9. rész, magyarok lelki betegsége

 

A magyarok lelki betegsége

9. rész

 

Írásom alapkoncepciója.

„Azért lelki beteg és tájékozatlan a magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel, hazugsággal, átverte és beteggé tette.

Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás tehát erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen gyorsan?

 

Ez is fontos…

Orbán az EU udvari bolondja.

Tartalom:

1. Miben áll ez az udvari bolondság.

2. Eljátsszák a nagy harcot, (Orbán téves megítélésének két oldala) miközben egyfajta együttműködésben, kölcsönös előnyök (az udvar és az udvari bolond) alapján ténykednek.

3. Pontosabban miféle kölcsönös előnyökről van szó.

Orbánnak két előnye, az uniónak szintén két előnye is származik ebből a sumák együttműködésből.

4. Ráadásul néha pl. az ukrán-orosz háború esetében gyakorlatilag az udvari bolondnak van igaza.

5. A helyzet bonyolult, zavaros, csak egy biztos: a magyar nép farag rá.  

Miben áll ez az udvari bolondság?

Nem az okos fajta, hanem inkább a kinevetős, rámutogatós, (gnóm) udvari bolondról van szó. De kettős ügynöknek is nevezhető. Nem a 007-s hanem 1281017-s, de azért valami, vagy valahová megy.

A kinevetős rámutogatós udvari bolond, nem az a fajta, aki mindig szellemes, aki mindig kimondja az igazat.  Ez gnóm fajta (szándékosan nem mondok testi tulajdonságot, nehogy megsértődjenek egyes csoportok) az udvari népség előtt bohóckodik, fecseg, elsősorban az a szerepe, h a mellette álló, szépnek okosnak érezze magát. Legyen kit lenézni, legyen kinn szórakozni. De azért néha azzal is szolgál, h. ellentmond az udvari népségnek.

Ne felejtsük el az udvari bolond, attól hogy az udvarral gyakran perlekedik, oda-oda mondogat, amiért az udvar néha berág, legtöbbször azonban kineveti, szóval mindezek ellenére az udvar szerves része. Egyszerűbben, az udvari bolond, a látszólagos ellentétek ellenére az udvar része.

Eljátsszák a nagy harcot, avagy az Orbán téves megítélésének két oldala.

Tévednek azok, elsősorban fidesznyikok, akik azt hiszik, O valamiféle ellenállást, szabadságharcot, igazsághirdetést végez Brüsszellel szemben. De azok is tévednek, elsősorban az ellenzéki emberek, akik azt hiszik, hogy itt a jó EU és galád Orbán-Fidesz vezetés harca folyik.

Egyrészt, az EU és általában a nyugati világ, rendszer (vezetője az USA), sajnos nem mondható a jónak. A tízes skálán két fokkal jobb (5), mint Orbán-Fidesz vezetés (3), és jobb, mint a keleti diktatúrák (2), de messze nem tízes.

Másrészt ez nem egy éles harc, mivel a kölcsönös előnyök olyan erősek h. Kizárják az éles harcot szóval ez végeredményben többnyire megjátszott harc mindkét fél részéről.

Orbánnak és bandájának milyen előnyei származnak az EU tagságból:

Kezdjük azzal, hogy ez a legalább 16 éves diktatúra elfogadás és ország-hanyatlás nem az EU hibája. Elsősorban Orbán és bandájának hibája, másodsorban a fidesznyik tömeg hibája, harmadsorban az egész magyar társadalom hibája, és csak negyedsorban jöhet szóba az EU.  – Hogyan lehetne hibás az EU, amikor az a demokrácia irányában próbálta terelni az országot. – jöhet a felvetés. 

Ez igaz, de azzal hogy ez a terelgetés olyan elkenős volt, és közben jött a lé, összességében inkább segítette az Orbáni autokráciát, mintsem korrigálta volna.

Orbán EU-ból eredő legfőbb haszna természetesen a pénz, aztán a technológia. További haszon, hogy így tudták szintén közös erővel, Magyarországból, bármunkás országot kialakítani. Az utóbbi, a magyar gazdaságnak nem jó, de Orbán megítélésének, az előnyöket kiemelő beállítás által előnyős volt, ill. most is előnyős. És végül, de nem utolsó sorban, az EU tagság keretében el tudja játszani a nagy szabadságharcot, ami a fidesznyik tábor tetszését kiváltva, a hatalomba maradását szolgálta, szolgálja. Tehát  Orbánék számára többszörösen előnyős az EU.

Az EU számára is többszörösen előnyös Orbán és Mo. hanyatlása.

Kezdjük megint a nyilvánvaló előnyökkel, a nyugati elsősorban a német nagytőkének előnyös h itt a közelben van egy olcsó bérű bérmunkás ország.

Az hogy közben a magyar gazdaság nemcsak emiatt, sok minden miatt hanyatlik az is előnyős, ugyanis nem számít konkurenciának. Lassan már csak Bulgária, Románia és Mo. amelyik nem számít konkurenciának. A nyugat-európai országok számára egyre inkább, Csehország, Lengyelország, de Szlovákia is gazdaságilag konkurenciának számítanak. Más országok pedig fejlett idegen-forgalmuk miatt számítanak konkurenciának. Szóval kit érdekel, ha a magyarok hanyatlanak, lecsúsznak, egyébként sem tényezők gazdaságilag.

Ennél van azért két igazi komoly előnye a fejlett nyugatnak, az EU országainak, Orbánból, a hanyatló Magyarországból. Mégpedig az h. van kire mutogatni: „Látjátok milyen fejlettek vagyunk, nézzétek ezt a Hungáriát, szóval ne sírjatok, mert  hozzájuk képest itt demokrácia és jólét van. Főleg a szélső-jobboldal nézze meg, így jártok, ha leépül a liberális demokrácia.”

A másik haszon ennél is nagyobb, Az USA nyomására hozott téves döntések, ill. a határozatlanság miatt téves döntéseket, Orbán megvétózza.  Szóval lehet mutogatni Orbánra, Hungáriára, mi nagyon akartuk a demokráciát, mi nagyok akartuk a szankciót, de hát ez a galád Orbán ezt is megakadályozta. Valójában éppen arra számítottak, h. megvétózza, ezzel megkíméli őket egy kellemetlen döntéstől. 

Tehát az udvari bolondot néha arra használják, h. kimondja az igazat. Azt az igazat, amit az adott helyzetben komoly politikusnak ciki kimondani.

Az EU-ban Orbánt, Orbán belegyezésével megegyezéssel erre használták, használják, hogy néha kimondja a cikis igazat és meg is vétózza azt.

Az orosz-ukrán háború kapcsán felmerülő energia-embargó esetében is ez volt a közös taktika.

Az nem kérdés, h. az oroszok elleni energia-embargó többszörösen hibás döntés lett volna. Egyrészt ebben a háborúban a rosszak harca zajlik. Ugyanis nem arról van szó, hogy  az ártatlan hős Ukrajna és az őt támogató nyugat harcol az átkozott gonosz Oroszországgal, Putyinnal. Általában, és ez esetben sem ennyire fehér és fekete a helyezet.

Ha a lényeget nézzük és a sok mellékes körülményt kihagyjuk, akkor azzal alakult ki a háborús helyzet, h a kelet ukrajnai többnyire orosz lakta régióknak Ukrajna (és a nyugati világ) nem adta meg a kellő önállóságot. Nem adta meg az önrendelkezés, autonómia, akár a kiválás lehetőségét.

Itt most hosszan lehetne beszélni erről, de csak felsorolások következnek: Szovjetunió szétszakadása, Jugoszlávia szétszakadása, Csehszlovákia szétszakadása. Mindezek teljesen demokratikus rendben levők, azon az alapon, hogy az ott levő régiók népei el akartak szakadni, és ezt népszavazással bizonyították. A kínai zsarnokság ellen, amelynek áldozata Hongkong, Tibet, és még néhány régió, jogosan háborog a világ.

Ha viszont ezeket, az igazság, a demokrácia és békés világ kialakítása jegyében elfogadjuk, akkor minden népszavazással jóváhagyott autonómiát, különválást el kell fogadni. Akkor nincs kettős mérce, akkor bizony a baszkoknak, katalánoknak, skótoknak, észak íreknek, kurdoknak, palesztinoknak, erdélyi magyaroknak, stb., és nem utolsó sorban, az Ukrajnában az orosz régióknak meg kell adni a lehetőséget, hogy népszavazással döntsenek. 

Tulajdonképpen 2015 táján már az egész világnak, ENSZ, stb. elő kellett volna állni, az Ukrajnában levő orosz régiók az autonómia, a kiválás demokratikus megoldásával.

 (Itt minden feltétel adott, jól behatárolható országrész, orosz nyelvű többségű lakossággal.)

Még egyszer mondom: az ott élő népnek kell dönteni, senki másnak.

 Ha teljesen szabályos, manipuláció mentes, csalás mentes népszavazáson úgy dönt a nép többsége, hogy szakadjon el a régió, az országrész, akkor legyen úgy. Ez a lényeg. A nagyhatalmi szempontoknak, bárhonnan is erednek, nem szabad számítani. A lényeg, h. ne nagyhatalmak, világ-klikkek, világ-uralkodók, ország-uralkodók döntsenek, hanem az ott élő népek.

Mindehhez öt fontos megjegyzés:

1.  A jugoszláv háborúban a nyugat, USA, NATO keményen fegyveresen is támadta a szerbeket, mert nem engedték a nemzetek, országrészek függetlenedését. Még Koszovó függetlenségét is kikényszerítették, nem érdekelte azon érv őket, h. az ősi szerb terület. Bezzeg az Izrael esetében ez a fő érv: ez ősi zsidó terület.

2. Gorbacsov (a kevés demokratikus becsületes politikus egyike) annak idején úgy ment bele a Szovjetunió osztódásába, hogy ezentúl ez lesz az általános gyakorlat a világban. Mármint, hogyha megvannak a feltételek (mint Jugoszláviában) a népek, nemzetiségek döntsenek a függetlenségükről. Aztán a nyugat ezt nem tartotta be, illetve kettős mércével tartotta be.

(Ezt az egészet úgy is nézhetjük, h. kb. 2000-ig tartott a 2. világháború utáni világ-fejlődési szakasz, aminek része volt, a hidegháború megszűnése, az atomstop és egyéb egyezmények, a Szovjetunió és Jugoszlávia feloszlása, Kína viszonylagos demokratizálódása, aztán jött a stagnálás, most pedig befordult a világ az újabb hanyatló szakaszba. Járvány válság – klíma válság - hazugság és erkölcsi válság - háborús válság – gazdasági válság – stb. összekapcsolódva erősödik.)

3. Azt is látni kell, h. a jelenlegi Ukrán kormány, aki nagyon jóban van Amerikával, feltételezhetően onnan súgnak neki, szintén követ el hibákat, nem kiegyezés párti, hallani sem akar az országrészek függetlenedéséről,  és érdekes módon ez (a háború elhúzódása), éppen az amerikai érdekekkel megegyező.

4. Az, hogy ez a háború árnyaltabban van megítélve, nem jelenti azt h. Oroszország, és más keleti diktatúrák kevésbé lennének diktatórikusak, elnyomók. Saját népeiket is elnyomják, más népek elnyomása sem áll messze tőlük, és még lehetne sorolni. Sőt nyilván e háború során is követtek el gazemberségeket. Szerintem viszont a rendezés, az eszkalálódás megállítása miatt ezt a háborút árnyaltan kell megítélni.

5. Attól, h. e háború megítélésében Orbán-Fidesz rezsimnek vannak részigazságai, nem jelenti azt, h Orbán-Fidesz rezsim összességében jobb lenne, és azt sem jelenti, h. Orbán kevésbé lenne udvari bolond.

6. Attól, hogy az itt leírt igazság több ponton hasonlít az orosz állásponthoz, nem jelenti azt h. nem igaz. Az ügyet kell árnyaltan elemezni.

Visszatérve az oroszok elleni energia-embargó hibás lenne, mert: igazságtalan, mert nem segíti elő a rendezést (a rendezést az említett népszavazás, ill. autonómia oldja meg), és mert ez a szankció csak a háborút erősíti, továbbá, mert valóban mindenkinek káros, az EU-nak is, a világnak is.

Tehát ez esetben, az energia-embargó vonatkozásban Orbánnak kivételesen igaza van. Ugyanakkor szerintem sokan tudják h. ez egy hibás lépés lenne, csak az udvari népség nem meri ezt bevállalni, úgyhogy jöhet az udvari bolond. Jöhet Orbán, aki megvétózza, és az EU együtt és külön-külön is mondhatja: mi akartuk csak hát ez a csúnya Orbán. Eljátsszák ezt a színdarabot.

Megint mindenki jól jár, kivéve a magyar népet.

Szóval a nagy színjáték forog-forog, minden nagyon gromek, nagyjából mindenki jól jár csak a magyar nép farag rá. 

Ha elkenően és félig, akkor is Magyarországot, a magyar népet szankcionálják. Újra megjegyzem, az EU-tól ne várjuk, h.  megrendszabályozza Orbánt, hiszen az EU-nak sőt a nyugatnak ez a helyzet nagyon is megfelel. Kisebb látszat, elkenős szankciók lesznek, de komolyabb nem. Tulajdonképpen, ahogy már mondtam, az EU összességében inkább segíti a Fidesz-Orbán rezsim hatalmon maradását, mintsem hátráltatja. Visszatérve, Magyarország hanyatlik, ebben, ha nem is elsősorban, inkább negyedsorban de benne van az unió is. Az unió legnagyobb kibaltázása a magyar néppel, h. végeredményben segíti ezt a bagázst hatalmon maradnia.  Orbánnak nemcsak a belpolitikája hibás, de a külpolitikája, még akkor is, ha közben néha ő az igazság-mondó. De ez csak tovább ront Magyarország és magyar nép megítélésén. Többnyire jogosan néz le minket a demokratikus világ, mert itt valóban autokrácia van. Részben viszont Orbán féle pávatánc-politika miatt néz le, részben a keleti nyitás (diktatúra irányú nyitás) miatt néz le minket a világ. És sajnos az udvari bolond szerep miatt is lenéznek bennünket. Na meg a magyar szegénység és lecsúszás miatt. Amiatt, h. az EU-ban is sorra előznek meg bennünket. A Fidesz-Orbán uralkodás előtti években gazdaságilag, jólétileg, korrupciósan más fontos szempontból még mögöttünk volt Románia, Horvátország, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával kb. egy szinten voltunk. Most az említett országok, még Horvátország és Románia is megelőzött bennünket.

Ez egyértelmű jele a hanyatlásnak.

A magyarok diktatúra-elfogadás betegségét elsősorban a magyaroknak kell megoldani. Sajna manapság nem oly segítőkész a világ, h csak úgy segítene, de ha olyan lenne, akkor sem tudna sokat tenni, a lelki-beteg magyar nép ellenében.

 

Ez is fontos…

Egy saját tapasztalat kapcsán visszatérek az állami tévé csapdájára, valamint az online kultúra jó és rossz oldalára.

A konkrét eset pedig röviden. A 19 éves unokámmal vitatkoztam, inkább beszélgettem a jelenlegi 2022-s magyar helyzeten. Én amellett érveltem, h. szinte minden szempontból nagyon rossz a helyzet, szerinte viszont nem annyira rossz a helyzet, amolyan még „elmegy” állapot van, legalábbis ebben a vitában ezt próbálta bizonygatni.

Aztán valahogy a viszonylagos, régión belüli (rendszerváltó országok, stb.) lemaradásunkra és ezt alátámasztó statisztikai adatokra került a sor.   Én azzal érveltem, h. az Orbán kormányzás alatt is növekedett a viszonylagos lemaradásunk, a rendszerváltáskor elől álltunk, majd középre kerültünk és az Orbán-Fidesz 12 éves uralom alatt hátra kerültünk, pl. szegénység, GDP, egészségügy, korrupció és más fontos viszonylatban. Az EU-ban csak Bulgária van mögöttünk. A statisztikai adatok is ezt mutatják.

Szerinte nem ez a helyzet, - majd előkapta az okos mobilt és percek alatt megkereste az adatokat. Nézegette-nézegette, majd csodálkozva beismerte, h. igazam van. A meglepődése annak szólt, h kis hazánkat sokkal jobb helyzetben levőnek gondolta, (nyilván a kormányzati propaganda miatt), mint amilyen van valójában. Szerintem akkor, ott, ha nem is teljesen, de jelentősen megváltozott a véleménye.

Ez az online (internetes, pc-technikás) tájékozódás, teljesen más, mint az állami tévé „igazságához” szokott, meglehetősen egyoldalú ostoba tájékozódás. Hozzátéve, h. a mai fiatalok angolul is tudnak, tehát, ha a magyarok manipulálnák az online hozzáférést, ill. az adatokat, akkor is szét lehet nézni, mit mondanak a világban.  Hozzátéve, h a mai fiatalok alig néznek tévét, államit pedig még kevésbé, tehát semmi sem gátolja, a sokoldalú objektív legyen a tájékozódásuk.   Szóval ez remek, - kezdtem örülni. Aztán lehervadtam. Mert magamban következő kérdések merültek fel:

Az én unokám miért csak a köztünk levő vita miatt nézett utána a valós helyezettnek? Eddig miért látta tévesen a helyzetet? Ő és a fiatalok (16-46 évesek) akiknek tényleg bárhol bármikor percek alatt elérhetők a különböző komoly információk, miért nem veszik a fáradságot h. utána nézzenek? Miért nem próbálják kideríteni; a fontos helyzetekben mi az igazság? Merthogy nemcsak az unokám esetében, de általában is az a tapasztalatom, h. a mai fiatalok (16-46 évesek) politikailag, társadalmilag alul-tájékozottak, annak ellenére, h. különösebb erőfeszítés nélkül tájékozódhatnának. Nyilván ehhez első lépcsőben arra kellene ráébredniük, h. fontos lenne az ilyen irányú tájékozottság, méghozzá az önálló és sokoldalú tájékozódás.  Némi tudás ahhoz is kell, h. megkeressék az igaz információ részeket, és azokat összeillesszék, de azért ehhez nem kell egyetem.

Az új kultúra (egyben új technika) ez az online kultúra és technika hasznossága értékessége attól függ, hogyan használja az ember. Egyelőre sajnos többnyire rosszul használja (játék pornó, értéktelen információ, stb.) ezért a rossz ártalmas oldal kerül a felszínre.

De az ember, válthat, használhatja értékes információk szerzésére is, és akkor mindjárt a jó a hasznos, értékes kultúra és technika válik belőle.

 

Ez is fontos…

Megoldások, ha egyáltalán léteznek.

De előtte nézzük a világ, Európa és Mo. várható jövőjét, legalábbis szerintem.

2000-2008 között írtam egy kb. 1000 oldalas tanulmányt, történelmi rendszerekről, rendszer-fejlődésről valamint a „jelenlegi” 2000 évben általános, átlagos nyugati (új-kapitalizmus, liberál-demokratikus, stb.) rendszer minden oldaláról, minden összetevőjéről, ágáról, minden al-rendszeréről.  Összesen kb. 800 feladatot írtam le, aminek 80%-a jelenleg (15 év után) már sajnos tárgytalan.  A hanyatlás miatt vált tárgytalanná. Olyan ez mintha egy viszonylag egészséges ember készítene egy élettervet, egy feladatsort, majd kapna egy súlyos krónikus betegséget, testit-szellemit egyben, amely következtében az elkészített terv nagyobb részének végrehajtása szóba sem jöhet. Az hogy az akkori feladatok nagyobb részére azt kell mondanom, h. „reménytelen”, jelzi a világ, főleg a nyugati világ hanyatlását. Mo. pedig e hanyatlásban is az „élen” jár vagyis még a visszafelé menő világnál is gyorsabban megy hátrafelé. Előszedem azon hasonlatom, hogy az országok gályahada egyre inkább a viharzóna felé sodródik, de Mo. gályája itt is szélen a viharzónához legközelebb halad, vagyis feltehetően az elsők között fog elsüllyedni.

Akiknek viszonylag legnagyobb esélye van a túlélésre, sőt a változásra azok skandináv országok és néhány távol keleti országnak, Dél-Korea, Japán, stb. De az ő reményeik is csökkennek. Bár Kína, és néhány ország technikailag fejlődik, én nem hiszek a diktatúrák teljes körű, rendszer szintű fejlődésében. Az USA és Európa, ahogy mondtam, összességében hanyatlik. És a harmadik világ, nos, én ott sem látok igazi fejlődési irányt. Persze mindig marad esély a változásra, csak egyre kevesebb. A skandináv és a távol keleti országoknak össze kellene fogni és rendszert váltani. A nyugatnak is rendszert kellene váltani, áttérni a közvetlen demokráciára épülő rendszerre. A diktatórikus keletnek szintén a politikai társadalmi rendszerét kellene demokratizálni.  És a harmadik világnak sok mindent, de a demokratizálódás szintén alapfeladat lenne.

Ha a fejlődést nem így országonként nézzük, hanem a nagy problémák szerint, akkor is rossz a helyzet.

A mostani írásaim sokkal alacsonyabb színvonalúak (bár a régit is középiskolásoknak szántam), sokkal kevesebb, és egyszerűbb feladatot tudok Jó szívvel megnevezni. Jó szívvel, vagyis h, van reális esély a megvalósulásra.

Bár az akkori nagy tanulmányomban is többször kifejtettem: ha nem kezdik viszonylag gyorsan ütemesen (kisebb vagy nagyobb lépésekben, szakaszos, vagy teljes rendszerváltás keretében) a feladatokat végrehajtani akkor jön hanyatlás. Persze nem vagyok annyira beképzelt, hogy csakis az én problémáim az igazak, csakis az én megoldásai a jók, de annyira azért vagyok, h legalább fele-részben az igazságot írtam le.  Ugyanis már akkor is a stagnálás szakaszában volt a nyugati világ, stagnálás után pedig a hanyatlás következik, ha nem javul a helyzet. Mindezt szépen megírtam és indokoltam is.

Írtam a problémákról is (nukleáris háború esélye, elkényeztetési aspektus, klímaválság, a demokratikus rendszerváltás elmaradása, stb.), de az utóbbi öt évben ezt is át kellett értékelni.  Már akkor is láttam a problémákat, de ezek a problémák azóta sokat súlyosbodtak, és a sorrendjük is változott. Most azt mondom a világ legnagyobb problémája a hazugságválság.  Hazugságválság, úgy, mint hazugságáradat, a manipuláció totális elterjedése, az igazság a jó út kiderítésnek ellehetetlenítése. Lehet, hogy nagyon kevesen nagyon rejtetten ismerik az igazságot, de semmit sem ér, - a kormányzati intézkedések rosszak maradnak, legalábbis az emberek  döntő többsége rossznak hazugnak érzi, ráadásul az emberek is össze vannak zavarva, ráadásul a nézet „igazság” fősodor is tele van hazugsággal. Példaképpen itt van ez a három fontos probléma, Klímaválság, Covid járvány, ukrán-orosz háború. A világ addig sem jut el, h komoly igazán tudományos hazugságmentes elfogulatlan elemzések, megbeszélések, kongresszusok jöjjenek létre, pl. ebbe a három témába.

Normális helyzetben Olyan megbeszélések, melyekben az ellentétes véleményű felek tényleges feltáró, elemző, közös en elfogadott nézeteket kialakító vitákat hoznak létre. Szóval létrejönnek közös alapelvek, és faladatok megoldások. Azért régebben erre voltak példák. Mostanában ez gyakorlatilag képtelenség. Most megint az széthúzás, a hazugságáradat, megegyezések nélküli, világába kerültünk. Időnként az emberiség beleesik ebbe a pusztító erőtérbe. Olyan mintha bizonyos pusztító erők azon munkálkodnának, h. terjedjen a hazugságáradat, egyben megoldatlanság-áradat. Az is igaz hogy ez a félelem, zavartság inkább bénítólag hat a népre, szóval  csökken a lázadás esélye.

Most itt nemcsak Magyarországról beszélek, hanem az egész világról. Magyarországról pedig kiemelten.

Ezen írás feladati között is sorolhatok olyanokat, hogy fontos lenne a demokratizálódás, a demokratikus rendszerváltás.

Volt említve pl. hogy az alkotmányt hogyan lehetne, biztonságossá tenni abból a szempontból h egy ilyen Fidesz-Orbán puccsot kivédjen.  

Lehet ilyeneket sorolni, de mellé kell tenni; egyre kisebb a megvalósulás esélye.

Kétségkívül csapdahelyzet. Felépült, stabilan áll a diktatúra vára. A diktatúra várának sok tornya sok lőrése van.

Például az egyik tornya, h. az ellenzéki politikai elemzők sem a lényegről beszélnek. Nem beszélnek a diktatúra építményéről, nem beszélnek a népbetegségről.

Ráadásul ez az írás, illetve hasonló valódi megoldásokat pedzegető írások nem jutnak el a néphez, legalábbis a többséghez. A sok-sok egyébként fontos feladat közül megpróbálom kiválasztani a legfontosabb hatot.

Hat ilyent: „fontos lenne, h megértsék az emberek” – féle faladatot. Régebben utáltam, ezeket: „fontos lenne, h. változzon a közfelfogás”. Ezeket amolyan sumák feladatnak láttam, jó-jó, de hogyan alakulhat ki a kívánatos  közfelfogás? Megint előjön a tyúk-tojás vita. A rendszer (pl. az oktatás) alakítja a közfelfogást, vagy a közfelfogás alakítja a rendszert.  Állandó oda-vissza kapcsolat van, mint a tyúk-tojás esetében.  Szóval, lehetnek kétségek, de azért leírom a magam kis hat-parancsolatát.

Nagyon fontos lenne, hogy megértsék a magyar emberek és általában az emberek, hogy:

1. Elsődlegesen fontos az igazság, igazságosság, egészség, természetóvás, béke, ezeken alapuló jólét és boldogság.

2. Elsődlegesen fontos a társadalom, az állam, a közösség, a közősségi szellemiség, az egyetemes szeretet.

3. Elsődlegesen fontos a demokrácia, a nép akaratának minél erősebb megjelenése. A demokrácia oktatása. A decentralizált döntéshozás. A manipulálatlan, csalásmentes választás.

4. Elsődlegesen fontos az igazság, igazságosság védelme, a csalás, hazugság, manipuláció elleni küzdelem.

5. Elsődlegesen fontos, h. kritikával nézzük az aktuális vezetést, a fontos társadalmi kérdésekben, pl. választás alkalmával sokoldalúan tájékozódjunk,  alapos megfontolás után önálló döntést hozzunk.

6. Elsődlegesen fontos a legkisebb rossz kiválasztása mentén való haladás, fejlődés.

   Ezek párhuzamosan mind elsődlegesen fontosak, viszont más dolgok, tényezők, elvek csak azután jönnek. A fontossági sorrend felborul és ez komoly zavarokat okozhat, ha a másodlagos, harmadlagos, stb. fontosságú dolgokat tényezőket, elveket a legfontosabbak közé helyezünk.

 

Ez is fontos…

A történelmi népbetegség, a személyi kultusz elfogadása.

Mi a közös Sztálinban, Maoban, Francóban, és Salazarban?

Mindegyik végeredményben zsarnok, diktátor volt. Mindegyik saját népét is leigázta éheztette, nyomorba döntötte.

Ennek ellenére, mindegyik hosszú ideig, haláláig uralkodott.  Mindegyiket a nép többsége, szerette, legalábbis elfogadta.  Szóval ezekben az országokban, valamilyen népbetegség jött létre. Jó lenne kideríteni miért is, s miféle betegség. Ami fontos, h. nemcsak a keleti népekben jöhet létre ez a betegség. Kétségkívül minden ország minden nép, minden helyezet más és más, de ha a legfőbb jellemzők azonosak, akkor vannak közös tényezők is.  Tehát vannak általános emberi tulajdonságok, ill. feltételek, amelyek részben magyarázhatják a diktatúra elfogadást.   Azért vannak különböző népkarakterek, különböző kultúrák és a népek is lehetnek bizonyos tulajdonságokra fogékonyak.

Mindegyik felsorolt diktátor sokáig, szinte haláláig uralkodott. Mindegyik történelmi megítélése ellentmondásos. Azért a történelmi ítélet összességében megveti és diktátorok közé sorolja ezeket az alakokat. De azért nem egyértelműen, - vannak felmentő vélemények is.

Mindez azt jelenti, hogy csak a diktátorok fele nyeri el a méltó büntetését (pl. a halált) és a valós történelmi ítéletet. A másik fele, csak félig-meddig.

Az is igaz, h a felsoroltaknak azért voltak érdemeik is, de összességben ezek mégis ártalmas diktátorok voltak.

Sztálinnak és Maónak a 2. világháborúban voltak érdemei. És azért ezek borzalmasan elmaradott országok voltak. Mondjuk úgy, a modernizáció alapjait Sztálin, Mao alatt rakták le. Franco és Salazar érdeme, h. a 2. világháborúból kimaradtak. Mindezen érdemekkel együtt ezek az emberek diktátorok voltak, összesítve ártottak a népüknek. Mindegyik hatalmas bűnöket követett el, saját és idegen népeket is leigáztak, sőt mindegyik uralkodása alatt volt időszak mikor szabályosan éhezett a népük, ennek ellenére a nép többsége elfogadta, a nép egy része imádta ezeket az embereket. Ez azt bizonyítja, h a jólét, a pénztárca lapossága, sőt az éhezés sem annyira erős szempont, amelyik kijózanítaná a lelki-beteg népet.

És persze voltak az ellenállók, igaz bátor emberek, de ezek a diktatúra erejéhez képest és az elfogadókhoz képest kevesen voltak.

Nemcsak a felsorolt négy diktátor lett elfogadva, történelmi távlatokban jóval több eset volt.

Észak-Korea mint az agymosás világbajnoka azt bizonyítja, h. a néphülités szinte határtalan. Viszont ez az ország már annyira szürreális, h én nem mondanám, példának.

De az alap az, hogy van az emberekben, népekben egyfajta „feltétlen uralkodó követés”. Valahogy kialakul a személyi kultusz. Többnyire ezt alakítják propagandával, manipulációval, de magától is alakul. Nemcsak akkor alakul ki, ha minden iskolai teremben ott lóg az uralkodó képe. Szerintem attól is kialakul, ha sokat látják, hallják ezt a „vezetőt”, vagy őt, vagy csak a róla szóló híreket. Valahogy beleeszi magát az emberek gondolatába, lelkébe; ez az ember a legfőbb vezető. És sok ember fejében, ez azzal a gondolattal is társul; ez az ember leválthatatlan. Ezt az embert valahogy sors rendelte fölénk. Ezt nevezem én, kulturálisan kialakuló személyi kultusznak. Orbán vonatkozásában részben magától, részben csináltan szintén kialakult a személyi kultusz.

Tulajdonképpen, a személyi kultusz kialakulása és elfogadása nép lelki torzulása betegsége, hiszen majdnem minden népben megtalálható, ha keresgéljük.

Pl. az angolok, britek szinte istenítik a királyukat, ez a mondásuk: Isten óvja a királyt.

Tehát ne a népet óvja az isten, vagyis a nép elé helyezik a királyt.  Sok hasonló nép, és uralkodó-centrikus felfogás volt, van a világon.  Talán ez egy ősi ösztön, még a falkából és a falkavezér „tiszteletéből” ered.

Nem is olyan butaság ez a monarchikus-parlamentáris demokrácia. A trükk az, h. van egy jó, csakis imádni való protokoll uralkodó, és mellette van egy kritizálható utálható leváltandó tényleges vezető. Ez a jó rendőr, rossz rendőr trükkje.  Hiszen a cikis dologban a miniszterelnök a kormány dönt, azt le is váltják normál esetben. A protokoll királyon viszont kiélheti a nép a tekintélytiszteletét, a szolga lelkületét.  Vagyis a protokoll-méltóság lesz a személyi kultusz tárgya. Persze nemcsak királyokról van szó, a lényeg hogy a legfelső vezető legyen. Ezért jók ezek az elnöki pozíciók, illetve a felsőházi szerkezet. Olyan elnökről van szó, amelyiket közvetlenül választ a nép, amelyik nagy tekintélynek számít, de akinek még sincs igazi döntéshozó, irányító hatalom a kezébe.

Mert ha a ténylegesen irányító vezetőt (pl. Orbánt, Putyint, stb.) kezdi el a nép királyként imádni, abból csak baj lehet. Akkor abból szinte biztosan diktatúra alakulhat ki.

Vagyis  legyen egy imádni való protokolluralkodó, és egy leváltandó tényleges vezető. Ha nem tudunk közvetlen demokráciát csinálni, ha nem tudunk pártok nélküli parlamentet csinálni, akkor legalább ezt a mintát kell követni.  Kellett volna, mert úgy néz ki Mo. is beleesett abba a csapdába, h. tényleges hatalommal bíró miniszterelnököt tartják királynak. Nálunk is létrejött a kulturális személyi kultusz, és a diktatúra elfogadás.

Ki kell mondani, sajnos elég valószínű, h. Orbán csakúgy, mint a címben felsorolt diktátorok hosszú ideig szinte haláláig fog uralkodni.  De a magyar nép, ezeknél a népeknél is betegebb. Mert mindezt teszi az EU tagság keretén belül. (Bár ki tudja, meddig leszünk EU tagok.) Mert nálunk, ha nem is könnyen, de azért választással is le lehet váltani az uralkodót.   Mert, Orbánnak, szemben a felsorolt diktátorokkal szemben nincs igazán érdeme, Orbán-Fidesz mérlege egyértelműen negatív. Az biztos, h. utókor és a világ által elismert vezető már nem lesz Orbánból. Jó esetben csak a világ, és saját országának háromnegyede tartja majd Orbánt diktátornak (mint a felsorolt négyest), rosszabb esetben mindenki.

A legjobb persze az lenne, többek között Orbánnak a sok fidesznyiknak is, ha a nép rájönne, h. biza mi (én is) betegek vagyunk. Ha nem látjuk saját betegségünk, akkor valószínűleg 21. századi keretben átéljük, amit Sztálin, Mao, Franco, Salazar népe átélt.

Az viszont megállapítható: az ember általában rendkívül könnyen gyorsan manipulálható, elbutítható, meghülithető.