A végtelen gazdagságú világűr

 

Ellentmondások feloldása

 

Jelenleg (jelenleg is)  nekem,  mint a közügyek (politika) iránt érdeklődő embernek a következő ellentmondásokat kell feloldanom magamban.

1. A nyugati rendszer „demokrácia” elavult, többnyire lejtmenetben vannak az országok. De a világ is, sőt…

2. A magyar helyzet még ezt is alulmúlja, ha nem zavarjuk el a  F-O-s  rezsimet, akkor biztos az elsüllyedés.

3. Viszont, nagyon nehéz, szinte lehetetlen a F-O-s rezsim leváltása.

Ellentmondások: Egy elavult nyugati rendszerbe váltson Magyarország? Kritizálhatjuk a nyugati demokráciákat,  nem akadályozzuk ezzel a váltást?

Ha szinte lehetetlen a F-O-s rezsimet elzavarni, akkor hogy lesz váltás?  Elmélkedhetünk a váltás nehézségeiről, nem akadályozzuk ezzel a váltást? 

Én ezeket így oldom fel magamban:

Az első megléphető lépcső, az  EU-hoz való visszatérés.

A jelenlegi Orosz, Kínai, stb. (diktatórikus) út hosszabb távon a legrosszabb.  Ezután jöhet a második lépcső, egy fejlettebb út, mint pl. a Svájci, Osztrák példa, vagy még jobb a Skandináv példa követése.  Ezután jönne a még fejlettebb út, a közvetlen demokrácia,- talán ezt már más fejlett országokkal együtt is meglehet lépni.  Ugyanis sajnos a lépcsőfokokon egyenként lehet lépegetni, főleg egy ilyen országnak, mint a miénk. Szóval lehet kritizálni a nyugati demokráciákat, és egyúttal javasolni hazánk visszatérését,  ha e gondolatokat a kritika mellé tesszük.

Lehet elmélkedni, a F-O-s rezsim elzavarásának nehézségeiről, ha mellé tesszük:

A legrosszabb megoldás, ha nem teszünk semmit, akkor a kizsákmányoló még jobban elpofátlanodik. Szóval akkor is dolgozni kell a leváltáson, ha az felettébb nehéz, és kevés esélyű. Sőt éppen a helyzet nehézsége miatt még nagyobb intenzitásra lelkesedésre van szükség.

További kérdések:

Váltás esetén, (győzelem esetén) elszámoltatás, éles váltás, vagy kiegyezés, újraegyesítés (ároktemetés)? Mindkettő pozitív, jogos kívánság, de látszólag ellentmondásos cél. Viszont kérdés, h. a Fidesz tábor mennyire fog aljaskodni? Mert ha aljaskodik, akkor csak a harc marad. Ha nem aljaskodik, akkor: is-is, de nagyon pontos arányokkal. Ugyanis a pontos arányok, megfelelő arányú elszámoltatás, valamint megfelelő arányú kiegyezés, (kisebb hibák elnézése) képes feloldani leginkább az ellentmondást.

Kit, kiket válasszak a jelenlegi ellenzékiek közül?

A magam részéről alapos sokoldalú vizsgálat után valakit választok, szerencsére több szimpatikus jelölt van. A második körben viszont szempont lesz nálam, h. ki tudja leginkább Orbánnékat legyőzni.

Győzelem esetén, hogy fognak ezek kormányozni?

Nyilván sok nehézség lesz, de a lényeg, a kiindulás, amit már az elején megállapítottam:

Muszáj váltani, mert ha kizsákmányoló marad, akkor még jobban elpofátlanodik,  - nem mellesleg (a gazdaság, egészségügy, demokrácia, oktatás, stb.)  az ország elsüllyed.  Tehát lehet sorolni a nehézségeket, de akkor is csak egy opció marad, a váltás.

Ilyent az ember nem tud kitalálni

 

Az éter másik változata

 

közeli csodálatos vizek

 

Csodálatos világűr,

 

Nem vagyok hajlandó félni

 

Az igazi rémek

Nem vers csak kifakadás

 

 

Félj már, féljél már

mert jön a vírus, lekaszál.

Vannak akik ércesen szólnak rám:

Borzalmas halállal jár a járvány,

ha nem félsz, nem is vagy jó polgár.

Van aki sopánkodva szól:

Sajnos újra, mindig szárnyal, tudjuk jól.

Lenézően szólnak mások:

Ha nem félsz, akkor te az ufókat várod,

a földet pedig laposnak hiszed,

te ostoba áltudós, te futóbolond,

nem lehet önálló véleményed.

 

Vannak a kétes covid hősök:

Borzalmas volt, de lelkem erős,

testem gyógyult, életem már derűs.

Vannak a tudományosok,

a százalékokat tévesen sorolók.

És vannak a pletykálgató okosok:

Hallottad, tegnap meghalt egy pap.

Vannak azért keményebb hangok:

„Nem félsz” – hiszen ez már rémhír,

mert ennek üzenete:

NEM KELL FÉLNI

ez ostoba galádság, börtönbe vele.

 

Naponta egész sereg fülembe huhog, riog kiabál

Reszkess, félj, jön a covid rém, és lekaszál, lekaszál.

Nyilván bennem van a hiba, de nem tehetek róla,

az ilyen rém, rám nem hat, engem más szörny nyomaszt.

Félek a félelemtől, és attól is, ha gyerekem, unokám fél,

mert reszketni nem jó, és fél ember lesz, aki fél.

 

Én is siratom a szenvedőket, a halottakat,

és sajnálom az értük feszítetten dolgozókat,

de ez nem félelem, ez sajnálat.

Félek viszont a hazugságtól, az igazságtalanság fiától.

Félek, hogy az észt, a jóságot elsöpri a torzítás áradat.

A félelemkeltés és a védekezés, egymással ellentét,

Eger várát talán megvédte volna egy gyáva nép s had?

 

Félek, hogy az uraságok selyempapírba csomagolt,

hamis, bűzős böfögése, mindent elsöpör,

kedves múltat, szebb jövőt, előretör, zúz és tör.

Félek, újra ugráló makogó majmok leszünk,

majd elfáradva, a sötét barlangok mélyére bújva,

nem a tűzbe, de képernyőre bámulva, 

üres elmével imádjuk koronavírus istenünk.

 

Azért sértődünk, ütünk, amiért nem kéne,

és amiért kellene, arra csak legyintünk,

ez is nyomasztó gondolat.

Félek, hogy a jövőben nem a vírus fog tombolni,

és talán eddig sem az tombolt,

hanem az emberi fondorlat rombolt.

 

Félek, hogy béklyó, korcs félelmünkért kinevetnek

a bölcs istenek,  s a gonosz szellemek,

és azon hús-vér emberek, akik saját hasznukra,

fineszesen, nem eszesen jól átvertek,

senki nem kegyelmez, vesszen az ostoba,

hallom, már nevetnek.

 

Az aránytalanság, mely egyben ostobaság,

ami leginkább keserű rettegést okoz számomra,

mert ezek az apró manók mindenhol elbújva,

babonázva, fülünkbe súgva-búgva,

láthatatlanul torzítják lelkünk, ténykedésünk,

míg végül makacs önző pusztítók leszünk.

 

De persze sok mástól is félek,

félek a nyomortól, erőszaktól, háborútól,

ha azt az ember fölöslegesen okozza,

amit gyakran bekattanva tesz, tudjuk jól.

 

Az ártatlan gyönyörű természetet is eltapossa,

mértéktelen önzése mindent pusztít, felhabzsol,

és mindezek, mint torz sárkányok,

hatalmas rémek, megszületnek, kinőnek 

a manipulált hazugságáradatból.

 

És hát a betegségtől, haláltól is félek, persze.

Aha - ront rám, most minden riogató:

Bevallottad, a covid a betegségek teteje.

Nem, nem - kedves fülembe huhogó,

nem tűröm h, most is, itt is, azt hazudd

nincs a covidnál  testet jobban romboló.

  

A covidnál

sajnos sok súlyosabb van, életet pusztító,

problémák, bajok, betegségek,

melyek éppen a covid isten imádata

miatt kerülnek sötét, poros lomtárba,

s gyűlnek a szőnyeg alá sepert szemetek,

amíg egy hatalmas robbanás, ki nem veri a szemetek,

a szemünk, mert ebben mindenki sértve lesz.

  

Nem is tudom, mit mondjak

köröttem rémálmok sokasodnak.

Nehéz szívvel élek,

amíg fikarcnyit remélek,

gyáva vagyok, mint szülő országom,

mely most már mostohám lett,

magam helyét alig találom.