szexföldi utazás (googl oldalon a teljes könyv)

A kivaghy könyvek mind a hat, hat, ha olvasgatod azokat.

demokrácia, manipuláció

A demokrácia elmélet harmadik utólagos kiegészítése.

A demokrácia-diktatúra lényegtelen elemeit válasszuk el a lényeges elemeitől.

A témát megint a való élet vetette fel.

Kis-hazánkban állandóan folyik a vita, vajon az Orfidesz rezsim (2010-2018-?) milyen diktatúra fajtát hozott létre.  Van aki szerint, fasisztoid jellegű, más szerint, kommunisztikus jellegű, megint más szerint maffia állam jellegű, és még ki tudja milyen jellegű a kiépült diktatúra, (autokrata rendszer).  Az ilyen irányú meghatározást felettébb fontosnak tartják, össze is vesznek, az együttműködés lehetetlenné válik, mondván: tudni kell, hogy mi ellen harcolunk. Mivel nem egyezik a véleményünk, ezért nem is tudunk közös stratégiát kialakítani.  

Vagy az egész harc, csak cirkusz, álca, valójában nincs olyan vezetés, amelyik igazi demokráciát szeretne.

A vitatkozók valójában lényegtelen dolgon polemizálnak, amúgy pedig  az egész felvetés is ürügy. A presztízsharcos-diktatórikus énjük valójában ebből indul ki: nehogy már ne én mondjam meg a tutit, nehogy már ne én legyek a vezéregyéniség. Ettől függetlenül a demokrácia-elmélet is megtámadást szenved el.

Szokásom szerint pontokba foglalva sorolom fel a diktatúra lényeges elemeit (tényezőit, vonatkozásait, feltételeit).

Majd pontokba foglalva sorolom fel a lényegtelen elemeit.

Kezdjük a lényegtelen elemekkel:

a)      Lényegtelen,  hogy a diktátor (diktatórikus uralkodó, ill. uralkodó társaság) milyen ideológiára hivatkozik. Sokféle ideológiára, (pl. nacionalista, internacionális eszme, vallás, stb.) hivatkozhat a diktátor, a diktatórikus társaság. Mindegy, mert bármi is legyen, az csak ürügy. Azért is mindegy, mert a diktatúra lényege nem változik.

Ugyanis a diktatúra egyik lényege: kevesek uralma, a többség felett. Uralomról, vagyis politikai egyben gazdasági parancs-irányításról illetve kihasználásról van szó.  A hatalmi és vagyoni különbségek, legyenek azok  túlzottak, vagy  elfogadhatók, szétválaszthatatlanok.

b) Lényegtelen, hogy a diktatórikus rendszer, igazságtalan elfogult vezetés-kiválasztása milyen alapon válogat.  Pl. aki jól ismeri az aktuális ideológiát. Vagy a párt hű katonája, vagy rokon haver stb..

Mindegyik igazságtalan elfogult, egyik sem a tehetséget, a hozzáértést a pártatlanságot nézi. Végső soron egyébként minden diktátor a talpnyalást nézi, tehát a háttérben azonosság alakul ki.

   Az ideológiai-ürügy részletei, valamint az igazságtalan vezetés-kiválasztás részletei mellékesek, ezek kategorizálása csak mellékes kategorizálás.  Tehát pl. mellékes kategória, hogy fasisztoid, vagy kommunista, vagy vallásideológiai, vagy maffiózó jellegű, a diktatúra.

   Valójában minden diktatúra ellen (minden mellékesen kategorizált diktatúra ellen)  egy hatékony stratégia van: a demokrácia kiépítése.  Nem igényelnek alapvetően más harcmodort a „mellékesen kategorizált diktatúra-fajták”.  Alapvetően a legfontosabb diktatúra-csökkentő stratégia, a demokrácia következetes építése. A demokráciaépítés alapvetően azonos elemekből áll, persze az alapelemek részletei akár eltérők is lehetnek. A részletek csak részletkérdések, nem lényegiek.

Fontos tehát hogy az alapelemeket ne keverjük a részletelemekkel. A vázat, ne keverjük a téglákkal.

Akkor nézzük a demokrácia lényeges elemeit (tényezőket vonatkozásokat, feltételeket).

a) A megértés miatt, félig-meddig, részben, lényeges hogy klasszikus típusú (nagykirályi) vagy anarchikus típusú (kiskirályi) diktatúra típussal állunk szembe. Illetve hogy a kettőnek milyen arányú keverékével állunk szemben.

b) Már említve volt, mint lényeges tényező, a hatalmi gazdasági uralom, illetve a különbségek nagysága, igazságossága. A demokráciaépítés, egy szemszögből, nem más, mint az arányos igazságos hatalmi különbségek kialakítása. A normális hatalmi különbségek kialakítják a normális jövedelmi, vagyoni különbségeket.

c) Igazából lényeges, amint már említve volt, a demokrácia-építés. Az igazi demokrácia építése közben az egyre magasabb demokráciaszintek elérése. Bár sok demokrácia-szint van, de azok nagyjából három szakaszba sorolhatók. A diktatórikus, legalsó szakasz.   A polgári demokrácia, a középső szakasz. Valamint az igazi demokrácia (a nagyfokú közvetlen demokrácia), a legfelső szakasz. 

Tehát az igazi demokrácia felé azon út visz, amely a közvetlen demokrácia felé. Ugyanis a demokrácia lényege a decentralizálás, minél több ember hozza a döntéseket. Ugyanakkor az is lényeges szempont, hogy a sok döntéshozó ember, hozzáértő elfogulatlan ember is legyen. A közvetlen demokrácia, a nép részvétele, a jó oktatás, a jó tájékoztatás mellett,- jó népszavazási és közvélemény kutatási rendszerben biztosítja a legtöbb embert, méghozzá a népérdek szempontjából elfogulatlan, hozzáértő embert.

Persze a fejlett rendszer ennél bonyolultabb lesz. Ha lesz. A fejlett rendszerben például nem rendelkeznek a résztvevők egyforma szavazattal.

   A fejlettebb rendszerben a nép akaratát jobban kifejezi, ha a kérdésre nemcsak igennel, nemmel lehet válaszolni. Hanem például: erősen igen, gyengén igen, erősen nem, gyengén nem, lényegtelen kérdés, kevés az információm, stb..

   Továbbá, ha különböző döntéshozó egységek (nép, szakemberek, választott vezetés) kombinációja hozza a döntéseket.

Lehetne még sorolni a fejlett rendszer kisebb elemeit, tégláit.

d) A fejlett rendszer sok kisebb elemből épül fel, de még lényegesebb, hogy egyáltalán eljussunk a fejlett rendszerhez. Ehhez pedig ki kell építeni az erős polgári demokráciát a maga központi hatalomtól független intézményeivel.

Illetve a polgári demokrácia keretein belül el kell jutni addig, hogy a rossz, kicsit is diktatórikus vezetések leváltásra kerüljenek.

e) Ennél is lényegesebb a fejlett demokrácia-oktatás kiépítése. A fejlett oktatás azonban a vezetésen múlik, mely azt szükségszerűen elsinkófálja.

Ezt is a népnek kell kiveszekedni, kikényszeríteni.

Itt azonban már felvetődik a manipuláció problémája.

f) A demokrácia elméleti lényege, a több, lehetőleg okos (minden okos alternatíva megjelenése)  vélemény, (ill. vélemény általi érdek)  matematikai, logikai módon való összeegyeztetése, összevonása.  Az egy, kevés vélemény, (egy érdek) a demokrácia, a közösségi érdek ellentéte. A sok zavaros, kaotikus, nem összeegyeztetett vélemény (kaotikus érdek) ugyancsak a   demokrácia ellentéte. A döntéshozó rendszernek olyannak kell lenni, hogy ezt az elméleti lényeget teljesíteni tudja.

e) A demokráciaszint pontos mérése is lényeges. Bár erről elég bőven esik szó a könyvben, fontosabb elemeit itt is vázolom.

   A döntéshozásba beleszóló, ellenőrző független állami, szakmai, ill. civil intézmények számát, azokban tevékenykedő emberek számát, valamint azok függetlenségét kell mérni. Egyszerűbben, csak azokat kell mérni, akik a központi hatalomtól valóban függetlenek.

  Továbbá, a népszavazások, népválasztások számát, a résztvevők számát, illetve a szavazások demokratikus szabályosságát kell mérni. Egyszerűbben csak azon népszavazásokat, ahhoz hasonló akciókat kell számolni, melyek a demokrácia szabályai szerint jöttek létre. A demokrácia sok szabályát itt nem sorolom fel.

  Továbbá az állampolgárok helyi, hétköznapi (lakóhelyi, munkahelyi, iskolai, ügyfélbeli, stb.) beleszólási (panasz, javaslat, stb.) lehetőségét kell mérni.

  

Demokrácia és manipuláció.

A nép nem ismeri fel a saját érdekét, az igazi demokráciát, mert agyon lett manipulálva a gondolkodása. Nyilván a  többé-kevésbé diktatórikus, szűk-szélesebb vezetés manipulálja, akinek az érdekeivel ellentétes az igazi demokrácia.

Ki a nagyobb hibás, aki manipulál, vagy aki hagyja magát manipulálni?

Válasz helyett egy újabb kérdés: a nép alapjáratosan, a természete miatt utasítja el az igazi demokráciát vagy a manipuláció miatt?

A történelem mindenesetre azt bizonyítja, hogy a nép hihetetlenül jól manipulálható.

A történelem tele van a nép manipulálhatóságának példázataival.

Csak hogy a mostaniakat nézzük.

a) A II. világháború, igaz ez nem mostani, de azért nem régi, egy örökké fennmaradó manipuláció-etalon. Az értelmes ember csak elképedve tekinthet, erre és a többi hihetetlen népbutaságra, népőrjítésre.

b) A jelenlegi iszlám vallás elég sok szélsőséges tagja szintén elképesztő. Mint mondtam nem az ideológiákat, vallásokat kell okolni. Mert azok csak ürügyek a manipulálok kezébe és a manipuláltak fejébe.

Nem a nácizmust, nem a kommunizmust, nem az iszlámot, egyik vallást, ideológiát sem kell okolni. Legfeljebb megállapítható, vannak ideológiák melyek fél fokkal (csak fél fokkal) alkalmasabbak a manipulációra, mint más ideológiák.

c) A következő példázat Észak-Korea, valamint Dél-Korea esete.  Ugyanazon genetikájú és kultúrájú nép szinte merőben eltérő rendszert építve szinte ellentétes eszméket vall, szinte ellentétes társadalmi gondolkodással bír. Attól függetlenül, hogy a déliek járnak közelebb ez igazsághoz, a lényeg mégis a nagyfokú különbség, mely csakis az eltérő kommunikáció, a manipuláció hatására jöhetett létre.

d) Hogy ne csak a politikai manipulációt nézzük, vegyük be a sorba a kereskedelmi manipulációt, más néven a reklámokat. A reklámok többségéről, az összehasonlító adatok nélküli reklámokról van szó, az egyszerű agymosó reklámokról.  Melyek az emberek jelentős részére (30-60%, milliókra, milliárdokra) hatással vannak. Jó példázat az emberek manipulálhatóságára.

e) Végül kis hazánk, Magyarországon, 2016 év környékén létrejött manipulációt is be kell venni a példázatok közé. Nemcsak azért mert erre közvetlen rálát az szerző, de azért is, mert ez már egy új manipulációs kort jelenít meg. Elképesztően nyilvánvaló valótlanságokat szop be a magyar nép, jelentős része. Olyanokat, amiket tíz évvel ezelőtt még kinevetett volna, pedig már akkor sem volt a csúcson. Az előző példák után, valamint a tendencia elemzése után mégsem mondhatjuk, hogy a magyar nép, negatív kivétel volna. Azt mondhatjuk, hogy a népek rangsorába e szempontból is (manipulálhatóság, stb.) az alsó negyedbe tartozik, de nem kivételes. Van hozzá hasonló.

Valamikor naivan azt gondoltam a magyar nép nem az alsó, de a felső negyedbe, minimum a középmezőnybe tartozik, sajna ez életem egyik legnagyobb csalódása. Még ezzel együtt sem, kivételesen gyenge.

A manipuláció lényeges jellemzői:

a) A manipuláció, pontosabban a tömegmanipuláció egyfajta meghatározása: olyan kommunikáció, melynek hatására, az emberek jelentős része ( 10-60%) a manipuláló szándékának irányába változtat a véleményén.

  A felhozott példák mutatják az emberek, a nép, a tömegek hihetetlen manipulálhatóságát.

  A történelem során a rengeteg régi tévedés mellett, illetve a rengeteg új tévedés mellett mégis megjelentek igazabb új gondolatok. Valahogy így mégis előre evickélt az emberiség. A manipuláció, a tévedés, a káros torzítás, tehát akár természetes folyamatnak is vehető.

Kérdés viszont hogy ez a folyamat marad, netán, javul, vagy romlik. Sajna, inkább romlás látható.

b)      A kérdés a jövő, illetve a tendencia.

Egy tendencia mindenképpen világosan kirajzolódik: a szándékosság, valamint a beletörődés (elfogadás).

Kb. 10 évvel ezelőtt írtunk egy könyvet melyben, végeredményben egy groteszk rémálom jelenik meg. A manipuláció jövőbeli tankönyve azt jelenti, hogy a manipuláció „szándékossá és elfogadottá” válik. Akkor még nem gondoltam, hogy 10 éven belül ténylegesen is realizálódik ez a rémálom.

A szándékosság természetesen nem új keletű, nehéz megmondani, hogy egy hazugság, ferdítés, csúsztatás mennyire szándékos. Én azt gondolom az is egy modern kori tendencia, hogy manipuláló maga sem hisz a terjesztett dologba, a célja egyértelműen az agymosás.  Tehát a szándékosság is tendencia.

Ami igazán új, az mégis a kettő összekötött erősödése: „a manipuláció szándékossága és elfogadottsága”. Ez a kétoldalú tendencia, ami új, ami egyértelműen megjelenik, ami sokkal veszélyesebb, mint minden eddigi manipuláció.

    Ennek is az „elfogadás” része erősödik, amikor a manipulált azt mondja: igen én tudom, hogy manipulálnak, hazudnak, de ezt én már megszoktam, ez így természetes, ezt én elfogadom. Ez több szempontból új és borzalmasabb helyzet.

Nem tudom megfigyelte-e a kedves olvasó, de politikai elemző műsorokban többnyire manapság nem az ügyet elemzik. Tulajdonképpen a manipulációs taktikákat elemzik. Mi más ez, mint a manipuláció elfogadása.

Visszatérve, mit jelent a manipuláció elfogadása?

Például a manipulálónak nem kell nagyon trükközni, titkolni a hazugságait.

Ezt tapasztalhatjuk például 2016 táján Magyarországon. Az emberek nagyobb része tudja, kijelenti: igen tudom, hogy ez így nem igaz, tudom, hogy ez manipuláció, de mégis „ezért, vagy azért” elfogadom.

Régebben is volt ilyen: - ugyan már fiam, mindig is voltak, vannak, lesznek urak, és szegények. Csakhogy még az ilyen beletörődő sem fogadta el, ha az úr, a szemébe hazudott és azt mondta: nincsenek urak és szegények. A beletörődő azt mondta: beletörődök abba, hogy vannak urak és szegények, de erről legalább ne hazudjunk. Más nyilvánvaló hazugságokat sem fogadott el.

    Az új, korunk beletörődője, viszont bármilyen hazugságba beletörődik.

Még azt is elfogadja, ha azt mondják neki: nagyjából minden rendben van. Sőt azt is elfogadja, legalábbis nem lázadozik, ha azt mondják neki: nincs is itt komolyabb hazudozás. Ez tehát egy magasabb szintje a beletörődésnek, mert mindenre kiterjed. A manipulálónak nem kell trükköznie, titkolttá tenni a hazugságait, elég, ha sokat ismételgeti, hiszen a manipulált elfogadja. Elfogadja pl. ezért:  a manipuláció, az élet része.

Tulajdonképpen ezzel megszűnik az igazság. Szerintem elveszik az élet értelme, de hogy hosszabb távon ez milyen bajokat hozhat, egyelőre még nem tudjuk.

A tömeg manipulálhatóságának tényezői:

a)      Van egy 10-30%-ig terjedő az átlagostól rosszabb, rosszra hajlamos réteg. Nyilvánvalóan elég banális a megfogalmazás: rossz, rosszra hajlamos. Csakhogy a konkrétumok nélküli általánosítás, „rossz, rosszra hajlamos” oka, éppen az, hogy sok minden lehet ez a „rossz”.

E réteg sok minden károsat, ártót tehet a társadalom szempontjából – ezt jelenti a rossz.

b)   Ha már rétegek azt se felejtsük el, nemcsak manipuláltak vannak, de

       manipulálók is. Persze ez utóbbiak a rosszak közé tartoznak. De kik

       tartoznak ebbe a rétegbe? Nos ezen már el lehet elmélkedni. Azt

       azonban el lehet mondani: sok magát nagyon rafináltnak tartó ember,

       valójában átvert, kihasznált ember.

c)       Nemcsak a rossz réteggel kell számolni. A „jó” többség illetve relatív többség gyengeségeit szintén figyelembe kell venni.  Ugyanis ha rossz 10-30%-hoz csak 30-50% „csatlakozik” akkor már a többség rossz irányba menetel. Tehát a következőkben a „jók” többségének azon 30-50%-ról lesz szó, akik mégsem egészen „jók”. Leegyszerűsítve: a naivak és közömbösök 30-50% rétegének (többség, relatív többség) néhány gyengesége. Ezekről lesz szó a következőkben.

d)      Ha manipuláció, akkor mindenképpen a „jó királyba”, a vezetőbe, vagy a vezető eszmébe való naiv hit, amit be kell sorolni a tényezők közé.

e)      Ha nem is hisznek a jelenlegi „jó királyba” de mindenképpen messiásra, megváltó emberre várnak. A nép a tömeg nem eléggé hisz magába, nem eléggé hisz a demokráciába.

f)       Ha hisznek is valamennyire a demokráciába, semmiképpen nincs meg a többségbe, a relatív többségbe, a békés, kemény, de következetes küzdelem akarata, illetve tudása. Pl. hogy tömegtüntetésekkel, nagy sztrájkokkal, ill. ellenszavazásokkal, leváltásokkal is el lehet küldeni a csapnivaló vezetést. Sőt azt sem értik, miért kellene a rosszat leváltani, elküldeni, ha nincs helyette igazán jó, ha nincs megváltó. Az pedig szinte fel se merül, hogy ők maguk, mi magunk, vagyis a nép vegyük át a vezetési funkciók egy részét.

g)      Mindenképpen el kell gondolkodni, hogy az általános ember butaságot mennyire vehetjük a tényezők közé. Ha a mindennapi életbe gyakran felkiáltunk: „de ez hatalmas ostobaság”, akkor miért csodálkozunk, ha a nép manipulálható.  Az emberek (beleértve magamat is) még mindig nem látják át eléggé a dolgokat, még nem képesek a helyes utat kiokoskodni, pláne ha közben mindenféle félrevezetések térítik el őket.

h)      Ugyanakkor felmerülhet a gyanú: lehet, hogy az ember, a többség, relatív többség nem is  akar teljesen békés, igazságos, igazságot feltáró életet. Avagy e gondolat válik általánossá: ennél úgysem lehet jobb.

i)        Nyilvánvalóan a manipuláció elfogadásban szerepe van annak is, hogy a valóság fokozatosan átcsúszik fiktív világba (filmeket nézünk, élethű játékokat játszunk, stb.).

j)        Annak is szerepe van manipulálhatóságban, hogy a hatalmasra növekedett hazugságtengerben még nehezebb az igazságot megtalálni.

k)      És végül, de nem utolsósorban, e gondolat elterjedése, általánossá válása: a manipuláció természetes, mindenki manipulál. A manipuláció az élet része, el kell fogadni.

Természetesen mindezen tényezők hamis ártó tényezők.  Természetesen sem a manipulációba sem a fejlődésképtelenségbe nem szabad belenyugodni. Az is látni kell, hogy a stagnálás, a pangás, hanyatlásba megy át. Ez tisztán kirajzolódik a természetrombolás vonatkozásában. Nem elég beállni egy alacsony negatív szintre. Folyamatosan előre kell lépdelni, hogy a katasztrófát elkerüljük, és a földet az utókornak megőrizzük.

A kivaghy könyvek mind a hat, hat, ha olvasgatod azokat.

https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/

A világ kis szelete

 A kivaghy könyvek mind a hat, hat, ha olvasgatod azokat.

https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/

A pondrók természetrajza!

A pondrók természetrajza.

A pondró egy összefoglaló név. Lehet tetű, féreg, sáska, vagy más.

A pondró nem tudja magáról hogy pondró, embernek, sőt normális embernek képzeli magát.

A pondrók két fő fajtára oszthatók:

Az egyik:  csák neékím neé legyín bajóm, a többi neim eirdekel  - fajta.

A másik:  arrogánshatalomsegnyalo - fajta. Ez a fajta a veszélyesebb, kártékonyabb.  

Tápláléka a hatalom tomporán keletkező váladék ezért erősen kötődik a hatalomhoz. Kiváltképp az arrogáns hatalom tomporán keletkező váladékot imádja.

Ő maga meglehetősen önállótlan tehetségtelen, ezért élősködő módjára  szerzi meg a szükségleteit. Nincs sok esze, azt viszont tudja, hogy az arrogáns hatalom az élősködök számára előnyős környezetet hoz létre. Másfelől egyszerűen vonzódik az arrogáns hatalom egyedeihez. Ezért az igazi pondrók nem szeretik a szelídebb gyengébb hatalmat.  Nem szeretik az ellenzékben levő politikusok testnedveit, csakis a regnáló hatalmasokat követik.

Mivel az arrogáns hatalom kedvezően hat a pondrók életfunkcióra ezért az arrogáns hatalom megjelenésekor, pondrók ezrei, tízezrei, nem ritkán, millió élednek fel. Tömegesen élednek fel, szaporodnak, az arrogáns hatalmasok testváladékait és minden mást felzabálva, kivirulva boldogan élik az életük.  A pondrók  egymást ritkán falják fel, de előfordul.

A pondró maga is megpróbál agresszív hatalomként fellépni, persze ez csak pondró módra sikerül neki.

A pondrók és az arrogáns hatalom közötti éltető kapcsolat kölcsönös, az arrogáns hatalom az által marad életben, ha tompora steril állapotba van nyalva.

A pondrók, valamint az arrogáns hatalom, a számukra ínségesebb időszakokat a tetszhalál állapotában vészelik át. 

A kivaghy könyvek mind a hat, hat, ha olvasgatod azokat.

https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/

Erotika 15 éven felül

 A kivaghy könyvek mind a hat, hat, ha olvasgatod azokat.

erotikahistória 15 éven felül

A demokrácia kézikönyve XXI. sz.

               

A demokrácia kézikönyve XXI. sz. – c. könyv első utóirata.

Kapcsolati-link térkép:

https://sites.google.com/site/vakitfed2/kapcsolati-link-terkep

A fő google oldal (Kivaghy ajánlott könyvek):

https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/home

Első, mert valószínűleg több is lesz.

Az élet, ez esetben sajnos igazolja a könyvben leírtakat. Vagyis a könyv igaz, valamint időtálló megállapításokat tesz.

A könyv lényegében azt állítja, hogy fejlődést, jólétet, igazságosságot teremtő rendszer lényege, lelke, kihagyhatatlan eleme a közvetlen demokrácia. A közvetlen demokrácia lényege, lelke, kihagyhatatlan eleme pedig a népszavazás, ill. népválasztás.

Azonban a könyv azt is megállapítja, hogy  a közvetlen demokráciát, valamint a népszavazást, sok módon lehet akadályozni, lejáratni, majd e akadályozásokat, lejáratásokat is felsorolja.

Az egyik lejáratás, mikor a rosszul kivitelezett „népszavazással” járatják le a népszavazást. 

Leginkább úgy, hogy a megfelelő, elfogadható népszavazás feltételeit nem tartják be.

(Mindez a könyvben le van írva, ahogy az elfogadható népszavazás feltételei is.)

Az elfogadható népszavazás néhány fontosabb feltétele:

     (De itt mindjárt a 2016 októberi népszavazással, mint valóságos példával is egészítsük ki a gondolatsort. A kérdés ez: Akarja, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok, Magyarországra való betelepítését?

     Elöljáróban még feltétlen el kell mondani, hogy e vezetés (2016 környéki) több valóságos elfogadható népszavazás-kezdeményezést megakadályozott. Egy részét megakadályozta a túl szigorú feltételeket előíró törvénykezéssel. Más részét pedig törvényen kívüli, legálisnak beállított, azonban igazságtalan, valójában illegális módszerekkel akadályozta meg. Egyébként, a sokrétű demokrácia-leépítésüknek ez csak egy-két mozzanata volt, nehéz lenne felsorolni az őszeset.

Ezek után következzen az elfogadható népszavazás feltételeinek felsorolása:

(A feltételek, a könyvhöz képest más megfogalmazásban, de tartalmilag változatlanul, valamint más sorrendben következnek.)

1. A népszavazás kérdése érthető, eldönthető, egyértelmű, továbbá valóságos, a nép szerint is fontos közügyet felvető legyen.

E feltétel ebben a népszavazásban (2016. október) nem teljesül. Látszólag a kérdés rendben van, azonban a feltett kérdés valójában csak egy kis-közepes valószínűséggel lehetséges történésre vonatkozik. Tehát nem biztosan bekövetkező történésre vonatkozik.  A kérdés e miatt nem mondható valóságos problémát felvetőnek, ezért az eldönthetősége is kérdéses.

Másfelől az is erősen kérdéses, hogy a nép szerint, e kérdés fontos kérdés. E kérdést nem a nép vetette fel, hanem a vezetés, ráadásul a népet meg sem kérdezték a kérdés fontosságát illetően. Tehát a nép szerinti fontossága nem bizonyított, e tekintetben sem felel meg a népszavazási feltételeknek. Másfelől objektív tájékoztatás mellett valószínűleg a nép nem tartaná e kérdést fontosnak, de ebben már jócskán van, feltételezés.

2. A népszavazást objektív, manipulálatlan, kiegyensúlyozott tájékoztatásnak kell megelőzni.

E feltételnek sem felel meg e népszavazás. Kezdjük a kiegyensúlyozottsággal (a különböző vélemények egyenlő arányba jelenjenek meg), mert az bizonyítható.   A kormány-média túlsúlya, melyből a kormányoldal (az egyik oldal) véleménye özönlött egyértelmű.  Ennél is nyilvánvalóbb, hogy az egyik oldal (kormányoldal) véleményére bevallottan 3, 6 milliárdot költöttek, addig a másik oldal véleményére 85 milliót. A különbség durván 40-szeres. Újra mondom, mert szinte hihetetlen: negyvenszeres eltolódás van, a kiegyensúlyozatlanság negyvenszeres. Az eltolódás pedig szándékos, hatalmi erővel létrehozott, ráadásul a pofátlanság teteje, hogy az eltolódás költségét a néppel fizettetik meg, hiszen költségvetési pénzből fizetik.

Ami pedig a szövegtartalmi manipulációt illeti, bár ez is egy nehezen bizonyítható kategória, de ez esetben eléggé egyértelmű. Egyértelmű, ugyanis az órásplakátokon és máshol megjelenő kijelentések egy része egyszerűen, bizonyíthatóan nem igaz.

Más kijelentések féligazságok, vagyis összességében hamisságok.

Azt kell látni, hogy a kiegyensúlyozatlan, vagyis egyoldalú tájékoztatás önmagában is hamis manipulatív. Azzal, hogy az „igazságnak” csak egy oldala, annak is a szélső oldala jelenik meg, külön ferdítés nélkül is, ferdített, hamis megállapítások jönnek létre. Még egyszerűbben, az emberi gondolkodás úgy van felépítve, hogy egyenlő, sokoldalú tájékoztatás által tudják az emberek az igazságot kiválasztani, ekkor érvényesül igazán, a többség dönt, elv. Egyoldalú, aránytalan tájékoztatás esetén biztosan hamis eredmény jön létre.

3. A népszavazás csalásmentes, trükközés mentes legyen.

A csalásokat egy kissé szélesebb spektrumba kell nézni, ezért a ravaszkodásokat, trükközéseket is bele kell számítani. Ez esetben csak egy trükközésre hívnám fel figyelmet, de nyilván több is van. Amit kiemelek az, hogy a honosított  kettős állampolgároknak,  levélben is lehet szavazni, - a külföldön tartózkodóknak, dolgozóknak nem. Különböző okokból az első kategória az egyik oldallal, a kormányoldallal szimpatizál, nekik meg van könnyítve a szavazás. A második kategória (külföldön tartózkodók) a másik véleménnyel szimpatizál, nekik meg van nehezítve a szavazás. A hivatkozás, hogy az egyik kategória rendelkezik magyar lakcímmel, a másik nem. Valójában csak a csalásmentesség lehetne megfelelő indok, azonban a jelenlegi informatika mellett számtalan mód lenne, hogy a duplán szavazókat kiszűrjék.  Az elv tehát az lenne, hogy mindenkinek egyformán könnyítsük meg a szavazást és minden csalást szűrjünk ki.  Ez most nem valósul meg. A lényeg, hogy az egyenlőtlen fölösleges megkülönböztetés egyfajta választási trükközés, csalás.

4. A népszavazásnak legyen előre tudott jogi, törvényalkotási következménye.

Nos, ez esetben ez sem jön létre, legalábbis előre tervezetten, átláthatóan nem jön létre. A szavazás előtt a nép nem tudja, hogy milyen jogalkotási következménye lesz a szavazásának.  Ezzel egyfelől nem érezheti át a kellő felelősséget, másfelől az ilyen szavazás a nép átverése, kigúnyolása, legalábbis átvitt értemben.

      Ez esetben csak a fenti négy feltételt sorolom fel, mint erősen sérült népszavazási feltételeket. Ez a négy sérült feltétel is untig elég, hogy kijelentsük ez a népszavazás nem elfogadható, nem tisztességes. Sajnos ezzel a kormány nemcsak hamis intézkedés hozhat létre, de átvágja a népet is, valamint lejáratja a népszavazás intézményét is, áttételesen pedig a demokráciát.

Tudom, hogy manapság ebben, hazugságáradatban, ez az értekezés, még ha olvasott is lenne, nem vágja ki a biztosítékot, csak egy szerény kis problémafelvetésnek tűnhet, olyan magasra van állítva a robbanásszint, az ingerküszöb. 

Mégis, akkor miért írok ilyen „normális” elemzéseket? Netán ha mégis eljönne egy normálisabb kor, akkor legyen egy normális (nem szélsőséges, nem egyoldalú) elemzés is.

Boldogság kiegészítés

Kiegészítés az egyéni boldogságkereséshez.

Az egyéni boldogságkeresés kapcsán is felmerül az arany középút, ill. a helyzetnek meg felelő arany középút keresése.

Azt kijelenhetjük, hogy a józan, szélsőségektől mentes, elfogulatlan véleményezés (aminek a kritika is része) mások számára a leginkább kedvező.

De mi a helyzet a mi érzéseinkkel? Az egyéneknek mely hozzáállás hoz örömet, vagy éppen idegeskedést, kellemetlenséget?

Talán ez alkati kérdés is.  Ez azonban nem válasz.

Szóval én, mint átlagember inkább:

  Idegeskedjek, harcoljak (de ez kellemetlen lehet magamnak másoknak)  -  vagy nyugisan mosolyogjak (ez viszont nem visz előre, ráadásul nem biztosan megy)?

   Inkább, legyek magabiztos (netán nagyképű), - vagy szerény (netán meglapuló)?

   Inkább legyek pontosan ítélkező (rövid távon kellemetlen magamnak, másoknak) – vagy nagyvonalú (ez pedig igazságtalansághoz vezethet)?

   Inkább, keményebben, feszesebben, - vagy lazábban éljek?

Lehetne még sorolni.

Javaslatom magamnak és másoknak, bár tudomásul veszem, sőt kénytelen vagyok tudomásul venni, ha sokan mondják: ez az okoskodó majom nekem ne javasoljon semmit.

Nekem, mint mindenkinek, viszont jogom van javasolni (legfeljebb nem hallgatják meg), tehát a javaslatom, most is: az arany középút, ill. a helyzethez illő arany középút. Másképpen a józan, szélsőségektől mentes, (dicséretet és kritikát is tartalmazó) elfogulatlan vélemény. Megint másképpen: hosszabb távon tartósan, soha nem esek egyik szélsőségbe sem. Pl. tartósan nem esek a sodródás, a szolgaság (másoknak összességében ártó) állapotába. De, nem esek a nagyképűség a kegyetlen harc, az uralkodási vágy állapotába sem.

A probléma az, hogy az érzéseim, érzéseink nem mindig teszik ezt a józan viselkedést lehetővé, hol idegeskedek, dühöngök, máskor pedig nyugisan mosolygok (nehogy már mások hülyesége miatt magamat büntessem).

Tartósan egyik sem jó, ezért szinte kényszerítem magam, hogy józan, elfogulatlan, középút közelébe járó legyek, - igenis nekem ez hoz megnyugvást, elégedettséget.  Vagyis számomra azon önfegyelem hoz elégedettséget (egyfajta öröm) amelyik féken tartja a pillanatnyi (rövidtávú) szélsőséges érzelmeim. Illetve az a tudat, hoz elégedettséget, hogy nagyjából a helyes, az arany középúton járok. 

A boldogság

 A lelki fájdalomcsökkentő technikák, módszerek.

Szintén az egyéni boldogságépítés kategóriájába tartozik.

Két okból is elsősorban egyéni boldogságépítésről van szó.  Elsősorban magunknak csináljuk, másodsorban nincs külső kényszer, sőt még a nevelés, oktatás sem hajt senkit ez irányba.

Induljunk ki az előzőkben leírtakból.

Tehát az alábbiakban leginkább arról elmélkedem, miképp tudjuk saját magunk a sérelmeink, sebeink gyógyítgatni, a fájdalmat enyhíteni.

És nem arról, hogy milyen családban, társadalomban, milyen viselkedéssel tudjuk a boldogságunkat, valamint mások boldogságát növelni.

Elvileg két alapvető módszer van: a lelki fájdalmak sérelmek enyhítése, ill. testi és lelki örömökkel való kompenzálás, feledtetés.

    Manapság, ha beütjük a keresőbe, hogy „boldogság”, akkor mindenféle hormonról, ill. idegrendszerről, agyi működésről olvashatunk.  A „gondolkodást” beütve is ezekről olvashatunk. Persze ez is a boldogság mellékszála, de csak mellékszála, mert attól hogy ismerem, a hormonok működését még nem tudom magamat, másokat boldoggá tenni. (A gyógyszerek beadása nem megoldás, sőt súlyosbítja a problémát legalábbis a normális egészséges emberek esetében) Szóval az interneten, a lexikonokban, másról is kellene olvasni, olyasmiről, amiről eme iromány is szól. Valamint az iskolákban is ezt kellene tanítani, jelenleg szinte nem tanítanak semmit.

Szinte ugyanez elmondható az igazságról, az igazságosságról, a gondolkodásról.

A lényeg teljesen hiányzik, bizonyos működési részlet elterebélyesítve teljesen elfoglalja a lényeg helyét. Bár az agy az idegrendszer működése érdekes, és hasznos is lehet, de ennek ismeretétől a gyerekek, emberek nem tanulnak meg helyesen gondolkodni. Ezt sem, a gondolkodástant sem, tanítják az iskolában.

Mindez mit jelent? Többek között, a már tárgyalt alapvető emberi gyengeséget: Az emberek nem szeretik a dolgokat, a helyzetet, a világot egyszerűen lényegileg, de alaposan elemezni.  Viszont szeretik, tudják is a részletkérdéseket kibontani. Ennek aránytalansága pedig, egy torzult emberi gondolkodást jelent.

Térjünk vissza lényegileg az egyéni boldogságkereséshez. Persze amikor azt mondom, hogy egyéni, akkor mindig fel kell merülni: a közösségi iskolának minden fontosat oktatni kellene, tehát a közösségnek, a társadalomnak minimum az oktatáson keresztül, mindenhez köze van.

   Vannak ezért egy fokkal értelmesebb tanítgatások is. Éljünk egészségesen, tornázzunk, együnk sok zöldséget, járjunk a természetbe, a jó levegőre, valamint éljünk egyszerű kiegyensúlyozott életet, kerüljük a stresszt, és így tovább. Persze mindez fontos és valóban növelheti a boldogságot, de azért az emberi lélek és az élet is bonyolultabb annál, hogy a boldogság ennyivel elintézhető lenne.

 Azért nem árt óvatosnak lenni, azaz amire vigyázni kell.

     Nyilvánvaló a más kárára történő, igazságtalan előnyszerzés, örömszerzés, mint enyhítés, elfogadhatatlan. Ez mindenképp elfogadhatatlan, akkor is, ha minket ért sérelmet akarunk kompenzálni.

Ezzel kapcsolatban újra felmerül a keménység, ill. ambíció szükségletek ártalmas kergetése: mint pl. hatalomvágy, pl. a birtoklásvágy, pl. vagyongyűjtés, pl. a túlzott kiemelkedésvágy - kergetése.  Ezek olyan „örömszerzések”, melyek másoknak szinte biztosan így, vagy úgy de ártalmat, lelki fájdalmat okoznak, de valószínűleg a vágyakozónak, a kergetőnek sem adnak igazi boldogságot. 

Bármennyire is banális egyszerűen ki lehet jelenteni: a pénz, a vagyon, a hatalom, nem adnak boldogságot. A karrier, a siker, a kiemelkedés pedig önmagukban szintén nem adnak boldogságot, csak akkor, ha helyes tartalommal lettek feltöltve.

    Ill. újra felmerül, hogy az igazságosság, a biztonság, az önrendelkezés, a beleszólás, az egészség, a tudás, a természetvédelem alacsony szintű megvalósulása, nemcsak közvetve, de közvetlen is lelki fájdalmat, sérelmet okoz. Ez alatt azt értem, hogy pl. becsapnak egy almával, akkor a károd egyrészt az alma, másrészt maga a becsapás történése is lelki fájdalmat okoz. Sőt szintén fájdalmat okoz, ha nem téged, de más embereket ér ilyen. A lényeg, hogy, mások ártalmára történő előnyszerzés, örömszerzés tilos.

Attól hogy a sértettnek illik bizonyos nagyvonalúságot, elnézést tanúsítani, nem jelenti azt, hogy a sértett, vagy bárki tehet sértéseket. Az elnézés, ezek szerint, a kisebb, véletlenszerűen ritkán elkövetett sértésekre vonatkozik.

    Sőt olyan enyhítés, örömszerzés is elfogadhatatlanok, mely hosszabb távon nekünk, magunknak ártanak. Alkohol, kábítószer, stb., tehát olyan megoldások, melyek egy ideig-óráig enyhítenek, de hosszabb távon megduplázzák a bajokat, gondokat.

Az alkohol, kábítószer, hasonlók, a direkt tudatmódosító szerek, a legveszélyesebb, leginkább elkerülendő szerek, módszerek. Ugyanez elmondható a mániákról (szenvedélyekről) is. (Mánia: egy tevékenység, ami mindent, egészséget, életet, családot, erkölcsöt, felülír.) A káros mellékhatásuk (saját egészség, saját élet, saját boldogság, másoknak ártás) dupla akkora, mint az ideiglenes hasznos hatásuk. A kedvelt tevékenység (pl. hasznos érdekes munka, hobbi) egy határig, a legerősebb boldogságforrás, azonban egy határt átlépve, mániává válva, éppen ellenkező hatással bír. Éljünk, harmonikus sokoldalú életet, de erről még szó lesz.

Tehát két féle lelki fájdalom enyhítő technika (másképpen ez boldogságnövelés) van: elfogadható, valamint elfogadhatatlan. A következőkben az elfogadható módszerekről, technikákról lesz szó.

     A másik problémakör, hogy minden enyhítő módszer technika, elterelő manőver jellegű, vagyis az eredeti problémát nem oldja meg. Tehát ha ez eredeti lelki fájdalmat kiváltó probléma megoldható, akkor igyekezni kell megoldani, és legfeljebb mellette alkalmazni az elfogadható enyhítő technikát. Ha viszont nem oldható, meg ilyen is van sajnos, akkor első számú megoldásnak marad, az elfogadható enyhítő technika.

 A  következő pedig az önzrikálás, a felnagyítás problémája.

Az esetek egy részében jogosan érzünk fájdalmat, nem nagyítjuk fel, viszont esetenként a túlzott sértődékenységünk, vagy depressziónk, vagy egyéb okok miatt felnagyítjuk a sérelmet, bánatot, fájdalmat. Sajnos az ember, az egyén nem nagyon képes elválasztani a jogos sérelmet, fájdalmát az önhergelésből adódó sérelemtől.

Két dolgot tehet, az egyik hogy mégis megpróbálja megvizsgálni saját felelősségét, ill. hogy a baj, gond valóban mekkora.

    Kérdés azonban mi a helyes eljárás, ha az embert éppen a saját hibája nyomasztja?

Sajnos ez a leginkább megoldhatatlan helyzet. Azért nehéz, mert ekkor nem lehet azt tanácsolni, hogy lépjen túl rajta. Ez lelkiismeretlen egyénekhez vezet, ill. lelkiismeretlen társdalomhoz vezet.

    Az esetek többségében azonban az igazi, vagy látszólagos sértés kívülről jön. Ekkor eshetünk igazán az önzrikálás, a felnagyítás hibájába.

      Vigyázni kell, hogy düh, gyűlölködés, félelem, szégyen, kielégítetlen vágy, irigység, stb. negatív érzések ne legyenek szinte folyamatosak és erősek, ne legyenek olyanok, melyek boldogtalanná tehetik az életünk. Ezek, a normális embernek, sem közvetve, sem közvetlen, nem adhatnak boldogságot.

   Vannak tehát a vágy-önhergelések. Valamint, vannak a gyűlölet-önhergelések.  Valamint vannak a félelem-önhergelések. Tulajdonképpen eme esetekben nemcsak arról van szó, hogy valószínűleg másoknak is ártunk, de közben önmagunknak is ártunk, saját magunkat is piszkáljuk,

     Mindig legyenek vágyaink, (igényeink, szükségleteink) csak azok ne legyenek elérhetetlenek. Minden szenvedély, túlzott vágy, mánia kerülendő.

Továbbá bizonyos mértékű igazságérzet sértéséből eredő düh, dühből eredő tettvágy még pozitív, bizonyos határt átlépve azonban, negatív, sőt borzalmas tettek okozója lehet a gyűlölet.

Továbbá, bizonyos mértékű félelem, aggódás is pozitív, jó dolog, a törődés jele, azonban itt is van egy öngerjesztett, túlzott határ, ami után az egész átfordul ártalmas irányba.

     Az önzrikálás, önhergelés egy külön része, a fölösleges, túlzott önhibáztatás.  A különböző problémákért magunkat hibáztatjuk. Itt is a túlzás a szélsőség a probléma, mert egyébként a kellő önkritikára szükség van.

– Nehogy már mindenért magam okoljam. Nem okolom magam, de legközelebb még jobban csinálom – ehhez hasonló gondolatokkal lehet csökkenteni a túlzott önhibáztatást. A probléma összefügg a kellő (nem túl erős, nem túl gyenge) önbizalommal.

Az ellentmondásosság, ill. az arany középút problémája végigkíséri ezt az egész boldogságkeresést. 

    Az önzrikálás néhány megelőző, enyhítő gondolata, mondata, viselkedése:

Az egyik vonal: - kemény vagyok, nem nyafogok vonal.

A másik vonal: -  lezser vagyok vonal.

 - Nem érdekel. 

 - Majd az idő megoldja.

 - Más hülyesége miatt nem fogom magam büntetni.

És ehhez hasonló vigasztaló gondolatok tudatosítása.

Néhány önerősítő gondolat:

 - Minden hibából lehet tanulni.

 - Minden nehézség megerősít.

 - Minden rosszban, van valami jó.

 - De legalább, megpróbáltam.

 - De legalább, tükörbe tudok nézni.

Ismételem, minden fájdalomcsökkentő módszernek lehet egy a valós problémáról elterelő, elodázó hatása, amit el kell kerülni.

    Az elkerülendő boldogság keresésesek felsorolása vázlatosan:

Másnak ártó megoldások.

Vagyon, pénz, hatalom kergetése. Rossz tartalmú, másoknak ártó karrier, kiemelkedés.

Igazságosság, biztonság, önrendelkezés, egészség, tudás, természetvédelem kárára, elhanyagolására történő megoldások.

Túlzott vágy, túlzott, düh, gyűlölködés.

Alkohol, kábítószer, egészségre ártalmas szerek.

Mániák, túlzott szenvedélyek.

Rövid távú megoldások. Olyan, módszerek melyek a megoldható problémák megoldhatóságáról elterelik a figyelmet.

Önzrikálás: mások ártásának, ill. a bajok felnagyítása.

Túlzott önhibáztatás.

Emelkedjünk egy kicsit magasabbra és tekintsük át az általános boldogságnövelés kategóriáit:

Most itt csak a lelki fájdalmakról beszélünk, de ezen kívül létezik még,

A testi fájdalom is,

A testi öröm is.

Valamint a lelki öröm is.

Nagyon egyszerűen arról van szó, hogy az összesített boldogság érdekében, minden olyan módon, mely nem árt másoknak, és hosszabb távon magunknak sem - csökkenteni, minimalizálni kell minden testi fájdalmat, lelki fájdalmat. Valamint minden olyan eszközzel, mely nem árt másnak, és magunknak sem árt (nem egészségtelen), hosszabb távon növelni, maximálni kell minden testi örömet, lelki örömet.

Itt egy kicsit bővebben térek ki, a testi fájdalmakra, ill. örömökre, főleg az utóbbira, mert máshol erről nem beszélek.

Először is oldjuk fel, elsősorban magunkban is, a testi örömökkel kapcsolatos látszólagos ellentmondásokat. Kétségkívül egyes elméletek éppen az aszketizmust, legalábbis a fegyelmezettséget magasztalják. Más elméletek pedig szinte minden testi örömöt (evés, szex, vidám mulatós állapot, stb.) bűnösnek mondanak.  Ezek jó esetben is csak féligazságok, vagyis nem igazak.  Az első elmélet csak annyiban igaz, hogy adott esetben bizonyos aszketizmus, fegyelmezettség is adhat főleg lelki örömöt. Viszont ez nem zárja ki az egészséges testi örömök élvezetét. Elsősorban a szexet emelném ki, mert már tudományosan is bizonyított, semmilyen formája nem egészségtelen. A második elméletből csak annyi igaz, hogy esetenként bizonyos testi örömök valóban a veszélyes kategóriába tartoznak. Azonban a másnak nem ártó, ill. nem egészségtelen testi öröm, erkölcsös,  éppen azért mert anélkül okoz boldogságot, hogy nem árt másnak.

Az egészség nem véletlenül állandóan megjelenik, mint a testi fájdalom ellenszere. Az egészséget komplexen nézve, itt nemcsak az egészséges életmódról van szó, hanem az állami egészségügy állapotáról is.

 A vallás, a hit az eszme, mint boldogító módszer.

Elsősorban vallás, az ima, a hit-remény, a másvilági igazságszolgáltatás, „a bölcs Isten majd elrendezi”, mindebben való hit „módszeréről” van szó. Ezek sokak számára nagyon fontos lélek-karbantartó dolgok.

Sokan talán megbotránkoznak, mert a vallást, a hitet az imát, stb., többnek gondolják, mint egyszerű lelki fájdalomcsökkentő módszernek. Nem állítom, hogy nem több, én csak azt mondom, hogy mindenképpen van egy ilyen vonatkozása is: a vallás, lelki fájdalomcsökkentő módszer. Én nem állítom, hogy a vallás nem lehet több mint a boldogságkeresés egy bizonyos módszere, viszont hamisnak tartom azon vallásokat, nézeteket, melyek szinte kizárólag a vallási tanítások dogmák, rituálék betartását tartják, nemcsak az igaz viselkedés, de a boldogság meglelésének, egyetlen módjának.

Én magam sem tartom kizártnak, hogy lehet egyféle másvilágban, másvilági ítélkezés, mely az emberi lényegről szól a kellemes (boldogító), vagy a kellemetlen (boldogtalanságot okozó) érzésekről szól. De kijelentheti e bármelyik vallás, nézet, csakis én lehetek az igazság tudója?

Ne felejtsük el: semmilyen nézet vallás eszme nem lehet fontosabb az emberek boldogságánál.  A boldogság a legfőbb cél, mert az Istennek, a természetnek is csakis ez lehet a legfőbb célja.  Az eszközt, pl. a vallást, nézetet, az eszmét nem lehet célként beállítani.

Valamint a két alapvető igazságossági alapelvet sem írhatja felül semmi.

      Külön ki kell emelni a buddhista módszereket, ill. felfogást. A meditáció, az érzések érzelmek törlése, a vágyak minimalizálása, a szenvedélyek, a mániák levetkőzése csökkentik a lelki szenvedést. Ugyanakkor nem igaz, hogy a boldogság, és minden más csakis a belső tudatból eredhet. E problémára is többször visszatértem, nem véletlenül.

Ha az unokám szeret az jó érzés. A mosógép jó. Ha egy gyógyszertől elmúlik a fejfájásom, az jó. Ha megver, vagy becsap egy másik ember, az rossz. Ezek és még sok minden más kívülről, a társadalomból jön. A pontos megfogalmazás tehát: sok minden jó, rossz (öröm, szenvedés) a belső tudatból ered, sok minden jó, rossz (öröm, szenvedés) a külső világból, a társadalomból ered. Másképpen: a belső tudatunkkal csökkenthetjük a kívülről jövő jót, rosszat, de nem szüntethetjük meg.  A belső tudatunkat is és a társadalmat is, szükséges építeni. Persze a társadalom építése sem kizárólag a technika, és az anyagi jólét fejlesztéséből áll. A barátságos, igazságos környezet építése, különböző módszerekkel, legalább ugyanannyira fontos.

    Ugyanezen okból azon felfogások sem igazak melyek szerint a földi élet, csak próba, csak boldogtalanság, a másvilág adja az igazi életet, adott esetben a boldogságot. Bár magam is hiszek, reménykedek, egyfajta másvilágban ez azonban nem teszi jelentéktelenebbé a földi életet.

 Néhány egyéb módszer.

     Valamint van még a tettek nélküli szitkozódás, dühöngés módszere. Ha ez nagyon erős kontroll alatt van, akkor egyféle, nem kizárólagos technikának elfogadható. Az erős kontroll azért szükséges, hogy az ember tudja, hogy ez a szitkozódás csak bizonyos határig mehet el, tettekben semmiképpen nem realizálódhat. valamint szitkozódást mindig követni kell a megbocsátásnak.

     Továbbá van még egy módszer, én gyakran használom: önön érzéseink, érzelmeink figyelése. Pl. annak a figyelése, hogy milyen testi tüneteket okoznak.

A direkt kellemetlen érzelmeink: a félelem, a bánat, a szégyen, a tehetetlen düh, az idegeskedés, a kielégítetlen vágy. Nos, ezek testi tüneteit szoktam figyelgetni.

ezek két részből állnak, egyrészt testi tünetekből, mellkasi, ill. gyomornyomás, ilyen-olyan izomtónus, vérnyomás, nehéz légzés, torokszorítás, kapkodó vagy lelassult mozgás, arcmimika, sírás, és még lehetne sorolni. (Az öröm a boldogság ezek hiánya, ill., egyfajta kellemes testi állapot és nevetés.)  A másik rész a problémától elszakadni képtelen körbeforgó gondolatmenet.

Viszont az is kérdés, hogy lehet ezeket a kellemetlen érzelmeket, direkt módszerekkel megelőzni vagy kordába tartani, vagy csökkenteni. A félelem talán a legfontosabb, leggyakoribb kellemetlen érzésünk. Érdekes végiggondolni, hogy leginkább a kellemetlen érzésektől, ill. a fájdalmaktól félünk. Amiket egyébként sok minden ki tud váltani. Primer szinten gyakran a félelemtől félünk, ami önzáró, kör, gödör is lehet, ha nem próbálunk kimászni belőle. A félelmet és más negatív érzelmet is leginkább a cselekvéssel tudjuk csökkenteni. A legrosszabb amit „tehetünk”, csak ülünk, saját problémánkba merülve. A hasznos érdekes tevékenykedésről még szó lesz.

Az önismeret, önfejlesztés egyéniségmegtalálás, mint a lelki fájdalmak csökkentő, ill. boldogságnövelő módszerek egyik fajtája.

Avagy a kiegyensúlyozott kedélyes ember, valamint a vágyaitól megszabadult ember, lehet boldog ember. Ehhez azonban elsősorban önkontroll, önfegyelem szükséges. Több vallás, filozófia vallja ezt a boldogságkeresésről. Én azért hozzáteszem: ez csak egy módja, eszköze, bár fontos módja, eszköze a boldogság keresésének.

Már említettem, de itt is megemlítem: önmagunk erősítése, „lezserségünk” erősítése, abba az irányba, hogy a problémákat meg tudjuk oldani. Néhány gondolat:  - Én erős vagyok.  - Minden probléma erősebbé tesz.  - De legalább megpróbáltam.  - Az idegeskedésnek semmi értelme, semmit sem old meg, sőt ront a helyzeten.

Uraljuk magunkat, saját érzelmeinknek, saját gyengeségünknek, saját vágyainknak, saját mániáinknak ne legyünk rabjai.

A belső béke megteremtése, saját szélsőségeink lenyesegetése, saját mániáink saját kényszereink legyőzése.

Akár azt is mondhatjuk: mielőtt meg akarod változtatni a környezeted, azelőtt magadat változtasd meg. Csakhogy ez ellentmondana annak, hogy meg kell próbálni a valós problémákat, a környezeti problémákat megoldani. Mindkettő egyaránt jó és fontos.

Önteltség, önzőség nélkül legyünk jóba önmagunkkal, a saját ellentmondásaink oldjuk fel, találjuk meg a magunk arányait.

Találjuk meg a magunk (tulajdonsági, viselkedési) arányait, a magunk középútjait.

Semmiben (tulajdonság, viselkedés), ne legyünk erősen átlagon aluliak, mert hiába vagyunk mindenbe jók, közepesek, de már egyetlen egy erős átlag alattiság, az egészet elrontja.

Ugyanakkor legyenek kiválóságaink, egyéniségünk, legalábbis olyan teljesítmények melyek átlag felettiek, ill. melyek a közvetlen környezetben, kisközösségben elismerést vált ki.  

Tudjuk, hogy mit akarunk. Sokszor azért vagyunk boldogtalanok, mert azt sem tudjuk, mit akarunk.

    Már érintettem, de visszatérnék egy mostanában divatos elterjedt téves, sőt káros felfogásra.

Mostanában egyre gyakrabban látok, hallok, számomra egyébként eléggé homályos mondatokat, amit le kell fordítanom magamnak. Ha lefordítom, akkor ilyen fogalmakat kapok.  Önmegvalósítás. Önszeretet. Stresszes helyzetek oldása. Stresszes helyzetek elkerülése. Ne stresszeljünk fölöslegesen. Önkontroll. Értékeljük át az életünk, csak a valóban fontos dolgokkal törődjünk. Elemezzük életünk, és fedezzük fel a rejtett problémákat (megalkuvásokat, sértések lenyelését, hiányokat). (Kérdés, ha ez megvan, mit tegyünk?)

Tulajdonképpen ezek teljesen rendben vannak, hiszen én is ilyesmiket hangoztatok.  Amiért én mégis problémát érzek, az hogy e tanácsok, megoldások önmagukban állnak, elmarad a szükséges kiegészítés. Nemcsak a többi módszer marad ki. Annak kifejtése marad ki, hogy az ember bizonyos határig nem fölöslegesen aggódik, szorong stresszel, izgul fél. Illetve, nem ok nélkül nyel le bizonyos dolgokat, köt kompromisszumokat.

Egyfelől a „cudar” élet miatt teszi ezt. Másfelől, az önzetlensége miatt teszi ezt.

Tehát amikor azt tanácsoljuk, hogy kerülje a stresszt, stb., azt tanácsoljuk: legyél önzőbb. Illetve, az élet, a társadalom problémáit ne vedd a szívedre, ne törődj velük. Én pedig teljes mellszélességgel mondom, hogy mindenkinek önmaga érdekében is törődni kell a társadalom problémáival.

Tulajdonképpen csak egy rövid kiegészítés marad ki: kerüld stresszt,- de csak a feleslegest.  Nem mehetünk át mi sem, más sem, a társadalom sem, az önfigyelő önzőségbe, mert ez ezt jelenti, hogy kevesebbet törődünk másokkal, mások érdekeit, igényeit gyakrabban sértjük meg. Vagy éppen a túlzott kényelemességünkkel (gyereket sem vállalunk) ártunk, ha nem is közvetlen, de közvetve.   Vagyis az egyik oldalon erősebben növeljük a sértést, a stresszt, mint csökkentjük, a másik oldalon.

Az örömszerzések növelései, mint fájdalomkompenzáló módszerek:

A más kárára történő örömöktől tartózkodjunk, viszont minden örömöt használjunk ki, ami nem árt másnak. Gondolok itt pl. szexre, és hasonlókra.

       Találjuk meg a vidámság, a humor, a társaság, valamint a pihenés, lazulás, vagy éppen a sportolás örömét. Viszont itt felvetődik az egyik emberi gyengeség: az értelmetlen szórakozás problémája.

     Éljünk harmonikus sokoldalú életet. Hasonlattal élve, az élet, a munka, a szórakozás étlapján sokféle étel, tétel szerepeljen, lehetőleg egymással harmóniába, és egyiket se vigyük túlzásba. Egyébként a hasznos, érdekes munkáról, tevékenységről, mint örömszerzésről még bőven beszélek.

     Fedezzük fel és elégedjünk meg a kisebb örömökkel is.

A kisebb sikereknek is örüljünk. A kisebb büszkeségeket is becsüljük meg.

Értékeljük a szép perceket.

Ne merüljünk el a keserű emlékekben, de idézzük fel a szép, a pozitív emlékeket. Ahogy a jövőt sem muszáj reménytelennek látni.  

    Fedezzük fel a megismerés örömét, a csodálkozás örömét.

A kisebb felfedezéseknek is örüljünk. A kisebb csodáknak is örüljünk. (ugyanis a csodálkozás is örömérzés)

     A jól elvégzett munkánknak, még ha az csak napi munka, szintén örüljünk.

Fedezzük fel, és gyakoroljuk az adás a szeretet örömét.

Legyünk érdeklődők, éljünk sokoldalú harmonikus életet. Ne zárkózzunk be.

     Örömet, ill. a rossz feledését hozhatja, ha elkalandozunk valamelyik fantázia országba (sokféle fantázia ország van), de csak akkor, ha ez önkontroll mellett történik. Akkor kirándulgathatunk a fantázia országokba, ha a valóság, az igazság országát tekintjük az igazi hazánknak.

     A pusztító, vagy csak ostoba, téves eszmerendszereket, vallásokat úgy is felfoghatjuk: az ember, sok ember kirándult a fantázia országba, azután ott ragadt, és igazságnak vélte a fantáziálást. Ott ragadt, mert a kitalálás, terjesztés után következett a téves eszmék oktatása. Ugyanis a kisgyerek lelkébe, tudatába, jó, de rossz, téves gondolatokat, eszméket, elméleteket is be lehet ültetni, és azok általában egy életen át ott maradnak.

 Végül, de nem utolsósorban a két nagy, folyamatos boldogító tényező, az egyik: a hasznos, érdekes munka (tevékenység).

Illetve a „megbeszélés” mint összesített fogalom.

Egy kis ismételt elmélkedés a boldogságról:  

A kérdés, egyrészt: hogyan tudunk másoknak és magunknak is hosszabb távon hasznosak lenni?

De a másik kérdés: hogyan tudunk, magunknak minél több örömet szerezni?

Illetve, a felmerülő bánatokat, dühöket, félelmeket, kielégítetlen vágyakat, stresszes helyzeteket hogyan tudjuk kivédeni, feldolgozni, megoldani?

Tehát ez eleve két kérdés. De ha összevonjuk, akkor ez a kérdés: hogyan tudunk boldogok lenni, anélkül hogy nem csökken a segítőkészségünk, hasznosságunk?

Ugyanis a boldogság, ahogy ezt megpróbáltam érzékeltetni, sok apró örömből és kellemetlen érzésből áll össze. Többek között a hasznosság érzése is boldogít. Amikor valaki kimondja, hogy „boldogság”, olyan édeskés valótlan álmodozós dologra gondolunk. Pedig általában valójában nagyon is hétköznapi és persze fontos dolog. Általában, mert persze vannak nagy boldogságok, pl. a szerelem, és nagy boldogtalanságok, pl. a szerelmi csalódás, vagy a hozzátartozónk halála.

Nem gondolnám, hogy a nagy események (szerelem, halál, stb.) boldogtalanságot minimalizáló feldolgozása külön módszereket igényelne. Mivel nem is maradt olyan jelentős módszer, technika, melyet ne említtettem volna.

Szóval a boldogságot nagyobbrészt a hétköznapi, örömszerzések sértéskivédések adják.

Tovább osztható úgy, mint: általános folyamatos megoldások, és eseti alkalmi megoldások.

Ott folytatnám, hogy az lenne a legjobb, ha mindenben kiválók lehetnénk, ez azonban nem megy. Tehát rangsorolni, ill. választani kell.

Másfelől, ha jobban megnézzük, akkor a jó viselkedés eltúlzása átfordulhat rosszba. Pl. valaki nagyon rendes, vagy nagyon óvatos (ez már szinte gyávaság) és még lehetne sorolni az átfordulásokat.

Tehát akkor tegyük fel a kérdést: Hogyan tudunk boldogok, lenni, anélkül hogy nem csökken a segítőkészségünk, hasznosságunk? Rendben van, nem leszek demagóg, nem jelentem ki előre, valamely frázisba kapaszkodva: de ez lehetetlen. valóban végiggondolom a problémát.

Az biztos, hogy van két dolog, amiről az emberek általában kijelentik:

 - Szerencsém volt, boldog voltam, mert a munkámat szerettem. Még hozzáteszik: - A munkám ugyanaz, mint a hobbim.

A másik fő, folyamatos boldogságtényező pedig a barátság, az igaz társ, a megbeszélés, a kibeszélés. De most a hasznos érdekes munkára, tevékenységre térek vissza.

A hasznos, érdekes munka (tevékenység).

A hasznos érdekes munka, tevékenység egyszerűen: reggel, amikor felébredsz, mindig legyen olyan, egy, vagy inkább több tennivaló, elfoglaltság, a programodban melyet örömmel végzel. És amely elfoglaltság, tevékenység másoknak nem árt, sőt inkább használ.

    Itt azért a hasznos munka, tevékenység fogalmán sem árt elgondolkodni. A hasznosság elsősorban másnak, másoknak hasznosat jelent. Pl. egy jó orvos nyilván hasznos munkát végez, azért is mert a jövedelme nem túl magas, tehát többet tesz le a társadalom asztalára, mint amit elvesz arról.

Másodlagosan viszont az is hasznos munka, tevékenység mely által saját testünk, lelkünk épül, gazdagodik. A lélek épülése gazdagodása, nemcsak okosodást jelent, hanem  olyan készségek tulajdonságok elsajátítása, mely által másoknak hasznos munkára-tevékenységre vagyunk képesek. Pl. az önzetlenségünk fejlesztése, növelése, hasznos tevékenység.

  A hasznosság feltételei röviden.

1.       Mások testét lelkét gazdagító, jó szükségletét kielégítő munka, tevékenység.

2.      Valamint, a társadalom asztalára többet tesz le (pl. munka jövedelem arányban), mint amit arról elvesz. Összesítve sem ártson másnak, másoknak.

3.      Vagy, és, saját testét lelkét gazdagító munkát, tevékenységet végezzen.

4.      Vagy, és, a természetnek, az állatoknak használó munkát, tevékenységet végezzen. 

Visszatérve, jó esetben az érdekes hasznos tevékenykedés ugyanaz, mint a fizetett munkája.

Rosszabb esetben, jelenleg is, elég gyakran elválik a kettő. A fizetett munka nem elég hasznos, érdekes, emellett az egyén rendszeresen egy számára érdekes hobbit, tevékenységet folytat.

Ennek az egésznek van egy óriási gazdasági, termelési jelentősége, amiről később beszélek. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogyha szinte mindenki számára érdekes és a társadalom számára hasznos munkát végezne, akkor már félig létre is jönne a jól működő gazdaság, ill. az emberi boldogság is félig megoldódna.

Kevésbé hatékony, de azért a boldogság szempontjából előrelépés lenne az is, ha mindenki, aki kénytelen tré munkát végezni, legalább érdekes és másokra nézve nem ártó hobbit keresne és űzne. A boldogító javaslat tehát ez: keress magadnak olyan tevékenységet, még ha azt mások nem is nagyon értékelik, ami neked kellemes időtöltés. Ugyanakkor próbálj meg olyan munkát keresni, végezni, ami számodra érdekes, és a társadalomnak hasznos.

     Itt jegyzem meg: persze, arra is vannak technikák (javasolt technikák), hogy a kellemetlen munkát hogy lehet elviselhetővé tenni. Ezt is meg kell tanulni azonban a cél, az igazi boldogság, a másoknak hasznos, magunknak érdekes munka (tevékenység) megtalálása.

A hasznos érdekes tevékenységnek egyébként van egy: a megoldhatatlan bajokról, negatív érzelmektől való figyelemelterelés – funkciója is.

Sok minden lehet hasznos érdekes tevékenység, a mozgás, a sport egy nagy terület.

Valamely művészet élvezése, vagy űzése szintén nagy terület, de még lehetne folytatni.

Természetesen ideális esetben a hasznos érdekes tevékenység, egyben a fizetett munka. De ha ez nem is jön össze, bármilyen, másoknak, ill. önmagának nem ártó hobbi (gyűjtés, modellezés, stb.) üdvözölendő, mint boldogságforrás.

A másik folyamatos örömszerzés, egy összetett dolog, én „megbeszélésnek” nevezem. (Másképpen, ez a társ, a társaság öröme.)

Örömet ad, ha elmondhatjuk a bajaink, megbeszélhetjük a gondjaink egy másik emberrel. (Van egyébként erre épülő pszichoterápiai kezelés is.) Nemcsak örömet ad, de azért nem ritka, hogy hasznos tanácsot kapunk. A megbeszélt, egyetértett dolgok megvalósítása, simábban megy, e szempontból a demokráciával (nagy és kisközösségi demokráciával) is összefügg a megbeszélés.

Még egyszerűbben: nem lehetsz igazán boldog, társ, társak nélkül.

Akivel megbeszéljük a dolgokat az általában a barátunk lesz, ami egy külön jóérzés, mármint, hogy van barátunk. Barátok lehetnek a családtagok vagy éppen a szerelemes társ is. Sőt az is kijelenthető az igaz szerelem: a jó szex és az igaz barátság ötvöződése.

      A szerelem öröme, a gyerekvállalás öröme, a család öröme, a barátok öröme, (ami örömöt ezek tudni adnak) az emberi élet, legnagyobb örömei. Mindezt azért veszem ide, mert azért az is szükséges, hogy ezek őszinte, baráti, szerető, megbeszélő légkörben legyenek, ill. működjenek.  

     Nemcsak a kibeszélés, de a meghallgatás is lehet öröm. Ugyanakkor ez az egész kibeszélés, meghallgatás akkor ér valamit, ha őszinte, de azért szerető. A megbeszélést is tanulni kellene.

Talán kevesen gondolnák, de a művészi alkotások lényege (a szűken vett kultúra) a kibeszélés, s a meghallgatás.

Mit tesz minden művész, legyen az zenész, táncos, író, képzőművész, filmes, stb.? Művészi fokon kibeszéli a problémáit, bajait. És mit tesz a közönség? Meghallgatja, és jó esetben megkönnyebbül. Tehát e kibeszélés-meghallgatás, a művésznek s a közönségnek is boldogságot ad. Nem kell azonban ahhoz művésznek lenni, hogy éljünk a kibeszélés meghallgatás örömével.  

    Ezzel le is zárom, a boldogság témát, hozzátéve, hogy többek között a boldogság-keresés alapvetéseit sem oktatják az iskolákban.

Amit ebből az egészből tanulságként le lehet vonni, hogy a boldogságnak, boldogságkeresésnek meglehetősen sok összetevője van, nem érdemes a kört leszűkíteni.

      Végezetül, mert lassan a végére érek, vázlatosan összefoglalnám miről is szól az egész írás:

A II. világháború kapcsán az emberi őrültségekről (kegyetlenségről) ostobaságokról beszéltem.

Ha a II. világháborúra gondolunk, akkor kevésbé lesznek érthetetlenek a jelenlegi ostobaságok, félrebeszélések, kegyetlenkedések, rombolások.

Én ennek okát elsősorban az alapvető, természetes emberi gyengeségekben, silányságokban látom.

Természetesen felvetődik, a „mit lehet tenni”- kérdés.

Majd az emberi élet egyik legfontosabb mindennel összefüggő témáját foglaltam össze: a boldogságkeresést.

A másik legfontosabb, legáltalánosabb téma, az igazságkeresés összefoglalása pedig a következő fejezetben fejeződik be.

Azt gondolom, ki lehet jelenteni eme írás, az emberi élet lényegét, legalábbis annak egyik részét taglalta.