Úgy tudom, h. ma 2054 február
14. van. Itt fekszem kényelmetlen fekhelyemen, ágynak nem nevezném
a budapesti metró egyik használaton kívüli elhanyagolt, romos alagútjában.
Pontosabban az alagútból nyíló pince-termek egyikében. Az árvák a másik
teremben alszanak, az ajtó nyitva van, hallanám, ha baj lenne. Judit itt
hortyog, mellettem én pedig gondolkodom, szokás szerint, mint minden este.
Szinte mindig, legalábbis gyakran
ugyanazon alaptémáról elmélkedem: hogyan jutottunk idáig.
Mindenképpen lassan
fokozatosan süllyedtünk, mi emberek és ez nagyon cseles. Cseles, mert nem lehet észrevenni.
Például egy napra számoljunk
10 olyan dolgot, benyomást, eseményt, nekünk szóló, minket érintő közlést,
tettet, hatást ami pozitívan vagy negatívan érint bennünket. Ha öt pozitív van, és öt negatív van, akkor
közepes a közérzetünk. Ez sem teljesen igaz, mert az ember hajlamosabb a
negatív hatásokat jobban észrevenni, felnagyítani. De most azokról beszélek,
amit észrevesz. De az öt-öt hatás nem egymás után következik, hanem
össze-vissza, ez nehezíti az összesített átlagos közérzet megítélését. Tehát
egy évben van 3650, de mindenféle eloszlásban. Az is nehezíti, h. minden ember
más szerencsével bír. Az is nehezíti, h. minden ember szinte másképp ítéli meg
mi számára a pozitív, jó, és mi a rossz, a negatív. Az is nehezíti, h.
mindenkiben van egy belső boldogság-kiegyenlítő rendszer. És persze az átlagos
lassú változás is nehezíti.
Egyébként lenne egy objektív
mértékrendszer. Elvileg össze lehetne állatnia egy olyan, mondjuk, 20-40-60
statisztikából álló statisztikai rendszert, melynek megfelelő összesített
eredményéből meg lehetne állapítani, pl. egy ország fejlődését,
közérzet-változását.
De ettől még szándékszinten is
nagyon-nagyon messze vagyunk, hiszen még torzítatlan statisztikát sem nagyon
találunk.
Visszatérve, a 2000-s években
mondjuk 10 évig 5-5 volt az átlagos arány. A 2010-s években ez már 4 pozitív,
és 6 negatív hatásra változott. A 2020 évek második felére ez már 3 pozitív és
7 negatív hatásra változott, persze átlagosan. Vagyis egy évben 108 pozitív, és
257 negatív hatás ért egy átlagos embert, de össze-vissza. Ez már elvileg
érezhető lenne, de az elmondott okok miatt még ebből sem derült ki az egyén
számára az általános romlás. Többek között azt sem tudhatta az egyén, h ez csak
„neki jár ki”, vagy általános, átlagos.
A fenti hosszú elmélkedés
arról szólt, ha a társadalom bárkája lassan süllyed a mocsárba, akkor azt igen
nehéz észrevenni.
De most a 2050-s években
mikor igen kevés szuper gazdag, mellett van egy kevés”gazdag szolga”, de a
társadalom 40%-a éppen hogy éldegél, és a másik fele hozzám hasonlóan szinte
csövesként kénytelen tengődni, - már nyilvánvaló a romlás. De még 20 évvel
ezelőtt sem teljesen nyilvánvaló, csak sejthető. De akkor már, ha akarták volna
sem lehetett volna megállítani.
Na és az okok, - na ez
a másik nagy kérdéssorozat.
Anyukám, aki bölcs asszony
volt így vélekedett erről:
Engem elsősorban az aggaszt,
hogy az emberek szeretet igénye egyre kisebb. Arra gondolok, h. régebben az
emberek elsődleges motivációja az volt, h. kedvelve, szeretve tiszteljék őket.
Mert nem igazán tisztelik, azt akitől félnek, vagy akinek elismerik a hatalmát.
Régebben a negatív reklám nem volt reklám, mert elriasztott. Mostanában a
baromsághoz, a hamissághoz is sokan csatlakoznak. Ez sem igazi szeretet,
tisztelet. Az idők folyamán, az emberek egyre kevésbé akartak hasznosak, lenni,
egyre kevésbé akartak szeretet általi tiszteletet. Egyre kevésbé akartak szimpatikusak,
lenni. Egyre inkább, másképp akartak kitűnni, például azzal, h. hatalmuk,
vagyonuk van, h. félnek tőlük, vagy azzal, h. képesek nagy hüleséget csinálni,
ezáltal ismerik őket.
Ilyenek voltak, amikor ők
maguk voltak a megítélt szereplők és ilyenek voltak, amikor ők voltak az ítélő
közönség. Hiszen az ember egyszerre megítélt szereplő, és ő az ítélő is. Bunkó,
törtető politikusok lettek „népszerűek”. Furcsa, pillanatnyi érdekességet
mutató, bunkó, vagy gatyaletoló celebek lettek „népszerűek”. A szerény,
értékes, hasznos, bölcs emberek elmehettek a fenébe. Szóval lassan kiveszett az
emberekből az igazi szeretetigény, hasznosságigény. Ez az alapvető baj. – fejezte
be anyukám az elmélkedést.
Én már akkor írtam egy 8
pontból álló feladatsort, melyből akár az okokat is vissza lehetne görgetni.
Egyébként rengeteg ilyen-olyan negatív előjel, sőt negatív folyamat bontakozott ki és ezek elemzése gondolati bemutatása is megtörtént. Csak valahogy mégis hatástalanul. Az igazi fontos veszélyek helyett, másodlagos álveszélyekre figyelt az ember.
Mostanában viszont azon gondolkodtam, h, konkrétan milyen észrevehető
előjelek, negatív alakulások jöttek létre.
A 2010 években már
egyértelműen látszott, h. Európában, nyugati világban fogy a népesség. A 2030-s években már az egész világ népessége
fogyott.
A 2010-2020-s évekre
egyértelműen kiderült (később is folytatódott a tendencia), h. a klímaválság
komoly időjárási zavarokat okoz, rombol és a gazdaságra is negatívan hat. Egyre
hosszabbak forróbak voltak a nyarak, kánikula aszály lett a jellemző, de a
kiszámítatlan viharok, árvizek, időjárási furcsaságok is szaporodtak, sőt
szinte állandósultak. A világ erőforrásai csökkentek.
A 2010-2020-s években
egyértelműen látszott, (később folytatódott a tendencia) h. az anyagi hatalmi
társadalmi különbségek tovább nőnek, kialakul egy nagyon szűk dúsgazdag
világbelit, (háttérhatalom is lehetne) és vele szemben a szegények tömege is
nő.
Csak sejteni lehetett, mert
rejtőzködtek, h. ezek a extra-uraságok hatalmas jól álcázott, mindent tudó,
minden igényt kielégítő, nagyobb részt föld alatti birtokokból irányítják
manipulálják a világot, legalábbis annak egy jelentős részét. Egyre-másra
derültek ki ennek turpisságai, a szuper-elit világhatalmát egyre többen
sejtették. Egyre világosabban látszott,
h. a világ pénzügyi rendszere úgy van megszerkesztve h. a pénz e szuper-elit
felé áramoljon. A világ tájékoztatási kommunikációs rendszere úgy van
megalkotva, (a négy-öt óriás hírügynökség, médiatársaság ezek kezében van) h. ez a szuper-elit képes manipulálni a
világot, legalábbis a nyugatot. E
szuper-elit kezében vannak a legfontosabb gazdasági, tudományos objektumok,
szóval: a világhatalom egyre inkább bizonyított lett.
A 2010-2020-s években is
egyértelműen látszott, (később is folytatódott a tendencia), h. az irányításban
„uralkodásban” a manipuláció teljesen beépül.
Már akkor sem lehetett mást hallani, csak a valóságtól messze álló
propagandát, álvalóságot, de ez olyan manipulációs szakszerűséggel volt
tálalva, h az emberek többsége elhitte. Ez a propaganda, mely sok részből állt,
összességében a félelmet, a széthúzást, a társadalmi érdektelenséget, műveletlenséget
erősítette. Az emberek az értékes
szükségleteket (igazságosság, becsületesség, önrendelkezés, egészség, értékes
tudás, másoknak hasznos alkotás létrehozása, természetóvás, stb.) illetően
egyre igénytelenebbek lettek.
Már a 2010-2020-s években is
látszott később még inkább, h. az információ áradás, az okos telefon, az
internet technika fejlődése rosszul sül el. Általában átlagosan inkább
elszigetelte egymástól az embereket és jellemet rombolt.
Egyfajta gépiesített
lélektelen irányítás jött létre, aminek eleinte még örültünk, is mint egyfajta
digitalizált modernizációnak, nem vettük észre a rossz oldalát.
A 2010-2020 években már
világosan látszott, később még inkább, h. a társadalom fokozatosan atomjaira,
vagyis egyénekre hullik. A közösségek (nemzetek, lakóközösségek, minden más
közösség) kivéve néhányat, sorba eltűntek. Szinte mindenki önző módon
viselkedett, fokozatosan erősödött az erőszak, a marakodás, a becstelenség, a
helyi háborúzás. Az emberek, sőt a gyerekek jelleme is egyre furcsább
antiszociálisabb lett. Nyilván, mert nevelők jellemének romlása is kihatott, de
a nevelési társadalmi elvek is egyre inkább torzultak.
Mindebből eredt, de a
2020-2030-s évek valósága is bizonyította, h. a gazdaság fokozatosan leépült. A
termelés negyedére csökkent, főleg a jelen idejű élő munkát igénylő termelés.
Ilyen volt az egészségügy, részben az oktatás, a szolgáltatások, a takarítás,
vendéglátás, valamint az élelmiszertermelés.
A 2030-2040-s években már
egyértelműen növekedett az elszegényedett mentálisan is fizikálisan is
munkaképtelen nyomorgó réteg. Az összességében rossz minőségű gépiesített
irányítás egyre több embert selejtezett, rekesztett ki a társadalomból. Engem
is.
Hatalmas nyomorgó csöves
rétegek csoportok kezdtek kóborolni kihalt tájakon, a lepusztult városszéleken.
Szóval így visszagondolva egyértelműen
lehetett volna látni a felsorolt és az összességében is romló tendenciát.
Illetve két megjegyzés: a tanulmány első része éppen arról szólt, hogyha
fokozatos lassú a süllyedés, akkor milyen nehéz azt észrevenni.
Másfelől, mint mondtam, sokan
látták, sokan szóltak is, de a önző felületes ember nem reagált.
Most 2054-ben minden kétséget
kizáróan itt fekszem a priccsen büdös takarok között, egy lerobbant
metróalagútban, mellettem Judit hortyog, a másik teremben az árvák, akiket
holnap gondozni kell, úgyhogy ideje aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése