A magyar média állapota a 2020-s években.
A lap másik oldalán, szélén (Rotkiv Nábro)
egy olyan fikciót vázoltam, mely tartalmi lényegében nagyon is hasonlíthat a
valósághoz.
Itt ezen a szélén viszont a gyakorlati
valóságot próbálom vázolni.
A magyar média sajnálatos módon kettészakadt,
legalábbis mondanivalójában irányultságában. Mennyiségileg nem fele-fele arányú
a szétszakadás, hanem kb. háromnegyed arányban az orbáni propagandára kiépített
média van túlsúlyban. A másik oldal nevezzük egyszerűen nyugati liberális
médiának egynegyed arányú.
A nagy tv adók közül a „LTR”, és az „VTA”
(nem árt megfordítani) a jelentős. Az
orbáni propagandát nyomja az egész állami (eredetileg közszolgálati) média,
legalább húsz TV és rádió adójával, a „2VT” és nagyon sok kisebb távé, újság,
helyi újság és nem utolsó sorban a rengeteg kormányzati hirdetés, óriásplakát.
A kettészakadás „sajnosságát” nem csak ez az
aránytalanság jelenti, hanem az is hogy tulajdonképpen nincs önálló média
oldal. Mondhatnák kiegyensúlyozott oldalt is de az nem fedi pontosan azt, hogy
mi hiányzik. Ugyanis a kiegyensúlyozott oldal, azt teszi, hogy az egyik oldal
álláspontjából is annyit közöl, mint a másik oldal álláspontjából. Csakhogy
gyakran az egyik oldal így hazudik, a másik oldal úgy hazudik. Vagy másban
hazudik az egyik oldal, és másban a másik. Tehát ebben az esetben a „kiegyensúlyozott”
média azt jelenti, hogy egyenlően összevágott hazugságok közlése. Az önálló
gondolkodású médiát nem érdekli más mint az igazság megkeresése, attól
függetlenül hogy más oldalak, más hatalmak, milyen véleményeket milyen arányban
közölnek. Na az ilyen médiából médiumból van korunkban igen kevés. Valahogy még
a kisebb, elvileg független médiumok is beállnak valamilyen oldal mögé.
Akkor megfogalmazom, hátha plakát lesz
belőle.
Korunkban
nincs önálló, elfogulatlan, manipuláció-mentességre, igazmondásra törekvő
média, médium. A média részei és egésze is (a politikai közlések) lefizetett
lakájmédia lett, csak a médiumok más-más fenntartó irányító hatalmaknak
szolgálnak. A média részei is, egésze is
kivéve a nagyon pici kivételtől) magas szinten elfogult és manipulál, még akkor
is, ha ebben néha megjelenik egy kis őszinteség, egy kis elfogulatlanság.
Ebből
pedig az következik, hogy az igazság megismerésére törekvő állampolgárnak nemcsak
sokoldalú tájékozódásra, hanem önálló gondolkodásra is szüksége van.
Visszatérve, a magyar 2020-s helyzetre, a
nyugati liberális média (a nyugati nagytőke által irányított média) jellemzője:
lájtosan, pávatáncosan kritizálja
Orbán-Fidesz rezsimet. Fogalmazzunk úgy, hogy nem egyértelmű a megbuktató
szándék. Más világpolitikai kérdésben, pl.
Covid, Ukrán-Orosz háború pedig lényegében nagyon határozott egységes
álláspontot közöl.
Nagyon határozott egységes álláspontot, bár
ezt ügyesen úgy teszi, hogy ne tűnjön fel. Trükkök sokasága biztosítja, hogy
„kiegyensúlyozott” tájékoztatásnak tűnjön. Ugyanakkor a figyelmesek számára
nyilvánvaló a nagyon egységes, egyoldalú álláspont, - ami önmagában is manipulációt, ill. közlésdiktatúrát
jelent. Hiszen a demokrata, igazmondásra
törekvő, közlő mindkét fél (vagy több fél) álláspontját részletesen
meghallgatva, más forrású fontos tényekkel, tényezőkkel együtt megpróbál egy
igaz véleményt kialakítani. Ha ebből kimarad a másik fél részletes álláspontja,
vagy a más forrású fontos tények, tényezők maradnak ki, akkor már manipulált
vélemény jön létre.
A nép akaratának sunyi befolyásolása, a
hatalom ilyen módon való fenntartása pedig egyféle diktatúrát jelent.
Vagyis közlésdiktatúra, egyféle igazi
„átveréses diktatúra”.
Az orbáni média pávatáncosan kritizálja a
nyugatot, dicséri magát. A nagyon egyszerű manipulációs trükköket alkalmazza
nagyon bugyután, de mégis ügyesen. Ügyesen, mert kell némi tájékozottság,
odafigyelés h. ezeket észrevegye a
hallgató, néző. Viszont az elbirkásított (akinek nem inge…) magyar nép jelentős
része nem veszi észre.
A leggyakoribb trükk: az ellenségkép, és a
másra kenés.
A világeseményeket (Covid, Ukrán-Orosz
háború) az orbáni média, kicsit másképp,
de egyáltalán nem igazságot feltáró módon kezelte, kezeli.
A két média tevékenységéből, viszonyából
mégis egyféle megbeszélt vélemény-felosztás, illetve megbeszélt balhé
rajzolódik ki.
Valószínű korunk egyik manipulációs irányzata
a „kölcsönös megegyezéses ellenségeskedés” – részben megbeszélt balhénak is
mondhatjuk.
A másik szélen levő írás (Rotkiv Nárbo) egy ilyen
sunyi veszekedéssel tarkított
konspirációról szól.
Az alattunk levő plakátok pedig a részben az
orbáni manipulációról, részben a nyugati nagytőkés manipulációról szólnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése