Kivaghy - klímaválság – természetrombolás
1. Mit tudok én hozzátenni ehhez a témához?
Azt gondolom, h. a lényeges tényezők összeszedésében, azok logikus néha másfajta „ilyen még nem volt” rendezésében kategorizálásában jó vagyok. Abban is jó vagyok, (helyzetemből is adódik), h. egy átlagosan művelt, társadalmi ügyek iránt érdeklődő és viszonylag tájékozott polgár szemszögéből elemzem a közügyeket. Tehát előnyként, újszerű megközelítésnek tekintem, h. nem vagyok tudós, szakember. Azt gondolom, remélem, h. az írásom, írásaim egy meglehetősen széles réteg számára érthetőbb, mint egy tudós, szakember sokszor bizonyos részletkérdésben elvesző elemzése. Tehát a problémakör lényegét megmutató, de mégis átfogó elemzést próbálok írni, és reményeim szerint sikerül is.
Tulajdonképpen két kérdésben folyik a vita, zajlik a kételkedés.
1. Az egyik: egyáltalán van e klímaválság? Illetve természetpusztulás, a természeti erőforrások (energia, nyersanyag) apadása? Én ezt égszerűbben; klíma és természetpusztulásnak nevezem.
2. A másik: ha van klímaválság, ill. természetrombolás, erőforrás apadás (klíma és természetpusztulás) akkor az, vajon az emberi tevékenység következménye?
Viszont ez a két kérdés, gyakorlatilag rengeteg kételkedésben valósul meg, szinte állandóan vitatják a klíma és természetvédelem fontosságát. Elméletileg is vitatják, aminek a következménye, h. a gyakorlati intézkedések is lazábbak, enyhébbek, lezserebbek.
Nyilván ebben az írásban nem tudom az összes klímaválságot cáfoló érvet és ellenérvet felsorolni, de azért az egyik kedvencemet (mármint negatív kedvencemet) azért nem hagyhatom ki.
„Fölösleges megijedni pánikolni a föld és az emberiség történetének során, már voltak hasonló, sőt nagyobb klímaválságok (felmelegedések, özönvizek, lehűlések jégkorszak, stb.)”
Erre röviden csak ennyit válaszolok: Azért mert voltak akár a földtörténet során, akár az emberi történelem során, óriási károkat, szenvedéseket, pusztításokat okozó klíma-katasztrófák amiket azért valahogy túlélt az élővilág, ill. az ember, - ezért jobb ha szép nyugiba várunk nem ugrálunk? Majd ezt is valahogy túléljük, nem kell izgulni, mert igaz, sok szenvedést, halált, kárt okoznak ezek, de egy kevesen túl fogják élni, - köszönöm ez az érvelés engem valahogy nem nyugtat meg. Egyáltalán nem nyugtat meg, sőt még súlyosabbnak látom a helyzetet, hiszen ismétlődő dologról van szó.
Szóval ezek az okoskodások: „volt már hasonló, de mégis itt vagyunk, nincs nagy baj” – nem nyugtatnak meg, és remélem másokat sem.
Ennél is nagyobb baromság: Nem kell izgulni, majd elmegyünk a Marsra – de ezt itt nem fejtem ki.
Sajnos a „kulturális agymosás” is sokat torzít azon, h. problémakör hogyan rakódik bele az agyakba, vagyis a köztudatba.
Éppen tegnap este sugároztak akármelyik csatornán egy (egy újabb, kb. 28-dik) amerikai klímakatasztrófa filmet. Bár kétségeim voltak, h. nem láttam már, mert annyira sablonosak, össze lehet keverni őket. Elismerem, h. az akciófilmeknél fél fokkal értékesebbek, de csak fél fokkal.
A film-sablon: Jön valami random, váratlan klíma-katasztrófa, hőség, jég, árvíz, (a földrengést csak közvetve lehet ideszámolni) stb., - ez eddig még reális lenne. Szinte minden filmben, ekkor a hatóság, állam, rendőrség, katonaság, stb. elkezd töketlenkedni.
De van egy szűk hősies csapat, néhány civil ember (általában az elnökkel barátságban), aki elkezd dolgozni a föld, az emberiség megmentésén. A helyzet fokozódik, milliók halnak meg, elpusztul a fél világ. Itt általában beugrik egy szerelmi szál, vagy valami személyes sztori, elfedve a fő témát, a katasztrófát.
Szóval már-már annyi a földnek, az emberiségnek, de akkor ez néhány hősies ember, hoppá megmenti a maradék emberiséget. A vége: lassú, áradó zenei aláfestéssel az amerikai elnök a barátaival együtt közli, h megmenekültünk és újrakezdjük, az emberek mosolyognak.
Felsorolom, mit üzennek ezek a filmek:
Az állam a társadalom, a társadalmi rendszer egy elhanyagolható semmire se jó dolog. (Felettébb veszélyes üzenet. Látjuk is hatását, tulajdonképpen az emberekből kiirtják közösségi szellemiséget. Látszólag a filmben mindenki nagyon is közösségi, emberbarát, szolidáris, de azzal, hogy a nagy-közösség lényegét a társadalmi rendszert „eltüntetik, degradálják” mégis rombolják a közösségi tudatot. Szóval az üzenet, nem ez: munkálkodjunk azon, hogy egy jobb, fejlettebb társadalmi rendszert hozzunk létre. Hanem ez: mindenki próbáljon meg önállóan esetleg a családdal együtt boldogulni, ha szükséges önállóan hősködni, és ennyi elég.)
Másik üzenet: Igen, bármikor jöhet katasztrófa, el is pusztulhat a fél világ, milliók hallhatnak meg, de nem kell félni, valahogy megússzuk, vagyis még sincs nagy baj. Még pontosabban: elkerülhetetlen a katasztrófa, de végül is az emberiség mégis fennmarad. Mellékesen milliók halála óriási pusztulás nagyjából rendben van, nincs ebben semmi különleges. (Ez még az előzőnél is veszélyesebb, rombolóbb üzenet. Nyilván a film végkicsengése nem az, hogy a megelőzés érdekében még többet kellene ténykedni, hanem az ellenkezője, hiszen, majd valahogy menekülünk. Szinte mindenki magát a megmenekülők, közé számítja, ilyen az emberi psziché. )
Valamint azt üzeni, h. az amerikai emberek a világ legokosabb leghősiesebb példányai. (Ez az előzőkhöz képest csak kis baromság)
Szóval minden szinten, „kulturális” szinten is zajlik a kételkedés, illetve a tudattorzítás.
Az írásom egyik célja, h. tisztázzam, ha kell cáfoljam, eme kétségeket, ill. torzításokat.
Ha elfogadunk néhány, később taglalt alap-alapelvet, és néhány komoly érvet, valamint azokat helyesen értelmezzük, akkor ezek a kérdések egyértelműen eldőlnek. De mielőtt ezekre rátérek, előtte egy másik gondolatsor.
Tény, h. a kételkedésnek van némi alapja.
Az egyik, ami magyarázhatja a kétkedést, az a hektikusság. Vagyis az, hogy a káros hatások (pl. aszály, vihar, stb.), egyes helyeken (országokban) hol nagyon keményen jelentkeznek, máskor viszont „minden rendben van”, ilyenkor általában mi emberek elkábítjuk magunkat: nincs itt semmiféle klímakatasztrófa, természetrombolás. Egyszerűbben, nem vagyunk annyira okosak, h. sok éves átlagot számoljunk és nézzünk.
A másik, azon tény, hogy nincs olyan környezetvédelem, természetvédelem, klímavédelem, mely csodaszer lenne, melynek nem lenne káros mellékhatása, sőt bizonyos fokú környezetszennyező hatása.
A harmadik pedig, az a szintén vitathatatlan helyzet, h. manapság mindennel kapcsolatban zajlik zavaros habosítás, a manipuláció, a hazugságok, rémisztgetés világát éljük.
Tény, h. korunkban minden probléma, azok megoldhatóságának rákfenéje az általános manipuláció. Az össze-vissza kavargó, mindent összezagyváló manipuláció lehetetlenné teszi az igazán átgondolt tervszerű egységes helyzetértékelést, és adott, szükséges esetben, az egységes fellépést.
Tehát ebben a helyzetben, amikor a hamis katasztrófák összekeverednek a tényeleges valószínű bajokkal, válságokkal, persze hajlamosak vagyunk mindenben kételkedni. Vagy a naivak, hajlamosak mindentől rettegni. Vagy, ami a legrosszabb, attól félnek, amitől nem kellene, és amitől kellene, arra legyintenek. Talán éppen ez a profi manipulálók célja.
Szerény véleményem szerint a klíma és természetrombolás, egy olyan baj, válság, potenciális katasztrófa, ami nem blöff, ellentétben sok más felfújt problémával. Ezt a problémahegyet nem felfújjuk, hanem ellenkezőleg lekezeljük.
Később még visszatérek annak bizonygatására, hogy ez miért komoly probléma.
A következőkben inkább a lekezelés tényét bizonygatnám.
Igen nagyjából elismerjük, h. gáz van (fogy a gáz a földben, de nő a gáz a levegőben), hogy pusztul a természet, de csak amolyan immel-ámmal, „ej, ráérünk arra még” felfogással.
A jólétet, az ipari növekedést, a fejlettségi fokot, egyáltalán a fejlődést, még mindig elsősorban a mennyiségi fogyasztással mérjük. A GDP is mennyiségi fogyasztást mér.
Ez, ha nem lenne klímahelyzet természetrombolás, akkor is korszerűtlen baromság lenne, de így dupla baromság.
Ha majd a közgazdaság-tudomány, az országok vezetése és a köztudat is áttér azon felfogásra, szemléletre és gyakorlatra, hogy nem a mennyiségi fogyasztást, de a minimalizált-minőségi fogyasztást (ez nem luxus-fogyasztás, nem is nyomorgás) értékelje, akkor mondhatjuk, hogy elkezdődött a klímaválság, természetrombolás megoldása. Minőségi; vagyis a testi-lelki egészséget erősítő,és persze a klímát, természetet védő fogyasztás, életmód.
Megjegyzem a természettudomány, a technikai fejlődés is kevesebbet tesz a kelleténél.
Valamint, ahogy mondtam, vannak alapelvek, fontos érvek (ezekről még szó lesz), amiket az embereknek ismerni kell.
Ezt később folytatom, most az elején csak arra akartam kitérni, h. egyelőre még el sem kezdtük a komolyabb védekezést, megoldást, annak ellenére, h sokan már ott tartanak: hát ennél többet már nem is lehet tenni.
Sokan azt gondolják, h. mert a föld lakosságának egy kisebb része, már szelektíven gyűjti a szemetet, és annak kisebb részét újra hasznosítják, meg sokan, de még mindig kevesen biciklivel közlekednek, esetleg elektromos autóval,már mindent meg is tett a nyugati világ, - „többet már nem lehet”.
Ha már itt tartunk, akkor folytassuk a legveszélyesebb baromság-frázisokkal. Azokkal, amik valóban a legnagyobb akadályai a megoldásnak, annak h. létrejöjjön, a klímavédelem, a természetóvás, és részben helyreálljon, legalábbis javuljon a helyzet.
A három legkárosabb hamis felfogás:
1. Szóval az első káros felfogás valahogy így szól: Valójában nincs is nagy baj (volt már ilyen, stb.) majd helyreáll a természet egyensúlya, nem kell rinyálni. (Igen elismerjük, h. vannak kisebb problémák, de ezek nem súlyosak.)
2. Ennél is károsabb felfogás: Nagy baj van, de az ember ennél többet nem tud tenni, már így is szinte mindent megtettünk, szóval sajnos a folyamat megállíthatatlan. A bajokat, problémákat döntően nem az emberek okozzák, hanem a természet hatalmas erői, nincs mit tenni.
3. Ennél is károsabb felfogás: Valószínűleg nagy baj, van de teljesen mindegy én megpróbálok a magam módján ha kell másokat lesz@rva, a saját kis életem kellemesen gazdagságban élni. Szóval az emberiség, a klímaválság a természetrombolás konkrétan engem nem nagyon érdekel.
Na most itt meg kell állni: Ennek az írásnak és minden közéleti gondolkodásnak és minden tudománynak és sok minden másnak csak akkor van értelme, ha feltételezzük, h az emberek többsége bizonyos önzőségi határt nem lép át. Tehát például feltételezzük, h. a harmadik felfogás messze áll az emberek többségétől. Mert ha nem így van, (egyelőre még nem így van), akkor minden értelmetlen, a klímaválságon, a természetpusztításon,a megoldásán való gondolkodás is.
Emlékezzünk az elején feltett két kérdésre, valamint a néhány téves felfogásra melyek körül zajlanak a viták, melyekhez kapcsolódnak a kételkedések.
1. Egyáltalán van e klímaválság? Illetve természetpusztulás, a természeti erőforrások (energia, nyersanyag) apadása?
2. Ha van klíma és természetrombolás, erőforrás apadás, akkor az emberi tevékenység következménye?
A három hamis káros felfogás pedig pár sorral feljebb olvasható.
Nagyon leegyszerűsítve, ezt a „legyintgető, baj van, de azért nem akkora, ez is, az is belefér, kicsit teszegetek, de ezért nem hozok nagyobb áldozatot” szemléletet és életstílust kellene valahogy cáfolni.
És akkor nézzük a négy-öt súlyosság-érvet, melyek elfogadása, megértése szerintem fölöslegesség teszi ezeket a kételkedéseket, vitákat.
Fontos súlyosság-érvek:
1. A természet ezzel együtt a klíma és természet állapota, egy összefüggő hatalmas gépezet. Az egész földre, az egész világra és szinte minden fontos területre (egészség, energia, gazdaság, életminőség, stb.) kiterjedő bonyolult gépezetről (szerkezetről, organizmusról) van szó, amelyben hatásláncok ezrei jöttek létre.
Ez egy precízen felépített összefüggő kényes gépezet. Az ember csak egy kisebb részét ismeri a gépezetnek, a folyamatoknak, bármikor kialakulhat egy nagyobb katasztrófa. Az ember, akár egy ember is, adott esetben akaratlanul is jelentős károkat okozó láncreakciókat tud beindítani. Amire eddig is volt példa, de ezután egyre nő ennek kockázata. És sajnos nemcsak a katasztrófafilmekben, de a valóságban is nő az esélye egy nagyobb, szinte az egész világot érintő, erősebb, gyorsabb időjárás (vihar, árvíz, felmelegedés, stb.) katasztrófának. Mivel már most is sűrűsödnek, erősödnek az ilyenek, komoly esély van arra, hogy ugrásszerű erősödés jön létre. Valamint arra is van esély, hogy nem hirtelen, random, de gyorsabb ütemű fokozatos, megállíthatatlan általános összeomlás jön létre.
2. Az lehet, hogy a főmérkőzés a természet erői között zajlik, de a mérleg nyelve az ember. Vagyis a természeti egyensúly felbomlásába az emberi tevékenység, mint egy kisebb, de mégis irányt meghatározó tényező vesz részt.
A lényeg, h. a látszólag jelentéktelen emberi tevékenységnek, mint egy kisebb súlynak, a kiegyensúlyozott mérleg egyik (rosszabbik) serpenyőjében, mégis jelentős szerepe lehet a klímaválságban, természetrombolásban.
Pl. A légkör állapota az ember nélkül is romlana, vagyis erősödne az üvegház-hatás, stb., - de csak minimálisan. Mire jön az ember és rátesz egy lapáttal. Kicsike lapáttal, de ez éppen elég a komolyabb baj kialakuláshoz. Ráadásul jön a gépezet elv, és bonyolult hatások folytán még nagyobb probléma jön létre.
3. Ha egy kisebb problémát elhanyagolunk (felfújják a klímahelyzetet), akkor szinte biztos, h. a probléma növekedni fog, és végül kezelhetetlen lesz. Főleg, ha ilyen nagy, bonyolult, komoly kockázatú problémát hanyagolnak el. Egyszerűbben, sokkal könnyebb megelőzni a nagy bajt, mint kezelni. Nemsokára felsorolom a klíma és természetrombolás összes alap-tényezőjét, amiből kiderül, hogy rendkívül szerteágazó és bonyolult problémakörről van szó.
3a. Továbbá még ezt is hozzá lehet tenni: A föld erőforrásai végesek, a szennyezhetősége is véges, tehát, ha mérsékeltebb gyorsasággal romlik az állapot, akkor is romló tendencia alakul ki, aminek a végén ott van a katasztrófa. Ráadásul, jelenleg nem lassan romló tendenciát láthatunk.
4. Végül, a súlyosság-érvek közé kell tenni azt is h. a klíma és természetpusztulási válság szinte biztosan beleilleszkedik egy válság-láncreakcióba. Sajnos a különböző válságok (gazdasági, szociális, egészségügyi, klíma és természetpusztulási, irányítási, erkölcsi, stb.) természetüknél fogva nem külön-külön támadnak, hanem összekapcsolódnak, egymást erősítik. Ez pedig minden válság veszélyességét növeli.
Mindezen súlyosság-érvek cáfolják a kételkedők, lebecsülők érveit, sőt inkább az üzenik, h. most már aztán ideje lenne komolyan venni ezt klíma és természetrombolási helyzetet.
Még egyszerűbben, a négy-öt komoly érv azt mondja: ha igaznak látszana, hogy nincs is nagy baj, akkor is „nagy baj van”, akkor sem tökölődhet, kételkedhet az ember tovább.
Ideje lenne a viták azon részét lezárni, hogy mekkora a baj – egyértelműen, nagy a baj. Szóval most már a megoldásra kell koncentrálni, és azon lehet vitázni, de nem végtelenségig. Ki kell dolgozni egy kemény megoldási tervet és azt szigorúan betartani
Először is látni kell a klímaválság, természetrombolás károssága egy nagyon széles területet ölel fel, - azért próbáljuk meg felsorolni:
1. Klímahelyzet, légköri hatások.
1a A légkör állapota, illetve a rétegek vastagsága, összetétele, üvegházhatás, felmelegedés.
(Közvetett hatások, rengeteg, pl. időjárás. Nagyon fontos hatás: a víz körforgására való hatás. )
1b Különböző sugárzások, általában káros sugárzások kivédése, ill. mindennek csökkenése.
1c Mágneses mezők állapota, változása.
2. Időjárás állapota. Az időjárásra tett hatások.
2a Általános felmelegedés. Ami több éves átlagban mérhető, pl. a föld és a levegő, légkör sok helyen mért hőmérséklete. A vizek, tengerek hőmérséklete. A tengerszint emelkedése. A jégmezők nagysága, csökkenése. Az aszályos területek nagysága, növekedése. A víz-egyensúly (sósvíz-édesvíz) felborulása. Az elsivatagosodott területek nagysága, növekedése. Az erdőtüzek sokasodása.
Stb., stb.
2b. Az időjárás hektikusságának erősödése. Viharok, ciklonok erősödése. Extra esőzések, árvizek sokasodása. Időszakos extra hó és jég „viharok” kialakulása. Stb.
3. A természet (elsődleges természeti erőforrások, föld víz élővilág) mennyiségi és minőségi csökkenése romlása.
3a A levegőszennyezettség növekedése
3b A talaj, beleértve a termőtalaj romlása.
3c A vizek minőségének romlása.
4. Élővilág csökkenése, romlása
4a A növényzet, erdők csökkenése, minőségének romlása.
4b Az állatvilág átalakulása, fajok kihalása, tápláléklánc megszakadása, stb.
5. Az ásványi energiahordozók (kőolaj, földgáz, kőszén, fa, stb.) csökkenése.
6. Ásványi kincsek, nyersanyagok csökkenése.
Nevezzük ezt „hatpontos klíma és természetrombolásnak”.
(Eszünkbe juthat: rendkívül bonyolult, érzékeny gépezetről van szó.)
Károk másféle kategorizálása:
Emberi egészség károsítása (pl. légköri sugárzások)
Életminőség, kellemességi faktor károsítása (pl. tartós kánikula)
Élővilág, állat és növényvilág károsítása.
Mezőgazdasági termelés károsítása
Ipari termelés károsítása, ill. a védekezési termelések, költségek növekedése.
Egy további kategorizálás:
Természet, természeti erőforrások fogyása.
Negatív átalakulás
Szennyeződés, elszemetelődés.
Végül, egy további kategorizálás:
Időjárási károk: aszály, erdőtűz, vihar, cunami, árvíz, stb.
Mezőgazdasági károk.
Gazdasági károk, nyersanyag, energia kitermelése nehezedik, drágul, stb.
Élővilág szürkül, fogy, szennyeződik, fajok halnak ki.
Mindennek, plusz a légkör romlásának negatív hatása az emberi egészségre.
De a kiindulási alap maradjon a „hatpontos klíma és természetrombolás)
További fontos megállapítások:
1. A hatpontos klíma és természetrombolás, az elhanyagolás, a romlás arányában, rendkívül nagy és szerteágazó ártalmakkal bír az emberiségre, akár a pusztulásához is vezethet.
(Valamekkora klíma és természetkárosítás elkerülhetetlen, de az elhanyagolásnak, a rossz kezelésnek a rombolásnak rendkívül nagy jelentősége van. Nincs csodaszer, de olyan jelentős ártalmak rombolnak, további veszélyek leselkednek, amelyeket szükséges megakadályozni. )
2. A hatpontos klíma és természetrombolás, végső soron globális minden országra, népre kiterjedő probléma, az emberiség problémája. Bárhol is, bárhogyan is rombolják a klímát, természetet, az előbb-utóbb kiterjed az egész földre.
3. Nincs olyan fogyasztás, ami ne károsítaná a klímát, természetet, viszont ez a negatív hatás, a fogyasztás fajtájától függően, jelentősen eltérő nagyságú lehet. Viszont a fogyasztás mennyisége mindenképpen arányos a károsító hatással.
A fenti három megállapításra több helyen fogok hivatkozni.
Ezek után tegyük fel a két eredeti, kezdeti kérdésnek (nincs is nagy baj,- baj van, de az ember semmit se tehet) megfelelően:
A felsorolt „hatpontos klíma és természetrombolás egyik pontja sem igaz? Ha igaz néhány pont, akkor már a „nincs itt komoly probléma” felfogás megdőlt. Akkor már csak arról mehet a vita, h. mekkora ez a klíma és természetrombolás?
A következő rész arról szól, hogy ideális optimális helyzetben mit lehetne, ill. kellene tenni. Tehát nem a világ jelenlegi valóságáról szól, eme valóságban sokkal borzalmasabb a helyzet, miről később lesz szó. A következő rész arról szól, hogy a legfejlettebb régiók, pl. skandináv országokban hogyan lehetne továbblépni
Nagy általánosságban arról szól, hogy az ismert szokásos viszonylag fejlett ismert klíma és természetvédelem nem elég, - mit kellene még tenni, h. ne következzen be egy klíma- katasztrófa, egy visszafordíthatatlan természetpusztulás.
Hová tegyük a környezetvédelem (klímaválság, természetrombolás megállításának) prioritását?
A kérdés megválaszolásához először is meg kell állapítani: milyen tényezők között kell megállapítani a prioritást?
A kérdést úgy is meg lehetne fogni, hogy melyek a legfontosabb társadalomépítési teendők, és ezek között milyen fontossági sorrendet lehet megállapítani. Például:
1. Új demokratikusabb rendszer kialakítása.
2. A manipuláció, a hazugságok, a tévedések csökkentése, csökkenő tendencia kialakítása. Illetve egy igazabb, igazságosabb világ létrehozása.
3. A környezetvédelem erősítése, pontosabban klímaválság, természetrombolás fokozatos csökkentése, megállítása.
Ezek is fontos feladatok, de talán kijelenthető, ezek nem ütik egymást, egymás mellett, sőt egymással kölcsönhatásban, összhangban még könnyebben kialakíthatók. De ezek inkább eszköz-tényezők, de melyek a cél-tényezők? Amelyek elsődlegesen fontosak az embereknek, emberiségnek.
Itt és most ezeket a cél-szükséglet tényezőket sorolom fel (normális társadalmat nagyjából optimális helyzetet feltételezve:
1. Testi egészség
2. Lelki egészség
(2a. Boldogság)
3.Természetvédelem (pl. a hatpontos klíma és természetrombolás csökkentése)
4. Igazságos, szabályozott versenyek. (Nem harcok, háborúk, nem kizsákmányolás, harácsolás, hatalom, stb.) Általában az igazság, igazságosság.
5. Túlfogyasztás
Nem ártana ezeket meghatározni.
A 3. pontról szól ez az írás, vagyis erről később, bővebben beszélek.
A testi egészség, a 4. pont fogalma is viszonylag ismert.
Tulajdonképpen egyéni és társadalmi szükségletek prioritásáról elmélkedem. De úgy hogy pl. a versenyzési igényt, illetve a szabályos igazságos verseny általi érvényesülést (4. pont) beleveszem a normális szükségletek közé, viszont a harcot, háborút és hasonlókat, nem. Mindenféle verseny fontos szükséglet, ha az igazságos (arányos is) és szabályozott versenyről van szó..
A 2a pontot, vagyis a boldogságot zárójelbe tettem, és itt nem számolom. Főleg azért nem, mert rendkívül szerteágazó amorf dolog. A boldogságot tehát kiveszem a felsorolásból.
Már írásaimban viszont sokat foglalkozom a boldogsággal.
Ellenben megpróbálom a 2. pontot, a lelki egészséget, meghatározni, amely egyébként a boldogsághoz hasonlító állapot.
Sőt, talán helyesebb, ha rögtön feladatként határozom meg:
Olyan életmódot olyan környezet, elsősorban társadalmi környezetet, olyan törvényeket, olyan szolgáltatásokat, termékeket (elsősorban szellemi kulturális termékekről van szó), amelyek egyrészt az egyént pozitívan alakítják: Az egyén viszonylag jól illeszkedjen a társadalomhoz, a kisebb nagyobb közösségekhez, azoknak hasznos tagja legyen. Az egyén viszonylag, önmagához a természetéhez képest, általában jól érezze magát, harmonikus kiegyensúlyozott, nyugodt, elégedett legyen. A pozitív tulajdonságai a tehetsége domborodjon ki, ellenben a negatív tulajdonságai, mániái, fóbiái, más lelki gyengeségei, pszichés problémái viszonylag gyengüljenek, halványodjanak. Viszonylag kevés, testi-lelki fájdalmat, de viszonylag sok örömérzést éljen át, viszont a valóságtól, igazságtól azért nem távolodjon el.
Kb., ennyi. Szóval kb. ilyen a lelki egészség, erre az állapotra kell törekedni, ami ezt segíti, az hasznos termékszolgáltatás tevékenység, dolog.
Ami pedig rombolja, károsítja a lelki egészséget az káros termék, szolgáltatás, tevékenység, dolog.
Az 5.pontot is meg kell határozni:
„ A túlfogyasztás (anyagi jólét) az emberek azon igénye, h. gazdagok legyenek, nagy házuk, luxus autójuk, stb. legyen. Sok pénz, sok tulajdon, luxustermékek szolgáltatások fogyasztásának, jelen idejű testi élvezetek igénye - mindezt nevezhetjük az anyagi szempontok előre helyezésének. A túlfogyasztás igénye egy határig elfogadható, akkor jön teljesen, károsan létre: ha az anyagi szempontokat a testi és lelki egészség (boldogság) a klímavédelem a természetóvás szempontjai elé helyezik.
A túlfogyasztás sok ember igénye, tehát sajnos általános, és bizonyos határokon belül normális, - de ezzel együtt is haszontalan, hosszabb távon kevés boldogságot adó igény.
A túlfogyasztás az anyagi jólét igényét azért sem vehetjük a káros eldobandó igények közé, mert adott esetben ez képes leginkább kontrollálni a hatalomvágyat, gonoszságot a valóban ártalmas vágyakat, tulajdonságokat. Úgy kontrollálja, h. az igazán ártalmas vágyak a jóléttel is ütköznek.
Itt azért fogalmazzunk meg egy fontos élet-alapelvet, ami sok vonatkozásban érvényes: Nem az anyagi jóléttel, és nem is azt segítő technikával van baj, hanem a harácsoló, kapzsi minden mást háttérbe szorító anyagi jólétet és azt kiszolgáló technikai alkalmazás fajtákat kell elfelejteni.
Arról volt szó, h. csak normális igényekről lehet szó.
A túlfogyasztás bizonyos határokon belül még normális igény (szükségletnek alig nevezhető), de a felsorolt szükségletek közül ez a legkevésbé fontos.
Ha ezeket a szükségleteket fontossági sorrendbe helyezzük, akkor az biztos, h az 5. pont, „túlfogyasztás” lesz a legutolsó.
Én a magam részéről általában a lelki egészséget tenném az első helyre, aztán következne a az igazságosság, majd a testi egészség, majd a klíma és természet állapota, majd a verseny, és legvégül a túlzott fogyasztás (anyagi jólét).
Itt is felmerül: és miért ne lehetne ezeket párhuzamosan egymással összhangban fejleszteni? Általában lehet, de azért nem minden esetben. És koronként, speciális helyzetenként is változhat a prioritás. Pl. lehetséges olyan helyzet, olyan válság, amikor a klíma és természetvédelem mindent megelőz.
Szóval nem árt a prioritást meghatározni azért is, mert soha nem fordulhatna elő hogy az 5. pont hosszabb távon megelőzze a testi-lelki egészséget vagy a klíma és természetvédelmet, vagy az igazságosságot.
Ugyanis, jelenleg sajnos megelőzi. Sajnos a humán és természeti erőforrásokat egyénileg is és társadalmilag is, a mennyiségi fogyasztásra, a túlzott fogyasztásra összpontosítjuk, és nem a testi-lelki egészségre és egészséges klímára, természetre.
Tehát fontos, hogy elméletileg is meghatározzuk a fontos prioritásokat és ez után a gyakorlati életünket, termelésünket, fogyasztásunkat is ennek alapján szervezzük.
A termékek munkák, tevékenységek „klímaválság és természetrombolás” szempontjából való károssága, ill. a károsság osztályozása.
Ez az osztályozás elméleti és gyakorlati szempontból is rendkívül fontos. Megmutatja, hogy milyen termelések, fogyasztások mennyire hasznosak, ill. károsak, klíma és természetkárosítás szempontjából. Mely szempont bizonyos esetekben a legfontosabb szempont, más esetekben pedig a testi egészség és a lelki egészség fejlesztésének szempontjához hasonló fontosságú.
A régebbi felfogás szerint nem is kell a termékeket, munkákat stb. kategorizálni, hiszen a piac megteszi azt, kereslet-kínálat alapon.
Egyébként ez a kereslet-kínálat alapú termelés, fogyasztás rokon a „mennyiségi fogyasztás számít” felfogással. Az irányító elv, - nem számít a termékek, szolgáltatások minősége hasznossága-károssága, csak a profit számít, - az pedig akkor a legnagyobb, ha sokat adnak el belőle. De mennyiségi termelés (GDP) alapján való értékelés sajnos ennél is szélesebb, hiszen pl. az országok közötti verseny állását is ebből nézik, persze tévesen. Jelenleg szinte mindenhol „a mennyiségi fogyasztás számít” elv alapján működik a gazdaság.
Visszatérve a piacgazdaságra, van egy halvány feltételezés: a vásárlók talán nézik a minőséget és hasznosságot. Egy kicsit nézik is, de csak kicsit, főleg a hasznosság értékelését hanyagolják.
Viszont itt emlékezni kell, miről szól a „túlfogyasztás” igénye, mivel a mennyiségi fogyasztás, illetve a piacgazdaság harácsolási effektusa egymással kölcsönviszonyban vannak. Egy kis ideillő ismétlés:
„ A túlfogyasztás az emberek azon igénye, h. gazdagok legyenek, nagy házuk, luxus autójuk, stb. legyen. Sok pénz sok tulajdon, luxustermékek szolgáltatások fogyasztása, jelen idejű testi élvezetek - mindezt nevezhetjük az anyagi szempontok előre helyezésének. A túlfogyasztás igénye, akkor jön teljesen létre: ha az anyagi szempontokat a testi és lelki egészség (boldogság) a klímavédelem a természetóvás szempontjai elé helyezik. A túlfogyasztás sok ember igénye, tehát sajnos általános, és bizonyos határokon belül normális, - de ezzel együtt is haszontalan, hosszabb távon kevés boldogságot adó igény.
Arról volt szó, h. csak normális igényekről lehet szó. A túlfogyasztás bizonyos határokon belül még normális igény (szükségletnek alig nevezhető), de a felsorolt szükségletek közül ez a legkevésbé fontos. „
A piacgazdaság harácsoló (profit-maximalizáló) vonatkozása rokonságban van a fenti igénnyel (szükséglettel)
Mondjuk, az sem lenne, szerencsés, ha teljesen kihagynánk a kereslet-kínálat szelekcióját, hiszen azért a nagyközönség igényét kollektív bölcsességét is figyelembe kell venni.
Ezért az a szerencsés megoldás, ha az állam nem direkt az árak által, hanem az adókon egyéb támogatásokon keresztül befolyásolja a termelést-fogyasztást, munkákat, ágazatokat.
Összefoglalva, a kizárólag kereslet-kínálat felfogás elavult, szükség van a termékek munkák, szolgáltatások kelendőségének hasznosság szerinti (többek között klíma és természetvédelem szerinti) állami befolyásolására. Mely befolyás elsősorban az adón keresztül az árakra hat, és ezen keresztül hat a kelendőségre. Úgy is mondhatjuk ez egy állam általi hasznosság alapú szelekció. A szelekció szempontjai pedig normális esetben hogy az testi egészséget, lelki egészséget, természetet, klímát javító védő termékekből, szolgáltatásokból minél többet termeljenek-fogyasszanak az emberek, és persze a romboló termékekből, szolgáltatásokból minél kevesebbet termeljenek-fogyasszanak.
Tehát több hasznossági mérőszám is szükséges (egészségi mérőszám, lelki egészség mérőszám, stb. de itt csak a klíma és természetkárosítási mérőszámra térek ki
Egy terméket szolgáltatást a klíma és természetkárosítás szempontjából, összességében teljes időben (előállítás, használat, hulladék) kell nézni.
A kárszám számításnak tényezői.
1. Az adott termék szolgáltatás előállításánál keletkezett kár szennyeződés a hatpontos klíma és természetrombolás alapján.
(részletesen nem sorolom fel a hat a 6 pontot, de ilyen címek alatt jelentek meg. Klímahelyzet, légköri hatások
Időjárás állapota. Az időjárásra tett hatások.
A természet (elsődleges természeti erőforrások, föld víz élővilág) mennyiségi és minőségi csökkenése romlása.
Az ásványi energiahordozók (kőolaj, földgáz, kőszén, fa, stb.) csökkenése.
Ásványi kincsek, nyersanyagok csökkenése.)
2. Az adott termék szolgáltatás használata közben keletkezett kár szennyeződés a hatpontos klíma és természetrombolás alapján. (valahogy a kihasználtságot is figyelembe kellene venni, számszerűen is.)
3. Az adott termék szolgáltatás használata után, hulladék állapotban tett károsítás, szennyeződés a hatpontos klíma és természetrombolás alapján.
Ez lenne a számolás alapja. Én azt gondolom a gyakorlati megvalósításon, mérnökök meteorológusok, közgazdászok egyéb szakemberek hadának kell dolgozni, mert egy meglehetősen összetett, bonyolult feladat.
Nevezzük ezt: Háromszakaszos, hatpontos klíma és természetkárosítás alapon számított kár és adószámnak.
Szóval én nem is tudom nem is akarom megoldani ezt a feladatot, csak néhány gondolatot vetek fel.
Az egyik gyakorlati cél, h. az adózási kategóriákat e károssági számok szerint alakítsuk ki, gondolom, akkor 6-10 károssági kategóriát kellene meghatározni.
Mindenképpen el kell azon gondolkodni, h. az anyag és energia kárhoz (ez viszonylag könnyen pl. az anyag és energiaköltségből kiszámítható), hogyan viszonyuljon a direkt klíma és természetkárosítás kára. Ezt, pl. légkör széndioxid szennyezését már nehezebb pénzértékre fordítani. Szerintem, talán reális lenne, ha ez a károsság szám átlagosan úgy állna össze, h. a negyede anyagköltség, a másik negyede energiaköltség, és a fennmaradó fele pedig a direkt klíma és természetkárosító kárösszeg tenné ki.
Persze ahány termék, szolgáltatás, tevékenység annyiféle arány jön ki, de átlagosan a fele károsság az anyag és energiafogyás kára, a másik fele a kárnak, pl. a levegő, föld, víz, élővilág stb. károsítása. Ez is teljes időtartamot nézve; előállítás, használat, hulladék (szemét).
Az utóbbi csoportot hívom én a direkt klíma és természetkárosításnak, ez többnyire a szennyezésnek tudható be. Előállításkor elsősorban az anyag és energia költség (fogyás) dominál, de megjelenik a direkt klíma és természetkárosítás is.
Használat közben, talán az anyag költség kevesebb, de az energia költség jelentős és a direkt klíma és természetkárosítás szintén magas.
Használat után, hulladék állapotban pedig szinte csakis a direkt klíma és természetkárosítás (többnyire szennyezés) jön létre. Természetesen jelentős különbség jön létre abban a tekintetben, hogy valamely terméket újra hasznosítanak, vagy sem. Persze az újrahasznosítás sem csodaszer, mert csak az anyagfogyás, és hulladékszennyezés tekintetében van „spórolás” de azért ez is jelentős.
De emlékezzünk az alapelvre; nincs csodaszer, de már a kisebb klímavédelem, természetóvás is megéri az áldozatot.
Tehát az újra-hasznosítással a hulladékszennyezés kárszáma lecsökken. Viszont az újra-hasznosítás, egy előállítási fajta, tehát az előállítási károk nagyobb része megmarad. Az anyagköltség persze kisebb lesz, de a feldolgozott hulladék összeszedésnek költsége és az előállítás egyéb költsége, és a közben történő direkt klíma és természetkárosítás, azért elég jelentős. A szemét szelekciója, összeszedése nem kis faladat. (Az alapköltség nagyjából arányos a ráfordított munkával, energiával, anyaggal, vagyis a klíma és természetkárosítással.) Én most úgy saccolom, hogy egy újrahasznosított termék kárszáma átlagosan 25%-kal kisebb lehet, mintha nem lenne újrahasznosítva.
De itt megint, újra kijelenthetünk egy másik evidenciát: nincs olyan termelés-fogyasztás, amelynek ne lenne klíma és természetkárosítása.
Ugyanis a felszínes gondolkodó egy csomó mindenre rávághatja, hát ez teljesen környezetbarát, semmit sem szennyez, semmit nem fogyaszt. Jobb, ha tudjuk: nincs ilyen.
Visszatérve, sajnos azt nem lehet megúszni, hogy minden termékfajtát, minden szolgáltatásfajtát, minden munkafajtát, a klíma és természetkárosítás szempontjából részletesen megvizsgáljon egy szakember gárda. Ha nem is minden terméket, szolgáltatást, munkát külön, de az alaptípusokat, fajtákat mindenképpen. Megvizsgálja és megállapítson egy kárszámot.
A használat közbeni károsítás számításnál valahogy figyelembe kell venni a kihasználtságot, megint termék és szolgáltatás-csoportokról van szó. Mi is ez? Pl. vannak a közlekedési eszközök. Ezen belül, pl. vannak a személyautók. Ezeket is kategorizálni kell, pl. úgy hogy diesel, benzin, hibrid, elektronikus. De pl. hogy hasonlítsunk össze egy benzines buszt egy benzines személyautóval. Mindegyikre kijön egy kárszám, (pl. a busz kárszáma 10-szer nagyobb), de ebbe nincs benne a kihasználtság.
Ha pontosan kiszámolnánk, lehet h. kijönne; 10 éven belül a busz 20-szor több embert képes ugyanannyi kilométerre szállítani, mint a személyautó. Vagyis a szakemberek majd megállapítják, hogy pl. egy busznak, végeredményben pl. fele akkora kárszáma, mint egy hasonló technikai szintű személyautónak. A lényeg, h. aminél lehet bele kell venni a számításba a kihasználtságot. Sőt a kihasználtságba az is belejátszik, hogy mennyire tartós a termék. Vannak pl. az olcsó eldobható termékek. Nyilván ezek még károsabbak, (mert pl. egy helyett tízet kell gyártani, tíz kerül a hulladékba) mint a tartós, amúgy javítható termékek.
Tehát ezért mondtam a viszonylag pontos kárszám megállapítása egy meglehetősen bonyolult feladat. De mindenképp megéri.
Miért is?
Amint már az előzőkben elmondtam: Minden termékfajtáról, (ipari, mezőgazdasági, szellemi), szolgáltatásról, munkáról-tevékenységről kiderül a klíma és természetkárosító hatása.
Ez fontos pl., az állami támogatottság, vagy akadályozása miatt. A miatt, h. mindenki tudja, mert a kárszám nyilvános lesz, a gyártó is a hivatalok is, h ez a termék mennyire káros, ill. hasznos. Az is előnyös lenne, ha a kárszám pontosabban megmutatná egy-egy termék szolgáltatás konkrét problémáját, ami klíma és természetkárosítást illeti. De az általános kárszám is sokat mondhat. És nemcsak a gyártónak, kereskedőnek, az adóhivatalnak, hanem a fogyasztó közönségnek. Az a tény, hogy mindenki foglalkozik a klíma és természetrombolás kárával, a száma is ott van minden termék árlapján, bemutatóján nyilván emeli az emberek e probléma iránti érzékenységét.
Valamint, a kárszámok összesítése, képet adhat egy ország, egy gazdaság összesített klíma és természetkárosításáról is.
Mit kellene tenni, ideális, optimális esetben (azután, h a világ elérte pl. a skandináv országok szintjét), ahhoz, h. legyen esélyünk a klímakatasztrófa, természet-összeomlási katasztrófa elkerülésére.
A feladat tehát kettős:
Egyfelől a klíma és természetvédelem szempontjából fejletlen (általában is fejletlen) országokat fel kell emelni a klíma és természetvédelem szempontjából fejlett (pl. skandináv országok) szintjére. (Később e mondat miatt elnézést fogok kérni.)
Másfelől a viszonylag fejlett országoknak is tovább kell lépni.
A tovább lépés tényezői.
1. Át kell állítania a szemléletet, felfogást, abban már nem szabadna kételkedni, hogy sürgős, koncentrált jelentős intézkedésekre van szükség, a vita legfeljebb arról szólhat, melyek legyenek ezek. Az államoknak a jelenleginél sokkal nagyobb arányban kell az ilyen fajta tudományokat, tudósokat oktatást, stb. támogatni. Ne a magas GDP legyen egy ország, egy gazdaság mérőszáma, hanem klíma és természetvédelem magas szintje száma, illetve a testi és lelki egészség magas szintje, száma.
3. Ki kell alakítani minden termékre szolgáltatásra, tevékenységre a viszonylag pontos kárszámot és ezek szerint kell az adókulcsokat kialakítani.
3. Nemcsak adókulcsokról van szó, a kárszámot kötelezően csökkenteni kell, ami azt jelenti, h. a kárszámot emelő tényezőket csökkenteni, javítani, korszerűsíteni kell. Adott esetben be kell tiltani egyes termékeket, szolgáltatásokat, tevékenységeket.
4. Jelentősen csökkenteni kell az üvegházhatás-fokozó gázok légkörbe jutását, beleértve olyanokat is, mint a szarvasmarhák metán kieresztését.
4a Jelentősen növelni kell megújuló energiákat, illetve az elsődlegesen is elektromos energia előállítást, illetve az elektromos felhasználású termékeket. Stb., stb..
4b Elsősorban a takarékos felhasználást, pl. a házak épületek szigetelését kell növelni.
4c Jelentősen előre kell lépni a hatékony hulladék feldolgozás, újrahasznosítás területén.
4d Minden fogyasztást csökkenteni kell 20%-kal, - de a luxus típusú fogyasztást, valamint a klíma és természetkárosító fogyasztást 60%-kal kell csökkenteni.
4e Illetve, ahogy már mondtam komoly tudósgárda szakembergárda kutassa, hogy a klíma és természetkárosítás széles szerteágazó területein hogyan lehet előrelépni.
Tehát ezek lennének ideális optimális esetben a faladatok.
De ettől a világ, a világ nagyobb része messze áll.
A nyugati fejlett világban még csak-csak vannak próbálkozások, de világ nagyobb részében nagy ívben lecsinálják, mondhatjuk kisebb gondjuk is nagyobb annál h a klíma és természetvédelemmel foglalkozzanak.
De így ez azért sántít.
Az okok és a jelenlegi helyzet
A szegény és gazdag világ, klíma és természet-károsítása.
Elnézést kell kérnem egy korábbi felosztásomért, melyikért, miért ez a következőkből kiderül.)
Amikor minket egyszerű „fejlett civilizációban élő” embereket megkérdeznek a klímahelyzetről, általában ezt a sablonos választ adjuk: hát igen ez komoly probléma, mindenkinek a maga szintjén kell tenni. Én is szelektíven gyűjtöm a szemetet. Én is lekapcsolom villanyt. Ha lehet, biciklivel közlekedem. Én pedig elektromos autóval. És itt általában megállunk, nem jut eszünkbe más. Nem lebecsülve e ténykedéseket, azért ez édes kevés. Pl. már azzal is többet tehetnénk, ha kevesebbet fogyasztanánk. Még siralmasabbá teszi a helyzetet, h. azt gondoljuk, a felsorolt néhány dolog miatt mi vagyunk a klímavédők bajnokai. Ha jobban megkapargatjuk, a témát kiderül, h. történelmi távlatban az ellenkezője igaz.
Szóval azt gondoljuk, mi nyugati emberek okék vagyunk, de hát az a fránya fejletlen világ, az biza szennyez.
Ha jobban megnézzük milyen életmódot folytat, mennyit fogyaszt pl. átlagos nyugat-európai, észak-amerikai, ember, mennyi vizet, élelmiszert, energiát, stb. pazarol, valamint megnézzük hozzá képest milyen életmódot folytat, mennyit fogyaszt, egy átlagos mongol, egy tibeti, egy indiai, egy afrikai, és sok-sok hasonló életmódú ember, akkor fordulhat az értékelésünk. Azt tudjuk, h. a fogyasztással arányos az energia nyersanyag felhasználás és a környezet (klíma és természet) szennyezés. Tehát, ha összehasonlítjuk a gazdag-világ, és a szegény-világ emberének életmódját, fogyasztását kijelenthetjük: a fejlett nyugati világ embere kb. háromszor annyi energiát használ el, kb. háromszor annyi nyersanyagot használ el, és kb. háromszor annyit szennyez.
Tehát már jelen időben sem igaz, h. a nyugati világ (dacára szelektív szemétgyűjtésnek, egyebeknek) lenne a klíma és természetvédő, és szegény ember lenne a romboló.
A szegény világ sokszor klíma és természetromboló gyárai, nyersanyag kitermelései, stb., nagyobbrészt a nyugati világ fogyasztását szolgálják. Pl. szidjuk az erdőirtásokat, de azok anyagait, ill. feldolgozott termékeit (pl., cellulóz ) nagyobb részét a nyugat fogyasztja el.
Akkor itt elnézést kérek a korábbi mondatért:
„Egyfelől a klíma és természetvédelem szempontjából fejletlen (általában is fejletlen) országokat fel kell emelni a klíma és természetvédelem szempontjából fejlett (pl. skandináv országok) szintjére.”
A fenti mondat csak értelmezés mellett lehet igaz.
Az igaz, h. a szegény oldalon ott van az erdők kivágása (a végső export a gazdag világba megy). Valamint ott van a felelőtlen környezetszennyezés, és még lehet találni visszásságokat.
De a nyugati oldalon ott van a hatalmas sokszor pazarló, sokszor luxus-fogyasztás. Pl. a szarvasmarhák, a legnagyobb metántermelők tenyésztése, a hamburgerzabálás miatt folytatódik, mert abban sem tudja visszafogni magát, a dagadt fehér, és még hosszan lehet sorolni.
Ne felejtsük el, a nyugati világban is, most már mindenhol a világban a gazdag, vagyonos ember a megbecsült, a szegény ember a lenézett. Valójában, magasan, a testileg, lelkileg egészséges, a társadalomnak és a természetnek hasznos embernek kellene leginkább megbecsültnek lenni, - a gazdagnak, mint sokat fogyasztónak károsítónak pedig inkább lenézettnek kellene lenni. De nem akarok dogmatikus frázis ember lenni.
Ugyanakkor az is igaz, h a szegény-világ is, részben önhibáján kívül, de mégis tendenciájában és stílusában mértéken felül károsítja a klímát és a természetet. Szóval összetett a probléma, azt is mondhatjuk, mindenkinek változtatni kell, de leginkább a nyugati világnak, és nem szabad egymásra mutogatni.
Ismétlem egy összetett súlyos problémakörről van szó, az átlátás miatt nem árt, ha felsoroljuk a fontosabb szennyezéseket.
A teljesség igénye nélkül egy viszonylag rendezetlen, szennyezés károsítás-felsorolás, csakhogy érzékeljük milyen kiterjedt problémáról van szó.
1. Ipari mezőgazdasági hulladék, gyártási segédanyag, hulladék anyag.
2. Nukleáris hulladék, radioaktív szennyezés.
3. Széndioxid tartalmú füst, egyéb légkörbe jutó szennyező gázok, füstök, káros párolgások.
4. Kipufogó gázok.
5. Állati eredetű (pl. az állattartás mellékterméke) metán.
6. Emberi, állati légzés.
7. Növényzet, erdőfogyás – oxigén-termelők fogyása.
8. Mezőgazdasági vegyszerek, egyéb vegyszerek.
9. Génmanipulált növények anyagok.
10. Szennyvíz.
11. Emberi hulladék, szeméthegyek.
12. Műanyag, el nem bomló szeméthegyek.
13. Elektromágneses sugárszennyezés.
Itt azért álljunk meg és nézzük meg miről is van szó.
A felsoroltak szennyezik a légkört, a földet, vizeket, a növényeket, az állatokat és az embert is. Tehát az emberi egészséget nemcsak közvetve, de közvetlen is mérgezik.
A levegő szennyezettsége nyilvánvalóan, de ezek a szennyezőanyagok felszívódnak azokba a növényekbe, állatokba melyeket megeszünk. Valamint a vegyszerek, főleg a gyógyszerféleségek szintén közvetlen is hatnak az emberekre. De vegyszerek (millió fajta) persze mindent szennyeznek.
Na de itt van az az „elektromágneses sugárszennyezés”, - ez hogy jön ide? Először is látni kell, h. elképesztő mennyiségű, fajtájú, frekvenciájú mikrohullámú egyéb hullámú sugárzás (ami tulajdonképpen hullámzás) kavarog a légtérbe. Nekem meggyőződésem, h. lényegében egy nagy mikrohullámú sütőben élünk. Ez is egyfajta légköri szennyezés, (ha nem is gázalapú) ez is káros az emberi egészségre, és szerintem ez is melegíti a levegőt és a légkört. Ez belülről, alulról rombolja a védőpajzsot.
Vázlatosan ki kell térni az emberi egészség és a természetszennyezés (környezetszennyezés) összefüggéseire.
Azt nem lehet vitatni, h. az egész világon, de főleg a nyugati világban javul az egészségi állapot, az átlag életkor mindenképpen nő. Bár szerintem az egészségi állapot kevésbé nő, mint az átlagéletkor, gondolok itt arra, h bár sokáig élnek az emberek (a csecsemők is életben maradnak), de közben sok bajuk van, elhízottak, kevésbé erősek szívósak, mint régebben.
De jobb, ha ebből indulunk ki: Ennél is egészségesebbek lehetnénk, ha nem lenne ekkora környezetszennyezés.
Az biztos, hogy a levegőszennyezettség és a vegyszerek sokasítják a tüdőbetegek, és rákbetegek számát. Valószínűleg az allergiás betegek számát is.
Az is biztos, h. az említett külső káros sugárzások, és a belső, ember által létrehozott radioaktív és a „mikrohullámú sugárzások” rákbetegségeket, a genetikai betegségeket, a meddőséget okozhatnak. Ezek önmagukban is, a többi káros hatást nem is számolva, komoly egészségkárosító hatások.
Lehet h. a technikai vívmányok a pusztulás tényezői?
Sajnos igen, ha megnézzük, akkor szinte az összes technikai újítás rombolja a természetet és a klímát. Persze nem szabad elfelejteni; nem az újításokkal van baj, hanem a felhasználással.
A legnagyobb baj, ha harcra, háborúra használják a technikai újítást, sajnos az ember esetében ez is gyakori.
Kicsit kisebb baj, de még mindig baj, ha pazarló luxus-fogyasztásra használják a technikai újítást.
Kicsit kisebb, de még mindig nagy baj, ha bután, a természetet semmibe véve, használják a technikai újítást.
Aktuális megismételni egy korábbi fontos igaz megállapítást.
Nem az anyagi jóléttel, és nem is azt segítő technikával van baj, hanem a harácsoló, kapzsi minden mást háttérbe szorító anyagi jólétet és azt kiszolgáló technikai felhasználás fajtát kell elfelejteni.
Mostanában azért már előfordulnak pozitív, direkt a klíma és természetvédelem miatt kitalált technikai újítások.
Itt azért meg kell jegyezni: nincs olyan csodálatos technika, mely nullára vinné le a fogyasztás (minden fogyasztásra igaz), klíma és természetkárosító hatását. Emlékezzünk a hatpontos klíma és természetkárosításra, a kiterjedtségre. Pl. nézzünk egy elektromos buszt, még annak is van előállítási szennyezése, van anyag és energia felhasználása. A töltőállomások előállításának is. A beléjük vezetett áram előállításnak is. A buszban levő aksik előállítása és hulladék-szennyezése talán egy fokkal nagyobb, mint egy benzinmotoré. Viszont maga a meghajtás a motor alig szennyez nem ad ki szennyező gázt, szén-dioxidot. Végső soron (korszerű technika mellett) csak 30%-kal fogja kevésbé terhelni a természetet, klímát, de már ez is sokat jelenthet.
Vagy pl. ott vannak a szellemi termékek. Vegyünk egy jó könyvet, rendkívül hasznos, lelki egészséget növelő, de az előállítása azért kicsit természet és klímakárosító. És egy kicsit a hulladék is. De ez mégis egy jó hasznos termék korszerű technika mellett.
A pc, stb. egy kicsit még jobbnak tűnik, viszont ott van az említett sokféle „mikrohullámú sugárzás”.
A megújuló zöld energia előállítása is klíma és környezetkárosító, de kevésbé, mint a hagyományos „fosszilis, szén, kőolaj, földgáz, stb.) alapú energia előállítása.
Úgy is fogalmazhatunk nincs olyan fogyasztás, bármely technikával előállítva, mely egy kicsit ne károsítaná a természetet és a klímát. A cél, h. a technika olyan legyen, ami mellett viszonylag minimálisan károsul a természet és klíma. Plusz maga a fogyasztás is értelmes, testi-lelki egészséget építő legyen. Hiszen hiába van természet és klímavédő a technika, ha a fogyasztás maga értelmetlen fölösleges baromság. Ha mind a két feltétel fennáll, akkor van esély, h az emberiség max. 9 milliárdos lélekszámmal nagyon sokáig fenn tud maradni. (Tehát a születésszabályozás területén is van feladat.)
Itt térek ki arra, hogy bármekkora is a nacionalista érzés, de ezt kiegészítve, e mellett kénytelen az ember, emberiség, föld, viszonyokban, vagyis globális viszonyokban is gondolkodni. És egyre inkább kénytelen, mivel a népesség probléma, a gyors utazás és kommunikáció, a természetes migráció, az termelés és kereskedelem szerkezete a világjárványok, a rakétaháború lehetősége és nem utolsó sorban a klíma és természetkárosítás, a globalizálódás felé tolja az emberiséget. Pontosabban a felsoroltak szinte megállíthatatlanul a globalizálódás irányában változnak. Az igazi és az érdek nacionalisták (túlzott nacionalisták) ott tévednek, hogy ezt a természetes tendenciát figyelmen kívül hagyják.
Visszatérve: ki az igazi klíma és természetromboló?
Két nagy hibát, kvázi bűnt követett el a nyugati fehér ember világa a klíma és természetrombolás vonatkozásban
1. Kialakította ezt harácsoló, gazdagodás központú, mennyiségi fogyasztás felfogást, ill. ezt szolgáló rendszert és gazdaságot,- a klíma és természetromboló ipart, mezőgazdaságot és életmódot. (Főleg, a fölösleges pazarló fogyasztásra gondolok). Régebben erősen rombolta a klímát, természetet most már kevésbé, de még mindig károsítja.
2.Ráadásul ezt természetkárosító felfogást, rendszert, gazdaságot, ipart, mezőgazdaságot, életmódot megtanította, az egyébként természettel barátságban élő „fejletlen” népeknek.
Megtanította; valójában részben rákényszerítette, részben rossz példát mutatott, egyszerűbben kijelenhetjük: „megtanította”.
Vagyis a nagy természetvédő nyugati világ tulajdonképpen történelmi szempontból és jelenleg is a legnagyobb klíma és természetkárosító.
Ha pro és kontra minden érvet számba veszünk, akkor egy meglehetősen bonyolult ellenmondásos megállapításra juthatunk, ami szerintem így szól:
1. Az nem vitás, hogy az eredeti vétkes a nyugati világ, amely gyakorolta és elterjesztette (természettisztelet helyett), a mennyiségi fogyasztásra koncentráló életmódot termelést-technikát fogyasztást, rombolva a klímát és természetet.
2. Az sem vitás, hogy jelenleg is a nyugati világ, a hatalmas sokszor luxus fogyasztásánál fogva a legnagyobb klíma és természetkárosító. Sőt a felszínes környezetvédelem, természetvédelem mögött még mindig a nyugati világ a mennyiségi fogyasztás legerősebb képviselője.
3. Azért azt hozzá kell tenni, a nyugati világ tevékenységének, elméleti és gyakorlati hatásnak azért voltak pozitív hozadékai is.
4. Az is igaz, hogy csak nyugati világ tudná (ez a kötelessége is lenne) megmenteni a világot, de ehhez nagyon komoly szemléletváltások kellenek. Nemcsak a szellemiségeket (a mennyiségi fogyasztás elsődlegességét), de az egész társadalmi gazdasági rendszert (a kapitalistát) át kellene alakítani. Tehát a nyugati világnak van lehetősége az előrelépésre, a nyugati világ lehet a „megmentő fejlesztő”.
Az is igaz, h. a szegény világra több feladat, változás és megpróbáltatás vár, mint a nyugati világra. Például szidjuk a migránsokat; ide ne jöjjenek. De azért a romló klímahelyzet, mely a szegény országoknak, népeknek egy plusz pofont ad (a felelős pedig részben a nyugat) - hozzájárul a migráció erősödéséhez.
Összességében nehéz ügy, de nagy kijózanodással talán magát is erősebben korrigálhatná a nyugati világ, - a szegény országokat pedig hatékonyabban segíthetné, optimális esetben. A segítség egyrészt konkrét lehet, pl. a klíma és természetvédő technika átadása. Illetve a szemléletmód-változásban segíthet, pl. példamutatással.
Itt a vége fele azért kitérek Magyarországra, az orvosi lóra, konkrétan mégis ezt ismerem leginkább.
Hát ebben is hátul, a hüleség határán kullogunk, de miért lenne a klíma és természetvédelem kivétel? Hiszen a z utolsó tíz évben mindenben, ebben is sikerült egyfajta „orvosi ló” helyzetbe kerülni.
Hát ez a Magyarország, ez a Magyarország. Aki itt élte le az életét az tudja milyen, kiismerhetetlen-kiismerhető, tragikomikus, PiriPócs-maffia, autoriter, fura kis ország. Az itt élőnek, az értelmesnek állandóan gondolkodni kell hol is él. Naponta el kell gondolkodnia; sírjon, vagy nevessen. Az biztos, h. főleg Fidesz Orbán rezsim alatt, egy elkxrt ország lett. De hogy az emberek nagyobb része, hogyan lett társadalmilag agyament, ráadásul százféle módon agyament, az talányos keresztrejtvény. Na mindegy, térjünk a tárgyra.
A diktatúrák még enyhék is, a populista autokráciák, nem nagyon szoktak törődni a klíma és természetvédelemmel. Főleg egy ilyen szegény autokrácia, ahol az emberek szegénynek, műveletlenek, - a nagyobb részének, kisebb gondja is nagyobb annál, mi lesz a természet a klíma jövője. Ma, esetleg holnap hogy lesz, - ez érdekli őket, de ez sem logikusan. Ha pedig a népet nem érdekli, - miért érdekelné a kövér populista hatalomra-vagyonra koncentráló, kis-nagyvezért, és csicskásait. A szélte-hossza egyenlő, hatalmas potrohú és egójú, kis-nagy diktátor tulajdonképpen nem ért semmihez. Jobban mondva két dologhoz: hogyan kell a meztelen csigák között hatalmat építeni, ill. hogyan lehet a nép ostobább részét hüliteni, - de ezeken kívül semmihez, - a klíma és természetvédelemhez sem. A gazdasághoz sem, a diplomáciához sem. Még a pávatánc sem megy neki, pedig állandóan próbálkozik. Akkor miért gondolnánk, h. bármi jót, tartósat fel tudott építeni.
Az EU meg az európaiság miatt, nem mentünk, megyünk sokkal a világátlag alá, de azért az EU hátulján kullogunk e tekintetben is. Mármint a klíma és természetvédelem tekintetében is.
A magyar autokrácia, az Orbán rezsim, abszolút látvány GDP, mennyiségi-fogyasztás párti. Magyarország fejlesztette az EU-n belül, szinte a legkevésbé a megújuló zöld energiát. A házak energia-korszerűsítését szigetelését is elhanyagolta. És még lehetne sorolni a mulasztásokat, hibákat.
A felvetett károsság-megállapítás, (kárszám) pedig még nyomokba sem jött létre.
De mint példázat (csepp a tengerből), nézzük a gépjárműadókról szóló törvényt.
Azért az elvárható lenne, ha már van gépjárműadó, akkor az valahogy vegye figyelembe az adott autó levegő (klíma) szennyezését. A köbcenti szerinti adózás az egy kicsit, de nem elegendően veszi figyelembe, valami más is kellene, fogyasztás vagy károsanyag-kibocsátás, stb.. Nos, Magyarországon nemhogy semmi ilyent nem figyelnek, de fordított logikával az új, vagyis az átlagosan korszerűbb kevesebbet szennyező autóknak több az adója, mint a régi, öreg átlagosan többet szennyező autóknak. PiriPócs-ország, de az is lehet hogy valamilyen umbulda (maffia ország) áll e mögött. A lényeg hogy arra ösztönzik az embereket, hogy szennyező, öreg autókat tartsanak, hiszen azoknak kevesebb az adója.
De a napjaink eseményeiben is találhatunk negatív példát szép számmal.
A következő események ebben az évben, 2022-ben történtek, történnek. Azt tudni kell a nagyérdeműnek, ha még nem tudná, h az 2022-s év, amikor a válságok már érezhetően láthatóan összekapcsolódtak, az egész nyugati világban, de néhány országban Magyarországon is duplán. Már az előző évben is összekapcsolódott az egészségi (járvány) válság a gazdasági válsággal. 2022-ben pedig részben megmaradt az egészségügyi válság, erre jött egy háborús válság, felerősödött a klíma és természetromlási válság, mindez által felerősödött az irányítási válság, valamint a gazdasági válság. Gyakorlatban is létrejött, egyelőre gyenge változatban, amiről korábban beszéltem, kialakult a válság- láncreakció. Nézzük csak a klíma és természetromlási válságot pl. Magyarországon. Az energiahordozókból, nyersanyagokból hiány alakult, ami egyrészt konkrét hiányban másrészt az árak emelkedésében realizálódott. Nyilván leginkább az általános felmelegedés okán, rendkívül aszályos év volt a tavak folyók félig kiszáradtak, a növényzet kiszáradt, súlyos mezőgazdasági károk keletkezetek.
Nyilván egy ilyen helyzetben a magyar kormánynak bár későn (jobb későn, mint soha) pl. a lakások, házak szigetelését, a megújuló energia-termelést, akár a helyi házi kis-erőművek (napelemek, stb.) létrehozását kellett volna támogatni, sőt előírni.
Másfelől a szintén elhanyagolt vízgazdálkodást kellett volna megújítani. Semmi ilyent nem tett, viszont elkezdte támogatni a fával való fűtést. Amivel sok baj van. Egyrészt fogynak az erdők ez természet-károsító. Plusz a fafűtés, főleg ha azt szeméttel keverik (ez sajna Magyarországon nem ritka), annak füstje szintén rendkívül klíma és környezetszennyező. Ráadásul egészségromboló.
A jó irány helyett, rossz irány, és persze a jövőbeli kiszáradások aszályok ügyében sem tettek semmit. Tehát a klíma és természetvédelmi szempont a kormány csökött gondolkodásából hiányzik.
Szóval ez Magyarország, az európai rossz példa, de sajnos a világ átlagánál nem sokkal rosszabb.
Mit kellene csinálni az emberiségnek összefoglalva, vázlatosan.
Ha valaki figyelmesen olvasta végig e tanulmányt, az tudhatja, h. menet közben egy rakás tennivalót soroltam fel.
De, hogy mindjárt az utolsó részre utalva mit lehet tenni pl. a PIRI-PÓCS maffia Magyarországgal és a hasonló országokkal, akik így-úgy, de kicsesznek az emberiséggel. Nemcsak klíma és természetrombolással, de pl. igazságtalan háborúzással, saját népük elnyomásával, félrevezetéssel, szóval sok módon. Sajnos jelenleg az országok (alkalmatlan uralkodó) többsége saját népével vagy és másokkal kicseszik, - akkor nyilván első lépcsőben valahogy ezt kellene megfordítani. Az országok döntő többsége legyen normális demokratikus hasznos ország. (Nyilván ennek módja, a nagy rejtély) Ezzel párhuzamosan létre kellene hozni egy igazán jó nemzetközi jogot, világszabályozást, és ezzel együtt egy valóban összetartó egységes igazságos demokratikus világszövetséget, (új ENSZ-t) mely képes akár a legnagyobb hatalmakat is szükség esetén szankcionálni. A klíma és természetrombolást is szankcionálni.
A klíma és természetrontási válságot illetően pedig:
Az emberiség többségének (kormányoknak és köznépeknek) szemléletének kell megváltozni: „Most már tenni kell, most már áldozatot kell hozni” szemléletnek kellene elsőnek kialakulni. Aztán a mennyiségi fogyasztás szemléltet kell elsüllyeszteni, legalábbis hátra tenni. Mindenkinek, de főleg a gazdagoknak, kevesebbet, kevésbé pazarlóan, tervezettebben, értelmesebben kell fogyasztani.
Szegény kisember, szegény nép mit tehet a felelőtlen vezetéssel szemben – kesergés, azért hamis féligazság, mert a vezetés leváltása, az elzavarás eszköze azért még mindig többnyire a nép kezében van.
Tulajdonképpen rendszert kellene váltani. Nemcsak a klíma és természetrombolás miatt, de amiatt főleg. Itt nagyon vázlatos leszek. A kapitalizmus nem jó, a diktatórikus-szocialista kapitalizmus (pl. Kína) sem jó, - a harácsoló, átverős kapitalizmus (pl. USA) sem jó. A kommunizmus sem jó, de az már nincs is.
Egy, a közvetlen demokráciára épülő rendszerre van szükség, melyben az igazságos verseny, a piacgazdaság ügyesen van kombinálva az irányítottan hasznos termelést folyató, és becsületes gazdasággal. Az egyén, a család, a kisközösség, az állam, nemzet, a világ önrendelkezése, - békés együttműködése nagyon pontosan van felosztva, szabályozva.
A tudományt, technikát és az oktatást is át kell állítani. A három legfontosabb szükséglet, a testi egészség, a lelki egészség, valamint a klíma és természetvédelem fejlesztésére kell koncentrálnia a tudománynak, technikának, oktatásnak, innovációnak. Ebbe kell sok pénzt, energiát, tudást fektetni.
A közügyekhez értő és azért felelős állampolgárokat nevelő oktatásnak (általános iskola, középiskola, felső iskola) minden problémasorban és minden fontos feladatsorban benne kell lenni. Jelenleg nincs ilyen oktatás, amit az is bizonyít, h a fiatalok döntő többsége alig ért a közügyekhez, és ami ennél is nagyobb baj, nem is érti miért is fontos része ez, az életnek, a tudásnak, a gondolkodásnak. Sok fiatalt ismerek, Magyarországon régen nem volt ekkora közéleti, közügyi sötétség. A közösségi szellemiség soha nem volt ilyen alacsony a fiatalok körében, ami nyilván az oktatás bűne. Az közoktatás minden tudás, közismeret, köztudati állapot, népvélemény, népviselkedés alapja.
Nyilván aki a közösséget a közösség minden problémáját egyébként saját érdekével szemben is lenézi, unja, lecsinálja, az a klíma és természetkárosítás problémájával sem törődik.
Fontos megjegyezni, h. az öntudatos társadalmilag művelt népnek szinte mindenre lenne ellenszere. A hibás, hiányos oktatást a pedagógusok is, de a szülők is otthon kiegészíthetik.
A manipuláció ellenszere, a sokoldalú tájékozódás és az önálló gondolkodás.
A rossz, zsarnoki uralkodás ellenszere; a vezetés leváltása, ill. elzavarása. Általában a legkisebb rossz kiválasztása, támogatása. Szélsőséges esetben az egységes össznépi cselekvés.
Persze ehhez kell egy öntudatos, társadalmilag művelt nép, és ez itt a bökkenő.
Visszatérve a klímaválságra.
Konkrétan a megkezdett irányok, a megújuló energia, az áramalapú felhasználás, a hulladékhasznosítás, stb., rendben van, persze megfelelő technológiával. De új kímélő irányokat, technikákat is fel kellene fedezni.
Az embernek nem a rossz irányban, a klíma és természetrombolás felé kell a természet erőit segíteni, hanem a jó irányba. Nem lehetetlen, hogy az ember képes legyen, a természet általi klíma és természetrombolást is befolyásolni, fékezni.
Ami még nagyon fontos lenne, minden termék, élelmiszer, szolgáltatás, tevékenység pontos klíma és természetkárosító kárszámának a megállapítása és e szerint működtetni az állami támogatást vagy akadályozást, adóztatás.
Ha mindennek sürgősen, komoly szándékkal, jelentős kapacitással szinte az egész világon neki állnak, akkor van remény.
De erre a reménykeltő fordulatra kevés a remény.
