Álszent világ (youtube)

Azért lett végül is "álszent világ", a bejegyzés címe, mert a fenti videót a YOUTUBE törölte, mert szerintük szexuális tartalmat jelenít meg. Én inkább erotikus tartalomnak nevezném. 
Az álszenteskedés pedig abból ered, h. mai világban, amikor filmekből mindenhonnan elég durva szex ömlik az emberekre, 
ez a film direkt erkölcsösnek számít.

Az álszenteskedők nem bökték ki.

A cím magyarázata.

Az élszenteskedők, pl. a Youtube ellenőrei, ezt a videót  nem törölték szexuális tartalom megjelenítése miatt. Ez csak azért érdekes, mert ehhez hasonló jellegű videót törölni szokták, egyébként alászenteskedő attitűdből.  Szóval a saját baromságukban sem következetesek.

Utazás Erotika bolygóra

Féljen a magyar!

Féljen a magyar!

Nálunk ezt a szerencsétlen járványt soha nem fogják lezárni. Legalább egy évig biztosan aktívan ijesztgetnek ezzel is, de később is elő-elő fogják szedni. Itt nem lesz tanulság-levonás, a hibák feltárása, csak folydogál tovább a szennyvíz.   „Tartsuk csak ezt a népet félelemben kétségbe, akkor uralkodhatunk felette.” – gondolják, nem alaptalanul. Amúgy is imádnak stresszeltetni. O, F társaság egyfolytában stressz alatt tartja az amúgy békés magyar lakosságot.

Élvezik, értenek is hozzá, de hatalmi taktikájukhoz is hozzátartozik. Minket állandóan támadnak, Brüsszel, Soros, migránsok, és mindenki, aki nem a fidesst éljenzi. Nálunk az ellenzék is hazaáruló. A lakosság pedig átvette, kénytelen volt átvenni ezt az idegbeteg légkört. Egyébként is mit tegyen, ha kétnaponta vágnak az arcába egy-egy vérlázító pofátlanságot.

Persze talányosnak tűnhet: a birkák miért szavaznak a stresszar-kavarókra? A válasz nem annyira bonyolult: mert elhiszik a hazugságaikat, elhiszik, h. ők a védelmezők. (És talán, mert szeretnek félni is, meg szolgálni is.)

Mi a vereségeinket, pl. Trianon, ünnepeljük, nem felejtünk, harcban állunk. Előre viszont nem nézünk. Hátrafordított fejjel küzdünk, nem létező démonok ellen, egymás ellen, a létező problémák eközben lépten-nyomon tarkón vágnak.  A határos országok és a visegrádi országok sajtóját olvasgattam, és meglepetten tapasztaltam: náluk szinte nincs Soros probléma, Brüsszel probléma, migráns probléma, ha van is sokkal békésebben, normálisabban kezelik ezeket.  Náluk még ezt a járványt is békésebben, normálisabban kezelték, kezelik. Az is igaz, náluk nincs ennyi takargatni való. Nem náluk van kevés, nálunk van rengeteg.  Ennyit már csak félrevezető hazugsággyár hálózattal lehet elfedni.

Mi történt és mi történik a járvány kapcsán és ürügyén, Orbanisztánban, vagy ahhoz hasonló országban?

Ezt akkor értjük meg, ha látjuk, e járványt a vezetés, „uralkodó osztály” elég könnyen fel tudja használni a maga javára, főleg egy Orbanisztánhoz hasonló országban. Egyszerűbben, a járvány, a rossz kezelés miatt rendkívül ártalmas volt, van a nép számara, de nagyon jól jött az uralkodó osztálynak. Elfedte az amúgy is jelentkező válságokat, ürügyet adott egy csomó népet bekussoltató intézkedésnek, és egyesek szemében népmentőnek állította be az uralkodókat. Ezért nem lehet számítani egy ésszerűen gyors, a tanulságokat levonó, igazságot feltáró lezárásba. Inkább egy fokozatosan gyengülő, de fenyegetettséget fenntartó, hatalmat szolgáló, agymosott embereket sokasító, elmaszatolt folytatásra kell számítani.

Egyszerűbben, a hatalmi manipuláció minden eseményből, legyen az akár egy járvány, lehúzza a maga számára hasznos hét bőrt.

Ez az írás egy kisebb lezárás, de a Hüleség Kézikönyve Google oldal alatt olvashat egy könyvecskét.

Halál után

Mennybe, vagy pokolba

A régi és a mai diktátorok.

A régi és a mai diktátorok.

Bár a diktatúra lényege már évszázadok, sőt évezredek óta azonos, az alapvető módszerek is, de azért vannak másodlagos, de mégis érdekes különbségek. A régi diktátorok, pl. Hitler, Sztálin, stb. (és alvezéreik is nagyjából) azért szenvedtek, megtapasztalták mi nyomor, mi az éhezés, mi a háború, mi az igazi harc, sőt még néha dolgoztak is. A régieknek voltak elveik, hitből voltak aljasok.

A mai diktátorok O, P, E, stb. (és alvezéreik is nagyjából) ezzel szemben a sors által, és szüleik által elkényeztetett mondhatjuk szerencsés alakok, akik nem tudják mi az igazi szenvedés, mi az igazi háború, mi az igazi harc (szerintem ezek még csak nem is verekedtek), legfeljebb a szüleik verték meg néha őket. Nem ismerik a komoly betegséget, sem a komoly igazságtalanságot. És az igazi fárasztó munkát sem ismerik. Sőt még igazán kreatív, összetett szellemi munkát sem végeztek.

A régi diktátoroknak az eszme az ideológia olyan volt, mint egy állandó támaszték, mint egy bevált mankó, nem cserélgették, hittek benne. Egy irányba hazudtak. Az újaknak az eszme, ideológia, csak cserélgethető dísz.  Ezeknek az újaknak már nincsenek elveik, nincs igazi ideológiájuk, ha csak a puszta, az önmagáért való harácsolást, hatalmi győzelmet, a pozíció-szerzést nem tekintjük elvnek. Úgy váltogatják az elveiket, mint az alsógatyáikat, ahogy éppen az érdekük diktálja. Hazugságaik iránya is váltakozik, ügyesebben hazudnak. Úgy működnek, mint a maffia-keresztapák.

Itt azért meg kell jegyezni, van egy másik összetevő is, a jellem, a gerinc, az önzetlenség, vagy, ahogy divatos mondani: az érzelmi intelligencia és a társadalmi intelligencia. Na de, aki jellemtelen, törtető (talppal és talpnyalással), ráadásul szerencsésen előrejut, az kegyetlenebb lesz, mint egy régi diktátor. Hiszen, hogy is érezhetnének szánalmat, szolidaritást azon átlagemberek iránt, akik azért gyakran szenvednek, betegek lesznek, gyakran igazságtalanság éri őket, de minimum állandóan fáradoznak, dolgoznak. Ezek az uraskodó alakok mindezt nem élték nem érezték át, empátia szintjük szinte zéró, ezért nem tudnak szolidárisak, demokratikusak, lenni.  Legfeljebb megjátsszák magukat. Egyébként magukban inkább lenézik ezeket a gyenge embereket.

A siker, melynek egy része mindig szerencse, jó esetben alázatra tanít. Máskor „akkor én egy különleges kiváló ember vagyok” gondolattal a kevélység tévútjára visz. Ebből ered a hatalmi függőség, a diktatórikus elhajlás betegsége. Mely betegségnek nagyon sok bűnös, káros következménye van.  

Itt van például ez az O nevű, most már láthatóan a vágyain uralkodni képtelen alak, aki gyakran dicsekszik, hogy milyen kemény, nehéz gyerekkora volt. De végignézve az életén nem nagyon látunk ilyent, inkább azt, hogy a szocialista rendszer, a számára jókor jövő rendszerváltás, Soros úr, és saját hatalmi trükközései segítségével szerencsésen lépdelt előre. Különösebb megpróbáltatás nélkül, már fiatalon komoly pozícióba került.

Ő már egy tipikusan mai diktátor, aki bizonyos szempontból szelídebb, hajlékonyabb, de más szempontból kegyetlenebb rafináltabb, mint a régi diktátorok.  És ezek szívósak is, mert ezek kvázi egyfajta sporttevékenységnek nézik a vagyon és a hatalom harácsolását, a választási győzelmeket. Ezeket nem akadályozza sem érzelmi vívódás, sem erkölcsi megfontolás.  - Ha nem jön be, akkor legfeljebb felelősségre vonás nélkül visszavonulok a birtokomra - gondolják, nem alaptalanul. Mi is tartaná vissza a szemétkedéstől? Igaz, még az ilyen alakok is hazudnak maguknak: a népért teszem, stb.. De még ezek az önhazugságok is komolytalanok, még magukat is kétszínűen vágják át. Persze mindez nemcsak O-ra, de a társaira is érvényes, tudjuk, kikről van szó.