Hosszú imádság.
Kedves uram,
érdeklődnék, hogy vagy,
szomorú, nem nagyon vagy?
hiszen a becsület is azt diktálja
becsüld, sőt szeresd, aki nem árt,
főleg ha az a jótevőd és az égi urad,
álságos dolog a lélek mélyét tagadni,
a zuhanó repülőn szinte mindenki hozzád imádkozik,
de visszatérek a köszöntésre,
szóval jó lenne, ha elmondhatnád,
mit, miért teszel, mi bánt,
de egyben elnézésedet is kérem,
ügyetlen szavaimért,
nem rosszindulat ez,
de ha jó vagy, akkor ezt is tudod,
igen azért is bocsánatot kérek,
hogy kételkedem létedben,
de hát te is beláthatod,
a bizonyíték, bizonytalan,
de azért hiszem, hogy személyesen is létezel,
és eme ima is eljut hozzád,
mint, bölcs, kamasz gyermekét szerető szülőt, úgy képzellek el,
mint, aki önállóságra is nevel, de azért terelget is,
mint, aki egyformán szereti minden gyermekét, minden
embert,
de bünteti azokat, akik érdemtelenül előre tolakodnak,
mint, aki jogosan vár köszönetet, hálát, de nem
nyalizást,
és nem írja elő a köszöntés, a hála módját,
aki nem sértődik meg a jóindulatú morgás, kritika
miatt,
így hát köszönök sok mindent, mindenképpen több jót,
mint rosszat,
mert volt azért rossz is elég,
bár azt sem tudom, kinek a hibája végső soron,
de a legfontosabb, hogy a bölcs szerető szülő, te
uram,
csak az igazi rosszért, gonoszért haragszik,
ügyetlen, szavakért nem,
bár én is tudom a felületesség is bűn, ha nagy,
de talán az enyém nem az,
szerintem, mindenképpen vagy, hiszen egy vagy a
természettel,
a világ, a világmindenség, az élő, az ember a
legnagyobb alkotásaid,
ezeket védem, tisztelem én is leginkább,
mindez a természet, a természet az isten, oly hatalmas
végtelen,
na meg ott van a véletlen, sokat lehet ezen is eszelni,
talán mindennek van oka, célja, értelme,
csak nem ismerjük,
de, az biztos az egyén számára van véletlen,
az ismerhető irányító erő létezik, mint természet és
annak törvényei,
és az ismeretlen irányító erő is, mint véletlen, mint végtelen,
a vezérlés tehát többnyire rendezett, automatikus,
mellékes, hogy a vezérlő erő, önmaga csak,
vagy társai is
vannak,
a kérdés csak az, hogy te uram, az emberen kívüli
hatalom,
legyél bármennyi, bárki, bármi,
személyesen ismered, ha nem is mindig,
de néha jó szándékkal
irányítod az egyéneket,
netán velem is foglalkozol e néha?
szeretném, ha lennél, ha látnál,
nekem is vannak emberi hibáim és igazságaim,
jó, aki akarva jót tesz másokkal, rossz, aki akarva
rosszat,
szeretném, ha igazságos lenne az élet,
bár te szabad akaratot adtál az embereknek,
akár rosszak is lehetnek,
de legalább a másvilágon jöjjön el az igazságosság,
a megérdemelt jutalom, büntetés,
így lenne igazságos a világ,
bevallom néha dühős vagyok rád,
miért hagyod az
embert ennyi kételyben,
mert valljuk be, az élet ismeretlensége, igazságtalansága,
de maga a rejtélyes halál is,
az ember számára őrjítő érthetetlen,
máskor pedig, nagyon is érteni vélem, miért kell így viselkedned,
hiszen a szabad akaratot nem szabad csorbítani,
és talán még több félelem, gyűlölet,
elégedetlenség horkanna fel az
emberekben,
ha biztosan tudnának rólad, az igazi természetedről,
vagy a másvilágról,
hát ennyi lenne az ügyetlen, esetlen köszöntés,
újra elnézést kérnék,
ráadásul, még kérni is szeretnék,
kérlek, hogy egy kicsit tedd félre a szabad akarat
eszméjét,
adj egy kevéssel több észt, erkölcsi erőt,
bölcsességet az embereknek, az emberiségnek,
mellyel okosabb, igazságosabb, békésebb, boldogabb
világot, életet tudnak teremteni,
mellyel az alkotásod, a természetet, az embert is jobban
védik, őrzik, becsülik,
szóval elsősorban az embertársaimnak kérek jókat,
másodsorban kérek, változtató bölcsességet, erkölcsi
erőt a kis nemzetemnek,
majd a kis családomnak, mi tagadás ez a legőszintébb,
de a tanult jóság, is jóság,
ráadásul, ha az emberiség, a nemzet boldogságából
nekik is több jut,
szóval a feleségemnek, gyerekeimnek
főleg az unokáimnak kérek legalább átlagos, de inkább
nagyobb testi-lelki egészséget, másodsorban kérek nekik, harmóniát, jó
kinézetet, okosságot,
elégedettséget, megérdemelt sikert, fontosságot,
magamnak, pedig csak igazságos ítélkezést kérek,
kérlek, adj segítő erőt, türelmet, az önerő erejéig,
add, hogy jó szándékú tanításaim ne vesszenek a
semmibe,
legalább egy cseppnyi, inkább tíz, amennyi igazságos,
legyen, a nagy tudattengerbe,
végül, ha lehet, szenvedésmentes halált kérek,
maradok továbbra is tisztelettel, néha kételkedő, de
máskor reménykedő embered: én.
