10. rész, magyarok lelki betegsége

10. Orbanisztán a mélylélektani okok, motivációk miatt marad életben.

Lehet, h. a magyar nép esze éppen e napokban-hónapokban megjön (bár ennek sajnos igen kevés az esélye pont a mélylélektani okok miatt), és akkor látszólag eme írás elveszti az érvényességét. De csak látszólag. Az hogy a magyarok tudata, jelleme, gondolkodása (azért vannak más hasonló népek is) ilyen hosszú időre gödörbe csúszott, sokáig ott lenn kóválygott azt jelenti, h ez nem egyszeri eset. Ezt bizonyítja a történelem is, de nemcsak a magyarok történelme.  Szóval a néptudat, a népjellem, a néplélek  időnként megbetegedhet, persze ehhez kell egy betegítő hazugság-gépezet is.  Ha éppen beteg, akkor a gyógyulás miatt kellenek az ilyes írások, intelmek, ha éppen kevésbé beteg, akkor pedig megelőzés érdekében kellenek a hasonló intelmek. 

Az első típusú elemzésemben, a magyarországi néprétegeket vettem sorba. A második típusúban a manipulációs hazugságokat illetve azok közvetítő eszközeit vettem sorba.

Ebben az elemzésemben pedig a teljesség igénye nélkül a mély-lélektani okokat vázolom. Nagyon egyszerűen azt is mondhatnám ezt az aljas rezsimet, az ostobák, a gonoszok, az önzők, a gyávák, a gerinctelenek választják. De ez túlságosan leegyszerűsített, általánosító elemzés lenne.

Egy fokkal intelligensebb, ha megkeressük az árnyaltabb lélektani okokat, motivációkat. 

Nyilván a fidesznyikok és a közömbösök lélektani okairól van szó. Mert szerintem a közömbösök (otthon maradók, nem politizálók) ebben a helyzetben szinte ugyanolyan agyament emberek, mint a fidesznyikok.  Amúgy lenne olyan helyzet, amikor megérteném a közömbösöket, de ez most teljesen más. 

Azzal kezdeném, h. mára már a fideszniykok és a közömbösök  legalábbis azok normálisabb felének, észre kellett venni, hogy romlott életszínvonal. Csökkent a reáljövedelem, az egészségügyi ellátás, az oktatási színvonal, stb. Annyira egyértelmű (szignifikáns) a romlás, h. ezt már észre kell venni. De ennek ellenére a Fidesz tábora alig csökkent. És a közömbösek nagyobb része is maradt közömbös. Miért? Mert az rendben van h. a fidesznyikok, ill. közömbösök ostoba, gonosz, önző, gyáva gerinctelen, nyerészkedő fele nem veszi észre, vagy úgy tesz, mintha nem venné észre, - vagy észreveszi, fidesznyik marad. Na de a másik fele? A következőkben róluk lesz szó.

A gondolkodók, az elfogulatlanok nemcsak a szélesebben vett életszínvonalat találhatják elkeserítőnek.  Itt van pl. a demokrácia leépítése. A korrupció és a protekció, az igazságtalan érvényesülés.  A sok ezer nyilvánvaló, pofátlan bugyuta hazugság, átverés, ami egyben az állampolgárok lenézését jelzi. Magyarország romló nemzetközi renoméja. A fiatalok jövője. Ezek mind a rendszer, a vezetés alkalmatlanságát bizonyítják. Nem tudom elképzelni h aki egy kicsit is gondolkodik, és a kormány propagandán kívül néha máshonnan is tájékozódik, az ne venné észre eme „vezetés” becstelenségét, szakszerűtlenségét, alkalmatlanságát.

De mégis a szélesebben vett életszínvonal lenne a bázisa az értékelésnek. A többség ezt a romlást már kénytelen észrevenni.

Észreveszik a bajokat, de a mélylélektani okok miatt felmentik az aljadék uralkodókat, - viszont mivel a mélylélektani okokat maguk sem ismerik, vagy szégyellik, a felszínen a frázis ürügy-indokokra hivatkozva felmentés történik. 

Észreveszik a bajokat, de a kormányzati propaganda, manipuláció „segítségével”, rögtön frázis ürügy-indokokat is gyártanak.

Folytassuk ezzel az öt betonerősségű frázis ürügy-indokkal:

1. Rossz ugyan, de máshol még rosszabb.

2. Ha nem a Fidesz, Orbán lenne (főleg ha az ellenzék lenne) sokkal rosszabb lenne.

3. Rossz ugyan, de szabadságharcot folytatunk. Annak oltárán pedig, mint hősök feláldozzuk magunkat.

4. Most rossz, de nemsokára jó lesz.

5. A politika, a választás nem is fontos dolog. (Ez inkább a közömbösök ürügy-indoka.)

Ezek a lényegi ürügy-indokok, -  ezeknek, mindegyiknek van több leágazása.

El kell gondolkodni a következő közhelyen: Az emberek véleményét elsősorban a pénztárcájuk, ill. az életszínvonaluk határozza meg.

Hát itt a példa, hogy nem így van. Az lenne a jobbik eset, ha mindig a szélesebben vett hosszabb távú életszínvonal lenne a kiindulópont, de íme, itt van előttünk a jelen valósága, mint cáfolat.

Itt van pl. ez az öt betonerősségű frázis ürügy-indok és máris sutba vágható a „pénztárca elv”.

Természetesen mindegyik frázis ürügy-indok óriási baromság, mind könnyen cáfolható. Akár adatokkal, tényekkel, akár logikai úton is cáfolhatók.  

Nézzük például a harmadik ürügy-indokot, pontosabban annak logikai cáfolatát. Ha Brüsszel elnyom bennünket, akkor miért nem lépünk ki az EU-ból?  Ez egy egyszerű logikai cáfolat, de lehetne adatokat, tényeket is sorolni, azt bizonyítván h. nincs elnyomás, tehát a „szabadságharc” baromság. Ha könnyen cáfolható, akkor mitől lesz az elfogult hülék számára betonerősségű? Attól, hogy a cáfolatra van pár frázis-válasz. Mondjuk úgy, h az értelmes vita helyett, elbutított ellaposított vitát lehet kreálni, és ebbe az elfogult hülék belekapaszkodnak.  Például azt mondja a hüle: Rossz ugyan, de máshol rosszabb. Mire te: Itt vannak az hiteles statisztikai adatok nézd meg, utolsó-előttiek vagyunk. Mire ő: ezek hazugságok, a baloldal mindig hazudik. Vagy azt mondja: Igen, de ha nem Orbán lenne, sokkal rosszabb lenne. Vagy azt mondja: de ezt a lemaradást Gy. csinálta. Vagy azt mondja: Oké, de mi szabadságharcot folytatunk. Mindegyik cáfolható baromság.

Erre te megint értelmesen érvelsz, ő pedig megint előkap egy hamis panel érvet, és így tovább.

Szóval az értelmes vitát ellaposítják, elhúzzák, a cáfolatot kimossák a saját agyukkal együtt.

Meg lehet állapítani az elfogult hülének a központ manipulatív propaganda is mossa az agyát, de saját maga is mossa, saját agyát.

Miért nevezem az ilyen embert hülének? Azért mert saját hosszabb távú jólétének ellenében ténykedik.

És most értem el az írás lényegéhez: Miért mossa saját agyát az elfogult hüle?

Ugyanis itt jönnek a valódi mélylélektani okok, motivációk.

Az elfogult hüle néha csak sejti, hogy magának is hazudik, saját agyát is mossa, máskor még csak nem is sejti. A mélylélektani okok, (motivációk), két ok miatt kerülhetnek a lélek, ill. a tudat mélyére.  Vagy, mert nem tudatosan, pl. egy ősi ösztön által kerültek a tudatba. Vagy, és mert  tulajdonképpen az illető szégyelli ezen motivációkat. A lényeg, h. ezen motivációk munkálkodásáról, késztetéséről a késztetett alany legtöbbször egyáltalán nem tud, néha vannak sejtései, de ezek nem igazi szembenézések.

Akkor nézzük ezeket a mélylélektani okokat, motivációkat:

(Mivel ezek általában a lélek mélyén munkálkodnak, csak ritkán fogalmazódnak meg nyíltan, őszintén az alany gondolataiban, de aztán gyorsan visszakerülnek a lélek mélyére. Amikor ritkán megfogalmazódnak, kb. így szólnak):

1. A vezetés, a társadalom minősége nem számít, szürke sikertelen életemben legalább négyévente, választások alkalmával a győztes csapatba tartozás vezérli. (Korlátolt igényű, nem építő jellegű hanem a szűk környezetben nyerő, romboló világnézet.)

2. Tulajdonképpen nekem, mint tehetségtelen, embernek tetszik ez a maffia, ügyeskedő, talpnyaló, autokrácia. Ebben az ilyen magmafajta önálló gondolattól mentes, tehetségtelen emberek is szépen elvannak, sőt érvényesülhetnek.

Sőt ebbe a rendszerbe, szabadságharcos hős is lehetek, de népmentő mindenképpen.

3. Meghajolok az imádott nagy vezető előtt, megyek a többség után. (Szót fogadok a falkavezérnek, megyek a falka után.)

4. Stockholm szindróma (pszichózis). Az uram a vezetőm annál jobban tisztelem, sőt imádom, minél inkább sanyargat, ő az erős, én pedig csak azt kapom, ami megillet. Sokkal jobban is bánthatna, de jóságos, nem teszi.

5. „Én azért tudom az okosságokat, nem szoktam tévedni. Az előző választásokon sem tévedtem. Hát nem kellemes beismerni, h. ekkorákat hibáztam, pedig annyira bíztam ebben a bandában. Nem, -  nem, - most sem tévedtem.”

6. A fasizálódás, a gonoszság tömegpszichózisa, ötvöződve az ál-hősiességgel. (Ez egy olyan összetett mélylélektani ok, amit nehéz egy-két mondatban megfogalmazni.)

7. Én nem viselkedem úgy, mint az egyszerű nép (nem politizálok, nem választok), én ennél különb vagyok.(Ez inkább a közömbösök tudat alatti oka.)

Tehát a lélektani mechanizmus a következő:

Valójában tudat alatt, félig tudat alatt sok embert ezek az okok mozgatják, ezek bírják rá arra, h magának is ártva a rosszakat (pl. a Fideszt, Orbánt) válassza. De mivel ezeket bedugta a tudata alá, ezért az ürügy-indokokkal magyarázza, h. miért választja a rosszakat (pl. Fideszt, Orbánt).

Nézzük meg mély-lélektani okokat, motivációkat kicsit bővebben, kezdjük az elsővel.

1. Mi normális emberek azt gondoljuk;  a választás arról szól, h. a nép egésze kiválasztja a számára legalkalmasabb vezetést, melynek vezetése alatt, átlagosan kellemes jó élet alakul ki.  De sokan azt gondolják, h. a választás (szavazás) valami verseny, harc bizonyos klikkek néprétegek között, alig van köze az alkalmas vezetéshez.  Szerintük arról szól a választás, h. ki győz, ki kerül a nyertes csapatba. Ráadásul ezek az emberek csak a választás napján érezhetik magukat győztesnek, mert amúgy inkább az átvert, szegényebb rétegekből kerülnek ki. Mint jeleztem a Fidesz-Orbán hívők jelentős része, viszonylag iskolázatlan, szegényebb néprétegből való meglehetősen tehetségtelen,  sikertelen emberke. Szóval ezen emberekből sokan azért mennek szavazni, h. legalább négyévente bekerüljenek a győztes csapatba, ez számukra egy komoly siker. Lehet egyébként h. valamiféle egyéb előnyt is gondolnak, de akkor 12 év alatt rájöhettek; ez a Fideszre szavazás néhány apró előnynél (kapnak tűzifát, vagy a választás napján konzerveket, pár ezer forintot) nem jelent többet. A legtöbbje még ennyit se kap. Honnan tudom, h. ilyen motivációk hajtják a Fidesz szavazók százezreit? A kommentekből Pl.: „Azért siránkoztok ti baloldaliak, mert jól levertünk bennetek.” Ehhez hasonló kommentet, véleményt meglehetősen sokat kapok, a Fidesz hívők fele illyes dumával szokott reagálni a kritikáimra.

Az ilyen megnyilvánulás nyilvánvalóan igazolja, hogy ezen emberek a győztes csapatba való tartozás miatt szavaztak a Fideszre. Nem beszélnek a társadalom jelenéről, jövődőjéről, a vezetés alkalmasságáról, hanem elsősorban erről a „jól elpáholtunk bennetek” vonatkozásról.

Ez azért nem tipikusan mélylélektani ok, mert az alany nagyon is tisztában van ezzel a motivációval. Félig mégis az, mert ha folytatódna a vita, akkor ezek is előkapnának valamilyen ürügy-indok frázist. Pl.: „Hogyha nem a Fidesz nyerne, még rosszabb lenne.” – gyorsan áttér a köntörfalazásra.  Tehát azért valamennyire szégyellni való dolognak tartja, mert hajlamos letagadni.

Érdekes kérdés, h. eme iskolázatlan, nem túl tehetséges szorgalmas embereknek valóban kedvez a maffia, ügyeskedő, talpnyaló,  Fidesz (dél-amerikai) típusú autokrácia? Igen is meg nem is. A jó rendszer attól is jó, h mindenki megtalálja benne a maga tehetségét.  Másrészt a jó rendszerben mindenki az átlag is jobban él, tehát ezek a viszonylag szerényebb képességűek is. A Fidesz-Orbán rendszerben (F-O-s rezsim) rossz rendszer tehát ennek az ellenkezője történik. Ugyanakkor a Fidesz-Orbán rendszerben egy kicsit jobban járnak azok, akik hajlandók beilleszkedni a maffiába, akik keveset gondolkodnak, kritizálnak. Tehát orbanisztánban ez az átverhető irányítható szerényebb képességű réteg, más rétegekhez (azok egyértelműen ráfaragnak) képest, egy kicsit megbecsültebb. Legalábbis szavakban.

Tehát van előny és van hátrány, végeredményben ez a réteg megbecsülésben, jólétben ott van, mint egy jó igazságos rendszerben lenne De ez csak addig igaz, amíg a rossz rendszerben nem gyorsul fel a hanyatlás, az életszínvonal-romlás nem lép át bizonyos határt. Mert ha ezt átlépi, ahogy 2020-s évek Magyarországában akkor már ennek a rétegnek is egyértelműen romlik az élete.

Viszont az más kérdés, h ezek az emberek mit éreznek.

Ugyanis a viszonylagos megbecsültségük nem romlik, hiszen ha le i s nézik őket, át is verik őket, de mégis ők a rendszer alapja, ők az alsó támogatók.

Itt térek erre a világnézetre, amit akár mélylélektani oknak, motivációnak is vehetünk. Kétféle alapvető világnézetet vallhatnak az emberek.

Az egyik a világot, az emberiség és a nemzet építését szem  előtt tartó.

A másik alap-világnézet ennek az ellenkezője:

Többnyire egyéni győzelemben gondolkodó (néha a családra, ill. a nemzetre is hivatkoznak), de  alapvetően ez egy önző világnézet. A nemzeti nagyságot azért szorgalmazzák, mert ezáltal gondolják sikeresnek magukat. A másfelől, nem felemelkedésben fejlődésben, hanem a másikhoz (pl. a szomszédhoz képest, vagy a „balibcsi” táborhoz képest) győzelemben gondolkodnak, ami úgy is elérhető, ha azt a másikat lenyomjuk. És ez lenyomás leginkább szabálytalan, becstelen harcban lehetséges.

Nevezzük ezt: korlátolt igényű, nem építő jellegű, hanem a szűk környezetben nyerő, romboló világnézetnek.

Ki merem jelenteni, hogy a Fidesz-Orbán rezsim hívei tudat alatt, ezt a második világnézetet vallják.

 

2. És itt már áteveztünk a második mély-lélektani okra.

Magyarországon meglehetősen sokan kedvelik azt a szellemiséget, közéleti stílust, amit a Fidesz képvisel, és amit a 2020-s évekre szét is hintett az országban. Ez ugyanaz, amiről eddig beszéltünk, maffia jellegű, ügyeskedő, stílus, melyben igazi alkotó tudás tehetség keveset számít, viszont a kapcsolat, a nyalás sokat.  A társadalom szétbomlott gazdag-szegény, kormánytámogató-ellenzék stb. oldalakra.  De ezek a szegényebb átvert emberek mégis úgy érezhetik, h. a győztes oldalon állnak. Szóval sok magyar embernek sok szempontból szimpatikus lehet ez a stílus, ez közszellemiség. Ez stílus már elég régen elkezdődött, már Mikszáth is ír erről, a Horthy rendszernek is volt egy ilyesmi „Rokonok” jellege.  A Kádár rendszernek, pedig egyértelműen. És ehhez jött hozzá, a cigány-kultúra negatív vonásainak beötvöződése, a magyaros Fidesz stílusba. (A cigány kultúrának vannak remek vonásai és vannak kevésbé jók. A Fidesz rezsim egyik bűne, h. cigány kultúra rosszabbik oldalát felerősítette, beötvözte a magyar stílusba, a jobbik oldalát elsorvasztotta.)

Szóval Magyarországon meglehetősen sokaknak szimpatikus ez a Fidesz stílus. Arról pedig már elmélkedtem, h. valójában, hogy alakul ezen emberek jóléte és megbecsültsége.

A lényeg h.  ez a (tulajdonképpen a link Fidesz stílus szimpatikus), talán a legerősebb, legtöbb embert érintő mélylélektani ok, motiváció. De mint szó volt róla, ők sem ezzel érvelnek a rendszer mellett, sőt ezt inkább tudatuk mélyére dugják, és előkapnak egy ürügy-indok frázist.

3. Folytassuk a harmadikkal. Mint ahogy a meghatározásban benne van, valószínűleg ez egy ősi ösztön, érzés, még a falkaszellem beragadása az emberi jellembe. „Mindig követem a falkát, a többséget, a falkavezért pedig mindennél jobban tisztelem.”   De ez nem olyan tisztelet, mint a gondolkodó elfogulatlan emberek tisztelete, ez egy felétlen engedelmesség, kvázi imádat.

Azért itt is kiderül h. a normális, észvezérelt emberek egészen  másképp gondolkodnak, mint az érzés-vezérelt hülék. Egyébként nem minden érzés, érzelem rossz, csak azok, amikbe a hülék hisznek. A tudatos, okos ember tudja, h. a fejlődéshez szükség van építő kritikára, (a másik oldalon egészséges önkritikára), ezért még ha az érzései a falkaösztön felé is tolnák, akkor sem esik bele a talpnyalás, és az elfogultság pöcegödrébe. Más példát is lehetne mondani, itt van például az, h. a hülék általában a többség az erősek oldalára állnak. Az értelmesek, akik egyben jellemesek is, inkább a kisebbség, ill. a gyengék, és a kisebbség oldalára állnak. Azért is, mert tudják, h. a közösség akkor fejlődik normálisan, ha nincsenek nagy különbségek. Persze legyenek különbségek, de azok arányosak és igazságosak legyenek. A lényeg, h. az értelmesek, jellemesek, általában az ellenzékiek egészen másképp gondolkodnak, mint a fidesznyikok, ezért mély a szakadék.

De térjünk vissza erre a nagyember-imádatra. Ezt a propaganda, a személyi kultusz is felerősítheti. Viszont Magyarországon is van személyi kultusz, csak sunyi.

A nagyember imádatról egy észak-koreai történet jut eszembe. Egy amerikai orvos-csoport látás-visszaadó szemműtétet végzet szinte sorozatban. Van egy jó kis technika, amivel a szürke hályogot, gyorsan jól meg lehet operálni. Az operáltak a gyógyulás napján leveszik a kötésüket, és 98%-ban kiderül, hogy látnak. Az észak-koreai hatóságok úgy rendezték be a helyszint, h. a székeken ülő gyógyultak egyenként vették le a kötéseiket,  - a szemközti falon pedig két hatalmas kép lógott,  az egyik a nagy-vezetőt ábrázolta, a másik a kedves-vezetőt (akkor még csak ketten voltak), az orvos-csoport tagjai pedig oldalt álltak.  Szóval levették a kötést, kiderült h. látnak, ekkor a koreai gyógyultak, mindegyike hajlongva, hálálkodva leroskadt az imádott vezetők  képmásai előtt, - a legtöbbje még csak oda sem biccentett az orvosoknak.  Ez mi? Persze feltételezetjük, h. egy sereg besúgó figyelte és elemezte az emberek viselkedését, - na de akkor is. Egyébként Dél-Koreában genetikailag és kulturálisan is ugyanaz a nép él, de a déli rész, a föld egyik legfejlettebb országa. Ezt csak azért mondtam el, h. lássuk, az agymosó propagandának, a személyi kultusznak, a nagyember-imádatnak milyen elme-pusztító ereje van. De ez is a hülék között arat. Ugyanis Észak-Koreában a normális embereket kinyírják, jobb esetben munkatáborba küldik.   Ennek ellenére ilyen fokú talpnyalásnak, nagyember imádatnak nem szabadna előfordulni. De még akkorának sem amekkorát a fidesznyikok éreznek a nagy vezetőjük iránt.

Ne felejtsük el sok ember szolgalelkű, márpedig a szolgalelkű szeret szolgálni, legalábbis szolga státuszban élni, talpat nyalni. A szolgalelkűeket szintén kevéssé érdekli az életszínvonal, ellenben vonzódnak az orbanisztánhoz hasonló rendszerekhez.

A nagyember-imádat egyébként sok országban kialakult, és kialakul, (kialakítják), ezért gondolom, h. az ősi falkaszellemből ered. Ez a hülék, elfogultak egyik mélylélektani oka, motivációja.

 

4. Stockholm szindróma.

„1973-ban Stockholmban két rabló megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. A 131 órán át tartó összezártság különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat,, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire.”

A lényeg, h. a kizsákmányolt, megalázott, lenézett nemhogy gyűlölné az urát, a megalázóját, hanem egyre inkább kedveli sőt elkezdi imádni isteníteni. Ez a torz érzés nyilvánvalóan rokon a „nagyember imádattal”. Tulajdonképpen az uralkodó óriási erőfölényét kezdik félve-tisztelni. Összemosódik a gyűlölt félelem, egyfajta tisztelettel. Ha pedig a magasan felettük levő, szinte mindenható úr, hajlandó egy jó szót szólni, egy barátságos gesztust tenni, akkor ez többszörösen felerősödik (eltaposhatna, de nem teszi), és a megalázó kihasználóból egy kedves szeretett ember lesz.

Ez Stockholm szindróma tömegpszichózis jelleggel is létrejöhet, vagyis sok-sok ember kezdi félve-imádni az amúgy szemétkedő, de kétségkívül erősnek mutatkozó (nem szerény, hanem magabiztos), viszont időnként populista intézkedéseket hozó uralkodót. A Stockholm szindrómához azért kell egy szolgalelkű gyenge, az áldozati szereppel azonosulni tudó megalázott és kell egy erős, szinte kegyetlen szadista, határozott, de azért a hatalmi technikákat ismerő uraság.

 

5. Elérkeztünk az ötödik mélylélektani okhoz, motivációhoz, az önteltségből eredő makacsággal ötvözött butasághoz. Illetve az önkritika hiányához.

Tulajdonképpen itt a butaság, ill. tudatlanság lélektanáról van szó. Talán nem éppen pozitív, de néha megnézem ezt a „butaság” műsort, talán „észbontó” a címe.  Aki figyelmesen nézi ezt a műsort és általában az életet, az rájöhet, h a tudatlanság többnyire nem az észbeli képességek hiányából ered. Csak kisebb részben. A másik közepes rész az eléjük tett ismeretek hiánya, ill. hamissága. Ezt a tényezőt általában el szoktuk túlozni, sőt a tudatlanság egyetlen okának véljük: hát nem kap rendes oktatást. És hiányos, ill. hamis tájékoztatást kap. Akkor miért várjuk el h. okos tájékozott legyen. Én magam is e véleményem szoktam kifejteni és elhanyagolom a lélektani okokat. Az is igaz, h. az oktatás, tájékoztatás kitérhetne a lélektanra is, tehát az oktatás, tájékoztatás fontos. Fontos, de azért valljuk be az okos ember nemcsak az orra elé tett információkból tájékozódik, de „szétnéz a világba”, plusz vannak saját gondolatai. De a saját logikus gondolkodás csak akkor jó, ha tényekre, adatokra támaszkodik. Tehát a gondolkodás három lába: sokoldalú információ, megbízható tények adatok, ill. saját logikus gondolatok.

Ha ebből egy is hiányzik, már felborul a szék. Ha nincs saját gondolat, akkor átverhető lesz az ember és át is verik.  Ehhez még hozzá lehet tenni, h. manapság aki akar, és kicsit is szorgalmas az képes sokoldalúan tájékozódni, ill. képes a valós adatokhoz, tényekhez közelítő információkat megszerezni. Vagyis aki nem akar bután, hülén meghalni, annak van erre lehetősége. Azért régebben, főleg több száz évvel ezelőtt, sokaknak nem is voltak tájékozódási lehetőségeik.  De azért manapság is szükséges némi szorgalom, kutakodás, gondolkodás. A felületesek és az önteltek, jelen korban is ostobák maradnak.

Visszatérve, a tudatlanság, butaság egy viszonylag jelentős része a tudatlan ember beképzeltségéből, makacságából, ill. önkritika hiányából ered. Tulajdonképpen ezt a részt nevezem én mélylélektani oknak, motivációnak, mert ez nem külső tényező, nem is értelmi probléma, hanem jellembeli probléma. 

A tudatlanság összetevői, általában: 15% agyi kapacitás hiány, 45% az hiányos téves oktatás, tájékoztatás, 40%, a tudatlan ember torz jelleme (lélektani ok).

Pontosabban a tudatlanok azért tudatlanok, mert önteltségükben azt hiszik h. ők igen sekélyes tájékozódás után is a saját hatalmas kút agyukból képesek kiokoskodni az igazságot. Viszont a hatalmasnak vélt okosságuk, legfeljebb közepes. Úgyhogy valós tények adatok hiányában igazi tudás hiányában elképesztő ostobaságokat szoktak kitalálni. Ráadásul eme önteltségből eredő tájékozatlanság rendszerint összekapcsolódik „én nem tévedek, akkor is nekem van igazam” érzéssel, téves elképzeléshez. Amúgy is csak a gerincesek bátrak, de szerények képesek a saját tévedésükkel szembenézni, ugyanis ehhez elég nagy lelkierő kell. Az önteltség miatt, önkritika nélküliek általában nem képesek saját tévedésüket belátni, ezért kitartanak a hamis véleményük mellett, tehát a tudatlanságuk (butaságuk) duplázódik. Nevezzük ezt a mélylélektani okot, motivációt egyszerűen: önteltségből, önkritika hiányból eredő tudatlanság. És ez miért mélylélektani ok? Ugyanazért, mint a többi, az alany nincs tisztában saját gyengeségével, saját motivációjával, (amúgy szégyellné, el is dugja), a szembenézés helyett előkap egy frázis ürügy-magyarázatot.

6, A fasizálódás tömegpszichózisa.

Nyilván kapcsolódik az előző mélylélektani okokhoz, a nagyember imádathoz, a Stockholm szindrómához és egyebekhez. Ennek ellenére a fasizálódás egy összetett és meglehetősen rejtélyes néphüleség állapot.   Az erőszak, a szélsőség, a radikalizmus terjed, erősödik.

A fasizálódás előzménye nyilvánvalóan egy sok éves szisztematikus ellenségkép-hintés, a nép gyűlöleti ingerküszöbének csökkentése, ugyanakkor a saját vezetéssel szembeni elégedetlenség ingerküszöbének  növelése. Egyszerűbben: másoknak, más népeknek semmit sem néznek el, saját vezetésüknek szinte mindent.

Van itt még egy ok: a rasszizmus, illetve a nacionalista - rasszizmus. A második, egy nemzeti közösségre szűkített rasszizmus, „csak a mi népünk a felsőbbrendű”. Egyébként a normál nacionalizmus – „szabályos igazságos jótékony versenyben győzni szeretnénk” – teljesen rendben van.

De mi az a két fajta? Az egyik, a nyílt rasszizmus, ill. nacionalista - rasszizmus. A másik, a rejtett (magának sem vallja be) rasszizmus, ill. nacionalista-rasszizmus. Ez utóbbi, természetesen mélylélektani motiváció. Amúgy pedig a rasszizmusba, ill. nacionalista-rasszizmusba eleve van egy rejtett hazug motiváció. Az, hogy a sikertelen, tehetségtelen ember kizárólag, a rassz, a nemzet által akar sikeres lenni.

A fasizálódás összetett jelenségébe nyilván belejátszik a hősies harc (szabadságharc) teljes félreértése, eltorzítása.  Minden nemzet történetében van olyan hősies harc, mikor a szabadságért az életüket adták.

A magyar történelemnek is voltak ilyen harcai. Még akkor is hősiesnek véljük ezeket, mikor az áldozatoknak szinte semmi esélye nem volt a győzelemre, tehát a biztos halálba mentek.  Igen mert ilyenkor a következő nemes elvek világítottak előttük: de legalább az agresszor, a hódító, lássa érezze, és szenvedje, h. akadályozva van.  A másik: példát mutatunk, a jelenkornak és az utókornak is. Ezek talán indokolhatják h. valaki, valakik az életüket áldozzák.

De ez mégis egy nagyon ingoványos terület. Mert, ha egy kicsit is kétséges, h. ez egy védekező harc, akkor már a hősies harcból értelmetlen gonosz baromság lesz. Akkor is az lehet, ha ártatlanokat pl. gyerekeket áldoznak be egy bizonytalan „hősies” harc oltárán. Egy kicsit hasonlatos az önvédelem jogi problémájához. Mert gyakran egy olyan harcot is hősies védekező harcnak állíthatnak be, ami nem az. Nem az, tehát értelmetlen gonosz baromság.

A legjobb példa erre a nácik 1943 februárban a 2. világháborút totális háborúnak hirdették, - „az utolsó csepp vérünkig harcolunk”, bár tudták, hogy ez egy vesztett háború, és ezzel a lépésükkel még sok millió ember, köztük gyerekek halálát okozzák.  Igen mert úgy tettek mintha ők lennének az ártatlan védekezők, akiket el akarnak tiporni, akiknek el akarják venni a szabadságát. Egyszerűen „elfelejtették”, hogy ők voltak az eredeti agresszorok, támadók, hódítók, kegyetlen gyilkosok. Vagyis ez, főleg az 1943 utáni német háborúzás nem hősies szabadságharc volt, hanem egy értelmetlen gonosz aljasság. A probléma végigkíséri az emberi történelmet általában szerencsére enyhébb változatban.

Visszatérve fasizálódás tömegpszichózis állapotáig, ez a téveszme is benne van, amikor kegyetlen agresszor, a támadó, a hódító  magát  hősiesen harcolónak gondolja.

A fasizálódás legérdekesebb leágazása, momentuma azonban azon tömegpszichózis, amit csak néhány irodalmi mű tud visszaadni.

Ez most saját tolmácsolás, bár Karinthy ezt sokkal szebben jobban írta meg.

„A tömeg ott állt az emelvény, a tornác előtt és tudta nemsokára választania kell  Barabbás a vad harcos, a lator és a szelid prédikátor között.  Szinte mindenki úgy gondolta; persze a szelid prédikátornak kell szabadságot kapni. Hogy is hivják? – hirtelen nem jut eszembe, de a másikról a Barabbásról arról már mindenki hallott, az egy bűnöző. Amikor Pilátus hangosan a tömeget is átkiabálva megkérdezte: Ki legyen szabad, Jézus vagy Barabbás? - szinte mindenkinek ott volt a nyelve hegyén: Jézus. De aztán elbizonytalanodtak, és néhányan Barabbás társai elkezdték ordibálni: Barabbást kell elengedni. És akkor ki tudja miért a hangzavarban egyre többek kezdték mormolni, Barabbás. Pilátus türelmetlen fennhangon újra kérdezte: melyik legyen? – nem hallom. És akkor a tömeg szinte egyszerre kiáltott fel: Barabbás, - őt kell szabadon engedni.”

Néha igazi rejtélyes tömeghipnózis jön létre.

Azt azért tudni kell, csak az hipnotizálható, aki nem ellenkezik. Szóval legalább félig-meddig benne kell lenni a játékba. Én a magam részéről soha nem mernék bele menni egy olyan játékba, amikor elvesztem a tudatom.

De sokan talán az emberek többsége belemegy egy ilyen tudatvesztési játékba. Viszont miután a hipnotizált belement a „játékba” egyre nehezebben képes abból kiszállni, mondhatjuk a játék heve és a többiek példája magával ragadja. De az is szükséges, h az alany, a médium valamilyen szinten tisztelje a hipnotizőrt. Nem szükséges szerető tisztelet, elég  a félő-tisztelet is, vagyis hogy a felsőbbrendűséget elismerje. Szóval a végén mégis olyan dolgokat követhet el, amit amúgy szégyellne.

Thomas Mann,- Mario és a varázsló c. írásában szintén a tömeghipnózisról írt. Nem célom, h. ezt az írást, kisregényt elemezzem. A lényege h. a kisvárosi „varázsló”, bűvész, tömeg-hipnotizőr ténykedése és a fasizmus, (diktatúra) működése között bizonyos azonosságokat lát és láttat az író. Érdekes, h. a hipnotizőr (diktátor) jól beszélő, magabiztos, de inkább csúnya, sem mint szép ember. Mivel azt gondolnánk, h. a szép embereket több ember követi. A történelem azt bizonyítja ez nem így van. Végül is a tömeghipnotizőr mindenféle baromságra megalázó cselekvésekre ráveszi a közönséget, mindaddig, amíg Mario a fiatalember célzott lövéssel, le nem lövi. Arra célozva, h. a diktátort, a diktatúrát csak radikális módon lehet megszüntetni. Szóval a fasizálódás a diktatúra elfogadása akkor működik, ha a nép agyát szétmossák, ha nép tudatát szétmanipulálják, ha nép egyfajta hipnotikus állapotban van. Miről szól ez az életszerű történet?

Elsősorban a leírt tömegpszichózisról.

De arról is, hogy a fasizmusban feltűnnek a gonosz tömeghipnotizőrök, akik a sokasodó belenyugvó gyáva kollaboráns embereket irányítják, manipulálják. Szóval nép a gonosz szellemiség felhőjébe kerül. Nem szabad elfelejteni, h. eme tömeghipnózisban, a gusztustalan közös játékban, valamilyen szinten a közönségnek, a népnek is részt kell venni.

Na és a torz lelkű, hipnotizőr, a diktátor (és bandája) mit gondol, mit érez?  Ők is sokat hazudnak maguknak. Elég sebes, vészes örvénylést láthatnánk, ha belenézhetnénk a fejükbe-lelkükbe. Az említett mélylélektani motivációk néha feltörnek a felszínire, gyakrabban a kevélység a felsőbbrendűségi érzés, de azért a „én vagyok a nagy népmentő” érzés-gondolat is, sőt a felelősségre vonástól való félelem is ott kavarog ebben a zavaros örvényben.

A fasizálódás egyik összetevője a félelem, ezt sem szabad kihagyni, ahogy gyűlölködés, gonoszkodás, értelmetlen háborúskodás erősödését sem.

A fasizálódás egy összetett mélylélektani ok, motiváció.

Saját aspektusa talán a rejtett rasszizmus, ill. rasszista-nacionalizmus erősödése, valamint a sajátos tömeghipnózis kialakulás. A fasizálódás nem mindig teljes, totális, lehet részleges is, csak félig-meddig kialakuló.

A 2020-s évek orbanisztánja egy ilyen félig-meddig fasizálodó ország. Lassan rohadóan, de 2010-től egyértelmű fasizálódás folyik Magyarországon.

7. És végül azt szeretném bizonygatni, h. tulajdonképpen a közömbösök többségét szintén mélylélektani motivációk vezérlik. Tulajdonképpen a közömbösök egy része, bizonytalan fidesznyik, tehát az észjárásuk, viselkedésük hasonló.

De nézzük az elejéről. A közömbösök sem ítélik el,  ezt az autokráciát (puha, cseles diktatúrát), hiszen ha elítélnék, akkor elmennének ellene szavazni. Nem támogatják, de elnézik, elfogadják, mindkettő végeredményben ugyanaz. A közömbösök pluszban még ilyen frázis ürügy-indokokat szoktak emlegetni: „A politika, a választás nem is fontos, a kultúra fontosabb. A politika olyan aljas valami, nem akarok részt venni benne. Mindenki egyformán rossz, ezek között nem tudok választani. Hiába vennék részt a politizálásba, a választásba, úgysem tudok semmit sem tenni, minden le van zsírozva előre. A nép smafu, csak néhány embernek van igazi hatalma, az lesz, amit ők akarnak. Nem számít a véleményem, ráadásul tudják, kire szavazok, csak bajom lehet belőle”.

Természetesen ezek frázis ürügy-indokok, az igazi indokok nem ezek. Talán az utolsó a szuper-gyávák körében igazi indok lehet.  Nagy ritkán előfordulhat, h. „mindenki egyformán rossz” indok igaz, ilyenkor érthető, h. valaki otthon marad. Legtöbbször azonban kicsit alaposabb vizsgálódás után meg lehet találni azt a vezetőjelöltet, aki többé-kevésbé több biztosítékot jelent a nép, a társadalom (benne saját magam, családom) jólétére fejlődésére, mint a többi vezetőjelölt. Az is igaz, ha nagyon felületes lusta, tudatlan az illető, akkor jobb, ha nem megy szavazni. Ekkor is hüle (tudatlan tájékozatlan) emberről beszélünk, csak szimplán hüléről. A tájékozatlanság felületesség hüleségét nem duplázza meg azzal, h. okosnak hiszi magát, elmegy szavazni. Ők szimplán hülék.

A lényeg, h. a közömbösök többségét az önteltség mélylélektani oka motiválja az otthon maradásra, a „nem politizálok, nem választok” felszíni véleményre. De hogy jön ide az önteltség? Úgyhogy, nem politizáló, a nem választó  lelke mélyén ez a motiváció működik: „Nehogy már én ugyanazt csináljam, amit a pór nép. Nehogy már az egyszerű emberek ügyeivel foglalkozzak. Nehogy már úgy politizáljak, úgy válasszak, mint az emberek sokasága.”

Ez pedig színtiszta önteltség. Persze a felszínen egészen másra fog hivatkozni.

Ez lenne a hét legfontosabb mélylélektani ok, motiváció.

A mélylélektani okok, motivációk hatását működését maga az élet bizonyítja. Pontosabban az a tapasztalt folyamat, h. minél rosszabb a magyarok helyzete, minél gyengébb a szélesebben vett életszínvonal, minél több aljasságot, hazugságot árasztanak az uralkodóink, annál „népszerűbbek.” Minél több a baj, annál többen szavaznak az Orbán-Fidesz rezsimre,.  Ez a mélylélektani okok, motivációk természetéből adódik. Nézzük csak, hogy gondolkodik egy fidesznyik: Minél inkább bebizonyosodna, h. rosszul választottam annál inkább bebizonyítom; nem tévedtem, azért is rájuk szavazok. Minél nagyobb a nyomor annál inkább le akarom gyúrni a másik belföldi tábort (lám a győztesek között vagyok). Ezzel meg is elégszem, és az országok közötti verseny, a világ már nem is érdekel.

Minél aljasabb maffiaszerűbb a vezetés annál inkább tetszik nekem. Illetve annál inkább, részben félelemből is, benne akarok lenni a maffiába.

A Stockholm szindróma, és a nagyember imádat is arról szól, h. minél inkább ki vagyok szolgáltatva az elnyomónak, annál inkább imádom őt.

A fasizálódás összetett folyamatának szintén jellemzője a kifordított értékelés. 

A mélylélektani, okok motivációk egyike sem reagál a helyzet romlására, legyen az lelki vagy anyagi jellegű romlás. Sőt az okok többsége éppen fordítva reagál, minél rosszabb a helyzet, minél inkább megaláznak, minél bizonytalanabb a helyzetem, minél kiszolgáltatottabb vagyok, annál inkább „imádom” a „nagy vezetőt”.

Szóval egy ilyen csapdahelyzetből szinte lehetetlen kimászni.

Ez így, kiegészítve az egyéb okokkal, tényezőkkel a nép lelki betegségségét mutatja.

Persze, ha több lenne a felelős értelmes társadalmilag tájékozott állampolgár, akkor lenne esély.

A felelős, értelmes, demokrata állampolgár nemcsak az átlagnál többet sokoldalúbban tájékozódik, nemcsak többet gondolkodik, logikázik, hanem rendszeresen felülvizsgálja magát abban a tekintetben is, hogy nem e, torz mélylélektani okok, motivációk vezérlik.

Mélylélektani okok egyik ismérve: ha X ember mond valamit, akkor azt elhiszem, ha Y mondja ugyanazt, akkor nem. Miért is? Mert nem az eszem vezérel, hanem a silány érzéseim, érzelmeim.

Tulajdonképpen egy csomó helytelen viselkedés kíséri, jelzi, hogy valójában mélylélektani motivációk irányítják az egyént. Pontosabban a mélylélektani motivációk és a helytelen működés, illetve a frázis ürügy-indok használat kölcsönhatásban van egymással.  A mélylélektani működés általában egy hibás működés.

A demokrata, azaz a társadalmat építeni, fejleszteni akaró, tudó ember, megpróbál szembenézni magával, a mélylélektani okokat legalább saját maga számára világossá teszi, és minimalizálja. De ők sajnos kis hazánkban viszonylag kevesen vannak.

Magyarországon, orbanisztánban ebben a részben fura, részben tipikus autokráciában, meglehetősen sok emberben munkálkodnak a mélylélektani okok. Bár orbanisztánban a primer buták sincsenek kevesen, azok akik  legfeljebb két pártot, két darab politikust tudnának felsorolni. Akik arra a kérdésre, h. mi a köztársaság, vagy mi a demokrácia, két értelmes mondatot sem tudnának válaszolni. A primer butákat persze nem a mélylélektani motivációk irányítják, hanem egyszerűen elhiszik, amit a „felső vezető” mond, amit sokszor ismételnek, és amit fel tudnak fogni. Az orbáni propaganda egyébként ebben nagyon jó, a hazugságokat úgy tálalja, h. a primer buták megértik, elhiszik és igaznak gondolják. Ugyanakkor ez a propaganda, megfelelő számú frázis ürügy-indokot is előállít.

Ugyancsak nem mélylélektani motivációk irányítják a nyíltan gonoszokat, nyíltan rasszistákat, illetve azokat, akik egyértelműen tudatosan hazudnak másoknak. Ők maguknak nem hazudnak, tisztában vannak a saját mozgatórugóikkal, tehát nem beszélhetünk mélylélektani motivációkról. De ők kevesen vannak, az emberek többsége magának is hazudik.

Viszont a primer buták sokan vannak, de azok is, akiket a mélylélektani okok irányítanak, miközben frázis ürügy-indokokkal magyarázzák a választásukat. De ez a réteg nemcsak az iskolázatlan alsó réteget öleli fel, sajnos sok iskolázott, középosztálybelit, sőt sok pozícióba levőt is a mélylélektani motivációk mozgatnak.

A magyarok (és néhány más nép) sajnos halmozottan hüle. Arányaiban viszonylag sok ember primer buta (alapvető ismeretek hiányában szenved), ugyanakkor arányaiban sok ember hiszékeny, valamint arányaiban sok embert mozgatnak torz mélylélektani okok.

Sajnos butaság, hiszékenység tudatlanság nem olyan ártatlan tulajdonság, viselkedés, aminek felületesen gondoljuk. „Á szegényke kicsit flúgos futam, az ő baja” Sajnos nem az ő baja. Hibás szemléletével a gátlástalan hazugságok hitével, továbbterjesztésével, a rosszak oldalára álasával éppen olyan káros alak, mint a szándékosan ártó öntelt néprontó uralkodó.  Az ártatlan, értelmes, jóindulatú emberek pedig szívnak.

Tulajdonképpen ennyi, itt befejezem - ez az írás is csatlakozik azokhoz, melyekben az irracionális, hosszabb távon magának is ártó emberi viselkedést próbálom megfejteni. Tudom, h. teljesen soha nem sikerül, de képtelen vagyok az ostobaságba, gonoszságba belenyugodni.

A végén is elismételem, amivel kezdtem.

Lehet, h. a magyar nép esze éppen e napokban-hónapokban megjön (minimális az esély, de hátha), és akkor látszólag eme írás elveszti az érvényességét. De csak látszólag. Az hogy a magyarok tudata, jelleme, gondolkodása (azért vannak más hasonló népek is) ilyen hosszú időre gödörbe csúszott, sokáig ott lenn kóválygott azt jelenti, h. ez nem egyszeri eset. Ezt bizonyítja a történelem is, de nemcsak a magyarok történelme.  Szóval a néptudat, a népjellem, a néplélek időnként megbetegedhet, persze ehhez kell egy betegítő hazugság-gépezet is.  Ha éppen beteg, akkor a gyógyulás miatt kellenek az ilyesféle írások, intelmek, ha éppen kevésbé beteg, akkor pedig megelőzés érdekében kellenek a hasonló intelmek. 

 

Kapcsolódó gondolatok: az orbáni rezsim nagy trükkje, egyben nagy bűne.

Az orbáni rezsim nagy trükkje egyben nagy bűne a közbeszéd, közgondolkodás, közvita, politikai vita, társadalmi köztudat, stb. rendkívül alacsony szintre való süllyesztése.

Talán túlzásnak tűnik, ha azt mondom, a szellemileg elmaradott óvodában van ilyen szint, de ez egyáltalán nem túlzás. A Fidesz-Orbán rezsim tudatosan erre a szintre süllyesztette. Mielőtt továbbmegyünk, tisztázzuk, újra és újra el kell mondani: ezt szándékosan következetesen tervszerűen a Fidesz-Orbán rezsim csinálta. A többiek az ellenzék, a nép, főleg a nép értelmesebb része pedig kénytelen volt belebotorkálni ebbe a csapdába. Mert ezt lehetetlen kivédeni. Tehát az összemosásnak (a politikusok mind ilyenek) ebben a vonatkozásban (a közgondolkodás színvonalának lesüllyesztése) nincs helye.

Igenis bizonyítható, 2010 előtt a közviták fele kétharmada tartalmazott szakszerűséget, pl. tényeket, adatokat. Ez mára 2020-ra teljesen megszűnt. 

És mindjárt egy másik megállapítás: tulajdonképpen ez az orbáni autokrácia sajátossága. Ugyanis más keményebb-lazább diktatúrákban azért korlátozzák a véleményt, mert fontosnak tartják. Nálunk a korlátozás indirekt, az ellenzéki véleménynek sokkal kevesebb helyen felületen jelenhet meg. De nem ez a nagy trükk, és egyben bűn. Hanem az itt elsősorban nem korlátozás van, hanem lesüllyesztés van. Értéktelen maszlagot csinálnak minden véleményből, itt általános lezüllesztés, lesüllyesztés történik. De a lesüllyesztés éppen annyira pusztító, mint a korlátozás, sőt ha számba vesszük a manipulációs hatásokat (erre később kerül sor) akkor még a korlátozásnál is rombolóbb.

Miből is áll ez a lesüllyesztés?

Tulajdonképpen a bugyuta hazugságokat több kategóriába lehet osztani:

Ígérgetéssel önfényezéssel kapcsolatos bugyuta hazugságok.

Különböző ellenségképekhez kapcsolódó bugyuta hazugságok.

Korrupciót, aljaskodásokat, ill. tévedéseket magyarázó bugyuta hazugságok.

Általános frázis ürügy-indokok.

Az általános frázis ürügy-indokok a következők:

1. Rossz ugyan, de máshol még rosszabb.

2. Ha nem a Fidesz, Orbán lenne (főleg ha az ellenzék lenne) sokkal rosszabb lenne.

3. Rossz ugyan, de szabadságharcot folytatunk. Annak oltárán pedig mint a hősök feláldozzuk magunkat.

4. Most rossz, de nemsokára jó lesz.

5. A politika, a választás nem is fontos dolog. (Ez inkább a közömbösök ürügy-indoka.) 

   Mint azt előző írásomban kifejtettem azért ürügy-indokok ezek, mert valójában az alanyt (ez esetben a fidesznyikokat) mélylélektani okok vezérlik.

Nézzünk néhány bugyuta hazugságot:

A baloldal mindig neki ugrik a nemzetének.

A baloldal hazudik

A baloldal csak ne beszéljen ezt meg azt tette tizenöt-huszonöt évvel ezelőtt.

Eleve ez, a totális teljes általánosítás, h minden ellenfelet, kritikust (általában építő szándékkal kritizálót) ellenségnek és egy táborba levőnek állítanak be, egy felettébb bugyuta hazugság. Nyilvánvalóan nem egy táborról van szó, amúgy pedig ez az oldalakra való felosztás (baloldal, jobboldal, stb.) már teljesen idejét múlta és hamis.  Persze az is hamis, h. minden kritikát rosszindulatú támadásnak állítanak be, gyakran pedig hazugságnak állítanak be.

Mondjuk, érkezik egy ilyesféle korrekt, konkrét kritika.

- Kedves kormány ez és ez a közbeszerzés ezen adat miatt, meg ezen összeg miatt, meg ezen bizonyított tény miatt korrupciógyanús. 

Az ilyen konkrét kritikára én még nem hallottam, hogy konkrét szakmai, adatokkal, tényekkel alátámasztott válasz érkezzen. Mert ilyen válaszok szoktak érkezni:

Mert a baloldal megint, mindig hazudik. A baloldalnak nem tetszik, h. épül-szépül az ország. Az a baloldal beszél, amelyik tizenöt évvel ezelőtt ellopta a x közbeszerzés pénzét.

Ezek kb. ilyen szintű dedós válaszok: bi-bi-bi te vagy a rossz, te nem tudsz semmit, te hazudsz. Bi-bi-bi én ugyan betörtem az ablakot, de a te csoportodból egy gyerek a múltkor eltörte a kis-lapátot.

 - És az a gyerek kapott érte büntetést?

- Igen.

- Akkor most te is büntetést érdemelsz.

- Bi-bi-bi én nem kaphatok büntit, mert én mindent jól csinálok, én jó gyerek vagyok, különben is te ne beszélj, mert te a maci csoportba jársz. A maci csoportba csak a rossz gyerekek járnak. Bi-bi-bi különben sem szegtem meg az óvoda szabályt, mert benne van: be szabad törni az ablakot.

- Tegnap még nem volt szabad.

- Most már szabad, mert átírtam a szabályt, én bármikor átírhatom a törvényeket. Bi-bi-bi, ti vagytok hunyók, mi győztünk.

Sajnos ez nem vicc, tényleg ilyen szinten folynak a közviták. És egyértelműen az Orbán rezsim süllyeszti erre a szintre. 

   Itt azért kénytelen vagyok egy személyes élményem megosztani a nagyérdeművel. Sok hasonló élményem volt, de ez a napokban dühített fel. Amúgy én két dologra vagyok különösen érzékeny a hüleségre és a hazugságra. valószínűleg az átlagnál sokkal inkább fel tudom magam ezeken dühíteni. Tehát a napokban az un.  „közszolgálati” állami tévére kapcsoltam, gondoltam megnézem, mit mondanak a tüntetésekről. Hát a tüntetésekről nagy semmit mutattak, mondtak, mintha nem is lennének, és bajokról (infláció) sem volt szó. A megszorításokat persze pozitívnak állították be, önkritika nulla, hamis öndicséret maximális. Viszont a tájékoztatásuk fele az ellenzék durván hazug otromba ekézésükről szól. Ráadásul nagyon gusztustalan személyeskedő alacsony szinten, pl. h. X ellenzéki vezető milyen lakásba költözött a „szeretőjével” és ehhez hasonló mocskolódó stílusban.

Ez megy mindennap. A lakájmédia több tízezer tagja részt vesz ebben a hányadékban. Na, ilyenkor az egyik percben a plafonon vagyok, a másik percben sírni lenne kedvem. Borzalom. Ugyanakkor megkérdem: ez jobb, mint az orosz, vagy a kinai, vagy akár az észak-koreai propaganda?  Szerintem még azoknál is gusztustalanabb. Mert ez annyira gerinctelen, sz@rszagú, görény-stílusú, pondrólelkületű, hogy nincs párja.  Valahogy ez a magyarfajta hazugságáradat kevésbé kemény, de kiszámíthatatlanabb, trükkösebb jellegű,  szóval olyan besározó, genya, aljas,  áskálódó, intrikus.

Természetesen a bugyuta hazugságok pillanatok alatt cáfolhatók. Sőt legtöbbször saját magukba hordozzák az önellentmondást. Máskor egy-két hét, vagy néhány hónap után kerülnek ellentmondásba, tehát a legtöbbje önmagát cáfolja meg. Mégis az emberek többsége direkt, vagy indirekt elfogadja a bugyuta hazugságokat. Már elemeztem miért (primer tudatlanság, mélylélektani okok, stb.), nem akarom magam ismételni. Csak a rendkívül, elképesztően alacsony színvonalat szeretném vázolni.

Az utókor talán túlzásnak véli, de most 2022-ben a gondolkodó embernek tényleg el kell gondolkodnia, hogy többnyire a falvakban élő rendkívül tanulatlan műveletlen tájékozatlan millióknak valamitől megfordulhat-e, a véleménye. Mondhat, tehet, olyasmit az Orbán rezsim, amire ők is az mondják: na ez már aztán nincs rendben. Lehetséges ilyen? Nem viccből mondom, én nem tudok ilyent elképzelni. Korábban is volt olyan elmélkedésem, h. Elképzeltem mi lenne, ha O vezér, nyilvánosan egy helikopterről lecsinálná a parlamentet. Komolyan mondom: szerintem ez sem buktatná meg. Hadat üzenne az USA-nak? – nem bukna meg. Kilépne az EU-ból?- nem bukna meg. Kisajátítana magának egy fél vármegyét? –nem bukna meg. Azt hazudná, h. ő Szent István leszármazottja és királlyá koronáztatná magát? – nem bukna meg.  Fehéroroszországhoz hasonló diktatúrát alakítana ki? – nem bukna meg. Sajnos az utóbbinak nagy a valószínűsége.

Csak úgy szólok az értelmes ellenzéki társaimnak, ne ringassák magukat abba a hiú ábrándba, h. na most már biztosan megbukik az orbáni rezsim.

Nem fog megbukni, mert az elmúlt  12 év alatt hihetetlen sok hibát, aljasságot követett el, a jelenlegihez hasonlókat,  kisebbeket, de nagyobbakat is. Pl. elképesztő hibák a járvány alatt, korrupciós nyerészkedések a halottak hátán, a legrosszabb adatok, és mi történt: emelkedett a népszerűségük. Lehetne még sorolni, sajnos ez egy beteg (gerinclágyulásos elbutulás) nép, soha nem kap észbe.

Ez egy ilyen ország. Ahogy többször elmondtam Mo. azért világbajnok negatív értelemben, mert mindezt az EU keretén belül teszi.

A közgondolkodás lesüllyesztése miért trükk, egyben miért bűn?

Nemcsak azért mert így aljas, szakszerűtlen emberek szerzik meg a hatalmat, sőt maradnak hatalmon. Amely hatalom nekik végeredményben csak a saját önző szempontjaik miatt kell: a hatalom érzésének imádata miatt, a harácsolás miatt, az önajnározás miatt, a dicsőség érzése miatt.

Aljas, szakszerűtlen emberek, hatalomra kerülve bármit tönkre tehetnek, és tönkre is teszik. Tönkreteszik az országot (gazdaságot, demokráciát, egészségügyet, oktatást, stb.), de mégsem váltják le őket, a hazugságaik védelme alatt tovább szemétkedhetnek. Hazugságaikkal lehetetlenné teszik az építő kritikát, - kicsinálják, elüldözik azokat az okos tehetséges jó szándékú embereket, akik képesek lennének felemelni az országot.  Nagyobb baj, hogy lebutítják, és a lelketlenné teszik, demokráciára alkalmatlanná teszik az emberek sokaságát. Tehát a nép tudatát jellemét hosszú időre szintén tönkre teszik. Olyan közszellemiségeket terjesztenek melyek hosszabb távon is mérgezik az emberek lelkét.  Az ország renoméját nemzetközi vonatkozásban, ugyancsak lejáratják.

Elemzéseim után sok ember viselkedését, motivációját kezdem kapizsgálni. Nem megértem őket, csak félig-meddig értem, mit miért tesznek.  A társadalmi szempontból teljesen tájékozatlanok (primer buták milliói) természetesen mennek, amerre a gazda tereli őket. A naivak, hiszékenyek szintén. A torz mélylélektani okok által motiváltak (milliók) szintén a rossz úton botorkálnak. Köztük a közömbös ostobák, illetve tudat alatt önteltek milliói szintén „érthetően” sétafikálnak a gödörbe.  A rövid távon nyerészkedők (kapzsik) is „érthetők”.

Az h. a kövér diktátor miért olyan, amilyen szintén érthető: hajtja a mérhetetlen hatalomvágya. Elvileg az alvezérei tisztjei is „érthetők”, a hatalom, a vagyon motiválja őket.

Azért azokat nagyon nehezen értem, akiknek van esze, látják, h. ez rossz út, ráadásul van egy kevés lelkiismeretük, ami háborog. Rendben van, h. kicsit félnek a felelősségre vonástól, a hatalom, a pozíció viszont jól jön, de mégis ők, csak a diktátor szolgái, ismeretlen senkik, akik egy pojáca szekerét tolják, miközben az ország a nép hanyatlik, romlik. Akiket, ha nem is személy szerint, de mint bandatagot azért a külföld az utókor meg fog vetni. Nem tudni, h. ez utóbbit, a romlást, megvetést mennyire látják, de ha egy kicsit is, akkor már eléggé értehetetlen, amit csinálnak.

Talán már mondtam:

A világ is a szakadék szélén kóvályog, de Mo. a világ rosszabbik szélén, egyre közelebb botorkál a szakadékhoz. Ennek a romlásnak talán csak egy előnye lehet: a rossz példa bemutatása. „Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint Magyarország, a magyar nép, - tanuljunk a hibáikból”. Talán ez a „hasznosság” egy kis vigaszt adhat nekünk, orbanisztánba ragadt értelmes ellenzéki embereknek.

9. rész, magyarok lelki betegsége

 

A magyarok lelki betegsége

9. rész

 

Írásom alapkoncepciója.

„Azért lelki beteg és tájékozatlan a magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel, hazugsággal, átverte és beteggé tette.

Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás tehát erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen gyorsan?

 

Ez is fontos…

Orbán az EU udvari bolondja.

Tartalom:

1. Miben áll ez az udvari bolondság.

2. Eljátsszák a nagy harcot, (Orbán téves megítélésének két oldala) miközben egyfajta együttműködésben, kölcsönös előnyök (az udvar és az udvari bolond) alapján ténykednek.

3. Pontosabban miféle kölcsönös előnyökről van szó.

Orbánnak két előnye, az uniónak szintén két előnye is származik ebből a sumák együttműködésből.

4. Ráadásul néha pl. az ukrán-orosz háború esetében gyakorlatilag az udvari bolondnak van igaza.

5. A helyzet bonyolult, zavaros, csak egy biztos: a magyar nép farag rá.  

Miben áll ez az udvari bolondság?

Nem az okos fajta, hanem inkább a kinevetős, rámutogatós, (gnóm) udvari bolondról van szó. De kettős ügynöknek is nevezhető. Nem a 007-s hanem 1281017-s, de azért valami, vagy valahová megy.

A kinevetős rámutogatós udvari bolond, nem az a fajta, aki mindig szellemes, aki mindig kimondja az igazat.  Ez gnóm fajta (szándékosan nem mondok testi tulajdonságot, nehogy megsértődjenek egyes csoportok) az udvari népség előtt bohóckodik, fecseg, elsősorban az a szerepe, h a mellette álló, szépnek okosnak érezze magát. Legyen kit lenézni, legyen kinn szórakozni. De azért néha azzal is szolgál, h. ellentmond az udvari népségnek.

Ne felejtsük el az udvari bolond, attól hogy az udvarral gyakran perlekedik, oda-oda mondogat, amiért az udvar néha berág, legtöbbször azonban kineveti, szóval mindezek ellenére az udvar szerves része. Egyszerűbben, az udvari bolond, a látszólagos ellentétek ellenére az udvar része.

Eljátsszák a nagy harcot, avagy az Orbán téves megítélésének két oldala.

Tévednek azok, elsősorban fidesznyikok, akik azt hiszik, O valamiféle ellenállást, szabadságharcot, igazsághirdetést végez Brüsszellel szemben. De azok is tévednek, elsősorban az ellenzéki emberek, akik azt hiszik, hogy itt a jó EU és galád Orbán-Fidesz vezetés harca folyik.

Egyrészt, az EU és általában a nyugati világ, rendszer (vezetője az USA), sajnos nem mondható a jónak. A tízes skálán két fokkal jobb (5), mint Orbán-Fidesz vezetés (3), és jobb, mint a keleti diktatúrák (2), de messze nem tízes.

Másrészt ez nem egy éles harc, mivel a kölcsönös előnyök olyan erősek h. Kizárják az éles harcot szóval ez végeredményben többnyire megjátszott harc mindkét fél részéről.

Orbánnak és bandájának milyen előnyei származnak az EU tagságból:

Kezdjük azzal, hogy ez a legalább 16 éves diktatúra elfogadás és ország-hanyatlás nem az EU hibája. Elsősorban Orbán és bandájának hibája, másodsorban a fidesznyik tömeg hibája, harmadsorban az egész magyar társadalom hibája, és csak negyedsorban jöhet szóba az EU.  – Hogyan lehetne hibás az EU, amikor az a demokrácia irányában próbálta terelni az országot. – jöhet a felvetés. 

Ez igaz, de azzal hogy ez a terelgetés olyan elkenős volt, és közben jött a lé, összességében inkább segítette az Orbáni autokráciát, mintsem korrigálta volna.

Orbán EU-ból eredő legfőbb haszna természetesen a pénz, aztán a technológia. További haszon, hogy így tudták szintén közös erővel, Magyarországból, bármunkás országot kialakítani. Az utóbbi, a magyar gazdaságnak nem jó, de Orbán megítélésének, az előnyöket kiemelő beállítás által előnyős volt, ill. most is előnyős. És végül, de nem utolsó sorban, az EU tagság keretében el tudja játszani a nagy szabadságharcot, ami a fidesznyik tábor tetszését kiváltva, a hatalomba maradását szolgálta, szolgálja. Tehát  Orbánék számára többszörösen előnyős az EU.

Az EU számára is többszörösen előnyös Orbán és Mo. hanyatlása.

Kezdjük megint a nyilvánvaló előnyökkel, a nyugati elsősorban a német nagytőkének előnyös h itt a közelben van egy olcsó bérű bérmunkás ország.

Az hogy közben a magyar gazdaság nemcsak emiatt, sok minden miatt hanyatlik az is előnyős, ugyanis nem számít konkurenciának. Lassan már csak Bulgária, Románia és Mo. amelyik nem számít konkurenciának. A nyugat-európai országok számára egyre inkább, Csehország, Lengyelország, de Szlovákia is gazdaságilag konkurenciának számítanak. Más országok pedig fejlett idegen-forgalmuk miatt számítanak konkurenciának. Szóval kit érdekel, ha a magyarok hanyatlanak, lecsúsznak, egyébként sem tényezők gazdaságilag.

Ennél van azért két igazi komoly előnye a fejlett nyugatnak, az EU országainak, Orbánból, a hanyatló Magyarországból. Mégpedig az h. van kire mutogatni: „Látjátok milyen fejlettek vagyunk, nézzétek ezt a Hungáriát, szóval ne sírjatok, mert  hozzájuk képest itt demokrácia és jólét van. Főleg a szélső-jobboldal nézze meg, így jártok, ha leépül a liberális demokrácia.”

A másik haszon ennél is nagyobb, Az USA nyomására hozott téves döntések, ill. a határozatlanság miatt téves döntéseket, Orbán megvétózza.  Szóval lehet mutogatni Orbánra, Hungáriára, mi nagyon akartuk a demokráciát, mi nagyok akartuk a szankciót, de hát ez a galád Orbán ezt is megakadályozta. Valójában éppen arra számítottak, h. megvétózza, ezzel megkíméli őket egy kellemetlen döntéstől. 

Tehát az udvari bolondot néha arra használják, h. kimondja az igazat. Azt az igazat, amit az adott helyzetben komoly politikusnak ciki kimondani.

Az EU-ban Orbánt, Orbán belegyezésével megegyezéssel erre használták, használják, hogy néha kimondja a cikis igazat és meg is vétózza azt.

Az orosz-ukrán háború kapcsán felmerülő energia-embargó esetében is ez volt a közös taktika.

Az nem kérdés, h. az oroszok elleni energia-embargó többszörösen hibás döntés lett volna. Egyrészt ebben a háborúban a rosszak harca zajlik. Ugyanis nem arról van szó, hogy  az ártatlan hős Ukrajna és az őt támogató nyugat harcol az átkozott gonosz Oroszországgal, Putyinnal. Általában, és ez esetben sem ennyire fehér és fekete a helyezet.

Ha a lényeget nézzük és a sok mellékes körülményt kihagyjuk, akkor azzal alakult ki a háborús helyzet, h a kelet ukrajnai többnyire orosz lakta régióknak Ukrajna (és a nyugati világ) nem adta meg a kellő önállóságot. Nem adta meg az önrendelkezés, autonómia, akár a kiválás lehetőségét.

Itt most hosszan lehetne beszélni erről, de csak felsorolások következnek: Szovjetunió szétszakadása, Jugoszlávia szétszakadása, Csehszlovákia szétszakadása. Mindezek teljesen demokratikus rendben levők, azon az alapon, hogy az ott levő régiók népei el akartak szakadni, és ezt népszavazással bizonyították. A kínai zsarnokság ellen, amelynek áldozata Hongkong, Tibet, és még néhány régió, jogosan háborog a világ.

Ha viszont ezeket, az igazság, a demokrácia és békés világ kialakítása jegyében elfogadjuk, akkor minden népszavazással jóváhagyott autonómiát, különválást el kell fogadni. Akkor nincs kettős mérce, akkor bizony a baszkoknak, katalánoknak, skótoknak, észak íreknek, kurdoknak, palesztinoknak, erdélyi magyaroknak, stb., és nem utolsó sorban, az Ukrajnában az orosz régióknak meg kell adni a lehetőséget, hogy népszavazással döntsenek. 

Tulajdonképpen 2015 táján már az egész világnak, ENSZ, stb. elő kellett volna állni, az Ukrajnában levő orosz régiók az autonómia, a kiválás demokratikus megoldásával.

 (Itt minden feltétel adott, jól behatárolható országrész, orosz nyelvű többségű lakossággal.)

Még egyszer mondom: az ott élő népnek kell dönteni, senki másnak.

 Ha teljesen szabályos, manipuláció mentes, csalás mentes népszavazáson úgy dönt a nép többsége, hogy szakadjon el a régió, az országrész, akkor legyen úgy. Ez a lényeg. A nagyhatalmi szempontoknak, bárhonnan is erednek, nem szabad számítani. A lényeg, h. ne nagyhatalmak, világ-klikkek, világ-uralkodók, ország-uralkodók döntsenek, hanem az ott élő népek.

Mindehhez öt fontos megjegyzés:

1.  A jugoszláv háborúban a nyugat, USA, NATO keményen fegyveresen is támadta a szerbeket, mert nem engedték a nemzetek, országrészek függetlenedését. Még Koszovó függetlenségét is kikényszerítették, nem érdekelte azon érv őket, h. az ősi szerb terület. Bezzeg az Izrael esetében ez a fő érv: ez ősi zsidó terület.

2. Gorbacsov (a kevés demokratikus becsületes politikus egyike) annak idején úgy ment bele a Szovjetunió osztódásába, hogy ezentúl ez lesz az általános gyakorlat a világban. Mármint, hogyha megvannak a feltételek (mint Jugoszláviában) a népek, nemzetiségek döntsenek a függetlenségükről. Aztán a nyugat ezt nem tartotta be, illetve kettős mércével tartotta be.

(Ezt az egészet úgy is nézhetjük, h. kb. 2000-ig tartott a 2. világháború utáni világ-fejlődési szakasz, aminek része volt, a hidegháború megszűnése, az atomstop és egyéb egyezmények, a Szovjetunió és Jugoszlávia feloszlása, Kína viszonylagos demokratizálódása, aztán jött a stagnálás, most pedig befordult a világ az újabb hanyatló szakaszba. Járvány válság – klíma válság - hazugság és erkölcsi válság - háborús válság – gazdasági válság – stb. összekapcsolódva erősödik.)

3. Azt is látni kell, h. a jelenlegi Ukrán kormány, aki nagyon jóban van Amerikával, feltételezhetően onnan súgnak neki, szintén követ el hibákat, nem kiegyezés párti, hallani sem akar az országrészek függetlenedéséről,  és érdekes módon ez (a háború elhúzódása), éppen az amerikai érdekekkel megegyező.

4. Az, hogy ez a háború árnyaltabban van megítélve, nem jelenti azt h. Oroszország, és más keleti diktatúrák kevésbé lennének diktatórikusak, elnyomók. Saját népeiket is elnyomják, más népek elnyomása sem áll messze tőlük, és még lehetne sorolni. Sőt nyilván e háború során is követtek el gazemberségeket. Szerintem viszont a rendezés, az eszkalálódás megállítása miatt ezt a háborút árnyaltan kell megítélni.

5. Attól, h. e háború megítélésében Orbán-Fidesz rezsimnek vannak részigazságai, nem jelenti azt, h Orbán-Fidesz rezsim összességében jobb lenne, és azt sem jelenti, h. Orbán kevésbé lenne udvari bolond.

6. Attól, hogy az itt leírt igazság több ponton hasonlít az orosz állásponthoz, nem jelenti azt h. nem igaz. Az ügyet kell árnyaltan elemezni.

Visszatérve az oroszok elleni energia-embargó hibás lenne, mert: igazságtalan, mert nem segíti elő a rendezést (a rendezést az említett népszavazás, ill. autonómia oldja meg), és mert ez a szankció csak a háborút erősíti, továbbá, mert valóban mindenkinek káros, az EU-nak is, a világnak is.

Tehát ez esetben, az energia-embargó vonatkozásban Orbánnak kivételesen igaza van. Ugyanakkor szerintem sokan tudják h. ez egy hibás lépés lenne, csak az udvari népség nem meri ezt bevállalni, úgyhogy jöhet az udvari bolond. Jöhet Orbán, aki megvétózza, és az EU együtt és külön-külön is mondhatja: mi akartuk csak hát ez a csúnya Orbán. Eljátsszák ezt a színdarabot.

Megint mindenki jól jár, kivéve a magyar népet.

Szóval a nagy színjáték forog-forog, minden nagyon gromek, nagyjából mindenki jól jár csak a magyar nép farag rá. 

Ha elkenően és félig, akkor is Magyarországot, a magyar népet szankcionálják. Újra megjegyzem, az EU-tól ne várjuk, h.  megrendszabályozza Orbánt, hiszen az EU-nak sőt a nyugatnak ez a helyzet nagyon is megfelel. Kisebb látszat, elkenős szankciók lesznek, de komolyabb nem. Tulajdonképpen, ahogy már mondtam, az EU összességében inkább segíti a Fidesz-Orbán rezsim hatalmon maradását, mintsem hátráltatja. Visszatérve, Magyarország hanyatlik, ebben, ha nem is elsősorban, inkább negyedsorban de benne van az unió is. Az unió legnagyobb kibaltázása a magyar néppel, h. végeredményben segíti ezt a bagázst hatalmon maradnia.  Orbánnak nemcsak a belpolitikája hibás, de a külpolitikája, még akkor is, ha közben néha ő az igazság-mondó. De ez csak tovább ront Magyarország és magyar nép megítélésén. Többnyire jogosan néz le minket a demokratikus világ, mert itt valóban autokrácia van. Részben viszont Orbán féle pávatánc-politika miatt néz le, részben a keleti nyitás (diktatúra irányú nyitás) miatt néz le minket a világ. És sajnos az udvari bolond szerep miatt is lenéznek bennünket. Na meg a magyar szegénység és lecsúszás miatt. Amiatt, h. az EU-ban is sorra előznek meg bennünket. A Fidesz-Orbán uralkodás előtti években gazdaságilag, jólétileg, korrupciósan más fontos szempontból még mögöttünk volt Románia, Horvátország, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával kb. egy szinten voltunk. Most az említett országok, még Horvátország és Románia is megelőzött bennünket.

Ez egyértelmű jele a hanyatlásnak.

A magyarok diktatúra-elfogadás betegségét elsősorban a magyaroknak kell megoldani. Sajna manapság nem oly segítőkész a világ, h csak úgy segítene, de ha olyan lenne, akkor sem tudna sokat tenni, a lelki-beteg magyar nép ellenében.

 

Ez is fontos…

Egy saját tapasztalat kapcsán visszatérek az állami tévé csapdájára, valamint az online kultúra jó és rossz oldalára.

A konkrét eset pedig röviden. A 19 éves unokámmal vitatkoztam, inkább beszélgettem a jelenlegi 2022-s magyar helyzeten. Én amellett érveltem, h. szinte minden szempontból nagyon rossz a helyzet, szerinte viszont nem annyira rossz a helyzet, amolyan még „elmegy” állapot van, legalábbis ebben a vitában ezt próbálta bizonygatni.

Aztán valahogy a viszonylagos, régión belüli (rendszerváltó országok, stb.) lemaradásunkra és ezt alátámasztó statisztikai adatokra került a sor.   Én azzal érveltem, h. az Orbán kormányzás alatt is növekedett a viszonylagos lemaradásunk, a rendszerváltáskor elől álltunk, majd középre kerültünk és az Orbán-Fidesz 12 éves uralom alatt hátra kerültünk, pl. szegénység, GDP, egészségügy, korrupció és más fontos viszonylatban. Az EU-ban csak Bulgária van mögöttünk. A statisztikai adatok is ezt mutatják.

Szerinte nem ez a helyzet, - majd előkapta az okos mobilt és percek alatt megkereste az adatokat. Nézegette-nézegette, majd csodálkozva beismerte, h. igazam van. A meglepődése annak szólt, h kis hazánkat sokkal jobb helyzetben levőnek gondolta, (nyilván a kormányzati propaganda miatt), mint amilyen van valójában. Szerintem akkor, ott, ha nem is teljesen, de jelentősen megváltozott a véleménye.

Ez az online (internetes, pc-technikás) tájékozódás, teljesen más, mint az állami tévé „igazságához” szokott, meglehetősen egyoldalú ostoba tájékozódás. Hozzátéve, h. a mai fiatalok angolul is tudnak, tehát, ha a magyarok manipulálnák az online hozzáférést, ill. az adatokat, akkor is szét lehet nézni, mit mondanak a világban.  Hozzátéve, h a mai fiatalok alig néznek tévét, államit pedig még kevésbé, tehát semmi sem gátolja, a sokoldalú objektív legyen a tájékozódásuk.   Szóval ez remek, - kezdtem örülni. Aztán lehervadtam. Mert magamban következő kérdések merültek fel:

Az én unokám miért csak a köztünk levő vita miatt nézett utána a valós helyezettnek? Eddig miért látta tévesen a helyzetet? Ő és a fiatalok (16-46 évesek) akiknek tényleg bárhol bármikor percek alatt elérhetők a különböző komoly információk, miért nem veszik a fáradságot h. utána nézzenek? Miért nem próbálják kideríteni; a fontos helyzetekben mi az igazság? Merthogy nemcsak az unokám esetében, de általában is az a tapasztalatom, h. a mai fiatalok (16-46 évesek) politikailag, társadalmilag alul-tájékozottak, annak ellenére, h. különösebb erőfeszítés nélkül tájékozódhatnának. Nyilván ehhez első lépcsőben arra kellene ráébredniük, h. fontos lenne az ilyen irányú tájékozottság, méghozzá az önálló és sokoldalú tájékozódás.  Némi tudás ahhoz is kell, h. megkeressék az igaz információ részeket, és azokat összeillesszék, de azért ehhez nem kell egyetem.

Az új kultúra (egyben új technika) ez az online kultúra és technika hasznossága értékessége attól függ, hogyan használja az ember. Egyelőre sajnos többnyire rosszul használja (játék pornó, értéktelen információ, stb.) ezért a rossz ártalmas oldal kerül a felszínre.

De az ember, válthat, használhatja értékes információk szerzésére is, és akkor mindjárt a jó a hasznos, értékes kultúra és technika válik belőle.

 

Ez is fontos…

Megoldások, ha egyáltalán léteznek.

De előtte nézzük a világ, Európa és Mo. várható jövőjét, legalábbis szerintem.

2000-2008 között írtam egy kb. 1000 oldalas tanulmányt, történelmi rendszerekről, rendszer-fejlődésről valamint a „jelenlegi” 2000 évben általános, átlagos nyugati (új-kapitalizmus, liberál-demokratikus, stb.) rendszer minden oldaláról, minden összetevőjéről, ágáról, minden al-rendszeréről.  Összesen kb. 800 feladatot írtam le, aminek 80%-a jelenleg (15 év után) már sajnos tárgytalan.  A hanyatlás miatt vált tárgytalanná. Olyan ez mintha egy viszonylag egészséges ember készítene egy élettervet, egy feladatsort, majd kapna egy súlyos krónikus betegséget, testit-szellemit egyben, amely következtében az elkészített terv nagyobb részének végrehajtása szóba sem jöhet. Az hogy az akkori feladatok nagyobb részére azt kell mondanom, h. „reménytelen”, jelzi a világ, főleg a nyugati világ hanyatlását. Mo. pedig e hanyatlásban is az „élen” jár vagyis még a visszafelé menő világnál is gyorsabban megy hátrafelé. Előszedem azon hasonlatom, hogy az országok gályahada egyre inkább a viharzóna felé sodródik, de Mo. gályája itt is szélen a viharzónához legközelebb halad, vagyis feltehetően az elsők között fog elsüllyedni.

Akiknek viszonylag legnagyobb esélye van a túlélésre, sőt a változásra azok skandináv országok és néhány távol keleti országnak, Dél-Korea, Japán, stb. De az ő reményeik is csökkennek. Bár Kína, és néhány ország technikailag fejlődik, én nem hiszek a diktatúrák teljes körű, rendszer szintű fejlődésében. Az USA és Európa, ahogy mondtam, összességében hanyatlik. És a harmadik világ, nos, én ott sem látok igazi fejlődési irányt. Persze mindig marad esély a változásra, csak egyre kevesebb. A skandináv és a távol keleti országoknak össze kellene fogni és rendszert váltani. A nyugatnak is rendszert kellene váltani, áttérni a közvetlen demokráciára épülő rendszerre. A diktatórikus keletnek szintén a politikai társadalmi rendszerét kellene demokratizálni.  És a harmadik világnak sok mindent, de a demokratizálódás szintén alapfeladat lenne.

Ha a fejlődést nem így országonként nézzük, hanem a nagy problémák szerint, akkor is rossz a helyzet.

A mostani írásaim sokkal alacsonyabb színvonalúak (bár a régit is középiskolásoknak szántam), sokkal kevesebb, és egyszerűbb feladatot tudok Jó szívvel megnevezni. Jó szívvel, vagyis h, van reális esély a megvalósulásra.

Bár az akkori nagy tanulmányomban is többször kifejtettem: ha nem kezdik viszonylag gyorsan ütemesen (kisebb vagy nagyobb lépésekben, szakaszos, vagy teljes rendszerváltás keretében) a feladatokat végrehajtani akkor jön hanyatlás. Persze nem vagyok annyira beképzelt, hogy csakis az én problémáim az igazak, csakis az én megoldásai a jók, de annyira azért vagyok, h legalább fele-részben az igazságot írtam le.  Ugyanis már akkor is a stagnálás szakaszában volt a nyugati világ, stagnálás után pedig a hanyatlás következik, ha nem javul a helyzet. Mindezt szépen megírtam és indokoltam is.

Írtam a problémákról is (nukleáris háború esélye, elkényeztetési aspektus, klímaválság, a demokratikus rendszerváltás elmaradása, stb.), de az utóbbi öt évben ezt is át kellett értékelni.  Már akkor is láttam a problémákat, de ezek a problémák azóta sokat súlyosbodtak, és a sorrendjük is változott. Most azt mondom a világ legnagyobb problémája a hazugságválság.  Hazugságválság, úgy, mint hazugságáradat, a manipuláció totális elterjedése, az igazság a jó út kiderítésnek ellehetetlenítése. Lehet, hogy nagyon kevesen nagyon rejtetten ismerik az igazságot, de semmit sem ér, - a kormányzati intézkedések rosszak maradnak, legalábbis az emberek  döntő többsége rossznak hazugnak érzi, ráadásul az emberek is össze vannak zavarva, ráadásul a nézet „igazság” fősodor is tele van hazugsággal. Példaképpen itt van ez a három fontos probléma, Klímaválság, Covid járvány, ukrán-orosz háború. A világ addig sem jut el, h komoly igazán tudományos hazugságmentes elfogulatlan elemzések, megbeszélések, kongresszusok jöjjenek létre, pl. ebbe a három témába.

Normális helyzetben Olyan megbeszélések, melyekben az ellentétes véleményű felek tényleges feltáró, elemző, közös en elfogadott nézeteket kialakító vitákat hoznak létre. Szóval létrejönnek közös alapelvek, és faladatok megoldások. Azért régebben erre voltak példák. Mostanában ez gyakorlatilag képtelenség. Most megint az széthúzás, a hazugságáradat, megegyezések nélküli, világába kerültünk. Időnként az emberiség beleesik ebbe a pusztító erőtérbe. Olyan mintha bizonyos pusztító erők azon munkálkodnának, h. terjedjen a hazugságáradat, egyben megoldatlanság-áradat. Az is igaz hogy ez a félelem, zavartság inkább bénítólag hat a népre, szóval  csökken a lázadás esélye.

Most itt nemcsak Magyarországról beszélek, hanem az egész világról. Magyarországról pedig kiemelten.

Ezen írás feladati között is sorolhatok olyanokat, hogy fontos lenne a demokratizálódás, a demokratikus rendszerváltás.

Volt említve pl. hogy az alkotmányt hogyan lehetne, biztonságossá tenni abból a szempontból h egy ilyen Fidesz-Orbán puccsot kivédjen.  

Lehet ilyeneket sorolni, de mellé kell tenni; egyre kisebb a megvalósulás esélye.

Kétségkívül csapdahelyzet. Felépült, stabilan áll a diktatúra vára. A diktatúra várának sok tornya sok lőrése van.

Például az egyik tornya, h. az ellenzéki politikai elemzők sem a lényegről beszélnek. Nem beszélnek a diktatúra építményéről, nem beszélnek a népbetegségről.

Ráadásul ez az írás, illetve hasonló valódi megoldásokat pedzegető írások nem jutnak el a néphez, legalábbis a többséghez. A sok-sok egyébként fontos feladat közül megpróbálom kiválasztani a legfontosabb hatot.

Hat ilyent: „fontos lenne, h megértsék az emberek” – féle faladatot. Régebben utáltam, ezeket: „fontos lenne, h. változzon a közfelfogás”. Ezeket amolyan sumák feladatnak láttam, jó-jó, de hogyan alakulhat ki a kívánatos  közfelfogás? Megint előjön a tyúk-tojás vita. A rendszer (pl. az oktatás) alakítja a közfelfogást, vagy a közfelfogás alakítja a rendszert.  Állandó oda-vissza kapcsolat van, mint a tyúk-tojás esetében.  Szóval, lehetnek kétségek, de azért leírom a magam kis hat-parancsolatát.

Nagyon fontos lenne, hogy megértsék a magyar emberek és általában az emberek, hogy:

1. Elsődlegesen fontos az igazság, igazságosság, egészség, természetóvás, béke, ezeken alapuló jólét és boldogság.

2. Elsődlegesen fontos a társadalom, az állam, a közösség, a közősségi szellemiség, az egyetemes szeretet.

3. Elsődlegesen fontos a demokrácia, a nép akaratának minél erősebb megjelenése. A demokrácia oktatása. A decentralizált döntéshozás. A manipulálatlan, csalásmentes választás.

4. Elsődlegesen fontos az igazság, igazságosság védelme, a csalás, hazugság, manipuláció elleni küzdelem.

5. Elsődlegesen fontos, h. kritikával nézzük az aktuális vezetést, a fontos társadalmi kérdésekben, pl. választás alkalmával sokoldalúan tájékozódjunk,  alapos megfontolás után önálló döntést hozzunk.

6. Elsődlegesen fontos a legkisebb rossz kiválasztása mentén való haladás, fejlődés.

   Ezek párhuzamosan mind elsődlegesen fontosak, viszont más dolgok, tényezők, elvek csak azután jönnek. A fontossági sorrend felborul és ez komoly zavarokat okozhat, ha a másodlagos, harmadlagos, stb. fontosságú dolgokat tényezőket, elveket a legfontosabbak közé helyezünk.

 

Ez is fontos…

A történelmi népbetegség, a személyi kultusz elfogadása.

Mi a közös Sztálinban, Maoban, Francóban, és Salazarban?

Mindegyik végeredményben zsarnok, diktátor volt. Mindegyik saját népét is leigázta éheztette, nyomorba döntötte.

Ennek ellenére, mindegyik hosszú ideig, haláláig uralkodott.  Mindegyiket a nép többsége, szerette, legalábbis elfogadta.  Szóval ezekben az országokban, valamilyen népbetegség jött létre. Jó lenne kideríteni miért is, s miféle betegség. Ami fontos, h. nemcsak a keleti népekben jöhet létre ez a betegség. Kétségkívül minden ország minden nép, minden helyezet más és más, de ha a legfőbb jellemzők azonosak, akkor vannak közös tényezők is.  Tehát vannak általános emberi tulajdonságok, ill. feltételek, amelyek részben magyarázhatják a diktatúra elfogadást.   Azért vannak különböző népkarakterek, különböző kultúrák és a népek is lehetnek bizonyos tulajdonságokra fogékonyak.

Mindegyik felsorolt diktátor sokáig, szinte haláláig uralkodott. Mindegyik történelmi megítélése ellentmondásos. Azért a történelmi ítélet összességében megveti és diktátorok közé sorolja ezeket az alakokat. De azért nem egyértelműen, - vannak felmentő vélemények is.

Mindez azt jelenti, hogy csak a diktátorok fele nyeri el a méltó büntetését (pl. a halált) és a valós történelmi ítéletet. A másik fele, csak félig-meddig.

Az is igaz, h a felsoroltaknak azért voltak érdemeik is, de összességben ezek mégis ártalmas diktátorok voltak.

Sztálinnak és Maónak a 2. világháborúban voltak érdemei. És azért ezek borzalmasan elmaradott országok voltak. Mondjuk úgy, a modernizáció alapjait Sztálin, Mao alatt rakták le. Franco és Salazar érdeme, h. a 2. világháborúból kimaradtak. Mindezen érdemekkel együtt ezek az emberek diktátorok voltak, összesítve ártottak a népüknek. Mindegyik hatalmas bűnöket követett el, saját és idegen népeket is leigáztak, sőt mindegyik uralkodása alatt volt időszak mikor szabályosan éhezett a népük, ennek ellenére a nép többsége elfogadta, a nép egy része imádta ezeket az embereket. Ez azt bizonyítja, h a jólét, a pénztárca lapossága, sőt az éhezés sem annyira erős szempont, amelyik kijózanítaná a lelki-beteg népet.

És persze voltak az ellenállók, igaz bátor emberek, de ezek a diktatúra erejéhez képest és az elfogadókhoz képest kevesen voltak.

Nemcsak a felsorolt négy diktátor lett elfogadva, történelmi távlatokban jóval több eset volt.

Észak-Korea mint az agymosás világbajnoka azt bizonyítja, h. a néphülités szinte határtalan. Viszont ez az ország már annyira szürreális, h én nem mondanám, példának.

De az alap az, hogy van az emberekben, népekben egyfajta „feltétlen uralkodó követés”. Valahogy kialakul a személyi kultusz. Többnyire ezt alakítják propagandával, manipulációval, de magától is alakul. Nemcsak akkor alakul ki, ha minden iskolai teremben ott lóg az uralkodó képe. Szerintem attól is kialakul, ha sokat látják, hallják ezt a „vezetőt”, vagy őt, vagy csak a róla szóló híreket. Valahogy beleeszi magát az emberek gondolatába, lelkébe; ez az ember a legfőbb vezető. És sok ember fejében, ez azzal a gondolattal is társul; ez az ember leválthatatlan. Ezt az embert valahogy sors rendelte fölénk. Ezt nevezem én, kulturálisan kialakuló személyi kultusznak. Orbán vonatkozásában részben magától, részben csináltan szintén kialakult a személyi kultusz.

Tulajdonképpen, a személyi kultusz kialakulása és elfogadása nép lelki torzulása betegsége, hiszen majdnem minden népben megtalálható, ha keresgéljük.

Pl. az angolok, britek szinte istenítik a királyukat, ez a mondásuk: Isten óvja a királyt.

Tehát ne a népet óvja az isten, vagyis a nép elé helyezik a királyt.  Sok hasonló nép, és uralkodó-centrikus felfogás volt, van a világon.  Talán ez egy ősi ösztön, még a falkából és a falkavezér „tiszteletéből” ered.

Nem is olyan butaság ez a monarchikus-parlamentáris demokrácia. A trükk az, h. van egy jó, csakis imádni való protokoll uralkodó, és mellette van egy kritizálható utálható leváltandó tényleges vezető. Ez a jó rendőr, rossz rendőr trükkje.  Hiszen a cikis dologban a miniszterelnök a kormány dönt, azt le is váltják normál esetben. A protokoll királyon viszont kiélheti a nép a tekintélytiszteletét, a szolga lelkületét.  Vagyis a protokoll-méltóság lesz a személyi kultusz tárgya. Persze nemcsak királyokról van szó, a lényeg hogy a legfelső vezető legyen. Ezért jók ezek az elnöki pozíciók, illetve a felsőházi szerkezet. Olyan elnökről van szó, amelyiket közvetlenül választ a nép, amelyik nagy tekintélynek számít, de akinek még sincs igazi döntéshozó, irányító hatalom a kezébe.

Mert ha a ténylegesen irányító vezetőt (pl. Orbánt, Putyint, stb.) kezdi el a nép királyként imádni, abból csak baj lehet. Akkor abból szinte biztosan diktatúra alakulhat ki.

Vagyis  legyen egy imádni való protokolluralkodó, és egy leváltandó tényleges vezető. Ha nem tudunk közvetlen demokráciát csinálni, ha nem tudunk pártok nélküli parlamentet csinálni, akkor legalább ezt a mintát kell követni.  Kellett volna, mert úgy néz ki Mo. is beleesett abba a csapdába, h. tényleges hatalommal bíró miniszterelnököt tartják királynak. Nálunk is létrejött a kulturális személyi kultusz, és a diktatúra elfogadás.

Ki kell mondani, sajnos elég valószínű, h. Orbán csakúgy, mint a címben felsorolt diktátorok hosszú ideig szinte haláláig fog uralkodni.  De a magyar nép, ezeknél a népeknél is betegebb. Mert mindezt teszi az EU tagság keretén belül. (Bár ki tudja, meddig leszünk EU tagok.) Mert nálunk, ha nem is könnyen, de azért választással is le lehet váltani az uralkodót.   Mert, Orbánnak, szemben a felsorolt diktátorokkal szemben nincs igazán érdeme, Orbán-Fidesz mérlege egyértelműen negatív. Az biztos, h. utókor és a világ által elismert vezető már nem lesz Orbánból. Jó esetben csak a világ, és saját országának háromnegyede tartja majd Orbánt diktátornak (mint a felsorolt négyest), rosszabb esetben mindenki.

A legjobb persze az lenne, többek között Orbánnak a sok fidesznyiknak is, ha a nép rájönne, h. biza mi (én is) betegek vagyunk. Ha nem látjuk saját betegségünk, akkor valószínűleg 21. századi keretben átéljük, amit Sztálin, Mao, Franco, Salazar népe átélt.

Az viszont megállapítható: az ember általában rendkívül könnyen gyorsan manipulálható, elbutítható, meghülithető.