Értekezés a zsidóságról.
A zsidó történelem. Kik azok a
zsidók?
Pontosabban: gondolatok a
zsidóság történelme kapcsán.
Ez
a vakítfed társaság (vakitfed google oldalak) véleménye: minden
véleményt le lehet írni, közzé lehet tenni (a szóbeli közlést nem tudják
megakadályozni), ha azon vélemény, nem rosszindulatú, nem bizonyíthatóan
gyalázkodó. Mi jóindulatúak vagyunk, és a direkt gyalázódást is megpróbáljuk
kerülni. Természetesen sokak nem értenek egyet a véleményünkkel, mások pedig
kifejezetten károsnak, hamisnak, netán gyalázkodónak tarthatják. De ezt
bizonyítani kell, bizonyítás hiányában az ellenérvelés, a kritika áll
rendelkezésükre. Nem tagadjuk, mi az átlagos, átlagműveltségű kívülálló
szemszögéből nézzük a zsidóság történelmét, sorsát. Talán ilyen véleményre is
szükség van. Ha konkrétan bizonyítják, miben tévedtünk, akkor elfogadjuk a „bennfentesek”
ezen kritikáját: hát ezek minek beszélnek bele, semmit sem tudnak.
De mi is az, a zsidó kérdés?
A világon, de kiváltképpen,
Európában és az arab térségben, és Magyarországon biztosan az emberek általában
azt gondolják, hogy a népek közül a zsidó nép volt, van a legnagyobb hatással a
világ és főleg Európa sorsára. És azt gondolják, hogy ez a hatás összességében,
negatív. Egyszerűbben a zsidó kérdés, a viszonylag elterjedt és nagyfokú
antiszemitizmus problémája.
Szerintünk azon talán nem nagyon
érdemes vitatkozni, hogy a népek közül a zsidó népnek nagy szerepe volt, van a
világtörténelemben. Azt azonban hozzátesszük: a világ sorsát elsősorban az
országok vezetései (minden vezetés) határozzák meg, nem egyforma felelősséggel.
Utána az emberek, minden ember, nem egyforma, de osztott felelősséggel. Az
egyes vezetők, ill. az egyes népek hatása ehhez képest csekély.
A második feltevésbe (a zsidóság
összesített szerepe inkább negatív) nem foglalunk egyértelműen állást. Azonban
egyfajta állásfoglalásnak tekinthető, hogy ezen feltevésre nem vágjuk rá: ez
ostobaság. Inkább azt mondjuk: gondolkozzunk el ezen elfogulatlanul és
alaposan.
Az elfogult érzelmi alapon a zsidókat
gyűlölő, vagy éppen imádó emberek számára ezen gondolatok semmit sem érnek. Ők
mindenképpen, úgy válogatják ki, és rakják össze a tényeket és a
megkérdőjelezhető tényeket, hogy a maguk igazsága jöjjön ki. Azaz: a zsidóság
egy borzalmas nép, vagy ha nem is borzalmas, de mindenképpen betegség-góc az
emberiség szervezetében. Vagy, a zsidóság felsőbbrendű nép.
Az írás azoknak szól, akik
elfogulatlanok, de nem tudják hová tenni a zsidóságot, a zsidó kérdést.
Szerintünk nincsenek
felsőbbrendű, kiváló, ill. aljas, alávaló népek, a népek sok vetületben
különböznek egymástól, de ezen különbségek, viszonylag csekélyek. Kiváltképp,
ostobaság bármely népről jellembeli minőséget megállapítani. Az egyének közötti
különbségek ennél sokkal nagyobbak, függetlenül, hogy mely népbe tartoznak. A
népek sorsa, mely specifikus irányokból, véletlenekből is áll, hozza létre a
nagyobb, nem a nép jelleméből eredő, történelmi, sorsbeli különbségeket.
A zsidóságot mi nem tartjuk
szerencsétlen üldözött népnek sem, de világuralomra törő leigázó népnek sem. A
legtöbb zsidó emberről, ha nem tudnánk, és magáról sem tudná, hogy zsidó, meg
sem lehetne mondani, ő zsidó. Átlagos, jó és rossz emberekből áll, akár a
többi nép.
Kik azok a zsidók?
Ezt egy fokkal nehezebb
megmondani, mint ezeket: kik azok magyarok, kik a németek, kik az oroszok,
stb., bár ezeket sem könnyű megmondani. A zsidóság még az átlagosnál
bonyolultabb történelme miatt nehezebb megmondani.
De már ideje lenne, hogy a világ
elfelejtse, a származási, genetikai kiindulásokat, mert ezek zavaros zsákutcába
vezetnek.
Ideje lenne leszámolni azon
tudománytalan zagyvasággal, hogy vannak népi gének (még ha lennének ilyen
tiszta gének, de nincsenek) melyek meghatározzák a jellemet. A jellem ezerszer
árnyaltabb, bonyolultabb, mint a külalak. A jellemet az egyéni, szülői gének
(nem népi gének) talán befolyásolják, de sokkal inkább meghatározza a
neveltetés. Családi, rendszerbeli, iskolai, kulturális vallási, stb. oktatás,
nevelés, szellemi környezet.
A történelem során sok idétlen
gondolat született arról, hogy mi a nép (etnikum), kik alkotnak népet. (A „nép”
szónak van egy másik jelentése, úgy, mint népréteg, lakosság.) Az egyik az
említett genetikai vonal volt. Egy másik idétlenség, a szüleik vallása (ráadásul
egy szülőt vettek alapul) alapján való meghatározás. Ez dupla ostobaság,
egyfelől, lehet, hogy a szülők bizonyos vallást, kultúrát, szokásrendszert
követnek, de mi köze van ennek a gyerekhez, ha az nem követi, netán éppen
ellenszenvet is érezhet ezen vallás iránt. Másfelől, már a szülőket is így
sorolták be, tehát lehet, hogy már a szülő sem követte azt a vallást, kultúrát.
Már ideje lenne, hogy a világ
eljusson eme definícióig:
Valamely nép (etnikum) azon
emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak vallják magukat, büszkék
erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni akarnak az adott népnek),
illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire, általában a nép
kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek, éltek.
Elméletileg függetlenül attól,
hogy mely országban élnek, de gyakorlatilag nyilván nem lehet ettől
függetlenedni.
És persze eme meghatározás
alapján a népbe tartozás, szinte független az ősi génektől.
A következőkben tehát ezen
írásban a „zsidósághoz”, ezen definíció alapján meghatározott emberek tartoznak.
Már ideje lenne, hogy a világ eljusson oda, hogy az egyes embert ítéli
meg, kizárólag hasznos, vagy ártó cselekvései alapján és más szempontokat (nép,
kultúra, vallás, származás) harmadlagosnak tekint.
De a következő felosztás sem
hagyható ki:
Kettős néptudatú emberek, közösségek.
Ők vannak a legkevesebben, viszont a zsidóságban viszonylag sokan vannak. Ők
szinte egyformán szeretnek két népet, szinte egyformán élnek két nép kultúrája
vallása szerint. Az egyik nép, rendszerint azon ország melyben élnek, a másik
melyben ők vagy a szüleik korábban éltek. (Nem véletlenül hagytam ki a
„származás” szót, mert az már genetikai vonatkozásokat vet fel.) Nehéz ügy a
kettős néptudat, ezért ritka. Mivel ritka talán nem is kell azon elgondolkodni,
hogy az ilyen emberek pl. zsidónak nevezhetők. De ezen el lehet vitatkozni.
A zsidóság körében, viszont a
külső nyomás miatt vannak ezen emberek többen. Vagyis egy másik néphez gyengén kötődő
embert zsidónak tartanak, szinte rákényszerítik, hogy zsidó legyen, mire az
illető eljut a kettős néptudatig.
Egy másik néphez gyengén,
negyedesen kötődő emberek, közösségek. Ők egyértelműen egy néphez tartoznak,
de van egy másodlagos nép, kultúra, vallás, melyhez valamely oknál fogva viszonylag
gyengébben kötődnek. Tehát az ilyen emberek beolvadtak valamely népbe, ők
teljesen beolvadt emberek közé tartoznak.
És az egyértelműen beolvadt
emberek, akiknél szinte fel sem merül egy másik néptudat, egy másik kötődés.
A zsidóság az átlagnál nehezebben
beolvadó (asszimilálódó, integrálódó)
nép, ennek ellenére a zsidóság döntő többsége, legalább 90%-a a
történelem során beolvadt más népekbe.
Sok más nép viszont teljesen
beolvadt, ezért mondható, hogy a zsidóság több belső és külső ok miatt az
átlagnál nehezebben olvadt be. Ez részben a zsidóságból eredt, részben abból,
hogy kevésbé fogadták be a zsidóságot.
Ugyanakkor az, hogy zsidóság egy
része megmaradt önálló népnek, a 90%-a pedig beolvadt látszat-zsidó, egy olyan
körülmény, amely alkalmassá teszi a zsidó kérdés felnagyítását. Ugyanis a népek
vagy teljesen beolvadtak, vagy ha fennmaradtak, akkor sokkal kisebb a részben
kötődők aránya.
- A zsidó nép, mint nem beolvadó zsidóság, és a
beolvadó zsidóság történelme, bár nyilván összefügg, de két különböző
történet és problémakör.
- Az elkülönítés és a beolvasztás problémája, a
kisebbségi, a nemzetiségi politika problémája nem zsidó probléma (a
zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó
vonatkozásai is.
- A rasszizmus, ill. a túlzott nacionalizmus problémája
nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár
vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.
- A nagytőke, a pénzügyi és bankrendszer problémája
nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár
vannak jelentős zsidó vonatkozásai.
Kérdés, hogy a felsoroltakkal, a
zsidóság történelme kapcsán szükséges-e foglalkozni? De, ha ezekkel foglalkozunk is, tudni kell,
hogy ezek általános társadalmi problémák és nem zsidó problémák.
Pl. nem minden zsidó bankár, és
nem minden bankár zsidó.
Kicsit árnyaltabban: a zsidók
többsége nem bankár, a bankárok többsége nem zsidó.
De ha egy népben csak egy kivétel
is van, akkor azon népet már nem lehet egy jelzővel, jellemzővel illetni.
Pontosabban a népek megítélésének megvannak maga szabályai, de erről később
lesz szó.
Viszont Izrael állam jelen problémája
zsidó probléma, mert az ott élők a definíció szerint is zsidók.
Visszatérve: kik a zsidók. Akik
büszkén vallják a zsidóságukat, használni akarnak a zsidóságnak, és akik
emellett leginkább a zsidó vallásban hisznek, zsidó szokások szerint élnek,
ill. beszélik a zsidó nyelvet, héber jiddis, stb.
Újra megjegyezendő: a
zsidó kérdést erősen összezagyválja, és hamissá teszi, hogy a beolvadt zsidóság
problémáját (mert közvélemény őket zsidónak tartja), nem külön problémaként
kezelik. Nem azok a zsidók kiket a közvélemény zsidónak tart, hanem azok, akik
magukat zsidónak tartják. Hiába lenne valaki genetikailag teljesen zsidó,
(egyébként nincs ilyen), ha magát nem tartja zsidónak, ha történetesen attól
sem riad vissza, hogy utálja és ártson a zsidóknak.
Amikor zsidókról gondolkodunk,
akkor nem árt más kisebbségben élő, gyakran üldözött népekre is gondolni, pl. a
határon túli magyarságra.
Hogyan nevezhetők eme beolvadt
zsidók, kiknek van valami gyenge zsidó kötödése, de összességében nem zsidók. A legtalálóbb egyszerű elnevezés szerintünk a „látszat-zsidó” lenne. Egyébként a
vallásos zsidók sem tartják eme embereket zsidónak, gój zsidóknak, vagy
egyszerűen gójoknak nevezik őket.
Ráadásul egy-egy „zsidó ember”
pl. Marx, Lenin, Sztálin, Rákosi, stb. (nem éltek a zsidó vallás és szokások
szerint, nem tartották magukat zsidónak) viselkedése, történelmi szerepe, azon
oknál fogva sem zsidó probléma, mert egy-egy kiragadott esetből nem lehet
általánosítani. A zsidók többsége nem volt kommunista, a kommunisták többsége
nem zsidó volt. A kommunizmusnak nincs köze a zsidó valláshoz.
5. A kommunizmus problémaköre már
ezen oknál fogva sem zsidó probléma. (A zsidóságon kívül sok más embert, népet
érint)
6. A nácizmus, fasizmus nem zsidó
probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), de vannak jelentős
zsidó vonatkozásai. A fasizmus, az elfajzott rendszerek, a rasszizmus, ill. a
háborúk problémakörébe tartozik. A zsidóság elsősorban az elszenvedője és nem a
létrehozója fasizmusnak. Persze az elvakultak az elszenvedőt provokálónak
tekintik. De ez már a vicc kategóriája: ha van rajta sapka azért, ha nincs
akkor azért.
7. A keresztény vallás
kialakulása nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint),
de jelentős zsidó vonatkozásai vannak.
De ezért ez elég kevés, nem
ártana néhány jellemzőt is felsorolni. Természetesen mi az alaptalan
bizonyíthatatlan jellemzőktől tartózkodunk, ez a rágalmazás kategóriája.
1. A zsidó vallás ill.
szokásrendszer (kultúra) rendkívül részletes, szigorú, kötött, és ezért is, de
tartalma miatt is, különálló.
2. A zsidókra jellemző, volt van,
hogy városlakók és értelmiségi foglalkozást (bankári, kereskedelmi, politikusi,
jogi, tudósi, orvosi, művészi, stb.) űznek. Tehetségük, hagyományaik és a külső
nyomás is, az értelmiségi tevékenység irányába tolta a zsidóságot.
3. A zsidók az átlagosnál
óvatosabbak, gyanakvóbbak. Kétségtelenül az átlagosnál több sértést kell
elviselniük ill., történelmük is ezt mutatja, ezért a külvilágot másoknál
ellenségesebbnek érzékelik. Ebből sok minden ered, pl. a spórolás (kvázi
kapzsiság), az összetartás, az elkülönülés, az erős önvédelmi reflex.
Ugyanakkor az elkülönülés, és szembeállás ellenére nem mondható, hogy eme népre
jellemző volt a törvényszegés, a bűnözés.
Most itt hosszasan ki lehetne
térni arra, hogy miért alakultak ki a zsidóság ezen jellemzői.
Csak néhány megjegyzés:
A vallásuk az első jelentősebb
egyistenhitű vallás, ez eléggé kilógott az akkori sorból. Valószínűleg voltak
előzményei, már azért is, mert csak viszonylagos egyistenhitről beszélhetünk. A
sokistenű vallásokban is van egy főisten, az egyistenhitű vallásokban pedig a
„főistennek” megvannak a maga segítői, társai. Pl. angyalok, próféták (kvázi
alistenek) stb.. A különbség a főisten kiemelkedésének, magasabb rendűségének
mértékében van. Ugyanakkor az egyistenhitűség
az ókorban mégis elkülönítő aspektussal bírt. Ez egy intenzívebb és szorosabb
vallási kötődést jelent a hívőknek.
Más: valószínűleg kevesen tudják,
hogy a 19. századig Európában szinte mindenütt a zsidóság diszkriminációjához
hozzátartozott az iparosság tiltása, ill. a zsidóság beszorítása a
kereskedelmi, bankári, (pénzügyi, hitelezői, uzsorási) tevékenységbe. Esetleg
az orvosi és néhány más munkát még engedélyezték számukra. Mivel az iparosságot
a legmenőbb foglalkozásnak, a kereskedelmet, bankárkodást a legalantasabb
munkának tartották. Túl azon, hogy ez meglehetősen nagy ostobaság (erről még
érdemes beszélni), nyilván a zsidóság foglalkozási, munkavégzési szokásait befolyásolta.
A zsidóság értelmiségi hajlamai és ezen belül is kereskedelmi, bankári hajlamai
tehát két oldalról érkezetek: a zsidóságból magából és a külső környezet is
ezen irányba nyomta őket.
A felsorolt jellemzőknek
azonban vannak következményeik is.
Részben, magyarázzák, hogy a
zsidók miért különülték el, ill. miért különítették (utálták) őket. Ez a kettő,
az elkülönülés és az elkülönítés egyébként egymást gerjeszti.
A gyanakvásból eredő elkülönülés
ezen gerjesztő folyamat része.
Pl. nyilván a kötött, különleges
vallás, és szokásrendszer, gátolja a beolvadást.
Pl. az értelmiségi tehetség,
hozzáértés azt jelenti, hogy a jól fizető, presztízst, hatalmat, ismertséget jelentő
pozíciókba zsidó emberek kerülnek, kerülhetnek, mely nyilván a többségi
társadalomnak nem tetszik.
A zsidó történelem.
Rendkívül leegyszerűsítve arról
van szó, hogy van néhány nép (pl., zsidó, cigány, stb.) felettébb, az
átlagosnál is erősebben, ragaszkodik a saját kultúrájukhoz (vallásukhoz,
hitükhöz, életmódjukhoz, stb.), ezért e népek minden kellemetlenséget
vállalnak, ezért nem hajlandók beolvadni, integrálódni. Inkább vállalták, vállalják
a kirekesztést, a kiűzetést, a többé-kevésbé kényszerű elvándorlást, a
kisközösségi létet. A végső folyamodvány mindenképpen egyfajta kirekesztettség,
kívülállás. Más kérdés, felettébb nehéz kérdés, annak megítélése, hogy ez jó,
vagy rossz az adott nép, ill. az emberiség szempontjából.
Ha az ember a zsidóság kacifántos történelmét olvasgatja, akkor ilyen
szavak jutnak eszébe: Szétszóródás (diaszpóra), kiűzetés, meghurcolás,
hányattatás, üldöztetés, de leginkább a vándorlás.
Itt azért álljunk meg, és tegyünk egy kis
kiegészítést.
Az igaz, hogy a zsidóság
történelmére, így a zsidóságra is a legjellemzőbb: a vándorlás, kisközösségi
szétszóródás.
Ugyanakkor jellemző, az írás tisztelete (a
könyv népe) és betartása.
Ebből fakadóan egyfajta
értelmiségi beállítottság, makacsággal párosulva.
Hiszen a rengeteg szabályhoz,
szokásrendhez való ragaszkodás, részben makacságból ered, és makacsságot okoz,
tehát görgetett kölcsönviszonyról van szó. Ez a makacság, szebben fogalmazva,
hűség (nem mindig ésszerű), az egész zsidó történelemre kihatott. Hiszen
részben ebből fakad az elkülönülés, kitaszítottsággal párosulva. Itt megint egy
görgetett kölcsönviszonyról (elkülönülés-elkülönítés egymásból eredéséről) van
szó.
A szükségszerűségen, ésszerűségen lehet
vitatkozni, mert egyrészt tény, hogy e nép minden nehézség ellenére fennmaradt.
De az is tény hogy más népek, más stratégiával szintén fennmaradtak.
Ugyanakkor a zsidó történelemben, ha nem is jellemzően, de jelen volt a
kegyetlen hódítás is. Ha legalábbis részben, nagyjából, átértékelve hihetünk a
zsidó írásoknak, pl. az ótestamentumnak (márpedig így hihetünk), akkor azokban
kegyetlen hódításokról is szó van. Sőt napjainkban is vannak ilyes történések.
Igaz, hogy ezek a kegyetlen hódítások vallásilag, történelmileg, legalábbis
zsidó szempontból megindokoltak. De ezek
zsidó szempontok.
Azt gondolom, hogy mindezzel
együtt a kegyetlen hódítás nem jellemzőbb e népre, mint a népek (nemzetek,
országok) többségére, átlagára. Az emberiségre, sajnos kvázi jellemző a
kegyetlen hódítás.
Ellenben a vándorlás a kisközösségi szétszóródás, elkülönítés, e népre
jellemzőbb, mint általában a többi népre. Érdekes módon a biblia ótestamentum
része is mely a zsidóság egyfajta legendás történelme, is tele van
vándorlással. Ugyanakkor az ókori népek jelentős része vándorolt. A zsidók
ókori történelme nem volt szokatlan abból a szempontból, hogy egy közepes népet
az aktuális nagyhatalmak (egyiptomiak, asszírok, babiloniak, rómaiak)
leigáznak, direkt, vagy indirekt elűznek, vándorlásra kényszerítenek. De erősen
úgy tűnik a zsidóság az üldöztetések nélkül is igencsak szeretet kisebb
közösségekbe vándorolni, letelepedni. Mintha tudatosan követtek volna ilyes
parancsot: szóródj szét a világban, tartsd meg és gyarapítsd a zsidóságot, és a
zsidó vallást, sok helyütt, építs hálózatot. Nem állítjuk, hogy mindez abszolút
tudatos stratégia lett volna a zsidóság részéről, de végeredményben, ha nem is
tudatosan, és nem is csak a zsidóság szándékából, de ez jött létre. De egyfajta
túlélési stratégiának is nevezhető.
Ugyanakkor mivel zsidóság egész
mai Európa, Oroszország, ill. a Közel-kelet, Észak-Afrika, sőt Közép-kelet,
India, Kína területén is élt (általában kisebb zártabb közösségekben) sőt az
újkorban eljutott Amerikába és a világ összes tájára - a zsidóság története szinte száz részre osztható. Ugyanis, annyiféle zsidó történelem van,
ahány országban éltek (ez kb. száz ország) a zsidók, mivel a „befogadó”
ország történelme, és a zsidókhoz való hozzáállása határozta meg a helyi
zsidóság sorsát. És nem volt olyan saját anyaország, zsidó-ország, melynek
lakosságának történelme dominálna.
És mint említettük mindez
legalább további kettő részre osztható: a nem beolvadt zsidók és a beolvadt
látszat-zsidók történelme. Amely történelem gyakran összekapcsolódik, néha
szétválik.
És mindennek az időtartama
legalább 3500 év, az ókortól, napjainkig. Napjainkban is aktívan tart a zsidó
történelem, pl. Izrael állam helyzete miatt.
Nagyjából ezért idő szempontból pl. ilyen részekre felosztható a zsidó
történelem:
1.A zsidóság ókori történelme.
2. A kettő, vagy több, nagyobb
diaszpóra, (szétszóródás).
Van a babilóniai leigázás,
üldöztetés miatti elvándorlás. Ill. a római leigázás, üldöztetés miatti
elvándorlás.
De ennél sokkal több
elvándorlásról, és elvándorlási okról beszélhetünk. (Valószínűleg az
elvándorlások zöme kisközösségekben történt.)
Másfelől vannak az Ázsiába,
észak-Afrikába, Oroszországba, és Kelet-európába, ill. nyugat-Európába történő
vándorlások. Tehát a vándorlások története aszerint, hogy hová mentek.
Ennek része a dél-európai, észak-
afrikai szefárdi és észak-európai askenázi, meglehetősen zavaros „szétválás”.
És persze jelentősek a másodlagos
továbbvándorlások. A vándorlások, szétszóródások nagyobb része, másodlagos
továbbvándorlás, ill. átszóródás volt. Annál is inkább, mert a zsidó őshaza
ahonnan az eredeti elvándorlás lehetséges Kr. u. 70 és 140 között a zsidóság
számára gyakorlatilag megszűnt.
Fontos látni, hogy nem néhány
nagyobb szétszóródásról van szó, hanem 3 ezer éven tartó folyamatos
szétszóródásról, beolvadásos és beolvadás nélküli szétszóródásról van szó.
Itt térek ki a kazár-beépülésre,
mely egy jelentős szempont, bonyolódás, átalakulás a zsidó történelemben.
Az elmélet, a meglehetősen
alátámasztott elmélet szerint, a kazárok (közép-Ázsia, Kaukázus vidéki, 600-1000
években, török nyelvű nép, törzsszövetségi állam, birodalom) nagyobb részt, a
vezetők mindenképpen, áttértek a zsidó vallásra, ezzel automatikusan a zsidó
kultúrát is átvették. A kazár birodalom, a kazár nép kvázi eltűnt beolvadt,
átalakult (ezek szerint jelentős része a zsidósággá), viszont a zsidóság
fennmaradt. Éppen akkor és azon a területen tűnt fel sok zsidó közösség, ahol a
kazár birodalom volt, majd „eltűnt”. Valószínűleg az odatelepült zsidóságot a
kazárok befogadták, sőt a vallásukat is átvették. Majd ahogy e korban elég
gyakran, a kazár birodalom (laza nomád államszövetség) elsősorban vesztes
háborúk, belső harcok hatására, felbomlott megszűnt, de a kisközösségek,
falvak, mint zsidó közösségek fennmaradtak. Majd innen szóródtak, terjeszkedtek
tovább, de a szokásos kisközösségi formában, elsősorban Európa felé.
Ez tulajdonképpen azt jelenti,
hogy a zsidóság egy jelentős részét, méghozzá az askenázi részének zömét nem az
ókori héber lakosság, nép alkotja, hanem a kazár nép. Ez többek között
megkérdőjelezi, de mindenképpen átírja a zsidó-fajhoz kötött elméleteket, a
kiválasztott nép elméletét, a zsidóság különlegességét, a zsidóság ősi jogait, bárhonnan
is eredjenek azok. A zsidóság genetikailag (részben kulturálisan is, bár
kevésbé) hasonlóan keveredett nép, ahogy a népek nemzetek többsége.
Akkor folytatom a zsidó történelem főbb állomásainak felsorolását:
3. A korai középkorban a kazár
beépülés története, az askenázi ág átalakulása
4. A középkori zsidó történelem,
a kisebb szétszóródások, továbbszóródások története, ill. a zsidó bankárosodás kialakulásnak
története.
5. A klasszikus kapitalizmus
történelme a zsidóság aspektusából.
6. A zsidóság 19. századi
történelme, ill. a 20 század első feléig, ill. 20. század második felében.
7. A napjaink zsidó történelme,
ill. a jelenlegi Izrael állam története, bár ez a történet is a 19. század
végén kezdődött.
Összességében azonban
kibogozhatatlanul kacifántos a zsidóság történelme.
Vannak azonban közös, hosszabb
távon, szinte minden zsidó közösségre vonatkozó jellemzők.
- A helyi lakosság a többségi nép általában más népek
nem kedvelték őket, nem tartoztak a népszerű, szimpatikus népek közé, de
ez azért az erőszakig nem fajult volna el, ha a vezetés ezt nem generálja.
- A helyi vezetés az uralkodó, és uralkodó osztály,
hullámzóan ellentmondásosan kezelte a zsidóságot. Néha megtűrte, sőt
egyenjogúan kezelte, gyakrabban azonban a negatív megkülönböztetésben
(diszkriminálta) részesítette őket. És nem ritkán az üldöztetés, a
diszkrimináció eljutott a kiűzetéshez, sőt a népirtásig is.
Ugyanakkor
szinte mindenhol, mindenkor megfigyelhető
azon kettős játék, hogy egyes gazdag befolyásos zsidók szinte a hatalom
a vezetés részévé váltak, a helyi uralkodó osztály szoros szövetségbe lépett
velük, míg szegényebb széles zsidó réteg, üldöztetésnek diszkriminációnak volt
kitéve. Pl. mi történt a nácizmus alatt, a leggazdagabb zsidók már rég
biztonságba voltak, miközben a szerencsétlen kisember-zsidókat aprították.
A fentiek
okairól néhány gondolat:
Természetes,
hogy nem kedvelték őket, hiszen elzárkózó, furcsa szokású, furcsa öltözködésű
embereket láttak. Ráadásul azért egy részük meglehetősen jómódban az átlagnál
jobban élt, és értelmiségi foglalkozásokban kvázi kiszorították a többségi nép,
ill. más népek fiait. Ráadásul azonosították őket az uzsorásokkal, ami persze
nem egy szimpatikus tevékenység.
A vezetések
hullámzó viszonya zsidósághoz szintén magyarázható. Most itt csak az
ellenségkép vonatkozást emeljük ki. A zsidóság kiváló ellenségkép. Az
ellenségkép arról szól, hogy az emberek, vezetések tehetségtelenségéből,
lustaságából eredő problémákat mintegy magukat felmentve, rákenik pl. a
zsidókra. A szegénység, egyéb problémák okai pl. a zsidók, tehát nem mi
vagyunk.
A zsidóság
kiváló célpont volt azért is, mert kisközösségi, kvázi vendégnép jellegük miatt
nem nagyon tudtak védekezni, meg lehetett őket büntetni. Akár kitelepítéssel,
akár jogi korlátozással, akár fizikailag is, a büntető pedig az erős szerepébe
tetszeleghetett.
Úgy tűnik,
hogy a zsidóság és a többségi társadalom viszonya (hullámzó, de gyakran
negatív) igen kevéssé, kor, ország és rendszer specifikus.
Kivéve persze
a fasizmus nácizmus korát, rendszerét. A nácik végleg el akarták intézni a
zsidókérdést. Nem nehéz kitalálni, mire gondolhattak. Az más kérdés, hogy ez a megvalósíthatóság
szempontjából is ugyanakkora baromság, mint az egész világuralmi elgondolásuk.
Néhány érdekes kérdés a
zsidóság történelmével kapcsolatban.
Hogyan jöhetett létre ez a szinte
folyamatos vándorlás, a világ minden táját érintő szétszóródás?
Hogyan jöhettek létre a világban
rendkívül szétszórt, viszonylag kicsike vallásilag, kulturálisan zárt zsidó
kisközösségek?
Hogyan maradhatott fenn a
zsidóság, miért nem olvadt be teljesen (szűnt meg) a zsidóság, a magas beolvadás,
a nagyfokú népirtás, a jelentős üldöztetés ellenére?
Vázlatosan hasonlítsuk össze a
zsidóság történetét néhány más nép történetével.
Pl. a hunok nagyobb egységben, kvázi
egy tömbben vándoroltak, majd egy tömbben letelepedtek a Kárpát-medencében, harcoltak,
konfrontálódtak, majd Attila halála után egyszerűen eltűntek. Nyilván nem
eltűntek, hanem nagyon gyorsan beolvadtak. Ez a zsidóság történelmével
ellentétes történet.
Az ókorban, középkorban egyébként
sok nép tűnt el, olvadt bele valahová, ill. erősen átalakult. Itt van pl. a
római nép, ill. a romai birodalom eltűnése.
De azért voltak, vannak
fennmaradó, sőt terjeszkedő nagyobb népek birodalmak is.
Érdekes történet még a
tartományokból, autonómiákból való összekovácsolódás, nem kevés ország, nemzet így
jött létre.
Pl. a magyarok, mint viszonylag
kis nép, nagyobb közepes egységekbe vándoroltak, voltak leszakadások szétszóródások
is, de végül is a Kárpát-medencében egységesültek (akár szét is szóródhattak
volna, ami kvázi eltűnést, beolvadást jelentett volna) és létrehozták a hazájukat,
a nemzetüket.
Pl. a kunok beolvadtak a
magyarokba.
De voltak félrevonuló, kvázi
rejtőzködő (nem vándorló) kisebb népek is, melyek így maradtak fenn.
Pl. cigányok. Kisközösségekbe
vándoroltak, szertágazóan szétszóródtak, de kisközösségekben, mégis hálózatosan
fennmaradtak, nem olvadtak be. Ez a történet már erősen hasonló a zsidó
történethez. Más vonatkozásban, pl. a cigányok nemhogy értelmiségi hajlamúak,
de kvázi anti-értelmiségiek, erősen gyakorlatias emberek, szinte ellentétei a zsidóknak.
A felsorolás után talán jobban el
lehet helyezni a zsidóság viszonylag kivételes történelmét (szétszóródtak, de
fennmaradtak) a világtörténelmi kavalkádjában.
Akarva, akaratlanul hogyan
segítette a külvilág, a „befogadó” uralkodó osztály ezt a folyamatos furcsa
zsidó szétszóródást.
Kezdjük azzal, hogy valójában,
alapvetően háromféle nemzetiségi, kisebbségi politika van:
1.A beolvasztás, gyakran
erőltetett beolvasztás
2. A negatív, rosszindulatú
megkülönböztetés (kirekesztés, stb.). Gyakran elüldözéssel megtoldva. (A
népirtásokról itt nem beszélünk)
3. A pozitív jóindulatú
megkülönböztetés az autonómia-adás. Sajnos ez utóbbit alkalmazzák legritkábban.
Első látásra valóban félelmetesnek tűnik az uralkodó osztályok számára: persze
ha autonómiát adunk, akkor majd jól visszaélnek vele, egyre többet akarnak,
egyre messzebbre mennek, külön államot alapítanak, majd ellenünk fordulnak. Nem
állítjuk, hogy ilyen még nem volt. Viszont a másik kettő, (erőszakos
beolvasztás, rosszindulatú megkülönböztetés) egy fokkal ennél is rosszabb.
Ugyanakkor egy sereg ország, nemzet a tartományok, autonómiák szövetségére
alapul és egészen jól működnek. Persze ha ezek a tartományok, autonómiák az
optimálisnál kisebb szabadságot kapnak, akkor megint baj van.
A lényeg, hogy a múltban (és a
jelenben is) jellemzően, szinte kizárólag csak az erőszakos beolvasztás, ill. a
rosszindulatú megkülönböztetés kisebbségi politikát alkalmazták, többek között
a zsidósággal szemben is.
Folytassuk azzal, hogy jön az új uralkodó,
és azt mondja: na majd én ezeket a zsidókat (akárkiket) magam mellé állítom és
beolvasztom a nemzetbe. Méghozzá úgy, hogy viszonylagos engedményeket adok
nekik, ami lényegében a korábbi megszorítások, megkülönböztetések enyhítését
jelenti. A maximum, hogy egyenjogú polgárok lesznek. Egy idő után, az uralkodó
osztály érzékeli, hogy a helyzet alig javult valamit (ennek sok oka lehet) és
akkor azt mondja: na ti hálátlanok akkor majd megkapjátok. És jön a
rosszindulatú megkülönböztetés, netán a kiűzetés.
Folytassuk azzal, a kérdéssel:
mire is ösztökéli a vezetés a zsidókat (akárkiket) azzal, hogy
megkülönbözteti őket? Idétlen ruhába kell járniuk, sárga csillagot kell
viselniük, gettóba élhetnek, csak bizonyos munkákat végezhetnek, nem
jelenhetnek meg mindenhol, nem köthetnek vegyes házasságot, stb.. És ha valaki
nem is tartaná magát zsidónak, azt mondják, sőt parancsolják: de te zsidó vagy.
És persze mindennek a tetejébe jöhet a kiűzetés, a száműzés. És közben direkt,
vagy indirekt (a hányattatás okán pl. betegségek járványok, alakulnak ki) gyilkolják
a népet. Merthogy ezen intézkedéseket nem a nácik találták ki, pl. zsidóság
történetében ez sok helyütt, sok korban megtörtént. (De nemcsak a zsidókat
cseszegették a történelem során. Másfelől a nácik azért szignifikánsan
elkülönülnek más zsidó-üldözőktől, a tervszerű, következetes, egyértelmű
népirtás által.)
A kérdés, mire is ösztönzi mindez
a zsidókat (akárkiket)? Arra hogy elkülönüljenek, csak az övéiben bízzanak,
gyanakvók legyenek, zárt kisközösségekben éljenek egymást segítség, stb..
A kiütetés száműzetés
következménye pedig, hogy egy másik helyen, egy távolabbi helyen telepednek le,
kénytelenek letelepedni. Tulajdonképpen a rendszeres megkülönböztetéssel egy
profi, vándorló, a világot kisközösségekkel behálózó, és a világgal, és a
többségi társadalommal ellenséges zsidóságot alakítottak ki.
De a zsidó probléma két oldalról
jön, jöhet, magából a zsidóságból (ez kisebb rész) és a külvilágból (ez a nagyobb
rész).
Kitérés a zsidó szokásokra.
A zsidó vallás, a zsidó ünnepek,
a zsidó szokások szorosan összefüggnek. A zsidó szokások rendkívül részletes,
kötött, és tetemes mivoltáról az alábbi szabályrendszer képet nyújthat.
Őszintén bevalljuk, nem tudjuk,
hogy az alábbi szabályokat a zsidók minek tartják talán: vallási előírásoknak.
Szerintünk azonban ezek inkább egyfajta népszokások, de erre még visszatérünk.
Hozzá kell tenni egy-egy ilyen
szabályzat, átlagosan 14 al-szabályból, pontból áll, ez tehát kb.3000, leirt,
törvénycikkely-szerű szabály, és akkor még a szabályok értelmezéséről, aktuális
alkalmazásról nem is beszéltünk. Ezen szabályok zöme ugyanis nemcsak elvi
szabály, és nemcsak kivételes esetekre vonatkozó erkölcsi, „jogi” szabály, de a
mindennapi életet, a napi cselekvéseket előíró szabály.
Nagyjából eme felsorolásban benne
vannak a zsidó ünnepek is, melyekből legalább nyolc fontosabbat össze lehet
számolni. Kétségtelenül a szombat (sabbosz) a legjelentősebb. Tehát az ismert
szabályoknál (a körülmetélés, a szombat-tartás, a fejfedő-hordás, a pajesznövesztés,
a kóser étkezés, a hús és tejtermék elkülönítése, a menstruációs
tisztátalanság, a fürdőzés, a házasságközvetítés, a ruha-megszaggatás, a sírokra
tett kövek, stb. szabálya), sokkal több szabály van.
Egyesek szerint ez csak hasznos
tanácsok gyűjteménye, azonban ezen szabályok zöme egyáltalán nem praktikus.
A vallásos zsidók szerint, mindez
az Istennek tetsző élet leírása, azonban a kívülálló jogosan kételkedik, abban
hogy Isten ilyen kicsinyes szabályokkal foglalkozna.
A természet, Isten nem foglalkozik kicsinyes szabályokkal, leginkább a
lényeggel, az önzőséggel-önzetlenséggel foglalkozik, ez más vallások
bírálataként is elmondható.
Leginkább mindez a népszokások, hagyományok
(köztük babonás jellegűek), leirt, kvázi törvényesített változata. Mindez leginkább
ahhoz hasonlatos, mintha valakik pl. a magyar népszokásokat, sőt egy körzet
szokásait, kezdve a kalocsai hímzéstől, a népviseleten, a halászlén, az esküvői
szokásokon, a temetési szokásokon, a vallási szokásokon és még sok mindenen
keresztül, mondjuk a karácsonyi szokásokig, részletesen leírnák, de nem
kijelentő módban (ez van) és nem is feltételes módban (ez lehet), hanem
felszólító módban. Csak így tehetsz, és ha nem, akkor bizony jön a büntetés
(leginkább az isteni büntetés). Ráadásul mindezt felettébb részletesen,
precízen.
Ugyanakkor a heti
rendszerességgel megtartott szombat (sabbosz) rituálékkal telerakott ünnepe, végeredményben
családi ünnepnek tekinthető (bár nem ez az eredeti rendeltetése), és mint ilyen
kétségtelenül fenntartja a családi közösséget. A zsidóságra jellemző a meghitt,
összetartó, család.
Minderre mondható, hogy az
átlagnál bővebb, részletesebb, kötöttebb kultúra, mely a zsidó identitás része.
Zsidó (a meghatározásunk szerint), aki ezen szabályok egy részét, fontosabb
részét betartja, és mindezt büszkén, önként teszi.
Elnézést az ismétlésért, de ezen
rendkívül részletes kötött szabályzat azon okból alakulhatott ki, hogy a zsidó
identitás, a zsidó kultúra, kvázi a zsidóság fennmaradjon. Mintha az előíró így gondolkodna: ha fellazul
a szokásrendszer, felbomlik a vallás, felbomlik a nép is. Tehát a külső
elkülönítés, eltüntetés és a fennmaradási stratégia következménye, legalábbis
szerintünk.
Úgy tűnik az ortodox, vallásos
zsidóknak alig van szabadsága, szinte minden cselekvésüket szabály szerint kell
végezni, de lehet, hogy ez csak a látszat. Ugyanakkor ezen részletes és
parancsoló jellegű szabályzatnak mégis van egyféle fanatizmusgeneráló hatása.
Ami persze nem jó, de ha megmarad az önsanyargatás szintjén, akkor nem
tiltható. Ha belép a másoknak ártás szintjére, akkor azt a jognak kellene
kezelnie. Más vallásban hívők között is vannak fanatikusok.
Ugyanakkor van egy taszító hatása
is, többek között a zsidóság köreiben is, ennek tudható be a sok zsidóban és
beolvadt zsidóban kialakuló zavaros identitás tudat.
Ugyanakkor az általános
intelligencia része, hogy a népek szokásait nem bíráljuk (legfeljebb pozitív
értelemben csodálkozunk, és mosolygunk) amennyiben azon szokások nem ártanak
másoknak. Márpedig ezen szokások nem ártanak a másoknak, a nem zsidóknak. A
kultúrák (minden nép kultúrája) sokszínűsége csodálatos dolog, a csodálkozás
egyfajta örömérzés.
Végül kijelenthető: leginkább
magukkal, és nem mással szúrnak ki, ezzel a szabályozással.
Mielőtt továbbmennénk, a népek
megítélésének etikai szabályzata, szerintünk.
Egy kis előzetes ehhez a témához.
Az igazságot a hamisságtól gyakran csak a pontos megfogalmazás választja el.
Pl. statisztikailag kimutatható,
hogy az ezer főre eső búnőzők száma cigány nép vonatkozásában nagyobb, mint más
népek vonatkozásában. De ez mégis helytelen megfogalmazás: a cigányok bűnözők.
A helyes megfogalmazás: a cigány
népben a bűnözés aránya nagyobb az átlagnál. Avagy: történelmi, kulturális,
rendszerbeli, szociális okokból, bizonyított statisztika alapján, a cigányságra
kissé jellemző a bűnözés. De miért is „kissé”? Leginkább azért, mert a rendes cigányok
védelmében udvariasan, visszafogottan kell fogalmazni A bunkó, sarkított
megfogalmazás már elmehet hamisság irányába. De azért is, mert a statisztikai
számolások eredménye többnyire nem mutat nagy, csak kisebb különbséget. Ez tehát egy etikai udvariassági szabály. Más
kérdés, hogy ezt jog alkalmazhatja, vagy sem. Pl. nem kötelező köszönni, de aki
nem köszön, az magát minősíti.
A legfontosabb, hogy elsősorban a
cselekvéseket, viselkedéseket, közléseket kell minősíteni, azután az egyéneket
hasznos, önzetlen, avagy ártó, önző cselekvések alapján, szükség esetén jogilag,
a népek megítélése csak harmadlagos és nem jogi ítélet.
- Fontos a nép fogalmának definíciója. Ez helyesen: valamely
nép (etnikum) azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak
vallják magukat, büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni
akarnak az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek
többnyire, általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek
szerint élnek, éltek.
- Egy nép vezetésének cselekvéseit (a közlés is
cselekvés), ne azonosítsuk a nép cselekvéseivel.
- A nép negatív megítélése is, csak a másoknak ártás
szempontjából történhet, oly dolgokért (bőrszín, szokás, vallás, stb.)
melyek nem ártanak másoknak nem szabad elítélni sem egyént, sem népet.
- Egy nép megítélése csak meghatározott szavakkal,
meghatározott mondatokban lehetséges. Pl.: ezen X népre, történelmi,
kulturális, rendszerbeli, szociális okokból, Y tulajdonság kissé jellemző,
bizonyított statisztikai adatok alapján.
- Illik ugyanannyi pozitív tulajdonságot felsorolni,
mint ahány negatívot.
- Nem illik, de jogilag is tilos (egyébként is rossz
megoldás) egy népet üldözni, diszkriminálni, száműzni. (Az erőltetett
beolvasztás is elfogadhatatlan.) Ami miatt természetesen a népirtás, és
minden ártás, károkozás is tilos. Nincs kollektív bűnösség.
- Az egyént nem lehet a népbe tartozása alapján
megítélni. Még akkor sem, ha a bizonyítottak a nép bizonyos tulajdonságai
és az egyén biztosan (büszkén betartja a nép kultúráját, stb.) a népbe
tartozik. Mert mindezek ellenére az egyén kitűnhet, kilóghat a népből. Az
egyéneket csak saját tetteik alapján lehet megítélni.
Ezen etikai szabályzat betartása
nemcsak a zsidóság érdeke, de minden nép, pl. a magyarság érdeke is.
Mi értelme van egy népről,
bármely népről véleményt mondani?
Az előzőek szerint tényleges jogi
intézkedésről nem lehet szó. Jelenleg is leginkább locsi-fecsi szintről van
szó. De veszélyes locsi-fecsiről van szó, mert valóságos konfliktusokat
eredményezhet.
Az ideális jövőben viszont lehet
értelme, mert megállapítható lesz: valóban különálló népről, etnikumról van
szó? Milyen jellegű autonómiát igényelnek az adott nép, etnikum jellemzői?
A locsi-fecsi szintről,
mindenképpen el kellene jutni a tudományos szintig.
Ne hibáztassuk a zsidóságot
oly dolgokért, melyek más népekre, vallásokra is jellemző. Néhány példa.
1. A zsidó vallás (egyesek
szerint, ama aljas hit) kimondja, hogy ez az egyetlen igaz hit, más vallások,
hitek, hamisságok. Sajnos ezt majdnem minden vallás szinte szükségszerűen
kimondja. Többek között a keresztény vallás is. Egyébként a zsidó vallás, a keresztény, és az
iszlám vallás ősapja, ami nem jelenti azt, hogy a leszármazott nem lehet
különb, de az ellenkezőjét sem.
Ha valaki meg akarja ismerni a
zsidó vallást, akkor többek között érdemes tanulmányoznia a keresztény bibliát.
És nemcsak az ótestamentum részét, de Jézus tanításait is. Ugyanis Jézus
tanításai közvetve arról is szólnak, hogy mik azon alapeszmék, alapvető
értékek, melyek a zsidó vallásból hiányoznak.
Jézus ugyanis, többek között vallásreformer volt.
Visszatérve, miért szükségszerű,
az „egy igaz hit” dogmája? Mert, ki követne olyan vallást, amelyik azt mondja:
lehet, hogy van a miénknél igazabb vallás. De ha itt megállnának a vallások, és
a valláskövetők, akkor nem lenne nagy baj. Akkor csak azt mondják: a miénk az
igazi vallás, de ez most nem bizonyítható, majd valahogy kiderül, pl. a
másvilágon. A baj akkor kezdődik, amikor az elvakult hívek, vezetők
hozzáteszik: miénk az igaz hit, ezért minden más vallást és annak híveit meg
kell téríteni, és ha nem térnek meg, akkor el kell pusztítani. Ez a
fundamentalizmus, ami a sovinizmus, rasszizmus testvére. Minden valláshoz
kapcsolódnak fundamentalisták, a keresztény valláshoz is, a zsidó valláshoz sem
kapcsolódik több elvakult, mint más hithez.
Egyébként szinte minden vallási
vita, vallásharc mögött, a vagyon és a hatalom birtoklásának kérdése van.
2. De ha már a vallásnál tartunk,
nézzük ezt a képtelen, kifordított gondolatot: a zsidók (azok a gazok) ölték
meg Jézust. És egyesek még hozzáteszik, Jézus nem zsidó, de arámi volt.
Először is Jézust konkrétan a
rómaiak ölték meg, egyes zsidó emberek legfeljebb bűnrészességgel vádolhatok.
Pl. Heródes, a zsidó főpapok, Júdás, és a téren gyülekező, nem Jézus mellé álló
tömeg többsége, bár nem lehet tudni, mekkora hányaduk volt zsidó.
Arra most nem is hivatkozunk,
hogy Jézus halála, és feltámadása az isteni terv része volt.
Az viszont komoly érv, hogy Jézus
és nemcsak Jézus, de társai (keresztelő szent János, szent Péter, a többi
apostol, szent Pál, Mária szűzanya, az evangélisták, stb.) mindannyian
fiatalkorukban vallásilag, kulturálisan és kötödés szempontjából zsidók voltak.
Azaz, zsidók voltak. Ezen különleges emberek, Jézussal az élükön, a zsidó
vallás megújítói, a keresztény vallás megalakítói voltak. Jézus társaival
együtt a zsidó vallás megújítója volt, melyet bizonyít, hogy a feltehetően
vallásos zsidóság körében térit, hogy kritizálja az írástudókat, a
farizeusokat, a zsidó papokat, akik szintén ellenérzéssel voltak Jézus iránt. A
keresztény biblia ótestamentum része szintén azt bizonyítja, hogy a zsidó
vallás megújításról van szó. Tehát az egész történet úgy szól elfogultság
nélkül, hogy zsidók között voltak rossz, aljas, és kiváló emberek, akár a többi
népben. De ha csak ezt a történetet nézzük, akkor azért a különleges kiváló
zsidó emberek dominálnak, Jézussal az élükön. És akkor ebből a történetből azt
kihozni, hogy a zsidók aljas emberek, enyhén szólva negatív elfogultság.
3. De ha már a képtelen,
kifordított ítélkezésnél tartunk, akkor a holokauszt (második világháborúhoz
kötődő zsidó holokauszt) problémája mellett sem mehetünk el. Pontosabban azon
nézetekről van szó, mely szerint nem voltak gázkamrák, és egyébként is
kevesebben haltak, meg, és a kártérítések, ill. egyéb megtorlások sem voltak
arányosak, tehát a zsidók aljas emberek, nem volt holokauszt. Erről az alábbi
példázat jut eszünkbe: valakit össze-vissza, nyomorékra vernek. Majd azt
mondják, de hiszen nem is tört el mind a két keze, két lába, mert az egyik keze
éppen maradt. És egyébként, ő is adott védekezésében két pofont. Akkor mit
siránkozik, mit szimulál ez az aljas ember.
Szóval, hogy voltak, vagy nem
voltak gázkamrák erősen másodlagos kérdés. Ha választani kellene a rossz
körülmények, az éhezés, a betegség miatti lassú halál (a legtöbb zsidó így halt
meg, sokakat pedig lelőttek) és a gázkamrák gyors halála között, akkor mi az utóbbit
választanánk, inkább így halnánk meg. Akkor, mire mentség, hogy nem voltak
gázkamrák? A nácik zsidóság-likvidáló
szándéka egyértelmű, hiszen nem száműzték (tiltották a kivándorlást) és nemcsak
diszkriminálták, és elkülönítették a zsidókat, de olyan táborokba tették ahol
előbb-utóbb a biztos megsemmisülés várt rájuk. És hogy nem 6, csak 5 millió
zsidó halt meg. És ha öt, vagy akár négy, akkor már rendben van minden? Az
aránytalan kártérítés vádja pedig legfeljebb úgy igaz, hogy némely esetben
aránytalan, vagy teljesen oktalan volt a kártérítés, összességében azonban nem
lehetett aránytalan és oktalan. Összességében nem lehetett, mert több millió
ember halála és másik több millió ember szenvedése ellenébe, mondjuk egymillió
ember kapott büntetést.
Ugyanakkor a holokauszt
tagadásának tiltását mi is ostobaságnak tartjuk. Mindenki saját magát minősíti
a nézeteivel. A tiltás csak arra jó, hogy ezen zsidógyűlölő emberek azt
mondhassák: éppen az bizonyítja az igazunkat (nem volt holokauszt), hogy
törvénnyel tiltják a tagadását.
4. A zsidók kapzsi, hataloméhes
emberek – szól a vád. Először is minden népben vannak kapzsi, hataloméhes
emberek. Azt kellene bizonyítani, méghozzá pontos statisztikai adatokkal, hogy
a zsidóságban több ilyen ember van, mint más népekben. Ez nincs bizonyítva és
kétséges, hogy lehetséges e bizonyítani. De tételezzük fel, mégis sikerül ezt statisztikai
adatokkal igazolni, ez a mondat „a zsidók kapzsi hataloméhes emberek” akkor is
hibás lenne.
Az etikai szabályzat szerint így
kell fogalmazni. A zsidóságra bizonyított statisztikai adatok alapján,
történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból kissé jellemző a
kapzsiság és a hataloméhesség.
5. Van egy viszonylag zagyva
„gondolat”, a nácik is gyakran hangoztatták, amely valahogy összekeveri pl., a
kommunista zsidó „bűnöket”, a nagytőkési bankári zsidó „bűnökkel”, és egyéb más
zsidó „bűnökkel”. Nemcsak összekeveri, de valahogy összeolvasztja, valamiféle
egységes összeesküvést gyúr össze, e masszából. A „bűn” szó azért van idézőjelbe,
mert az is kétséges, hogy valóban gonosz, rossz
cselekvésről van szó. De fogadjuk el, bűnükről van szó.
Az egész, akkor is egy nagy
ostobaság. Egyrészt, ezek a bűnök nem lesznek nagyobbak azáltal, hogy
valamiféle közös zagyvaságba, általános zsidó összeesküvésbe vannak gyúrva.
Másrészt az egyszerű logika azt mondja: ezek különböző, sőt bizonyos
szempontból ellentétes bűnök, melyeket különböző zsidó emberek is elkövetnek.
Nézzünk egy példát, elnézést
kérek a példázatba hozott néptől. Pl. ez egyik cigány lop. Egy másik cigány
verekszik. A harmadik csal. Ez mit jelent? Azt, ami ide van írva. És nem azt,
hogy cigányság nemzetközi összeesküvést sző, a világ megrontása és uralma
érdekében. De ha lenne is ilyen gaz
háttér-összeesküvés, akkor sem lenne a károkozás, kisebb, vagy nagyobb.
6. A protekció problémája.
A zsidók összetartanak, mint
minden más normális nép. A zsidók összetartása még egy fokkal indokoltabb a már
említett okok (üldöztetés, elkülönítés, stb.) miatt. A normális nacionalizmus
rendben van, a sovinizmus (felsőbbrendűségi érzés, más népek utálata,
leigázása, szabálytalan versenyzés, stb..) nincs rendben, és ez minden népre
igaz.
Maga a protekció azt jelenti,
hogy rokonnak, barátnak, ismerősnek érdemtelen előnyt adnak, ill. olyan
pozícióba, állásba segítik, melyre alkalmatlan, lenne rá alkalmasabb.
Természetes káros, nemcsak igazságtalanságot, de rossz működést is eredményez.
A protekció testvére pl., a
tisztességtelen üzleti szövetség, vagy „a főnök talpnyaló (és nem alkalmas)
beosztottat, helyettest, utódot választ” jelenség.
A rokonság, barátság, stb.
kétségkívül létrejöhet, az azonos népbe tartozás alapján.
De a barátság létrejöhet
véletlenül is.
A legveszélyesebb változat, a párttagsági
protekció. Sokan azért lépnek be egy pártba azért segítik hatalomra, mert
párt-protekciót remélnek. Így egy alkalmatlan és tisztességtelen banda fog
uralkodni.
Szélesebb értelemben ez arról
szól, hogy meggyőződés nélkül, vagy magunknak hazudott hamis meggyőződéssel az
erősek mellé csapódunk a személyes előny reményében.
A protekció világ (emberiség,
történelmi) probléma, nem zsidó probléma, bár van zsidó aspektusa.
A protekció problémáját egyhamar,
egykönnyen nem lehet megoldani. Csökkenteni lehet, pl. ezen erkölcsösödéssel:
az rendben van hogy a rokont, barátot, ismerőst egy fokkal jobban segítjük, de
ennek is van határa. Illetve, ha olyan társadalmi, gazdasági környezet alakul
ki, melyben mind az ajánló, mind az érdemtelenül ajánlott, hosszabb távon pórul
jár. Mert pl. a csapat, lemarad a versenyben.
A zsidó aspektus abból ered, hogy
a zsidók, értelmiségi jellegűknél fogva magasabb funkciókban vannak, így a
protekciójuk többet ér. Most már sokadszor jön elő ez az „értelmiségi
aránytalanság” probléma. Ha ez a nem zsidóknak ekkora probléma, akkor a
megoldás csak az lehet, hogy a tanultak az értelmiségiek arányában utolérik a
zsidókat.
A megoldás része, a szakmunkások
segédmunkások nagyobb arányosabb, ill. a bankárok, spekulánsok, más hatalmas
jövedelműek, kisebb arányosabb megbecsülése.
7. De ha már a zsidóság bizonyos
tagjaiból ítéljük meg a zsidóságot (ráadásul nagyobb része beolvadt zsidó), a
rosszak melletti jókról se feledkezzünk el. Mert azért itt olyan zsidó
tudósokról, orvosokról, mérnökökről, feltalálókról, művészekről, stb. van szó,
akik sokat tettek az emberiségért, nemcsak a zsidóságért.
Vázlatos kitérés a híres
zsidókra.
Az interneten olvasható, pl.
olyan lista, melyben kb. 3 ezer híres zsidó van felsorolva.
- A híres zsidók közül többen (Rothschildok,
Rockefellerek, Sztálin, stb.) nem éppen pozitív figurák. Másfelől viszont
rengeteg tiszteletre méltó, tudós, művész ember is volt közöttük.
A jók és
rosszak aránya, valószínűleg más népekével azonos, a különlegesség, az
értelmiségiek (közöttük ismertebb értelmiségiek is) nagyobb arányából
ered.
- A fő probléma, hogy a híres zsidók tekintetében
sincsenek a definíció szerinti zsidók szétválasztva, azoktól, akiknek csak
valamilyen kötödése van a zsidókhoz.
Tehát a lényegében beolvadt zsidókat, a negyedrészben, felerészben
zsidó származásúakat, stb., azokat, akik lényegében nem zsidók
(látszat-zsidók), a zsidók közé számítják. A zsidóság negatív
megítélésénél ragaszkodtunk a szűkített zsidó definícióhoz, akkor a
pozitív megítélésnél is ragaszkodni kell. Egyébként is ez a logikus
igazság.
Ebben a 3
ezres listában többnyire ilyen emberek szerepelnek, mint pl. Nicolas Sarkozy francia
elnök, Paul Newman amerikai színész, hogy csak kettőt említsünk. Egyébként
mindkettőnek van magyarországi kötödése is, de senki nem nevezi őket magyarnak.
De megint
felmerül, ki a zsidó? Ha pl. Sarkozyt kérdeznénk, udvariasságból talán azt
mondaná, hát igen van zsidó származási kötődésem, de alapvetően francia vagyok.
Van százezer francia törvény azokat 100%-osan betartja. Alapvetően a francia
kultúrában él, francia ételeket eszik, francia színházba jár, stb.. Van 3000
kvázi zsidó „szokástörvény” lehet, hogy annak az 5%-át betartja, és
valamennyire szimpatizál a zsidókkal. Akkor az egyik oldalon van egy homályos
genetikai kötődés, egy szimpátia és 5% törvény és kultúrakövetés. A másik
oldalon van egy határozott tartozástudat, 100% törvénybetartás, és nagyfokú
kultúraismeret. Akkor most Ő mennyire
nevezhető zsidónak? Ugyanez vonatkozik Paul Newmanra és még rengeteg állítólagos
zsidó emberre.
Ha a zsidókhoz
kötődő zsidókat (látszat-zsidókat) is bevennénk a híres zsidó emberek listájába
akkor nem 3 ezer, de 30 ezer embert kellene felsorolni.
De még így is,
az átlagnál több a híres, hírhedt ember a zsidóságban, mint más népben, melynek
oka az említett értelmiségi pálya-dominancia. Vagyis, hogy a zsidók és a kötődő
„zsidók” is, döntő többsége diplomás ember lesz, értelmiségi pályát választ, és
nyilván a híres emberek döntő többsége szintén tanult, diplomás, értelmiségi
ember.
Mindezzel
együtt a pozitív zsidó hírességek javítják a zsidóság megítélését.
És akkor
számoljunk egy kicsit.
A vallásos,
tényleges zsidók száma a világon kb. 14 millió ember. Ez az emberiség 0,25%-a.
Ebből 7 millió Izraelben él, és legalább 3 millió az Egyesült Államokban. A maradék
4 millió legalább 80 országban él, oszlik szét. Átlagosan egy ilyen országban 50
ezer tényleges zsidó él. 2001-ben 13 ezer zsidó vallású élt Magyarországon, de
legyünk elnézőek és a kettős vallásúakat, kettős néptudatúakat is számoljuk, és
mondjuk napjainkban 50 ezer tényleges zsidó él Magyarországon. Ez a lakosság 0,5%-a.
A köztudatba viszont minden 10. embert zsidónak tartanak, tehát lakosság
10%-át, tartják zsidónak. Vagyis kb. hússzoros a túlbecslés, a zsidók
„felemelése”, a zsidó kérdés felfújása.
Egyrészt sokan hazudnak másrészt sokan felületesen ostobán
„gondolkodnak” e kérdésről. De az ostobákon, és gyűlölködőkön, kívül kiknek
érdeke ez a felfújás? Egyes politikusoknak,
akik ebből kívánnak hasznot húzni. Illetve egyes beolvadt zsidóknak,
látszat-zsidóknak, akik így próbálnak protekciós hasznot húzni. Viszont sok az
ostoba és a gyűlölködő, akit meg lehet vezetni.
Néhány általános lényeges
gondolat.
Nem szívesen, de kénytelen
vagyunk belemenni, bizonyos részletkérdésekbe. Álláspontunk szerint, a lényeg,
hogy kiderüljenek az emberiség társadalomfejlődésének, rendszerfejlődésének,
kultúrafejlődésének, erkölcsfejlődésének, értelmi fejlődésének
törvényszerűségei. A felderített törvényszerűségek alapján lehet a jövőt
építeni. A történelem, a vallások, és még sok mindennek a tanulmányozása csak e
cél miatt fontos és nem önmagában.
A korai történelem beleértve
vallástörténelmet is, nem deríthető ki pontosan, a valóság keveredik a
legendával, ill. kitalációval. De nem is fontos, hogy pontosan kiderüljön - a
lényeg, hogy a homályos mozaikdarabokból mégis, világosan kirajzolódjon a
teljes kép.
Társadalom, ill. rendszer alatt a
több országra kiterjedő un. történelmi rendszert értünk. A rendszer egyik
fontos (többek között) tényezője a döntéshozó mechanizmus. Egy másik fontos
tényezője (többek között) azon elvek, szabályok, ismeretek, melynek alapján a
gyerekeket, fiatalokat oktatják. Ha pl. az egyik oldalon pl. a főpapok,
hozhatnak fontos döntéseket, a másik oldalon a nép, a többség szinte ki van
zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben
a gyerekeknek, fiataloknak elavult vallási dogmákat tanítanak, akkor az,
végképp meghatározza a rendszert.
Ha ez egyik oldalon pl. a gazdag
pénzemberek, magánbankárok hozhatnak fontos döntéseket és a másik oldalon nép,
a többség nagymértékben ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a
rendszert. Ha ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak neoliberális
dogmákat tanítanak, akkor az végképp meghatározza a rendszert.
Visszatérve a zsidó kérdésre,
a zsidó kötődésűek (látszat-zsidók) protekciós összetartása (vélt, vagy valós
összetartása) egyfajta probléma. Ez már nem a zsidóság problémája, hanem a
beolvadt, a nagy részben beolvadt zsidósághoz köthető probléma. Tulajdonképpen
nem népről, hanem érdekcsoportról, ill. ideológiai csoportról van szó. E
csoport erejét nem a számarányuk adja, hanem, hogy tagjaik többnyire
értelmiségiek, és sokan közülük pozícióban levő, elismert emberek. Leginkább a homályosság, a tisztánlátás
hiánya kelt problémát, e csoportnak nincsenek definiálható határai.
Elméletileg két szinten lehet e
protekciós összetartás. A személyes szinten, X ajánlja, felveszi Y-t. A másik
szint, hogy olyan társadalmi rendszert (törvényeket, kisebbségi, nemzetiségi
politikát, stb.) propagálnak eme emberek, melyek a zsidóságnak, ill. a
látszat-zsidóknak leginkább megfelel, és persze az ettől eltérőket kritizálják.
Pl. a jelenlegi bankrendszer, pénzügyi rendszer, nagytőkés rendszer stb.
propagálására gondolunk. Tehát vannak
erre utaló jelenségek, de csak homályos jelenségek. Ha van is ilyen, akkor sem összeesküvésről,
csak konkrétumok nélküli érdekszövetségről lehet beszélni.
Csak azt tudjuk ismételni, hogy a
megoldás érdekében ezen ideológiai, politikai, vitákból ki kell hagyni azt: kik
mondják, csak arra kell koncentrálni, hogy mit mondanak. A szellemi érvelés
szintjén kell győzni, és nem ezen a szinten: te ilyen-olyan nép tagjai eleve kussoljatok,
mert eredendően rosszak vagytok, ármánykodók vagytok. A megoldás a fejekben
való rend, és a társadalmi rendszer rendje, és az ilyen hozzáállás ezt a rendet
nem szolgálja.
De mielőtt elmennénk az
egyoldalú dicséret irányába, kijelenthető, volt, van zsidó probléma.
A zsidó probléma röviden: a
zsidóság iránt érzett gyakori ellenszenv (a zsidóság összességében inkább
ártott, mintsem használt az emberiségnek) nem teljesen alaptalanul.
Ez pedig véleményünk szerint
kettő további problémához köthető:
A bankrendszer, a pénzügyi
rendszer, a hitelezés problémája, ill. a nagytőke problémája.
A jelenlegi Izrael állam
problémája.
A bankrendszer, a pénzügyi
rendszer, a hitelezés, és a nagytőke problémája vázlatosan.
Erről külön könyvet lehetne írni
és nem is vékonyat. De itt leegyszerűsítve talán túlzottan is leegyszerűsítve
foglalkozunk a problémával.
A probléma nem zsidó probléma, de
a megoldása nélkül nem oldható meg a zsidó probléma.
Mi azok táborába tartozunk, akik
azt állítják, hogy a bankrendszer, pénzügyi rendszer, hitelezési rendszer nem
volt, jelenleg sem jó, lehetne sokkal jobb és igazságosabb, alapvető
változásokra van szükség. Komoly, a világ sorsát befolyásoló problémáról van
szó. Ez tehát a kiindulásunk. Az említett vastag könyv, döntően arról szólna,
hogy bizonygassa, miért nem jó, miért káros a jelenlegi, bank, pénzügyi,
hitelezési rendszer, ill. a nagytőkés rendszer. Itt ezer érv áll szemben
ezerszáz érvvel, nyilván ezt itt most nem lehet részletezni.
A zsidók között nagyobb arányban
vannak bankárok, pénzemberek, hitelezők, nagytőkések (ezek jelentősen képesek
hatni a világra, és ez a hatás a rendszer rosszaságából adódóan összességében
negatív), ezért kapcsolódik a probléma a zsidósághoz.
Ugyanakkor:
1.A bankárok pénzemberek,
hitelezők, nagytőkések jelentős része nem zsidó.
2. De akik „zsidók, zsidó bankárok,
pénzemberek” azok többsége sem a definíció szerinti zsidó, csak beolvadt zsidó,
zsidó kötődésű, stb., lényegében nem zsidó.
3. Arról is szó volt, hogyan
sodródott, részben sodorták (az iparosságot tiltották, a kereskedelmet,
bankárkodást, engedélyezték) a zsidókat, eme tevékenység felé.
4. Eme helyzet csak részben a
bankárok, pénzemberek, hitelezők, nagytőkések vétke, az országok vezetései és
az emberek is jelentősen felelősek. A felelősség megosztott.
Mindezek ellenére, amíg fennáll
ez a probléma, addig nem egészen alaptalanul élni fog a zsidóság elleni
ellenszenv. A hatalmas vagyonnal, tőkével és ezért politikai hatalommal
rendelkező zsidók miatt, ezen hálózat miatt, a zsidóság mégis jelentős
befolyással bír a világra.
Vázlatos, hiányos felsorolás.
(Mindez múlt időben is érvényes.)
Pénzre, pénzkezelésre, pénzügyi
rendszerre, bankokra, sőt hitelezésre szükség van, csak szűkebb határok és más,
szigorúbb szabályok mellett.
Az egyszerű emberek jelentős
része is belemegy a tisztességtelen játékba, és amikor veszít, akkor dühösen a
másik játékos ellen fordul.
Az egyszerű emberek jelentős
része is aktív tagja a kapzsiság-determinált, pénzéhes, anyagi igényekre
koncentráló világnak, majd amikor ennek árnyoldala sújtja, akkor nem győz
siránkozni.
A hitfelvevők, (kölcsönkérők)
jelentős része, (legyen az egyszerű ember, vállalkozó, vagy ország-vezető
politikus), költekező, felelőtlen, lusta, spórolni nem tudó, a jövővel nem
törődő, a pénzügyhöz nem értő ember.
Az ország-vezető politikusok
(uralkodók) ráadásul nem saját, de az emberek pénzével játszanak. Alapvetően az
elit politikusok (uralkodók) és a gazdag pénzemberek játszmájáról van szó, az
emberek (népréteg) többnyire bábok ebben a játszmában.
Miért engedik, engedték át az
uralkodók a pénzügyek kezelését, és miért adósítják el az országot? Nagyon egyszerűen,
mert ők nem képesek, (ostobák, felelőtlenek,) az ország pénzét normálisan
kezelni, nem képesek spórolni, költekeznek, nem értenek a pénzügyhöz. Átadják a
kezelést és így még a korrupciós pénzeket is zsebrevághatják, ha nem adják át a
pártjuknak. Valamint pénzügyi vonalon
akarnak, akartak ártani más országoknak, ill. maguknak előnyt kovácsolni, de
ehhez pénzes szövetséges kell. A nagytőkés rendszer lényege, hogy a külföldön
működő nagytőkés, pénzember hazahozza a külföldön szerzett vagyonát, végül is
hazai gazdaságba teszi bele, saját országának használ, a másiknak árt. Mélyebb ok, pl. az óriási hatalmi és vagyoni
különbségek fenntartása, a hatalom és a vagyon szövetsége.
Nem kötelező pl. hitelt felvenni,
a zsugori bankár nem kényszerít senkit.
A zsugori bankár spórol, számol,
ért a pénzhez, de azért neki is van felelőssége. Mert a zsugori gazdag
bankárnak is tudni kell, hogy amit tesz, az enyhén szólva nem egészen kóser, nem
Istennek tetsző. Nem tisztességes és gazdaságilag is ártalmas, és nem kicsit,
de nagyon. Ha pedig nem tudja, akkor az a baj.
Van egy rossz-irányú (már átesett
a ló másik oldalára) gazdaságpolitikai irány, mely a homályos „neoliberális”
elnevezéssel illethető. Van egy rossz-irányú (már átesett a ló másik oldalára)
erkölcsalakulási (jogi irány is) irány, mely a homályos „neoliberális”
elnevezéssel illethető. A neoliberalizmus és a nagytőke összeköthető. A
neoliberalizmus és a zsidóság áttételesen homályosan összeköthető.
Nem csoda hogy a nyugati gazdaság
nem növekszik, hiszen az erőforrások végesek, és ebből az erőforrásokból egyre
többet vesz vissza a természet, és egyre többet vesznek el a fejlődő országok
(Kína, India Brazília, stb.).
Eddig szólt a megmagyarázható
oldala a problémakörnek.
Azért van egy elképesztő
oldala is a problémakörnek. (Mindez múlt időben is érvényes.)
Hogyan lehetséges, hogy a
bankokat nem az igazságos versenynek megfelelően adóztatják, miért lehet kevesebb
az adójuk? Sőt időnként miért kell az
államoknak (adófizetőknek) kisegíteni a bankokat? Annak ellenére, hogy ezen
munka jelentősen improduktív, és a bankvezetők meglehetősen nagy profitot
tesznek zsebre.
Hogyan lehetséges ennyi mindent
megengedni a bankoknak, pénzembereknek, spekulánsoknak?
Miért játszhatnak az nemzetek
pénzével? Miért játszhatnak, tőzsde címen tisztességtelen szerencsejátékot? Miért
megengedett a spekuláció?
Hogyan lehetséges ily hatalmas
vagyonokra hasznos munka nélkül szert tenni? De ha valaki ellop egy kiló
kenyeret, mehet a börtönbe.
Hogyan lehetséges, hogy végső
soron a gazdag pénzemberek, megválasztatlan külföldi magánemberek határozzák
meg egy ország gazdaságpolitikáját?
Hogyan lehetséges, hogy a
nagybankok, a nagy-pénzemberek, a pénzügyi, gazdasági embargó, a pénz
elrontásával, a konvertibilitás megvonásával, a bankcsőddel, az államcsőddel
tönkre tehetnek egy országot? Sokszor
nem gazdasági teljesítmény, de a pénzügyi rendszer elutasítása miatt jön a
bünti. Vagy a pénzügyi tévedések miatt, (szorgalmas lennél, nem számít, óvatlan
voltál, már besétáltál a csapdába) jön a feketeleves.
Hogyan lehetséges, hogy az
országok, számukra károsan, folyamatosan külföldi hitelt vesznek fel? Sőt
folyamatosan eladósodnak.
Hogyan lehetséges, hogy
gyakorlatilag mindig csak a hitelfelvevők bűnhődnek, a másik oldal a rosszul,
és tisztességtelenül hitelezők sosem? Legalábbis, ha nagybankokról,
nagy-pénzemberekről van szó. Mert a kisembereknek tilos az uzsorahitelezés, a
pilótajáték, stb..
Hogyan lehetséges, hogy bankok
dúsgazdag pénzemberek a vagyonuk ide-oda rakosgatásával, kivonásával pénzügyi
válságokat okozhatnak és okoznak? Olyan pénzügyi válságokat melyek, „ok
nélküli” valóságos gazdasági termelési visszaesést okoznak. Hogy lehetséges,
hogy a pénzügyi zavarok, a rossz kezelés következtében, termelési (és
életszínvonal) válságokat idézzenek elő?
Hogyan lehetséges olyan
közgazdaságtan, mely ezen elképesztő dolgokat megpróbálja megmagyarázni? Hogyan
lehetséges, hogy mindezt a politikai elit elnézi, sőt segíti? Saját hatalmát és
népének életszínvonalát gyengítve, is elnézi. Az életszínvonal-csökkenés, pedig
többek között, emberek nyomorát, és nyomor ill. a rossz egészségügy miatt,
emberek idő előtti halálát jelenti.
Hogyan lehetséges mindez? Leginkább
úgy hogy az egyik képtelenségből ered a másik képtelenség. De a fő magyarázat,
hogy a nyugati hatalmak, az USA, és barátai és mindezek vezetői összességében
még mindig egy negyed fokkal jobban járnak, mintha a változtatás nehezebb útját
választanák. Leginkább pedig az ilyen Magyarország-típusú országok, népek
faragnak rá, de rájuk nem sokan figyelnek. A világ azonban összességében
károsul.
Tehát eme problémakört
megközelíthetjük a magyarázhatóság oldaláról és megközelíthetjük a
megmagyarázhatatlanság, az elképesztő dolgok oldaláról. Egyébként a magyarázható
oldal is kettő szintre tagolódik: az egyik, amelyik hasznosnak, jónak,
legalábbis szükségszerűének tartja a rendszert, a helyzetet. A másik szint: nem
jó, de nem lehet nála jobb – álláspontot képviseli. (Valójában lehetséges jobb világ.)
Az elképedés szintje pedig a
hüledezés szintje: ez nem lehet igaz, ez teljesen érthetetlen.
De összességében ezen pénzügyi
rendszer, bakrendszer, hitelezési rendszer, nagyon nincs rendben.
A megoldás a politikai
ország-vezetések összefogásával, egy nemzetközi szövetségben történő a pénzügyi
rendszer, bankrendszer, hitelezési rendszer alapvető megváltoztatása. Ezzel
együtt a nagytőkés rendszer megváltoztatása. Végső soron a teljes rendszer
megújításra lenne szükség.
A jelenkori Izrael állam
problémája.
Ha nem tudsz dönteni az
igazságban, vedd elő az empátia módszerét, éld bele magad az egyének
helyzetébe. Mi is ezt tesszük.
Az egyik oldalon van egy
ember (sok ember), aki egy szétszóródott, üldözött népben él, benne nem
alaptalanul merül fel: kellene egy haza, ahol mi zsidók otthon, vagyunk, ahol
egyesülni tudunk, ahol biztosan nincs, nem lesz üldöztetés, ahol meg tudjuk
védeni magunk. Garantáltan meg kell védeni magunk többek között az olyan
népirtásoktól, mint amit második világháborúban szenvedtünk, és ez csak a saját
hazában garantált. De hiszen volt nekünk
egy őshazánk, szentföldünk, ahonnan minket elűztek, az pont alkalmas lenne. Mások pedig tovább nem vádaskodhatnának,
milyen nép ez, aki nem tud hazát szerezni magának. Egyébként a történelem során
állandóan azt vágták a fejünkhöz: miért nem mennek már vissza Palesztinába. Hát
most visszajöttünk.
Nyilván az ilyen ember (emberek),
nem alaptalanul igazságtalannak tartja, ha nem teljesül az igénye.
A másik oldalon van egy
ember (sok ember) aki él valamely hazában pl. Franciaországban, Hollandiában,
Magyarországon, Palesztinában, bárhol, és azt veszi észre, hogy egyre több
idegen jön a hazájába. De ez még nem is lenne baj, de egyszer csak azt veszi
észre, hogy az egyik idegen nép, mások segítségével fokozatosan átveszi az
irányítást, fegyverkezik, erőszakoskodik, terjeszkedik. És végül azon helyzet
tárul elé, hogy azon hazában, melyben az ősei éltek már kétezer éve, amibe a
népe otthon volt, ahol ők irányítottak, ez a föld, ez haza már nem az övé.
Sok millió idegen ember él már ott. Másodrangú kiszolgáltatott lakos lett. Szinte megszállt, leigázott nép tagja lett,
elvették hazáját.
Nyilván az ilyen ember (emberek)
nem alaptalanul igazságtalannak tartja a helyzetét.
És ha két igazságtalanságot
összehasonlítjuk, akkor ezen utóbbi ember, emberek (másik oldal) igazságtalansága
nagyságrenddel nagyobb, mint az előző ember, emberek igazságtalansága. Vagyis
az elemi igazság a palesztin nép mellett van.
Ugyanakkor ebben az „ősi új
hazában” van vagy ötmillió ártatlan zsidó ember, akit szinte betereltek ebbe a csapdahelyzetbe.
(Azért nem az összes zsidó ártatlan.) Mert a jelen helyzet senkinek sem, jó a
zsidóknak sem jó, a világnak sem jó, de a palesztinoknak, ill. araboknak a
legrosszabb.
A világnak nem jó, és ezért zsidó
probléma, mert az okozója mégis a zsidó vezetés, ill. a zsidóság jelentős része
részt vett benne.
Mi lenne, ha elfogadnánk ezen
elvet, minden népnek joga van az őshazájába élni. Ill. ez paralel azzal, hogy
mindenki menjen az őshazájába. Nyilvánvalóan borzalmas állapotok alakulnának
ki.
De a jelen helyzetben már az sem
lenne jó megoldás, hogy akkor a zsidók (7 millió zsidó) menjenek innen
Palesztinából máshová.
Mégis hogyan lehetne megoldani, a
zsidó emberek igazságtalanságát. Még az sem kizárt, hogy olyan hazát is lehetne
nekik találni, amit nem kellene elvenni másoktól, szívesen adnák nekik. Azonban
a megoldás a jó nemzetiségi politikában, az autonómiákban ill. a nemzetközi garantált
jogban keresendő.
Be kell ismerni az izraeli helyzet, most a XXI. században egy fekélyes
seb az emberiség testén. Ez kisugárzik, megbetegíti az emberiséget, de az arab
térséget mindenképpen. Sajnos most már a gyógyítás is rendkívül nehéz. Ez, a
visszahódításnak nevezett, hódítás, borzasztó ötlet volt, elismerve hogy utólag
könnyű okosnak lenni. Ideje lenne elismerni: ez egy csapdahelyzet, már a
visszacsinálásra sincs lehetőség. Talán
ezt a visszahódítást meg lehetett tenni a középkorban, de semmiképpen a XXI.
században.
A következők kapcsolódnak és
erősítik, bonyolítják a problémát.
A konfliktus (zsidó-palesztin) fokozatos
elfajulása, azon tekintetben, hogy növekszik az ellenségeskedés. A kölcsönös
okú elfajulás nem kérdés, de az kérdés, hogy ki volt ebben a kezdeményező és a
domináns, aki nagyobbakat ütött vissza.
A konfliktus (zsidó-palesztin)
kacsolódik, ill. felerősít egy másik nagyobb konfliktust, az arab világ, iszlám
világ és az USA, nyugati világ konfliktusát. Mely konfliktus szintén inkább
erősödik, mintsem csendesedik. A USA vezetése, USA nagytőkések, de az európaiak
is ilyesmikre hivatkoznak, béke, demokrácia, jogállam. De valójában legalább
annyira szítják a tüzet, mint amennyire oltják. Sokkal inkább a térség és a
térség olajának felügyelete áll a háttérben. Az iraki háború, a világtörténelem
egyik legaljasabb háborúja volt. Most, 10 évi háború, rombolás, öldöklés,
szenvedés után mi a helyzet Irakban? Rosszabb,
mint a háború előtt. Általában úgy állítják be helyzetet, hogy van a szinte
tökéletes nyugati demokrácia, és vannak ezek a szerencsétlen népek, melyek nem
érettek a demokráciára. De ezt a vádat Magyarországgal kapcsolatban is gyakran
hallani. Csakhogy ez a beállítás több szempontból büdös. És eszünkbe juthat
ezzel kapcsolatban a rendszerváltás. A rendszerváltásban csak az ország fele
bízott, a másik fele szkeptikus volt. És akik bíztak azok zöme, viszont
csalódott.
A demokráciában egyre több
embernek kellene alkalmasnak lenni, de ehelyett egyre kevesebben alkalmasak,
legalábbis nő a csalódottak száma.
Tehát ha magunkkal szemben
kétségesnek vesszük e teóriát (a szinte tökéletes rendszer, kontra, éretlen
nép), akkor az arab világ vonatkozásában is kételkedhetünk. Ha olyan kiváló „demokratikus”
világ, akkor miért nem próbálják meg követni? Nyomós okai vannak, hogy az arab
világ (az emberek sokaságával együtt) nemhogy követni akarja, de kifejezetten
aljas, sunyi, kapzsi világnak tartja ezt a „tökéletes” nyugatot. Ahol többek
között egy ilyen sunyi embereket kizsigerelő pénzügyi rendszer van. Az arab
térségben nemcsak a palesztin-zsidó háború zajlik.
A probléma magva, hogy az un.
fejlett világ, egyáltalán nem követendő példakép, de inkább elkerülendő,
visszataszító rendszer .A fejlődő világ, főleg az arab világ mindenképpen
ilyennek látja. Elkerülendő, visszataszító (aljas, kapzsi) rendszer, pl. az
igazságtalan háborúk, a direkt és a közvetett kizsákmányolás miatt, pl. bank és
pénzrendszer miatt.
Visszatérve, eme nagyobb
konfliktus része, sőt gócpontja a zsidó-palesztin konfliktus. Háborús, sőt
világháborús gócpont, ez az 50 éves háború. A kilátások szerint lesz ez még 100
is. Már említettük, az araboknak rossz, de senkinek sem jó. Minket pl.
magyarokat, hogy érint. Mondjuk úgy, hogy amikor pénzügyi válság van, vagy
olajár-emelkedés van, akkor abban az is benne van, hogy ez a háború
meglehetősen költséges. Tehát van zsidó probléma.
A korlátolt rasszisták (a
rasszisták csak korlátoltak lehetnek) még mindig azt hajtogatják: zsidók
takarodjatok Palesztinába, Nem veszik észre, hogy pont az a baj, hogy ott
vannak.
Újra zsidó szemszögből:
A világ egyik része azt kiabálja:
zsidók takarodjatok Izraelbe, és ez alatt nemcsak az igazi zsidókat értik,
hanem akiket zsidóknak tartanak. A világ egy másik része azt kiabálja: zsidók
takarodjatok Izraelből. Megint ide-oda zavarnának minket. Még mindig egy
ellenséges világgal állunk szembe. Jobb, ha mi irányítjuk a dolgokat. Jobb, ha a mi kezünkben van a pénzügyi,
gazdasági irányítás, és ezzel a hatalom is.
A megoldás.
Mondanom sem kell:
rendszerváltásra van szükség. De miből is áll ez, többek között?
Kétségtelenül valahogy meg kell oldani
a világ természeti kincseinek igazságos elosztását.
Egy követhető, szimpatikus, jól működő
rendszert (népréteg részt vesz a döntésekben, társadalomtudományos igazságok
oktatása, normális bank és pénzügyi rendszer, optimális hitelezés, stb.) kellene
kialakítani.
A háborúk, konfliktusok,
beleértve nemzetiségi, kisebbségi konfliktusok megoldását közelítsük meg az
ideális jövőről gondolkodva.
Népek nemzetek, fennmaradhatnak
úgy is, ha autonóm tartományokra osztódnak.
Pl. Izrael térsége a, b, c
autonóm zsidó tartományra, és d, e, f, autonóm palesztin tartományra tagolódik.
Az autonóm tartományok békés egymás mellett élését, pedig egy erős,
demokratikus, világszövetség (törvények alapján) felügyeli. Barátságos verseny
lehet, az ellenségeskedés, leigázás tilos. És ez nemcsak Izraelre érvényes.
Ugyanakkor a zsidó probléma más
oldalról, a kirekesztés, a kívülálló összetartás, a fanatizmus, a zavaros
etnikum-meghatározás, a viszonylagos értelmiségi túlsúly, a jelen kapitalista
rendszer, mindezek összekapcsolódó keverékéből adódó probléma. Egyébként a
zsidóság, ahogy a többi nép sem, nem különleges.