Boldogság kiegészítés

Kiegészítés az egyéni boldogságkereséshez.

Az egyéni boldogságkeresés kapcsán is felmerül az arany középút, ill. a helyzetnek meg felelő arany középút keresése.

Azt kijelenhetjük, hogy a józan, szélsőségektől mentes, elfogulatlan véleményezés (aminek a kritika is része) mások számára a leginkább kedvező.

De mi a helyzet a mi érzéseinkkel? Az egyéneknek mely hozzáállás hoz örömet, vagy éppen idegeskedést, kellemetlenséget?

Talán ez alkati kérdés is.  Ez azonban nem válasz.

Szóval én, mint átlagember inkább:

  Idegeskedjek, harcoljak (de ez kellemetlen lehet magamnak másoknak)  -  vagy nyugisan mosolyogjak (ez viszont nem visz előre, ráadásul nem biztosan megy)?

   Inkább, legyek magabiztos (netán nagyképű), - vagy szerény (netán meglapuló)?

   Inkább legyek pontosan ítélkező (rövid távon kellemetlen magamnak, másoknak) – vagy nagyvonalú (ez pedig igazságtalansághoz vezethet)?

   Inkább, keményebben, feszesebben, - vagy lazábban éljek?

Lehetne még sorolni.

Javaslatom magamnak és másoknak, bár tudomásul veszem, sőt kénytelen vagyok tudomásul venni, ha sokan mondják: ez az okoskodó majom nekem ne javasoljon semmit.

Nekem, mint mindenkinek, viszont jogom van javasolni (legfeljebb nem hallgatják meg), tehát a javaslatom, most is: az arany középút, ill. a helyzethez illő arany középút. Másképpen a józan, szélsőségektől mentes, (dicséretet és kritikát is tartalmazó) elfogulatlan vélemény. Megint másképpen: hosszabb távon tartósan, soha nem esek egyik szélsőségbe sem. Pl. tartósan nem esek a sodródás, a szolgaság (másoknak összességében ártó) állapotába. De, nem esek a nagyképűség a kegyetlen harc, az uralkodási vágy állapotába sem.

A probléma az, hogy az érzéseim, érzéseink nem mindig teszik ezt a józan viselkedést lehetővé, hol idegeskedek, dühöngök, máskor pedig nyugisan mosolygok (nehogy már mások hülyesége miatt magamat büntessem).

Tartósan egyik sem jó, ezért szinte kényszerítem magam, hogy józan, elfogulatlan, középút közelébe járó legyek, - igenis nekem ez hoz megnyugvást, elégedettséget.  Vagyis számomra azon önfegyelem hoz elégedettséget (egyfajta öröm) amelyik féken tartja a pillanatnyi (rövidtávú) szélsőséges érzelmeim. Illetve az a tudat, hoz elégedettséget, hogy nagyjából a helyes, az arany középúton járok.