Barangolás az utópiák országaiban 3

 

Kivaghy méltatja Morus könyvét majd az utópiákról kezd elmélkedni.

Kivaghy:

Nem akarok senkit untatni, de tisztáznom kell Morus érdemeit, meg egyáltalán az utópia lényegét. Ne felejtsük el, ezt az írást elvileg olyanok is olvashatják akiknek sem az itt felsorolt könyvekről írókról sem az utópiáról nincs tudásuk. 

Az utópia szót Thomas More (Morus Tamás) használta először 1516-ban megjelent De Optimo Reipublicae Statu deque Nova Insula Utopia (közismert rövidebb nevén „Utópia”) című könyve címében.

Tehát maga a műfaj és annak neve is ebből a műből ered.

Az utópia lényege, egy részben új, az író által elgondolt, de nem mesebeli társadalom leírása, egy kerettörténetbe (általában felfedezés, hajótörés, stb.) illesztve.

Utópia mási meghatározása: társadalomtudományos szórakoztató irodalom – átmenet a fikció, a jövőkutatás, valamint a társadalomtudomány között.

Sok fajta, féle  utópia van, de általában két nagy csoportba sorolják:

Utópia- mikor pozitív társadalmi minta kerül bemutatásra

Disztópia -  mikor negatív társadalmi minta kerül bemutatásra

Nézzük konkrétan ezt a művet, az utópiák névadóját Morus Utópia című írását.

(Ahogy a nevében is benne van, ez utópia, tehát a leírt világ, (társadalom, rendszer), összességében jobb, rendezettebb, átlagosan több boldogságot adó, mint Morus korában a valóságosan létező. Ezt azért kell kihangsúlyozni, mert nagyon sok felületes könyv-értékelés, a negatív dolgokat kiragadva, disztópiának állítja be Morus művét.)

Az egész írás nagyszerűségét kiemeli azon tány. h. az 1510- években íródott. Ez egy fantasztikus kor volt, Humanizmus, Reneszánsz, Reformáció, Európa felébredése. De még ebben a fantasztikus korból is kiemelkedik ez az írás, hiszen ez még most is ötszáz évvel később is érvényes. 

Először is gondoljuk át, h mikor is íródott, - 1516-ban. Még egyszer, h legyen idejük megfogni a leeső álluk: 1516-ban, tehát nagyon-nagyon régen, másképp, nagyon-nagyon korán. A világ nagyobb részében akkor még elmaradott feudalizmus volt. Közoktatás nélkül nagyon kezdetleges állammal, rendkívül alacsony demokrácia szinttel, királyságok, egyéb monarchiák voltak,  - a jobbágynak csak egy kicsit volt több joga, mint a rabszolgának. És hát életmódban technikailag is egy nagyon alacsony szintről beszélhetünk, ezután jön a felfedezések kora, a gépesítések kora. 

Tulajdonképpen, lényegét tekintve  ebben az utópiában egyfajta demokratikus szocialista rendszer van leírva.

Tehát ebben a tekintetben, nem egy-kétszáz évvel, hanem 4-500 évvel előzte meg a korát. Sőt, mivel a világ jelenleg hanyatlik, lehet, h. csak ötven év múlva fogják újra felfedezni ezt a remekművet. 

Ahogy már mondtam: gyakorlatilag egy igazi szocialista (kommunista) rendszer vázlata látható, olvasható, ami soha nem jött létre sajnos,- mert a megvalósítók eltorzították és létrehozták, pl. a sztálinizmust. Pl. a demokrácia helyett diktatórikus rendszert alakítottak ki.

Amúgy a nagy és erős állam, a közös munka, oktatás, étkezés, részben, többnyire 400 évvel később megvalósult. (Mindenki képessége szerint termel, szükséglete szerint fogyaszt – viszont soha nem valósult meg) Pontosabban a torzók valósultak meg.

Viszont a megvalósítok mégsem követték Morus leírását: mint mondtam, - a döntéshozó mechanizmus Utópiában sokkal demokratikusabb, mint a tényleges sztálini kommunizmusban, brezsnyevi szocializmusban, ill. a jelenlegi kínai rendszerben. 

Ami talán ennél is fontosabb, hogy Utópiában semmi sem kötelező (csak ajánlott, oktatott motivált), ami a megvalósult rendszerekben (sztálinizmus, brezsnyevi szocializmus, kínai szocializmus) nem jött létre, mert azokban a rendszerekben kötelezővé tették a szabályokat. Tulajdonképpen a nagy-erős állam is legalább kétféle lehet: az uralkodó osztályt védő szolgáló, és a népet védő szolgáló. Utópiában a második jött létre.

Tehát Utópiában a demokrácia, a szocializmus mellett egyfajta liberális (szabadelvű) világnézet, irányítási elv is működött, amíg ez a világnézet, a tényleges kommunista szocialista rendszerekből hiányzott.

Arról nem beszélve, hogy ezekben a rendszerekben az elit réteg, a vezető réteg kiváltságai is nagyobbak voltak, mint Utópiában,

Tulajdonképpen Kádárék jártak legközelebb az Utópia megvalósításához, de nem elég közel.

Ugyanakkor Morus egyszerre szentje a katolikus egyháznak (ez egy külön történet) és „szentje” az igazi szocialista világnézetnek.

Ugyanakkor kérdés: az emberi természet (jellem, erkölcs) képes egyáltalán egy ilyen (mint Utópiában) társadalmat létrehozni, illetve képes ilyen társdalomban nyugodtan élni?

Nem állítom, hogy Morus által vázolt elméleti rendszerből létre lehet hozni, egy haladó fejlett rendszert. Azt viszont állítom, hogy Morus által vázolt elméleti rendszert, tovább fejlesztve, tovább javítva, a hibáit kiküszöbölve (és nem eltorzítva), létre lehetett volna hozni egy olyan rendszert, mely minden eddigi és a jelenlegi rendszernél fejlettebb, jobb, emberségesebb, igazságosabb, demokratikusabb. 

 

Ideje a kedvenc könyveimről beszélni.

De előtte kitérek az irodalmi műfajokra, pontosabban, az  utópiára, sci-fire, mesére.

Három hasonló, összeötvözhető, de mégis más műfaj.

Az utópia nem másról kapta a nevét, mint Morus „utópia” művéről, tehát ez az etalon, ez a klasszikus utópia. Tulajdonképpen az utópia egy kicsit kiszínezett, esetleg kerettörténetben helyezett társadalom-leírás, társadalom-tanulmány, amely rendszerint egy másféle társadalomról szól, mint az aktuálisan létező. De tudjuk, és az író is tudja, hogy az összehasonlítás legalábbis az értelmes embereknél beindul, vagyis az utópia (a sci-fi, mese szintén), egyben áttételesen a jelen pontosabban az aktuálisan jelen társadalmáról is szól.

Az utópiában tehát nem az egyéni történet áll a középpontban, az utópiába a társadalmi viszonyok, a rendszer leírása áll a középpontban. Illetve gyakran egyféle jövőkutatás történik. Majdnem azt mondtam, hogy általában a jövő fejlettebb társadalmával foglalkozik, de aztán rájöttem, h gyakran nem. Én például Orwell 1984 c. művét utópiának tekintem, és az egyáltalán nem egy modernebb fejlettebb társadalmat ír le, sőt a visszafejlődés, a rossz tendencia története. Eme utópiákat nevezzük dsiztópiának.

„A szép új világ” c szintén kedvenc könyvem,  szerintem az utópia és a sci-fi keveréke, mert meglehetősen erősen fókuszál a társadalmi viszonyokra, de azért az egyéni sztori is elég erős.

A sci-fiben  ami szintén egy más világban történik és azt részben leírja de itt már az egyénekkel történő sztori áll a fókuszban.  Mondhatjuk, van egy kaland egy történet, amit az író belehelyez egy másféle, egy képzelt világba, gyakran jövőbeli modernebb, vagy földön kívüli világba, - eközben azért e képzelt világot is nagyjából leírja. A sci-fi kevesebbet foglalkozik a társadalmi viszonyokkal és többet a hétköznapi élettel és a technikai állapottal.

A mesében pedig majdnem eltűnik a társadalmi vonatkozás, illetve még több elképzelt irracionális elem jelenik meg. Illetve vannak a klasszikus mese-elemek, pl. a varázslat, és ezek persze a mese-történet alkotói.

A magam részéről mindhárom műfajt és az ötvözeteit kedvelem,  ha nem akarnak hazudni. Vannak ugyanis olyan írok, művek, melyek pl. egy mesét, sci-fit, stb. valóságos reális történetnek akarnak beállítani. Szóval valahogy rosszul ötvözik ezt a három műfajt, és még a realizmust is hozzákeverik. Ahhoz szerintem külön érzék, tudás kell, hogy „hihető-mesét” találjon ki az író, és az ne forduljon át, lehetetlen, „hazug-valóságba”.   Na ez, amit ki nem állhatok, de ez az én ízlésem, nem több.

A Gulliver könyveket viszont kedvelem. Mert a valóságot tükröző mesék. Akár meg is történhetne, ha például lennének ilyen picike törpék. Most ugrott be, mi a hihető mese trükkje: csak egyszeri valótlanság legyen benne, ha dupla, vagy háromszoros valótlanság van akkor az már hihetetlen mese. Például vannak ugyan benne picike törpék (ez valótlanság), de a törpék jelleme viselkedése már nagyon is hihető.

 

 

Ezek az utópia országok a bennük levő társadalmakkal, népekkel mások újak, mint az ismertek, de össze lehet őket, hasonlítani az eddigi ismert társadalmakkal, sőt én rejtetten vagy nyíltan erre biztatóm az olvasót.

Alapvetően két változat van, a műfajon belül, amikor egy országról, népről van csak szó. És amikor két egymás mellett levő, egymással általában ellenséges viszonyban álló országról vagy minimum két népről van szó.

Tartalmilag az utópiák olyan társadalomtudományos elmélkedések, elgondolkoztató írások melyek rendkívül mívesen szórakoztatóan vannak megírva. A legnagyobb írók munkáiról beszélünk. A tudományos fantasztikus irodalom legmagasabb fokán álló alkotások. Mert nemcsak a technikai jövővel foglalkoznak, hanem a társadalmi jövővel is.  Ez szerintem ez fontosabb és érdekesebb téma. Bár az utópiaszerzők szintén odaszórják az olvasó elé a ragyogó technikai ötleteiket, de ezek eltörpülnek a társadalommal, kapcsolatos gondolatok mellett. Azt gondolom, hogy az utópiáknak óriási áttételes hatása volt mind a technikai, mind a társadalmi fejlődésre.  

 

Barangolás az utópiák országaiban 2

                                   Az első könyv "Utópia"  az aranykönyv 

T. Morus:

De miről is szól a könyvem:

Utópia szigeten van Seholsincs ország. vagyis ez egy elképzelt sziget és ország valamint nép, és társadalom, de már én T. Morus is beletettem a csavart: egyrészt nem is annyira biztos h csak elképzelt, mert „valóságos” emberek jártak ott.

Helyesebb, ha azt mondjuk: ez egy létezhető, de felfedezetlen ország. Felfedezetlen, de azért egy-két „hiteles, valóságos” ember járt ott. Ismétlem, ezek nem mesék.

 

Döntéshozó mechanizmus, demokráciaszint, hatalmi, jogi, vagyoni különbségek Utópiában:

Előre szólók, h. mivel én Kivaghy képzeletében létezem, mindent tudok amiről Kivaghy tud, vagyis bár nem éltem benne végig, de ismerem az 1480-2022-ig terjedő kort, történéseket, legalábbis nagy vonalakban.

Visszatérve Utópiára, például Utópiában a vezetőket szavazással választják meg -  egy évre – aztán újra meg kell magukat mérettetni – atyavilág, ettől manapság 2022-ben is messze vagyunk, hiszen állandóan a bebetonozott funkcionáriusokkal találkozunk. Csak a fejedelem funkciója hosszú távú, de csak akkor, ha nem zsarnokoskodik, vagyis ő is leváltható. Tulajdonképpen egyfajta képviseleti demokrácia jelenik meg, -  sőt többször beszélek bizonyos népgyűlésről, mely a népszavazásra, a közvetlen demokráciára utalhat.

A társadalom három osztályból áll: parasztság-iparosság egyben, (polgárságnak is mondható), vannak még a szolgák, és van egy szűk elit réteg, vezető réteg, (elöljárók, papok, követek), de viszonylag csekély kiváltságokkal.

Nincsenek jelentős hatalmi, jogi, vagyoni különbségek. Az elit réteg, vezető réteg kiváltsága, például h.  az ebédlőkben a főhelyeken ülhetnek, vagy a vezetői munkájukon kívül  nem kell dolgozniuk és ehhez hasonlók. Az elöljárókat inkább közszolgának véli, mintsem uraknak. 

A szolgák (a szolgák teszik ki a népesség közel felét), életét, jogait kihagyom, nem részletezem, pedig csak ennek ismeretében lehetne csak teljes képet alkotni a társadalmi rendszerről, de azért ez egy komplex társadalom-vázlat.

Több mindenből azért feltételezhetjük, a szolgák nincsenek elnyomva, a „szolgaság” szó alatt inkább csak segédmunkásokat értem. Illetve, később megemlítek külföldről szerződő kvázi „bérmunkásokat”, akikkel jól bánnak. Illetve szó van még olyan rabszolgákról, akik büntetésből lettek rabszolgák. Máshol pedig átnevelő munkatáborokról beszélek. 

Nem részletezem, hogy pontosan kiket értek szolgák alatt, és ezek a szolgák milyen jogokkal rendelkeznek, ez talán hiányosság.

 

Gazdasági rendszer, munkaszervezés Utópiában:

Szinte minden közös (termelőszövetkezetek), de erről lesz még szó.

Mindenki megtanulja a mezőgazdaságot, de ezen kívül egy másik szakmát is megtanul.

(Nem írom, hogy „kell”, mert általában semmi sem kötelező, csak erősen ajánlott motivált, valószínűleg úgy oktatott, ezért a többség úgy viselkedik.)

Visszatérve, tehát munkakör váltások vannak, minden ember időnként mezőgazdasági munkát végez, időnként pedig  valamilyen iparos szakmában jeleskedik.

Az hogy a mezőgazdaságnak ilyen komoly szerepe van nem csoda, hiszen 1516-ban, az én koromban a gazdaság nagyobb részét a mezőgazdaság, állat és növénytermesztés tette ki.

Amúgy kb. 200 fős közösségekben (nagycsaládokban, nagyfarmokban, stb.) gazdálkodnak. Nekem ilyen fogalmak jutottak eszembe: kibucok, termelő-szövetkezetek, hippi közösségek, stb. Kivaghy tudatából ismerem ezeket a közösségeket.

Amúgy ez a társadalom is normál családokból áll.

Ezzel kapcsolatban le van írva egy olyan népesség szabályozás, amit én itt nem részletezek. Ez itt csak a könyv összefoglalása, hosszabb fülszövege, bemutatása, kivonata.

Többek között szó van a városrendezésről, a színes házakról. Többek között remek technikai újításokat is felvetek. Egy kedves olvasó-elemző néhány mondata:

„Például, a csirkekeltetőgép, a háztetők lapos betonfödéme, a városi kertes házak. Továbbá Utópiában megvalósulnak:  az önkéntes  nemzeti munkatáborok, azok gát és  útépítése, -  dologház bűntettesek és csavargók számára, - a túlzás nélkül női egyenjogúság, - a társas utazás, - a sportszerű nevelés,  - a nők hadi szolgálata. Továbbá, a házasságbontás mértékkel, - a  merev büntetési tételek és statáriális jellegű ítélkezés helyett,  a bíró szabad mérlegelése, - a vallásszabadság, stb.,  - mennyi gondolat, mely ma magától értődik - vagy még ma sem.”

 

Visszatérve a gazdasági rendszerre:

Bár a megvalósítást nem részletezem de kiemelem: Utópiában minimális a haszontalan termelés-fogyasztás. A megmaradó termékeket a szegények között osztják szét. Ja és ne felejtsük ki: a munkaidő hatórás, viszont a szabadidő jelentős részét, hasznosan (tanulás, művelődés) töltik el az emberek.

 

Tulajdonviszonyok, állam nagysága szerepe, elosztási rendszer Utópiában.

Már volt szó róla, hogy Utópiában minimális a magántulajdon (házak kertek, stb.) de a termelőegységek, termelőeszközök nincsenek, magántulajdonban. Azok közös tulajdonban vannak.

Sok minden van közös tulajdonban (állami tulajdonban), bár nem írom le ezt a fogalmat „erős állam”, de a vázolt viszonyokból ez következik.

Pl. közkórházak vannak.

Közoktatás van minden reggel, amolyan szabad egyetemekben tanul szinte mindenki, a felnőttek is.

A gyerekek oktatásáról nem nagyon beszélek, vagyis leginkább családon belül történik, vagy amolyan kisinas rendszerben.

Közös étkezés, (közétkeztetés) van, leginkább praktikussági szempontból, mert a nagy-konyhákban, a nagy-ebédlőkben könnyebb, gyorsabb az ételeket előállítani, ill. elfogyasztani. 

Az általam vázolt elosztási rendszert, és itt visszakanyarodhatunk a gazdasági rendszerhez, - tulajdonképpen az igazi szocialista, kommunista gondolkodók (Marx, stb.) csont nélkül átvették.

Tehát pénz nincs, -  továbbá, a termelők közös piacokra viszik a termékeiket, ahol vásárlók (családok) bizonyos rend alapján, de pénz nélkül, azt és annyit visznek haza, amennyit akarnak – azonban ők csak annyit akarnak, mint a szükségletük. Miért is többet, ha bármikor megkaphatják, ami kell. Nincs harácsolás.

Ez nevezik: mindenki képessége szerint termel és szükséglete szerint fogyaszt – rendszernek.

A kedves olvasó-elemzőtől további néhány mondat:

 „A város négy egyenlő kerületre van osztva. Minden kerület közepén árupiac van. Ide, meghatározott házakba hordják össze termékeiket mind a családok; a különböző árukat külön tárházakban helyezik el. Ebből minden családapa azt igényli, amire neki és családjának szüksége van; meg is kap mindent pénz, vagy egyéb ellenszolgáltatás nélkül. Miért is tagadnák meg tőle? Hiszen minden jószágnak bőviben vannak és attól se félnek, hogy valaki többet kíván, mint amennyi a szüksége. Gondolják: miért igényeljen a kelleténél többet, mikor bizonyos lehet abban, hogy a jövőben se lesz soha hiányossága. Csak a nélkülözéstől való félelem teszi iriggyé és ragadozóvá az összes élőlényeket, de csupán az emberben fajul gőggé, amikor dicsőséggé fújja fel, hogy javai feleslegének fitogtatásával másokat felülmúl. Utopia szervezete mellett ennek a véteknek nincs tere.”

T. Morus elgondolkodott, majd folytatta:

Eddig kb. a könyv feléig elsősorban egy társadalmi és gazdasági rendszert írtam le, - innen az írás tárgya, elsősorban az országban élő nép erkölcse felfogása nézete.

Innen az írás leginkább arról szól, hogy Utópiában mit tartanak jónak, erkölcsösnek, kívánatosnak. Nyilván e vonatkozásban is a magam nézeteit írom le.

Jog, jogrendszer Utópiában: kevés törvény, - tisztességes bírák, hivatalnokok döntenek az adott ügy szerint. Nincsenek ügyvédek (csak kifacsarnák a jogot) mindenki magát védi.

Belegondolva, helyes alkalmazás esetén ez is jobb, magasabb szintű, mint a jelenlegi 21. századi, mert két dolgot jelent: egyrészt azt, h. szinte mindenki ért a joghoz (nyilván mert több helyen, módón tanítják), - másrészt a jogi ügyek értelemszerűen, életszerűen és az igazságból, ill. az erkölcsből kiindulva lesznek megítélve. Jelenleg ugyanis, a jog nem igazságvédelem, hanem jogvédelem.

Utópiában működik egyfajta jutalmazási rendszer.

Tehát a jog nemcsak a büntetéssel foglalkozik, hanem a közjutalmazással is. A társadalmilag hasznos emberek (csakis a hasznos tevékenységük alapján) és nem egyéni elbírálás szerint, hanem törvényi szabályozás által különböző előnyöket élvezhetnek. Ha nem is pontosan, de ennek az alapjait próbálom fejtegetni. Ez megint egy olyan magasabb szintű elgondolás, ill. rendszerelem, ami még a mai fejlett társadalmakban sem valósul meg, legfeljebb nyomokban, részletekben. 

Egyébként utópiában szinte mindenki törvénytudó, törvénytisztelő.

Becsületesek, és jóindulatúak, elsősorban azért mert a társadalmi viszonyok, az oktatás a közszellemiségek ilyenné teszik az embereket.

Ivótársaim könyveiben, ha vannak is jó (becsületes, rendes, kazo, nemes lelkű, stb.) lények, emberek, azok nem a társadalom miatt lettek ilyenné, hanem ilyennek születtek. Az alaptermészetük ilyen.  Az én Utópiában élő embereim, egyébként emberi alaptermészetét a társadalom javította ki.  

Visszatérve, aranyból, ezüstből WC-ket, egyéb alantas tárgyakat készítenek, - nemhogy nem tartják becsben, de inkább megvetik ezeket a tárgyakat és a viselőjét is, a tulajdonosát is.

A vagyont, a gazdagságot megvetik, ostobaságnak tartják.

Az élet célja a boldogság. Itt egy hosszabb fejtegetés következik arról, hogy az erény és ésszerűség által vezérelt boldogság, gyönyör az igazi, - igazabb, mint a felületes gyönyör.

Vagyis Huxley és más írótársaim feszegetett filozófiai alapprobléma (a kellemes, kényelmes élet, kontra lelki szükségletek) az én könyvemben is megjelenik.

Utópia egy másik erkölcsi alapelve:

„ A természet arra rendeli az embereket, hogy egymást kölcsönösen derűsebb életre segítsék.” Jézus tanításának, az egyetemes szeretet tanításának egyik változata.

Ugyanakkor megvetik a kockajátékot, a játékszenvedélyt, és a vadászatot is.

Az egészség, erő, ügyesség, szépség védelme fejlesztése viszont megbecsült tevékenység.

Szorgalmasak, edzettek.

(Viszont, nem ír becsületes, szabályozott versenyekről melyek a gyakorlati motivációt biztosítanák.)

Jókedvűek, tréfásak

A tudományokat megbecsülik, művelik.

Az egészség, mint már volt szó róla, nagyon fontos érték, ezért gyakorlatilag is fontos területe az államnak.

Gyakorlatilag elfogadják az eutanáziát.

„ha Élete keserves, mint a börtön, a kínpad: haljon meg önként, vagy egyezzék bele, hogy mások szabadítsák meg.”

A szexuális életre is kitérek:

Csak házasságban lehet szeretkezni, és 18 év előtt nem lehet házasodni. Tudom, h. ez a törvény nem tűnik újnak és haladónak. De ne felejtsük el az 1516-s állapotokhoz képest, ez mégis egy szabadelvű álszenteskedéstől mentes társadalom leírása.

Visszatérve, házasság előtt nincs szex, viszont egyszer meztelenül kell megjelenni egymás előtt,- kiderüljenek a rejtett gikszerek.

A házasságtörés tilos, viszont el lehet válni.

Megvetik a háborút, de lelkesen vesznek rész katonai kiképzésben.

Itt egy hosszabb kitérő van a háborús erkölcsökről, szokásokról, melyek nagyobb részével egyet lehet érteni, de nem tagadom, innen ötszáz év távlatából vannak vitatható nézetek is.

Innen kezdve pedig nagyon hosszan a vallásokról, hitekről, ünnepekről beszélek.

Tulajdonéképpen nagyjából vallásszabadság van, de azért az ateistákat megvetik. Utópia lakossága többnyire önként elfogadja a kereszténységhez hasonló vallási, hitbéli elveket, vagyis a helyes elveket, tanításokat.  Ami nem csoda, hiszen köztudott h én lelkes katolikus voltam. de újra és újra hangsúlyozom 1516-ról van szó. Nem akarok erre a részre hosszabban kitérni, de azt el kell mondanom, nekem sok minden nem tetszett a katolikus vallásban, de a magam által feljavított katolikus elvekben, tanításokban maximálisan hittem.

A könyv végén pedig, nem véletlenül, méltatom Utópiát, ezt az országot, ezt a rendszert.

 „Az a véleményem, hogy ez nemcsak a legjobb állam, de az egyetlen, mely megérdemli az állam nevezetet.” 

 

Orwell:

Azért azt tisztázni kell, hogy a társalmai-gazdasági rendszer, és az adott nép erkölcse, felfogása nézete milyen viszonyban áll.

Kölcsönviszonyban, mai szóval interaktív viszonyban áll a rendszer és az emberek tudata, jelleme.

És itt jön ezeknek a könyveknek a legnagyobb rákfenéje.

Mert az nagyon jó és szép, ha leírunk egy nagyon okos, jellemes, becsületes, hasznos, igazságos, stb. népet – de az a ködben marad, h honnan a fenéből lettek ezek ennyire okosak jellemesek, becsületesek, igazságosak?

Csak, úgy mert annak születtek? A másik nép, pedig buta, jellemtelen gerinctelen szinte őrült. De ők is maguktól, csak úgy?

Itt egyes írók eljönnek bizonyos magyarázatokkal, (pl. valami rezgés támadta meg az agyukat), de a társadalmi-gazdasági rendszer, mint  ok és egyben okozat ritkán jelenik meg.

Tehát a rendszer jósága, irányultsága, szellemisége nyilván több tényezőn keresztül is hat az emberek jellemére, erkölcsére felfogásra.

Ugyanakkor ez is igaz: a rendszert is emberek hozzák létre.

Sőt kétséges, h az emberi jellem, bárhogyan, bármivel, bármilyen rendszerrel, hibátlanná tehető.  De hogy rontható, ill. javítható, az nem kétséges. 

Tehát maradjunk a kölcsönviszonynál, az egymásra ható kapcsolatnál, - de tény; ez sem teljes magyarázat.

De azt ki lehet jelenteni, ha javítani akarunk az emberek életén, jellemén, akkor a társadalmi-gazdasági rendszer változásain ugyanúgy el kell gondolkodni, mint az ember tudatának, jellemének megváltoztatásán.

Többek között, ha az iskolai tananyagot megváltoztatjuk, akkor megváltoztattuk a társadalmi rendszer egy szegmensét, de ezen keresztül meg tudjuk változtatni az ember tudását, vagy akár a jellemét. A kultúrával tájékoztatatással is elérhetjük ezt. Én korunk egyik legjelentősebb negatív tényezőjének a manipulációt (torzított tájékoztatás) tartom.

Szóval a rendszer-nép alapvonalba, sok fontos tényező, szereplő, mint kvázi harmadik negyedik, stb. tényező betehető. Az oktatáson, tájékoztatáson kívül, ilyen tényező például az aktuális vezetés, illetve vezetések (egymás utáni vezetések átlaga) jósága. Ilyen tényező például a világhelyzet, a világtörténelem alakulása. Részben a technikai haladás is.

Amit viszont az első utópiaszerző Morus tett, az példaértékű, mert ő leírta az érem két oldalát – az „ideális” társadalmi-gazdasági rendszert, és egyfajta „ideális” gondolkodást, tudást, jellemet felfogást.

És ha már eljutottunk idáig, akkor készítenék egy amolyan  összefoglaló táblázatot:

Rendszer: (demokráciaszint, döntéshozó mechanizmus, hatalmi vagyoni különbségek, irányítási szellem, gazdasági rendszer, munkaszervezés, elosztási rendszer, államnagyság, erősség, jogrendszer (törvények, intézmények), oktatás, tájékoztatás, manipuláció  ----------  a nép erkölcse felfogása, világnézete, társadalmi műveltsége.

Egyéb meghatározó tényezők: Aktuális vezetés, vezetések, rendszertől és néptől függő jósága, de van egy mindentől független (kvázi szerencse kérdése) jósága. Ezt a másodikat nevezhetjük jelentős önálló tényezőnek. Továbbá;  kultúra, technikai haladás. Nemzetközi helyzet, ill. világtörténelem alakulása.

Barangolás az utópiák országaiban

Barangolás az utópiák országaiban.

Folytatásos könyv.

Első rész: összejönnek az írók 

Kivaghy, az író: Akkor vágjunk bele, az esélytelenek nyugalmával és kötetlenségével.

Mondjuk úgy a magam szórakoztatására, így hát szabadon barangolhatok. De azért tű pontos szeretnék lenni, úgy értve, hogy hazugság egy csepp se hagyja el az ujjaimat, mivel nem beszélek, hanem gépelek. Barangolhatok, ugrálhatok, de nem hazudhatok.

Már itt vannak velem a barátaim, időrendi sorrendben: T. Morus,

J. Swift, H. G. Swift, Karinthy Frigyes, A. Huxley, Szathmáry S. G. Orwell, és a Mátrix c. film alkotói Wachowski testvérek.

Itt vannak velem, találjak ehhez valami sztorit? Mondjuk, a mennyországba találkoztunk. Vagy meghívtam őket és ideutaztak időgéppel. Egyik sem, teljesen snassz leszek, egyszerűen ideképzelem eme remek embereket, akik nagyszerű írók, ráadásul még bölcsek is.

A lényegi mondanivaló.

Nem szeretem az olyan könyveket, melyek csak úgy íródnak, az ember pedig többször is megkérdezi magától: ez most mit is akar mondani?

Persze a szájbarágós könyvek sem jók. Most így belegondolva, olyan világrengető, mindent megoldó lényegi mondanivalót (tanulságot) még senkinek sem sikerült mondani. Mégis vannak könyvek, filmek, egyebek, melyek katarzist váltanak ki. Sírunk, nevetünk, melegünk van, még sokáig, órákig esetleg elmélkedünk, és ilyesmi. Még jobban belegondolva, nem is a mondanivaló vált ki katarzist, hanem a mű alapelemei jól elkészítve. Pl. egy hatalmas igazságtalanság. Vagy hatalmas igazságtalanság megoldása, igazságba fordulása. Persze sokféle igazságtalanság van. Van az emberi igazságtalanság, pl. valaki hálátlan. Vagy valaki egy ártatlan jó embert csakis önös szempontból bánt, megaláz. Aztán van pl. a betegség igazságtalansága, nevezzük ezt a véletlen, avagy a természet igazságtalanságának. Valamint…..

A. Huxley:

- Elnézést a közbeszólásért, de nem azért jöttünk, hogy itt a kedves házigazda, hogy is híjják,… Kivaghy úr, elmélkedéseit hallgassuk. Arról volt szó, h. magunkról beszéljünk, és egy kicsit versenyezzünk, ki írt jobb könyvet. Pontosabban, nem is versenyzés ez, nevezzük inkább reklámnak, promóciónak. Megvédjük a nagyérdemű előtt magunkat, elmondjuk, kedvenc alkotásunk miért is jó, miért olvasható.

Kivaghy:

- Oké-zsoké, csak egy mondat, mert nem fejeztem be: szóval a katarzis és a lényegi mondanivaló két különböző dolog. Ettől függetlenül szeretnék erre a témára még visszatérni, mert még a felét sem mondtam el. El szeretném majd mondani, milyen katarzis kiváltók vannak, ne meg, milyen lényegi mondanivalók vannak.

Szathmáry:

- Bocsánat, de minket utópia írókat éppen ez különböztet meg a normál íróktól, mármint az h. mi elsősorban nem szórakoztatni akarunk, mi nem katarzist akarunk létrehozni, hatalmas tanulságokat sem, …. egyszerűen azon gondolkodunk, hogyan lehetne jobbá tenni a társadalmat, az emberek életét. Legalábbis én nem írónak tartom magam, hanem közjó gondolkodónak. Persze adódik a kérdés: akkor miért nem mentem politikusnak, vagy társadalomtudósnak. Két okból, az egyik h. nekem túl alacsony az első emelet, amiről a politikusok nézik a világot, én minimum a másodikról, de inkább a harmadikról, sőt a negyedikről szeretem nézni a világot. És ahogy elnézem, az itt jelenlevő írók szintén. Másrészt azért az is bennem van, h. ne legyen unalmas az alkotás, tehát valami szórakoztató formába kell önteni. Szóval szerintem mi mások vagyunk, mint mások, - ezt jól megaszontam. Na jó vállalom, h. önteltnek néznek, de az utópia írás, - egyfajta csúcsalkotás, legalábbis ha jól van megcsinálva.

Wels:

- Na igen és népszerűek is vagyunk, ott vagyunk a hegyormon, legalábbis az itt jelenlevők többsége. Most én nem ismerem a statisztikákat, de úgy tudom, népszerűek vagyunk. nem is értem, miért kell reklámozni magunkat.

Karinthy:

- Már nem vagyunk népszerűek, még ti se kedves világhírű barátaim. Ugyanis fordult, fordul a világ. Nem tudni pontosan merre, de az látszik a régi értékeket, köztük a könyvek írásokat általában, leginkább a gondolkodást igénylő könyveket, már alig kultiválják. Ezek befordulnak az árnyékos oldalra, és más dolgok kerülnek az érdekesség fényébe. Nem kell elégetni a könyveket, valahogy elillannak, eltűnnek maguktól.

Engem egyébként ez a változás, ennek okai, ennek mibenléte izgat a legjobban. Legalább mi, pontosabban Kivaghy barátunk, mert végül is Ő írja meg ezt az egészet, tegyünk, tegyen egy cseppet h. ez jó irányba haladjon.

Orwell:

- Szóval kiderül h olyan fordulatot vett az emberek élete, az emberi fejlődés, melyre pontosan egyikünk sem számított. Bizonyos részletekre számítottunk, de valahogy ez az egész nagyon ködös, fura. És baljós árnyalatú.  

A Huxley:

Tisztelt Barátaim.

Valljuk be mi utópiaírók meglehetősen nagyképűek vagyunk, mert mi felmegyünk az első emeletre onnan lenézünk a világra, de gyorsan rájövünk, ez nekünk nem egészen magas. Azután egy emelettel feljebb megyünk, de még az sem elég magas. A végén felmegyünk, ameddig eszünk, képzeletünk engedi, mondjuk az ötödik hatodik emeletre, onnan tekintünk a világra  magasból próbáljuk elemezni. Csakhogy ez a magasból nézett világ térben, társdalomban és időben is széles, benne van a múlt a jelen a jövő, a föld az emberiség, de még a földönkívüliek is. Valamint benne van a biztos és a lehetséges. És ezekből a legizgalmasabb számunkra a lehetséges és a jövő. Persze sokak számára ez egyáltalán nem izgalmas, nem tudnak mit kezdeni egy távoli látképpel. Nekik a most és az itt az izgalmas, őket a részletek érdeklik. Nekünk pedig éppen az a földhözragadt. Szerintünk az emberiség számára az tud hasznos lenni, ha kijelöljük, legalábbis megpróbáljuk kijelölni az alapcélokat, a távoli célokat, és ezt csak a magasból nézve lehet.

Két dolgot feltétlen tisztázni szeretnék. Az emberi természetre vonatkozó két alapdolgot.

Miért nem tud teljesen az átlagos normális ember szenvedély túláradó rossz érzelmek nélküli, józan bölcs békés mértékletes, igazságos erkölcsös lenni?

Ugyanis, csak félig 50% tud az átlag normális ember ilyen lenni, a jobbak, talán elérik a 75%-t, a rosszabbak a 25%-t vagy még annyit sem.

Szóval miért nem tud olyan lenni, mint a nyihahák, avagy a hin emberek.

Valamint illeszkedve az előzőhöz, az átlag normál ember miért viszolyog az olyan életektől és művektől mely a jóságról, a szelídségről, az édeskés kedvességtől, a békességről, az ájtatosságtól szólnak?

Én magam válaszolok a kérdésemre.           

Az első kérdésre a következőt válaszolom.

Érzelmek nélkül nincs élőlény nincs ember, sőt nincs értelem sem. Az is igaz, a túlzott rossz érzelmeket, mint pl az önzés, irigység, agresszió düh oktalan félelem, dölyfösség, és még lehetne sorolni, önkontrollal, ha nem is megszüntetni, de csökkenteni lehet.

Ugyanakkor félő, hogy érzés, érzelem nélküli túlságosan hideg racionális már-már kegyetlen jellem jön létre. Vagy egyfajta birka jellem, szolga jellem. Arról a felvetésről, hogy nem kell minden érzelmet kontrollálni, csak a rosszakat pedig a következőt gondolom.

Könnyen úgy járhatunk, hogy a fürdővízzel kilöttyintjük a gyereket. A legtöbb érzelem kétélű határvonalas.

A határvonalat pedig szinte biztosan átlépjük.

Rengeteg határvonalas dolgot sorolhatnék. Itt van pl. a szabályozott igazságos verseny. Vagy az ugratás, a baráti gúny, vagyis a sértés határa. Vagy a büntetés-megbocsátás határa. És még lehet sorolni.

Ha nagyon kontrolláljuk magunkat, akkor megszűnhet a szerelem, az önfeláldozás, a jótékony harciasság, akár a versenyszellem is. Ha nincs szenvedély, nincs indulat akkor mi értelme az életnek? – akár ez a kérdés is felvetődhet.  Sőt a humor az igazi nevetés is megszűnhet. Csökkenhetnek az örömérzések is, hiszen a józan komoly jellemű minden szélsőségtől óvakodik, ismerjük az un. kockákat.  Ráadásul kialakulnak a hideg érzelem nélküli farkasok és a szintén érzelem nélküli birkák. És akkor még az elkényeztetési aspektusról nem is beszéltem.

Tehát méricskélni kell, ebből ennyi érzelem elég, ez pedig már túl sok, - abból meg annyi elég, az túl kevés, amaz pedig túl sok. Viszont a méricskélés már egy nehéz ügy, könnyű eltéveszteni, ide-oda csúszkálhat az ember.

És ráadásul van még egy dolog. Ha kényelmes kellemes élet a cél, akkor az állandó önkontroll, a fegyelmezettség ezzel ellentétes. Másképpen szabadon, lazán élhetünk, de ekkor szinte biztosan ártunk másoknak.

De térjünk rá a második kérdésre. Miért viszolygunk a negédes szirupos giccses dolgoktól, legyenek azok akár életmódok akár gondolatok, akár művészi alkotások.

Mert szeretjük a kalandot, izgalmat. Ha nincs tétje szeretünk félni, sőt a dühünket is ki kell adni.

Továbbá visszatérve az előző témához: szükség van a szenvedélyességre. Bizonyos fokú szenvedélyre mindenképpen.

És végül, de nem utolsó sorban, általában utáljuk az álszent hazug, nem őszinte dolgokat. Ráadásul a természetnek is van egy kegyetlen oldala, pl. az elkerülhetetlen halálozás, a fájdalom, a szenvedés, a betegség. Vagy az, hogy sokan önhibájukon kívül szerencsétlen szenvedő, megalázott életet élnek. Ha pedig a természet és isten is bizonyos fokig kegyetlen legalábbis kemény, akkor visszatetsző az álszenteskedés, a rossz elhallgatása, a negédeskedés. Szóval joggal attól tarthatunk, hogy ez olyan, mint a rózsaszín cukormázzal bevont torta, amelyet felvágva keserű büdös férgek bukkannak elő.

Valamint legvégül: a rosszat nem elhallgatni kell, hanem megjavítani.

Swift:

Ha jól értem arról szól az elmélkedés, h az ember miért nem tud olyan lenni, mint nyihahák, vagy mint a hinek Szathmáry úr könyvében. De egyáltalán tudják az emberek hogy ők milyenek. És ha tudnák meg akarnának változni. Engem ez vezetett.

 Orwell:

Érdekes volt ez az eszmefuttatás, még az sem zavart volna, h. a társadalomról társadalmi rendszerről nem esett szó, mert hogy most az emberi természetről értekezünk. Na de mi van a hazugsággal, a valótlansággal, úgy mint annak szándékos és kevésbé szándékos terjesztésével. Valamint mi van a hazugság elfogadásával. Mert a jövő nagy problémája ez lesz: észre sem vesszük h. hazugságvilágban, manipulált világban élünk.

Van itt egy állandó, az emberi civilizáción, történelmen végighúzódó problémakör, ami önmagában is elrontja az ember életét. Az hogy, egyes emberek imádnak uralkodni, és ennek érdekében minden erőszakos és kevésbé erőszakos inkább trükkös, módszert, eszközt, manipulációt bevetnek. Szóval diktatúrát, diktatórikus rendszert építenek ki.

Az emberek másik fele, pedig sok ok miatt, de végső fokon elfogadja az ilyen rendszereket. Elfogadja az átverést.

Huxley:

Én a társadalmi stabilitás módszereiről írok. Az ehhez felhasznált eszközök, akár manipulációnak is nevezhetők, főleg a kommunikációhoz kapcsolódó eszközök.

Orwell:

Igen, de a te könyvedben nincs átveréses manipuláció.

Persze ez a társadalmi stabilitás sem stimmel igazán.

Remélem, idézőjelbe beszélsz, az un. „társadalmi stabilitásról”.

Mert az uralkodó zavartalan uralkodását, nép-kizsákmányolását, azt hogy a nép elfogadja a viszonylag sanyarú társadalmi körülményeket, ezeket én  nem nevezném társadalmi stabilitásnak. Ez társadalmi stabilitás, de fejlődés fejlett boldogságot adó rendszer nélkül. Vagyis túró a fülbe. De most én is elkalandoztam, nem erről akartam beszélni. Azt akartam kiegészíteni, miszerint az ember miért nem tud olyan lenni, mint a nyihahák, mint Swift barátunk könyvében. Vagy mint a magyar barátunk Szathmáry könyvében a hin emberek. Szóval hogy e problémakörből, az emberi gyengeségekből nem maradhat ki a hazudozó és hazugságot elfogadó ember. Pontosabban a manipuláció.

Karinthy:

Én értem, hogy mire céloz, hiszen a manipulációnak a hamis propagandának nagy szerepe volt az első és a második világháború, illetve ennek a gödör időszaknak a létrejöttében. Én végigéltem. Igaz ti is, legalábbis sokan.

Összegezve ez egy boldogtalan barbár fejletlen, szenvedésekkel teli időszak volt. És egyáltalán nem biztos, hogy vége.

Szerintem, amikor egy emberi társadalmi témát elemzünk, akkor három szempontból szükséges az elemzés: Első az emberi természet, jellemgyengeség szempontjából való elemzés. A következő, a társadalmi politikai gazdasági rendszer szempontú elemzés. Valamint a manipuláció szempontú elemzés.

Swift:

Elnézést uraim, de hatalmas kavarodást látok kibontakozóban.

Az alapkérdés az volt; miért olyan az ember amilyen?

Persze ehhez azt is meg kellene mondani milyen. Ez sem egyszerű. De hát itt most mi írók tömörítünk, lényegesítünk.

A magam részéről a nyihahákkal a yehukkal és Gulliverrel azt akartam példázni, hogy az állatvilág fejlődésnek, pontosabban az ősemberek fejlődésének egyik útja a yehu-ember fejlődés, ez a rossz út. De lehetett volna egy jó útja, ha mondjuk a könyvbeli nyihahák fejlődnek ki.

Ez tehát egyfajta magyarázata az emberi jellemgyengeségnek: az állati örökség, ill. az emberi fejlődés rossz útja, az állati jellem rossz irányú alakulása. Merthogy az ember még egy fokkal rosszabb, mint pl. egy vadállat. 

Orwell:

Én is csak arra az aspektusra akartam rávilágítani; lehet, az ember maga sem tudja, h. milyen. A saját rosszasságával pedig még kevésbé van tisztában. Pontatlanul méri fel magát. Ennek egyik ok-fele pedig az emberi pszichébe rejlik. A másik ok-fele viszont a manipuláció.

Nem csak a hibás jellem, a rossz érzelmek hüleség alaptényezői, de az egyszerű butaság is. Azért az értelmi fejlődés is, szinte örökké tartó, lehet, h. a felénél sem tartunk. Sőt van többféle butaság: technikai butaság, társadalmi butaság, lexikális butaság, logikai butaság, hétköznapi butaság, mentális butaság. Ami egyértelműen látható: az ember általános, átlagos technikai intelligenciája jóval magasabb, mint a társadalmi intelligenciája.  Az is igaz, hogy a jellemgyengeség, a pszichés és erkölcsi hiba, annyira összemosódik a butasággal, hogy gyakorlatilag nem lehet szétválasztani.  

Karinthy:

De ha már itt tartunk, azt se hagyhatjuk ki, h. rákérdezzünk, kik, mik a felelősek az emberi jellemgyengeségekért, pszichés és erkölcsi hibákért, illetve a butaságért. Nemcsak maga az egyén. Talán elsősorban az emberi természet, de ez sem biztos. Többek között, a vezetés, a rendszer, az oktatás, és még sorolható.

Igen-igen, de akkor tegyük fel az alap-alapkérdést is.

Egyáltalán hogyan lehet bebizonyítani, h. kinek van igaza? Másképpen: hogyan lehet bebizonyítani, hogy ki a jellemgyenge, az pszichés és erkölcsi hibákkal rendelkező, ki a buta? Mi a bizonyíték arra, h. mi nem botorságokat beszélünk?

Na és az is kérdés: hogyan lehetne mindezek színvonalát emelni?

Morus:

Azt hiszem uraim eleget filozofáltunk, vagyis szurkáltuk a ködöt. Ott vannak a könyveink az írásaink, műveink, azért írtuk őket, h. elmondják a gondolatainkat, méghozzá érdekesen.

Egyébként is azért jöttünk össze h. a kedves olvasóink előtt reklámozzuk a saját írásainkat. Legyen ez egy nemes verseny, nem a másik hátrataszításával szerezzünk magunknak előnyt. Elfogadtuk ezt a hogy is hívják,…. igaz megvan, Kivaghy meghívását. Legyen akkor ez a Kivaghy a játékvezető. És legyen az a Kivaghy, aki majd mindezt eljuttatja a földre, az élő emberek közé.  Jó ötlet, hogy mi reklámozzuk a saját könyvünket? Ami nem akadályoz meg bennünk, hogy másik könyvet is dicsérhetünk. Tehetjük, mert mi itt Kivaghy képzeletében élve, szinte mindent ismerhetünk.

Rendben van, de most már térjünk a tárgyra, vagyis magukra a könyvekre. Pontosabban az általam írt Utópia c. könyvre.

Nyilván a sort több okból nekem kell kezdeni. Az én könyvem az első, vagyis a legrégebbi, és nem utolsó sorban, e könyvről kapta az egész műfaj a nevét.

Ez egy irodalmi egyben filozófiai, egyben társadalomtudományos műfaj.

Nem ezért, h. dicsérjem magam, de egy aranykönyvet írtam. Ahogy a könyvemben benne van, - ezt most is büszkén mondhatom. Elismerve írótársaim nagyságát, valóban ez az írás szól magáról a társadalmi rendszerről, a társadalom szerkezetéről.  A hierarchiáról, a döntéshozó mechanizmusról, az intézményekről az irányítási alapelvekről, és még lehetne sorolni. De úgy szól, mint egy jövő-tanulmány, de mégis szórakoztató, egyben reményt keltő reális látomás. Az ideális, de még reális ország leírása. Nem akarom magam fényezni, de az itt jelenlevő barátaim sem írtak ennyire a társadalmi rendszerre koncentráló, pozitív utópiát.

A legtöbb ezután íródott utópia elsősorban azzal foglalkozik, az emberiség lelki jellembeli változásainak milyen variációi lehetnek. Vagy ha a rendszerrel is foglalkoznak az is általában negatív jövőkép, tehát disztópia.

Persze ez nyilván nem írótársaim szubjektivitásából, hanem nyilván az emberiség történelmi fejlődéséből ered. Abból ered, h. a pozitív társadalmi rendszer kialakulásának reménye egyre csökkent.

De miről is szól a könyvem:

Utópia szigeten van Seholsincs ország. vagyis ez egy elképzelt sziget és ország valamint nép, és társadalom, de beletettem egy csavart: egyrészt nem is annyira biztos h csak elképzelt, mert „valóságos” emberek jártak ott.

Helyesebb, ha azt mondjuk: ez egy létezhető, de felfedezetlen ország. Felfedezetlen, de azért egy-két „hiteles, valóságos” ember járt ott. Ismétlem, ezek nem mesék.