Mit lehet tenni a szenvedő, de makacs emberrel?

 

Mit lehet tenni a szenvedő, de makacs emberrel?

Aki inkább szenved, mégis makacs.

Vagy ha nem is szenved, de számára a békés kellemes nyugis élet nem szempont.

Tulajdonképpen a makacsság gyakran a túlzott kényelmességből a rövid távú kellemesség választásból ered. Van tehát a buta makacsság. És van a buta rövidtávra néző makacsság. Pl. nem veszem be a gyógyszert, mert az keserű,- nem kellemes - itt megáll, és nem jut el oda, h az „áldozat” után az élete, egy órával, egy nappal, egy héttel, egy évvel, stb. jobb kényelmesebb kellemesebb lesz. Sajnos az ostoba, makacs embernél mindkettő játszik.

Az élet, és egyben az ésszerűség alapja, hogy a kellemes felé halad az élő. A kezdetleges élő, mondjuk az egyszerű baktérium, úgy „gondolkodott-érzett” (ösztönérzett), hogy arra felé sötét hideg, kaja nélküli kellemetlen hely van, arra nem megyek, arra pedig langymeleg kajában bővelkedő hely van, tehát arra megyek. Minden élő ezen az alapon élte át az életét, ha pedig a jó felé tartó út akadályozva volt, akkor azt erővel, alkalmazkodással később ésszel, valahogy megoldotta,  - lényegében a kellemetlentől távolodva, a kellemes felé tartva elv mozgatta a cselekvéseit.

Később, okosodva arra is rájött, hogy rövid távon néha a kellemetlent kell választani ahhoz, h. hosszabb távon összességében kellemesen éljen. Néha áldozatot kell hozni. Az értelmesedés nem más, mint azon képesség mely képes kiszámítani, h. a rövid távú áldozat képes e megtérülni, ill. hogyan legyen a hosszabb távú élet egyre kellemesebb. Ráadásul az életisten olyan ügyesen szervezte az életet, h. az ezek az „áldozatok” tulajdonképpen, többnyire szintén kellemesek. Pl. segítek valakin, „áldozattal”, de tudom megtérül, mert valahogy visszakapom. Aztán rájövök, h. nem is áldozat, mert engem is jó érzés töltött el, miközben csináltam.

Szóval ez az élet, és a fejlődés alapja. Erre jön a nagyokos ember és azt mondja: arra van a kellemes arra pedig a kellemetlen, de én mégis büszkén akaratosan a kellemetlen felé megyek, mert…….

És itt kitalál mindenféle elméletet.  Vagy még ahhoz is ostoba.

Nézzünk egy aktuális példát: Az tapasztalható, h. két-három, akárhány oltás után még mindig megfertőződnek, néha súlyos tünetekkel, néha meg is halnak. Az is tapasztalható, h a náthát, influenzát  nehezebben győzi le az oltottak szervezete. Mit mondana erre az egyszerű baktérium és a tiszta logika is: ez rossz út keressünk egy másikat. De mit mond a nagyokos ember: lehet, h. ez rossz út, de a többi még rosszabb lenne. Mondja ezt bizonyíték nélkül, sőt inkább az ellenkezőjére vannak bizonyítékok.

Az ilyen fajta (nem számít, mi a kellemes, mi a logikus) mentalitással mit lehet kezdeni?