10. rész, magyarok lelki betegsége

10. Orbanisztán a mélylélektani okok, motivációk miatt marad életben.

Lehet, h. a magyar nép esze éppen e napokban-hónapokban megjön (bár ennek sajnos igen kevés az esélye pont a mélylélektani okok miatt), és akkor látszólag eme írás elveszti az érvényességét. De csak látszólag. Az hogy a magyarok tudata, jelleme, gondolkodása (azért vannak más hasonló népek is) ilyen hosszú időre gödörbe csúszott, sokáig ott lenn kóválygott azt jelenti, h ez nem egyszeri eset. Ezt bizonyítja a történelem is, de nemcsak a magyarok történelme.  Szóval a néptudat, a népjellem, a néplélek  időnként megbetegedhet, persze ehhez kell egy betegítő hazugság-gépezet is.  Ha éppen beteg, akkor a gyógyulás miatt kellenek az ilyes írások, intelmek, ha éppen kevésbé beteg, akkor pedig megelőzés érdekében kellenek a hasonló intelmek. 

Az első típusú elemzésemben, a magyarországi néprétegeket vettem sorba. A második típusúban a manipulációs hazugságokat illetve azok közvetítő eszközeit vettem sorba.

Ebben az elemzésemben pedig a teljesség igénye nélkül a mély-lélektani okokat vázolom. Nagyon egyszerűen azt is mondhatnám ezt az aljas rezsimet, az ostobák, a gonoszok, az önzők, a gyávák, a gerinctelenek választják. De ez túlságosan leegyszerűsített, általánosító elemzés lenne.

Egy fokkal intelligensebb, ha megkeressük az árnyaltabb lélektani okokat, motivációkat. 

Nyilván a fidesznyikok és a közömbösök lélektani okairól van szó. Mert szerintem a közömbösök (otthon maradók, nem politizálók) ebben a helyzetben szinte ugyanolyan agyament emberek, mint a fidesznyikok.  Amúgy lenne olyan helyzet, amikor megérteném a közömbösöket, de ez most teljesen más. 

Azzal kezdeném, h. mára már a fideszniykok és a közömbösök  legalábbis azok normálisabb felének, észre kellett venni, hogy romlott életszínvonal. Csökkent a reáljövedelem, az egészségügyi ellátás, az oktatási színvonal, stb. Annyira egyértelmű (szignifikáns) a romlás, h. ezt már észre kell venni. De ennek ellenére a Fidesz tábora alig csökkent. És a közömbösek nagyobb része is maradt közömbös. Miért? Mert az rendben van h. a fidesznyikok, ill. közömbösök ostoba, gonosz, önző, gyáva gerinctelen, nyerészkedő fele nem veszi észre, vagy úgy tesz, mintha nem venné észre, - vagy észreveszi, fidesznyik marad. Na de a másik fele? A következőkben róluk lesz szó.

A gondolkodók, az elfogulatlanok nemcsak a szélesebben vett életszínvonalat találhatják elkeserítőnek.  Itt van pl. a demokrácia leépítése. A korrupció és a protekció, az igazságtalan érvényesülés.  A sok ezer nyilvánvaló, pofátlan bugyuta hazugság, átverés, ami egyben az állampolgárok lenézését jelzi. Magyarország romló nemzetközi renoméja. A fiatalok jövője. Ezek mind a rendszer, a vezetés alkalmatlanságát bizonyítják. Nem tudom elképzelni h aki egy kicsit is gondolkodik, és a kormány propagandán kívül néha máshonnan is tájékozódik, az ne venné észre eme „vezetés” becstelenségét, szakszerűtlenségét, alkalmatlanságát.

De mégis a szélesebben vett életszínvonal lenne a bázisa az értékelésnek. A többség ezt a romlást már kénytelen észrevenni.

Észreveszik a bajokat, de a mélylélektani okok miatt felmentik az aljadék uralkodókat, - viszont mivel a mélylélektani okokat maguk sem ismerik, vagy szégyellik, a felszínen a frázis ürügy-indokokra hivatkozva felmentés történik. 

Észreveszik a bajokat, de a kormányzati propaganda, manipuláció „segítségével”, rögtön frázis ürügy-indokokat is gyártanak.

Folytassuk ezzel az öt betonerősségű frázis ürügy-indokkal:

1. Rossz ugyan, de máshol még rosszabb.

2. Ha nem a Fidesz, Orbán lenne (főleg ha az ellenzék lenne) sokkal rosszabb lenne.

3. Rossz ugyan, de szabadságharcot folytatunk. Annak oltárán pedig, mint hősök feláldozzuk magunkat.

4. Most rossz, de nemsokára jó lesz.

5. A politika, a választás nem is fontos dolog. (Ez inkább a közömbösök ürügy-indoka.)

Ezek a lényegi ürügy-indokok, -  ezeknek, mindegyiknek van több leágazása.

El kell gondolkodni a következő közhelyen: Az emberek véleményét elsősorban a pénztárcájuk, ill. az életszínvonaluk határozza meg.

Hát itt a példa, hogy nem így van. Az lenne a jobbik eset, ha mindig a szélesebben vett hosszabb távú életszínvonal lenne a kiindulópont, de íme, itt van előttünk a jelen valósága, mint cáfolat.

Itt van pl. ez az öt betonerősségű frázis ürügy-indok és máris sutba vágható a „pénztárca elv”.

Természetesen mindegyik frázis ürügy-indok óriási baromság, mind könnyen cáfolható. Akár adatokkal, tényekkel, akár logikai úton is cáfolhatók.  

Nézzük például a harmadik ürügy-indokot, pontosabban annak logikai cáfolatát. Ha Brüsszel elnyom bennünket, akkor miért nem lépünk ki az EU-ból?  Ez egy egyszerű logikai cáfolat, de lehetne adatokat, tényeket is sorolni, azt bizonyítván h. nincs elnyomás, tehát a „szabadságharc” baromság. Ha könnyen cáfolható, akkor mitől lesz az elfogult hülék számára betonerősségű? Attól, hogy a cáfolatra van pár frázis-válasz. Mondjuk úgy, h az értelmes vita helyett, elbutított ellaposított vitát lehet kreálni, és ebbe az elfogult hülék belekapaszkodnak.  Például azt mondja a hüle: Rossz ugyan, de máshol rosszabb. Mire te: Itt vannak az hiteles statisztikai adatok nézd meg, utolsó-előttiek vagyunk. Mire ő: ezek hazugságok, a baloldal mindig hazudik. Vagy azt mondja: Igen, de ha nem Orbán lenne, sokkal rosszabb lenne. Vagy azt mondja: de ezt a lemaradást Gy. csinálta. Vagy azt mondja: Oké, de mi szabadságharcot folytatunk. Mindegyik cáfolható baromság.

Erre te megint értelmesen érvelsz, ő pedig megint előkap egy hamis panel érvet, és így tovább.

Szóval az értelmes vitát ellaposítják, elhúzzák, a cáfolatot kimossák a saját agyukkal együtt.

Meg lehet állapítani az elfogult hülének a központ manipulatív propaganda is mossa az agyát, de saját maga is mossa, saját agyát.

Miért nevezem az ilyen embert hülének? Azért mert saját hosszabb távú jólétének ellenében ténykedik.

És most értem el az írás lényegéhez: Miért mossa saját agyát az elfogult hüle?

Ugyanis itt jönnek a valódi mélylélektani okok, motivációk.

Az elfogult hüle néha csak sejti, hogy magának is hazudik, saját agyát is mossa, máskor még csak nem is sejti. A mélylélektani okok, (motivációk), két ok miatt kerülhetnek a lélek, ill. a tudat mélyére.  Vagy, mert nem tudatosan, pl. egy ősi ösztön által kerültek a tudatba. Vagy, és mert  tulajdonképpen az illető szégyelli ezen motivációkat. A lényeg, h. ezen motivációk munkálkodásáról, késztetéséről a késztetett alany legtöbbször egyáltalán nem tud, néha vannak sejtései, de ezek nem igazi szembenézések.

Akkor nézzük ezeket a mélylélektani okokat, motivációkat:

(Mivel ezek általában a lélek mélyén munkálkodnak, csak ritkán fogalmazódnak meg nyíltan, őszintén az alany gondolataiban, de aztán gyorsan visszakerülnek a lélek mélyére. Amikor ritkán megfogalmazódnak, kb. így szólnak):

1. A vezetés, a társadalom minősége nem számít, szürke sikertelen életemben legalább négyévente, választások alkalmával a győztes csapatba tartozás vezérli. (Korlátolt igényű, nem építő jellegű hanem a szűk környezetben nyerő, romboló világnézet.)

2. Tulajdonképpen nekem, mint tehetségtelen, embernek tetszik ez a maffia, ügyeskedő, talpnyaló, autokrácia. Ebben az ilyen magmafajta önálló gondolattól mentes, tehetségtelen emberek is szépen elvannak, sőt érvényesülhetnek.

Sőt ebbe a rendszerbe, szabadságharcos hős is lehetek, de népmentő mindenképpen.

3. Meghajolok az imádott nagy vezető előtt, megyek a többség után. (Szót fogadok a falkavezérnek, megyek a falka után.)

4. Stockholm szindróma (pszichózis). Az uram a vezetőm annál jobban tisztelem, sőt imádom, minél inkább sanyargat, ő az erős, én pedig csak azt kapom, ami megillet. Sokkal jobban is bánthatna, de jóságos, nem teszi.

5. „Én azért tudom az okosságokat, nem szoktam tévedni. Az előző választásokon sem tévedtem. Hát nem kellemes beismerni, h. ekkorákat hibáztam, pedig annyira bíztam ebben a bandában. Nem, -  nem, - most sem tévedtem.”

6. A fasizálódás, a gonoszság tömegpszichózisa, ötvöződve az ál-hősiességgel. (Ez egy olyan összetett mélylélektani ok, amit nehéz egy-két mondatban megfogalmazni.)

7. Én nem viselkedem úgy, mint az egyszerű nép (nem politizálok, nem választok), én ennél különb vagyok.(Ez inkább a közömbösök tudat alatti oka.)

Tehát a lélektani mechanizmus a következő:

Valójában tudat alatt, félig tudat alatt sok embert ezek az okok mozgatják, ezek bírják rá arra, h magának is ártva a rosszakat (pl. a Fideszt, Orbánt) válassza. De mivel ezeket bedugta a tudata alá, ezért az ürügy-indokokkal magyarázza, h. miért választja a rosszakat (pl. Fideszt, Orbánt).

Nézzük meg mély-lélektani okokat, motivációkat kicsit bővebben, kezdjük az elsővel.

1. Mi normális emberek azt gondoljuk;  a választás arról szól, h. a nép egésze kiválasztja a számára legalkalmasabb vezetést, melynek vezetése alatt, átlagosan kellemes jó élet alakul ki.  De sokan azt gondolják, h. a választás (szavazás) valami verseny, harc bizonyos klikkek néprétegek között, alig van köze az alkalmas vezetéshez.  Szerintük arról szól a választás, h. ki győz, ki kerül a nyertes csapatba. Ráadásul ezek az emberek csak a választás napján érezhetik magukat győztesnek, mert amúgy inkább az átvert, szegényebb rétegekből kerülnek ki. Mint jeleztem a Fidesz-Orbán hívők jelentős része, viszonylag iskolázatlan, szegényebb néprétegből való meglehetősen tehetségtelen,  sikertelen emberke. Szóval ezen emberekből sokan azért mennek szavazni, h. legalább négyévente bekerüljenek a győztes csapatba, ez számukra egy komoly siker. Lehet egyébként h. valamiféle egyéb előnyt is gondolnak, de akkor 12 év alatt rájöhettek; ez a Fideszre szavazás néhány apró előnynél (kapnak tűzifát, vagy a választás napján konzerveket, pár ezer forintot) nem jelent többet. A legtöbbje még ennyit se kap. Honnan tudom, h. ilyen motivációk hajtják a Fidesz szavazók százezreit? A kommentekből Pl.: „Azért siránkoztok ti baloldaliak, mert jól levertünk bennetek.” Ehhez hasonló kommentet, véleményt meglehetősen sokat kapok, a Fidesz hívők fele illyes dumával szokott reagálni a kritikáimra.

Az ilyen megnyilvánulás nyilvánvalóan igazolja, hogy ezen emberek a győztes csapatba való tartozás miatt szavaztak a Fideszre. Nem beszélnek a társadalom jelenéről, jövődőjéről, a vezetés alkalmasságáról, hanem elsősorban erről a „jól elpáholtunk bennetek” vonatkozásról.

Ez azért nem tipikusan mélylélektani ok, mert az alany nagyon is tisztában van ezzel a motivációval. Félig mégis az, mert ha folytatódna a vita, akkor ezek is előkapnának valamilyen ürügy-indok frázist. Pl.: „Hogyha nem a Fidesz nyerne, még rosszabb lenne.” – gyorsan áttér a köntörfalazásra.  Tehát azért valamennyire szégyellni való dolognak tartja, mert hajlamos letagadni.

Érdekes kérdés, h. eme iskolázatlan, nem túl tehetséges szorgalmas embereknek valóban kedvez a maffia, ügyeskedő, talpnyaló,  Fidesz (dél-amerikai) típusú autokrácia? Igen is meg nem is. A jó rendszer attól is jó, h mindenki megtalálja benne a maga tehetségét.  Másrészt a jó rendszerben mindenki az átlag is jobban él, tehát ezek a viszonylag szerényebb képességűek is. A Fidesz-Orbán rendszerben (F-O-s rezsim) rossz rendszer tehát ennek az ellenkezője történik. Ugyanakkor a Fidesz-Orbán rendszerben egy kicsit jobban járnak azok, akik hajlandók beilleszkedni a maffiába, akik keveset gondolkodnak, kritizálnak. Tehát orbanisztánban ez az átverhető irányítható szerényebb képességű réteg, más rétegekhez (azok egyértelműen ráfaragnak) képest, egy kicsit megbecsültebb. Legalábbis szavakban.

Tehát van előny és van hátrány, végeredményben ez a réteg megbecsülésben, jólétben ott van, mint egy jó igazságos rendszerben lenne De ez csak addig igaz, amíg a rossz rendszerben nem gyorsul fel a hanyatlás, az életszínvonal-romlás nem lép át bizonyos határt. Mert ha ezt átlépi, ahogy 2020-s évek Magyarországában akkor már ennek a rétegnek is egyértelműen romlik az élete.

Viszont az más kérdés, h ezek az emberek mit éreznek.

Ugyanis a viszonylagos megbecsültségük nem romlik, hiszen ha le i s nézik őket, át is verik őket, de mégis ők a rendszer alapja, ők az alsó támogatók.

Itt térek erre a világnézetre, amit akár mélylélektani oknak, motivációnak is vehetünk. Kétféle alapvető világnézetet vallhatnak az emberek.

Az egyik a világot, az emberiség és a nemzet építését szem  előtt tartó.

A másik alap-világnézet ennek az ellenkezője:

Többnyire egyéni győzelemben gondolkodó (néha a családra, ill. a nemzetre is hivatkoznak), de  alapvetően ez egy önző világnézet. A nemzeti nagyságot azért szorgalmazzák, mert ezáltal gondolják sikeresnek magukat. A másfelől, nem felemelkedésben fejlődésben, hanem a másikhoz (pl. a szomszédhoz képest, vagy a „balibcsi” táborhoz képest) győzelemben gondolkodnak, ami úgy is elérhető, ha azt a másikat lenyomjuk. És ez lenyomás leginkább szabálytalan, becstelen harcban lehetséges.

Nevezzük ezt: korlátolt igényű, nem építő jellegű, hanem a szűk környezetben nyerő, romboló világnézetnek.

Ki merem jelenteni, hogy a Fidesz-Orbán rezsim hívei tudat alatt, ezt a második világnézetet vallják.

 

2. És itt már áteveztünk a második mély-lélektani okra.

Magyarországon meglehetősen sokan kedvelik azt a szellemiséget, közéleti stílust, amit a Fidesz képvisel, és amit a 2020-s évekre szét is hintett az országban. Ez ugyanaz, amiről eddig beszéltünk, maffia jellegű, ügyeskedő, stílus, melyben igazi alkotó tudás tehetség keveset számít, viszont a kapcsolat, a nyalás sokat.  A társadalom szétbomlott gazdag-szegény, kormánytámogató-ellenzék stb. oldalakra.  De ezek a szegényebb átvert emberek mégis úgy érezhetik, h. a győztes oldalon állnak. Szóval sok magyar embernek sok szempontból szimpatikus lehet ez a stílus, ez közszellemiség. Ez stílus már elég régen elkezdődött, már Mikszáth is ír erről, a Horthy rendszernek is volt egy ilyesmi „Rokonok” jellege.  A Kádár rendszernek, pedig egyértelműen. És ehhez jött hozzá, a cigány-kultúra negatív vonásainak beötvöződése, a magyaros Fidesz stílusba. (A cigány kultúrának vannak remek vonásai és vannak kevésbé jók. A Fidesz rezsim egyik bűne, h. cigány kultúra rosszabbik oldalát felerősítette, beötvözte a magyar stílusba, a jobbik oldalát elsorvasztotta.)

Szóval Magyarországon meglehetősen sokaknak szimpatikus ez a Fidesz stílus. Arról pedig már elmélkedtem, h. valójában, hogy alakul ezen emberek jóléte és megbecsültsége.

A lényeg h.  ez a (tulajdonképpen a link Fidesz stílus szimpatikus), talán a legerősebb, legtöbb embert érintő mélylélektani ok, motiváció. De mint szó volt róla, ők sem ezzel érvelnek a rendszer mellett, sőt ezt inkább tudatuk mélyére dugják, és előkapnak egy ürügy-indok frázist.

3. Folytassuk a harmadikkal. Mint ahogy a meghatározásban benne van, valószínűleg ez egy ősi ösztön, érzés, még a falkaszellem beragadása az emberi jellembe. „Mindig követem a falkát, a többséget, a falkavezért pedig mindennél jobban tisztelem.”   De ez nem olyan tisztelet, mint a gondolkodó elfogulatlan emberek tisztelete, ez egy felétlen engedelmesség, kvázi imádat.

Azért itt is kiderül h. a normális, észvezérelt emberek egészen  másképp gondolkodnak, mint az érzés-vezérelt hülék. Egyébként nem minden érzés, érzelem rossz, csak azok, amikbe a hülék hisznek. A tudatos, okos ember tudja, h. a fejlődéshez szükség van építő kritikára, (a másik oldalon egészséges önkritikára), ezért még ha az érzései a falkaösztön felé is tolnák, akkor sem esik bele a talpnyalás, és az elfogultság pöcegödrébe. Más példát is lehetne mondani, itt van például az, h. a hülék általában a többség az erősek oldalára állnak. Az értelmesek, akik egyben jellemesek is, inkább a kisebbség, ill. a gyengék, és a kisebbség oldalára állnak. Azért is, mert tudják, h. a közösség akkor fejlődik normálisan, ha nincsenek nagy különbségek. Persze legyenek különbségek, de azok arányosak és igazságosak legyenek. A lényeg, h. az értelmesek, jellemesek, általában az ellenzékiek egészen másképp gondolkodnak, mint a fidesznyikok, ezért mély a szakadék.

De térjünk vissza erre a nagyember-imádatra. Ezt a propaganda, a személyi kultusz is felerősítheti. Viszont Magyarországon is van személyi kultusz, csak sunyi.

A nagyember imádatról egy észak-koreai történet jut eszembe. Egy amerikai orvos-csoport látás-visszaadó szemműtétet végzet szinte sorozatban. Van egy jó kis technika, amivel a szürke hályogot, gyorsan jól meg lehet operálni. Az operáltak a gyógyulás napján leveszik a kötésüket, és 98%-ban kiderül, hogy látnak. Az észak-koreai hatóságok úgy rendezték be a helyszint, h. a székeken ülő gyógyultak egyenként vették le a kötéseiket,  - a szemközti falon pedig két hatalmas kép lógott,  az egyik a nagy-vezetőt ábrázolta, a másik a kedves-vezetőt (akkor még csak ketten voltak), az orvos-csoport tagjai pedig oldalt álltak.  Szóval levették a kötést, kiderült h. látnak, ekkor a koreai gyógyultak, mindegyike hajlongva, hálálkodva leroskadt az imádott vezetők  képmásai előtt, - a legtöbbje még csak oda sem biccentett az orvosoknak.  Ez mi? Persze feltételezetjük, h. egy sereg besúgó figyelte és elemezte az emberek viselkedését, - na de akkor is. Egyébként Dél-Koreában genetikailag és kulturálisan is ugyanaz a nép él, de a déli rész, a föld egyik legfejlettebb országa. Ezt csak azért mondtam el, h. lássuk, az agymosó propagandának, a személyi kultusznak, a nagyember-imádatnak milyen elme-pusztító ereje van. De ez is a hülék között arat. Ugyanis Észak-Koreában a normális embereket kinyírják, jobb esetben munkatáborba küldik.   Ennek ellenére ilyen fokú talpnyalásnak, nagyember imádatnak nem szabadna előfordulni. De még akkorának sem amekkorát a fidesznyikok éreznek a nagy vezetőjük iránt.

Ne felejtsük el sok ember szolgalelkű, márpedig a szolgalelkű szeret szolgálni, legalábbis szolga státuszban élni, talpat nyalni. A szolgalelkűeket szintén kevéssé érdekli az életszínvonal, ellenben vonzódnak az orbanisztánhoz hasonló rendszerekhez.

A nagyember-imádat egyébként sok országban kialakult, és kialakul, (kialakítják), ezért gondolom, h. az ősi falkaszellemből ered. Ez a hülék, elfogultak egyik mélylélektani oka, motivációja.

 

4. Stockholm szindróma.

„1973-ban Stockholmban két rabló megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. A 131 órán át tartó összezártság különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat,, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire.”

A lényeg, h. a kizsákmányolt, megalázott, lenézett nemhogy gyűlölné az urát, a megalázóját, hanem egyre inkább kedveli sőt elkezdi imádni isteníteni. Ez a torz érzés nyilvánvalóan rokon a „nagyember imádattal”. Tulajdonképpen az uralkodó óriási erőfölényét kezdik félve-tisztelni. Összemosódik a gyűlölt félelem, egyfajta tisztelettel. Ha pedig a magasan felettük levő, szinte mindenható úr, hajlandó egy jó szót szólni, egy barátságos gesztust tenni, akkor ez többszörösen felerősödik (eltaposhatna, de nem teszi), és a megalázó kihasználóból egy kedves szeretett ember lesz.

Ez Stockholm szindróma tömegpszichózis jelleggel is létrejöhet, vagyis sok-sok ember kezdi félve-imádni az amúgy szemétkedő, de kétségkívül erősnek mutatkozó (nem szerény, hanem magabiztos), viszont időnként populista intézkedéseket hozó uralkodót. A Stockholm szindrómához azért kell egy szolgalelkű gyenge, az áldozati szereppel azonosulni tudó megalázott és kell egy erős, szinte kegyetlen szadista, határozott, de azért a hatalmi technikákat ismerő uraság.

 

5. Elérkeztünk az ötödik mélylélektani okhoz, motivációhoz, az önteltségből eredő makacsággal ötvözött butasághoz. Illetve az önkritika hiányához.

Tulajdonképpen itt a butaság, ill. tudatlanság lélektanáról van szó. Talán nem éppen pozitív, de néha megnézem ezt a „butaság” műsort, talán „észbontó” a címe.  Aki figyelmesen nézi ezt a műsort és általában az életet, az rájöhet, h a tudatlanság többnyire nem az észbeli képességek hiányából ered. Csak kisebb részben. A másik közepes rész az eléjük tett ismeretek hiánya, ill. hamissága. Ezt a tényezőt általában el szoktuk túlozni, sőt a tudatlanság egyetlen okának véljük: hát nem kap rendes oktatást. És hiányos, ill. hamis tájékoztatást kap. Akkor miért várjuk el h. okos tájékozott legyen. Én magam is e véleményem szoktam kifejteni és elhanyagolom a lélektani okokat. Az is igaz, h. az oktatás, tájékoztatás kitérhetne a lélektanra is, tehát az oktatás, tájékoztatás fontos. Fontos, de azért valljuk be az okos ember nemcsak az orra elé tett információkból tájékozódik, de „szétnéz a világba”, plusz vannak saját gondolatai. De a saját logikus gondolkodás csak akkor jó, ha tényekre, adatokra támaszkodik. Tehát a gondolkodás három lába: sokoldalú információ, megbízható tények adatok, ill. saját logikus gondolatok.

Ha ebből egy is hiányzik, már felborul a szék. Ha nincs saját gondolat, akkor átverhető lesz az ember és át is verik.  Ehhez még hozzá lehet tenni, h. manapság aki akar, és kicsit is szorgalmas az képes sokoldalúan tájékozódni, ill. képes a valós adatokhoz, tényekhez közelítő információkat megszerezni. Vagyis aki nem akar bután, hülén meghalni, annak van erre lehetősége. Azért régebben, főleg több száz évvel ezelőtt, sokaknak nem is voltak tájékozódási lehetőségeik.  De azért manapság is szükséges némi szorgalom, kutakodás, gondolkodás. A felületesek és az önteltek, jelen korban is ostobák maradnak.

Visszatérve, a tudatlanság, butaság egy viszonylag jelentős része a tudatlan ember beképzeltségéből, makacságából, ill. önkritika hiányából ered. Tulajdonképpen ezt a részt nevezem én mélylélektani oknak, motivációnak, mert ez nem külső tényező, nem is értelmi probléma, hanem jellembeli probléma. 

A tudatlanság összetevői, általában: 15% agyi kapacitás hiány, 45% az hiányos téves oktatás, tájékoztatás, 40%, a tudatlan ember torz jelleme (lélektani ok).

Pontosabban a tudatlanok azért tudatlanok, mert önteltségükben azt hiszik h. ők igen sekélyes tájékozódás után is a saját hatalmas kút agyukból képesek kiokoskodni az igazságot. Viszont a hatalmasnak vélt okosságuk, legfeljebb közepes. Úgyhogy valós tények adatok hiányában igazi tudás hiányában elképesztő ostobaságokat szoktak kitalálni. Ráadásul eme önteltségből eredő tájékozatlanság rendszerint összekapcsolódik „én nem tévedek, akkor is nekem van igazam” érzéssel, téves elképzeléshez. Amúgy is csak a gerincesek bátrak, de szerények képesek a saját tévedésükkel szembenézni, ugyanis ehhez elég nagy lelkierő kell. Az önteltség miatt, önkritika nélküliek általában nem képesek saját tévedésüket belátni, ezért kitartanak a hamis véleményük mellett, tehát a tudatlanságuk (butaságuk) duplázódik. Nevezzük ezt a mélylélektani okot, motivációt egyszerűen: önteltségből, önkritika hiányból eredő tudatlanság. És ez miért mélylélektani ok? Ugyanazért, mint a többi, az alany nincs tisztában saját gyengeségével, saját motivációjával, (amúgy szégyellné, el is dugja), a szembenézés helyett előkap egy frázis ürügy-magyarázatot.

6, A fasizálódás tömegpszichózisa.

Nyilván kapcsolódik az előző mélylélektani okokhoz, a nagyember imádathoz, a Stockholm szindrómához és egyebekhez. Ennek ellenére a fasizálódás egy összetett és meglehetősen rejtélyes néphüleség állapot.   Az erőszak, a szélsőség, a radikalizmus terjed, erősödik.

A fasizálódás előzménye nyilvánvalóan egy sok éves szisztematikus ellenségkép-hintés, a nép gyűlöleti ingerküszöbének csökkentése, ugyanakkor a saját vezetéssel szembeni elégedetlenség ingerküszöbének  növelése. Egyszerűbben: másoknak, más népeknek semmit sem néznek el, saját vezetésüknek szinte mindent.

Van itt még egy ok: a rasszizmus, illetve a nacionalista - rasszizmus. A második, egy nemzeti közösségre szűkített rasszizmus, „csak a mi népünk a felsőbbrendű”. Egyébként a normál nacionalizmus – „szabályos igazságos jótékony versenyben győzni szeretnénk” – teljesen rendben van.

De mi az a két fajta? Az egyik, a nyílt rasszizmus, ill. nacionalista - rasszizmus. A másik, a rejtett (magának sem vallja be) rasszizmus, ill. nacionalista-rasszizmus. Ez utóbbi, természetesen mélylélektani motiváció. Amúgy pedig a rasszizmusba, ill. nacionalista-rasszizmusba eleve van egy rejtett hazug motiváció. Az, hogy a sikertelen, tehetségtelen ember kizárólag, a rassz, a nemzet által akar sikeres lenni.

A fasizálódás összetett jelenségébe nyilván belejátszik a hősies harc (szabadságharc) teljes félreértése, eltorzítása.  Minden nemzet történetében van olyan hősies harc, mikor a szabadságért az életüket adták.

A magyar történelemnek is voltak ilyen harcai. Még akkor is hősiesnek véljük ezeket, mikor az áldozatoknak szinte semmi esélye nem volt a győzelemre, tehát a biztos halálba mentek.  Igen mert ilyenkor a következő nemes elvek világítottak előttük: de legalább az agresszor, a hódító, lássa érezze, és szenvedje, h. akadályozva van.  A másik: példát mutatunk, a jelenkornak és az utókornak is. Ezek talán indokolhatják h. valaki, valakik az életüket áldozzák.

De ez mégis egy nagyon ingoványos terület. Mert, ha egy kicsit is kétséges, h. ez egy védekező harc, akkor már a hősies harcból értelmetlen gonosz baromság lesz. Akkor is az lehet, ha ártatlanokat pl. gyerekeket áldoznak be egy bizonytalan „hősies” harc oltárán. Egy kicsit hasonlatos az önvédelem jogi problémájához. Mert gyakran egy olyan harcot is hősies védekező harcnak állíthatnak be, ami nem az. Nem az, tehát értelmetlen gonosz baromság.

A legjobb példa erre a nácik 1943 februárban a 2. világháborút totális háborúnak hirdették, - „az utolsó csepp vérünkig harcolunk”, bár tudták, hogy ez egy vesztett háború, és ezzel a lépésükkel még sok millió ember, köztük gyerekek halálát okozzák.  Igen mert úgy tettek mintha ők lennének az ártatlan védekezők, akiket el akarnak tiporni, akiknek el akarják venni a szabadságát. Egyszerűen „elfelejtették”, hogy ők voltak az eredeti agresszorok, támadók, hódítók, kegyetlen gyilkosok. Vagyis ez, főleg az 1943 utáni német háborúzás nem hősies szabadságharc volt, hanem egy értelmetlen gonosz aljasság. A probléma végigkíséri az emberi történelmet általában szerencsére enyhébb változatban.

Visszatérve fasizálódás tömegpszichózis állapotáig, ez a téveszme is benne van, amikor kegyetlen agresszor, a támadó, a hódító  magát  hősiesen harcolónak gondolja.

A fasizálódás legérdekesebb leágazása, momentuma azonban azon tömegpszichózis, amit csak néhány irodalmi mű tud visszaadni.

Ez most saját tolmácsolás, bár Karinthy ezt sokkal szebben jobban írta meg.

„A tömeg ott állt az emelvény, a tornác előtt és tudta nemsokára választania kell  Barabbás a vad harcos, a lator és a szelid prédikátor között.  Szinte mindenki úgy gondolta; persze a szelid prédikátornak kell szabadságot kapni. Hogy is hivják? – hirtelen nem jut eszembe, de a másikról a Barabbásról arról már mindenki hallott, az egy bűnöző. Amikor Pilátus hangosan a tömeget is átkiabálva megkérdezte: Ki legyen szabad, Jézus vagy Barabbás? - szinte mindenkinek ott volt a nyelve hegyén: Jézus. De aztán elbizonytalanodtak, és néhányan Barabbás társai elkezdték ordibálni: Barabbást kell elengedni. És akkor ki tudja miért a hangzavarban egyre többek kezdték mormolni, Barabbás. Pilátus türelmetlen fennhangon újra kérdezte: melyik legyen? – nem hallom. És akkor a tömeg szinte egyszerre kiáltott fel: Barabbás, - őt kell szabadon engedni.”

Néha igazi rejtélyes tömeghipnózis jön létre.

Azt azért tudni kell, csak az hipnotizálható, aki nem ellenkezik. Szóval legalább félig-meddig benne kell lenni a játékba. Én a magam részéről soha nem mernék bele menni egy olyan játékba, amikor elvesztem a tudatom.

De sokan talán az emberek többsége belemegy egy ilyen tudatvesztési játékba. Viszont miután a hipnotizált belement a „játékba” egyre nehezebben képes abból kiszállni, mondhatjuk a játék heve és a többiek példája magával ragadja. De az is szükséges, h az alany, a médium valamilyen szinten tisztelje a hipnotizőrt. Nem szükséges szerető tisztelet, elég  a félő-tisztelet is, vagyis hogy a felsőbbrendűséget elismerje. Szóval a végén mégis olyan dolgokat követhet el, amit amúgy szégyellne.

Thomas Mann,- Mario és a varázsló c. írásában szintén a tömeghipnózisról írt. Nem célom, h. ezt az írást, kisregényt elemezzem. A lényege h. a kisvárosi „varázsló”, bűvész, tömeg-hipnotizőr ténykedése és a fasizmus, (diktatúra) működése között bizonyos azonosságokat lát és láttat az író. Érdekes, h. a hipnotizőr (diktátor) jól beszélő, magabiztos, de inkább csúnya, sem mint szép ember. Mivel azt gondolnánk, h. a szép embereket több ember követi. A történelem azt bizonyítja ez nem így van. Végül is a tömeghipnotizőr mindenféle baromságra megalázó cselekvésekre ráveszi a közönséget, mindaddig, amíg Mario a fiatalember célzott lövéssel, le nem lövi. Arra célozva, h. a diktátort, a diktatúrát csak radikális módon lehet megszüntetni. Szóval a fasizálódás a diktatúra elfogadása akkor működik, ha a nép agyát szétmossák, ha nép tudatát szétmanipulálják, ha nép egyfajta hipnotikus állapotban van. Miről szól ez az életszerű történet?

Elsősorban a leírt tömegpszichózisról.

De arról is, hogy a fasizmusban feltűnnek a gonosz tömeghipnotizőrök, akik a sokasodó belenyugvó gyáva kollaboráns embereket irányítják, manipulálják. Szóval nép a gonosz szellemiség felhőjébe kerül. Nem szabad elfelejteni, h. eme tömeghipnózisban, a gusztustalan közös játékban, valamilyen szinten a közönségnek, a népnek is részt kell venni.

Na és a torz lelkű, hipnotizőr, a diktátor (és bandája) mit gondol, mit érez?  Ők is sokat hazudnak maguknak. Elég sebes, vészes örvénylést láthatnánk, ha belenézhetnénk a fejükbe-lelkükbe. Az említett mélylélektani motivációk néha feltörnek a felszínire, gyakrabban a kevélység a felsőbbrendűségi érzés, de azért a „én vagyok a nagy népmentő” érzés-gondolat is, sőt a felelősségre vonástól való félelem is ott kavarog ebben a zavaros örvényben.

A fasizálódás egyik összetevője a félelem, ezt sem szabad kihagyni, ahogy gyűlölködés, gonoszkodás, értelmetlen háborúskodás erősödését sem.

A fasizálódás egy összetett mélylélektani ok, motiváció.

Saját aspektusa talán a rejtett rasszizmus, ill. rasszista-nacionalizmus erősödése, valamint a sajátos tömeghipnózis kialakulás. A fasizálódás nem mindig teljes, totális, lehet részleges is, csak félig-meddig kialakuló.

A 2020-s évek orbanisztánja egy ilyen félig-meddig fasizálodó ország. Lassan rohadóan, de 2010-től egyértelmű fasizálódás folyik Magyarországon.

7. És végül azt szeretném bizonygatni, h. tulajdonképpen a közömbösök többségét szintén mélylélektani motivációk vezérlik. Tulajdonképpen a közömbösök egy része, bizonytalan fidesznyik, tehát az észjárásuk, viselkedésük hasonló.

De nézzük az elejéről. A közömbösök sem ítélik el,  ezt az autokráciát (puha, cseles diktatúrát), hiszen ha elítélnék, akkor elmennének ellene szavazni. Nem támogatják, de elnézik, elfogadják, mindkettő végeredményben ugyanaz. A közömbösök pluszban még ilyen frázis ürügy-indokokat szoktak emlegetni: „A politika, a választás nem is fontos, a kultúra fontosabb. A politika olyan aljas valami, nem akarok részt venni benne. Mindenki egyformán rossz, ezek között nem tudok választani. Hiába vennék részt a politizálásba, a választásba, úgysem tudok semmit sem tenni, minden le van zsírozva előre. A nép smafu, csak néhány embernek van igazi hatalma, az lesz, amit ők akarnak. Nem számít a véleményem, ráadásul tudják, kire szavazok, csak bajom lehet belőle”.

Természetesen ezek frázis ürügy-indokok, az igazi indokok nem ezek. Talán az utolsó a szuper-gyávák körében igazi indok lehet.  Nagy ritkán előfordulhat, h. „mindenki egyformán rossz” indok igaz, ilyenkor érthető, h. valaki otthon marad. Legtöbbször azonban kicsit alaposabb vizsgálódás után meg lehet találni azt a vezetőjelöltet, aki többé-kevésbé több biztosítékot jelent a nép, a társadalom (benne saját magam, családom) jólétére fejlődésére, mint a többi vezetőjelölt. Az is igaz, ha nagyon felületes lusta, tudatlan az illető, akkor jobb, ha nem megy szavazni. Ekkor is hüle (tudatlan tájékozatlan) emberről beszélünk, csak szimplán hüléről. A tájékozatlanság felületesség hüleségét nem duplázza meg azzal, h. okosnak hiszi magát, elmegy szavazni. Ők szimplán hülék.

A lényeg, h. a közömbösök többségét az önteltség mélylélektani oka motiválja az otthon maradásra, a „nem politizálok, nem választok” felszíni véleményre. De hogy jön ide az önteltség? Úgyhogy, nem politizáló, a nem választó  lelke mélyén ez a motiváció működik: „Nehogy már én ugyanazt csináljam, amit a pór nép. Nehogy már az egyszerű emberek ügyeivel foglalkozzak. Nehogy már úgy politizáljak, úgy válasszak, mint az emberek sokasága.”

Ez pedig színtiszta önteltség. Persze a felszínen egészen másra fog hivatkozni.

Ez lenne a hét legfontosabb mélylélektani ok, motiváció.

A mélylélektani okok, motivációk hatását működését maga az élet bizonyítja. Pontosabban az a tapasztalt folyamat, h. minél rosszabb a magyarok helyzete, minél gyengébb a szélesebben vett életszínvonal, minél több aljasságot, hazugságot árasztanak az uralkodóink, annál „népszerűbbek.” Minél több a baj, annál többen szavaznak az Orbán-Fidesz rezsimre,.  Ez a mélylélektani okok, motivációk természetéből adódik. Nézzük csak, hogy gondolkodik egy fidesznyik: Minél inkább bebizonyosodna, h. rosszul választottam annál inkább bebizonyítom; nem tévedtem, azért is rájuk szavazok. Minél nagyobb a nyomor annál inkább le akarom gyúrni a másik belföldi tábort (lám a győztesek között vagyok). Ezzel meg is elégszem, és az országok közötti verseny, a világ már nem is érdekel.

Minél aljasabb maffiaszerűbb a vezetés annál inkább tetszik nekem. Illetve annál inkább, részben félelemből is, benne akarok lenni a maffiába.

A Stockholm szindróma, és a nagyember imádat is arról szól, h. minél inkább ki vagyok szolgáltatva az elnyomónak, annál inkább imádom őt.

A fasizálódás összetett folyamatának szintén jellemzője a kifordított értékelés. 

A mélylélektani, okok motivációk egyike sem reagál a helyzet romlására, legyen az lelki vagy anyagi jellegű romlás. Sőt az okok többsége éppen fordítva reagál, minél rosszabb a helyzet, minél inkább megaláznak, minél bizonytalanabb a helyzetem, minél kiszolgáltatottabb vagyok, annál inkább „imádom” a „nagy vezetőt”.

Szóval egy ilyen csapdahelyzetből szinte lehetetlen kimászni.

Ez így, kiegészítve az egyéb okokkal, tényezőkkel a nép lelki betegségségét mutatja.

Persze, ha több lenne a felelős értelmes társadalmilag tájékozott állampolgár, akkor lenne esély.

A felelős, értelmes, demokrata állampolgár nemcsak az átlagnál többet sokoldalúbban tájékozódik, nemcsak többet gondolkodik, logikázik, hanem rendszeresen felülvizsgálja magát abban a tekintetben is, hogy nem e, torz mélylélektani okok, motivációk vezérlik.

Mélylélektani okok egyik ismérve: ha X ember mond valamit, akkor azt elhiszem, ha Y mondja ugyanazt, akkor nem. Miért is? Mert nem az eszem vezérel, hanem a silány érzéseim, érzelmeim.

Tulajdonképpen egy csomó helytelen viselkedés kíséri, jelzi, hogy valójában mélylélektani motivációk irányítják az egyént. Pontosabban a mélylélektani motivációk és a helytelen működés, illetve a frázis ürügy-indok használat kölcsönhatásban van egymással.  A mélylélektani működés általában egy hibás működés.

A demokrata, azaz a társadalmat építeni, fejleszteni akaró, tudó ember, megpróbál szembenézni magával, a mélylélektani okokat legalább saját maga számára világossá teszi, és minimalizálja. De ők sajnos kis hazánkban viszonylag kevesen vannak.

Magyarországon, orbanisztánban ebben a részben fura, részben tipikus autokráciában, meglehetősen sok emberben munkálkodnak a mélylélektani okok. Bár orbanisztánban a primer buták sincsenek kevesen, azok akik  legfeljebb két pártot, két darab politikust tudnának felsorolni. Akik arra a kérdésre, h. mi a köztársaság, vagy mi a demokrácia, két értelmes mondatot sem tudnának válaszolni. A primer butákat persze nem a mélylélektani motivációk irányítják, hanem egyszerűen elhiszik, amit a „felső vezető” mond, amit sokszor ismételnek, és amit fel tudnak fogni. Az orbáni propaganda egyébként ebben nagyon jó, a hazugságokat úgy tálalja, h. a primer buták megértik, elhiszik és igaznak gondolják. Ugyanakkor ez a propaganda, megfelelő számú frázis ürügy-indokot is előállít.

Ugyancsak nem mélylélektani motivációk irányítják a nyíltan gonoszokat, nyíltan rasszistákat, illetve azokat, akik egyértelműen tudatosan hazudnak másoknak. Ők maguknak nem hazudnak, tisztában vannak a saját mozgatórugóikkal, tehát nem beszélhetünk mélylélektani motivációkról. De ők kevesen vannak, az emberek többsége magának is hazudik.

Viszont a primer buták sokan vannak, de azok is, akiket a mélylélektani okok irányítanak, miközben frázis ürügy-indokokkal magyarázzák a választásukat. De ez a réteg nemcsak az iskolázatlan alsó réteget öleli fel, sajnos sok iskolázott, középosztálybelit, sőt sok pozícióba levőt is a mélylélektani motivációk mozgatnak.

A magyarok (és néhány más nép) sajnos halmozottan hüle. Arányaiban viszonylag sok ember primer buta (alapvető ismeretek hiányában szenved), ugyanakkor arányaiban sok ember hiszékeny, valamint arányaiban sok embert mozgatnak torz mélylélektani okok.

Sajnos butaság, hiszékenység tudatlanság nem olyan ártatlan tulajdonság, viselkedés, aminek felületesen gondoljuk. „Á szegényke kicsit flúgos futam, az ő baja” Sajnos nem az ő baja. Hibás szemléletével a gátlástalan hazugságok hitével, továbbterjesztésével, a rosszak oldalára álasával éppen olyan káros alak, mint a szándékosan ártó öntelt néprontó uralkodó.  Az ártatlan, értelmes, jóindulatú emberek pedig szívnak.

Tulajdonképpen ennyi, itt befejezem - ez az írás is csatlakozik azokhoz, melyekben az irracionális, hosszabb távon magának is ártó emberi viselkedést próbálom megfejteni. Tudom, h. teljesen soha nem sikerül, de képtelen vagyok az ostobaságba, gonoszságba belenyugodni.

A végén is elismételem, amivel kezdtem.

Lehet, h. a magyar nép esze éppen e napokban-hónapokban megjön (minimális az esély, de hátha), és akkor látszólag eme írás elveszti az érvényességét. De csak látszólag. Az hogy a magyarok tudata, jelleme, gondolkodása (azért vannak más hasonló népek is) ilyen hosszú időre gödörbe csúszott, sokáig ott lenn kóválygott azt jelenti, h. ez nem egyszeri eset. Ezt bizonyítja a történelem is, de nemcsak a magyarok történelme.  Szóval a néptudat, a népjellem, a néplélek időnként megbetegedhet, persze ehhez kell egy betegítő hazugság-gépezet is.  Ha éppen beteg, akkor a gyógyulás miatt kellenek az ilyesféle írások, intelmek, ha éppen kevésbé beteg, akkor pedig megelőzés érdekében kellenek a hasonló intelmek. 

 

Kapcsolódó gondolatok: az orbáni rezsim nagy trükkje, egyben nagy bűne.

Az orbáni rezsim nagy trükkje egyben nagy bűne a közbeszéd, közgondolkodás, közvita, politikai vita, társadalmi köztudat, stb. rendkívül alacsony szintre való süllyesztése.

Talán túlzásnak tűnik, ha azt mondom, a szellemileg elmaradott óvodában van ilyen szint, de ez egyáltalán nem túlzás. A Fidesz-Orbán rezsim tudatosan erre a szintre süllyesztette. Mielőtt továbbmegyünk, tisztázzuk, újra és újra el kell mondani: ezt szándékosan következetesen tervszerűen a Fidesz-Orbán rezsim csinálta. A többiek az ellenzék, a nép, főleg a nép értelmesebb része pedig kénytelen volt belebotorkálni ebbe a csapdába. Mert ezt lehetetlen kivédeni. Tehát az összemosásnak (a politikusok mind ilyenek) ebben a vonatkozásban (a közgondolkodás színvonalának lesüllyesztése) nincs helye.

Igenis bizonyítható, 2010 előtt a közviták fele kétharmada tartalmazott szakszerűséget, pl. tényeket, adatokat. Ez mára 2020-ra teljesen megszűnt. 

És mindjárt egy másik megállapítás: tulajdonképpen ez az orbáni autokrácia sajátossága. Ugyanis más keményebb-lazább diktatúrákban azért korlátozzák a véleményt, mert fontosnak tartják. Nálunk a korlátozás indirekt, az ellenzéki véleménynek sokkal kevesebb helyen felületen jelenhet meg. De nem ez a nagy trükk, és egyben bűn. Hanem az itt elsősorban nem korlátozás van, hanem lesüllyesztés van. Értéktelen maszlagot csinálnak minden véleményből, itt általános lezüllesztés, lesüllyesztés történik. De a lesüllyesztés éppen annyira pusztító, mint a korlátozás, sőt ha számba vesszük a manipulációs hatásokat (erre később kerül sor) akkor még a korlátozásnál is rombolóbb.

Miből is áll ez a lesüllyesztés?

Tulajdonképpen a bugyuta hazugságokat több kategóriába lehet osztani:

Ígérgetéssel önfényezéssel kapcsolatos bugyuta hazugságok.

Különböző ellenségképekhez kapcsolódó bugyuta hazugságok.

Korrupciót, aljaskodásokat, ill. tévedéseket magyarázó bugyuta hazugságok.

Általános frázis ürügy-indokok.

Az általános frázis ürügy-indokok a következők:

1. Rossz ugyan, de máshol még rosszabb.

2. Ha nem a Fidesz, Orbán lenne (főleg ha az ellenzék lenne) sokkal rosszabb lenne.

3. Rossz ugyan, de szabadságharcot folytatunk. Annak oltárán pedig mint a hősök feláldozzuk magunkat.

4. Most rossz, de nemsokára jó lesz.

5. A politika, a választás nem is fontos dolog. (Ez inkább a közömbösök ürügy-indoka.) 

   Mint azt előző írásomban kifejtettem azért ürügy-indokok ezek, mert valójában az alanyt (ez esetben a fidesznyikokat) mélylélektani okok vezérlik.

Nézzünk néhány bugyuta hazugságot:

A baloldal mindig neki ugrik a nemzetének.

A baloldal hazudik

A baloldal csak ne beszéljen ezt meg azt tette tizenöt-huszonöt évvel ezelőtt.

Eleve ez, a totális teljes általánosítás, h minden ellenfelet, kritikust (általában építő szándékkal kritizálót) ellenségnek és egy táborba levőnek állítanak be, egy felettébb bugyuta hazugság. Nyilvánvalóan nem egy táborról van szó, amúgy pedig ez az oldalakra való felosztás (baloldal, jobboldal, stb.) már teljesen idejét múlta és hamis.  Persze az is hamis, h. minden kritikát rosszindulatú támadásnak állítanak be, gyakran pedig hazugságnak állítanak be.

Mondjuk, érkezik egy ilyesféle korrekt, konkrét kritika.

- Kedves kormány ez és ez a közbeszerzés ezen adat miatt, meg ezen összeg miatt, meg ezen bizonyított tény miatt korrupciógyanús. 

Az ilyen konkrét kritikára én még nem hallottam, hogy konkrét szakmai, adatokkal, tényekkel alátámasztott válasz érkezzen. Mert ilyen válaszok szoktak érkezni:

Mert a baloldal megint, mindig hazudik. A baloldalnak nem tetszik, h. épül-szépül az ország. Az a baloldal beszél, amelyik tizenöt évvel ezelőtt ellopta a x közbeszerzés pénzét.

Ezek kb. ilyen szintű dedós válaszok: bi-bi-bi te vagy a rossz, te nem tudsz semmit, te hazudsz. Bi-bi-bi én ugyan betörtem az ablakot, de a te csoportodból egy gyerek a múltkor eltörte a kis-lapátot.

 - És az a gyerek kapott érte büntetést?

- Igen.

- Akkor most te is büntetést érdemelsz.

- Bi-bi-bi én nem kaphatok büntit, mert én mindent jól csinálok, én jó gyerek vagyok, különben is te ne beszélj, mert te a maci csoportba jársz. A maci csoportba csak a rossz gyerekek járnak. Bi-bi-bi különben sem szegtem meg az óvoda szabályt, mert benne van: be szabad törni az ablakot.

- Tegnap még nem volt szabad.

- Most már szabad, mert átírtam a szabályt, én bármikor átírhatom a törvényeket. Bi-bi-bi, ti vagytok hunyók, mi győztünk.

Sajnos ez nem vicc, tényleg ilyen szinten folynak a közviták. És egyértelműen az Orbán rezsim süllyeszti erre a szintre. 

   Itt azért kénytelen vagyok egy személyes élményem megosztani a nagyérdeművel. Sok hasonló élményem volt, de ez a napokban dühített fel. Amúgy én két dologra vagyok különösen érzékeny a hüleségre és a hazugságra. valószínűleg az átlagnál sokkal inkább fel tudom magam ezeken dühíteni. Tehát a napokban az un.  „közszolgálati” állami tévére kapcsoltam, gondoltam megnézem, mit mondanak a tüntetésekről. Hát a tüntetésekről nagy semmit mutattak, mondtak, mintha nem is lennének, és bajokról (infláció) sem volt szó. A megszorításokat persze pozitívnak állították be, önkritika nulla, hamis öndicséret maximális. Viszont a tájékoztatásuk fele az ellenzék durván hazug otromba ekézésükről szól. Ráadásul nagyon gusztustalan személyeskedő alacsony szinten, pl. h. X ellenzéki vezető milyen lakásba költözött a „szeretőjével” és ehhez hasonló mocskolódó stílusban.

Ez megy mindennap. A lakájmédia több tízezer tagja részt vesz ebben a hányadékban. Na, ilyenkor az egyik percben a plafonon vagyok, a másik percben sírni lenne kedvem. Borzalom. Ugyanakkor megkérdem: ez jobb, mint az orosz, vagy a kinai, vagy akár az észak-koreai propaganda?  Szerintem még azoknál is gusztustalanabb. Mert ez annyira gerinctelen, sz@rszagú, görény-stílusú, pondrólelkületű, hogy nincs párja.  Valahogy ez a magyarfajta hazugságáradat kevésbé kemény, de kiszámíthatatlanabb, trükkösebb jellegű,  szóval olyan besározó, genya, aljas,  áskálódó, intrikus.

Természetesen a bugyuta hazugságok pillanatok alatt cáfolhatók. Sőt legtöbbször saját magukba hordozzák az önellentmondást. Máskor egy-két hét, vagy néhány hónap után kerülnek ellentmondásba, tehát a legtöbbje önmagát cáfolja meg. Mégis az emberek többsége direkt, vagy indirekt elfogadja a bugyuta hazugságokat. Már elemeztem miért (primer tudatlanság, mélylélektani okok, stb.), nem akarom magam ismételni. Csak a rendkívül, elképesztően alacsony színvonalat szeretném vázolni.

Az utókor talán túlzásnak véli, de most 2022-ben a gondolkodó embernek tényleg el kell gondolkodnia, hogy többnyire a falvakban élő rendkívül tanulatlan műveletlen tájékozatlan millióknak valamitől megfordulhat-e, a véleménye. Mondhat, tehet, olyasmit az Orbán rezsim, amire ők is az mondják: na ez már aztán nincs rendben. Lehetséges ilyen? Nem viccből mondom, én nem tudok ilyent elképzelni. Korábban is volt olyan elmélkedésem, h. Elképzeltem mi lenne, ha O vezér, nyilvánosan egy helikopterről lecsinálná a parlamentet. Komolyan mondom: szerintem ez sem buktatná meg. Hadat üzenne az USA-nak? – nem bukna meg. Kilépne az EU-ból?- nem bukna meg. Kisajátítana magának egy fél vármegyét? –nem bukna meg. Azt hazudná, h. ő Szent István leszármazottja és királlyá koronáztatná magát? – nem bukna meg.  Fehéroroszországhoz hasonló diktatúrát alakítana ki? – nem bukna meg. Sajnos az utóbbinak nagy a valószínűsége.

Csak úgy szólok az értelmes ellenzéki társaimnak, ne ringassák magukat abba a hiú ábrándba, h. na most már biztosan megbukik az orbáni rezsim.

Nem fog megbukni, mert az elmúlt  12 év alatt hihetetlen sok hibát, aljasságot követett el, a jelenlegihez hasonlókat,  kisebbeket, de nagyobbakat is. Pl. elképesztő hibák a járvány alatt, korrupciós nyerészkedések a halottak hátán, a legrosszabb adatok, és mi történt: emelkedett a népszerűségük. Lehetne még sorolni, sajnos ez egy beteg (gerinclágyulásos elbutulás) nép, soha nem kap észbe.

Ez egy ilyen ország. Ahogy többször elmondtam Mo. azért világbajnok negatív értelemben, mert mindezt az EU keretén belül teszi.

A közgondolkodás lesüllyesztése miért trükk, egyben miért bűn?

Nemcsak azért mert így aljas, szakszerűtlen emberek szerzik meg a hatalmat, sőt maradnak hatalmon. Amely hatalom nekik végeredményben csak a saját önző szempontjaik miatt kell: a hatalom érzésének imádata miatt, a harácsolás miatt, az önajnározás miatt, a dicsőség érzése miatt.

Aljas, szakszerűtlen emberek, hatalomra kerülve bármit tönkre tehetnek, és tönkre is teszik. Tönkreteszik az országot (gazdaságot, demokráciát, egészségügyet, oktatást, stb.), de mégsem váltják le őket, a hazugságaik védelme alatt tovább szemétkedhetnek. Hazugságaikkal lehetetlenné teszik az építő kritikát, - kicsinálják, elüldözik azokat az okos tehetséges jó szándékú embereket, akik képesek lennének felemelni az országot.  Nagyobb baj, hogy lebutítják, és a lelketlenné teszik, demokráciára alkalmatlanná teszik az emberek sokaságát. Tehát a nép tudatát jellemét hosszú időre szintén tönkre teszik. Olyan közszellemiségeket terjesztenek melyek hosszabb távon is mérgezik az emberek lelkét.  Az ország renoméját nemzetközi vonatkozásban, ugyancsak lejáratják.

Elemzéseim után sok ember viselkedését, motivációját kezdem kapizsgálni. Nem megértem őket, csak félig-meddig értem, mit miért tesznek.  A társadalmi szempontból teljesen tájékozatlanok (primer buták milliói) természetesen mennek, amerre a gazda tereli őket. A naivak, hiszékenyek szintén. A torz mélylélektani okok által motiváltak (milliók) szintén a rossz úton botorkálnak. Köztük a közömbös ostobák, illetve tudat alatt önteltek milliói szintén „érthetően” sétafikálnak a gödörbe.  A rövid távon nyerészkedők (kapzsik) is „érthetők”.

Az h. a kövér diktátor miért olyan, amilyen szintén érthető: hajtja a mérhetetlen hatalomvágya. Elvileg az alvezérei tisztjei is „érthetők”, a hatalom, a vagyon motiválja őket.

Azért azokat nagyon nehezen értem, akiknek van esze, látják, h. ez rossz út, ráadásul van egy kevés lelkiismeretük, ami háborog. Rendben van, h. kicsit félnek a felelősségre vonástól, a hatalom, a pozíció viszont jól jön, de mégis ők, csak a diktátor szolgái, ismeretlen senkik, akik egy pojáca szekerét tolják, miközben az ország a nép hanyatlik, romlik. Akiket, ha nem is személy szerint, de mint bandatagot azért a külföld az utókor meg fog vetni. Nem tudni, h. ez utóbbit, a romlást, megvetést mennyire látják, de ha egy kicsit is, akkor már eléggé értehetetlen, amit csinálnak.

Talán már mondtam:

A világ is a szakadék szélén kóvályog, de Mo. a világ rosszabbik szélén, egyre közelebb botorkál a szakadékhoz. Ennek a romlásnak talán csak egy előnye lehet: a rossz példa bemutatása. „Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint Magyarország, a magyar nép, - tanuljunk a hibáikból”. Talán ez a „hasznosság” egy kis vigaszt adhat nekünk, orbanisztánba ragadt értelmes ellenzéki embereknek.