éjszakai erotika

 A kivaghy könyvek mind a hat, hat, ha olvasgatod azokat.

https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/

Migráció ellentmondások 1

A vezetés általi, demokráciát gátló, demokráciát lejárató tényezők

A demokrácia rossz kivitelezése lejáratja a demokráciát.

1. Az elemi oktatás hiányához, mint a legerősebb demokráciát gátló tényezőhez, mindig eljuthat a gondolkodó.

Az általános és középiskolákban rendkívül gyenge a társadalomtudományok oktatása.

Demokrácia-ismeret közoktatás, pedig gyakorlatilag nincs. Sőt a főiskolán sincs ezzel foglalkozó igazi magas szintű oktatás. Az ilyen tartalmú társadalomtudomány is hiányos. Pedig az elemi (általános iskola, középiskola) demokráciaoktatás, viszonylag könnyen bevezethető lenne. Ráadásul az osztályközösségbe, az iskolaközösségbe rögtön gyakorlatilag is kipróbálhatnák, az elméletet. A demokratikus osztályközösség kialakítása, egyben oktatási célt is szolgálhatna.

De nemcsak a demokrácia ismeretének oktatásával van baj. A történelemoktatás is teljesen torz, a jelentős társadalmi folyamatok elemzése, egyszerűen hiányzik. Többek között, a diktátorokat, a hódítókat, mint tehetséges hadvezéreket mutatja be az iskolai történelem, ami elképesztő hiba. Sajnos lehetne még sorolni az elképesztő hibákat.

Az oktatás hiánya, egy nagyon erős, vezetés általi, demokrácia (általános demokrácia, és közvetlen-demokrácia) gátló tényező.

2..Nagyon erős és közvetlenül gátló tényező, a népszavazást korlátozó szabályozás (törvénykezés). Tudjuk, hogy például jelenleg, nálunk, az előző szabályozást is szigorítva, alig lehet népszavazást létrehozni.  Fontos, érdemi ügyben, pedig egyáltalán nem lehet.

3. Természetesen az is gátló tényező, hogy a vezetés nem teremti meg a közvetlen-demokrácia feltételeit. Pl. nem teremti meg, nem segíti létrehozni a korszerű internetes népszavazási és közvélemény-kutatási rendszert.

4. Kevésbé erős, de azért fontos vezetés általi gátló tényező: a demokrácia, rossz kivitelezés általi, lejáratása. A hamis, lejárató népszavasokra és népszavazásszerű akciókra gondolok.  Például 2010 utáni „nemzeti konzultációra” vagy ahhoz hasonló, manipulatív, demokrácia lejárató akciókra gondolok.

Amúgy lehetséges lenne, egy korszerű népszavazási, közvélemény-kutatási rendszer kialakítása. Csakhogy a „nemzeti konzultáció” akciói, annyi eltorzult, rejtett sunyi, elemet tartalmaztak, hogy ez nem demokráciaépítés, de lejáratás volt.

A nemzeti konzultáció néhány alapvető silánysága: A vezetés által választott, másrészt válasz-sugallt kérdések. A választási lehetőségek, (a kérdések, meg a lehetséges válaszok) erősen hiányosak, amúgy pedig aránytalanok. A szavazás igazságossága, csalás mentessége nem volt biztosítva. A választás pontos csalásmentes összesítése nem volt biztosítva, ill. nem volt nyilvános. A kétes eredmény, kétesen számítódott bele a jogalkotásba.

     A lakossági fórumok, valamint a társadalmi konzultációnak, egyeztetésnek nevezett zavaros akciók sem jelentenek igazi nép-beleszólást. E vélemények, csak egyesek véleményei, ráadásul azokat vagy figyelembe veszik, vagy nem, összességében inkább lejáratják a demokráciát. 

      Nem is ritkán, elhangzik: a demokrácia lényege a vita. A parttalan, sehová sem vezető vita?  Ez így manipuláció. A demokrácia lényege a közös, leginkább szavazásos döntés. A vita ennek minőségét szolgálja. A vitának csak akkor van értelme, ha az direkt, vagy áttételesen (de nem ködbe veszően) egy döntéshozásba fut bele.

4b) A nagyon rosszul szervezett népszavazások (rossz, érdektelen a kérdés, rossz a tájékoztatás, nincs vitaidő és lehetőség, igazságtalanságok, csalások vannak, stb. ) inkább lejáratják a népszavazás intézményét.

A kisebb mértékben, rosszul szervezett népszavazások, többnyire nem járatják le a népszavazás intézményét.

4c) Lejáratás másik fontos része a csalásokkal, visszaélésekkel terhelt szavazások, választások. Ezek a csalások nem mindig nyilvánvalók és nem mindig illegálisak. Pl., ha valaki nem tartja be a választási ígéretét, akkor e csalásnak nincs szankciója, sőt szinte természetessé válik a csalás.

A jelenlegi szabad választás, a vezetési demokrácia része, és a közvetlen-demokrácia része is.

A jelenlegi választási rendszeren elég sokat kellene változtatni, hogy az igazi közvetlen-demokrácia színvonalát elérje, - ill., hogy az alapelvek 2. pontja alatti feltételek teljesüljenek.

Egyszerűen elmondható: a jelenlegi választások, szavazások nemcsak építik, de rombolják is a demokráciát.

5. Külön ki kell emelni a szavazáskor választáskor, de egyébként is, az objektív egyenlő tájékoztatás hiányát, a manipulációt, mint lejárató tényezőt.

 A centralizálást, mint diktatúraépítést és demokrácia gátlását, e felsorolásba nem veszem bele.

6. Vannak azonban más vezetés általi demokrácia-alkalmasságot rontó praktikák Általánosságban „a nép birkásítása” a vezetés szándéka, melynek sok-sok tényezője van. „Birkásítás”, ez nem a népre vonatkozik, hanem a vezetésre – a birkásítás szándéka a vezetés tulajdonsága.  A népnek csak egy része válik birkává (akinek nem inge ne vegye magára). Az elfogadó, elfásult, beletörődő nép kialakítása, mely természetesen a diktatúrának kedvez, a demokráciát, főleg a közvetlen-demokráciát gátolja. Másképpen: tudatos, társadalmi aktivitás csökkentéséről az önálló átgondolt vélemény csökkentéséről van szó.

Bármennyire is sértő hasonlat, a „birkásítás” (akinek nem inge, ne vegye magára), mégis találó. Egy olyan társadalomról van szó, amelyben az egyének, egymást harapdálják, egyéniségnek tartják magukat (lehet, hogy azok is), de végső soron azt teszik, amit a „legügyesebb” gazda akar. A mostani rendszerekben (új-kapitalizmus) az egyének pirosra, sárgára, lilára festik a bundájukat (óriási egyéniség vagyok), de végső soron követik a manipulációban legügyesebb gazdát. Régebben úgy követték a gazdát, hogy nem akartak ennyire egyéniségek, lenni.

Talán már említettem, hogy éppen a birka-büszkeség - engem nem érdekel a gazda, sem a kutyái - okozza, hogy a birka szinte észre sem veszi, hogy azt teszi, amit a gazda parancsol.

A demokrácia-alkalmasság leépítés (birkásítás) egy meglehetősen összetett dolog - néhány fontos, jelenleg is jellemző, oldala eleme:

Tulajdonképpen az alkalmatlanság kialakítást, két nagyobb részre kell bontani.  Az egyik oldal: emberek jelentős része, lehetőleg negyede engem, minket válasszon.

7. A másik oldal: a többség, de legalább az emberek felének ne legyen kedve, ideje közügyekkel foglalkozni, szavazni, választani.

Ennek néhány további eleme:

7a) A népnek ne legyen ideje, kedve a közügyeken gondolkodni – munkával, munkakereséssel, jogi ügyekkel, bürokráciával, pénzügyekkel, vásárlással, stb. – legyenek lefoglalva.

 7b) A meglevő pártokon kívül, ne nagyon alakuljanak ki közügyekkel foglalkozó közösségek. Ezt is több módón lehet elérni. Ez több okból is hasznos a hatalomnak: egyfelől, nem alakul ki komoly konkurencia. Másfelől, erősíti a nép, politikától, választástól való elfordulását.

7c) Végül, de nem utolsó sorban a legerősebb leépítő (birkásító) elem - a vezetés direkt manipulációs gépezetéhez csatlakozik..

Ez szintén sok részre, fajtára osztható: Pl. a propagandára (saját nagyságot hirdető plakátok jelmondatok, reklámok, egyebek).  Pl. a számtalan kommunikációs ferdítésre, csúsztatásra.

8) A hiányos társadalmi, történelmi oktatáson kívül, még a politikai média és általában a média a félretájékoztatás jelentős eszköze, ezek a legjelentősebb népbutító elemek.

Elsősorban a politikai média egy részének silányságára gondolok. A rendszertől a körülményektől függ, hogy az eredetileg demokráciaerősítő politikai média, mekkora hányada aljasodik le. Egyfelől a pártosodás, másfelől a profitszerzés, haszonszerzés tereli az elfogultság, a félretájékoztatás, ill. a demokrácia lejáratás utcájába, a lealjasodásra hajlamos lapokat, tévéket, rádiókat, a politizáló média egy jelentős részét. Még súlyosabb a probléma, ha a közszolgálati médiát aljasítják le, márpedig ez elég sűrűn előfordul

  

9) Ugyanakkor ki kell térni, a jelenlegi tömegkultúrára, melynek társadalmi aktivitást romboló, közvetve, a demokráciát leépítő hatásáért, ezért a vezetés is felelős.

Természetesen az emberek, a tömegkultúra-csinálók, a nép is felelős. Miről is beszélek?

   9a)  A jelenlegi tömegkultúrából sugárzó – egyéni hősök, egyéni megoldások.  A közösségi szellemiség a közösségi megoldások, lehetőség szerinti eltüntetése (Nem tudom, hogy megfigyelte e, a kedves olvasó, hogy az amerikai és általában a nyugati filmek kizárólag egyéni hősökről, legfeljebb kisebb csapatokról, egyéni megoldásokról szólnak. Az elemzést, lehetne folytatni.)

   9b) Továbbá, a jelenlegi tömegkultúra,(filmek, tv műsorok, videojátékok, stb.) akciófilmjei, bulvártémái, sztárcsináló praktikái, önmegvalósító műsorai, stb. – az agressziót, a tisztességtelenséget, de főleg az önzést, az egyéniesedést propagálják.

   9c) Egyéb olyan köz-szellemiségek „támogatása”, melyek a közömbösséget, az elfordulást, valamint a beletörődést erősítik.

    Tény, hogy a jelenlegi tömegkultúrából hiányoznak a társadalmi problémák, társadalmi megoldásai. Továbbá, erősen hiányzik a közösségi szellemiség, sőt összességében azzal ellentétes szellemiség sugárzik, tehát indirekt módón rombolja a társadalmi aktivitást, a szükséges tudást - kvázi birkásít. Valamint összességében gátolja a demokrácia fejlődését.

Más kérdés, hogy mit lehetne tenni, mivel itt nemcsak arról van szó, hogy a vezetés helyett, a nép döntsön. Azonban a közvetlen-demokrácia erősödése, valószínűleg pozitívan hat a jelenlegi tömegkultúrára, annak csinálói, valamint fogyasztói is, remélhetőleg igényesebbé, válnak, legalábbis a közösségbetartozási, a közösségépítési igényük erősödik.

    Itt jegyzem meg, hogy a közéletből, kultúrából, társadalomból sugárzó tisztességtelenség, minimum egy külön fejezetet érdemelne, ez, e könyv hiányossága. A másik hiányosság, az oktatási rendszer alapvető hibái, szintén minimum, külön fejezetet érdemelne.

A másik manipulációs oldal elemzése.

A másik oldal: emberek jelentős része, de legalább negyede engem, minket válasszon, avagy a tisztességtelen szavazathalászás néhány eleme.

A pártok, többek között lelkiismeretlen szavazathalászó szerveződések.

Az „okos vezetők” rájöttek, hogy a jelen választási rendszerben elég, ha megszerzik a szavazatok negyedét, ezzel bőven megnyerik a választásokat, ha az emberek másik felét sikerül közömbösségbe csúsztatni. Az okos vezetők arra is rájöttek, hogy nem fontos őszinte meggyőzéssel, az elfogulatlan legbölcsebb választókat, megszerezni - elég, ha a legkevésbé elfogulatlanokat, a legkevésbé bölcseket, mindenféle trükkel, maguk mellé állítják. Nézzünk néhány ilyen szavazatszerző elemet:

   a) Az üzleti, az anyagi érdekeltség, kvázi függés kialakítása, majd választási kihasználása. Egyszerűbben, a pénzzel is támogatott, üzleti, egyéb klikk, oda-vissza, támogatásáról van szó.

   b) Az állami alkalmazottak, egyéb állam által foglalkoztatottak, egzisztenciális függésének kialakítása (általában minden diktatórikus hatalom, minden társaság leváltja az állami alkalmazottak jelentős részét), majd e függés választási kihasználása. Egyszerűbben, az állami alkalmazottak, foglalkoztatottak (lehet a választók 15%-a is) az állásuk féltése miatt, nem mernek másra szavazni.

  c) A „választási csalások” néhány legális, ill. félig legális módja. Pl. az egyenlőtlen, egyben nagyszabású reklám, propaganda, megjelenés.

  d) A populista ígérgetések, ill. korábbi populista intézkedések.

  e) Valamint, természetesen a sokoldalú propaganda, manipuláció, többek között a választási kampány praktikái, ebben is (a nem éppen okosak elcsábításában) szerepet kap.

   Természetesen a közvetlen demokráciához kötődő manipulációk, általában a demokrácia fogalmának zavarossága, az „áldemokráciák” is lejáratják a demokráciát.

    Persze azért meg kell jegyezni, nemcsak a vezetés praktikái teszik a demokráciára alkalmatlanná a népet. Azért a népnek is megvan a maga felelőssége.

képek

A kézikönyv a sokat emlegetett, ennek ellenére, tisztázatlan, demokráciáról szól. A jelen nyugati rendszert, a vezetői csak egyszerűen demokráciának nevezik, a tökéletes, „jobb nem lehet” társadalomnak tartanak, csakhogy ezt az emberek nem érzik. Elég szomorú, kilátástalan lenne a helyzet, ha mindez igaz lenne, szerencsére nem, ez sem igaz. Nem igaz, mert sok (70-100) demokráciaszint van, s e tekintetben a jelen rendszernek bőven van, hova fejlődni.

A demokráciaszint nemcsak elmélet, meghatározza a döntéshozó mechanizmust, a döntéshozó mechanizmus pedig meghatározza a döntések, mindenféle társadalmi döntés, minőségét, jóságát. A demokrácia szintje, tehát hosszabb távon és általában a döntéshozáson keresztül meghatározza a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet, és még lehet sorolni, szóval mindent.

E könyvben nincsenek idézetek, utalások. Persze, mint mindenki, én is a világból, másoktól szerzem a tudásom. De, nem szeretek idézni, nem is teszem, nincs is idézet a fejembe. Egy könyv írása közben, sőt már hónapokkal előtte is, kerülöm a hasonló témájú könyveket. Szeretek önállóan gondolkodni, elemezni. Van, aki ezt kóklerségnek, tudománytalanságnak tartja. Elfogadom, hogy lehetnek ilyen vélemények, bár csendben megkérdezem: a tartalom ismerete nélkül, létezhet értelmes vélemény?

Én az alábbi alcímet adnám e könyvecskének: Tudományosnak gondolt, de nem fantasztikus, viszont a jövőt is vizsgáló, önállóan átgondolt véleménysor a demokráciáról.

Ilyen fajta könyvet manapság lelkiismereti okokból írnak, én mindenképpen abból írtam.

Szinte biztos, hogy egy a madarakról, vagy a gombákról, akármikről szóló kézikönyvet jóval többen olvasnak, forgatnak, már a téma népszerűsége miatt is.  Pedig azt talán ki lehet jelenteni: enyhén szólva e téma is van annyira fontos, mint a madarak, vagy a gombák megismerése.

Elismerem, hogy a mai világban, melyben harsány, könnyen emészthető, képek filmek, érdekességek kavalkádja pörög-forog, egy ilyen könyv nem izgatja fel a nagyérdemű publikumot. Azért csendben megkérdezem: nem lesz abból baj, hogy leszokunk a komoly témák, komoly elemzéséről?

Ráadásul a demokrácia, rólunk, az emberekről, a „népről” szól, arról, hogy milyen lehetőségeink vannak a társadalmi életünk alakítására, mégis úgy kezeljük, mintha rajtunk kívül álló, unalmas szaktéma lenne.

A magam részéről nem szándékoztam egy rétegnek, csoportnak sem írni, a könyvet, mindenkinek írtam, aki érdeklődve nagyjából végigolvassa, többször előveszi, bele-bele olvasgat. Azt gondolom, hogy nem kell a megértéshez különösebb műveltség, középiskolai untig elég, sőt minden bizonnyal a nagytiszteletű, nagy tudású, a már mindent tudó társadalomtudósokból, politikusokból alakulna ki a legaktívabb, lenéző ellentábor. Számukra semmi sem elfogadható, sőt végig sem olvasható (pláne ha egy „senki” írta), amit ők nem tudnak, mivel ők már mindent tudnak. Szerencsére mindez csak fikció, mert e könyv, azon kiváltságos helyzetig sem érhet fel, hogy a nagytiszteletűek egyáltalán hallhassanak felőle.

Ha valami csoda folytán e könyv a könyvesboltok első szembetűnő polcára kerülne, akkor sem olvasnák sokan, bár tízszer annyian lennének, mint a bús magyar valóságban. Úgy gondolom, elsősorban nyitott értelmű, új tudásokat befogadni akaró és képes „egyszerű”, de nagyszerű polgárok vennék le, a polcról a könyvet. Legalábbis, reményeim szerint, mert leginkább nekik írtam volna. De mint mondtam ez csak fikció, a bús magyar valóság, más.

Az emberek (tisztelet a kevéske kivételnek), jelenleg még nem eléggé érettek e könyv mondanivalójának fontosságát felismerni. Mindezt nem a nagyképűség nem az emberek lenézése mondatja velem, hanem a tények. „Kisképűségemre” több bizonyíték van, többek között, hogy nem e könyv kivitelezését dicsérem, hanem a mondanivalójának fontosságát.

Mindennek ellenére, eljátszok azzal a gondolattal, hogy e könyvecskét sokan elolvassák - vagyis néhány öndicsérő mondat következik.

A demokrácia új szempontok szerint való megközelítése, mindenképpen kiemelhető. A bármikor elővehető, kézikönyv-forma is hasznos újszerűség, mivel ilyen fajta társadalmi témáról, nem nagyon készülnek rövid, tömör összefoglaló kézikönyvek. A demokráciát, nem szokás a könyvben szereplő szempontok szerint taglalni, vagyis friss, a fejlődést lehetővé tevő megközelítésbe kerül a demokrácia.

Továbbá, talán azt is ki lehet jelenteni, hogy a kézikönyv, a rövidsége ellenére, a szerteágazó demokrácia-téma, lényegét magába foglalja. A magam részéről megpróbáltam érthetően emészthetően fogalmazni, ennek sikerességében, már vannak kétségeim.  Abban azért reménykedhetem, hogy aki e könyvecskét végigolvasgatja, azért kap egyfajta áttekintést a demokráciáról, annyit mindenképpen, hogy a jelentősebb csúsztatásokat, manipulációkat felismerve, megcsóválja a fejét: na, na. 

idézetek a könyvemből:

ennél is fontosabb néhány link:

https://sites.google.com/site/ademokraciaalapveteseixxisz/

https://sites.google.com/site/ademokraciakezikoenyvexxisz/home

https://sites.google.com/site/vakitfed/

https://sites.google.com/site/kivaghykrisztia/