Mi Atyánk ima módosítása

Mi Atyánk, módosítva.

Hiszek a magam módján.

Nem sértésnek szántam az alábbi módosításokat, csak igazabb imádságra vágytam.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

(Mennyekben, vagyis az ember számára ismeretlen helyen, a természet végtelen világában. )
szenteltessék meg a te neved;

helyett: dicsőség, szeretet néked;

(Hogy jövök én, vagy egyáltalán az ember ahhoz, hogy istenek adjon szentséget. Tisztelni, dicsőíteni lehet. Én nem egy uralkodó hatalomfitogtató istent dicsőítek félelemből, hanem egy jóságos bölcs istent dicsőitek szeretetből. Legalábbis ezt szeretném, ebben reménykedem.)
jöjjön el a te országod;

helyett: jöjjön el a te országod, a békesség, a szeretet, az értelem, az igazságosság, a boldogság világa;

(Túl amorfnak, pontatlannak, általánosnak, éreztem az eredeti sort.)
legyen meg a te akaratod,

(Csak változtatás nélkül megjegyzem, ez a sor az előző sort erősíti meg: isten akarata, hogy jöjjön el az ő országa. Isten akarata állandó, nem változó, nem szeszélyes.
amint a mennyben, úgy a földön is.

helyett: amint a mennyben, a természetben, úgy földön is, az emberek közt is.

( Az én értelmezésemben „a mennyben is legyen meg az isten akarata”, azt jelenti, hogy a természet (a természet törvényei, vagyis isten törvényei) lehetőség szerint segítse az embert, emberiséget. Ugyanakkor, arról is szó van, hogy itt földön az ember is éljen a tökéletes mennyei, természeti törvények szerint.)
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

helyett: Mindennapi kenyeremet ad meg nekem, és embertársaimnak;

(El szeretném választani az én személyes életem, felelősségem, a közösségétől. Úgy érzem, ha csak a „minkről”, a közösségről, az emberekről beszélek az már összemosás. Felvállalom, hogy engem személyesen is vizsgáljon ítéljen, ha így látja jónak. A „mindennapi kenyér” nyilvánvalóan az alapvető emberen kívüli életfeltételekről szól. Ez is visszatérő elem.)
és bocsásd meg vétkeinket,

helyett: és bocsásd meg az én vétkeimet, de ne a bűneimet, és ezt kérem embertársaim számára is,
(Szerintem a vétek, erkölcsi kihágás az olyan kis bűn, amit a békés élet érdekében meg kell bocsátani, bár a nagyobb vétek már kritikát érdemel. A bűn viszont büntetést, igazságszolgáltatást, érdemel.) 

miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;

helyett: adj erőt, segítséget a vétkek megbocsátásra nekem és embertársaimnak is;

(Nem is annyira magától értetődő a megbocsátás, és egyáltalán a helyes cselekvés, de törekedni kell rá. Mint önálló szabad akaratú lény, nekem kell erőfeszítést tennem, kellemetlenséget felvállalnom a helyes cselekvés érdekében, nem várhatom istentől, hogy oldja meg helyettem. Legfeljebb ehhez segítséget, erőt kérhetek. A segítség alatt azt értem, hogy a természet erői, egyáltalán a rajtam kívül álló tényezők, ne kényszerítsenek lehetetlen helyzetbe.)
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!

helyett: és adj erőt, segítséget a hamis vágyak, az ártó, rossz érzések, leküzdésére, nekem és embertársaimnak is!

(Folytatódik az önálló szabad akaratú lény kérése, de ez egyben ígéret is: ígérem, hogy igyekszem leküzdeni a rosszat.)
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen.

(Ezt is változatlanul hagyom.)

A módosított teljes imádság:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

dicsőség, szeretet néked;

jöjjön el a te országod, a békesség, a szeretet, az értelem, az igazságosság, a boldogság világa;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, a természetben, úgy a földön, az emberek közt is.

Mindennapi kenyeremet ad meg nekem, és embertársaimnak;

és bocsásd meg az én vétkeimet, de ne a bűneimet, és ezt kérem embertársaim számára is,
adj erőt, segítséget a vétkek megbocsátásra nekem és embertársaimnak is;

és adj erőt, segítséget a hamis vágyak, az ártó, rossz érzések, leküzdésére, nekem és embertársaimnak is!

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen.

Köszönöm a figyelmét, kattintson rá. További szép napot kívánok.  https://sites.google.com/site/politikaiplakatokesmemek/

Reménytelenül, a semmi ágán.

Rossz törvények

Gondolatok egy rossz törvény margóján.

Az adó mértéke

7. §³³ (1) Az adó mértéke a 6. § (1) bekezdése szerinti adóalap után a gépjármű

- gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 345 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 4-7. naptári évben 300 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 8-11. naptári évben 230 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 12-15. naptári évben 185 Ft/kilowatt,

- gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években 140 Ft/kilowatt.

(2)³⁴ Az adó mértéke az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után:³⁵

a) a légrugós vagy azzal egyenértékű rugózási rendszerű tehergépjármű, nyergesvontató, autóbusz esetén 850 Ft,

   Kedves ismerősök, itt erről a fenti törvényről szeretnék elmélkedni, de nemcsak erről, általában a törvényekről, végső soron, jó szokásom szerint általában a rendszerről. Nem politikusi, hanem átlagemberi szemszögből.

Jó, lehet azt mondani, hogy ez csak egy, a sok ezer törvényből, ebből nem lehet ítélni. Csakhogy a sok ezer törvény, nagyon jelentős része, rossz.

   Nemrégiben hátulról belém jöttek, az autómnak annyi, vétlen voltam, de mégis óriási szívás. Így kerültem, kapcsolatba ezzel a törvénnyel is, de nem ezzel kezdődött.  Megjegyzem előtte lecseréltük a gáz-fűtést, az sem volt semmi.

„A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd.”

Az én értelmezésemben az csodálatos idézet: életünk sok locsi-fecsi veszi körül, de valójában lényegileg, a törvények határozzák meg.

    A sok közül, néhány rossz törvény említésével folytatom.

Visszatérve, a biztosítóval való hadakozással kezdődött. Ők is állandóan országos törvényekre hivatkoztak. Most itt ennek a részleteibe nem mennék bele, de az anyagi veszteségen túl, jó ideig autó nélkül, (ami kell a munkámhoz) maradtam, a sok utánjárásról idegeskedésről nem is beszélve. Szerintem az egész rendszer rossz, mert a vétlen fél, igazságtalanul aránytalanul nagyot bukik. Ráadásul ez felelőtlenségre motiválja a későbbi vétkeseket, mert ők viszonylag olcsón megússzák.  

Szerencsére volt annyi pénzem, hogy egy másik autót vegyek. Na de jöttek a baromságokkal való szembesülések. Mondom, akkor átíratom a megyei autópálya matricát az új autóra, miért vesszen el.  Elvileg ez lehetséges, de csak elvileg. Gondoltam egyszerű lesz, mert a különböző nyilvántartásokból a „hivatal” mindent le tud ellenőrizni. Tévedtem, borzasztóan bonyolult, személyes kell akárhová menni, stb. Végső soron, szintén országos törvény, rendelet. Úgyhogy hagytam a fenébe.

De itt mindjárt kitérnék a látszattörvényekre.  Törvényeink egy jelentős része olyan hogy elvileg létezik, ha reklamálsz, a politikus rá tud mutatni. Gyakorlatilag azonban e törvények betarthatatlanok, de jön a bünti. Vagy nem eléggé ellenőrizettek, a profi gazemberek ki is tudják játszani.  Vagy éppen az állam, a hivatal, (a kisember ellenfele) bújik ki, már bejáratott, tutkó-biztos módon.  Szóval gyakorlatilag nincsenek, vagyis kirakat-törvények. Az biztos, hogy mindenképp a becsületes kisember szív.

Na de a hab a tortán mégis a fenti törvény volt, amire még mindig nem térek ki.

Ellenben közben volt egy kis postai affér is. Jött, azaz csak jött volna egy kifizetett csomag, de postán közölték: nincs. Nincs és reklamáció sincs, mivel bla-bla, na meg az országos törvények.  Az eset példázza, hogy a fogyasztóvédelem területén sem lépett előre az ország.

Közben beütött egy komolyabb családi dráma is, amit itt nem részletezek. Ennek is, mint mindennek azért volt, van egy törvényi (rossz, hiányos törvényi) oldala.

(Egyébiránt előtte hét évig „pereskedtem” egy fideszes önkormányzattal, igazából nekem ez mutatta meg a rendszer romlottságát. Természetesen nem térek ki, a több ezer oldalas ügy részleteire. Csak annyit mondok: az átélt megaláztatást nem kívánom még az ellenségemnek sem, kivéve, ha fideszes.)

Mennyi is a rossz törvény? Csak ezen ügy kapcsán, egy-két hónap alatt, találkoztam, legalább hárommal. De más ügyek kapcsán is rengeteggel találkozunk. Ön is, ön is, mindenki. Mit is jelentett mindez, csak eme ügy kapcsán? Csak azt, hogy ez a három rossz törvény, az egész ügy normális lezajlását elrontotta. Megállapítás: ha négy összetartozó törvényből csak egy rossz, az lerontja, a másik hármat is. Ez olyan, mint amikor csak egy lába rossz az asztalnak, de az elrontja az egészet, hiába jó a másik három láb.

    Ki a hibás?

Sokan nagyon ostobán azzal érvelnek, de hiszen nem is ez a kormány hozta ezeket a rossz törvényeket. És ez néha igaz is, csakhogy négy, nyolc, ki tudja hány év alatt viszont ez a kormány az, amelyik nem javította ki.

Valami rosszat meghagyni, nem kijavítani, ugyanolyan bűn, hiba, mint létrehozni. Na jó, elismerem, nem lehet mindent rövid idő alatt kijavítani.

Alap, jó esetben évről-évre csökken a rossz törvények száma, javul a helyzet.

Ezt tapasztaljuk? Egy fenét.

Akkor az értelmes emberben felmerül a kérdés: miként lehet, hogy a rossz törvények száma, nem csökken, sőt néha még növekszik is?

A logika szabálya szerint egyértelmű a válasz: ez csak úgy lehet, hogy a vezetések nem csökkentik, de újra termelik, sőt egyesek még növelik is a rossz törvények számát. Ezek szerint az évi, sok száz új törvény, törvénymódosítás fele, néha még több is, rossz, hibás. Ez nem vélemény, hanem tény, a logikai, matematikai tény. Szóval van egy vezetés, illetve sok, akinek az lenne dolga (sok manit is kap érte), hogy javítson a dolgokon, de nem javít, sőt még ront is rajta.

Azért nem szeretem az összemosást: nagyon nem mindegy, hogy egy vezetés csak kicsit csökkenti, nem csökkenti, vagy éppen növeli a rossz törvények számát.

Én azt állítom, nem alaptalanul, hogy a Fidesz éra alatt sokasodtak a rossz törvények. Ez a tapasztalat is.

Egyébként regnálásuk elején maguk a vezetések is elismerik, persze az elődjükről: hát ezek csak romboltak. De utólag, szinte minden vezetésről beigazolódik, valóban inkább romboltak. Ismétlem, azért pontosítani kell.

Másrészt, megint a logikával jövök elő. Logikailag is bizonyítható, hogy minél nagyobb a diktatúra szintje, annál több a rossz törvény.

De ezt majd később folytatom, most végre rátérek a fenti konkrét törvényre.

Szóval vettem egy új autót, teljesítményre, nagyságra előzővel egyezőt, de korszerűbbet, kevésbé szennyezőt. Erre jön a gépjármú adó papírja, és kiderül, majdnem a dupláját kell fizetnem.

Utána nézek a törvénynek, és megtaláltam a fenti gyöngyszemet.

     A konkrét esetben a lényeg a következő: a gépjármű-adó nagysága nem a környezetszennyezéstől függ, még csak nem is a súlytól, mert még abban is lenne ráció, hanem az autó korától. De nem ám úgy, ahogy az értelmes lenne, vagyis a fiatal, korszerű, kevésbé szennyező autónak lenne kevesebb az adója. De nem ám. Hanem éppen fordítva. Gyakorlatilag az idősebb átlagosan erősebben szennyező autóknak kevesebb az adója, arra motiválva az embereket, hogy ilyen autókat vegyenek, használjanak. Állandóan a környezetszennyezésről beszélünk, egyébként jogosan, és akkor itt van: mit tesz konkrétan valójában a kormány?

Aki pedig áldoz arra, hogy viszonylag (mert hibridre nincs pénze) környezetkímélő egyébként közlekedésileg is biztonságosabb, újabb autót vegyen, az hálából fizethet, de keményen.

Gondolkodtam, hogy valami értelmes okot, okocskát felfedezzek, de nem találtam.

Ismétlem, ez csak egy, a rossz törvények sorában. Pontosabban, sumák, egyéni érdekeket azért lehet találni, de közérdeket nem. Ha valaki figyeli a híradásokat, a világhálót, szóval tájékozott, akkor ő hetente fedezhet fel rossz törvényt. A saját tapasztalatról nem is beszélve.  Én, mint figyelmes ember ki merem jelenteni, a Fidesz uralkodás alatt nem csökkent, sőt inkább szaporodott a rossz törvények száma.

    Miért is áll egyenes arányban a diktatúra szintje, és a rossz törvények száma?

Ha a diktatórikus világban jó törvények születnének, akkor is a magam fajta, anti-birka, az ostoba kussoló menetelést nehezen viselő, rosszul érezné magát. De a diktatúrában ráadásul többnyire rossz törvények jönnek létre.  Az első ok, hogy a diktatórikus vezetés legfontosabb szempontja, nem a nemzet jóléte, hanem önmaga ill. a haveri kör, hatalmának, vagyonának növelése.  Ez lehet személyre szabott törvénykezés (pozitív és negatív), lehet populista törvénykezés (egyik ága a látszattörvények), lehet népérdeket letojó, de mindegyik rossz, hibás törvényeket eredményez.

Továbbá, még azon törvények is gyenguskák, hibásak, rosszak melyeknek nincs hatalmi, vagyoni vonatkozásuk. Egyrészt túlságosan centralizált a döntéshozás, a nagyfőnök dönt szinte mindenben, de a nagyfőnök  nem ért mindenhez, ideje sincs elég.  Másrészt a protekciós, és főnök-vezérelt beosztott (a közép-vezetők is „beosztottak”) arról szól, hogy nem a tudás, nem a szakismeret alapján történik. Tehát, a viszonylag buták kerülnek döntéshozói pozícióba. De a diktatórikus rendszer emberei, más miatt is, a rossz döntésekre predesztináltak. Amiatt, hogy mint nyalizós népség, meg akarnak felelni a feletteseiknek, és ez rengeteg baromságot szül.

Továbbá a diktatórikus vezetés, lenézi, fél, a szakemberek véleményétől, és hasonlóan áll hozzá a nép véleményéhez. Bár mindkettő szükséges lenne a jó döntéshez.

Továbbá és végezetül: a diktatórikus vezetés annyira el van foglalva a saját dolgaival, hogy egyszerűen nincs ideje a törvényeken gondolkodni. Csak hozza-hozza a törvényeket mindent át akar alakítani, de ezek nagyobb része rossz lesz, tehát végeredményben egy sereg rossz törvény keletkezik.

Ráadásul a szubjektív, főnöki kézi vezérlés is növekszik. Ekkor még az a kevés törvényi szabályozó erő is elveszik, ami még meglenne.

    Végül és értékelném a jelenlegi vezetést.

Mivel nem akarok az elfogultság hibájába esni azt mondom a gazdasági osztályzatuk közepes. A politikai osztályzatuk összesítve viszont egyes, és csillagos egyes a néplélek ápolásának osztályzata. Ez nagyjából arról szól, hogy az emberek társadalmi ismereteiben, szociális mentalításában, lelkében, jellemében átlagosan óriási rombolás jött létre.

Mielőtt mindezt részletezném, azért nézzük meg a viszonyítási alapokat, ez elsősorban Európa és a rendszerváltó, ill. visegrádi országok régiója. Lecsúsztunk ebben a mezőnyben, igaz a komolyabb lecsúszás már Gy. rezsim alatt  elkezdődött.

Másfelől viszont a föld országait képzeljük el egy hajóhadnak, flottának. Hat kiterjedése van ennek a flottának. Elől a nagyok (pl. USA) a természetes élenjárok, hátul a kicsik. De az elől haladás (egyfajta út kijelölés) nem jelent jóságot fejlettséget. Tehát a másik kiterjedés, jóság demokratikusság, illetve ennek az ellentéte. A harmadik kiterjedés pedig a klasszikus fél-diktatúra, vagy a másik oldal, a szintén negatív szélsőség, a liberális anarchikus negyed-diktatúra (fél-demokrácia). Az arany középút itt egyben a közvetlen magas szintű demokrácia, de ebbe nem mennék bele.

A flotta tehát a fejlődés tengerén hajókázik, meglehetősen kacsázva, a legfejlettebbek talán a fejlődés tengerének közepén vannak, a fejletlenek még a negyedénél sincsenek. Azért beszélünk flottáról, mert a hajók azért nem függetlenek egymástól, különösen a nagy irányt határozó hajóktól függnek, de azért van önálló aspektusuk.

Korunkban az egész flotta elakadt az előre haladásba, de Magyarország a flottán belül is hátracsúszott. Másfelől Magyarország a liberális anarchikus,  negyed-diktatúra oldalról átsodródott, (inkább átirányították) a klasszikus fél-diktatúra oldalra. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a  rabló-kapitalista oldalról átsodródott a  nemzeti vezetés által irányított központosított rabló kapitalizmusba, de közben a demokráciaszint is csökkent.

Na, akkor soroljuk fel a jelenlegi vezetés hibáit. Azaz még mindig vannak megjegyzéseim.

    Valójában az elmúlt években a Fidesz regnálást látván, sok minden átértékelődött bennem.  Már abban sem vagyok biztos mi nevezhető biztosan hibának, hibáknak. Az biztos, hogy az emberek átlagos politikai műveltségét (közügy-okosságát) jóval gyengébbnek látom, mint korábban. Érdemes hibákról beszélni, ha azt az átlagember nem is látja, érzi hibáknak?  Korábban azt gondoltam, hogy a politikai okosodás, bár nagyon lassú (lassabb, mint a technikai okosodás) de nem állhat le. Most már nem vagyok ebben biztos. Korábban azt gondoltam, hogy a fejlődést (gyerekeink unokáink éljenek jobban, mert élhetnek jobban) azért igényli a többség, az átlag. Ebben sem vagyok biztos.  Korábban egy kicsit nevetségesnek találtam a monarchikus országokat, amolyan cirkuszi parádénak, most már nem. Talán tényleg igénylik az emberek a királyt, a cárt, ki tudja mit, mint a gyerekek. És ahol nincs király, ott kineveznek maguknak egy „királyt”, sajna ez a színvonal. Korábban azt gondoltam, hogy az átlagember azért látja, hogy ez a rendszer, egy leváltásos demokrácia. Vagyis, hogy a legerősebb tényező, a négyévenkénti leváltás, mert egyrészt ez kicsit korlátozza a hülyeségben, arroganciában az éppen regnáló vezetést, másrészt, néha véletlenül egy-egy jobb vezetés is hatalomra kerül. Ha nincs leváltás, akkor még ez a kevés pozitív tényező is elveszik. Most már látom, hogy az átlag nincs azon a politika-gondolati szinten, hogy ezt belássa. Dehogy van, nagyon is messze van ettől.  Az átlag nem gondolkodik a fejlődésről, sem a nagyobb összefüggésekről.

A korábbinál is erősebben gondolom: már az alapvetéseket sem ismerik, vagy zavarosan ismerik az emberek. A gyerekek szintjén, az általános iskolákban kell elkezdeni a változást.

    Egyébként még mindig ott tartok, hogy próbálom magyarázni a Fidesz siker rejtélyét. Már találtam vagy száz magyarázatot rá, de még mindig rejtélyes, felfoghatatlan. Tulajdonképpen, ha nem is csinált volna hibákat, én a magam részéről, már a pofátlan, a népet lenéző hazugságai miatt is  régen leváltottam volna. De csinált életminőség rontó hibákat is nem is keveset. A magyar nép ezekben az években nemcsak gyűlölködő, egymással is hadakozó, de mélységesen pesszimista is lett. Már abban sem hisz, hogy jöhet ennél jobb. Már mindentől fél, de főleg a változástól.

Ez a néplélek néptudat rombolás talán az F rezsim legnagyobb bűne, itt akár rá is térhetnék a hibák felsorolására.

    De mégsem, mert bár ezzel sokat foglalkoztam,  de nem hagyható ki, hogy milyen emberek,csoportok rétegek szimpatizálnak a  diktatórikus vezetésekkel, rendszerekkel. Ők egyszerűen: a diktátor-támogatók. (Illetve: diktatúra-támogatók.) A 2010 években több helyen, pl. orosz, török, és magyar földön is, a többit nem sorolom, kialakult egyfajta klasszikus fél-diktatúra, a kapitalizmus talaján. És az is rendkívül érdekes, hogy bár a támogató csoportok, rétegek rendkívül sokfélék, ráadásul nem az elvhűségükről híresek, mégis milyen keményen összezárnak, szinte betonosodnak. Most itt a jókról nem elmélkedem, sem a közömbösökről. Bár ezen az utóbbiak nagyon kiakasztanak, szerintem kárósabb népség, mint a direkt diktátor-támogatók. Mert a közömbösök is diktátor-támogatók csak ők indirekt (közvetve) azok.

Szóval milyenek is ezek a diktátor-támogatók, akik a lakosság 20-25, vagy extrém esetben akár az 50-60%-át is kitehetik. Rendkívül érzékenyen reagálnak a regnáló vezetésre, ha az diktatórikus (amely diktatórikus vezetés  persze meg is szólítja őket) , akkor eme emberek megérzik azt, és elkezdenek szaporodni. Persze ez amolyan előbújós, átváltozós, aktiválódási szaporodás.

Persze itt mindjárt szét kell választani, azokat, akik kapnak a hatalomtól valamilyen tisztségbeli, vagy és anyagi „adományt”, (és ezáltal konkrét függésben kerülnek),  azoktól, akik nem kapnak, sőt végső soron károsodnak, mégis diktátor-támogatók.  A diktatúrák képesek elég sok embernek anyagi, tisztségbeli és egyéb „adományt” adni, ezzel eleve sok embert kötnek magukhoz. De ezzel együtt is, miért?

Nem szeretném a százféle okot itt felsorolni, megpróbálok inkább lényegesíteni.

Visszatérve azokra, akiknek anyagilag jól megy. Persze azok az aktuális vezetést választják, főleg ha nem a tehetségüknek, hanem a nagy testvérnek köszönhetik.   A kedvezményezettek ezt még inkább megbecsülik (gerinc-görbüléssel ugyan), akkor,  ha a másik oldalon szegénységet, nyomort, könnyű lecsúszást látnak.

Rendben van, de a diktátor-támogatók nagyobb része hosszabb távon, általában mindenképpen ráfázik. De ezek is több al-rétegre oszthatók.

Nem akarom és talán nem is tudom felsorolni az összes réteget.

Korábban beszéltem a szolgalelkűek jelentős rétegéről, akiket szintén több csoportra lehet osztani. Most róluk itt nem beszélek.

Ellenben szólnék az ostobákról, azokról akik politikailag, társadalmilag teljesen műveletlenek. Szóval van egy jelentős réteg, aki még az elemi alapvetéseket sem ismeri. Nem tudja , de még csak nagyjából sem, mi az hogy demokrácia. Nem tud igazából különbséget tenni a millió és milliárd között.  Nem tudják mire jó statisztika, az összemérés. Maximum két-három politikus nevét ismerik. Azt sem veszik észre, legalábbis nem fogják fel, hogy pont ők maguk, azok akik ráfáznak, őket használják ki leginkább. Hogyhogy nem veszik észre a romlást? Persze, elsősorban az információ-hiány miatt. Továbbá, az élet általában lassan romlik és nem hirtelen.  Másrészt a romlást, nem a vezetésnek, nem politikának tulajdonítják. Mert végül is ahhoz is kell némi ész, hogy a közvetett, áttételes folyamatokat meglássa valaki.

És még sorolhatnám miben áll a butaságuk..

Sajnos ez egy egészen komoly nagy réteg, én most 10%-ra is saccolom. Korábban azt hittem, hogy ez a réteg kisebb, de sajna tévedtem. Elég szomorú hogy a XXI. században ekkora, és ráadásul mintha nem csökkenne.  A buta réteg, természetesen a buta megszólításra vevő. Tehát erre a műveletlen rétegre az ész-érvek komolyabb üzenetek nem hatnak. Ők nem képesek, nem is vizsgálják az üzenetek igazságtartalmát. Ők a nagyon egyszerű üzeneteket veszik, értik meg. Pl. valakik meg akarják támadni az országot. Valakik a háttérben sunyin rosszat akarnak. És ha ezt maga a főhatalom mondja, akkor még inkább elhiszik. Ez az ellenségkép a legegyszerűbb üzenet, ezt még megértik, ennél bonyolultabbat már nem.

Korábban azt gondoltam, hogy a buta réteg megérzi a hazugságot. Ez csak részben igaz, mert nem minden hazugságot érez meg. A Fidesz nagyon ravaszul összeszedte azokat a hazugságokat, amiket nem éreznek meg a buták.

Egy normális vezetés nem használja a buta rétegre ható uszító propagandát, ez már túllép a határon. Még a politikai etika alacsony határán is. A diktatórikus hajlamú vezetés azonban használja, és ezzel maga mellé állítja a lakosság 10%-t kapásból.

Most itt nem szólnék a viszonylag műveltebb rasszistákról, sovinisztákról.

Viszont szólnék egy másik jelentős fura, diktátor-támogató rétegről, én nagyon egyszerűen rendpártiaknak nevezem őket.

Ez már egy összetettebb jelenség. Általában a rendpártiak iskolázott értelmiségi emberek, legalábbis sok ilyen van köztük. De hát ez a jobboldal ismertetője.  Vagy ez már többről szól?   Hogyan fordulhatott elő, hogy Hitlert a demokratikus választások alkalmával és utána is évekig egy csomó normálisnak tisztességesnek látszó rendpárti polgár támogatta? Nagyon is támogatták, a megváltót, a rendteremtőt látták benne. Azt a vezetőt, aki képes lesz minden területet gatyába rázni, aki a gazdaságot, a közbiztonságot és mindent rendbe hoz. És közben pedig mintha nem vették volna észre a diktatúra kialakulást, a rasszizmust, a militarizmust, a hódító háborúba menetelést. És azt sem, hogy a rendbe hozással is bajok vannak. Átcsúszott (talán észre sem vették) az értékelésük a világnézetük egy hamis, erkölcstelen diktátor-támogató tartományba. Jó kérdés, hogy miért nem veszik észre? Talán a fokozatos átmenet miatt. Vagy talán azért, mert nagyon vágynak egy rendezett világra. Vagy talán azért, mert a felsőbbrendűség, és a rangsorolás-hierarchia szelleme (azért én is főnöknek születtem) őket is megfertőzi.  Hitler, és bandája,  a végén persze nemhogy a rendezett világot nem hozta el, de a teljes káoszba taszította az országát.

A jelenség röviden: a rendpárti polgárság átcsúszása, diktatúratámogatásba.  Magyarországon a 2010-s években valami hasonló történt, történik. A Fidesz támogatók egyik rétege, a rendpárti polgárság, aki nem veszi észre, hogy a Fidesz lassan átcsúszott határon és már nem a rendcsinálás irányába halad.

A fentiek, tehát nem diktátor vezérkaráról, középvezetőiről, a  hasznosuló elit rétegről szóltak. A fenti rész azokról az értelmiségiekről szól, akik végső soron szintén egzisztenciálisan károsultak.

De ha már szóba került hasznosuló elit-réteg, a hatalommal, birtokkal lekenyerezett uralkodó réteg (osztály), akkor róluk is néhány mondat.

Mint azt korábbi írásaimban is fejtegettem, náluk is a tudat szintjein transzformálódik a jellem-deformáció.  Alapvetően az történik, hogy elkapja őket a hatalmi betegség (a vezetés szükségszerű negatívumai hatnak).   Persze ebben az is benne van, hogy a jellemük vezérlését átveszi, a kielégített hatalmi, vagyoni érdekük.  Egyszerűbben, olyan öntelt, beképzelt, hatalommániás, önző, érdekvezérelt, figurák lesznek, akik a helyzetüknél fogva fokozottan érvényesítik is a jellemhibáikat. Vagyis óriási károkat okoznak, a népnek, az alattvalóknak. Na de az ember olyan, hogy a hibáit mások és maga előtt is szégyelli. Ezért ezek az emberek különböző féligazságokkal, vagy teljesen hamis elméletekkel (pl. majd jönnek a pomogácsok, mi védjük meg az országot) alátámasztva igazolják tetteiket. Másoknak is, maguknak is hazudva.

Még ennek ellenére is érzik, tudják, hogy gyakran lódítanak, vagy egyes embereknek kárt okoznak (persze a valóságban sokkal többet, nagyobbat), de akkor is ezzel nyugtatják meg magukat, pl. ezzel: összességében jót teszek az emberekkel, az országgal. Vagy ezzel: más, mások sokkal rosszabb világot hoznának létre.

Az is jó kérdés, hogy a viszonylag eszesebb alvezér, miért szolgálja ki az őrült diktátort? Ennek is több oka van. Egyrészt az őrült diktátor azért hatalomtechnika szempontból lehet okos. Másfelől az eszes alvezér, aki mentálisan azért rossz ember, tudja hogyha a diktátor bukik, akkor az egész rezsim bukik, őt magát is beleértve. Szóval, amíg érdeke diktálja, terjeszti az őrült, őrültségeit, de mentséget mindig kreál magának.

       A másik fura réteg a nem szavazók, a nem politizálók, a közömbösök rétege. Nem tudom őket kihagyni, annyira kiakasztó népség. Én eddig azt hittem, hogy sima butaság, logikátlanság áll a jelenség mögött. Vagy netán éppen túlzott határozatlanság, nem mer választani.  De nemrégiben láttam egy riportfilmet, és rájöttem, hogy itt is, mint általában rejtett lelki torzulások állnak a háttérben. Mielőtt folytatnám, megjegyzem a   „közügyekre közömbös” nézetű, (e típus),  nem alkalmas a demokráciára. Nem alkalmas, lehet bármily művelt.  Még kevésbé alkalmas, mint az ostoba, mert az még megokosodhat.  Persze vannak olyan helyzetek, amikor az ember ilyen-olyan okból nem megy el választani, szavazni. De én most azokról a sokakról beszélek, akiknek életfilozófiája: nem politizálok, nem szavazok. Így szinte soha nem mennek el, és általában passzívak.

Visszatérve, a riportfilm, ráébresztett, hogy teljes tévedés, azt hinni, hogy a közömbösök buta, netán bizonytalan emberek. Ellenkezőleg, általában iskolázott, gyakran közösségben aktív emberek. De a legfőbb tulajdonságukból a nagyfokú önteltségből, beképzeltségből ered: dehogy szavazok. Persze ők, is mint a defektes emberek még maguk előtt is szégyellik a torz viselkedésük, ezért ész-érvnek látszó gondolattal megindokolják azt. Érdekes hogy ezen emberek sokszor ezzel érvelnek: én ugyan igen, ha lenne, csak nincs, soha nincs kire, ebbe a bohóckodásba nem veszek részt, stb..  (Valójában logikailag egészen rossz oldalról közelítik meg a kérdést. Ugyanis, az elsőszámú tény, hogy a vezetés, a politika mindenképpen maghatározza az életünk. Ha nem szavazunk, nem választjuk a kevésbé rosszat, akkor még inkább ráfaragunk.)

De valójában mi van a logikailag hamis, de jól hangzó kibúvó mögött?

Elég egyszerű rájönni. Ez az egyik a lélek mélyén munkálkodó gondolatérzés:

- Vagy én irányítok szinte teljesen vagy lesz@rom az egészet. Csak nem képzelik, hogy megelégszem egy milliomod beleszólással. Nehogy már leereszkedjek a többség, a pórnép szintjére. Nem érdekel, mi van a néppel, a politikával, magasan fölöttük állok, ezek csak bohócok – nagyjából ilyen gondolatérzések kóvályognak rejtetten bennük.  

Tehát a közömbösök, a „nem szavazók” jelentős része beképzelt öntelt alak. Ez viszont gyógyíthatatlan torzulás.

    Szóval van itt sok elég jelentős diktátor-támogató réteg.

A diktátor és szélesebb csapata.

A közvetlenül vagy közvetve lefizetett érdekemberek.

A politikailag műveletlenek. 

A szolgalelkűek és a gyávák. Kezdve a király uramat imádóktól, folytatva a zsoldosokkal, folytatva a stréber értelmiségiekkel, és még lehetne sorolni. 

A rasszisták, soviniszták. 

A szélre csúszott rendpárti polgárok.

A közömbösök.

Azért igazi aljas emberekről a szociopatákról, A rosszindulatú emberszabású lényekről se feledkezzünk el. Ezek sajnos nemcsak a bűnözök között találhatók meg.  Álcázottan ott vannak a rendőrök, a fegyőrök, a hivatalnokok között, mindenhol ahol alkalmuk adódik egy kicsit szadizni.

Az igaz diktátorok a megfelelő manipulációval, ebből laza alja és különböző népségből egy kemény egységes diktátor-támogató beton alapot hoznak létre.

  A megoldást már százszor leírtam, oktatás és a rendszer teljes átalakítása. Közvetlen demokráciára alapozott rendszer. Viszont, hogy ez miként, az már nehezebb ügy, de erről is elmélkedtem korábban. Néha jött egy-egy normális vezetés, aki a nép támogatásával, valóban jó irányú, haladó, demokratikus, visszafordíthatatlan változásokat csinált. A leváltás, az új vezetés, több mint a semmi, mert legalább megmarad az esély, hogy egyszer jön egy valóban jobb vezetés. Eddig így ment a fejlődés, és úgy néz ki a jövőben is nagyobbrészt a véletlenen, a szerencsén múlik az ember sorsa. Talán annyiban nem a véletlenen, hogy az emberek önmaguktól is okosodhatnának.

    Akkor kezdjük ezzel a hibák felsorolását, a legnagyobbal.

Minden a korábbi állapothoz, valamint a nép (szegény és középréteg) békés jólétéhez van viszonyítva. De a régiós (volt szocialista közép európai országok) összehasonlítás is figyelembe van véve. 

Tehát, a korábbi állapothoz képest:

A magyar nép, marakodó, gyűlölködő, pesszimista lett.

A magyar nép politikai műveltsége (közügy-okossága) csökkent.

A magyar nép önző, tisztességtelen, hazugság-elfogadó, beletörődő lett.

A társadalmi szakadékok minden vonatkozásban, szélesebbek mélyebbek lettek.

A társadalmi igazságtalanságok, hatalmi vagyoni különbségek növekedtek.

Az objektív köztájékoztatás gyengült, a manipuláció, félrevezetés erősödött.

A magyar nép közép és szegényrétegének életszínvonala a környező országokénál (a régiónál) lassabban fejlődött.

A demokráciaszint jóval alacsonyabb lett.

A rossz törvények sokasodtak.

A vad-kapitalista jelenségek nem csökkentek, a tisztességtelen magángazdaság továbbra is vandálkodik.

Viszont a tisztességtelenség (korrupció) azon része (minden szegmense) nagymértékben erősödött, mely az állammal van kapcsolatban.

A közbotrányok sokasodtak.

A protekció, az igazságtalanság összességében komolyan erősödött.

Az állam, az állami szervek, hivatalok, de az önkormányzatok is összességében rosszabbul működnek.

A határon túli magyarok helyzete megbecsültsége, az ottani viszonylatban nem javult.

A közoktatás, az egészségügy, színvonala romlott.

Az igazságszolgáltatás próbálja megőrizni a függetlenségét, de színvonala romlott.

(A pénzügyi biztonság kicsit javult, a közbiztonság nem romlott, a gazdasági teljesítmény nem romlott. De komoly javulás sincs. Tulajdonképpen ezt is szempontnak kellene tekinteni: a normális állapot a fejlődés, tehát a stagnálás, relatív visszaesés.)

Az elégedetlenek, a kivándorlók sokasodtak.

Magyarország nemzetközi megbecsültsége összességében romlott.

    Valahol azt írtam, hogy ennek a kormánynak (rezsimnek, vezetésnek) sikerült a sztálinizmus és a kapitalizmus hátrányait egy rendszerbe kovácsolni.  Értem ez alatt, hogy az egypárt-jellegű hűbéresi rendszer mellett azért fennmaradt a vadkapitalista átverős légkör is.

Mindehhez hozzáteszem ennek a kormánynak (rezsimnek vezetésnek sikerült összekovácsolni a gyenguska átlagos anyagi színvonalat a marakodó barátságtalan légkörrel. Értem ez alatt, hogy vannak országok népek melyek viszonylagos szegénységben, viszont békében, barátságban élnek. Nálunk ez enyhén szólva: nem jött össze.

Szóval ez a vezetés messze nem az, sőt éppen az ellenkezője annak, akit várunk.  Aki a nép támogatásával valóban demokratikus változásokat tud, akar létrehozni.

Le kell váltani. És mi lesz azután? Ezzel is sokat foglalkoztam.  Lényegében a jelenlegi rendszer egy leváltási (4 éves ciklusokra bontott) fél-demokrácia. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi átlagosan szükségszerűen gyenge teljesítményű vezetések, egyfelől nem érdemlik meg az ismétlést. Másfelől, ha maradnak, elpofátlanodnak. A lassú hektikus fejlődés pedig abból ered, hogy néha ritkán mégis akad egy-egy haladó demokratikus vezetés, amelyik ténylegesen fejleszti a társadalmi rendszert.

Bár a 4 éves ciklusokra bontásnak számos hátránya van, de még mindig jobb, mintha egy diktatúra rátelepedne a társadalomra.  Jelenleg az igazi demokráciáig, ez a „leváltásos féldemokrácia” a viszonylag legjobb. 

   A jövő fejlettebb rendszerében, ha egyáltalán lesz ilyen, a törvényalkotásba közvetlen, jelentős beleszólása lesz a népnek, valamint a független szakmai szervezeteknek, a társadalomtudósoknak. Ha ez nem jönne létre, akkor is megszűnnének a pártok. Ha meg is maradnak a pártok, akkor is objektív tények alapján lesznek megítélve a regnáló vezetések, és nem szimpátia alapján. Objektív tények alapján, pl. egy független intézmény ítéli meg, statisztikai adatok alapján. Pl. az egészségügy, oktatás, népi önrendelkezés, közbiztonság, köztisztesség, gazdasági növekedés, barátságos légkör, stb., illetve ezek adatai alapján. Jó, de akkor hol marad a népi ítélkezés, választás, vagyis a demokrácia?  Az is megmarad. A nép egyrészt politikailag, valamint demokrácia szempontból is művelt lesz, az iskolák biztosítják a műveltséget. Az ilyen népet nehéz lesz átverni, pláne ha tudja, hogy egy elfogulatlan független intézmény adataira, véleményére támaszkodhat. Az ilyen nép képes lesz jól választani, főleg, ha a jelentkező pártok, jelöltek múltbeli munkája, teljesítménye tényszerűen lesz a nép elé tárva, sőt ezt egy pszichológiai, alkalmassági vizsgálat eredménye is kiegészíti.   A jó választást tovább könnyíti, hogy minden pártnak, képviselőnek elő kell állnia egy teljesíthető és betartandó programmal. Ezeket a programokat egyenlő idejű feltételű, tájékoztatással, kell minden választóhoz eljuttatni. Az egyenlő feltételű, nyugis viták is biztosítva lesznek. Minden más ki lesz zárva a választási kampányból. Tehát a választók nem szimpátia, egyéni hasznok, félelmek, szubjektív szempontok szerint fognak választani.  Hanem a szerint, hogy tényszerűen, várhatóan mi szolgálja leginkább az ország, nemzet boldogulását.

      Ráadásul a jövő választási rendszere is kizárja a rossz döntést.  Ugyanis a jövőben, a fejlettebb demokráciában pénzbüntetést kap, aki igazolás nélkül, nem megy szavazni. Viszont lesznek ilyen alternatívák.

Nem szavazok, mert kevés az információt kaptam.

Nem szavazok, mert a kérdést nem tartom megfelelőnek.

Nem szavazok, mert a választható alternatívákat egyformán rossznak tartom.

Nem szavazok, mert a rendszert bojkottálom.

Ezen kívül lesz, egy pluszban felhasználható fél-szavazat.

Addig szavaznának (akár három fordulón keresztül) amíg az 51% többség nem jönne létre. Vagy új, módosított szavazást írnának ki.

Továbbá, és:  a bejutó pártok ( az 5 legtöbb szavazatot kapó) bekerülés után konvergálnak (40, 30, 15, 10, 5%) a törvényhozás szempontból, és kormányszempontból. Ilyen arányban kell a minisztériumokat, tisztségeket elosztani. A miniszterelnököt a 40%-os (egyébként a minimum 51%-s) adja, de a kormánytagoknak regnálásuk idején ki kell lépni a pártjukból. A kormány, a fontos állami intézmények, általában az állam (egyénektől, vezetőktől, pártoktól való) függetlenségét, sokféle erős eszközzel, mindenképpen meg kell őrizni.

     Már hallom is az ellenvetőket: ugyan-ugyan, ha ez ilyen könnyen menne. Valójában technikailag, emberi tényezők nélkül könnyen menne. Ha nem is ezeket, de könnyen ki lehetne találni, olyan megoldásokat, olyan rendszert, amely demokratikusan, jól működne. Csakhogy ott vannak azok a fránya emberi tényezők.

És itt visszafordultunk az alapdilemmához: mi fenét lehet csinálni az emberrel, az emberi természettel?

   Miért népszerű a diktatúra? Persze ezt a kérdést finomítani, pontosítani szükséges. Miért népszerű bizonyos országokban, bizonyos korokban a diktatúra felé haladó rendszer?  Még pontosabban: 2014-18 táján, miért nem zavarta el a magyar nép a Fidesz rendszert? A kérdés megválaszolásához többek között foglalkozni kellene a népkarakterrel, mint fontos tényezővel. Foglalkozni kellene azon elosztási mechanizmussal, mely a népkarakterhez illeszkedve, diktatúra-elfogadóvá tette a magyar nép egy jelentős részét. Illetve foglalkozni kellene azon manipulációs technikákkal, mely a népkarakterhez illeszkedve, diktatúra-elfogadóvá tette a magyar nép egy jelentős részét.

E hiányosságokat reményeim szerint a következő írásomban pótolom.

Zaklatási ez a botrány?

Gondolatok a zaklatási botrány margóján.

Most, hogy nagyjából lecsengett ez felhajtás kezd leülepedni a felkavart iszap, veszem a bátorságot és elmondom néhány gondolatom. Méghozzá őszintén, és ez nem csekélység, ugyanis manapság ez a legnagyobb hiánycikk. Valahogy befagytunk a hazugságvilágba, már észre sem vesszük.

Négy szakaszra osztom az elmélkedésem:

Gondolatok a megaláztatásról.

Gondolatok az egyenjogúságról

Gondolatok a szexuális szabadságról

Gondolatok az intelligens alkalmi szexről.

     Gondolatok a megaláztatásról.

Sokan azt mondják, volt értelme, ennek zaklatási botránynak, ügynek, mert mostantól mindenki óvatosabb lesz. Én erre azt mondom: hmm, hmm.

Szóval belül nem változtunk meg, csak óvatosabbak képmutatóbbak lettünk. Na jó, ez is valami. De nagyon kevés, alapvetően, de még csak közepesen sem változott semmi. Nem változtak pl. a jogszabályok. Sokan erre elsütik a frázist: nem a jogszabályoknak kell változni, hanem az embereknek. Csakhogy az emberek változása egy amorf dolog a jogszabály-változás konkrét. Ráadásul nem elég ismételgetni: változni kell, - azt is meg kellene mondani milyenné, és hogyan.

Sokan azt mondják ez nem is a szexuális megaláztatásról szól, hanem általában a megaláztatásról. Oké, csakhogy a többi, a rengeteg sok megaláztatásról nem is esett szó. Ha a főnök vagy a főnöki helyzetben levő akárki (rendőr, hivatalnok, stb.) lekezel, beszól, akkor az fájó megaláztatás. Ha fájdalmak közepette órákon keresztül vársz a vizsgálatra, az is testi és lelki megaláztatás. Ha a boltban nem tudsz a gyerekednek jó cipőt venni, mert nincs rá pénzed, az is megaláztatás. Ha átvernek, becsapnak, az is megaláztatás. Ha a kormány bárgyúságokkal etet, lenéz, az is megaláztatás. És még lehetne sorolni. Minden megaláztatás alapja a lenézés, a megbecsülés hiánya, és ebből tömérdek van.  Rengeteg megaláztatás van, ennek csak egy kis töredéke, ami szexuális zaklatással kapcsolatos.

De legalább erről beszéltünk – hallom az érvet. Csakhogy arányosan rangsorolva kellene a megaláztatásokról beszélni. Mert ha ez egyiket felfújjuk, akkor az eltakarja a többit.

Kicsit epésen azt is mondhatnám: itt a gazdag, sikeres, nők megaláztatásról volt szó.

Nézzük a problémakört egy másik oldalról. Ezen ügy kapcsán, és általában is, olyan üzenet kavarog a közösség tudati terében, miszerint a szegény, gyenge nők még mindig ki vannak, meg vannak, és ó jaj.

    Gondolatok az egyenjogúságról.

Nekem úgy tűnik, hogy a férfiak többsége mindig is, most is lovagias a nőkkel. Persze vannak bunkó férfiak is, nem is kevesen. A jogszabályok is pozitívan változtak, jelenleg Európában jogilag 95%-ban egyenjogúság van. De itt két megjegyzést kell tenni. Nemcsak bunkó férfiak vannak, de bunkó nők is, csak azok másképp, rejtettebben azok.  Másrészt, a bunkó férfiak nemcsak a nőket alázzák, hanem a férfiakat, gyerekeket, mindenkit.

Lehet, hogy a mérleg nyelve már nem is ide billen?

Ha egy nő kevesebbet keres, az jaj, de ha egy férfi nem kap munkát (több nő kap, mint férfi), akkor az nem ügy. Ha egy nőt bántalmaznak, akkor az jaj (egyébként jogosan), de ha egy férfit bántalmaznak akkor az ő baja, miért nem védte meg magát. Ha egy nő prostituált lesz, akkor arról a férfiak tehetnek (ő maga, dehogy), ha egy férfi lesz prostituált, akkor arról ő maga, szóval megint a férfiak tehetnek.

Ennek ellenére, szegény nők. Szegény nők azt is zokon veszik, ha nőnek nézik őket (ez már szexizmus), de azt is, ha nem nézik nőnek őket. A hagyományos női szerep ellen is ágálnak, de a férfi szerep sem tetszik nekik. Talán egy részük nem is tudja mit is szeretne? Ezt is azt is, mindent, de az is kevés?

Rendben visszaszívom, nem vádaskodom, de a nők se tegyék azt. Inkább ismerjük el, ezt a világot közösen nők és férfiak tették olyanná, amilyen.  Ismerjük el, itt Európában, sok baj van, de a nők elnyomása, valójában hátul kullog a problémák sorában. Ha már problémát keresünk, akkor inkább a nők és a férfiak társadalmi szerepének jellemének átalakulásán és ezzel járó ellentmondásokon kellene gondolkodni. Jó esetben a nők és férfiak egymás kiegészítői, segítői, élethez, boldogsághoz szükséges társai.

    Gondolatok a szexuális szabadságról.

A szexuális zaklatás és a szexuális szabadság nyilvánvalóan összefügg, amennyiben ezen esetek egy része, nem más: mint helytelenül kezelt alkalmi szexuális partnerkeresés.

A fokozatos szexuális felszabadulás (ez zajlik már jó ideje)  alapvetően egy pozitív folyamat lenne, ha az emberek képesek lennének intelligensen kezelni. Jelenleg a folyamat kétharmadánál járunk és rengeteg az ellentmondás, az ostobaság. Még addig sem jutott el az ember, hogy az alapvetéseket tisztázza. Pl., hogy ami nem árt másnak, inkább használ, örömet okoz, az nem bűn, sőt inkább erény. Azt is el kellene dönteni, hogy a szex különleges, vagy hétköznapi esemény. Vagy: a szexualitást és az erőszakot, bántalmazást, megalázást, erkölcstelenséget nem kellene összemosni, két különböző cselekvés, érzés, okságilag sem függnek össze. Legfeljebb úgy, hogy a szex egy alkalmas terep, de sok más alkalmas terep is van.

A túlzások és ellentmondások korát éljük. Pl. egy ismert férfi egy ismert nőt csinosnak tart, akkor már másnap címlapra kerülhet, mint hím-soviniszta szexista alak. Egy hónap múlva pedig ez az ember nyilvánosan csókolódzik egy meleg felvonuláson, az rendben van, sőt a kritizálók, a rasszisták. Véletlenül hozzáér egy gyerekhez, vagy mond neki valamit, ezért már esetleg börtönbe kerülhet, de ugyanaz a gyerek válogathat a képernyő előtt, a pornó, fél-pornó filmek között. Az emberek önmaguknak is ellentmondanak, ráadásul naponta.

Ilyen környezetbe jönnek létre ezek a „szexuális zaklatások” -  fúj szemét, szex mániás alak -  mondja a kritizáló, majd elmegy szex klubjába és kitombolja magát. Sem jogilag, sem erkölcsileg nincsenek meghúzva a határok, akkor azokat akaratlanul is könnyű átlépni.

Az alapvetések tisztázása után jöhetne a konkrét problémák megoldása. Ettől még messze vagyunk, én mégis rátérek.

    Gondolatok az intelligens alkalmi szexpartner keresésről.

Ha bemegyünk egy étterembe, akkor egyszerűen azt mondjuk, például: szeretnék bécsi szeletet enni, sült krumplival. Ez nem udvariatlan, még kevésbé megalázó. Ha sunyin mosolyogva azt mondjuk a pincérnek: tudja, olyan jó kis husikát szeretnék – az már lehet sértő, vagy fura. Szintén sértő vagy fura, ha elsírjuk magunkat: de nekem már két éve nem főz a feleségem. Vagy: úgy szeretném, ha a számba tömné azt a húst. Esetleg a szánkra mutogatva tátogunk, nos, az sem túl illendő.

Ha szexről van szó, akkor mégis a sértő, fura közléseket használjuk, célozgatunk, vagy éppen gorombáskodunk.  

Normális szex-kultúrában, és normális őszinte közéletben teljesen elfogadható udvarias kérés lenne: szeretnék veled szeretkezni. Esetleg hozzá lehet tenni: az elutasításon sem sértődők meg.

Az ilyen kérés, nem zaklatás, kicsit sem az.  Hiszen van egyszerű udvarias válasz: köszönöm nem.

Erkölcsileg ettől eltérő kérés már lehet bunkóság, de nem bűn. Jogi ügy, a testi, vagy erős lelki kényszerítésnél kezdődik.

Más kérdés, hogy korunkban, lejáratás céljából, vagy csak felhajtásból, minden apróságot fel lehet nagyítani, el lehet túlozni. De ennek semmi köze az igazi zaklatáshoz. 

Normális szex-kultúrában, az alkalmi szexpartner keresés, teljesen normális lenne. Valljuk be őszintén, az emberek többsége, a férfiak és a nők is, annak ellenére, hogy szereti az állandó társát, tartós  partnerét, időnként erős vágyat érez, kisebb alkalmi szexre. Ismétlem: először is meg kellene tanulni őszintének lenni, mindennek ez az alapja. Az alkalmi szexpartner-keresést is meg lehetne oldani elfogadhatóan, normálisan sértés nélkül, kvázi erkölcsösen.

Az emberi közös tudatmezőben (felhőben) hol erősebben, hol gyengébben (most éppen gyengébben) létrejönnek az íratlan, normaként, tanácsként lebegő, etikai kódexek. Többek között a párkapcsolatokra vonatkozó. Van három fontos, talán állandó mondata ennek. A párkapcsolat két ember belügye, ha az nem árt másnak, másoknak. A párkapcsolat alapja csakis a közös, kölcsönös megegyezés lehet. A párkapcsolat történelmileg és biológiailag a gyereknevelésről, családalapításról szól.  Ezek az alapok, más részek viszont jó esetben változnak. Talán ideje lenne, az alkalmi szexpartner-keresés részt is átírni.

Oda akarok kilyukadni, hogy amennyiben az ember, a társadalom (férfi és nő) kialakítana egy, őszinte udvarias a többség számára a jelenleginél jobb, szexuális viselkedés-normát, és kommunikációt, akkor nyilván kevesebb sértés, félreértés, zaklatás történne. Illetve, akkor az adott esetek is egyértelműen megítélhetők lennének.

   Befejezés:

Megmondom az őszintét, nekem már a „botrány” elején is, voltak kétségeim. Néha úgy tűnt, mintha itt a faragatlan, de azért nem bűnös férfit büntetné, utólag, és túl keményen, a sértett nő.

Ráadásul néha mintha a sértettség mögött is lenne valami hátsó szándék, mondjuk politikai sumák. Vagy éppen, feltűnési, bizonyítási vágy.  

Még több bajom volt az ügyben megszólaló (riport nyilatkozat, stb.) ismert, okos emberek mondanivalójával. Vagy inkább a mondani való hiányával. Bár hangoztatták a frázist, „jó hogy beszélünk róla”, de valójában, komolyabb téma, alaposabb megbeszélésére nem került sor.

Azzal kezdtem, hogy ”most hogy elcsitult”, de ez tegnap volt. Este éppen azt tudtam meg a híradásokból, hogy nem csitult el: az amerikai színésznők, pazar ruhákban ékszerekben tiltakoznak, hogy ők kevesebb milliót keresnek, mint férfi társaik. És persze az „udvarlást” is neheztelik.  Hát nem tudom, nekem ez is visszatetszőnek tűnik. Lehet, hogy valamire fel akarják hívni figyelmet, de azt ízléstelenül és sekélyesen teszik.

Folytatódik a maszatolás, a ködösítés. És a kipécézett lejáratás.

Én egy senki vagyok, de ha valóban ekkora az érdeklődés a felháborodás, a fontosság, javaslom, hogy az alábbi témákban, kérdésekben induljon értelmes közvita, köz-beszélgetés, köz-megegyezésre törekvés.

Milyen megaláztatások vannak? A társadalmat, a rendszert miként kellene átalakítani, hogy kevesebb megaláztatás legyen? Mit lehet tenni a jogilag nem bűnös, de társadalmilag káros (mentálisan hitvány) emberekkel?  Milyen irányba, hogyan kellene változni a szexuális kultúrának, a szexuális viselkedésnek, és kommunikációnak? A szexuális szabadság, mint természetes igény meddig és hogyan fejlődhet tovább? Hogyan lehet a jelenlegi szexuális élettel, erkölccsel kapcsolatos szélsőséges nézeteket értelmesebb mederbe terelni? Mi nevezhető zaklatásnak, mi bunkóságnak, változzanak e, a jogszabályok? Korunkban az átlagos nő, ill. férfi mennyire, miben térjen el a hagyományos szerepektől? Ezek az én kérdéseim, de a fő kérdésekben is konszenzusra kell jutni.

Miről is van szó: mi, a közösség, közös gondolkodás bölcsességével próbáljunk meg tanácsokat adni, végső soron saját magunknak, abban hogyan tudnánk kellemesebben jobban élni. Természetesen úgy hogy az ne mások kárára történjen, sőt… Jó lenne.

20 év múlva kacagunk

20 év múlva, remélhetőleg az utódaink elképedve mondják: Jézus, ezek ezt elhitték. Néhány egyszerű kérdés, a jelenlegi vezetés és annak támogatói felé:

0.     Valóban, ahogy a kormány állítja, mindenki Soros-bérenc, migráns-párti, aki a kritizálni meri a vezetést, aki logikát, értelmet, közboldogulást keres?

1.     Mi megvédtük megvédjük az országot, Európát, de mégis állandóan az eljövendő migráns-katasztrófától félünk. Akkor hogyan védtük, védjük meg?

2.     Mi megvédtük, megvédjük az országot, Európát, de akkor  suttyomban miért telepítettek le sok ezer migránsot hazánkban? És ezt miért tagadták le?

3.     Mi megvédtük, megvédjük az országot, de ide nem is akarnak jönni, csak tranzit országnak tartanak minket. Akkor kiktől is akarjuk megvédeni az országot?

4.     Hogy is állunk, Európával (elsősorban EU)? Ők ostobák, rosszat akarnak maguknak és nekünk.

4a. De akkor miért akarjuk megvédeni őket?

4b. Egyáltalán, miért akarjuk megvédeni őket, ha nem kérik?

4c. A legtöbb európai ország EU politikus, Soros is, a hazai ellenzék is, csak ellenőrzött, megszűrt, csakis az igazi menekülteket beengedő beengedést akar. (Európában fokozatosan csökken az éves beengedések száma. A szigorító intézkedések sokasodnak.  A balhék többsége a korábbi sok évtizedes beengedés, ill. „rossz integrálás” következménye.)

Akkor mitől akarjuk megvédeni őket?

4d. Ha Európa ennyire ostoba, rosszindulatú, akkor miért ad nekünk pénzt?

4e. Ha Európában ilyen borzasztó a helyzet, akkor miért mennek oda, a magyar fiatalok százezrei dolgozni? És hogy mernek a turisták százezrei odamenni?

4f. Ha saját országunk migráns-védelme mindenek felett áll, és az EU veszélyezteti azt, akkor miért nem lépünk ki?

4g. Ha olyan erősek vagyunk, hogy mindenkit meg tudunk védeni a migránsoktól, akkor miért félünk állandóan?  

5.     A titkos, a bizonyíték nélküli Soros tervet, annak létrejöttét nem látja kb. 380 millió ember?  Csak néhány politikus látja?

5a. Ha Európa keményít, és Orbán véleményét egyre inkább respektálják, akkor hogyan érvényesül a titkos Soros terv?

5b. Mennyire életszerű, hogy van egy fő-gonosz, aki viszonylag hasznos dolgokat mond, tesz (vannak tévedései is),  de titokban el akarja pusztítani Európát? (És az egyesek szerint, ez egyelőre sikerül neki. Ez nem a mesefilmek témája?)

6.      Mi megvédtük, megvédjük az országot, de ki az a „mi”?

6a. Az ország elsöprő többsége, 2,3 millió ember.

Még ha igaz is ez a szám, ez miért elsöprő többség?

6b. Ha ez elsöprő többség elutasítja, akkor miért bombázzák, tovább a lakosságot nem kevés közpénzen, hogy utasítsa el a migránsokat?

6c. Az egyszerű honpolgár konkrétan mit is tud tenni? Miben is kérik a segítségét? Ezt miért nem nevezik meg konkrétan?

6d. Valóban annyira fontos ez a kérdés, hogy minden más, demokrácia, oktatás, egészségügy, korrupció, szegénység, stb., stb., mellékessé válik?

6e. A vélt haszon mellett, valóban mekkora kárt, károkat okoz hazánknak, ez a szélsőséges politika?

Ez csak a migráns-ügy volt, ugyanennyi kérdést fel lehetne tenni, a korrupció vonatkozásában, vagy demokrácia vonatkozásában is. Majd egyszer nevetünk mindezen, de nem most, még várnunk kell (rajtunk múlik mennyit) hogy kacagjanak, hahotázzanak, az emberek.