A világra nyíló ablak
nagyobbrészt benned van.
Egyes ókori filozófusok
szerint (az elmélet lényegét mondom a saját szavaimmal), az ember be van zárva
egy szuterénlakásba, - az ablakából rálát a világ kis darabjára, - az éppen ott
történő dolgok egy részét, pl. az elmenő lábakat látja. Persze az ember, nem
tudja, h. ő egy szuterénlakás fogja, azt
hiszi h. sok mindent lát, és képes a világ felépítésére, történéseire
következtetni. És következtet is, közben el is hiszi, ilyen a világ.
Mindehhez hozzáteszem:
A mai ember annyiban tér el az
ókoritól, hogy egy kicsit nagyobb az ablaka, mert van távcső, van mikroszkóp,
vannak azért igaz ismeretek, és az információk is özönlenek. De nem sokkal
nagyobb, ugyanis az ablak nagyságát elsősorban az ember érzékelésének és
gondolkodásának korlátai határozzák meg. Viszont a mai ember azt hiszi neki
hatalmas az ablaka, mindent lát, ezért felületesen figyelmetlenül, érzelmei
által szelektálva nézi a világ azon
darabkáját, ami az ablakán beszűrődik. Nemcsak a megfigyelése lesz felületes,
de következtetése is, (gondolkodni is restebb), így végső soron, a mai ember
torzabban és hiányosabban látja a világot, mint például az ókori ember.
Ja és még egy: ráadásul
manapság a szuterénlakásban élő emberek is többet (legalábbis szándékosan,
többet), hazudoznak egymásnak.