Diktátorok és birkanyájuk

 

Diktátorok és birkanyájuk

 

Orbán illetve a diktátorok egyszerűen.

Pszichésen betegek. Orbán pl. soha nem szenvedett életébe nem is dolgozott tartósan, mondhatjuk ölébe esett a hatalom. Érthetően szemernyi empátia nem tudott kialakulni benne. Az hogy már fiatalon is állandóan jelentős hatalommal rendelkezett, nyilván azt alakította ki benne, hogy ő különleges felsőbbrendű ember. Ebből ered a hatalommániája, - na meg a gőgős alaptermészetéből. Már fiatalon harminc évvel ezelőtt is egyértelműen lerítt róla ez a dölyfös viselkedés. Több vicc is született erről. Ha egyértelműen hatalommániás pszichésen zavart kóros, akkor hogyan maradhatott, ha nem is folyamatosan, de megszakításokkal hatalomba? Ráadásul, azóta romlott az állapota. Éppen azért maradt hatalomba, mert ez a kóros gátlástalan uralkodói stílus tetszik az alvezéreinek, a középvezetőinek és a híveinek is. Részben ugródeszkának nézik a nagy hátsóját, részben pedig a szolgaiságukat élik ki.

Orbán, mint minden diktátor magát jóságos népmentőnek tartja. Vannak egyébként olyan pozitív képességei, amelyekkel pl. jó vállalkozó lehetett volna. Kitartó munkabíró, könnyen tanuló, jó értelmi képességei lennének, ha pszichésen nem lenne zavart. Képes tekintélyt kialakítani, jól fogalmaz, jó beszél. És persze van egy nagyfokú hatalomtechnikai és manipulációs érzéke. Szóval jó cégvezető lehetett volna belőle. De így hogy ezekkel a képességekkel és a hatalommániájával ország vezető lett, a felsorolt képességek visszájára fordultak, abban segítettek, hogy diktatúrát építsen, és tönkretegye az országot. Orbán, mint minden diktátor nem látja reálisan sem az ország helyzetét, sem saját tevékenységét. Csak a jót a szépet látja (persze ebben a talpnyalók is, vagyis minden embere megerősíti). Ő is kiépített maga körül egy nyalóka klientúrát, egy  díszlet  világot. Ha mégis találkozik valamilyen negatív adattal, élménnyel, jelenséggel akkor:

Meggyőzi magát, hogy nem igaz.

Meggyőzi magát, hogyha van is benne igazság, de ez ellenségeinek műve.

Meggyőzi magát, hogy még ezekkel a hibákkal együtt is ő hatalmas ajándék a népnek, nélküle már sokkal rosszabb lenne a helyzet.

Meggyőzi magát hogy adott esetben hozzájárulhat milliók kinyírásához, mert ha nem tenné, akkor az egész nép elpusztulna.

Ezek a diktátorok (pl. Hitler, Sztálin, Mao, Orbán, stb.) már túl vannak a direkt tudatos ármánykodáson, ők magukat népmentőnek gondolják. Van bennük paranoia, de félelmük nem önkritikából, lelkiismeret furdalásból ered, hanem a gaz ellenségtől való félelem.  

Na és milyenek az alvezérei. Ugyanis ha a diktátornak nem lenne rengeteg segítője: alvezérek, középvezetők, kis-vezetők, hívek, és indirekt módon a közömbösök, akkor a fasorban sem lennének.

Az alvezéreket öt motiváció hajtja:

Egyrészt hasonlóan pszichésen zavarodottak, mint a diktátor, szóval az egyik részmotiváció, a népmentői tudat.

Van bennük egy nagy adag szolgai karrierizmus. Bennük már azért munkálkodik a hatalom és vagyonvágy. Szóval kapzsik a pozíció éhesek.

És hát ténylegesen is jól jártak, vagyis a konkrét érdek is motiválja őket. Éppen ennél a vezérnél vágódtak be, ez és nem más az ugródeszkájuk.

De van bennük szolgalélek is.

És nem utolsó sorban, félnek. Félnek, mert ők azért sejtik hogy milyen bűnöket követtek el a vezérrel együtt.

A középvezetők hasonlók, csak bennük valamivel kisebb a kapzsiság és több a szolgalelkűség. A kis-vezetők, akik már alig járnak jól, bennük még nagyobb a szolgalelkűség aránya.  És a hívekben a legnagyobb a szolgalelkűség aránya.

Viszont a diktátor emberei sem mindenkinek szolgálnak. Orbánnak és bandájának, például szívesen szolgálnak. Ha a diktátor-jelölt bandavezér nem elég határozott, pofátlan, aktív akkor nem szívesen szolgálnak neki. A birkák is a határozott gazdát szeretik. Másfelől vannak olyan populista-nacionalista frázisok, (nevezhetjük ezeket manipulációnak, átverésnek is), melyeket a birkák imádnak.

Ha logikusan belegondolunk, akkor lehetetlen, hogy egy ember, a diktátor ennyi embert lealjasítson. Ha logikusan végiggondoljuk tulajdonképpen az alvezérek, középvezetők, és az elvakult hívek építik fel a diktátort, alakítják ki a diktatúrát. A nép fele azonban valóban áldozat, szerencsétlenségére a nyakán ülő diktátor a rosszabbak közül való, és felettébb ravaszul veri őket át.  De csak a nép negyede mondható igazi áldozatnak.   Az a negyede, aki aktívan védekezik a diktatúra ellen.

Szóval, pl. Hitler tábornokai, tisztjei, hazug módon védekeznek azzal, hogy csak parancsot teljesítettek. A hivatalnokai hazug módon védekeznek azzal, hogy csak a munkájukat végezték. Valójában ők emelték fel Hitlert, ők  alakították ki, tartották életben a diktatúrát. És ez minden diktatúrára érvényes, mert sokféle van.

És az egyszerű hívek? Ők eme esetekben talán sok millióan a diktátort a diktatúrát támogatják. Nyilván ez nem így tudatosul bennük, hanem sokféle ok, sokféle motiváció alakul ki, kerül a felszínre. Ezekről más írásaimban sokat beszéltem. De ha nagyon röviden, néhány szóval kell leírnom ezt az állapotot, akkor azt mondom: létre jön, létre hozzák a nép „el-birkásítását”.

A nép birkásítása és a diktatúra erősödés kialakulása egymást erősítő folyamatok. És mindez természetesen egyben a társadalmi hanyatlás folyamata. De miért a birkásítás (birkásodás) a legjellemzőbb, hiszen a fasizálódásról egy elvadult állapot juthat eszünkbe. 

A birkásodás másik oldala a farkasodás, vagyis a nép egy másik része elvadul, kihasználja, hogy a birkákon uralkodhat. De azt is látni kell, hogy a birkáknak, nem a szelídség a legfontosabb tulajdonsága, hanem a terelhetőség. Vagyis az emberi birkát akár háborúba, a vágóhídra is beterelhetik. A birkaság néha szelídség, de nem önzetlenség, nem közösség alkotó állapot, nem szolidaritás.

Az hogy a birkák mennek a gazda után, nem újdonság. Az sem, hogy mennek a nyájjal, vagyis nincs önálló véleményük. A birkásodás tehát az ilyen emberek „megyek az erős, győztes után, megyek a többség után, ill. közömbös vagyok” típusú emberek sokasodását jelenti. Ez nyilvánvaló, de ezért vannak a birkásodásnak kevésbé ismert vonatkozásai is.

Én magam a 2020-s években, nemcsak országos szinten, de személyesen is tapasztaltam, tapasztalom a birkásodást. A szűkebb környezetemben, pl. a lakóhelyemen. Illetve a közlekedésben. Kétségtelen az autósok jobban betartják a szabályokat, az értelmetlen szabályokat is, de mégis sokan úgy közlekednek, hogy nem figyelnek a másikra.

A birkásodás további jellemzője, hogy az általános társadalmi aktivitás, az általános jobbító szándék elhalványul, önző részletkérdések kerülnek az előtérbe. Valahogy eltűnik ama okosság (politikai egyszeregy) is miszerint, ha megváltoztatjuk a vezetést, a rendszert, akkor az mindenre kihat. Ahogy a birka is csak az előtte levő területre pár négyzetméter legelhető fűre, és a körülötte levő birkákra tud figyelni, az emberbirkák figyelme érdeklődése is beszűkül. Lehet, hogy elméletileg tudják, hogy távolabb is vannak országok, rendszerek, dolgok, de érzelmileg nem érdekli őket, maradnak a szűk látókörbe.

A birkák két dologtól rettegnek nagyon, ez vezérli a logikájukat. Az egyik a nyílt konfliktus kezdeményezése.

A másik a legkisebb akár 5%-s egzisztenciális kockázat. Mindkettő a rosszba való belenyugvást eredményez.

Mindkettő, indokolatlan túlzott félelem.

Viszont nyilván annyi eszük nincs, hogy ráébredjenek az érem másik oldalára. A nyílt konfliktus kerülése, (a szőnyeg alá sepert szemét) nyilván egy állandó feszült hangulatot eredményez, ami azért néha csak a felszínre tőr. A legkisebb kockázat kerülése, a nyílt konfliktus kerülésével együtt nyilván megakadályozza az építő jellegű vitákat, a közös értelmes tervezéseket, szóval mégis egy tervezetlen, bizonytalan piripócs jellegű társadalom alakul ki.  Ráadásul ott van a diktatúra azon logikája, hogy a nyalásra, rokonságra épülő vezető-kiválasztásban nyilván ostoba önző emberek kerülnek, döntési pozícióba. Vagyis hosszabb távon mégis egy sokkal nehezebb szenvedősebb rosszabb élet alakul ki, de eddig a birka logika már nem jut el.

A elbirkásított társadalomban, a becstelen, tehetségtelen alakok kevesebb akadályba ütköznek, (ezek érvényesülnek)  mint a tehetséges becsületes emberek (akik nem érvényesülnek).

Legalább három okból.

Mert a diktatúra irány, melynek egyik része az említett felülről vezérelt kiválasztás.

A másik és talán ez a legfontosabb, de eme írásomból kihagytam: az egyre erősödő manipuláció célja tulajdonképpen a belenyugvó birkatársadalom kialakítása, vagyis a hatalom, a diktatórikus irány erősítése. Nem hinném, taglalnom kellene, hogy a hatalmi szempont, és a manipulációs félrevezetés miért ellentétes a becsületes demokratikus polgárság kialakításával.

A harmadik, hogy a birkákba is kialakul egyfajta belenyugvó tehetségtelenség, és kisstílű, önző becstelenség.

Ugyanakkor elég sokan vannak a születetten kissé tehetségtelen, ill. becstelenségre hajlamos emberek, neki viszont tetszik ez a társadalom. Ahogy a szolgalelkűeknek is.   

A birkásodás általános jellemzője tehát: szűk látókörűség és egyfajta igénytelenség. Nemcsak a szűkebb, anyagi életszínvonal területén elégednek meg az emberek (átlag, többség) alacsonyabb szinttel, de a szélesebb életszínvonal, pl. oktatás, egészségügy, igazságosság, önrendelkezés vonatkozásában is. Főleg a megújító, kritikai, szabadságvágyó igény tűnik el. Ugyanakkor egyfajta birka-önzés is kialakul, ami nem erőszakra, hanem inkább közömbös-konokságra (nem baj, ha megsértenek, legközelebb is azt teszem, ami nekem jó) alapul. Na és a bárhova, akár a háborúba való terelhetőséget se hagyjuk ki.

Szóval sokféle típusra oszthatók a diktatúra-támogatók, de a többségük, birkaszerű tulajdonságokat mutat, erre a tömegre leginkább a „birkanyáj” jelző illik rá. Főleg, ahogy a magyar nép támogatja a sajátos magyar, orbáni diktatúrát.