Kádár korszak emlékezés

 10 emlék, ami már szinte nincs. Ez nem nosztalgiázás, mert az kellemes emléket jelent, de ezek közül nem mindegyik volt kellemes.

1. Él a nadrágon. Nagy szégyen volt, ha nem volt éle a nadrágnak. Sok idő elment az él abszolválásával, volt, aki éjjel a lepedője alatt tartotta az élre hajtogatott nadrágot.

2. Ünnepségen kisdobos, ill. úttörő egyenruha, - felnőtteknek minimum, fehér ing, öltöny, nyakkendő, mandzsettagomb, - még pop és rock-koncerteken is.

3. Padlóvikszelés. A padlót pontosabban a faparkettát legalább kéthetente illő volt fényesre vikszelni, annak ellenére, hogy pár nap múlva visszaállt a kopott-foltos megviselt állapota. De a büdös viksz-szag megmaradt.

4. Fa és, vagy szénfűtés, illetve vaskályha, cserépkályha. Minden lakáshoz tartozott szénpince, még városban is. Télen füst, bűz kavargott, de volt tél, tavasz, nyár, ősz. Reggel hideg volt, mert kialudt a tűz, délután hazaérve, mindennap be kellett gyújtani, fűteni, estére lett meleg. Viszont az iskolában volt olyan, hogy szénszünet.

5. Ha már iskola - hátizsák helyett aktatáskába cipeltük a könyveket, kevesebbet, mint mostanság. Havazáskor szánkónak is betette. Mindenhol szánkópályák és csuszkapályák. Neki szaladtál, és huss, állva csúsztál a jégen. Vagy eltaknyoltál.

6. Még mindig iskola - könyvek, füzetek bekötése, szabályosan kék papírba, szabványos címkével. Nagyobb szigor volt az iskolában nem volt ritka a testi fenyítés, - a nők, nénik, a fiú-diákok haját ráncigálták, - a férfiak, a bácsik (tanárelvtársak), nyaklevessel, kokival, egyéb trükkös módszerrel éltek.  Azért mondtam „fiúdiákokat”, mert nem emlékszem, hogy lány is kapott volna ilyent.  

7. A sorkatonaságnál élesben készültünk a világháborúra. (Pedig lényegében nem volt rosszabb a nemzetközi helyzet, mint jelenleg). Volt olyan hadgyakorlat, amely így kezdődött: az imperialisták megtámadtak. Többek között egy órán keresztül gyakoroltuk: atomvillanás jobbról, atomvillanás balról. Erre hasra vágtad magad, úgy hogy a talpad a megadott irányba mutatott, persze a legnagyobb sárban és teljes menet-felszerelésben.

8. Munkakezdés hétkor, esetleg fél nyolckor, szigorúan vették.

Viszont este kilenckor már általában hajcsika. Egyébként is volt egy látszatszigorúság, a góréknak ki volt adva, hogy naponta kétszer ellenőrizzék le a dolgozókat. Mi tudtuk, hogy kilenckor és kettőkor szigorú arccal körbejár a „szeretet” főnök, - az alvók felébredtek, a sörösüvegek eltűntek és mindenki lázasan dolgozni kezdett addig az öt percig.

9. Protekcióval már három év várakozás után megvehettem a Trabantot. Nem mentem előbb a Merkúr telepre, csak nyitásra, a 158-s sorszámot kaptam. Az eladó-ügyintéző közölte, hogy már csak barna színű van, - hiába villantottam be egy százast (hatalmas pénz volt), ha lehetne fehéret, csak rázta a fejét: talán egy hónap múlva, de akkor… Inkább elvittem a barnát (egyébként később megszerettem), - hazafelé a lehúzott ablakon kikönyököltem és odaköszöntem a sétáló lányoknak. Visszamosolyogtak (nem gúnyosan), - lovas kocsinál a Trabant is menőbb. A Trabantra majdnem olyan büszke voltam, mint az első Lee farmeromra.

10. A hetvenes évek húsboltjában szinte akkora választék volt, mint most. De én jártam Lengyelbe, Románba, Bolgárba és máshol, alig találtam hentes-boltot. Ha mégis, üres pultok, talán néhány összeaszott zöldes virsli-féle forgatta fel a gyomrom.

Összegzés ezernyi emlékből leszűrve:  A késő Kádár-korban (1970-től) már lehetett beszélni, nem volt fekete autó. Ha úgy adódott kirúghattak a kritikád miatt, ritkán, mint most, amúgy gyakorlatilag lecsinálták a véleményed, mint most. Egypárt-rendszer volt, mint most (2022--). Akkor is loptak a górék, csak századannyit, mint most. Sok apró hazugság, ostobaság, igazságtalanság volt, most kevesebb van, de nagyobb. Most a nép birkaságát kevesebb erőszakkal, de több trükkel, átveréssel, manipulációval érik el. Áru és főleg választék-hiány volt. Viszont akkor a közép és alsó rétegek nagyobb egészségi, lét, munka biztonságban élhettek. A nyugatra utazás korlátozottabb volt.. De a gyerekes családok bérelhettek olcsón állami bérlakást. Azért az szomorú, hogy összességében egy tapodtat sem léptünk előre, sőt akkor pozitív volt a tendencia, most negatív.  A többi EU-s rendszerváltó országnak bejött a rendszerváltás, nekünk nem.