Mit lehet tenni a szenvedő, de makacs emberrel?
Aki inkább szenved, mégis
makacs.
Vagy ha nem is szenved, de
számára a békés kellemes nyugis élet nem szempont.
Tulajdonképpen a makacsság
gyakran a túlzott kényelmességből a rövid távú kellemesség választásból ered.
Van tehát a buta makacsság. És van a buta rövidtávra néző makacsság. Pl. nem
veszem be a gyógyszert, mert az keserű,- nem kellemes - itt megáll, és nem jut
el oda, h az „áldozat” után az élete, egy órával, egy nappal, egy héttel, egy
évvel, stb. jobb kényelmesebb kellemesebb lesz. Sajnos az ostoba, makacs
embernél mindkettő játszik.
Az élet, és egyben az
ésszerűség alapja, hogy a kellemes felé halad az élő. A kezdetleges élő,
mondjuk az egyszerű baktérium, úgy „gondolkodott-érzett” (ösztönérzett), hogy
arra felé sötét hideg, kaja nélküli kellemetlen hely van, arra nem megyek, arra
pedig langymeleg kajában bővelkedő hely van, tehát arra megyek. Minden élő ezen
az alapon élte át az életét, ha pedig a jó felé tartó út akadályozva volt,
akkor azt erővel, alkalmazkodással később ésszel, valahogy megoldotta, - lényegében a kellemetlentől távolodva, a
kellemes felé tartva elv mozgatta a cselekvéseit.
Később, okosodva arra is
rájött, hogy rövid távon néha a kellemetlent kell választani ahhoz, h. hosszabb
távon összességében kellemesen éljen. Néha áldozatot kell hozni. Az
értelmesedés nem más, mint azon képesség mely képes kiszámítani, h. a rövid
távú áldozat képes e megtérülni, ill. hogyan legyen a hosszabb távú élet egyre
kellemesebb. Ráadásul az életisten olyan ügyesen szervezte az életet, h. az
ezek az „áldozatok” tulajdonképpen, többnyire szintén kellemesek. Pl. segítek
valakin, „áldozattal”, de tudom megtérül, mert valahogy visszakapom. Aztán
rájövök, h. nem is áldozat, mert engem is jó érzés töltött el, miközben
csináltam.
Szóval ez az élet, és a
fejlődés alapja. Erre jön a nagyokos ember és azt mondja: arra van a kellemes
arra pedig a kellemetlen, de én mégis büszkén akaratosan a kellemetlen felé
megyek, mert…….
És itt kitalál mindenféle
elméletet. Vagy még ahhoz is ostoba.
Nézzünk egy aktuális példát:
Az tapasztalható, h. két-három, akárhány oltás után még mindig megfertőződnek,
néha súlyos tünetekkel, néha meg is halnak. Az is tapasztalható, h a náthát,
influenzát nehezebben győzi le az
oltottak szervezete. Mit mondana erre az egyszerű baktérium és a tiszta logika
is: ez rossz út keressünk egy másikat. De mit mond a nagyokos ember: lehet, h.
ez rossz út, de a többi még rosszabb lenne. Mondja ezt bizonyíték nélkül, sőt
inkább az ellenkezőjére vannak bizonyítékok.
Az ilyen fajta (nem számít,
mi a kellemes, mi a logikus) mentalitással mit lehet kezdeni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése