Össze-vissza gondolatok a magyar nép betegségéről
A legértelmesebb
réteg
- Már elmondta,
h. hazájában milyen néprétegek szenvednek a gerinclágyulásos elbutulásba, de
értelmes réteg nincs?
- Legértelmesebbek
az ellenzéki szavazók.
- Meséljen
róluk.
- Az ellenzéki
pártok megkérdezték a szavazóikat, h. mit
csináljanak.
- Fogjatok
össze, legyenek közös jelöltek – meg is csinálták, előválasztást tartottak,
sikeres volt, mindenki éljenzett.
- És?
- Eljött az
igazi választás napja. Az összefogott ellenzékre kevesebben szavaztak, mint
négy évvel korábban az ellenségeskedő ellenzékre.
- Nyilván a
Fidesz azóta megjavult.
- Nem, sőt sokat
romlott. A lelkén szárad a világ egyik legrosszabb járványkezelése. Az ország
pénzügyi helyzete borzalmas, magas infláció, magas államadósság, a forint soha
nem volt ennyire gyenge. A sok éves külpolitikai és külgazdasági irányvonal
omlott össze az orosz-ukrán háborúval .
Az EU nagy valószínűséggel, sokkal kevesebb pénzt ad, mint amit adna az
ellenzéknek. A korrupció még soha nem volt ekkora. Minden vonatkozásban nőtt az ország
lemaradása. A ….
- Ne folytassa,
akkor nyilván az ellenzék követett el valamit.
- Semmit se
követett el, viszont rengeteg aljas dedós átlátszó pofátlan hazugságot
zúdítottak a nyakukba, - egy értelmes nép esetében ez visszafele sült volna el.
- Szóval azt
mondja h. hazájának legértelmesebb rétege, mindennek ellenére passzívabb volt,
mint négy évvel ezelőtt.
- Igen.
- Hát akkor
őszinte részvétem, sajnálom h. ilyen országba született.
Utóirat: nem
tudom, h. mennyi, amúgy értelmes ellenzéki embert tartott otthon ez a gondolat:
„Hát ezek az ellenzéki pártok emberek is sok hüleséget mondanak, tesznek, ezek
sem teljesen becsületesek, az összefogás is kétséges, amúgy is reménytelen,
fölösleges elmenni.” Ezen gondolatnak
lehet h. sok igazságtartalma van, de összességében mégis téves, mert azt
eredményezi, h. a legnagyobb rossz, a
Fidesz marad hatalmon.
Két idevágó
logikai elv: Van a kisebb rossz, meg a nagyobb rossz, - nem mindegy. Illetve: Biztosan nem lesz
változás, ha meg sem próbálsz változtatni.
Tehát
Magyar-honban még a viszonylag legértelmesebb, legbecsületesebb réteg sem elég
okos.
ez is fontos
Elhatároztam, a
magam részéről nem áltatom magam.
Ugyanakkor nem
lenne jó, ha cinikus, gúnyolódó, reménytelen ellenzéki lennék, mert az is
ártalmas. De naiv, a problémákat a szőnyeg alá seprő, idióta sem akarok lenni.
Tulajdonképpen ebben a helyzetben a népbetegség állapotában nincs tökéletes
viselkedés. Úgy is mondhatjuk, h a népbetegség minden réteget többé-kevésbé
beszippant. Még a józan, tisztánlátó, zsarnokság ellenes (tehát a regnáló
diktatúra ellenes) réteget is.
Mert a naivitás
is ártalmas, a reménytelen semmibe mutató cinikusság is az, a viccelődés is, a
disz-ellenzéki szerep is ártalmas. Az erőszak, a dühöngés, a gyűlölködés sem igazán
megoldás, és a külföldre menés sem. Tulajdonképpen mindegyik a diktatúrának
kedvez, mindegyik a népbetegség része.
Ezért én
elismerem, h népbetegségről van szó, amibe én is benne vagyok, belekeveredtem,
csak halvány fogalmaim vannak a megoldásról, de legalább nem ártok.
Nem áltatom
magam.
Persze vannak elkeseredett
költők írók, lánglelkű forradalmárok, akik hisznek a nép feltámadásban, az
igazság győzelmében, a zsarnok bukásában. Valójában csak ritkán törnek ki forradalmak,
azok is többnyire elbuknak. Húsz év sötétség után jöhet néhány hónap
világosság, majd újra húsz év sötétség. Igaz h az újabb húsz év sötétség, bár
ez néhány luxszal világosabb lesz, mint az előző. A zsarnokok sem buknak meg mindig. A
zsarnokok felét elismeri, legalábbis elfogadja az utókor. Orbán, és bandája nem
fog közéjük tartozni, ő már biztosan a történelem szemétdombjára kerül.
Jelenleg viszont él, virul és megválasztja a nép. Na és az igazság? Az, ami
szinte soha nem derül ki. Legfeljebb
közelebb kerülünk hozzá és már ez is nagy szó. A magyar nép biztosan sokáig fog
még betegeskedni, sokáig élteti a diktatúrát, még tovább,ha áltatjuk magunkat
Amelyik nép 12
év alatt számtalan komoly disznóság aljasság, válság után sem jött rá, h mi a
helyzet, az nem is fog. Most nem tudok olyan katasztrófát elgondolni, nem tudok
olyan Fidesz aljasságot elképzelni, h. felébredjen a nép. Akkor mi lesz?
Pontosan nem
tudom, de az holt biztos, ha áltatjuk magunkat (majd meglakol, majd a felébred
a nép, majd …) akkor az a kevés esélyünk is elpárolog, ami még talán megvan.
Mindezzel persze
nem a beletörődést akartam reklámozni.
Talán azt
üzenném: nem szabad feladni, sikertelenség után mindig újabb és újabb
megoldásokat, gyógymódokat kell kitalálni, hátha valamelyik bejön.
ez is fontos
Eredetileg
hosszabban akartam írni az ellenzék alkalmatlanságáról, néhány ellenzéki
politikus becstelenségéről, a Fidesszel való
kollaborációról, a korrupciós összefonódásról.
De nem teszem.
Egyébként az ellenzék becstelensége, árulása is általában a Fideszhez kötődik.
Vagyis ezek a politikai aljasságok félig a Fideszhez kötődnek. Az alábbiak
miatt nem veszem elő az ellenzék gyengeségeit. Sőt eme írásban a Fidesz
aljasságaival is viszonylag kevesebbet foglalkozok.
Az egyik, amit
meg kell érteni, h. a vezetés, (a vezetők többsége), bármilyen vezetés
ellenőrzés kontroll nélkül (demokrácia nélkül), elpofátlanodik, hatalmaskodik,
és harácsol. A másik, amit meg kell érteni, h. manapság olyan hazugságvilágban,
olyan hazugságáradatban élünk, h. nincs, talán nem is lehet teljesen igazmondó
politikai erő. Mondok egy példát; itt van
az egyik kisebb párt, elismerve hogy sok igazságot mond, pl. a járványról, az
orosz-ukrán háborúról, de saját maga is elismerte: ha ezekhez az igazságokhoz
való ragaszkodás csak kívülállással (kirekesztés veszélyével) valósítható meg. Vagyis
az igazsághoz való ragaszkodás akár kirekesztéssel is járhat. Ami nem jelenti azt, h akit kirekesztenek
annak mindig feltétlen igaza van, hiszen ártás a hüleség miatt is történnek
kirekesztések.
Szerintem, az
egyik gyógymód. (a megoldás egy része.)
A beteg nép gyógyítása
összetett terápiát igényel, melynek része lehet az alábbi. A minimális fejlődés
biztosítása szintén összetett feladat, melynek része lehet az alábbi.
Amit egy nép,
egy vezetés tehet (ha jót akar), hogy a legkisebb rosszat választja, azt támogatja.
Viszont a legkisebb rossz kiválasztásban elég sok szempont szerint mérlegel.
Egyrészt szempont
a helyes stratégiai elvek mentén való irányvonal, tehát az elvi igazság is egy
szempont. Viszont a jelen idejű gyakorlati lehetőségeket is figyelembe kell
venni.
Mindkettőt
figyelembe kell venni, méghozzá megfelelő arányban.
Vagy inkább azt
mondhatjuk: legfontosabb cél az elvi stratégiai igazság, de azt is mérlegelni
kell, hogyan lehet ahhoz reálisan eljutni. Minek kell lenni az első lépésnek,
minek a másodiknak, stb.
A legkisebb
rossz választása nem könnyű.
Egyrészt
mérlegelni kell, ehhez pedig sokoldalú tájékozódás, alapos átgondolás
szükséges. Manapság az értelmes ember semmilyen kész állítást, nézetet nem
fogad el önálló felülvizsgálat nélkül. Alapos, önálló, független sokoldalú
felülvizsgálat szükséges.
Másrészt le kell
vetni a gőgös büszkeségünk, sőt néha mélylevegős kompromisszumot kell kötni. Ez
is megalkuvás, de nem önző, elvtelen benyalós megalkuvás.
Szóval ez még
vállalható megalkuvás.
Ez
a legkisebb rossz kiválasztása, a viszonylag
jó megoldás, de miről is van szó?
Nyilvánvalóan
arról van szó, hogy a lehetséges opciók közül legyen az ügyre vonatkozó döntés,
vagy vezető kiválasztás, - a legkisebb
rosszat választjuk. Avagy a jót, vagyis
a jobbat választjuk. Gyakran viszont kettő vagy több rossz közül lehet
választani, innen ered: a legkisebb rossz választása.
A választás nélküliség, nagyobb rossz,
mint a legkevésbé rossz vezetés kiválasztása.
Nagyobb rossz, mert akkor mások, a magabiztos hülék, és a uralkodni
vágyó önzők fognak választani. Tehát a közömbösség rossz megoldás. Ha elkezdünk finnyáskodni: márpedig én nem
fogok rosszat, választani, akkor sem ha az csak kicsit rossz, inkább nem
választok - akkor tulajdonképpen a nagyobb rosszat választjuk. Mint már
mondtam: azzal választjuk, h akkor sokan mások lehetségesen a nagyobb rosszat
választják, amely nagyobb rossz aztán felettünk is uralkodik.
Ha úgy érezzük, hogy kb. egyforma
rosszak közt kell választanunk, akkor a hatalmon levő, már bizonyított rosszat
váltsuk le, az új állítólagos rosszat válasszuk. Ha másért nem, akkor azért h a
vezetés ne bízza el magát, ne alakuljon ki a hatalomimádata, ne tudja magát
bebetonozni. A további szempont lehet még: válasszuk a szerényebbet, az önkritikusabbat,
a demokratikusabbat.
A fejlődés menete, ha a legkisebb rossz választása
mentén haladunk: A legkisebb rossz,
általában többnyire (60%-ban) jobb, mint az előző, ezzel léptünk egy kisebb
lépést előre, - majd a meglevőt szintén leváltjuk a legkisebb rosszra, megint
lépünk egy kisebb lépést előre, és így tovább. viszonylag lassú haladás, de
biztos. Ha tartósan emberhez, párthoz kötjük magunkat, akkor valószínűleg
idővel pofára esünk.
Gyakorlatilag a
sok szempontból kiválasztott legkisebb rosszak mentén lehet előrébb lépdelni.
Van amikor ez
valóban nehéz. De a Fidesz-Orbán rezsim annyira pocsék, h. a leváltásának
szükségessé nem lehet kétséges. Itt nem arról van szó, hogy van száz érv, abból
a leváltás mellett van ötvenegy, leváltása ellen, negyvenkilenc. Most az arány;
a leváltása mellett nyolcvan, ellene húsz. Avagy nyolcvan érv, h a Fidesz a
legnagyobb rossz és húsz amellett h. nem a Fidesz az.
Egyébként egy
sereg mémet írtam ebben a témában, nagyjából mind erről szólt. Többször figyelmeztettem
a választókat, most ideiglenesen az ellenzék kisebb-nagyobb hibáit el kell
felejteni, az ellenzéki leváltó erőt kell választani, mert a Fidesz magasan a
legnagyobb rossz, tehát az ellenzék csak a kisebb rossz lehet.
ez is fontos
Csakis a régiós
összehasonlítás kiindulás a jó kiindulás
Tehát
Magyarországot ezekkel az országokkal kell összehasonlítani: Lengyelország,
Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Románia. Azért mert hasonló sorsú hasonló helyzetű, hasonló
kultúrájú hasonló fejlettségű országok, akik egymást előzgetik. A
rendszerváltás idején 1990-s évek elől voltunk aztán 2009 táján középre
csúsztunk, most pedig hátul vagyunk, ha fontosabb statisztikai adatokat nézzük.
(gazdasági teljesítmény, pénzügyi helyzet, jólét, demokrácia-színvonal,
egészségügy színvonala, oktatás színvonala, boldogságszint, felvilágosult
demokratikus gondolkodás, stb.)
Vannak, akik azt
mondják, na de magyarokat jobban sújtotta a silány nemzetközi helyezet. Nem
ugyanannak a nemzetközi helyzetnek vagyunk a részesei, az EU tagjai vagyunk, a
hanyatló nyugat (mert valóban van egy hanyatlás) baromságai minden felsorolt
országot érintenek. Az EU tehetetlensége zavarossága következetlensége, az hogy
alkalmatlan diktatórikus kormányokat is finanszíroz, szintén minden EU-s országot
érint. Mégis csak Magyarországon tartanak,
választanak már a negyedik ciklusban is, kétharmaddal egy ilyen csapnivaló
kormányt, vezetést.
A covid járvány
szintén egyformán hatott, az ukrán-orosz háború negatív hatásai ebben a
régióban szintén nagyon hasonló.
A történelmi
örökség, népkarakterek torzulása, a
kultúra sötétebb oldalai, az elnyomáshoz való hozzászokás, ahogy már mondtam,
hasonlók a régió országaiban. Persze kérdés meddig menjünk vissza az időben. De
én addig mennék vissza, h azért nálunk mégis volt egy 1956, a többiekhez képest, vidámabb, szabadabb Kádár korszak, és a rendszerváltás idején az élen álltunk. A
történelmi, kulturális múltra szerintem nem lehet hivatkozni.
Igen, de más
országban nem jött ennyire galád, ravasz, diktatúra kiépítését értő ember, mint
Orbán.
Na, ez már egy
elgondolkodtató érv. És nem is könnyű cáfolni.
Az állítás az,
hogy egy ravasz diktátori hajlamait jól palástoló ember került hatalomra, aki
aztán nagyon tudatosan, következetesen fokozatosan építette ki a diktatúra
várát, kezdve azzal, hogy jó érzékkel megtalálta az alvezéreinek alkalmas,
bólogató talpnyaló embereket. Folytatva azzal, hogy a demokratikus
intézményeket átalakította diktatórikus intézményekké. És befejezve azzal, hogy
tudatosan elbutította, manipulálta, egyben maga mellé, a diktatúra-elfogadás mellé
állította a népet. Ez igaz, de nem teljesen. A kérdés, h. mindebben a nép
mennyire volt ellenálló. Én azt állítom más országban nem sikerült volna, a
népet ilyen hosszan erősen elbutítani, megmanipulálni. Már ezért sem, mert e
közben Orbán és bandája rengeteg nyilvánvaló galádságot követett el.
Nyilvánvalóan rossz döntéseket hozott, elég sokat. Nyilvánvalóan lenézte,
károsította a népet, elég sokszor. Nyilvánvalóan hazudott, csalt lopott, elég sokat,
sokszor. Én azt mondom, hogy az összes régiós ország nép leváltotta volna
Orbánt és bandáját, csak mi magyarok nem. A nyugati országok még inkább, a
skandinávoknál labdába se rúghatott volna. De a világon sem nagyon találunk
olyan népet, mely a magyar körülmények mellett (EU tagság, kis ország, stb.)
Orbánt és bandáját ilyen hosszú ideig (négy ciklus kétharmaddal) hatalomba
tartotta volna.
Meg kell
vizsgálnunk a magyar nép (sajnos ebben az esetben a többségről az átlagról van
szó, fellép egyfajta kollektív vétség), miért fogadja el Orbánt és bandáját.
(Egy ki
kiegészítés: nyilvánvalóan nincs kollektív bűnösség. Több okból, sok okból. Kollektív erkölcsi
vétség, kulturális hanyatlás azonban van. Már azért is van, mert egy nép egy
ország annyira összezárt egység, hogy a nép minden tagját nem lehet egyenként
megítélni. Ha pedig egy nép többsége huzamosabb ideig önként megválaszt egy
galád vezetést, akkor sajnos az egész népet lehet, kell elítélni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése