A diktátor és a hajléktalan - egy napja.

Reggel, délelőtt

Aznap reggel a diktátor rendben, szokás szerint fél hétkor felébredt. Kicsit nehezen ült fel, mostanában pocakot eresztett, a lába, az ízületei, a porcai is rosszalkodtak mostanában.

- Nem baj, munkára fel – gondolta elégedetten.

- Rengeteg dolgom van ma is. Ma hozzuk meg a hajléktalanságot felszámoló törvényeket – gondolta, majd egyel alacsonyabb tudatszinten végigfutott benne - Szerencsétlen élhetetlen emberek. Sajnálom őket, de ez én általam épített országba nem férnek bele. Mi magyarok nem kívánjuk őket.

 - „Fontos ember vagyok” „Okos, erős vagyok” „Népmentő vagyok” – ezek a gondolatok nem csak egy-egy alkalommal jöttek elő a felszíni, napi gondolkodás szintjén, hanem mélyebben, mondjuk a negyedik szinten, állandóan ott voltak a tudatában.

Ezekből a személyes alaptörvényekből (tudat-elvekből) eredt minden felszíni tevékenység. Például az, hogy lényegében mindenben igaza van, a kritikák többsége, eltekintve néhánytól megalapozatlanok.

De volt egy harmadik és egy ötödik szint is. Mint minden embernél.

Igaz az ötödik szint, olyan mélyen volt, hogy szinte soha nem jött a felszínre, legfeljebb ritkán egy-egy pillanatra. Valahogy mégis kialakult. Ezen a szinten ült az igazmondó, a legfőbb erkölcsi bíró, atya és ítélkezett: - Fiam, sokat vétkeztél, hiú, nagyravágyó alak vagy, ártasz a népednek, sokszor, te is tudod, egyszer ezért bűnhődnöd kell.

De a diktátornál ez a szint már évek óta nem jelent meg hosszabban a felszínen.

És mi volt a harmadik szinten, félig, sőt háromnegyed részben eltemetve?

Például a legutóbbi parlamenti vitából egy ellenzéki politikus érvelése:

- Ha természetvédelmi szempontból nézzük, akkor a hajléktalan ökológiai lábnyoma sokkal kisebb, mint a gazdag emberé. A hajléktalan inkább hasznosítja a szemetet és nem termeli azt. Nem termeli, legfeljebb szétszórja, de ez is a rossz szabályozás eredménye.  Tehát ne állítsuk róla, hogy környezeti szempontból ártalmas. Az igaz, hogy árt magának, és kilóg a normál képből, zavarhatja a látványt – valamit tenni kell.  De az eltüntetés, a szőnyeg alá seprés, biztosan rossz megoldás. Megint kimondhatjuk, e problémakörben is a megelőzés, a prevenció a legfontosabb megoldás.

    Szóval ez a beszéd valahogy nagyobb részt eltemetve azért beragadt a diktátor harmadik, vagy negyedik tudat-szintjére, de a felszínen nem jelent meg olyan erővel hogy hasson.

A „fontos ember vagyok” érzés tudat viszont új erőt adott, hozzákezdett a szokásos reggeli rituáléhoz.

   Közben a hajléktalan is felébredt, hidegben, szürke betonsarokban, fázva, esővíz ízzel a torkában.  – Nem, nem, nem akarok -  gondolta, de muszáj volt, a szüksége, „minyjá behugyozok”, kilökdöste esőbe. Éhes is volt, de a fejzúgása, fájdalmai, a világtól való undora, a kábulat vágyát, vagyis az alkohol vágyat keltette fel benne, de nagyon hevesen. Nem tudott pihenni, menni kellett, gyűjteni, koldulni. Hamar elfáradt, csak arra volt ereje, hogy közeli szokott helyére kiüljön koldulni vagy olyasmi, szervezete már többszörösen kimerült. Nála a negyedik szinten, nem a „fontos, erős, okos, népmentő ember vagyok” gondolat volt, hanem annak, ellenkezője. És az ötödik szinten sem volt sokkal kegyesebb, az erkölcsi felettes én; igen, jól látod szar alak vagy, de talán a szenvedéseddel levezekled a bűnöd. Minden nap vezekelned kell. – ilyesmi hang, szöveg sejlett fel a lelke mélyéről. De ő ezt nem temette el, szembe nézett vele, nem úgy, mint a diktátor. A hajléktalan harmadik tudat-szintjén, nem volt más, mint a merengő, kába emlékezés. És mi volt a felső szinten, az operatív tervezés és cselekvés szintjén? Semmi, csak néhány szükséglökdösés.

Délután, este.

Délután a diktátor, szájában a Gundel-vadas kellemes izével, természetesen megszavazta a szigorító törvényt, hiszen ő maga volt a kitalálója.

Bezsebelte alvezérei alázatos meghunyászkodó, mégis csodáló pillantásait, ezek éltették, ezek töltötték fel. Ezek a nézések, kézszorítások számukra többet jelentettek, mint az állítólagos távoli szenvedések, utálatok, miket állítólag több millióan éreztek.

- Ugyan-ugyan, mese habbal, és ha mégis van benne valami, az sem úgy, egyébként is csőcselék – szóval volt, van önfelmentő érv, dögivel. Azonban a hátrányok, bajok, kritikák tudat mélyére temetése a leghatásosabb módszer.

Ez a diktátor nem azokhoz a régi fajta diktátorokhoz tartozott, akiket még valamiféle magasztos eszmény hajtott. Pl. egy nép naggyá tétele, vagy a kommunista eszmény, vagy a világ megváltoztatása. Nem ő egyszerű, magyarázatokat, ürügyeket (pl. migráció, stb.) talált, de ezek sem voltak igazán fontosak.

Ő egyszerűen imádta a hatalmat, a vagyont, a képzelt nagyságot.

Mondhatjuk ő a mostani, a legújabb diktátor-generáció díszpéldánya. Ezeknek már nemcsak eszményeik, de erkölcsi skrupulusaik sincsenek, a pofátlanság felső határáig is elmennek, ha tudnak. Az eszmény-hiányból eredően ezek már rugalmasak, ha kell pávatáncot járnak, szóval jóval veszélyesebbek mint a régi „nagy” diktátorok. Viszont ez a diktátor-generáció még jobban ismeri a manipuláció fortélyait.

Persze, mint említettem, mindez szépen el van bújtatva, fedve, vagy meg van magyarázva a tudat különböző szintjein.

Este is sokat dolgozott, félt szembenézni magával. Félt csendesen mélyen hosszan magába nézni.

Éjjel fáradtan hasalt az ágyba. Elalvás előtt egy pillanatra egy percre végigrobogtak benne a gondolatok, mintha egy csattogó, kattogó, sivító vonat ablakaiból intettek volna ki, és mintha ezt sikította volna valaki:

 -  Nagyon rossz úton járok. Sokat hazudok, sokat vétkezem. Az utókor is meg fog vetni. Sokan gyűlölnek és ez még akkor is borzalom, ha sokan tisztelnek. De azok se mind tisztelnek mind, képmutatók, csak a vesztemet akarják. Be kéne fejeznem ezt az egészet, amíg nem késő.

De aztán elrobogott a vonat, a sikító hang a lélek sajgása elhalkul és minden megy tovább.

   Közben a hajléktalan is tengődött, alig tudta, nem is érdekelte, hogy milyen napszak van.
A hajléktalan nem hozott törvényeket a diktátorról, de még saját magáról sem, sőt bele sem szólhatott e törvényekbe. Sőt még azok sem szólhattak bele, akiknek látszólag volt szavuk, de nem értettek egyet a diktátorral. Hiszen diktatúra volt. A hajléktalant már nem érdekelte a politika, úgysem, mint a köz állapota, mert ezt nevelték bele. Nem konkrétan, csak áttételesen. Soha nem figyeltek rá, vagy ha igen, abban sem volt köszönet. Valahogy minden, a hivatal, rendőr, még a politikai plakátok is, minden azt susogta; maradj már nyugiba, ne pofázz, semmi értelme ugrálni. Talán egy másik rendszerben másképp alakult volna minden.

Mint mondtam, nála a harmadik tudatszint nem állt másból, mint merengő kába emlékezésből. Kába emlékezés mégis ez töltötte ki létezésnek, „gondolkodásának” nagy részét. Persze muszáj valóságosan is élni, enni, üríteni, főleg inni, úgyhogy csoszogva körbe járta a szokott helyeket, - itt üvegek, ott az üzletbe az az asszony, aki mindig ad egy százast, - oda pedig leülök egy-két órára koldulni, az jó hely, - amott melegedni lehet, - szóval azért volt egy munkarend.

De közben állandóan és védekezőn folyt, kavargott benne a kába emlékezés. Akkor is, amikor lefeküdt az aluljáróba a helyére, már egy hete ez a helye.  - Na, akkor igyuk meg a maradékot – vette elő a nehezen beszerzett nova murci féleséget.

A merengő kába emlékezés, mindig a boldog időkkel kezdődött.

- Voltam én tanár is magyar-történelem, nem is rossz. Nem voltam én rossz ember, úgy értve, hogy nem sokaknak ártottam, - én mindig jó akartam lenni. Érdekes ilyenkor mindig Móricz, meg Móra alakok jelennek meg. Meg a többieké, Molnár, Kosztolányi, Karinthy alakok, Istenem, milyen nagy írók voltak. Régen is voltak szegények, de mégsem voltak hajléktalanok, legalábbis ilyenek, mint én, nem voltak. A „hét krajcár” szegénysége borzalmas, de legalább emberi, ez viszont – nagyot köpött a földre - nem emberséges szegénység. Na és a tanárokat mennyire tisztelték? A szigorú, de igazságos tanárokat. Még Nyilas Misi is, pedig őt nagyon-nagyon. Manapság pedig?

Ekkor már szürke ólmos súly, lelki teher nyomta a vállát, mellkasát, meggörbült, de hiába. Gyomrát pedig az éhség, az ilyen-olyan bajok okán nyomták a szürke ólmos súlyok. Hideg  huzat csapott át az aluljárón, a pocsolyák is belereszkettek, a színek elfakultak.

 - Miért és hol kezdődött? – először elhagyott a Teri, a teri-tari. Vitte a gyerkőcöt is, az én igazi barátomat, az egyetlent. Nem, először kirúgtak az állásomból, nem a tanáriból, hanem az utolsóból is. Vagy fordítva volt,… melyik volt előbb, már nem emlékszem, azután kezdtem el inni,….. vagy Teri után? Az biztos, hogy lakásom elvesztése,…. inkább elvétele, a rohadtak,…. volt az utolsó.

Lassan, fokozatosan, mégis gyorsan csúsztam le, ide le, az iszapos büdös mocsárba. Miért, - kinek ártok én Istenem?

A hajléktalan szeme, ott az aluljáróban, lassan becsukódott, lelke csillapult. A legalsó tudat szintje, „ma már megbűnhődtél” állapotban nem kattogó vonatot, hanem napfénybe ringatódzó hajót vetített elé, ha nem is boldogan, de békésen elaludt.

A pornó előnyei.

A pornó előnyei.

Avagy:

alapvetések a szexről, a pornóról.

Tizennyolc év alatt nem szabad pornót nézni. Sok fiatal azonban nem tartja be e tiltást. Ami helytelen, de tény. Nekik azt lehet mondani, a tapasztalatlan, a tudás nélküli embereknek (és a fiatalok, minden hitük ellenére is ilyenek) valóban egy ingoványos terület, melyben nem a test, hanem a lélek kerülhet bajba. Szóval csak óvatosan. 

 A jó szex arról szól, hogy a másik szexuális öröme boldogsága nekünk is örömet okoz. A változatosság általában több örömet okoz, mint az egysíkúság, a bezárkózás. E kettőből következik, hogy a zárkózottabb, prűdebb partner próbáljon alkalmazkodni a változatosságot igénylő partnerhez, úgy hogy az közben neki is örömet okozzon. Neki is örömet, okozzon, vagyis a partnerek betartják a fokozatosság elvét, nem lépik át a kényszer, a kellemetlenség határát.

A szexuális élet, az élet azon területe, ahol az átlagosnál is sértődékenyebbek vagyunk. Itt valóban szétszakíthat egy kapcsolatot, egy leszóló, gúnyos, megjegyzés. Itt csak a megértésnek van helye.

A jó pornó nem cél, nem is különálló része a szexuális életnek, hanem csak eszköze a jó szexnek.

A szex-terápia egyik fontos része, eszköze a szex-tanulás. A szex-tanulás egyik fontos eszköze, pedig a jó pornó.

Változatos jó szexre törekszünk, szeretjük a párunkat, ezért, hacsak nem esik kimondottan nehezünkre, megpróbáljuk teljesíteni a kérését.

Valóban vannak, gusztustalan, egysíkú, irreális pornók, és valóban vannak emberek, akik rosszul használják a pornót, De ez nem azt jelenti, hogy minden pornó rossz, azt sem jelenti, hogy meg kell szüntetni a pornót. Mindent, még az aszpirint, sőt még a vizet is lehet rosszul használni.

Ez azt jelenti, hogy alaposabban kell szelektálni, és jól kell használni a pornót.  Ezekre kell megtanítani az embereket.

Nem is lehet megszüntetni, mert már a kultúra, sőt a mindennapos szórakozás része lett, társadalmi méretekben is.

Az emberekbe évszázadok, évezredek alatt beleneveltek jó nagy adag prűdséget, álszemérmet, álszenteskedést. Korábban, (most is, bár átváltozva) ennek volt is reális alapja: a nem várt terhesség, a nemi betegségek, a hűtlenség fájdalma. De az ember nem erről beszélt és beszél, hanem kitalál agyament  áltudományos okokat. Valamint olyan erkölcsi fogalmakat, mint  paráznaság, bujálkodás, perverzió.

Ezek nagyobb része álságos volt, ez ki is derült, lassan el is tűnik, (Ötven évvel ezelőtt még az önkielégítés, a homoszexualitás, az orális szex, stb. perverzió volt.) De még mindig vannak álságos területek.

Ugyanakkor vannak igazi problémák igazi eltévelyedések, de az ember azokkal nem foglalkozik.

Ezért beszélhetünk álszemérmességről, álszenteskedésről. Na meg azért mert a huhogók, titokban ugyanazt csinálják, ami ellen pampognak.

Manapság a pornó került az álszemérem álszenteskedés célkeresztjébe.

Valójában erkölcsileg jogilag az a bűn, ha másnak fájdalmat, szenvedést, kárt okozunk. Kisebb vétek, ha magunknak okozzuk mindezt.

Ebből az következik, hogy szexuális élet, általában, döntően nemhogy bűn lenne, de annak az ellenkezője, jótett, hiszen nem fájdalmat, kárt, de örömet okozunk másnak. És magunknak is, általában.

Ezért a szex, az erotika, a szerelem a természet, isten egy adománya.

Vannak olyan esetek, mikor a szexuális élethez fájdalom, szenvedés, társul. Pl. a kellemetlen kényszerített szex. De ezen estekben sem a szexből erednek ezek, hanem az elferdült lelkekből, a butaságból, az emberi gyengeségekből.

A jó szex, a természet, isten csodája, mert többnyire jót tesz ez emberi szervezetnek, a pszichés hatása pedig kimondottan pozitív. Sajnos a jelenlegi orvostudomány nem foglalkozik kellő súllyal a szex kedvező élettani egészségügyi hatásaival.

A szerelem, az erotika, a jó szex, a jó párkapcsolat, egymásból, erednek.

Napjainkban már a szakemberek is elismerik a jó szex, azaz a változatos szex, szükséges, sőt fontos.

A párok szex-terápiája  tulajdonképpen a meglevő egysíkú, unalmas ezért elromlott szex után valami  új, izgalmas, változatos szex kipróbálása.

Vagyis a rossz szex helyett, jó szex, ez a szex-terápia lényege.

Sokféle eszköz, gyógyszer, módszer van, de a megértő bevállalós, egymást kívánó szerető szexpartnerek nélkül egyik sem hatásos.

A szexuális forradalom pontosabban szexuális felvilágosodás, egy lassú már évszázadok óta tartó folyamat, ami korunkban felgyorsult, de még nincs vége.  És „hála” sok álszent, álszemérmes embernek még jó ideig eltart. A lényege, hogy fölösleges korlátozások, a hozzájuk kapcsolódó ál-okosságokkal lassan eltűnnek. Ezzel párhuzamosan az igazi problémákkal kezdenek foglalkozni. Úgy néz ki, hogy az álproblémák eltünedezése, ha lassan is, de zajlik. Azonban az igazi problémákkal nem nagyon foglalkozik az ember.

Arról, hogy sok a rossz párkapcsolat, ezzel szoros összefüggésben sok a rossz szexuális kapcsolat nem pornó tehet.  A pornó inkább egy kihasználatlan eszköz a javításra.

A jó pornó az erotikus művészet,  keményebb ága.

Az erotikus ábrázolás már évezredes.

A jó pornó, a jó szexre tanító, oktató film.

A jó pornó egy olyan vágykeltő, melynek nincsenek káros egészségügyi mellékhatásai.

A jó pornó segít azon embereknek, akiknek, önhibájukon kívül nem lehet szexuális partnerük.

A jó pornó, a maszturbációval összekötve, segíthet a saját test megismerésében, szexuális teljesítmény fokozásában, az orgazmus elérésében. Áttételesen felkészít a jó szexuális életre.

Optimális, ha pornót, a pár együtt nézi.

A helyes, sőt  optimális pornó használat, amikor a pár együtt néz pornót.

Állítólag gyakori  eset az egyik társ, partner titokban pornót néz, majd lebukik és a másik megsértődik, talán még szakításra is sor kerül

Az ilyen esetben az a szörnyű, hogy az egyik félnek titokban kell pornót nézni. Vagyis a partnerek egyáltalán nem ismerik egymás szexuális igényeit, vagy ami még rosszabb, ismerik, de tudják, hogy az teljesen különböző.

Ennél is borzasztóbb, hogy képtelenek erről beszélni, a megbeszélés, a kommunikáció zéró szinten van.

Fokozódhat a borzalom, ha valamelyik partner igazi megbeszélés helyett ultimátumot ad a másiknak: vagy olyan leszel, amit elvárok, vagy kész-pasz.

Az ilyen pár szakít és talán jobb is így, de ennek semmi köze pornóhoz.

Az igaz okok, a rossz szex, a kommunikáció hiánya, egymás ismertének, és megértésének hiánya.

A jó szexuális élet, a jó párkapcsolat, néhány feltétele.

Meg kell ismerni saját magad igazi igényeit, saját tested. Ismerd meg magad kívül, belül.

Tartós kapcsolat kialakításakor, sok fontos dolog mellett a szexuális igényeid, szokásaid is közöld, illetve elvárhatod, hogy a másik is közölje.

Természetesen szükség van szeretetre, egyfajta összhangra, (kvázi barátságra) és szexuális vonzalomra is.

Emellett is előjöhetnek nem várt helyzetek, nem várt problémák. Ezért van szükség őszinte, jó, mindenről beszélni tudó kommunikációra.

Valamint az sem árt, ha ismered a jó szex, a jó párkapcsolat fontosabb alapvetéseit.

  

Bizonyos fokig érthető, ha a nő, (mert általában a nők teszik), egy kicsit féltékeny pornóra. – Pornót néz tehát nem vagyok elég neki, ez hervasztó.

Jobban belegondolva, egyáltalán nem érthető.

Ne legyünk álszemérmesek, ne legyenek irreális elvárásaink. Még a monogám beállítottságú férfiak és nők is kíváncsiak, megnéznek más ellenkező nemű embereket, gyakran eszükbe jut a kalandos szexualitás.  Ez természetes. Legrosszabb, ha ezen természetes érdeklődésen  megsértődünk, állandóan féltékenykedünk, korlátozni próbáljuk a párunkat.

Ennek az lesz kimenetele, hogy függetlenül a szextől, kellemetlennek fogja érezni a kapcsolatot.

Tulajdonképpen a pornónézést így is felfoghatjuk: Inkább a pornóval „csaljon” meg, mint igaziból. Különben is csak azért nézi, hogy még jobban, még többet kívánjon engem. Mindegy hol lesz éhes a párom, csak itthon egye meg a vacsoráját.

Hagyom, hogy nézze, sőt én is vele együtt nézem.

Dehogy ne essünk az elfogultság hibájába nézzük a pornó néhány káros mellékhatását.

Nézzük például a függőség problémáját.

Az emberek jelentős része, sajnos hajlamos valamilyen függőségre, mániára, túlzásra.   Ez azt jelenti, hogy a függőség tárgya, területe, pontosabban annak vonzása csak kisebb mértékben tényező. Valójában, veszélyesség szerint kellene rangsorolni a függőségi területeket. Az alkohol, a drog, a szerencsejáték, ezek a legveszélyesebbek.

Két dolog miatt, egyrészt mert másokra és önmagára ártalmas az ilyen függőségben szenvedő ember.

Másrészt ezeknél már a kismértékű függőség is veszélyes. Pl. munkamánia, már csak jelentős mértéknél veszélyes, és csak magára a függőre (esetleg a családjára), tehát viszonylag veszélytelen.

A sok közül csak kettő a szex és a pornónézés mániája.

A szex, és a pornónézés, ha nem is annyira veszélytelen, mint a munkamánia, de viszonylag veszélytelen függőség. Tehát az a határ, ahol veszélyes kezd lenni, elég magasan van. Sokan néznek pornót, de keveseket lehet függőnek nevezni.

A pornók irreális elvárásai, némelyik agyament  tartalma, szintén nemcsak a pornók problémája.

Akik ezeket nézik, azok hajlamosak az ilyen szexuális elhajlásra. Az biztos, hogy ezeket inkább tompítani kell, és nem erősíteni.  Az erkölcsi nevelés erre alkalmasabb, mint a pornó betiltása. A valóban hányadék pornók, pl. pedofil, csak kis részét teszik ki az egésznek. Ezeket be kell tiltani, de nem az egészet. Általában azonban alaposabb szelekcióra, de nem betiltásra lenne szükség.

A pornók nagyobb része azonban, egyfajta oktatófilm, a jó szex oktatására. Már most is, és ezt a vonalat kell erősíteni. Egyébként senki nem kötelezi a pornónézőt, a nézésre, szóval elkapcsolhat.

Az is igaz, amit emberek önszántukból és jókedvűen tesznek, az nem nagyon lehet bűn.

A szexualitás néhány igazi problémája, amivel viszont nem foglalkozunk:

Az általános álszenteskedés, álszemérmesség, előítéletesség.

A gyerekek folyamatos hazugságban, zavaros tájékoztatásban nőnek fel.

A kamaszok zavaros szexuális ismeretei, zavaros nemi élete, ezzel összefüggésben, zavaros tudata, zavaros lelki élete.

A gátlások, szorongások, kialakulása.

Mindezen okból is, más okokból is kialakuló rossz szexuális élet.

A szexuális élet, emelésének javításának tényezői, különös tekintettel a kommunikációra.  

A hűtlenség,  és a szabad szexualitás problémája.

A párválasztás, a partnerváltogatás problémái.

Korunk nemi betegségei.

A védekezés és a nem várt gyerek problémái.

A megnövekedett meddőség okai, esetleges megoldásai.

A tervezett és tervezetlen gyermekérkezés.

Felkészültség, ill. annak hiánya, a gyermekes családi életre. 

Mindezen okból, és más okokból is kialakuló, rossz párkapcsolatok.

Válások, gyermektelenségek, megromlott családi közösségek.

A  megunás, a kíváncsiság, a félrelépés problémái, a hosszú kapcsolatokban.

Miért nem vállalnak gyermeket a mai fiatalok?

Stb..

A jövő fejlettebb rendszerében lesz hazugságtörvény

Reméljük a jövő fejlettebb rendszerében (ha egyáltalán létrejön), hoznak egy olyan törvény mely kimondja: azonnal le kell váltani azt a politikai vezetőt (kormánytagot, parlamenti képviselőt, stb.), aki elkövet három, nyilvánvaló bizonyítható hazugságot. Na jó legyünk elnézők, legyen öt. Amikor az ötödik hazugságot is rábizonyították akkor el kell indulnia a leváltó eljárásnak. A bizonyítási eljárást a hatóságoknak, ill., a független bíróságnak kell lefolytatni, de az eljárás alatt fel kell függeszteni, a vizsgált politikust.

Nagyon elnéző számításaim szerint O úr kb. a 300. bizonyítható hazugságnál tart. Tehát ő hatvanszorosan megérett a leváltásra. De, e törvény szerint minden Fideszes vezető megérett a leváltásra.

Jobb helyeken ez törvény nélkül is működik. De vannak rosszabb helyek is, sőt ezek vannak többségben.

Miért nem a tettek, az intézkedések, a hozott törvények ártalmasságát fogják nézni?

Tulajdonképpen azt is nézhetik, csakhogy azt még egy fokkal nehezebb bizonyítani, mint a nyilvánvaló hazugságot. Egyébként lehet bizonyítani, pl. hosszabb távon egzakt mérésekkel, statisztikai adatokkal, stb. csakhogy ehhez még fejlettebb rendszer kellene. aminek még kevesebb az esélye.

Igen – mondják egyesek - de aki hazudik, az nem biztos, hogy ártalmasan cselekszik. Gondolom O úr is erre gondolt, mikor azt mondta: nem azt nézzék, mit mondok, (ez akár hazugság is lehet) hanem azt, mit teszek.

(Zárójelben megjegyzem: O úr tettei egyáltalán nem pozitívabbak, mint szavai.)

Valójában 1% annak az esélye, hogy valaki hazudozik, mellébeszél, de közben jót cselekszik. És kb. 90%, hogy éppen azért hazudozik, állít valótlanságokat, hogy ártalmas, gyakran sunyi (titkos) akcióit elpalástolja, legalábbis megszépítse.  A maradék 9% mikor nincs különösebb összefüggés. Egyébként a hazudozás önmagában is ártalmas. Mindezekért a hazudozó, a téves állításokat hangoztató vezető szinte biztosan árt a népnek, nemzetnek, országnak, tehát csakis a szavai alapján is leváltható.

Az említett törvény azon alapon is meghozható, hogy a hazug, a szava hihetetlen ember, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, hiteltelen, tehát alkalmatlan a vezetésre.

    A téves valótlan hazug állítások nagyobb része sajnos nem bizonyítható. De vannak hazugságok, melyekről egyértelműen bizonyítható.

Pl. az a mondás, hogy „a súlyos betegségeket a tízparancsolattal gyógyítani lehet” egy nagy baromság, de a valótlansága nem bizonyítható egyértelműen. Az sem bizonyítható: „megnézem azt az embert aki engem lekötelez”, -  bár tudjuk hogy valótlanság. Ugyanis  „lekötelezés”  már az is amikor elfogultság alakul, vagy alakulhat ki, pláne ha ennek nyilvánvaló jelei vannak.

Pl. „a repülős eset”, ha független bíróság elé kerülne egyértelműen, megállna, a „megvesztegetés” büntette. Csakhogy nem kerül bíróság elé.

Viszont bizonyítható hazugság, pl.: én harminc éve így utazom. (mivel ennek valótlansága dokumentálható).

Nyilvánvaló hazugság: „a Sargentini jelentés a migrációról szól”.

Ugyanis dokumentálható, hogy 12 pontból csak egy szól a migrációról, 11 másról.

„Mi magyarok nem akarunk ilyen-olyan ország lenni” - valótlanság, de nehezen bizonyítható. Azt, hogy mit akarnak a magyarok pontosan, valójában a népszavazás, (népszavazások) tudják eldönteni.

Tehát a nép, nemzet nevében, népszavazás nélkül bármit is kijelent egy felelős vezető, az hazugság.

(A „nemzeti konzultáció” nem népszavazás, mert manipulált, mert pontatlan, és nincs 51%)

Ugyanis a felelős, országot irányító vezető bármit mond, a nyilvánosság előtt az nem lehet egyéni vélemény. Mégis ezen kijelentések hazugsága nehezen bizonyítható.

A kategorikus kijelentések pl. „én soha nem hazudtam”, vagy, „nekem soha nem volt, nincs nem is lesz vagyonom” szintén értelemszerűen hazugságok.  Nem elsősorban a tartalmuk miatt, hanem azért, mert szinte kizárt, hogy valaki „soha”, vagy „mindig”. O úr ezekben is világbajnok.  De talán ezen hazugságok alól is ki lehet bújni.

Viszont egyértelmű bizonyíték a hazugságra, ha önmagával kerül szembe az illető. Ugyanis ilyenkor a két ellentmondó kijelentés közül az egyik biztosan hazugság.

Itt is van kibúvó: közben megváltozott a véleményem. Rendben van, de aki állandóan, ötnél többször változtatja ellenkezőjére a véleményét, az már hazudozó. Ezért van az ötös szabály, de O úr már a 300.- l jár.

Tulajdonképpen O úr egész élete, politikai működése folyamatos ön-ellentmondás, a fordulások sorozata. Egy folyamatos pávatánc, csak ez a páva, nem kicsiket tipeg, hanem nagyokat ugrál.

Az tudott, hogy KISZ funkcionáriusból (kvázi fiatal kommunistából),  liberális (szinte szoc-libcsi) fiatal lett, majd ezeket utáló konzervatív (polgári) ember,  majd kvázi szélső jobbos, i liberális politikus, majd utoljára kereszténydemokrata. Utoljára, de ez még változhat.  Tulajdonképpen az ilyen változékony embereknek nincs igazi, tartós hitük, világnézetük, az aktuális érdekük szerint változnak.

Persze O úr változékonysága nemcsak magánügy, szinte mindegyikkel maga után kanyarította, rángatta a pártját, sőt az országot is.

Tulajdonképpen 2010 óta következetesen lépésenként bontotta a demokráciát, építette a diktatúrát, ill. építette a korrupt maffia rendszerét. Tehát a változékonyság sem igaz, mert ugyanakkor van egy folyamatos következetesség is, legalábbis tetteiben. Igaz, hogy ez a szakadék útjának következetessége

Visszatérve hazugságokra, nyilván a köpönyeg-forgatások ön-ellentmondásokkal, hazugságokkal járnak.

O úrnál az is probléma, hogy csakis szélsőségekben fogalmaz. Nem nagyon halottam tőle ilyesmit: - itt egy kisebb korrekcióra van szükség. Holott a jó politizálás, a kisebb korrekciók sorozata.

Ha a múlttól eltekintünk, és csak 2010-től nézzük akkor is ezeket a gerinctelen fordulatokat látjuk.  

-          -  Először is a vezetők fizetését kell csökkenteni.

-          -  Ideje emelni a vezetők fizetését

-          -  Nem lesz olyan kormánytag, aki ötmilliót keres.

-          -  Véletlenül kettő mégis lett, (egyelőre).

-          -  Nem engedjük a külföldi tőkének kirabolni az országot.

-          -  A külföldi befektetők a stratégiai szövetségeseink.

-          -  Mindenkinek lesz külön nyugdíjas számlája.

-          -  Nem lett, sebaj.

-          -  Az adóbevallás elfér majd egy söralátéten.

-         -   Nem fér el, sebaj.

Sokkal több ön-ellentmondás fedezhető fel az un. ellenségei körül.

Ugyanis az „ellenségei” egykor, néha, vagy időnként a barátai is voltak, vannak. Az alábbiakban nem két ember beszél, hanem egy O úr, vagy valamelyik papagája:

-          - Soros jó ember.

-          - Soros rossz ember.

-          - Simicska jó ember

-          - Simicska rossz ember

Na és az EU, csak O úr beszél:

 - Az EU, Brüsszel, stb. a támogatónk, segít nekünk, mi is erős Európát akarunk, építjük az európai demokráciát, stb..

- Nem hagyjuk magunkat, Brüsszel támad, leigáz, meg akarja mondani, állítsuk meg, stb..

Másik vonatkozás, csak O úr beszél:

- Győztünk, sikerült a kvóta rendszert megállítani, stb..

- Brüsszel ránk erőlteti a kvótát (már nincs kvóta, mindegy valami van). Bevándorlás-pártiak harcolni kell ellenük. Mindenki Soros bérenc. Szinte mindenki bevándorláspárti. Minden kritika emiatt van. Stb.

Megint másik vonatkozás, mindkettő O úr:

-  Közös európai határvédelem kell.

- Ne hagyjuk kivenni a kezünkből a határaink védelmét.

Csak O úr:

 - Ha már kvóta, akkor legyen világkvóta.

- Az ENSZ világkvótát akar (javasol), ők is bevándorlás-pártiak, Soros bérencek.

Továbbra is O úr:

- Megépítettük a kerítést, megvédjük az országot, biztonságot teremtettünk.

- Jönnek, a migránsok, jöhetnek, borzalmas lesz. Okságilag: tehát még sincs rendben a védelem.

Hasonló:

 - Megépítettük a kerítést, megvédtük Európát

- Jönnek a migránsok Európába, borzalmas. (Akkor mégsem védtük meg.)

Továbbra is csak O úr:

- Mi tiszteljük az iszlám kultúrát, stb.

- Megvédjük a keresztény kultúrát, (nyilván az iszlám kultúrától), stb.

Vagy ez:

- Nem leszünk bevándorló ország.

- Beengedtünk vagy 20 ezer kötvényest, de az más.

- Beengedtünk, több ezer muszlimot, de ők kopogtattak.

(Ezen kívül egy csomó kínait, ukránt, egyebet.)

Másik:

- Oroszország veszélyes.

- Oroszország a szövetségesünk.

Nyilván nem lehet az összes ön-ellentmondást, azaz hazugságot felsorolni.

Csak témakörből van vagy húsz. Ha egy témakörben 15-ször hazudik az már 300 hazugság.

Egy másik számolás. Heti egy hazugság, nyolc év alatt kerekítve 400 hazugság. elnézően számolva levonunk 100-t, marad 300.

Ismétlem, ezek csak a bizonyítható hazugságok.

Meg se merem tippelni, hány száz lehet a nem bizonyítható hazugságok száma.

Itt azért megjegyezem, bár voltak, vannak O úrnál nagyobb keményebb diktátorok, de azok valahogy jobban vigyáztak, vigyáznak, hogy bizonyítható hazugságokat ne nagyon mondjanak.

Lehet, hogy O úr világbajnok e tekintetben.

A fene vinné el, hogy ilyen országban, ilyen vezetés alatt kell élnünk.

Bár a gyerekeink el is mehetnek, el is mennek.

Majd a jövőben,  ha hoznak, (ha hoznak) egy ilyen hazugságtörvényt, ha hoznak, akkor majd.

A birkák természetrajza

A birkák természetrajza.

A birkát nem zavarja, ha parancsolnak neki, ha megmondják, mit kell tenni. A birkát az sem zavarja, ha hazudnak neki, sőt a kisebb átverés sem zavarja. Egy érdekli, ő, kizárólag ő (esetleg még a családja, de szomszédja már nem) itt és most, viszonylag jól éljen. Na de ez sem ilyen egyszerű, erről még beszélek.

Az embert zavarja, az ember ezt gondolja: nem bánom, ha okos emberek vezetnek, de annak is megvan a rendje, módja. Először mondják el az elképzelésüket, én meggondolom a javaslatukat, és vagy elfogadom, vagy nem.

Az embert zavarja, ha hazudnak neki, valamint még a kisebb átverést sem fogadja el, még akkor sem, ha különben jól él. – Aki, hazudik, az lenéz engem, egyébként is a hazugság általában arról szól, hogy eltitkolja a megkárosítási szándékát. Lehet, hogy most jól élek, de hosszabb távon a hazug ember, és egyébként a parancsolgatós is a romlásba visz. Romlásba visz, ráadásul egyszerűen képtelen vagyok elviselni - az ember ilyesmiket gondol.

Az ember nemcsak magával törődik, aminek egyik oka, a jóindulat, de azt is tudja: hosszú távon, általában csak közösen lehet boldogulni.

Az ember úgy gondolja, hogy amíg parancsolgatnak neki, nincs önrendelkezése, hazudnak neki, lenézik, addig egyszerűen nem élhet jól. Mert ezek is hozzátartoznak a jóléthez.

Az ember és a birka között kibékíthetetlen ellentét van. A birka gazdája sem ember, ők az embernek álcázott farkasok. Az igazi ember-vezető megpróbálja a birkákat átváltoztatni, nem is birkaként kezeli őket.

Ha egy népben sok a birka, a többsége birka, akkor az a nép demokráciára alkalmatlan, elfogadja a diktatúrát.

Az egyik diktátor megparancsolja: holnaptól csak fehér autót lehet venni! Teszi ezt azért, mert ő imádja a fehér színt. Azt pedig még inkább imádja, ha parancsolgathat. (A hatalom célja, a hatalom) Egyébként volt ilyen. A másik diktátor rafináltabb, ő azt, mondja: a fehér autó kevesebbet fogyaszt. Vagy azt mondja: nincs abban semmi rossz, ha gyerekkori barátaim, koleszes haverjaim, családom, állami megrendelésekből, rövid idő alatt sok milliárdot kaszálnak.

Ez is kábé akkora hazugság, mint: a fehér autó kevesebbet fogyaszt, mint a kék.   (Bizonyítsd be hogy nem igaz. Mindig előszednek valamilyen baromigazolást, vagy egyszerűen kijelentik: nyilvánvaló!)

Különben is, ha kritizálsz, akkor, majd ez meg, az lesz. És néha van is. Bár ez a fajta inkább a hazudós fenyegetős, míg a másik, a simán parancsolgatós, megtorlós.

Emberi társadalomban az ilyen vezető simán, sec-perc megbukna.

Na de milyenek a birkák?  

A birkát nem zavarja, ha hazudnak neki. De itt jön a kérdés: tudja, hogy hazudnak, csak nem zavarja? Vagy: nem is tudja, hogy hazudnak neki? Itt lép be a birkák bonyolult lelki világa: is-is.

A folyamat nagyjából az, hogy mivel nem nagyon érdekli, hogy hazudnak neki, utána sem néz alaposabban. Illetve mivel természeténél fogva, stréberkedő, és látszólag hasznosul is, a gazdája okoskodását hajlamos elfogadni. Illetve, mivel felületes, gondolkodni lusta, könnyebben elfogadja, amit készen, és gyakran tálalnak elé.

Röviden a butaság, és a birkalélek összjátékáról van szó.

A birkákat csak az érdekli, hogy ők (esetleg még a család) itt és most, hogy él. De náluk ez sem egyértelmű.

Ugyanis ha ők ilyen baráti viszonyban vannak a hazugsággal, manipulációval, akkor előfordulhat, elő is fordul nem is ritkán, hogy elhitetik velük, hogy ők biza jól élnek. Vagy még inkább: azért vállalnak most áldozatot, csak azért élnek rosszabbul, mert később jól fognak élni. A ellenségképnek ez az egyik hatása. Pl,: most nekünk sokkal jobb, mint a migráns-vandálkodásoktól szenvedő nyugatiaknak. A másik felének pedig: lehet, hogy most nem annyira jó, de ha legyőzzük Sorost, meg a többieket és az lesz, amit a vezér akar, akkor eljön a Kánaán. (Persze soha nem győzzük le, mindig van ellenség, hiszen ez remek birkakarám.)

Szóval, a birkákat hiába érdekli csak az itt és most, az önző jólét, gyakorlatilag ez a hatás, ez a fék is kicsavarodik.  A diktátor azt tesz a birkákkal, amit csak akar.

Sőt itt jön még egy csavar: ugyanis a birkák egy része nem is birka. Vagy ha az, akkor nem békés füvet legelő birka, hanem olyan lökdösődő, harapdáló, tolakodó birka.

Vagyis az igaz, hogy e birkák csak az önző jólétükkel tőrödnek, azonban ez az önző jólét, harcból, szemétkedésből, törtetésből áll. Ők. ezt szeretik, és mivel a diktatórikus rendszer ilyesmi közhangulatot, közállapotot teremt ezért ezek a tolakodó, gonoszkodó birkák kimondottan boldogok a diktatúrában.

A tanulság nem egy nagy felismerés, csak annyi, hogy a birkanép és diktatúra édes testvérek.

Reménytelen helyzet.

Ez már a harmadik videó ugyanarról a témáról, javítgatjuk amíg........

És ez nem vicc!

És ez nem vicc.

- Maguk le akarják bontani a kerítést.

- Mi nem akarjuk.

- De azt mondták.

- Mikor mondtuk?

- Egyszer azt mondták, nem kell tagadni. Egyébként is, Soros terv, Soros pénz, Soros megvette magukat, Soros kotta, Soros kvóta.

- Ez mind nem igaz.

- De bizony ezek tények.

- Nem tények.

- Van bizonyíték?

- Van, az hogy maguk azt mondták. És Ő is azt mondta.

- Nem mondtuk, egyébként is most biztosan nem akarjuk lebontani.

- Szóval elismerik, hogy mondták?

- Nem ismerjük el, csak arra akartunk utalni, a lényeg, hogy most mit mondunk. Most nem akarjuk lebontani.

- De le akarják bontani.

- Maguk jobban tudják, hogy mi mit akarunk?

- Jobban, mert maguk hazudnak.

- És mi a bizonyíték?

- Az, hogy azt mondták.

- De mi nem mondtuk, hanem maguk mondták, hogy mi mondtuk.

- Mi nem mondtuk, vagyis igen mi a mondtuk, hogy maguk mondták. 

   Újságcikk-cím: A Fidesz azt állítja, hogy az ellenzék le akarja bontani a kerítést. Az ellenzék tagadja. 

    Az egyszerű, együgyű polgár: - Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél.

És ez nem vicc.

- Jó napot nénike.

- Jó napot aranyom.

- Ön jelentette fel azt a hátizsákos fiatalembert, aki egyébként nem migráns, csak egy magyar természetjáró?

- Igen én aranyom, mert olyan migráncsos kinézete volt.

- Miért, fél a migránsoktól?

- Hogyne félnék, olyan sok rosszat hallani róluk.

- De nálunk nincsenek migránsok.

 - Mondják is, lehet is,  jöhet egy és megerőszakol.

- Magát nénike? Tudja ennek mekkora a valószínűsége?

 - Nem értem mit kérdez.

- Ennek annyi az esélye, mint a lottó ötösnek

- Nem értem ezt a városi eszet. Ne gyüjjenek ide, maradjanak otthon. A nagyanyám is mindig ezt mondogatta.

- Kér egy őszinteség pirulát?

- Nem tudom mi az, de ha ingyen van, ha, ha.

- Na most mit gondol?

- Azt, hogy persze, hallottam arról, hogy nincsenek nálunk, meg azt is, hogy a legtöbbje a háború elől menekül. De szeretek gyűlölködni. Úgy morgolódva gyűlölködni. Végre lehet gyűlölködni és ebben, ez a fityegsz, vagy hogy is híják, segít nekünk.

-  Nem fityegsz, hanem Fidesz.

-  Ige, igen. Őszintén szólva, itt a faluban nem mertem nagyon gyűlölködni, de végre most lehet, baj nélkül, ezek nem tudnak válaszolni. Imádom a Fideszt. Tudja, mi, az én fajtám, itt a faluban begyepesedve, megkeseredve csak úgy voltunk. Nem is nagyon értettük mi történik a nagyvilágban. Olyan meglapulva éltünk, de most végre előbújhatunk, károghatunk, zizeghetünk, okoskodhatunk. És persze gyűlölködhetünk, hála a drága Fityesznek. Ha gyűnne egy másik kompánia, akkor mászhatnánk vissza.

 - Hát akkor minden jót nénike.

 - Minden jót magának is aranyom.

  

És ez nem vicc.

 - Miért bántják azt a drága jó embert. Ráadásul szép és okos is, de milyen okos. És ami a legfőbb erénye, az igazmondás. Ez az ember soha nem hazudik. Még hogy, nem tett semmit, nélküle jobb lenne. Hát igen is tett, megvédte hazánkat. Csak ő véd meg bennünket, a többiek a vesztünket akarják, mert Soros irányítja őket. Csak ő látja át, ez a Soros mennyire galád sunyi alak. Ez képes megbabonázni az embereket, mármint az a Soros. Dehogy Viktorka, az egy drága népmentő.  Láthatjuk, a közszolgálati tévé, sőt a rádió is elmondja mindennap, hogy nyugat-Európában milyen borzalmas a helyzet.  Szinte hetente van egy merénylet. Még hogy nyugat-Európa nagy és mindig máshol vannak a bajok?!  Dehogyis, ott borzalmas a helyzet, ezek a gonosz migránsok, hiába van köztük jó is, azért a többségük gonosz, késsel a kaftánjuk alatt járják az utcákat, és szurkálnak.  Na meg fajtalankodnak, erőszakolnak. Viktorka látja ezt, és szerencsére a pártja is követi.  Bizony Viktorka látja, hogy ez a Soros, fúj rágondolni is utálok, szinte az összes nyugat-európai vezetőt megigézte, valósággal megszuggerálta őket. Igen mind a húsz-huszonöt, vagy mennyi ország vezetőjét. Ezek most már a saját népük ellen fordultak. El akarják veszejteni a saját népüket, le akarják őket cserélni arabokra.   Szinte mindegyik, tőlem lehetnek több ezren is, mind sunyi, aljas alak, aki rosszat akar az országának, a népének.  Vagy hülye, nem lát az orra hegyéig sem. És sajnos a népet, népeket is, hiába vannak négyszáz millióan, jól átverik.  Hát ez a sok száz millió ember úgy el van kábítva, hogy ezt sem veszik észre milyen rossz nekik.  De a magyar kivándorlók agya is kimosott, mert ők sem veszik észre, hogy a borzalomba mennek ki.  Szerencsére Viktorka a mi hazánkat, a büszke Magyarországot bármeddig,  akár harminc évig is megvédi. Amíg csak él. Mert Soros, és emberei, szinte mindenki az embere, állandóan itt ólálkodnak a migránsokkal a határon, alig várják, hogy tönkre tegyenek.

Néha van egy kis rossz is ebben az országban, mert azért van, ugyan már, mit számít ez ahhoz képest, hogy ránk törnek ezek  a migránsok.  Törnének, ha Viktorka nem lenne, de szerencsére van.

 - Na de most már megyek aranyom, mert megfőtt a paprikás krumpli. Kolbászt nem tudtam beletenni, még nem jött meg a nyugdíj, de így is nagyon finom.

  

Ami ebben az országban folyik, kezd egyre inkább rémálommá válni. 

Sőt nem is kezd, már az.

Mert rendben van a kormány a maga pocakos félrebeszélő főnökével eljátssza a vicces, mesébe illő, de sajnos valóságosan rendkívül kártékony burkus királyát. Mert rendben van, a miniszterei, egyéb vezetői ostobábbak, mint a mesebeli miniszterek, akik nem merték megmondani, hogy a király meztelen, mert „csak az okosak láthatják a ruhát”.

Mert rendbe van az ellenzék is önző, önzőcske, össze-vissza hadovál. (Itt megjegyzem, azért még így is jobbak lennének, mint a pucéran szaladgáló pocakos király és a hazudozó miniszterei.)

Na de a baloldali, vagy, és független média is kezd megzakkanni. Teljesen ellenséges, lejárató, a saját oldalbeli pártokkal szemben. Úgy kavarja a x@rt, hogy abból a Fidesz jön ki jól. Sokan teszik ezt. Vagy ebben az országban szinte mindenki tényleg önös szemétláda ármánykodó?

Kétségtelen a kormány olyan légkört teremtett melyben felélednek a szunnyadó pondrók, poloskák, a becsületesek pedig haldokolnak. Ugyanakkor ez a közmondás is aktuális: könnyű a csintalan Katikát a rosszba belevinni.

Na de az emberek, az istenadta nép? Hát sajnos ők is, itt van például ez az elképesztő Őcsényi eset. De sok ilyen van az országban. Mert aztán ők valóban nem nevezhetők lefizetett embereknek, láthattuk, inkább a szegényebb megalázott rétegről van szó. Itt már egy másik mese válik valósággá, a piripócsiak rosszindulatú, gyáva népség kiadásban. Társadalompszichológiai szempontból szerintem bűnbak-keresésről van szó. Mondhatjuk, célt tévesztett gyűlölködésről, van szó. Ezek az emberek érzik, és valahol tudják is, hogy lenézettek, de annyi eszük, bátorságuk nincs, hogy a valódi bűnösök, a mostani kormány ellen ágáljanak.

Pontosabban az „áthárítás a könnyebb ellenfélre” pszichikai jelensége rajzolódik ki.  Mert kik ellen is álltak ki, ezek nagypofájú emberek? Az ott se levő, egyébként nyaralni vágyó, főleg gyerekekből álló migránsok ellen. Meg a békés panziós ellen, de ellene is csak sutyiba.

Bár a psziché felülírja az észt, de azért elképesztő ostobaság is kirajzolódik.

- Azt hallottuk – mondják ők – hogy ezek a migránsok (szinte mindegyik) garázdálkodnak, erőszakolnak, a „szerencsétlen” nyugati országokban. (Csak egy laza közbevető kérdés: ha ott olyan rossz a helyzet, akkor miért a magyarok mennek oda, és miért nem ők jönnek ide?)

- Azt halottuk - persze mert ezer információból kiszemezték azt a húszat, ami erről szól. A többi 980-at meg se hallják, nem is akarják meghallani, nem akarnak az ostoba gyűlölködésből, a műveletlenségből kiszabadulni. Szóval van 980 valós információ, amit meg sem akarnak hallani, illetve hallják, csak mégsem, vagyis egyik fülükön be, a másikon ki. Mert biztosan már százszor is hallották, hogy ez a migránsozás csak azért folyik, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a drága politikusaink és haverjaik, közvetve ellopják a pénzt az oktatásból, az egészségügyből, az államból, amely állam éppen a népet szolgálná. Egyelőre, ki tudja meddig. Azt is százszor hallották, hogy az EU sem akarja, nincs Soros terv, mellesleg maguk a migránsok sem akarnak idejönni. Aztán hallottak biztosan a keresztény szellemiségről, arról hogy 1956-ban a magyarokat is befogadták. Mert azért nem minden migráns gazember.  És még lehetne sorolni, a valós információkat.

Na de nézzük csak, tételezzük fel, hogy bejön az, aminek a valószínűsége egy ezrelék (ezt kár volt mondani, mert nem ismerik a matekot), és Őcsény határába migránsok települnek. Akkor még mindig ott van a rendőrség, aki állítólag szolgál és véd. Vagy mégsem? Talán nem bízunk a Fidesz kormány rendőrségébe kedves Fidesz hívők? Hogy van ez? És maga kormány sem hisz benne?

Na de, akkor még mindig előjöhetnek a nagypofájú bátor Őcsényiek, és megvédhetik magukat, ahogy most is. Csakhogy most a szellemek ellen hőzöngtek, ahogy a kormány is, ellenük meg könnyű.

Mindezt kár volt elmondani, mert ezek az emberek meg se akarják hallani, érteni, ők büszkén maradnak a gyűlölködés ostobaság mocsarába. És az „elit” réteg is marad a harácsolás, ármánykodás, önös érdek, megalkuvás mocsarába, tisztelet a kivételnek.

Szóval úgy néz ki, ezek most a rémálom évei Magyarországon. Egyszer csak vége lesz, és talán tanulhatunk is majd ezekből az évekből.

Csak nagy magyar-zsidó költő szavai jutnak eszembe befejezésképp:

  Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.