ösztönei
is a falka- irányába vezérlik. Ebből elég sok minden ered. Voltaire: Candide,
c. könyvében Panglos mester állandóan azt bizonygatja: h a jelen világ egy jó
világ, sőt a lehető világok lehető legjobbika – miközben háború, szenvedés
rablóbandák borzalmak pusztítanak az országban. Ez a felfogás: „vannak ugyan
hibák, de alapvetően azért ez egy szervezett jó társadalom (a falka alapvetően
jó irányba halad)” végigkíséri az emberi gondolkodást.
Ez a felfogás kétségtelenül a manipulációnak jó
meleg fészket készít.
Akkor
forduljunk rá a főtémára: a „legjobb utópiák” dicsérete, bemutatása, elemzése.
De a jó
könyvek közül, szerintem a legjobbak, vagyis
Újra
felsorolnám a kedvenc „utópisztikus” könyveim:
Viszont
megjegyzem: nagyon sok kedvencem van a felsoroltakon kívül, köztük olyanok is,
amelyek már-már utópiának is tekinthetők, de mégsem lépnek be a társadalmi jövőről
való elmélkedés kategóriájába.
Vagy nagyon a
technikára koncentrálnak, vagy nagyon beragadnak a jelen társadalmába, vagy
nagyon egyéni történet jellegűek, vagy nagyon meseszerűek.
Szóval remek
írások, csak kiesnek ebből a kategóriából.
T. Morus: Utópia
(1516)
Swift:
Gulliver utazásai (1726)
H. G. Wells: A
vakok országa (1904)
Huxley: Szép
új világ (1931)
Orwell: 1984
(1948)
És egy fim is
belefér: A Mátrix (2000)
És akkor
jöjjenek a magyar írók zseniális művei:
Karinthy
Frigyes két legjelentősebb „Gulliver” könyve:
Utazás
Faremidóba (1916) - valamint:
Capillária (1921)
Szathmáry
Sándor: Kazohinia (1941)
A felsorolt
könyvek elemzését kezdjük, azaz folytassuk a Gulliver könyvekkel.
Akkor talán
átadnám, nem is „nám”, átadom a szót J. Swift ivótársnak. Talán nem sértődnek
meg a jelenlevők ha írótársaknak nevezem őket. de ha meg is sértődnek akkor sem
lesz az én szégyenem, azon okból kifolyólag h több okból erről senki nem fog
tudni. A leginkább ok: hogy senki sem olvassa eme írást.
J. Swift:
A Gulliver
könyvek az utópia, a sci-fi, és a mese ötvözetei.
1720-s években
írtam a Gulliver könyveket, ez szintén egy roppant érdekes kor volt, a
felvilágosodás kora. Másfelől, a korai, vagyis a klasszikus kapitalizmus kora.
A jelenleg is tartó, képviseleti, parlamenti, alkotmányos monarchikus
„demokrácia” kialakulásnak kora. A technikai ipari forradalom kezdete. Sőt
kitágítva a kort, az emberi jogok kialakulásnak kora.
Folytatatás az
oldaljegyzék-címsorban, következik a 4. rész