A magyar nép társadalmi
intelligenciája alacsony szintű.
Társadalmi intelligencia – mondhatnánk e helyett, pl.:
közösségi szellemiséget,
vagy, szociális érzékenységet,
vagy, demokratikus felfogást,
vagy, öntudatos állampolgárságot,
vagy közpolitizáló aktivitást,
vagy a társadalmi intelligencia hiányára, mondhatunk:
elbutított népet,
vagy, elbirkásított népet,
vagy, agymosott manipulált népet.
Szóval mindezt mondhatnám, de egyik se fedi le
pontosan a „társadalmi intelligencia” fogalmát.
Úgy gondolom, hogy a „társadalmi intelligencia”
elnevezés, elég pontos tudományos közérthető.
Sok mindent jelent, ugyanakkor azt is jelenti, hogy
sokféle intelligencia van és abból csak az egyik a társadalmi intelligencia.
Pont most győződtem meg az elnevezés helyességéről,
mikor a házunk lakóközössége újfent képtelen volt egy problémát megoldani, mert
hiányzott a közösségi gondolkodás, mindenki csak a saját önző szempontja
szerint gondolkodott és viselkedett. Ebben az esetben a viselkedés inkább
nagyfokú passzivitásban jelent meg. Tehát mindjárt megállapíthatjuk: a társadalmi
intelligencia, nemcsak az országos társadalomban való részvételt jelenti, hanem
általában a közösségben, bármely közösségben való viselkedést is. A mi lakóközösségünk
esetében az egyik probléma, demokratikus viselkedés hiánya, vagyis a „mindig a
főnököt követem” viselkedés. Ezzel az a probléma, ami a mi esetünkben is, hogy
a főnök (a közös képviselő) alkalmatlan ostoba, uraskodó ember, vagyis a
követése, zsákutca. A másik gyakori hiba a passzivitás, de ez általában önző
megoldásokhoz vezet. Az önző (közösségellenes, un- demokratikus) viselkedés
lényege: „csak azzal a problémával foglalkozom, ami engem érint, én magam oldom
meg, de mások se jöjjenek segítségért” felfogás és viselkedés. Ráadásul ezek az egyénieskedő megoldások,
ilyesmik: - Szétverem a hülye fejedet, ha ellenkezel. Vagy, sunyiba megkarcolom
a kocsiját. Vagy okosba megoldjuk, valakit lefizetek, és kinyalom a fenekét. Vagyis
nemcsak az a baj ezekkel az egyéni megoldásokkal, hogy kevésbé hatékonyak, mint
a közösségi (a közösség összefogásával megoldott probléma), hanem is, hogy ez
egy harcoló, veszekedő bunkó, korrupt légkört alakít ki.
Nevezzük, ezt önző egyénieskedő anti-demokratikus
felfogásnak, viselkedésnek.
Vagy mindezt nevezhetjük a társadalmi intelligencia alacsony
szintjének.
Miért függ össze a közömbösség, a hitványság, adott
esetben a diktatúra támogatásával?
Sok minden miatt. De nézzük ezt. Adva vagyon, mondjuk egy ilyen felfogású
ember: Engem hagyjanak ki, én csak békességre vágyom. Én nem állok egyik oldal
mellé sem, csak nyugiba akarok élni. Ez az ember azzal, hogy meg sem próbál a
jó oldal, ill., a közös megoldás mellé állni eleve a rossz oldalt támogatja.
Látszólag közömbös, de valójában akadályozza a jó közös megoldást. De nézzük el
neki. Viszont mi van, ha ez az ember találkozik egy őt is érintő általános problémával,
ami nagyon is valószínű, hiszen éppen az önző viselkedésével gerjeszti az
elintézetlen problémák sokasodását.
Szóval találkozik az őt érintő problémával, de arra
nincs jó közös megoldás, akkor marad a három vari: A nyugit akaró emberünk, beletörődik,
hogy ő lesz a vesztes. Vagy elmegy nyalni, fizetni az elintéző főnöknek. Vagy
bevadul, és ő is elkezdi a „szétverem a pofád, megkarcolom a kocsid”
viselkedést. Így jut el a nyugit akaró ember a birkasághoz, vagy az
ügyeskedéshez, vagy a bunkósághoz.
Még annyit ehhez az egészhez; mi van, ha az emberünk
rengeteg hibás törvényt lát maga körül, ezeket a törvényeket jogosan közös
megoldásnak tekinti, és éppen e miatt lesz közömbös. Emberünk megint egy
lépéssel előbb hagyta abba a gondolkodást. Mert a következő lépcső e kérdés
feltevése lenne: Nem azért van ennyi rossz törvény, mert sokan, hozzám hasonlók
könnyen feladják, hogy értelmesen beleszóljanak a törvényhozásba? Nem azért van
ennyi rossz törvény, mert a többség átengedi az uralkodást az alkalmatlan önző,
saját érdeküket néző alakoknak? A válasz erre az lenne: de igen.
Tehát a közömbös nyugit akaró ember, ezen a vonalon is
eljutna a társadalmi aktivitás fontosságának felismeréséhez.
Mindjárt megállapíthatjuk, a társadalmi intelligencia
legfontosabb összetevője, a társadalmi érdeklődés, az alapos átgondolás, ill. a
társadalmi aktivitás. De mindjárt hozzá kell tenni: a felületes kapkodó
„érdeklődés, átgondolás, aktivitás” nem igazi érdeklődés, átgondolás,
aktivitás.
És még egy megállapítás: a társadalmi érdektelenség, a
közpolitizálás hiánya, a társadalmi intelligencia hiánya segít kialakítani a
négy negatív réteget:
A beletörődők a birkák rétegét.
A szolgálók, az uralkodókat követők rétegét.
A csak magukkal törődő ügyeskedők, a tisztességtelenül
érvényesülők rétegét.
Az agresszív bunkók rétegét, akik azért gyakran sunyin
bunkósodnak.
De térjünk vissza oda, hogy milyen intelligenciák
vannak.
Mielőtt továbbmegyünk meg kell jegyezni az emberi
jellem lélek nemcsak intelligenciákból áll, sokkal bonyolultabb.
Az emberi
lélek, jellem alkotói - felsorolás, összefoglalás.
Akkor kezdjük az említett általános nagy intelligenciákkal,
illetve azok szintjével.
De nemcsak általános nagy intelligenciák vannak, hanem
egyén speciális képességek, adottságok tehetségek, készségek, érzékek is
vannak.
Pl. van, akinek van pedagógiai érzéke, van, akinek
alig van. De még ennél is szűkebb csoportokat is meg lehet jelölni. Pl. egyiknek
a festészethez van tehetsége, a másiknak a zenéhez, és nagyon sokáig lehet
sorolni. Pl. az egyik ember nagyon jó hosszútáv-futó, a másik jó sprinter, de
hosszú távon lemaradna, stb., stb.
A tehetség érzék általában genetikus adottság, de
szorgalommal is el lehet érni jó eredményeket. Persze a kettő kombinációja az
igazán nyerő.
1. Tehát vannak a tehetségek (többnyire genetikus)
2. Vannak a tulajdonságok, - melyeket feloszthatunk:
Testi fiziológiai eredetű tulajdonságokra,
Szellemi, értelmi, tulajdonságokra,
érzelmi, lelki tulajdonságokra. (genetikus és
környezeti, tanult)
3. Vannak az érzelmi érzékenységek, vérmérséklet,
illetve érzelmi gyengeségek (többnyire genetikus)
3b. Vannak devianciák, mániák, fóbiák, pszichés és idegrendszeri
zavarok. (többnyire genetikus).(Ezek is általánosak, kijelenthetjük;
mindenkinek van egy kis flúgja. A kis flúg természetes, viszont bizonyos szint
felett, már nem természetes)
4. Vannak az alapvető felfogások, világnézetek.
(többnyire környezeti, tanult)
5. Van az ismeretek sokasága. Az ismeretek sokféle
szakra, szakmára, tudásfajtára oszthatók,
melyek egy részében az adott egyén viszonylag tájékozott, illetve
viszonylag tájékozatlan. Illetve összesítve sokféle tudással rendelkezik
viszonylag magas szinten vagy ellenkezőleg. (többnyire környezeti tanult).
És megint egy másfajta kategorizálás:
Tudatos igazmondásra való törekvés,
féltudatos kisebb-nagyobb ferdítés,
negyed-tudatos jelentősebb elfogultság,
szándékos hazugság.
Egy újabb kategorizálás:
Vannak alapvető általános emberi gyengeségek (pl.
irigység), melyek egyben az egyének gyengeségei, is de különböző mértékben.
(genetikus és környezeti, tanult.)
Az emberi lélek, jellem alkotóinak, alakítói –
felsorolás összefoglalás.
Egy nagy csoport:
Gének, (született tulajdonságok, képességek, stb.)
Környezet neveltetés, társadalom
Önálló egyéni szabad akarat.
Az biztos, hogy ez a három, van, ami érdemes
elgondolkodni; ez a három, milyen arányban hogyan illeszkedik egymáshoz. És
mindehhez hogyan viszonyulnak olyan fiziológiai eredetű tulajdonságok, mint pl.
az agyterületek nagysága, fejlettsége.
(Minden a világban levő dolognak három kivetülése,
része van:
Az egyik a valóságos ismert anyagi. A másik egy a
mikró-mikró világban (ember által nem látott világban) levő
rezgés-kombinációja. A harmadik az (emberi) gondolati (pl. egy logikai ábra).
Így többek között az emberi jellemnek is van egy agyi, idegrendszeri vegyi
impulzus béli része. Ez a látható anyagi rész.
Aztán e mögött van a láthatatlan atom alatti világ
mindenféle rezgésekkel (résstruktúrákkal). A harmadik az emberi gondolkodás,
vagyis az ismert részleteket valahogy összerakja, modellezi, logikai ábrákat
készít. Valójában ezt a hármat (de legalább kettőt) kellene a helyes
gondolkodáshoz, megoldáshoz helyesen alkalmazni. Pl. így lehetne az emberi
jellem részeit működését viszonylag pontosan feltérképezni, ill. a rendellenességeket
korrigálni.)
Ismételt
rész:
Magam
részéről modellben szeretek gondolkodni, nézzük ezt:
Az önálló
tiszta egyéni lélek, egyben szabad akarat, kap egy testet és vele a géneket, a
programokat, a született tulajdonságokat.
A lélek az
eredeti őssejt alakban kerül a testbe az ivarsejtek közé, de ez lényegtelen.
Kitől kapja az egyéni lélek, szabad akarat ezt a testet és géneket? Sőt
ráadásul azt a környezetet, ami majd szintén meghatározza a sorsát? A rávágott
válasz: hát a szüleitől a szülei őseitől a néptől.
De ha belegondolunk,
akkor az egyéni ártatlan tiszta lélek nem tehet róla, hogy hová születik.
Pontosabban rendben van, de akkor, a tiszta, tudatlan lélek szempontjából, a
magzat, a kisbaba, a kisgyerek szempontjából, ki, vagy mi határozza, meg hogy
milyen testbe milyen génekbe, milyen környezetbe, milyen szülők közé
születik? Csak találgatok: talán a
véletlen, vagy valamilyen előre elrendelés, vagy valami igazgató erő? Vagy
részben a véletlen, részben a valahonnan irányított sors? Az előre elrendelés, az irányított sors is
sokféle lehet: pl. az előző élet (akik abba hisznek), - vagy a természet eddig
ismeretlen törvényszerűsége, - vagy Isten.
Én nem tudom,
tehát az én modellem a következő: Adva van az egyéni lélek melynek az a
feladata, hogy minél szebb mások számára is élvezhető zenét játsszon. Vagyis,
másoknak hasznos dolgokat tegyen. Ehhez a véletlen, vagy valami, valaki, valami,
a sors, az Isten, stb. ad egy zongorát, ez lesz a lélek teste.
És e
zongorában vannak gének, programok, amelyek késztetéseket, (tanácsokat,
parancsokat) adnak az egyéni léleknek, az önálló szabad akaratnak, arról hogyan
játsszon a zongorán. Illetve ezek automatikusan játszanak, jól, vagy rosszul,
egy zenei aláfestést. Némelyik genetikus
parancs gyenge, másik parancs nagyon erős, alig lehet ellenállni neki.
Na de minden
egyéni lélek más jóságú zongorát, más jóságú programokat (ritmust, kíséretet)
kap a véletlentől, vagy a megírt sorstól, vagy valakitől, valamitől. Itt van,
ez a te tested, ezek a te született tulajdonságaid, ebből hozd ki a
legjobbat. Szóval az egyik zongora
lepukkadt hamis, a másik kitűnő, felhangolt, de adott esetben, aki a jó
zongorán borzalmas dallamot hamisan játszik, annak zenéje rosszabb lesz, mint aki egy vacak zongorát, felhangol és
aztán azon csodás dallamokat remekül játszik.
Na de,
ráadásul nemcsak a jó-rossz állapotú zongorát kapja készen az önálló akarat,
hanem azt is, hogy a véletlen vagy sors, vagy akárki, akármi hová teszi le,
milyen környezetbe teszi le a zongorát. Ugyanis a környezet (szülők, iskola,
kultúra, stb.) is ad tanácsokat, arra vonatkozóan hogyan kell szépen játszani.
Csakhogy az egyik környezetből sok jó tanács érkezik, a másik környezetből
kevés és inkább rossz tanács jön. Az is igaz a környezeti tanácsok általában
kevésbé parancs jellegűek, mint a genetikus parancsok.
De ennek
ellenére, lehet, hogy azon önálló szabad akarat (egyéni lélek), mely lepukkadt
zongorán játszik és ráadásul a környezet sem segít, szebb zenét fog játszani,
mint az, aki jó zongorát kapott, a környezete is jó tanácsokat ad. Szóval szebb
zenét fog játszani, de ehhez kétszeres belső jóságú egyéni lélek és kétszeres
belső önálló jóakarat szükséges.
Tehát így
viszonyul egymáshoz, a test, a gének (a kapott zongora), a környezet (hová
kerül a zongora) és az önálló szabad akarat, mely mindkét oldalról kap
ilyen-olyan tanácsot, és ezek alapján megpróbál szépen zenélni.
Van itt még
egy tényező, amit majdnem kifelejtettem: nem elég hogy testünk a génjeink az
egyén szempontjából részben a véletlen játéka, nem elég hogy a környezetünk is
részben a véletlen játéka, még a zajló sorsunknak is van egy szerencse
aspektusa, az önálló szabad akaratnak még ezzel is meg kell küzdenie. Én nem
tudom pontosan, hogy egy egyén életének hány százaléka múlik a szerencsén, de
úgy tippelem, hogy 20 és 80% között van a szerencse faktor aránya. Azt sem
tudom pontosan, hogy életét hány százalékban alakítja az önálló szabad akarat,
de úgy tippelem, hogy a szerencsén kívüli résznek 20-33% közötti értékben. A géneket,
testet 40-50%-ra, a környezetet 17- 40%-ra tippelem. Mindez a véletlenen,
szerencsén kívüli rész felosztása. )
Valójában a
magam részéről hiszek, sőt ráutaló bizonyítékok is vannak egyfajta túlvilágra,
túlvilági ítélkezésre, vagyis szerintem: 80%-ban a jó az igazságosság, a
hasznosság, az élet irányába vannak az emberi életek, sorsok „rendezve,
szabályozva”. Vagyis a rendezettség
legalább 80%-s, a véletlen legfeljebb 20%. Ezt a rendet, szabályt szerintem az
Isten-természet alkotta. Szerintem nem lehet a végtelen, kiismerhetetlen természetet,
világmindenséget és az Istent szétválasztani, egy és ugyanazon dologról, akármiről,
identitásról van szó. Milyen jelek, sőt
közvetett bizonyítékok vannak a túlvilág létezésére, igazságszolgáltatására? –
erről több írásomban már elmélkedtem, itt most nem térek ki. Csak annyit
jegyzek meg, hogy nem felhők között zenélő angyalokról van szó, hanem
energiamezőkről, rezgésszintű létezésről van szó.
Ha nincs
túlvilági kompenzáció, akkor az ember élete 80% szerencse, véletlen. Szerencse,
hogy egyáltalán megszületik, hogy hova születik, milyen testbe milyen öröklött
tulajdonságokkal, az is hogy milyen általa kivédhetetlen, előre láthatatlan
események, ill. betegségek következnek be.
Működik a
szabad akarat, ill. hogy mindenki saját szerencséjének kovácsa, de csak
20%-ban.
Ha van
valamilyen túlvilági kompenzáció, az azt jelenti, hogy a jelenlegi, hogy az a
nagyfokú, kb. 80%-s véletlen, szerencse-arány ami átlagosan jellemzi az egyének
életét, valójában legfeljebb csak 20%-s. Vagyis ha van túlvilági kompenzáció,
akkor az ember élete legalább 80%-ban kiszámított, logikus, igazságos, és
legfeljebb csak 20%ban szerencse kérdése.
Visszatérve
a zongora modellre. Na és aki nem próbál szépen zenélni? Az elbukik
annak nincs értékelhető önálló akarata, egyéni lelke. Másképpen: az egyéni
lélek az önálló szabad akarat csak azon része értékelhető, mely másoknak
hasznot, és örömet akar adni. És mi az önálló szabad akarat? Talán ez: Nem
fogadjuk el, amit a természetünk a génjeink, és a környezetünk tanácsol, de el
sem utasítjuk, hanem a másnak hasznosság szempontjából átgondoljuk, aztán még
alaposabban átgondoljuk, és aztán az átgondolás irányába megyünk akkor is, ha
az nem egyezik a belső késztetésünkkel, vagy, és én nem egyezik a környezet
akaratával.
Még egy
dolog, - kihangsúlyozom, mindez az egyén szempontjából nézve. A társadalom
szempontjából más számok más okosságok jönnek ki. Nézzünk egy példát. Pl. az,
hogy egy gyerek milyen színvonalú általános iskolába kerül, a gyerek
szempontjából nagyobb részt szerencse kérdése. Mondjuk 95%-ban, nem az adott
gyerek önérdemű teljesítményén, akaratán múlik.
Az hogy egy társadalom (nép, ország) gyerekei átlagosan milyen
színvonalú általános iskolába kerülnek, már nagyobb részt bizonyos emberek
akaratától függ. Elsősorban a vezetők akaratától, de a nép akaratától is. Tehát
mások az arányok és a tényezők, ha egy bármilyen gyerekről beszélünk az egyén
szempontjából, vagy egy magyar gyerekről, a társadalom szempontjából. A következőkben már társadalmi szempontból
vizsgálom a dolgokat.
A modell után térjünk vissza, az emberi tudat
alkotóira, pontosabban az alkotók, alakítóira:
Szóval az alkotók alakítói szintén több kategóriába
oszthatók:
Tulajdonképpen az előzőkben már említettem a nagy
kategóriákat:
1. Gének, vagyis az öröklött, ill. szabad akaratból
kialakult tulajdonságok.
Öröklött (vele született), ill. szabad akaratból
kialakult készségek hajlamok, képességek, tehetségek, érdeklődések.
Érzelmi irányultságok, vérmérséklet, stb.
2. A tudatalakító környezet,a tanító ismeretek, - nagyobb
egységei:
A kor, és a hozzátartozó tudás, szellemiség, melybe
él.
Az ország, annak kultúrája, (népkaraktere), aktuális
rendszere, törvényei, szellemisége, oktatása, tájékoztatása, propagandája,
amelyben él.
Az ország azon részének közösségének, kultúrája,
szellemisége, amelyben él.
A család kulturáltsága, szellemisége, amelyben él.
Mindezekből ered többnyire a világnézet, alapvető
felfogások sora, a természettudományos és társadalomtudományos ismeretek
halmaza.
Ezek után újra
soroljuk fel az alapvető intelligenciákat.
Van lexikális intelligencia.
Van technikai intelligencia. (Műszaki,
ill. reáltudomány érzék.)
Van logikai és kreativitás
intelligencia.
Van hétköznapi intelligencia.
(Gyakorlati érzék, ill., csak elméleti érzéke van,)
(Szexuális intelligencia is egy kisebb,
de külön kategória)
Van társadalmi intelligencia.
Van humán, művészeti intelligencia.
Van érzelmi (mentális) intelligencia.
Természetesen
ezek az intelligenciák összefüggnek, átfedik egymást. De azért van saját aspektusuk is.
Mint
már említettem, ezeken belül vannak a speciálisabb érzékek (tehetségek), mint
pl.: matematikai érzék, zenei érzék, pedagógiai érzék, nyelvérzék, és még
hosszasan lehetne sorolni. De ezek a felsorolt nagy intelligenciák ágai. Kölcsönkapcsolatban
vannak, mint a fa törzse, a vastag ágak
és a vékonyabb ágak. Ha a fa egyik fele sorvad a másik fele terebélyes, akkor
azon az oldalon a kisebb ágak, (speciális tehetségek) is fejlettek. Az jó, ha
van az intelligencia-fának egy terebélyes oldala, de ennek nem szabadna a többi
oldal rovására menni. Ugyanis az intelligencia-hiány nem egyszerűen „nincs”,
hanem torzult jellemet hoz létre.
Két
intelligencia hiány (mentális, és társadalmi) biztosan torzult jellemet
eredményez.
Az
intelligenciák párhuzamosan is fejleszthetők, sőt egymást támogatva, de néha
üthetik egymást, ill. kiszoríthatják egymást.
Pl.
nem véletlen, h. az emberek ilyesmiket mondanak magukról: a matekot nagyon
utálom, de a magyart kedvelem. Az
emberek többsége, sőt a tudomány sem ismeri ezt az intelligencia kategorizálást.
Többször
említettem, de itt is: az intelligenciánk két fő alakítója: a vele született
érzék (genetikus összetétel) valamint az oktatás, nevelés.
Az
intelligenciák felsorolása az emberi tudat alkotóinak egyfajta felosztása. Az
egyének is és a társadalmak (népek) is rendelkeznek az összes itt felsorolt
intelligenciával, csak különböző szinteken
Az
egyének és a társadalmak tudatállapota is érthetően egyszerűen pontosan
jellemzi az adott egyén, az adott társdalom tudatállapotát, mert sok mindent magában
foglal.
Ez
tehát hét nagyobb intelligencia, de ezek is tovább bonthatók.
Úgy
is továbbonthatók, hogy minden intelligencia egyik alkotója az érdeklődés,
tehetség, képesség, ill. az érzelmi irányultság, - de a másik alkotója, környezet tanításai is, világnézetek,
szellemiségek, vallási tanítások, iskolai tanítások, stb.
Tehát
amit előzetesen fejtegettem a tudat alkotóiról és az alkotók alkotóiról azok az
intelligenciákra is igazak.
Ugyanakkor
egy adott intelligenciát a többi intelligencia, kiváltképp a rokon-intelligencia
is erősíti.
Pl.
a lexikális intelligencia és a műszaki intelligencia rokonok, mondhatjuk a
magas szint csak egymás támogatásával alakulhatnak ki.
A
magasabb szintű társadalmi intelligencia pedig nem jöhet létre, ha a logikai,
kreativitás intelligencia alacsony, illetve ha a hétköznapi intelligencia
alacsony. Egyébként a logikai intelligencia és a hétköznapi intelligencia
rokon-intelligenciák, mindkettőre mondható: a józan paraszti ész szerint.
De
magas szintű társadalmi intelligencia nem alakulhat ki alacsony szintű mentális
intelligencia mellett sem.
Mentális
intelligencia, mikor vannak érzelmek, főleg jó érzelmek, és ezek az érzelmek
helyesen vannak kezelve.
A
társadalmi intelligencia, egyébként egy meglehetősen összetett intelligencia.
Az
intelligenciák arról is szólnak, hogy többféle okosság van.
Ha
valaki pl. nagyon jó számol, vagy
remekül tanul nyelveket, (valószínűleg magas a lexikális intelligenciája), az
még nem biztos hogy pl. magas mentális intelligenciával rendelkezik. Sőt az sem
biztos, hogy a logikája magasabb az átlagosnál.
Ha
intelligenciákra osztunk egy tudatot, akkor pontosabban látjuk. Nyilván igen csak ritkák ezért vannak olyan
egyének, társadalmak, melyeknek szinte minden intelligencia szintje magas.
Az
intelligencia egyfajta fogékonyság, érzék, illetve potenciális majd később tehetség,
képesség, bizonyos tudományok, tudásfajták iránt. Szóval itt nem konkrét
tudományokról van szó, hanem tudomány irányokról. Másrészt az intelligenciához
tartozó ismeretanyag is szükséges. De azért persze ezek az intelligenciák is
taníthatók, illetve rossz esetben elhanyagolhatók.
Érdeklődés-felkeltés, - tehetség felfedezése – megfelelő tanítás. Az elhanyagolt intelligenciát az elhanyagoltság miatt kell fokozottan tanítani. Amely tudományágban, szakágban, szakmában, művészetben pedig tehetséget mutat, a diák azt pedig azért kell fokozottan tanítani.
Az
intelligencia, nem egy ismeret, szaktudás, nem egy képesség, érzés, felfogás,
nem egy tulajdonság, - hanem több (egy csoport) ismeret, szaktudás, több (egy
csoport) képesség, érzés, felfogás, több (egy csoport) tulajdonság összessége,
ötvözete. Tehát akinek pl. magas a
lexikális intelligenciája, annak nem biztos, hogy magas pl. a társadalmi
intelligenciája. De azért az egyik okosság valamennyire vonzza a másik
okosságot.
Az
intelligenciát mérhetjük, nézhetjük összevontan is, de még jobb, ha
kategorizáljuk.
Itt
jegyzem meg, ha valakinek szinte nulla a mentális intelligenciája és a
társadalmi intelligenciája szintén, akkor az „pszichopatának” mondható. Ez egy
komoly betegség ferdülés.
Kezdjük
egy megállapítással: társadalmi intelligencia nélkül nincs kellő fejlődés, és
társadalmi jólétet sem lehet létrehozni.
Különleges,
mert az azok közé tartozik melyeknél nem lehet választás: ennek mindenkinél el
kellene érni bizonyos szintet, az átlagos szintnek pedig legalább közepesnek
kellene lenni.
Vagyis
a társadalmi intelligencia az egyik legfontosabb intelligencia.
És
akkor egy rögtön egy másik megállapítás: annak ellenére, hogy a társadalmi
intelligencia az egyik legfontosabb intelligencia, átlagosan, általában a
legalacsonyabb szintű intelligenciák között van.
Pl.
ha a társadalmi intelligenciát összehasonlítjuk a műszaki intelligenciával
akkor hatalmas különbséget fedezhetünk fel.
A
műszaki intelligencia és rokona a lexikális intelligencia, rendkívül fejlett,
és töretlenül fejlődik, ehhez képest a társadalmi intelligencia,.... de ezt
talán az mutatja meg élesen, ha belegondolunk az technikai újítások milyen
problémákat okoznak. Az ember a csodás találmányait csak részben fordítja
hasznos célokra. a legjobb példák erre a fegyverek, leginkább a nukleáris
fegyverek. Ugyanis a hasznos célú felhasználás, már a társadalmi intelligencián
múlna.
De
feltehetjük ezt a kérdést is: holdra utazás,vagy robot-műtét, szóval hatalmas okosságok, és
mellette háborúzás a legnagyobb ostobaság. De hétköznapi szinten is látható a
különbség, adott egy ember aki keni vágja pl az informatikát, és mellette
akkora társadalmi baromságokat mond, hogy leszakad a plafon. Sok társadalmilag ostoba ember pedig arra
büszke, hogy ő nem politizál, vagyis az élet egyik legfontosabb területéhez
fingja sincs, nem is akar róla hallani. Ez olyan mintha valaki azzal dicsekedne,
hogy picikét sem ért pl. az egészséges életmódhoz, ezért állandóan
betegeskedik. És mondjuk, az emberek
fele ezzel dicsekedne.
Feltehetjük
a kérdést, melyek az okai ennek az alacsony társadalmi intelligencia
színvonalnak. Ennek meglehetősen sok oka
van.
De
mielőtt ebbe belemennénk, tegyük fel a kérdést:
Hogyan
mérhető a társadalmi intelligencia
szintje?
Mérhető
pl. az előző összehasonlítási módszerrel.
De
legegyszerűbb, ha a társadalmi fejlettségből következtetünk a társadalmi
intelligencia szintjére. Miért is?
A
mai rendszerekben kevéssé szól bele közvetlenül a nép a társadalmi rendszerbe,
a társadalmi fejlettségbe, de azért beleszól. Viszont erősen beleszól, vagy
beleszólhat a vezetés-kiválasztásba, és a jelenlegi és az eddigi társadalmi
fejlettséget elsősorban a vezetők
uralkodók határozzák meg. Persze erre jön az ellenvetés: de hogy szinte semmi
beleszólás sincs. Amúgy pedig szinte minden vezető elbunkósodik miután
hatalomra került. Mindkét felvetésben van igazság, de csak féligazság.
Egyrészt
nem mindegy, hogy a nép milyen átgondoltsággal választ. Az sem mindegy, hogy a
következő választáson leváltja vagy megtartja a vezetőt. És az sem mindegy hogy
két választás között mennyire lázad, tüntet, sztrájkol, ellenkezik. És végül de
nem utolsósorban, a hitvány vezető csicskásai nyalókái segítő hada is a nép egy
része. Vagyis ha nagy és erős a hitvány
uralkodót segítő hada, az is a nép alacsony társadalmi intelligenciájáról
árulkodik.
Azért
azt be kell ismerni: hitvány népnek, hitvány vezetése lesz, együtt hitvány
országot hoznak létre – mindez csak háromnegyed igazság. Mert ezért az
uralkodó, és társasága megválasztás után valóban maradhat elviselhető, de
baromira elaljasodhat. Elaljasodik, ráadásul a butább rétegeket át is veri.
Itt valóban van egy kevés szerencse faktor (a
választott vezető aljasodásának szerencséje) , de ez csak 20-30%-s, (okos népet
nem lehet átverni), vagyis nagyobb részt a nép intelligencia szintje a
meghatározó.
És
hogyan lehet a fejlettségi színvonalat megállapítani.
Többször
elmondtam: a régiós összehasonlítás az alap.
A
hasonló földrajzi történelmi hátterű országokkal népekkel kell összehasonlítani,
ez az alap, és ezt lehet több mindennel kiegészíteni. Pl. ki lehet egészíteni
az időbeli fejlődéssel. Vagy azzal, hogy érte valami önhibán kívüli természeti,
vagy háborús csapás (hódítás) az országot. (Magyarország és az Orbán rendszer
esetében nincs ilyen tehát a régiós
összehasonlítás marad az alap.)
És
mit kell nézni, mit kell összehasonlítani:
1.
A szélesebben vett gazdasági fejlettséget, melynek csak egy mutatója a GDP.
2.
A demokrácia szint magasságát (nép beleszólásának mértékét a kisebb-nagyobb
közügyekbe. A jogállamiság összetevőit.)
3.
A nép megbecsülését, ill. megvetését, pl. a korrupciós szint, vagy hazugság
szint (manipuláció, propaganda) szint tükrében.
4.
A rendezettséget, közbiztonságot, általános biztonságot.
5.
Az egészségi szintet, illetve egészségügy fejlettségét.
6.
A boldogságszintet, ami szintén több tényezőből áll, de egyszerűen mérhető.
Ezen kívül a társadalmi intelligencia alacsony szintjét mutatja az emberek rendkívül alacsony társadalmi érdeklődése, rendkívül hiányos társadalmi műveltsége.
Továbbá
nyilvánvaló a viszonylagos lemaradás. Pl. ha a társadalmi intelligenciát a
műszaki intelligenciához hasonlítjuk, akkor nyilvánvaló a különbség. Pl. ha az
elhangzó butaságok, ill. hazugságok számát, és baromságszintjét nézzük, akkor
is nyilvánvaló, hogy társadalmi témában rengeteg ostobaság hangzik el.
Természetesen a politikai intelligencia alapfokon azt jelenti, hogy a szavazópolgároknak van egy alapvető történelmi, társadalmi, politikai, szavazási ismerete.
Néhány
nagyon egyszerű ismeret, pl.:
1.
A magyar vezetés, a magyar állam alapvető felépítése.
2.
Mi a konkrét szavazás célja? - pl. a parlamenti képviselők kiválasztása.
3.
A szavazáson induló pártok, emberek, politikai erők neve, és programjának hárommondatos
lényege (Legalább az indulók felének).
4.
Mi a demokrácia lényege? 4b Mi a köztársaság lényege? 4c Mi az állam feladata?
5.
Magyarország (az adott ország) nemzetközi szövetségesei.
6.
A magyar történelem (az adott ország történelmének) legfontosabb 10 történése,
persze időrendbe.
7.
Magyarország (az adott ország) helyzete, és statisztikai pozíciója a régióban.
8.
Melyek a legfontosabb statisztika adatok, legalább 5, és ezek hol állnak az
EU-hoz mérve. 8b. Az elmúlt négy évben milyen irányba változtak (romlott,
javult) eme statisztikai adatok.
Talán ezek lennének, melyek ismerete nélkül
szavazni sem lenne szabad.
Magyarországon
ezen ismereteket a lakosság háromnegyede nem ismeri. Legalábbis ha lenne egy
olyan teszt, amelyen ezen 8-12 kérdés szerepel, akkor a kérdések több mint a
felére az emberek még elégséges, gyenge szintű feleletet sem tudnának adni.
Valójában az emberek háromnegyedének nem is szabadna szavazni. Aki nem tud ezekre válaszolni, az menjen
tanfolyamra, és ha válaszol, akkor mehet szavazni – ez lenne a normális
eljárás.
Viszont
ami a társadalmi intelligenciát illeti, ezek lennének az alapismeretek.
Valószínűleg más európai országokban még a régiós országokban több, nagyobb
alap-ismeretük van ezért ott magasabb, nálunk alacsonyabb a társadalmi
intelligencia.
De van még egy ennél is fontosabb alapvetése a társadalmi intelligenciának, és ez a társadalom iránti érdeklődés.
Egyszerűbben
a közömbösségről van szó.
Erről
már annyit írtam, hogy szégyellem magam az ismételgetések miatt.
Itt fellelhető a két fő aspektus, az egyik a lelki, leginkább az önzőség, - amely a
társadalommal szembeni közömbösséget okoz.
A
másik az értelmi. Hát ez már a harmincadik ismétlésem lesz, de azért mondom.
Rengeteg
olyan hagyományos és újabb benyomás,
hatás éri az embereket, melyek lényegében a társadalmi közömbösségre
motiválnak.
Azt
sugallják ezek, hogy a társadalom, a közösség a rendszer nem fontos.
Ezzel
szemben sokkal kevesebb, ami azt sugallja, mondja, hogy ezek fontosak. Tulajdonképpen
a jelen magyar oktatásból, (annak ellenére, hogy vannak benne ilyen irányú
információ-morzsák) összességében inkább a „nem fontos” üzenet jön le.
Pedig
hát borzasztó fontos, én magam is legalább harminc plakát rövidségű igazságot
gyártottam erről a témáról, mely több oldalról az elhanyagolás baromságáról,
ill. a fontosságról szólnak.
Néhány
gondolat arról miért ostobaság a társadalom iránti közömbösség.
Pl.,
hogy életünk, egészségünk, boldogságunk fele a társadalomból jön, mégsem
törődünk vele.
Vagy,
hogy a megkeresett pénzünk feléért baromira
sokat dolgozunk az értelmes elköltése is nehéz faladat, a másik felét
pedig akárkikre rábízzuk, nem érdekel, mit tesznek vele.
Vagy
az a kijelentés, hogy „nem politizálok” azt jelenti, hogy beismerem alapvető
műveltségem jelentős része hiányzik.
Vagy
azon ember, akit nem érdekel a közösség (társadalom, politika), tulajdonképpen
lemond az egyénisége szabad akaratának a másoknak való hasznosság jelentős
részéről. Akár a feléről, vagy még többről.
Vagy
annak megértése, hogy az ember akkor is politizál akkor is formálja a
társadalmat, ha ezt nem akarja. Csak akkor az önzőknek gazembereknek, hüléknek
átengedően teszi ezt.
És
még lehetne sorolni.
Viszont
a másik oldalról jönnek a „nem fontos” sugallatok.
Pl,
a politika szónak van minimum két jelentése, és direkt nem tisztázzák, nem
különítik el. Politizálás, mint közügyekkel való foglalkozás. Politizálás, mint
pártpolitizálás, illetve mint a hatalom megtartása, erősítése. Ha két szó
lenne: közügyes politizálás, ill. hatalmi párt politizálás, akkor már jobb
lenne a helyzet.
Vagy
itt van a társadalom értelmezése, ami szintén zavaros.
A
„nem fontos” azaz a közömbösség üzenete az oktatásból is jön, az által,
hogy a társadalomtudományok kevesebbek elhanyagoltabbak a kelleténél, - vagyis
„kevésbé fontosak”.
1.
Jön a hagyományos kultúrából, nézzünk néhány mondást frázist ezzel
kapcsolatban: Úgy is
az lesz, amit a vezetők akarnak. Ezek mind gazemberek, csak bepiszkolod magad.
Kaparj kurta neked is lesz. Aki igazat szól, annak betörik a fejét. Közös lónak
túros (sebes) a háta. A kultúra többet ér, mint a semmit sem adó
pártpolitika.
Hagyományosan,
akár a vallás szerint is: mindig voltak, vannak, lesznek, urak (vezetők).
Persze
az értelmes emberből mindez nem legyintést, hanem még több aktivitást vált ki:
hát ennyi baj van, pont ezeken kell változtatni.
2.
Jön a jelenlegi modern kultúrából, amelyek tulajdonképpen népbutító, egyben
közömbösségre motiváló rendszerekből áll.
Pl.
a fogyasztói társadalom üzenete: a saját fogyasztásoddal törődj ne a
társdalommal.
A
bulvár kultúra, pl. akciófilmek, szerencsejátékok, stb. – mind azt üzeni az
egyéni boldogulás a lényeg a társadalomnak nincs jelentősége.
3.
És jön az eddigi és a mostani rendszerekből is.
Ama
társadalmi (leginkább liberálisnak mondható) üzenet sem kedvez, miszerint a
társadalom egyéni „versenyzőkből” áll egyébként is az állam lehetőleg legyen
minél kisebb, a magán élet minél szélesebb.
Viszont
a diktatúra sem jobb, amiben a vezető mond meg mindent szintén fölöslegessé
teszi a tagok aktív részvételét.
Tulajdonképpen,
ha megnézzük a politikai oldalakat, ideológiákat, akkor egyikbe sem találjuk
meg a közvetlen demokráciát. És mindegyik a társadalmi hierarchiát hirdeti.
A
képviseleti demokrácia is vezetők-vezetettek viszony.
És
hát persze a politikai hazugságvilágot (az állandó erős politikai manipulációt)
sem hagyatjuk ki, ami szintén rombolja a társadalmi aktivitást. Részben
rombolja, azoknál, akik érzik, hogy itt hazugságról van szó. Részben pedig egy
általában torz egyirányúságba tereli a társadalmi aktivitást. (Mi értelme van pl.
annak a társadalmi aktivitásnak, amelyben a nép többségbe büszkén énekelve
menetel a háborúba. Vagy büszkén menetel a gazember, agyalágyult vezetője után.
Ez ugyan aktivitás, de inkább ne lenne.)
Mindezzel csak azt akartam jelezni, hogy
hiába mondunk harminc erős okos érvet a fontosság mellett, ha másik oldalon jön
ötven még erősebb ellenhatás. Ellenhatás,
ami az önzőségre, közömbösségre motivál, ami összezavar, ami sugallja ebből ki
kell maradni. Vagy motivál, de rossz irányba.
De
ismétlem, az értelmes emberből mindez nem legyintést, hanem még több aktivitást
vált ki: hát ennyi baj van, pont ezeken kell változtatni.
A
harmadik alapvetése a társadalmi intelligenciának: a nép átverhetősége.
Erről is
már szinte unok beszélni, de erőt veszek
magamon.
A társadalmi intelligencia alapvetése lenne,
hogy az ember legalább a nagyobb hazugságokat észrevegye.
Persze ehhez kell valamennyi igaz tudás, ehhez
viszont sokoldalú tájékozódás szükséges.
A társadalmi intelligencia hiánya 2. rész
Először is azt kell látni, hogy a társadalmi intelligencia, egy külön, ismeret, képesség, érzés, felfogás, tulajdonság csoport.
Akkor
egy kis gondolkodástani rész.
Az
intelligencia, nem egy ismeret, szaktudás, nem egy képesség, érzés, felfogás,
nem egy tulajdonság, hanem több (egy csoport) ismeret, szaktudás, több (egy
csoport) képesség, érzés, felfogás, több (egy csoport) tulajdonság összessége,
ötvözete. Tehát akinek pl. magas a
lexikális intelligenciája, annak nem biztos, hogy magas pl. a társadalmi
intelligenciája. De azért az egyik okosság valamennyire vonzza a másik
okosságot.
Az
intelligenciát mérhetjük nézhetjük összevontan is, de még jobb ha kategorizáljuk.
(Újra felsorolom az alapvető intelligenciákat)
Van lexikális intelligencia.
Van technikai intelligencia. (Műszaki,
ill. reáltudomány érzék.)
Van logikai és kreativitás
intelligencia.
Van hétköznapi intelligencia.
(Gyakorlati érzék, ill, csak elméleti érzéke van,)
(Szexuális intelligencia is egy kisebb
de külön kategória)
Van társadalmi intelligencia.
Van humán, művészeti intelligencia.
Van érzelmi (mentális) intelligencia.
Természetesen
ezek az intelligenciák összefüggnek, összelógnak. De azért van saját aspektusuk is.
Az
intelligenciák párhuzamosan is fejleszthetők, sőt egymást támogatva, de néha
üthetik egymást, ill. kiszoríthatják egymást.
Pl.
nem véletlen, ha az emberek ilyesmiket mondanak magukról: a matekot nagyon utálom,
de a magyart kedvelem. Az emberek
többsége, sőt a tudomány sem ismeri ezt az intelligencia kategorizálást.
Az
intelligencia egyfajta fogékonyság, érzék, illetve potenciális majd később
lehetséges képesség, bizonyos tudományok, tudásfajták iránt. Szóval itt nem
konkrét tudományokról van szó, hanem tudomány irányokról. De azért persze ezek
az intelligenciák is taníthatók, illetve rossz esetben elhanyagolhatók.
Tehát
a társadalmi intelligencia, egy külön, ismeret, képesség, érzés, felfogás, tulajdonság csoport. nem egy
képesség tulajdonság, hanem bizonyos szempontból összefüggő képességek
tulajdonságok tudások csoportja. Vagyis
aki pl. ragyogó műszaki intelligenciával rendelkezik, az sajnos rendelkezhet
alacsony társadalmi intelligenciával.
A
társadalmi intelligenciának „kötelezően” magas szintűnek kellene lenni,
ehelyett alacsony szintű. A fenti mondatot értelmezni kell.
Természetesen
átlagokról van szó. Magyarországi átlagról, de talán világviszonylatban is
igaz, a megállapítás. Mihez képest alacsony szintű? Egyrészt a többi
intelligenciához képest gyengécske, főleg a műszaki intelligenciához képest.
Másrészt a fontosságánál fogva elvárható szinthez képest. Ismétlem azért a
legfontosabb intelligencia a mentális intelligenciával együtt azon két intelligencia,
mely leginkább meghatározza az élet minőségét, sőt egyáltalán élet folytatását.
Pl. egy mindent elpusztító világháború, más válságokkal erősítve, amely a
társadalmi intelligencia hiánya miatt jön létre, elpusztítja az embert többek
között a magas műszaki intelligenciával rendelkező embert is.
Mivel
ez az emberiségpusztulás valós opció, létező lehetőség, azért ez már önmagában
is az alacsony szintet mutatja.
Mindezen
fontossághoz képest alacsony szintű, de miért?
Ennek
sok oka van, de most én kiemelem a legfontosabb két okot:
1.
Az egyik. Alacsony szintű, mert ezen gondolkodás közben jönnek elő leginkább az
érzelmek, nemcsak a pozitív de a negatív érzelmek is (alacsony mentális
intelligencia) és ezek az érzelmek magakadályozzák a józan logikus, a jóságra
boldogságra törekvő gondolkodást. Megakadályozzák és eltorzítják.
2.
Az uralkodó osztály történelmi általános érdeke (hatalmi érdeke), hogy a
társadalmi intelligenciát alacsony szinten tartsa, és ennek érdekében tudatosan,
féltudatosan, sokféle módon szorítja le a társadalmi intelligenciát.
Sokféle
módon, nehéz felsorolni csak néhány: oktatás, tájékoztatás, propaganda
(manipuláció), diktatórikus rendszer, nagy népbutító rendszerek, stb.
Nehéz
lenne megmondani, hogy eme két fő ok-csoport nélkül amúgy mekkora érzéke
tehetsége lenne átlagosan pl. a magyar népnek a társadalmi intelligenciához.
Azért nehéz, mert ez a két fő ok ezernyi összetevőjével belekeveredett, beépült
a népkarakterbe, a kultúrába, talán még a génekbe is.
De
én azt gondolom, hogyha nem lenne ilyen mértékű agymosás, és az ember kicsit ki
tudná kapcsolni az érzelmeit, akkor az ember, még a magyar ember is elég
tehetséges lenne a társadalmi intelligencia vonatkozásában.
Az
embernek, embereknek a társadalmi intelligenciához tehetsége érzéke is lenne,
valamint érdeklődése is lenne, ha ezeket nem sorvasztanák el.
Eme
elmélkedések közben azért felsorolom azon tényezőket is amin változtatni
kellene.
Az
alacsony szint rengeteg okát, tényezőjét itt nem tudom felsorolni ezért csak
néhányat emelek ki:
A
társadalmi intelligencia meglehetősen sok tudásból-képességből érzésből,
felfogásból áll össze.
Történelmi,
társadalmi ismeretekből. Közösségi érzésből, empátiából, önzetlenségből, stb.
Általában a társadalmi intelligencia és logikai, kreativitás intelligencia
össze van kötve. De jelentős részben a mentális intelligenciával és a humán
művészeti intelligenciával is össze van kötve.
Többek
között a logika hiánya, a hétköznapi
intelligencia hiánya, a gondolkodás-tanítás hiánya is belejátszik a társadalmi
intelligencia alacsony.
Társadalmi
műveletlenség néhány fontosabb oka:
1. Az emberi jellem néhány sajátossága, pl. hogy
általában nem képes érzelemmentesen, elfogulatlanul, „tudományosan” politizálni.
2. Egyes népek, pl. a magyarok kultúrája
népkaraktere.
3.
Oktatás, propaganda, manipuláció, örvények, rendszer-szellemisége, rendszer,
stb.
4. A rendszer népbutító mechanizmusai: reklám, fogyasztói társadalom, bulvárkultúra, bürokrácia, stb.
Az
érdeklődés hiányának okai:
Akik
az alábbiak miatt nem tartják fontosnak
1.
Mert úgysem szólhatok bele
2.
Mert bele sem akar szólni, nem az ő dolga.
3.
Mert a piszkos politika és nem változik
4.
Mert a kultúra és sok más fontosabb
A
közömbösség egyéb okai:
5. Vannak a közömbösség eszméjébe hívő
közömbösök.
(büszke
arra, h. nem politizál)
6.
Vannak a dölyfös közömbösök, akik nem ereszkedek le erre az alacsony szintre.
7.
Fontosnak tartja, de nem nagyon. Köztük vannak, akik több ok miatt mennek a
többség után, lényegében nincs saját erős véleményük.
8.
Akik azt hiszik h. a társadalmi, politikai tudás, műveltség csak úgy magától
keletkezik, nem igényel külön tájékozódást, külön gondolkodást, külön elemzést.
9. És nem utolsó sorban, a politizálás egy érdekeket érintő, érzelmeket falkavaró tájékozódási, gondolkodási cselekvési tevékenység. Az erős érzelmi (erősebb, mint pl. egy technikai dolgon gondolkodni) hatás pedig torzítja a józan logikus ítélőképességet. Ugyanakkor a felkavaró jellege el is riaszthat sok embert.
Na
és Magyarországon miért alacsonyabb még a környező országokhoz képest is a
társadalmi intelligencia?
Nagyon
egyszerűen azért, mert a társadalmi intelligencia száz összetevőjéből kis-hazánkban nagyon sok alacsonyabb szinten, van mint a környező országokban.
Sőt,
saját tapasztalatomra támaszkodva ki merem jelenteni,hogy az 1980-2008 között a
magyar nép társadalmi intelligenciája
fél fokkal magasabb volt, (közepes volt) mint ezekben az években, amikor
átlag alatti.
Magyarország
süllyed, minden szempontból süllyed. A
társadalmi lét minden szegmense süllyed. Süllyed a gazdaság, az életszínvonal.
Süllyed a demokrácia. Süllyed a nemzetközi renomé. Süllyed a kultúra, Süllyed az egészségi állapot és az
ország természeti állapota. Ez utóbbi a klímaválságnak is betudható. és nem
utolsó sorban süllyed az intelligencia szint, kiváltképp a társadalmi
intelligencia.
Természetesen a társadalmi intelligencia szintjének csökkenése, összefügg a diktatúra-erősödéssel, a nép el-birkásításával, a fasizálódással, a süllyedő tendenciával.
A
társadalmi intelligencia egyre mélyebbre taszítása.
Normál
esetben az intelligenciák, a tudások együtt növekedhetnek. Süllyedő állapotban,
mikor az emberek általános tudás-növekedés igénye is, a befogadás is, megáll,
az egyes tudások csak egymás kárára növekednek. Magyarországon jelenleg 2020-s
években nő az informatikai ismeret, valamivel nő az idegen nyelvek ismerete, nő
a bulvár-ismeret, sokasodnak a világhálós ismeretek, pl. a játékok ismerete, -
ezek a társadalmi ismeretek rovására mennek.
A
tudás-befogadás, ha nem is véges, de olyan, mint egy nehezen táguló szatyor.
Egy darabig könnyen lehet pakolni aztán egyre nehezebben. Napjainkban átlagosan
eléggé tele van. Ez azt jelenti, hogy minden fölösleges lényegtelen nem
társadalmi intelligenciát növelő információ, márpedig ilyen az információk
70%-a, (további 25% közepesen lényeges de nem társadalmi intelligenciát növelő) azt eredményezi, h. a szatyorba levő (az
emberi tudatban levő) lényeges, a társadalmi intelligenciát nővelő tudás aránya
kisebb lesz. Tehát relatíve butulunk.
Többek
között, korunk egyik tévhite, h. nincs állampolgári felelősség. Ez a tévhit szintén bagatellizálja a társadalmi
intelligencia fontosságát.
Nincs
állampolgári felelősség, vagyis a társadalmi intelligencia egy nagyon mellékes,
harmadlagos dolog. Ez a téveszme, tudatos manipulációs termék, vagy a butaság
terméke? - nehéz lenne megmondani.
Általában
is a felelősség és vele a szégyen fogalma korunkban teljesen megváltozott.
Korunkban, pl. az 2010-s évek magyar köztudata egészen más, mint amilyen a 1970-s
évek magyar köztudata volt.
Ide
vehetjük azt a téves felfogást, miszerint a nép dolga legfeljebb annyi, hogy
kiválassza a megfelelő vezetőt, onnan minden a vezető dolga. Ez amolyan féligazság. Egyrészt ha buta,
tájékozatlan, akkor nem képes a megfelelőt kiválasztani. Másrészt a
kiválasztottról később kiderülhet, (sajnos általában ki is derül), hogy mégsem ő
a legalkalmasabb. Ráadásul, még ha alkalmas, akkor is szükséges kontroll.
Szóval, a nép, az emberek állandó társadalmi aktivitása nem maradhat el. Mégis
jelenlegi felfogás általában: aki politikusnak megy, annak legyen társadalmi
felelőssége (a közösség életének alakulása a dolga, azért számon kérhető), de
másnak az egyszerű állampolgároknak egyáltalán nem szükséges.
De
más tekintetben is sokat változott a világ.
Korábban
beégésnek számított, ha kiderült, hogy „nem mondott igazat” – akár az egyszerű ember, akár a politikus. Ez nemcsak a hazugságot foglalta magába, hanem
a tévedést is. Manapság egyáltalán nem szégyellni való dolog a tévedés, a
hazugság. Majdnem hogy büszkén dicsekednek a hazudozók, tévedők: ja én voltam
aki baromságot állított. Itt még nem tartunk, de ha folytatódik a tendencia
nemsokára eljutunk ide. Jelenleg annyi, hogy nulla a következmény.
Mintha
nem is történt volna semmi, pedig gyakran a médiába milliók előtt zajlik hamis
állítás, sőt a politikus hazugsága ennél is súlyosabb, hiszen a hamis szavakat
hamis tettek követik. Szóval hatalmas károkat okoz. Korábban az is beégésnek
számított, ha ismerős társaságban kiderült, h valamilyen hüleséget beszélt az
ember. Aztán fokozatosan évről-évre enyhült általában a tévedés hamis állítás
megítélése, manapság pedig semmi természetes, még egy ejnye-bejnye sem hangzik
el.
Talán
ez a legfőbb baj.
Egy
kicsike általános gondolkodástan
Érdeklődés-felkeltés,
- tehetség felfedezése – megfelelő tanítás.
Az elhanyagolt intelligenciát az elhanyagoltság miatt kell fokozottan
tanítani. Amely tudományágban, szakágban, szakmában, művészetben pedig
tehetséget mutat a diák, azt pedig azért kell fokozottan tanítani.
A
társadalmi intelligencia is meglehetősen sok tudásból-képességből érzésből,
felfogásból áll össze.
Történelmi,
társadalmi ismeretekből. Közösségi érzésből, empátiából, önzetlenségből, stb.
Általában a társadalmi intelligencia és logikai, kreativitás intelligencia
össze van kötve. De jelentős részben a mentális intelligenciával és a humán
művészeti intelligenciával is össze van kötve.
Többek között van ez a két látásmód.
„Látásmód”
ez is egy szokatlan gondolkodástani fogalom. Ez olyasmi gondolatot jelent, ami
gyakran szinte mindennel kapcsolatban eszünkbe jut. Egy állandó elemzési
szempont. Hasonlít a szellemiséghez, ill. a felfogáshoz, ill. világnézethez.
Nézzük
az említett két látásmódot, elsőnek a „tendencia látásmódot”. Szóval itt egy állandó tendencia-nézésről van
szó. Pl. a boltban megállapítom, h. ennek is, annak is felment az ára, de akkor
én tovább gondolom: mi várható egy hét múlva, egy hónap múlva, egy év múlva, öt
év múlva. Szinte mindennel kapcsolatban,- félig tudat alatt végigszaladok ezen
a gondolatsoron, - az ember agya, ha edzi akkor sok mindenre képes. Sőt a
tendencián is végigszaladok, a múltat is nézem, és megállapítom, jó vagy rossz
tendencia, ill. hogy kellene valamit tenni és mit. Ha nem is pontosan, de
nagyjából aztán, ha komoly újra előveszem a problémát. Nevezhetjük ez a jövőre vonatkozó
következtetésnek is. Van azért ennek egy közvetlen haszna is, pl. bajt jobban
meg tudom előzni, jobb jövő-terveket készítek, stb..
Az
átfogó látásmód (a lényeglátás
alapja) pedig arról szól, h. a tapasztalt dolgokat egy nagyobb egységbe
próbálom beleilleszteni. Egyrészt viszonyítok, másrészt kategorizálók, de ezek
csak eszközök ahhoz nagyobb egységekbe, összefüggésében lássam a világot. Pl.
maradva az előző példánál, mindjárt eszembe jut, h. vajon más országokban,
különösen a régióban mekkora, milyen infláció lehet. Ezt is egy kicsit továbbgondolva; melyik
vezetés hogy teljesít, stb. Ha bonyolult, de fontos akkor szüneteltetem, de
újra előveszem a témát.
Az
átfogó látásmód hiánya kihat minden tudásra, pl. láthatjuk, hogy az embereknek
vannak részinformációi, de ezek kavarognak, ostobasággá válnak, éppen azért
mert nem tudják elhelyezni a nagyobb egységbe.
A
felülről nézés, a világra rálátás (nemcsak a szűk környezetbe, nemcsak giliszta
perspektívából nézelődés) szintén a társadalmi intelligencia része.
Társadalmi
intelligenciához szükséges még két látásmód szellemiség életfelfogás.
Szükséges
a közösségi szellemiség, de újító szellemiség nélkül nincs társadalmi
intelligencia.
De hát sajnos ez a két szellemiség és a társadalmi intelligencia átlaga nagyon mélyen van. Az emberek milliói azt sem tudják, hogy jól vagy rosszul élnek. Ezt azért meg kell magyarázni.
Sokat
gondolkodtam azon, és ezt közre is adtam, hogy az rossz dolgokat az emberek
ostobaságból vagy valamiféle jellemtelenségből követik el. És már többször megállapítottam, hogy szinte mindegy.
De talán abból a szempontból mégsem, h.
egy kicsit másképp kell kezelni.
Én
egyébként ezen az ellentmondáson „az ember jó, majd egy másik percben tettben,
rossz, majd megint jó, - nem győzök csodálkozni.
Van
egy csomóvallásos és vallás nélküli ember, akinek az a vágya, öröme, hogy
másokon segítsen. Van egy csomó ember művészek, tudósok, papok és mások is,
akik adni akarnak, akik hasznosak akarnak lenni, és adnak is, sokszor, de… A
legtöbb ember legyen az egyszerű, vagy politizáló jót akar és pozitív
elismerésre, dicséretre vágyik. Szóval nem önző. De itt már felfedeztem egy
ellenmondást: nem mindegy hogy elsősorban adni akar, vagy elsősorban
elismerésre vágyik. És az sem kitől vágyik elismerésre.
Szóval
az emberekbe van egy nagy adag jóindulat, - akkor hogy jön ebből ki ennyi
ártás, ennyi harc?
Néhány
egyszerű válasz:
1.
Talán sokan csak megjátsszák magukat. Sokan ezek közül maguk sem tudják.
2.
Talán sokan elsősorban nem adni, csak önző módon elismerést akarnak, és ez
ártásba megy át. Ráadásul stréber módon csak főnök dicsérete számukra, ami
elismerés.
3.
Talán sokan tényleg adni akarnak, de bután, téveszmék mentén teszik ezt, ami
rosszul sül el.
4.
Talán sokan túl elkényeztetően elnézően adnak, ami ártó adás.
5.
Talán sokan pedig túl szigorúak, a „féltő” adásból már rátelepedés, korlátozás,
elnyomorítás lesz.
6.
Talán sokan nem is veszik észre, vagy nem értékelik az igazi adást.
7.
Talán sokan jók akarnak lenni, de nem tudnak uralkodni, a rossz érzelmeiken, a
rossz tulajdonságaikon, így ártóvá válnak.
8.
Talán sokasaknak nincs is önálló gondolkodása, mennek valaki, valami után, ami
valószínűleg átverés, megvezetés. (Lehet más után menni, de csak úgy, ha a
követő is átgondoltan ugyanazt vallja. Ha csak úgy ezért-azért átgondolatlanul
megy valaki, bárki után akkor nemcsak az átverés miatt eshet csapdába. Hanem
amiatt is, hogy az ő helyzete más, mint a „vezető” helyzete, tehát annak
automatikus követéséből nagy pofára esés lehet.)
Szóval a végén ebből a sok jó szándékból, az
adni vágyásból, mégis ártás lesz. Sokan pedig „egyik kezükkel adnak, másik
kezükkel elvesznek” – ez azt jelenti, hogy gyakran valóban adnak segítenek
hasznosak, máskor viszont ártanak. Ha nem is tudatosan, de ártanak.
És
mit lehet tenni?
Van
egy frázis: önkontroll. Azon a téren is önkontroll, hogy vajon jól adok e.
A társadalmi intelligenciához
hozzátartozik a politikai egyszeregy ismerete.
Önmagamtól
idézek
Amelyik nép nem képes a politikai egyszeregyet megtanulni, az nem érdemli meg, h. jól éljen. Ezt sajnos nem tanítják iskolában, de olyan egyszerű hogy csak a buták nem jönnek rá. A jelenlegi rendszer pártokra, választásokra, hatalomváltásokra épül. Meg lehet állapítani ennek hibáit lehet álmodozni, de jelenleg ez van. Egy olyan párt, mint a Fidesz lényegében nem fog változni, akár kétmillión tüntetnek, akár száz civil szervezet hadakozik ellene. Mindez arra jó, hogy a választási hangulatot befolyásolja. A lényeg a választáson történik, tehát aki elégedetlen, annak el kell menni és nem a Fideszre kell szavaznia. Ez a politikai egyszer egy, ami egy.
Kétszer
egy az kettő, vagyis eme egyszerű igazság: a semminél több a kevés.
Hosszabban a semmittevésből
legfeljebb stagnálás lesz, majd romlás (a karbantartás is elmarad), ha
fejlődést akarsz, vagy csak a helyzetet fenn akarod tartani, akkor valamit
tenni kell ennek érdekében. Lehet, hogy
ez a tevés nem látszik soknak, de akkor is több mint a semmi, azaz a romlás.
Ezt a kisiskolás szintű okoskodás, azért szükséges, mert sokak még ezt sem értik meg. Napi kérdés: mi értelme van, pl. a kritikának, ha nincs eredmény? Először is látszólag rövid távon nincs eredmény, de lehet, hogy hosszabb távon mégis van eredmény. A lényeg, h. a teljes feladás, biztos bukta, tehát valamit tenni kell lehetőleg okosan hatékonyan. De első a szándék, a jobbító és aktív szándék.
Akkor következzen a háromszor egy,
az három okosság:
Nem az ország nagysága a fontos,
hanem az ország minősége, és demokratikussága.
Mert a minőség és demokratikusság ad neked jólétet. Mert külföldről is ezek a jól szervezett demokratikus kis országok kapnak igazi megbecsülést.
De akkor folytassuk, a politikai kétszer-kettő - az néggyel, - az talán világos, h. a biztos rossznál fél fokkal a bizonytalanabb rossz is jobb. De azért a gyengébbeknek megmagyarázom, egy példázattal. Mondjuk, a házad nagyon rossz állapotban van, hatalmas állandóan nyíló repedés van a falon, - több szakember megjósolja, hogy egy éven belül összeomlik. Jelentkezik egy szakember, akinek van egy új, olcsó eljárása, amit te is ki tudsz fizetni, de ez még kipróbálatlan. Nos az értelmes ember belemegy a bizonytalanba, mert tudja hogy a másik oldalon a biztos rossz van. Belemegy, pláne ha az ember veszi a fáradságot, hogy alaposabban átgondolja a helyzetet és több helyről informálódjon. Ez az okoskodás arról szól, hogy sokan ezzel a frázissal „jöhet rosszabb is” leplezik gyávaságuk-ostobaságuk.
A politikai háromszor-kettő - az hat pedig ez elehet: a rövid távú következő lépés célokat, ne keverd össze a hosszabb célokkal. Pl. az igaz, hogy a hosszabb távú cél, az optimális megoldás a közvetlen demokrácia lenne, de ehhez eljutni lépésenként lehet. És az első lépcső a rossz (pl. a Fidesz) leváltása, átváltása egy kevésbé rosszra, még akkor is ha az is messze van az optimális megoldástól.
A
politikai négyszer kettő az nyolc (hű ez már bonyolult) eme igazság: a jelen
rendszerben az egyszerű jó taktika, a „mindig gondosan válaszd ki és támogasd a
legkevésbé rossz politikai erőt”
Egy kis magyarázat. Egyrészt eme
igazság arról szól, hogy az összemosás – ezek mind gazemberek egyik sem jobb
- én nem támogatok senkit, ez baromság. Még
a kis különbség is számít. Ugyanakkor a mai rendszerben, a mai igatag hazudozó
erkölcsi légkörben állandó felülvizsgálat nélkül egyetlen politikai erőt sem
lehet feltétel nélkül (állandó hűséggel) támogatni. Vagyis állandóan vizsgálni
kell a legkisebb rosszat. Másfelől és ez a lényeg, ez a „válaszd a legkisebb
rosszat” az egyetlen működő fejlődést biztosító taktika. A menet: a legkisebb rossz leváltásra kerül,
egy fokkal jobb kerül hatalomra, majd egy idő után, megint ugyanaz, megint egy
fokkal jobb, és így tovább.
És még lehetne száz ilyen egyszerű
igazságot sorolni, ezért politikai egyszeregy.
Tehát a politikai egyszeregy egy
sok tételes egyszerű alapigazság, kisiskolás szintű igazság. Az itt említettek
csak egy része a teljes politikai egyszeregynek.
Olyasmi ez mint a matematikában az
egyszeregy. Abban is hasonlók hogy a matematika műveltséghez szükséges az
egyszeregy magtanulása, ugyanúgy a társadalmi
intelligenciához szükséges a politikai egyszeregy megtanulása.
„A politikai egyszeregy”, ez megint
egy olyan kifejezés, amely jobban rámutat, hogy az emberek társadalmi, politikai
műveltsége, milyen alacsony szinten van.
Tulajdonképpen két részből állna.
az egyik a manapság is elterjedt, divatos, politikai, társadalmi baromságok
rövid cáfolata. Illetve a másik oldalon az egyszerű társadalmi, politikai
igazságok ismerete. Olyan banális igazságok ismerete, mint amit előzőleg már
taglaltam, Mondjuk, ha ismer húsz ilyent, akkor már nem lehet teljesen átverni.
A másik rész, viszont az egyszerű logika, az egyszerű józan gondolkodás. Ez is szükséges a társadalmi intelligenciához.
Az átverés, manipuláció, hamisság
felismerése.
Szintén
szégyellem, annyit beszéltem már róla. Természetesen ez is a politikai
társadalmi intelligencia része. Szintén van egy józan ész, logikus gondolkodás
része, és vannak, lehetnek ismeretek amiket nem árt tudni.
A
legfontosabb talán az, hogy megértsük, a vezetés mindig is a saját érdekes
szerint adta elő a valóságot, korunkban pedig ez fokozottan jelentkezik. Tehát nem arról van szó, hogy van néhány
hazudós vezető, - hanem vannak, kicsit
ferdítő, vannak közepesen torzító, és vannak erősen manipuláló (sőt pofátlanul
hazudozó) vezetők. A vezetés természetéből adódik a hatalom megtartása,
erősítése, ehhez tartozik a manipuláció, - ezt sokan ügyes politizálásnak
nevezik. Valójában a közvetlen demokráciára épülő rendszer tudna ezen
radikálisan változtatni.
Tehát az
eddigi és mostani rendszerekben benne van a hazugság, öndicséret, kommunikációs
trükközés, manipuláció.
Azért
perszer lehet és kell is tenni, hogy a manipuláció mennyiségét illetve
pofátlanságát illetve károsságát csökkentsük.
De
kétségtelen hogy meg kell tanulni felismerni, aminek első lépcsőja a gyanakvás.
(Itt azért megjegyezem, hogy meg kell tanulni felismerni, de soha nem szabad
elfogadni.)
Ismétlem:
el kell utasítani, emellett meg kell tanulni felismerni, emellett igazi
demokráciára kell törekedni.
Visszatérve
a felismeréshez:
Vannak nagyon
egyszerű logikai következtetések.
Pl. ha
egy vezetés nagyon reklámoz valamit, akkor gyanús, hogy azzal valami bibi van.
Pl. ezerrel nyomják, hogy nem mi vagyunk a hibásak, hanem a szankciós infláció.
Ha ez egyértelmű lenne, akkor nem nyomnák ezerrel. Eleve az öndicséret, illetve
a hibák másokra kenése gyanús. Tulajdonképpen a vezetést is úgy kell
megítélnünk, mint bármely más embert. Nyilván a magát állandóan dicsérő, mindig
másokat okoló embert kapásból megbízhatatlannak tartjuk. megbízhatatlannak
tartjuk azt az embert is akiről többször, mondjuk háromszor kiderült hogy
hazudott, ferdített. Megbízhatatlannak tartjuk azt is aki csak kétségesen hazudik de állandóan zűrős ügyekbe
keveredik, állandóan baj van a rábízott feladattal.
Az is
gyanús aki nem hajlandó értelmesen vitatkozni, soha nem enged a vélt igazából. Pláne
aki így-úgy, erőszakkal, trükkel, de
bekussoltatja a kritikát.
Nyilván
a szinte állandó egyoldalú, egyirányú beállítás, ha az ellenvélemény az
ellenérvek aránya nem éri el a 25%-ot sem akkor az önmagában is lehetetlenné
teszi az értelmes vitát. Az értelmes vitának több feltétele van, de az
ellenérvek, a cáfoló vélemények megjelenítése nélkül biztosan meghiúsul.
Gyanús
az is aki sokat titkolódzik, titkosítja az adatokat, szerződéseket, - nyilván attól fél,
hogy kiderül egy-két stikli.
Mindebből
lehet következtetni a vezetés ferdítési fokára, még akkor is, ha konkrétan nem
ismerjük az adott ügyet.
Itt most
szándékosan egy kicsit más hangvételbe szólók a manipulációról, a hamis túlzott
propagandáról, mint ahogy szoktam. Mindig egy kicsit próbálok másképp
magyarázni, hátha úgy egyesek jobban megértik. Mert ezzel a manipulációval
egyébként az a helyzet, hogy olyan sokan, többek között én is, olyan részletesen
beszéltek a manipulációról, hogy már ezt meg kellett volna érteni az
embereknek. E helyett azt tapasztaljuk, hogy az emberek többsége rendkívül
könnyen átverhető.
Még ha
meg is találjuk erre a magyarázatokat, ekkor is marad egy értehetetlen
aspektusa. Olyan mintha az emberek vágynának az átverésre.
A
gondolatmenetet folytatva megint oda lukadunk ki hogy nemcsak logika kell az igazsághoz,
ill. a valótlanság felismeréshez, hanem akarat is, jellem, gerinc, becsület is.
Na és
persze némi tárgyi tudás is szükséges, pl. a fontosabb összehasonlító
statisztikai adatokat ismerni kell.
Tehát a társadalmi
intelligenciához szükséges: logika, jellem (mentális intelligencia) és
társadalmi politikai ismeret.
Ha
például ez az elfogadott felfogás: „jó politikus, mert ügyesen hazudik”- akkor
eleve fölösleges átverésről, felismerésről, leleplezésről beszélni. Tehát, az
erkölcsi felfogásnak is meg kellene változni.
Összefoglalva,
ahhoz hogy a hazugságvilágot normális világgá alakítsuk át, - szükség lenne:
Egy
másfajta oktatásra. (társadalomközpontú, gondolkodásközpontú oktatásra)
Egy
sokkal őszintébb tájékoztatásra.
Egy
másfajta kultúrára, nem fogyasztás-központú, nem bulvár-központú, kultúrára.
Egy
másfajta erkölcsre.
Szóval egy másik társadalmi rendszer kellene.
Foglaljuk össze egyszerűen, miről is szól a
társadalmi intelligencia.
A
társadalmi intelligencia az egyik legfontosabb intelligencia, ha ez alacsony
szintű az egyénnél vagy a közösség, a nép átlagában akkor azon egyén, közösség,
nép nem nevezhető intelligensnek.
Nem
nevezhető akkor sem, ha viszont nagyon jó a matematikában, az informatikában,
több nyelven beszél, és még lehetne sorolni.
De ezek
egyike sem pótolja a társadalmi intelligenciát.
A társadalmi
intelligencia egy összetett dolog. Kellenek hozzá pozitív érzelmek, de ha
valaki ezeknek híján van legalább az önkritikus önkontrollnak kell lenni.
Kell
hozzá némi igazságérzet, közösségi érzés, empátia önzetlenség. Szükséges
legalább közepes mentális intelligencia. Kell hozzá, logika. józan egyszerű
ész. Becstelen gerinctelen, szolgalelkű gonosz ember sem képes még közepes
szintet sem elérni. És persze szükséges bizonyos ismeretanyagok tudása.
De itt
már a rendszer az oktatás, a tájékoztatás, a kultúra is hibás. De az egyének is
hibásak és a népkarakterrel is baj van, mert fel kellene ismerni, hogy önálló
gondolkodásra tájékozódósra van szükség.
Szóval
néhány fontosabb ismeret: Megértése annak, hogy fontos a társadalom, megértése
a vezetés természetének. Ismerni kell a társadalmi törvényszerűségeket, az
egyszerűeket is, melyeket én politikai egyszeregynek nevezek.
Ismerni kell valamennyire a történelmet főleg azon részét, hogyan fejlődik a társadalom. Fel kell ismerni a politikai hazugságokat, átveréseket, a manipulációt.
Sajnos a magyarok átlagos társadalmi intelligenciája
alacsony.
Ezt sok minden bizonyítja.
Az agymosott magyar nép soha (még sokáig) nem lesz képes megugorni
ama szellemi küszöböt, hogy ráébredjen ez egy banda, a tönkretevő
rablók bandája, akik gyerekek tudatlanságával nyomorával játszanak.
Bármely nyugat ill. közép európai országban már rég kib@szták
volna Fideszt mint macskát sz@rni. Egy ilyen párt legfeljebb 10 százalékon
állna, nálunk pedig kétharmad, - negyedszer kétharmad egy ilyen mindent
tönkretevő párt, - ez most nevetséges,
vagy siralmas. Egy sereg fidesznyik azt mondja: sírjatok csak, hihihi – mert
baromira önzetlen és jóindulatú – és ezekből van kis-hazánkban két és
félmillió. Én viszont kinevetem ezeket,
mert a saját családjukat csesztetik. A látszattal ellentétben az ő gerincük van
eltörve nem az enyém.
